Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

1875. mlrrfus 59. KELBT-MACYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLEKLWí >A~<d 9 Megjegyzésck A közművelődési törvénytervezet vitájáról ' ÉRTHETŐ VOLT AZ ÉRDEKLŐDÉS, amely a készülő közművelődési törvény ter­vezetével kapcsolatos vitát kísérte, melyet a Hazafias Népfront rendezett a közelmúltban Nyíregyházán. Rég várják már a művelődés hivatásos és társadalmi munkásai a közmű­velődési törvény megjelenését. A párt XI. kongresszusának határozatában is helyet ka­pott: szükséges a közművelődési törvény megalkotása. Sürgető társadalmi igény diktálja, hogy törvényes eszközökkel is gyorsítsuk meg a szocialista kultúra terjesztését, tömegbefo­lyását, s ennek eredményeként a tudományos világnézetű, sokoldalúan művelt, fejlett esz­tétikai érzékkel rendelkező, szocialista mó­don élő emberek nevelését. A művelődés vég­ső célja nálunk sohasem öncélú, sohasem más, mint a tartalmasabb emberi élet alakí­tása. / A törvénytervezet vitájában résztvevők értőn és felelőséggel mondták el véleményü­két. A törvénytervezet közreadott alapkon­cepcióját, átfogó keretjellegét helyénvalónak tartják. Alkalmasnak arra, hogy a törvény szellemében napvilágot látó végrehajtási uta­sítások az eddigieknél hathatósabban segít­sék a közművelődést. Érzékelték a vitában részvevők azt is, hogy a törvény egy hosz- szabb távra, több évre szabja meg az állami és más szervek tennivalóit, körvanalazza a közművelődési intézmények hatáskörét, funkcióját A törvénytervezet sok pozitív vonását el­ismerve azonban kritikai megjegyzéseiknek is hangot adtak. A közművelődési dolgozók a tervezetben foglaltaknál többet várnak a megszülető törvénytől. Elsősorban olyan nor­matívák kidolgozását, amelyek előírják egy- egv adott lélekszámú község, munkahely, stb gz imára kötelezően nyújtandó kulturális el­látás mértékét. Tisztázza milyen kulturális létesítmények szükségesek egy bizonyos mun­kahelyi, vagy lakossági létszámnál, mikor kell hívatásos népművelő alkalmazásáról gondoskodni és így tovább. Az állami szer­vek feladatait világosan megfogalmazták a tervezetben, azonban a gazdálkodó egységek, munkahelyek, települések kötelezően előír­ható kulturális feladatait nem tartalmazza a tervezet. Hogyan is lehet így megkövetelni a gazdasági szervek Vezetőitől, hogy ne egyéni ízlésük, szubjektív hajlamuk szerint támo­gassák a művelődést? SOK SZÓ ESETT a művelődési célokra tor h'tható pénzösszegekről, a kulturális ala­pok felhasználásáról is. Ezek napi gondok, gvakran nehezítik a tartalmas kulturális te­vékenységet. Várható-e egy törvénytől — fi­gyelembe véve a közművelődési többszekto­ruságot; állami, tanácsi, szakszervezeti, üze­mi, tsz, stb, hogy egységes „kalapba” tudja rendelni a még mindig milliós értékben el­folyó kulturális összegeket? Ez a gond is megfogalmazódéit a vitában. A tervezetnek ezt a részét többen kritizálták, példákat hoz­tak fel a kulturális célokat szolgáló — de egészen másra felhasznált alapokról. Megyei közművelődési alap létesítését is javasolták, amely az országos támogatást és a megyei „egy kalapba gyűjtött” pénzeket tartalmazna. Ha továbbra is egyes gazdasági vezetők jó indulata dönti el az alapok felhasználását, mennyivel jutunk előbbre? — kérdezték többen. Megítélésünk szerint is az lenne az ide­ális, ha végre sikerülne rendet teremteni és törvényes eszközökkel megvédeni a művelő­dési célra rendelkezésre álló pénzeket. Re­méljük a törvény módot talál arra, hogy a jelenleginél jobban koordinálják a kulturális célokat szolgáló pénzösszegeket. Józanul megítélve a dolgot, nem várható a törvénytől, hogy. minden művelődésre szánt fillért meg tud „fogni”. Érthetőn nem lehet törvényes módon előírni bizonyos normatívákat tsz-ek, ktsz-ek és hasonló szervek, közösségek szá­mára. Itt továbbra is a helyi szervek együttes fellépése, szemléletformáló munkája hozhat eredményeket. Elvárható viszont, hogy a törvény tisz­tázza, megfelelő státusba helyezze a népmű­velőket; munkaköri, bér, lakás és egyéb jut­tatásokról, anyagi és erkölcsi megbecsülésük­ről intézkedjék. A SZABOLCSI VITÁBAN sok hasznos észrevétel elhangzott, melvek bizonyára má­sutt is szóba kerültek, s közülük jó néhány az elfogadásra kerülő törvényben is helyet kap. Akadtak túlzó, a közművelődési problé­mák megoldását csak a törvénytől váró véle­mények is, melyek természetesen alaptala­nok. Ennek ellenkezőjére is akadt példa, amely nem tulajdonít jelentőséget a közmű­velődési törvénynek, s azt sugallja: hiába születik a törvény, egyes helyeken úgysem fog változni semmi. A reális művelődéspolitikusok és ez áll legközelebb a törvény szelleméhez is — a valóságos helyzet megítéléséből indulnak ki. Tisztában vannak azzal, hogy a közművelő­dés nagy társadalmi céljait nem csak á tör­vény eszközeivel lehetséges és szükséges megvalósítani. Egész társadalmi fejlödesunK a gyorsítója, biztosítéka ennek, melyben so­kat fog segíteni az életbe lépő törvény is. Páll Géza 1945 telén Az első „működő” iskola Szabolcsban A z Ibrány nagyközséghez tartozó Nagy­erdő tanyáról Szabolcsban is csak azok tudnak, akik közelebbről isme­rik a megyének ez északi csücskét, ahol a Tisza nagy ívbem elválasztja a Nyírsé­get a Zempléni hegyvidéktől. És még keve­sebben tudják, hogy hogyan létesült iskola 1945 februárjában Nagyerdőn a dohánysimító­ból. Addig ez az Ambrózy-uradalomhoz tarto­zó tanya az analfabétizmus ősi fészke volt. A cselédek és dohányosok gyerekei általában 2—3 osztályt jártak az ibrányi iskolában mintegy két és fél kilométer távolságból és a két osztályok is hiányosak voltak, mivel már kora tavasszal munkába jártak a gyerekek mint napszámosok, krumplit csíráztatni, asza- tolni, trágyát szórni stb. 1945 februárjában a front messze volt Szabolcs e vidékétől, a fel­világosultabb emberek tudták, hogy ami volt nem fog többé visszajönni, mégis a tanyasiak várakozó álláspontra helyezkedtek. A- kü­lönböző politikai pártok szervezkedni kezdtek, amolyan kisgazdapárti hangulat volt legtöbb helyen, Ibrányban azonban más volt a hely­zet. Két jól képzett marxista, Földi Emil dok­tor és Kuhár András pesti munkás — akár­csak Nagyhalászban Balogh Sándor, aki Szov­jetunióból tért haza —, szervezni kezdték a kmmun ista pártot, összejöveteleket rendez­tek a falu különböző részein: Öván' Kohi, Sá­rán elnevezésű falurészeken. így Ibrányban nyilvánvalóvá vált. hogy „Huniába valami ké­szül”. A tanyavilágban viszont mintha meg­állt volna az élet. Az emberek ténferegtek cél­talanul, etették a megmaradt néhány uradal­mi jószágot. Akkoriban mint volt uradalmi gyakornok laktam Nagyerdő tanyán, amely­nek több mint 200 lakossága van. Egy alkalommal bejelentettem Földi dok­tornak. hogy iskolát aka'rok indítani Nagyer- dőr a dohánysimítóban van asztal, pad, kály­ha. éppert csak iskolai felszerelés h'ányzik. Ö hasznosnak tartotta az ötletet Január utóján már a nagyerdei gyerekek iskolába jártak, mintegy 30 létszámmal. Egy kis utánajárással jikerült megszervezni a legfontosabbakat. Ta­nítói teendőkre Tar Balázs vállalkozott, a je­lenlegi nagyhalászi orvos, aki akkoriban sá­rospataki diák volt, de mivel a tanítás szü­netelt, hát ő tanított. Térképtáblát a Szondi tiszteletes úrtól kaptunk és egy bekeretezett Horthy-képet, ami nem került a falra. Az Iskola, tantermen kívül, az egykori do­hánysimító kultúrházi szerepet is töltött be, Mátyásovszki Józsi bácsi, volt uradalmi cse­léd vállalta a pedellusi szerepet, gondoskodott, hogy meleg és tiszta legyen a tanterem. Ta­nítási idő alatt ő is bent tartózkodott, gyö­nyörködött a gyerekek olvasási és számolási készségében. Délutánonként ott gyűlt össze a tanyasi ifjúság, kultúrműsorral készültünk, próbára jöttünk össze. Négy alkalommal ren­deztünk azon a télen olyan kultúrműsort, amelyet ibrányiak és paszabiak is megtekintet­tek. Főleg népszínmű jellegű darabokat mu­tattunk be. Gárdonyi: A bor; Piros bugyellá- ris, de a színművek előtt és a szünetekben verseket is adtak elő. Petőfi: Feltámadott a tenger, A magyar nemes, Ady: Történelmi lecke fiúknak. K itűnő szereplőgárda alakult: a kelle­mes hangú Nagy Margit, Hegedűs Lajos, Gosztonyi Emma, Burján Ta­más, id. Dohoda András, a Kendi lá­nyok, Tóth Mihály és Bakó intézőnek a fia Gyuszi, aki vígjátékokban és szavalásokban remekelt. Ö is sárospataki diák volt. Minden egyes előadáskor zsúfolásig megtelt a dohány- simítóból átalakult iskola. Az ilyen előadások mondanivalójából értették meg a tanyasiak, hogy: „Bár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Az „engedély nélkül” in­dított nagyerdei iskola azóta is működik, per­sze megfelelő épületben, a volt Intézői lakás­ban. Hogy miért írom ezeket a visszaemlékező sorokat? Mert meg vagyok győződve, hogy ez az eset is mutatja, milyen tudásszomj élt a dolgozó parasztságban és milyen nagy utat tettek az uradalmi tanyák, amelyeknek új arculatuk van, szocialista tudatú emberek. Ivános Illés Munkában a stúdió gyermekszakköre Megyénk fiatal városá­ban évek óta jól szervezett és irányított képzőművészeti élet folyik. A legfiatalabb korosztályt a gyermekszak- körösök képviselik. Sikeres munkájukat mi sem bizo­nyítja jobban, mint az. hogy a múlt évben a megyeszék­helyen kiállítást rendeztek. A stúdió ifjúsági és pedagó­gus köreit rendszeresen mintegy harmincán látogat­ják. A városban élő képzőmű­vészet szeretetét tükrözi, hogy a közelmúltban nagy társadalmi összefogással al­kotóházat nyitottak. A létre­hozásában nagy része volt a Hajdú-Szabolcs megyei fes­tőművészeknek, a Képzőmű­vészeti Országos Szövetség­nek, a nyírbátori járási-vá­rosi tanácsnak. Az átadás után első alkalommal me­gyénkben élő és alkotó Hu­szár István festőművész tölt egy hónapot a kényelmes, jól felszerelt alkotóházban. Ezt követően szovjet, bolgár és lengyel vendégművészeket várnak Nyírbátorba. Elek Emil képriportja Huszár István az űj alkotóház műtermében... Szabó Lőrinc Hetvenöt esztendővel ezelőtt, 1900. már­cius 31-én született az Ady utáni nemzedék egyik kiemelkedő lírikusa, Szabó Lőrinc. Ti­zenkilenc évesen, 1919 őszén gépészmérnöki karon jelenik meg a budapesti egyetemen, rövidesen átiratkozik a bölcsészkarra, de egyetemi tanulmányait csak rövid ideig foly­tatta. Ebből az időből származnak első költői kísérletei, első számypróbálkozásai. Három évvel később, 1922-ben Föld, erdő, Isten című első verseskötetével jelentkezik a magyar irodalomban. Az első, idillikus hangulatú versesköny­vét lázadóbb kötetek követik, megszólal ben­nük az embertelen nagyvárosi életforma ta­gadása. Gondolataiban felizzanak a Tanács- köztársaság emlékei is. Később lelkiismeretének szava nem véd­heti meg a „különbékétől”. Kiábrándultsága a költő erkölcsi erejét iő aláássa. Nem tisztázza önmagának a mérhetetlen különbséget a ha­ladó és a reakciós mozgalmak között. Bár szeretne közeledni a népi írókhoz, nem tudja életét hozzájuk csatolni. Sőt, hisz átmenetileg a fasizmusában is, ettől remÄ a zfltlött pol­gári világ megszüntetését A Felvidék, majd Erdély Magyarországhoz csatolása újabb mo-; mentumot indít Szabó Lőrincben: a nacionar: lizmust 1936 és 1945 közötti világnézeti válság*. ban nem fejlődik költészete. Csak a Tücsöké zene ciklusa példázza a felszabadulás utáni új Szabó Lőrinc-utat, rátalál a költő a világ­nézeti újjáformálódására. Majd a Huszonhat todik év című lírai rekviemjében összefoglaló nagy emléket állít huszonöt év szerelmének. Az 1957-ben elhunyt költő mindvégig h»J talmas világnézeti harcot folytatott önmagá­val; közvetlenül nem kapcsolódott be a szo­cializmus irodalmi életébe. Sok évi hallgatás után közelebb kerül szép új világunkhoz: mii- vekkel jelentkezik az irodalmi életben. Külön kell kiemelnünk gazdag műfordí­tói munkásságát: Örök barátaink című gyűj­teményes műfordításkötetében mind az eu­rópai líra, mind a keleti népek költészete ia megtalálható. Államunk elismerését tanúsítja Szabó Lőrinc költői és műfordítói munkásságáról az, hogy Majakovszkij-fordításaiért 1954-ben Jó­zsef Attila-díjat, életművéért pedig 1957-bea — halála évében — Kossuth-díjat kapott. Alkotás és modell.,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom