Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

4 KEUET-MAGYARORSZÄO HÉjkl £>-äu j.wröo zSÍ^^Stob SB-------------------—äv Kádár János elvtárs előadói beszéde (Folytatás a 3. oldalról) „ — Mindezzel közelebb jutottunk ahhoz a célunkhoz, hogy gazdaságilag fejlett országgá váljunk. Most az a teendőnk, hogy minden erőt mozgósítsunk az 1975. évi terv feladatai- elvegzesére, s az év végére érjük el a iv. oteves népgazdasági tervben kitűzött cé­lokat. Ez az esztendő egyben átmenet a kö­vetkező ötéves tervidőszakra. A további gaz­dasági építőmunkára, az elért eredményekre alapozott világos terveink vannak. Kádár János ezután ismertette az V. öt­éves terv főbb irányszámait, az ipar fejlesz­tésének, az energiaszerkezet korszerűsítésé­nek főbb feladatait. — A népgazdaság tervszerű, arányos fej­lesztését szem előtt tartva, hazánk lehetősé- geivel_ es a nemzetközi együttműködéssel 'egyaránt számolva, az eddiginél is differen­ciáltabban fejlesztjük az ipar egyes ágazatait — mondotta. — Figyelembe véve a hazai és a nemzetközi lehetőségeket, tovább korszerű­sítjük az energiaszerkezetet. Végrehajtjuk a foldgázprogramot, növeljük a szén felhaszná­lását, különösen a villamos energia előállítá­sában. Folytatjuk az atomerőmű-építési prog­ramot. Még több gondot fordítunk a hazai természeti források, közöttük a legszámotte­vőbb ásványkincsünk, a bauxit kitermelésé­nek növelésére, a timföldgyártás termelé­kenységének fokozására. A feldolgozó ipar­ba*1 — a gép- a könnyű- és az élelmiszeripar­ban elsősorban rekonstrukciók útján bővítjük a termelést. — Pártunk töretlenül folytatja szövetke­zeti politikáját; a jövőben is azért dolgozik, hogy a szövetkezeti mozgalomban rejlő nagy erő a szövetkezetek fejlődését, a szocialista előrehaladást, az általános szocialista fejlő­dést szolgálja. Folytatjuk agrárpolitikánkat, a mezőgazdaságban is to.vább erősítjük a szo­cialista termelési viszonyokat. Az egész me­zőgazdaságban tovább fejlesztjük, korszerű­sítjük az anyagi, műszaki alapokat. Bővítjük a yegyianyag-ellátást, a hűtő- és tárolóteret. Növelni kell a gabona és az ipari növények hozamát, meg kell oldani a biztonságosabb zöldség- és gyümölcstermelést és -ellátást. Cu­kortermelésünknek fedezni kell a hazai szük­ségleteket. Az állattenyésztésben fokozni kell á hústermelést. A jó tapasztalatokat haszno­sítva tovább folytatjuk a korszerű iparszerű termelési módszerek megalapozott kiterjesz­tését. A KB első titkára ezután gazdasági éoí- tőm’inkánk nemzetközi feltételeiről beszélt. Utalva a tőkés világoiac számunkra kedve­zőtlen változásaira, hangsúlyozta: — Központi Bizottságunk a' helyzetet megvizsgálva, alanos elemzés után arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a külső nehézségek ellenőre elérhető, hogy népgazdaságunk a kö- vettroy.ő években is az előző évekét megköze­lítő ütemben feilődjék és az életszínvonal is tovább emelkediék. A megoldás egyrészt a johb munka, hazai gazdasági erőink és lehe- tő'ő<yeink jobb kihasználása, másrészt a szo­cialista országok gazdasági együttműködésé­ben reilő nagyszerű lehetőségeknek az eddi­ginél sokkal több hasznosítása. — Munkánk sikere mindenekelőtt salát (erőfeszítéseinktől .függ. Folvfatiuk. még kö- veit*'07etecebben valósítiuk meg gazdnságno- fiftbáohat Most sokkal élesebb megvilágítás­ba kerültek néogazdaságunk h“lső nroblé- pií! siaiát gazdasági munkánk fogyatékossá­gaiért nem tehetjük felelőssé a nemzetközi pa-a-»cáCT| életet. F.rŐtellccohben vetődik fel a kérdés: valón megfelelően hasznosítínk-e rté-igazdaságtmk belső lebe+ősézelt ? TTellően számot vetünk-e fejlődésünk Intenzív idő­szakának követelményeivelz Nem Űi felada­tok eaek. tartalékaink jobb hasznosítása, a ha+áVenvahh gazdasági munka már a X. koograsszuson Is nagv banzsubd kanott tér­tünk is el eredményeket, de a követelmények most az eddlginől sokkal naranrsolóhhak. — Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a szocialista társadalom előnyei­vel párosulva, hazánkban is minél gyorsabb ütemben bontakozzék ki a tudományos-tech­nikai forradalom, a tudomány váljék mind­inkább közvetlen termelőerővé. A gazdasági szerkezet korszerűsítése, ami gazdaságnoliti- kánknak mindig kulcseleme volt, fejlődésünk legnagyobb tartaléka és mindinkább tovább­fejlődésünk létfeltételévé válik. A népgazda­sági szempontból előnyös és szükséges terme­lést fejleszteni kell, a gazdaságtalan terme­lést vissza kell szorítani. — Gazdasági előrehaladásunk igen fon­tos feltétele, hogy javuljon a beruházási te­vékenység hatékonysága. Azok a beruházások szolgáljanak példaképül, amelyek a közel­múltban a tervezett határidőre és költség­szinten megvalósultak, mint a leninvárosi olefinmű. a Testvériség gázvezeték első sza­kasza. a Dunai Vasmű folyamatos acélöntő műve, a Tisza menti Vegyiművek kénsavgyá- ra. az Ajkai II Tímföldgyár. a szombathelyi Lakástextil Vállalat rekonstrukciója. A kom­munális beruházások közül példamutató mun­kát végeztek és végeznek a budapesti föld alatti vasút építői Kádár János elismeréssel szólt azokról a vállalatokról is. ahol a technológia fejleszté­sével a munka jobb szervezésével, a mun- ka°nő belső átcsoportosításával jó eredménye­kéi -rtek pj a terrp°1ők°nvség növelésében. * ahol már bíztató sikerei vannak az ésszer" _ Gazdasási munkánk fejlesztésénél' fontos feltétele — folvtatta — hogv minder szjptop tovább iayítS'jk a gazdaság irányítá­si Több mint hőt év tpnosztolotni teazol ják hogy a gazdaságirányítási rendszer to- yábbfej1 • —*ése helyes és sziiksőges volt Tel­JpczíHok q pnoríf mere, jrn f o «-»ólok* ®£jó$ödött szociálist« rendszerünk; meggyor­sült hazánkban a szocialista társadalom épí­tése; tovább fejlődtek a szocialista tulajdon­viszonyok és a termelőerők; növekedett szo­cialista vállalataink önállósága; javult gazda­ságunkban a tervszerűség és tovább fejlődtek a szocialista tervgazdálkodás korszerű mód­szerei. , — Már a X. kongresszuson is elhangzott az a figyelmeztetés, hogy a vállalatok önálló­ságának növelése nem csökkentheti a közpon­ti állami irányítás szerepét és felelősségét. A gazdálkodó egységek nagyobb önállósága, a hatáskörök, a döntési jogkörök tekintélyes ré­szének decentralizálása még fokozottabban igényli a hatékony központi irányítást és el­lenőrzést. — Vezető állami szerveink és testflle- teink, az Országos Tervhivatal, a gazdaság területén működő minisztériumok és főható­ságok éljenek jogaikkal, és hiánytalanul tel­jesítsék a központi irányításra háruló köte­lességeiket. Ne habozzanak beavatkozni, ha kell, utasítani ott és akkor, ahol és amikor arra szükség; például a mostani helyzetben a korlátozott mennyiségben beszerezhető fontos anyagok és termékek behozatalát és belföldi forgalmát illetően. Ha azt tapasztaljuk, hogy egy korábban helyes és egy ideig jó irányba ható gazdasági szabályozó vagy rendelkezés a körülmények változása miatt már nem a népgazdasági érdekek érvényesítése irányá­ban ösztönöz, ne késlekedjünk kijavítani, amit kell. Az időről időre történő korrekciók nem gyengítik, hanem erősítik gazdaságirányítási rendszerünket; éppen a rugalmas gazdaság- politika igényli az ilyen irányítást. — A gazdasági építőmunkában segített az a korábbi intézkedés, amellyel a dolgozó kol- léktívákat közvetlenül anyagilag is érdekeltté tettük nyereségrészesedéssel és más formá­ban a jobb munkában. Ez az eredményekben is tükröződik. Meggyőződésünk, hogy a szo­cializmus sikeres építésében találkozói az országos érdek, az egyes dolgozó kollektívák érdeke és minden állampolgár személyes ér­deke. Ennek megfelelően, célszerűen szabá­lyozva, a jövőben is biztosítani kell a csoport- ős az egyéni érdekeltséget a szocialista épí­tés különböző területein, ezzel új ^erőforráso­kat nyer az ország a gazdasági feladatok megoldásához. Közismert, hogy visszásságok is előfordulnak, amikor csoportérdeket vagy egyéni érdeket akarnak érvényesíteni az or­szágos érdek rovására. Pártunk álláspontja e kérdésben is világos: minden ütközés esetén első az országos érdek, és azt kell érvényesí­teni egyes csoportok vagy személyek mester­kedéseivel szemben. A beszámoló ezután kitért a ráfordítási arányokat kellően tükröző, a hatékonyabb gazdálkodásra ösztönző termelői árak szere­pére, maid részletesen foglalkozott nemzet­közi gazdasági kapcsolatainkká), — A Magyar Népköztársaság nemcsak sajátos gazdasági helyzete, viszonylagos' nyersanyag- és energiaszegénysége miatt, ha­nem elvi okokból is hívp az országok nem­zetközi gazdasági együttműködésének. Attól a szilárd elhatározástól vezérelve, hogy a jö­vőben is tőle telhetőén hozzá kíván járulni az államok együttműködésének, a néoek ba­rátságának előmozdításához, a békés kancso- latok fejlesztéséhez, szélesíti gazdasági kap­csolatait minden országgal, amely erre készr séget mutat. Érthető, hogy gazdasági területen is min­denekelőtt a testvéri szocialista országokkal, szövetségeseinkkel tartunk mind szorosabb kapcsolatot. Kiemelkedő fontosságú partne­rünk a gazdasági együttműködésben is a Szov­jetunió, amellyel egész külkereskedelmünk egyharmadát bonyolítjuk le. Árucsere-forgal­munk egyre bővül és az idén több mint 60 szá­zalékkal lesz nagyobb, mint 1970-ben volt. A Világpiaci árak gyors emelkedése nyomán ke­letkezett nehézségeink leküzdésében, nyers­anyag- és energiaellátási gondjaink megoldá­sában is nagyon sokat jelentett számunkra ez­úttal is a magyar—szovjet gazdasági együtt­működés. Ezért szeretnénk itt is őszinte kö­szönetét mondani személy szerint Deonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának a megértésért, a segítőkészségért. Kádár János ezután méltatta a szocialista országoknak a proletár internacionalizmuson alapuló újtípusú gazdasági kapcsolatait meg­valósító KGST szerepét. A KGST keretében megvalósuló együtt­működés nyújtotta és fogja nyújtani a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd nemzetközi tá­maszát. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szocialista gazdasági integráció az eddiginél gyorsabb ütemben fejlődjön. A szocialista or­szágok közös érdekeinek, nemzeti érdekeink­nek megfelelően részt kívánunk venni a nyers- és alapanyagok együttes kitermelésében, to­vábbi közös szervezetek, közös vállalatok lét- rchoz^sábsii — A KGST munkájának kiemelkedő ese­ménye volt a beszámolási időszakban a szo­cialista integráció komplex programjának el­fogadása a KGST XXV. ülésszakám Részt vet­tünk a szocialista integráció ezen új alapvető okmányának kidolgozásában, és teljes erőnk­kel részt veszünk a program megvalósításá­ban is. — A fejlődő országok népei, hogy bizto­sítsák országuk önállóságát és függetlenségét önálló nemzetgazdaságuk kiépítésén és meg­erősítésén dolgoznak. Kötelességünk ebben a munkájukban segíteni őket, ugyanakkor a mi országunk számára is előnyös gazdasági együtt működést alakíthatunk ki velük. Ezért politi­kánknak megfelelően a gazdasági kapcsolatok további szélesítésére törekszünk a fejlődő or­szágokkal. A békés egymás mellett élés elvéből kiin­dulva, a nemzetközi munkamegosztás lehető­ségeire építve, a világgazdaság részeként to­vábbra te gazdasági kapcsolatokat tartunk fenn és építünk a fejlett tőkésországokkal Is. Mi hívei vagyunk a szocialista és kapitalista országok közötti, megkülönböztetésektől men­tes, kölcsönösen előnyös alapokon nyugvó ke­reskedelemnek. De elutasítunk minden diszkri­minációt, például az Egyesült Államok kong­resszusa által a múlt év végén megszavazott kereskedelmi törvényt vagy a Közös Piac né­hány ismert lépését — A IV. ötéves terv utolsó évében — mondotta ezután — a népgazdasági egyensúly biztosítása végett az a legfontosabb Srftedteú tunk, hogy a terv sikeres befejezésén munkál­kodjunk. Ez a feltétele annak, hogy hozzáfog­hassunk újabb, immár ötödik ötéves tervünk­höz, hogy még közelebb kerüljünk egész né­pünk nagy nemzeti céljának megvalósításá­hoz: a fejlett szocialista társadalom felépítő- " séhez. Nagy erőfeszítéseket kell tennünk, d« népünk nyugodtan tekinthet előre, és baráta­inkat is biztosíthatjuk: a Magyar Népköztár­saság gazdasági alapjai szilárdak, s fejlődé­sünk e téren is töretlenül folytatódik. Következetesen megvalósul a párt életszínvonal-politikája — A Központi Bizottság jelenti, hogy a X. kongresszusnak az életszínvonal emelésére vo­natkozó határozatai megvalósultak. A IV. öt­éves tervben a párt életszínvonal-politikájá­nak megfelelően, a nemzeti jövedelem bővü­lésével és a népgazdaság anyagi teherbíró ké­pességével arányosan javultak népünk életkö­rülményei. — Az egy keresőre jutó reálbér öt év alatt 16 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem 25 százalékkal emelkedik, a lakosság fogyasz­tása 28 százalékkal lesz több 1975-ben, mint 1970-ben volt. Az áruellátás az utóbbi évek­ben kiegyensúlyozott volt, színvonala emelke­dett. A fogyasztói árak a legutóbbi években külső és belső tényezők hatására évente átla­gosan 2—3 százalékkal emelkedtek, de az ár­színvonal-emelkedés egyik évben sem lépte túl az éves tervben meghatározott mértéket. Az egy lakosra jutó pénzbeni társadalmi jut­tatások reálértéke 55 százalékkal növekedett. — Szociálpolitikánknak megfelelően a tár­sadalmi juttatások aránya a 'lakosság összes jövedelmén belül növekszik; jelenleg már min­den 100 forint munkajövedelmet országos át­lagban 36—37 forint társadalmi juttatás egé­szít ki. — A IV. ötéves tervidőszak alatt mintegy 1 millió 500 ezer dolgozó munkaideje csökkent, s ezzel 1975. végére a bérből és fizetésből élők­nek 95 százaléka 44 órás vagy rövidebb mun­kaidőben dolgozik. Folytatódott az egészségre ártalmas munkahelyek korszerűsítése, a nehéz fizikai munka gépesítése, a munkavédelem fej­lesztése. Ezek nyomán kevesebb a munkaköri ártalomból eredő megbetegedés, az üzemi bal­eset, kisebb a fizikai igénybevétel. — Jelentős eredményeket értünk el a la­kásépítésben. A IV. ötéves tervben előirány- zptt 40Ö ezer lakást ez év végéig mintegy 30 ezerrel túlteljesítjük. Ez az év egyben a 15 éves lakásépítési tervünknek is befejező rés-e. Az ország nagy eredménye, hogy a kitűzött «élM9S5.' vágóve elérjük: a tervezett 1 millió lakás feléptjl, sőt néhány tízezerrel többet épí­tünk. Ebnek eredményeként 15 éy alatt ha­zánkban minden harmadik család új lakáshoz jutott. — A lakáshelyzet javítását pártunk a to­vábbiakban is fontos társadalmi feladatnak te­kinti. Ezért a terv előírja, hogy az eddiginél tphh állami lakás épüljön. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk rá, hogy az ipari közpon- tpkban élő nagyüzemi munkások és a fiatalok- lakáshelyzete tovább javuljon. Az állam a jö­vőben is segíti a lakásépítő szövetkezetek te­vékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést. Nagy vívmányunk, hogy a la­kosság 99 százaléka társadalombiztosításban fészésíU. Az egészségügyi ellátást tovább fej­lesztjük, az év közepétől minden magyar ál­lampolgár jogosult lesz az ingyenes orvosi ke­zelésre. A népesedési helyzettel foglalkozva a be­számoló megállapította: hazánkban most már — egy sor intézkedés eredményeként — a szü­letési arányszám 17,8 ezrelék, ami európai vi­szonylatban már magas átlag. — A már megtett és a tervezett intézke­dések egész sora könnyíti a családok helyze­tét. Az V. ötéves tervidőszakban néhány éven belül minden három- és többgyermekes csa­ládot önálló lakáshoz juttatunk. A mostani öt­éves tervben az óvodai férőhelyek száma je- r lentősen, 60 ezerrel gyarapszik. A hetvenes évek második felében Budapesten, az öt nagy­városban és az ipari központokban megköze­lítően kielégítjük az óvodai igényeket. Növel­jük a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt. Ez hozzájárul a családi jövedelmek közötti különbségek mérsékléséhez. A követ­kező 15—20 évben fokozatosan megteremtjük annak feltételeit, hogy minden család és min­den családot alapító ifjú pár önálló lakáshoz jusson. — Nagy vívmányunkat, nemzetközileg ts elismert társadalombiztosítási rendszerünket egységesítjük, nyugdíjrendszerünket lehetősé­geink szerint fejlesztjük. így 1975 július else­jével 1 millió 100 ezer személy nyugdíja, illet­ve nyugdíjjellegű ellátása fog emelkedni. — Társadalompolitikai elveink szükséges­sé, gazdasági építőmunkánk eredményei lehe­tővé teszik, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára azonos legyen a munkásoké­val és az alkalmazottakéval. Ennek megfele­lően a férfiak nyugdíjjogosultságának határát nálunk is 60 évben, a nőkét 55 évben állapít­juk meg. A korhatár egyszerre történő leszál­lítása azonban a termelőszövetkezeti gazdasá­gokban súlyos munkaerőhiányt okozna. Ezért helyeseljük azt a megoldást, hogy a korha­tárt öt év alatt fokozatosan, 1976. január 1-től kezdődően évenként egy-egy évvel szállítják le. — Továbbra is alapvető követelmény, hogy a fogyasztói arak az életszínvonal-politi­kai célokkal összhangban alakuljanak. A dol­gozók életszínvonalát alapvetően érintő for gyásztól árszínvonalat a jövőben is központi­lag kell szabályozni és azokon csak központi elhatározás alapján lehet változtatni. Az ár-, bér-, jövedelem és szociálpolitika együttesen szolgálja a dolgozók a lakosság életkörülmé­nyeinek javulását. ' . — Hazánkban az eljövendő 15—20 évbe« az egy főre jutó nemzeti jövedelem a mosta­ninak két-, két és félszeresére, az ipari terme­lés volumene két és fél, háromszorosára, ? mezőgazdasági termelés másfél-kétszeresére, az építőipari termelés két és fél, háromszoro­sára emelkedhet. Az anyagi termelés bővülé­sét teljes egészében a munka termelékenységi növelésével kell és lehet fedezni. — Pártunk politikája fejeződik ki a fel­lett szocializmus építése 15—20 évre szóld programnyilatkozatának az életszínvonal fej­lesztésére vonatkozó lelkesítő célkitűzésében is. — Az egy főre jutó fogyasztás érje el a mai színvonal két-, két és félszeresét oly mó­don, hogy az iparcikkek aránya az összfo- gyasztásnak legalább egyharmada legyen. 1,5— 2 millió lakást kell építeni, növelve a többe szobás lakások részarányát, javítva a lakások minőségét és fejlesztve a lakáskultúrát. Át kell térni az ötnapos, 40 órás munkahétre. — A fejlett szocialista társadalom építés« során megteremtjük végső célunk, a kommu­nizmus építésére való átmenet műszaki-gazda­sági alapjait Növekedett a marxizmus—leninizmus befolyása, fejlődött a szocialista kultúra A beszámoló következő része az ideológia, a tudomány, a közoktatás és á kultúra kérdé­seivel foglalkozott. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a beszámolási időszakban ’társadalmi viszo­nyaink fejlődésével, gazdasági építőmunkánk eredményeivel összhangban növekedett ha­zánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, erősödött a társadalomban a szocialista köz- gondolkodás, szélesebb körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái, újabb sikéreket értünk el a szocialista kulturális for­radalom eredményeinek gyarapításában. V — A marxizmus—leninizmus eszméinek, a szocialista világnézetnek újabb térhódítása irvendetes, nagy eredmény. Ezt látva sem fe- edkezhetünk meg azonban ideológiai mun­kánk fogyatékosságairól, az e téren még előt­ünk álló nagy feladatokról, arról, hogy a tár­sadalmi tudat szocialista átalakulása csak egy sgész korszak alatt mehet végbe. — Az utóbbi időben kettős folyamat ment végbe. A fő irányzat az, hogy erősödött, széles Körben teret hódított a szocialista közszellem, amely nagyszerűen megnyilvánul a termelő- munka nagy sikereiben, a szocialista brigád- mozgalomban, a szocialista munkaversenyek­ben, a kommunista szombatokban, a lakóhelyi önkéntes társadalmi munkában, az elemi csa­pások idején megmutatkozó tömeges, példás helytállásban. Egyidejűleg társadalmunkban jelen vannak, sőt időnként még meg is élén­külnek a szocialista elveinkkel, céljainkkal, erkölcsi értékrendünkkel össze nem egyeztet­hető jelenségek is. Igen fontos, hogy erről be­széljünk, különösen a mostani helyzetben, amikor az anyagi jólét növekedésével a „mi­női éljünk” nagy társadalmi kérdése mellett mindinkább szerepet kap az is, „hogyan él­jünk”. — A tudomány, az oktatás, a közművelő­dés, a művészetek, az ideológia és a propa­ganda területén dolgozók nagy és eredményes munkát végeztek, de még nagyobb feladatok várnak rájuk. — A párt ideológiai munkáját a marxiz­mus—leninizmus általános érvényű tanításai­nak terjesztése, alkotó alkalmazása, elméle­tink gazdagítása jellemzi. A két kongresszus között, különösen a kongresszusra való felké­szülés időszakában a párt számos elvi jelentő­ségű kérdéssel foglalkozott. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom