Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

Í97S. március ff; KELET-MAGYARORSZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET ,...ki kalapáccsal, ki tollal...“ A város szeretete" R itka ma az olyan tanácskozás, ahol vá­rospolitikáról ne essen szó. Nem azért, mert divatos ez a fogalom, hanem mert egyre behatóbban foglalkozunk a városiasodás idő­szerű kérdéseivel. Hogy mit is jelent a várpspolitika? Azt hiszem a definíciót valamennyien jól ismerjük, de hpgy milyen a jó várospolitika, mit es ho­gyan kelj ennek érdekében tennünk, rendkí­vül sokrétű, összetett feladatót jelent. Az utób­bi években sok tényező együttes hatásaként tudatosabb lett yárqspolitikai tevékenységünk A városi pártbizottság irányításával, a városi tanáccsal való együttműködéssel indult meg e? a munka. Az píső lépés volt, hpgy a város patriótái­tól kérdeztük még, mj a véleményük a varos politika alakulásáról, hogyan látják a város fejlődéséi', mit' tartanak a legfontosabbaknak ahhoz, hogy pezsgőbb, városiasabb légkör ala­kulhasson ki Nyíregyházán. Melyek azok az elképzelések, aminek megvalósítását a város társadalma szívesen támogatná. Örömmel mondhatom, az elmúlt időszak­ban sdk tapasztalatra tettünk szert és az ered­ményeink is kedvezőek. Az volt a célunk, hogy a város életébe mindenki beleszólhasson, de ne csak a beszéd, az ötlet kedvéért, hanem a tenniakarás erejével. Fórumainkon találkoztunk városunk pol­gáraival, őszinte beszélgetések, eszmecserék folytak a legégetőbb gondokról, a legfonto­sabb tennivalókról. így indult az 1970. évi óvodaépítési akció, amelyre az ország közvé­leménye is felfigyelt, hiszen nem kevesebb, mint 750 óvodai férőhelybővítést értünk el. Ebben az akcióban az üzemek kollektívái bi­zonyítottak és adták tanpjelét a közösségért, a városért, az egymásért érzett felelősségük­nek. Ehhez csatlakozott a Jpkqsság azzal, hpgy az óvodák beindításával kapcsolatos gondo­kat magára vállalta. Nem áll módomban, hogy e hozzászólás keretében a társadalmi összefo­gás valamennyi rezdüléséről szóljak. De nem hallgathatom el a bplpsődei férőhelyekért in­dított akciót, mely társadalmi összefogásunk csúcsát jelentette. Városunk egész lakossága csatlakozott felhívásunkhpz, az üzemek kom­munista műszakot tartpttak, a nem termelő egységek az őszi mezőgazdasági betakarítási munkában segítettek, amely kettős haszon vpit, mert mentették az évi termést is. Szólnom kell a „Tiszta, virágos Nyíregy­házáért1’ mozgalomról is, amelynek már szép hagyománya van városunkban. Aki tavasszal, vagy nyárqn érkezik hozzánk, annak emléké­ben Nyíregyháza virágos városként marad. Ö römmel mondhatom, hogy a városi ta­náccsal együttműködve, sikerült a társadalmi munkában jó versenyszellemet kialakítani a városi körzetek között. A ver­senyben helyezést elért lakókörzetek jutal­mazására a városi tanács 1 millió forintot biztosít, amit környezetük fejlesztésére hasz­nálhatnak fel. A pártkörzetekhez hasonlóan alakítottuk ki és hoztuk létre a népfront körzeti bizottsá­gait' és a lakóbizottságókat. Ma 17 körzeti bi­zottság és 198 lakóbizottság dolgozik, bővült aktívahálózatunk, javult a lakóterületi mun­ka. A tudatosság mellett, tennivalóink meg­ítélése egységesebb lett; az üzemi, a körzeti pártszervek és népfrontbizattságok összehan­goltadban dolgoznak. örvendetesen nőtt a társadalmi munka ér­téke is. 1973-ban 17,6, 1974-ben 26 millióra te­hető a város lakossága által végzett társadal­mi munka értéke. Ebben az eredményben ben­ne vanppk azok a felajánlások is, amelyeket pártunk XI. kongresszusára, hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulójára tettünk. Ezek olyan rpunkákat foglalnak magukba, mint a jarda); minden nyíregyházi utcába akció, a fá­sítási és parkosítási mozgalom és az üzemek felajánlásai. yárqsunk lakossága méltóképpen készül az évfordulókra, ezt áz eredmények úgy hi­szem 3 legbeszédesebben bizonyítják. Annál is inkább- mgrt ezekben a milliókban nincs ben­ne azoknak a tevékenysége, akik a Közélet, a művelődés területén dolgoznak, akik részt vállalnak a lakókörzet közművelődési felada­• Elhangzott a városi párt értekezleten. faiban, akik tudásukat a jó, a szép iránti lel­kesedésüket átadják másoknak, akik olvasó­köröket szerveznek, akik az irodalommal és képzőművészettel ismertetik meg a körzet la­kóit, akik egyetemi felvételi vizsgákra készí­tik fel a munkásfiatalokat, akik politikai bér­lésekben adnak tájékoztatást s tartanak íprü- mokat, akik a felnőttoktatásban tanuló cioigo- cók munkáját segítik. Nag., öröm számunkra, hogy az elmúlt Ivekben növekedett a nyíregyházi patrióták ábora. Nagyon sokan érdeklődnek a városunk sorsának alakulasa iránt. A közélet megélén­külésének, a szocialista demokrácia erősödé­sének jelenségei ezek. A lakóhelyen a város- fejlesztési cél és az emberek közyetlen érde­kei közötti kapcsolat megvilágításáért, a leg­többet a tanács és a népfront tehet. Ezen mun­kálkodva a mozgalmunknak óriásiak a lehető­ségei a közélet fejlesztésére, a lakosság köz­vetlen bevonására. . A rendszeres tájékoztatás, a gondok őszin­te megosztása a kulcsa annak, hogy lakossá­gunk eredményesen támogassa célkitűzésein­ket. Okos célokért szívvel dolgoznak polgára­ink. Ezt bizonyították az eddigi társadalmi akciók során is. A z viszont tény és gondunk — a beszá­moló is szóvá teszi —, hogy a lakosság rendszeres tájékoztatása a fejlődés ellenére még nem a kívánt mértékű. Nem tudunk még kiaknázni a városszeretetből fakadó energiá­kat. Szervező, tájékoztató tevékenységünket javítanunk kell. Az elkövetkezendő időszak feladata során a képviselőválasztás, az V. ötéves terv előké­szítésében mód nyílik arra, hogy ezen a hiá- nvpsságon javítsunk. Többet k.ell találkoznunk a lakossággal,s sokoldalú tájékoztatást kell ad­nunk. , ' Városunk Szabolcs-Szatmar fovarosa. Nemcsak mi, nyíregyháziak valljuk magunké­nak, hanem megyénk egész lakossága. Megha­tározó szerepet játszik megyénk életében es ez egyben fokozott felelősséget, nagyobb fela­datokat ad számunkra. A megtett út tapasz­talatait felidézve, a jövő1 feladatainak megol­dására készülünk. Eredményeink szépek. Túl­jutottak a város, a megye határain és ez egész­séges büszkeséggel tölt el bennünket és ami ettől még fontosabb, hogy jobb munkára ösz­tönöz. A mikor lelkesen szólunk a társadalmi összefogásról, az eredményekről, ter­mészetesen tudjuk, hogy még nem mindenkit sikerült megnyernünk, nem mindenki érez így, velünk, ahogy szeretnénk. Hogy a közösségéit végzett munka erkölcsi, társadalmi elismeré­sében még vannak tennivalóink. Sokat kell még dolgoznunk azért, hogy városunk lakos­ságának nagyobb hányada szocialista értelem­ben vett közösségi, és ha kell áldozatot is vál­laló emberré, városát szerető lokálpatriótává váljék. , „ , Ebben a nemes munkában elsősorban szá­mítunk városunk kommunistáinak lelkes, oda­adó munkájára. 1 ■ Az üzemek, intézmények társadalmi es gazdasági vezetőinek segítségére, akiktől mél­tán elvárjuk, hogy olyan légkört teremtsenek a munkahelyükön, lakókörzetükben, hogy tér mészetes legyen városunk gyarapításáért dol­gozni. Tegyenek meg mindent annak erdeke- ben, hogy a kritikus szemlélőkből is aktív tár­sadalmi munkások váljanak. (Gondolom, a pártértekezlet ehhez a munkához sok jo Út­mutatást ad.) „ , . , . , Tudjuk, nagyobbak a lehetőségeink, mint az elért eredmények és vannak tartalékaink. Azon dolgozunk, az a szent cél vezérel bem minket, hogy mindenki, minden nyíregyházi lakos részese legyen szép városunkat epito munkánknak. _._. Mert a város nemcsak gazdasági organiz­mus” településforma, hanem elsősorban magas rendű emberi közösség, s kívánatos, hogy a közösség minden tagját egészséges varosszere­tet, várostudat fogja össze. ’ T? ngedjék meg, hogy mondanivalómat a tL költő, Juhász Ferenc szavaival tetéz­zem be: „Ki ekével, ki kalapáccsal, tolla mindegy, hogy hogyan, csak epitse, epitse ezt Kellner Ferencné Öt kérdés, öt válasz Miéit más Nyíregyháza? Miért más város Nyíregyháza, mint a többi város? Ezt kérdeztük meg öt nyíregyházi em­bertől, olyanoktól, akik foglalkozásuk, beosz­tásuk ellátása közben csaknem naponta szá­molnak a város sajátosságaival. A város sajátosságai Szemerszki Miklós, az MSZMP városi bi­zottságának tjikára: — Nyíregyháza sajátossága, hogy ipari váró?. Az elmúlt négy év alatt fejlődött azzá. A megye ipari termelésének 12 százalékát ad­ja. Ipara ötször akkora értéket termel, mint mezőgazdasága. A foglalkoztatottak 67 száza­léka munkás. Ipari termelése koncentrált, munkásságának kétharmada ötszáznál több embert fogjálkpztató üzemben dolgozik. Nyíregyháza fiatal város — bár ^égen vá­ros. Ez több szempontból is igaz. Munkásosz­tályának 46 százaléka, szakmunkásainak 55 százaléka 30 éven aluli. Fiatgl a lakosság be­költözését tekintve is: 1971-ben 71 ezer lakosa volt, most 88 ezren élnek benne. Nyíregyháza iskolaváros is: alsó-, közép- és felsőfokú iskoláiban 22 ezer fiatal tanul, a megye 9 ezer ipari tanulójából 6 ezret a város intézeteiben képezne^ szakmunkássá. De nem­csak iskolaváros, hanem tanulóváros is — fog­lalkoztatott lakosságának egyötöde, körülbelül 8 ezer ember tanul intézményeiben. Nyíregy­háza a megye szellemi életének a központja, a megye értelmiségének kétharmada itt él, itt alkot, itt kapcsolódik be népünk építőmunká­jába. Kiválóan szervezi munkáját'az MTESZ tudományos szervezete. A két főiskola — a tanárképző és a mezőgazdasági főiskola — szel­lemi kapcsolatival ps kiilkapcsolataival, a megye tudományos és kulturális életében, a szakmai továbbképzésben vállalt tevékenysé­gével átfogja a megyét és kihat határain túl­ra is. ' i Nyíregyháza 1972-ben rangot kapott: fel­sőfokú központ lett. Ez a rang előlegezett mi­nősítése egy ofyan szerepnek, aminek magas szintű politikai, gazdasági, kulturális tevé­kenységgel és szolgáltatással fog eleget tenni. hol otthon legyen benne. Nos, énnekem ez a világom Nyíregyháza, ahol otthon érzem ma- garq. Eléggé sokfelé jártam, de másutt mindig csak vendég voltam. Itt, Nyíregyházán azon­ban itthon v3gyök: egyszerre játékos és druk­ker, épífő és haszonélvező, gyermek és szülő, kritikus és kritizált, szóval: élő és élénk tagja annak a közösségnek, amelyet úgy hívnak; Nyíregyháza. Őszinteség, vendégs: tretet Németh Péter, a Jósa András rpúzeum igazgatója: — Általában nem a különbségek, a saját­ságok felsorolásával szokás egy települést be­mutatni. A képzeletbeli idegenvezető minden bizopnyal a városkép hangsúlyos elemeire, különböző korok építészeti alkotásaira — le­gyen az intézmény, lakótelep vagy ipari üzem — hívja fel a figypjrpet, azzal a nem titkolt büszkeséggel, hogy rpégsefp vagyupk szegé­nyek. Számomra azopban nem ezek adjak Nyíregyháza egyedi vonásait, hiszen minden jelentős magyar városban nagyjából-e' ' "’.ében hasonlókkal találkozunk, legfeljebb az alkotók peye más. Ha már külsőségeknél tartunk, akkor * terek-parkok sajátos láncolatát érzem igazi vá­rosképi jellegzetességnek- Akinek még nem volt módja madártávlatból látni a várost, annak is feltűnhetett, hogy az utcák mértani rendjének szigorúságát mennyi park-tér-te- recske enyhíti. A város belső jellegzetességének, alanvetö hangulati vonásának pz emberek viselkedését, magatartását tartom. Igaz, áz utóbbi évek ro­hamos számbeli gyarapodása következtében egyre kisebb azok száma, akik nyíregyházi születésűeknek mondhatják magukat; de va­lósnak érzem azt is, hpgy ez a város nyíregy­házivá asszimilálhatja az idegen). Márpedig nyíregyházinak lenni pyílt, őszinte, becsületes magatartást jelent, barátságos, vendégszerető viselkedést. ,Otthon érzem magam.” Állomások az eietutakon Szép környezetben .játszanak a kicsinyek a 9. számú nyíregyházi bölcsődében. Margócsy József, a Bessenyei Gyprgy Ta­nárképző Főiskola főigazgatója: — Nyíregyháza azért más város, mint a többi, mert itt nőt tern fel és ismerem sok zegét-zugát, sajátságos ízpt-szagát, különös út­jait és vizejt, régi telepeit és palotaszerű új építittéiTyéít, örömeit és dohogásra indító fél- szegségéit, biztató eredményeit és olykor ma- radiságát, mind-mind, mert hogy így van, ahogy van, annak örülhetek, de a nehézségei miatt is dörmpghetek, hiszen saját magam ön­kritikája is benne van az elmarasztalásban, és ha büszkén mutogatom 38 évvel ezelőtt érett­ségizett osztálytársaipmak szépségeit és leg­újabb eredményeit, akkor ebben egy kicsit a magam munkája is benne van. Azért, mert csak az tudja igazán felmér­ni, hogy mennyit léptünk előre, aki fél évszá­zada is itt lakott és emlékszik mindarra, ami elmúlt, aminek ideje volt, hogy elmúljon és tanúja annak, ami új és eredmény, mert el­jöttek azok az idők, amikor már mindez létre­jöhetett és megvalósulhatott. Azért, mert ezt a fejlődést másutt nem tudom pontosan felmérni, kellőképpen elbírál­ni: mert éppen a folyamatot, ahogy mindez létrejött és végbement, azt nem ismerem. Fe­lig az is nagy dolog, hogy ha látom Budapes­ten, hpgy mennyire megváltozott sok minden, 'hhoz képest, amikor ott voltunk egyetem's- ák, s ha látom Deorecenben a Vénkert, a Libakert környékét, ahol gyermekkoromban gyakran csatangoltam s ahol ma már nem tu- dpk tájékozódni, hogyan és hol is álltak azok a házak, amelyekben megfordultam, mert más­felé vannak a szép új házak és a kertek-par- kok-utak is egészen másképpen fekszenek, te­rülnek el. De ott, máshol: csak a régire emlé­kezem és az újat látom, — ahogy örömmel ta­pasztalom a pusztából kinőtt Leninvárost, a faluból várossá terebéjesedett Kazincbarcikát. De Nyíregyházán mindezt a változást folyama­tában láttam, ahogy én nőttem és öregedtem, úgy nőtt és fiatalodott a város ötven esztendő alatt, azóta, hogy első elemistaként jobban körülnézhettem már a városban. A haladás, a fejlődés szívet gyönyörköd­tető nagyszerűsége csak így élvezetes igazán. Mert a régiekkel még úgy kell beszélnem, hogy főiskolánk a Jósá-kut helyén van, hogy az örökváltság-emlékmpvet a Kossuth téren a Rottaridesz-trafikkal szemben állították fel, hogy most is be lehet térni egy pohár bor kós­tolására a Waldbotthoz, hogy az új fürdő a Júlia malom mögött található (ma már csak az utca neve őrzi emlékét) — és így tovább, mert diákkorunkban ezek voltak a tájékozó­dási pontok, ezek szerint igazodhat el ma is valaki, ha évtizedekig nem fordult meg naggyúifjodott városunkban. Es beletartozik ebbe az is, hogy nekünk személy szerint is hozzá kell járulnunk a fej­lődéshez azzal, hogy 42 évi ottlakás után el kell hagynunk a Selyem utcai házat, mert oda épül az új megyei művelődési ház. Nem kel­lemes ez a távozás, de az ürömben ott az öröm is, hogy ez is fejlődésünk, újabb eredményeink egyik jelentős alkotása, ahol majd további ge­nerációk részesülhetnek szocialista kultúránk bőséges javaiból. Hát ennek éppen én ne örül­nék, még ha személyes bánatommal jár is...? Tamási írja az egyik Ábel regényben, hogy »4 ember azért él a világon, hogy vala­Lakatos József festőművész: — A megérkezést jelenti mindenekelőtt, a szó valódi jelentésében és átvitt értelmében isi jelentős állomásokat az élgtutakpp. Meggyőződésem, hogy ez a táj sem alább- vajó, éppen úgy megvannak az erényei, mint az ország más részeinek, csak nyilván erényei is mások. Sznob vélemény az, hogy valaki rossz, kevésbé rossz, vagy jó részekre darabolja fel azt, amit ország és haza alatt értünk. Egyszó­val; hogy milyen egy város.'az a benne élők­től függ. Tennivalp mindenkinek jut elég. Elpször is igyekeztem bebizopyftapi ma- gampak ps másokpak, hogy itt is van sok ér­ték és szépség: ez ideig körülbelül kétezer szí­nes diát készítettem folyamatosan a városról és nincs vége és úgy tűnik nem is lphet a végé­re járni. Mindig vannak új felfedezések. Ez már maga is, úgy érzem, bizonyíték a város értékelésében. Adós voltam viszont ez idáig a város képzőművészeti ábrázolásával. A régi Nyíregyházát az előttem járók mái' kifejezték magas színvonalon, így a teendő e téren az (íj Nyíregyháza ábrázolása lenne. Az új lakóte­lepek viszont — köztudott — nem éppen fes­tői látványok. Így jutottam el a grafikához. Ezekben a hetekben éppen egy linómetszet- sorozatban próbáltam a város új arcait meg­fogni. Alvás? Lüktetés! Erdős András építészmérnök. Nyíregyházi! Városi Tanács: — Az egyetemről 1957-ben fiatal építész­ként érkeztéfp a városba kissé szorongó érzé­sekkel, milyen is lesz az első munkahelyem, a város, melyről annyi elmarasztalót hallottam. Tizennyolc év egy város történetében igen rövid idő, de Nyíregyháza esetében az utóbbi 10—15 év mérföldkövet jelent, hisz a városo- d.ási folyamat csak 1960-ban kezdődött el. Er­re az időszakra esik az egységes vízmű- és csatornarendszer megvalósítása, amely a gyors ütemű városfejlesztést és iparfejlesztést is megalapozta. Sajátos településszerkezetünk, sugaras út­hálózati rendszerünk, a város környékén lévő 52 tanyabokori településsel a más városok szerkezeiéhez viszonyítva eltérő, egyedi jelle­gű. melyet jól kiegészít a város északi részén elterülő erdő és az üdülést, pihenést biztosító Sóstófürdő. A meglévő tágas utcák sugaras úthálózati rendszere kedvező alapot biztosított a tervsze­rű városfejlesztési koncepciók alapján Nyír­egyháza általános rendezési terhének elkészí­téséhez, mely 2000-ig meghatározza a vároa távlati fejlesztését. Jóleső érzéssel és egy kis büszkeséggel mutatjuk a városunkba érkezőknek az 1960- tól napjainkig megvalósult déli alközpont, Északi körút, városközpont! és jósavárosi lakó­házainkat, közintézményeinket, valamint a ro­hamosan fejlődő ipari területeinken megvaló­sult gimugyár, UNIVERSIL, Hajtóművek és Festőberendezések Gyára, Papíripari Vállalat stb. létesítményeket. 1960-ig „alvó” városok sorába tartozó Nyíregyháza fiatal, lüktető várossá fejlődött és ez a fejlődés napjainkban még tovább ío. kozódik. Szabó György T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom