Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-15 / 63. szám

*• X «ÄOT-MAGYAÄÖRSZAa 1* >v»=- r 4 Bizalommal, várakozással Kongresszus előtti beszélgetés Záhonyban Az ezeréves per N épünk történetében őrükké emlékeze­tes marad 1945 tavasza. A Vörös Had. sereg hősies, nehéz harcok árán 1945. márciusára már hazánk nagyobb részét felszabadította. A Horthy-rendszer fő táma­szai, a földbirtokosok, a fasiszta vezetők, a kompromittált úri rend szekértolói, tömegesen menekültek nyugatra. A reakciós államrend, az urakat kiszolgáló közigazgatási szervezet összeomlott. Ugyanakkor — elsősorban a ma­gyar kommunisták erőfeszítéseinek eredmé­nyeként — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártok egyre nagyobb erő­ket vontak be az ország újjáépítésébe, a de­mokratikus fejlődés meggyorsításába. Az új demokratikus rend első nagy erő­próbája a földreform elhatározása és haladék­talan végrehajtása volt. A falusi nincstelenek, a szegényparasztok évszázadok óta vágyakoz­tak a föld után, melyet ők dolgoztak meg, melynek -termése azonban elsősorban a mohó földbirtokosok javát, hasznát szolgálta. A nagy per a földért évszázadok óta tartott, a magyar történelem sorsfordulóin mindig előtérbe ke­rült, de a parasztok mindig csak vesztettek. Harminc évvel ezelőtt, 1945. március 15- én, Debrecenben a koalíciós pártok vezetői el­fogadták a nagybirtokrendszer megszüntetésé­ről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló rendelettervezetet, amelynek alapelveit a Magyar Kommunista Párt dolgozta ki. Két nappal később, az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány is ünnepélyesen jóváhagyta azt. Ezzel a földműves nép évszázados álma valóra vált. Elnyerhették a földet azok, akik addig is mű­velték, akiket — ősi jussként — jogosan meg­illetett Hamarosan a felszabadult ország minden falujában, városában eljutott a 600-as rende­let nyomtatott szövege, és a dolgozók százez­rei olvashatták a rendelet lelkesítő szavait: *A feudális nagybirtokrendszer megszünteté­se biztosítja az ország demokratikus átalaku­lását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, tár­sadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt. A földreform végrehajtása életbevágó nemzeti érdek és gazdasági szük- aégesség”. A rendelet kimondta az 1000 holdon felüli birtokok teljes felosztását, az ezer holdon alu­li nagybirtokokból pedig 100 hold maradha­tott vissza az úri és 200 hold a paraszti tu­lajdonosoknak. Elkobzásra kerültek a haza- áruló, népellenes vezetők és a Volksbund-ta- gok földjei. Intézkedett a rendelet a gazdasá­gi felszerelések igénybevételéről és a juttatás módozatairól is. H osszas pártközi vitá előzte meg a föld­reformrendelet kiadását. A legnagyobb nézeteltérés a földek kiosztásának az időpontja miatt támadt. Több kisgaz­dapárti vezető a békekötés utánra akarta ha-r lasztani a reform végrehajtását. Végül mégis & kommunista párt és a Nemzeti Paraszt Párt álláspontja érvényesült, mely szerint még 1945. tavaszán az igényjogosult parasztok ke­zébe kell adni a földet. A földek azonnali, haladéktalan kiosztá­sát az ország hihetetlenül nehéz gazdasági helyzete is megkövetelte. A magyar mező- gazdaság a második világháborúban óriási károkat szenvedett. A szarvasmarha-állomány 40 százaléka, a sertések 79 százaléka, a juhok 80 százaléka pusztult el. A lovak száma 814 ezerről 329 ezerre csökkent. Az ország éhín­ség előtt állt. Nagyon sok függött a tavaszi munkák sikeres elvégzésétől. Csak ab­ban lehetett bízni, hogy a földhöz juttatott pa­rasztok — minden lehetőséget felhasználva —, sikeresen meg is művelik a tulajdonukba ke­rült földeket. Nagy horderejű intézkedés volt a 600-as rendeletnek, hogy a földek kiosztását, a re­form végrehajtását az érdekeltekre, az igény- jogosult szegényparasztokra bízta. A községi földigénylő bizottságok hamarosan megkezd­ték munkájukat. Ezek a hajdani elnyomott, lenézett emberek, paraszt társaik bizalmából teljesítették a nagy történelmi feladatot: né­hány hét alatt eltüntették az oly gyűlölt úri nagybirtokrendszert. 1945. március 28-án je­lenthette a krónikás: Tiszanagyfaluban az országban elsőként kiosztották a földet jogos tulajdonosaiknak. Az ezeréves pet eldőlt — a nép javára. A magyar kommunisták vezetésével a baloldali blokk pártjai elérték, hogy 1946. ta­vaszán a IX. törvény véglegesítette a földjut­tatásokat. Orvosolták az 50 holdon aluli pa­rasztbirtokosokat ért sérelmeket, viszont az említett törvény az úri birtokosok földjének kiosztását, akkor is szentesítette, ha az meg­haladta a rendeletben meghatározott mérté­ket. Ez a törvény véget vetett a földhöz jutta­tott parasztok zaklatásának. A z 1945. évi földreform — jellegét, ha­tását tekintve —, valójában igazi ag­rárforradalom volt. Elsöpörte a reakci. ós, úri nagybirtokrendszert. Megsza­badította a magyar társadalom demokratikus szabad fejlődését a súlyos béklyóktól. Uj ala­pokra helyezte a falu társadalmi és gazdasági előrehaladását. Hozzájárult a hazai reakció későbbi teljes vereségéhez. Gazdasági szempontból is beváltotta a földosztás a hozzáfűzött reményeket: a ma­gyar mezőgazdaság három év alatt — a Szov­jetunió sokoldalú segítségével —, kiheverte a háborús károkat és kielégítően ellátta az or­szágot élelmiszerrel. Ma már világos, hogy a földreform lé­nyegében első lépcsője, igazi forradalmi.nyi­tánya volt annak az útnak,-mely az új- föld- hözjuttatottak támogatásával, a földműves szövetkezetek fejlesztésével, majd a bárlőszö- vetkezetek, tszcs-k. létrehozásával elvezetett a termelőszövetkezeti mozgalomhoz, a mezőgaz­daság szocialista átalakításához. Aljább öt Ikarus Nyíregyházán ' A kilenc új Ikarus autó­busz mellé március 12-én újabb öt Ikarus—266 tí­pusú autóbusz érkezett a Volán 5-ös számú Vállalat telephelyére. Az új járművek a városi helyi személyszál­lításban vesznek részt, így a 2-es járatban egy, a 7-esben három, a 16-osban szintén egy. Az új autóbuszok for­galomba állításával párhuza­mosan kivonják a forgalom­ból az öreg, kiszolgált csuk­lós járműveket. A buszok belső utasterét a városi köz­lekedésnek megfelelően ké­pezték ki, belül két egysoros üléssel és nagy állótérrel. Gyári adatok szerint össze­sen 99 személy szállítására alkalmasak. Az öt új Ikarus március 15-től menetrend szerint közlekedik a megye- székhely útvonalain. — Húszmilliós egy gép, en­nek egy óra kiesés, amíg nem megy, tízezer forintot jelent — magyarázza Zsila Balázs. — Nálunk sokszor rögtön­zött a munka. Ha valami el­romlik, akkor azt azonnal meg kell javítani, különben az átrakás akadozik — szól Eszenyi Béla. Szinte szusszanásnyi időre ültünk le két záhonyi mun­kással. Egyikőjük, Zsila Ba­lázs, aki akkumulátorkezelő a vontatási főnökségen, arra ügyel, hogy jól megjavított, karbantartott Diesel-mozdo­nyok szolgálják a szállítást. A másikójuknak, Eszenyi Bélának, a gépesített rako­dási főnökség forgácsoló csoportvezetőjének a gépi átrakás nagyértékű gépeihez az alkatrészek gyártása a feladata. Többet ésszel — Csináltam egy újítást, két óra helyett 25 perc alatt lehet desztilált vízzel utána- tölteni az akkumulátorokat — folytatja Zsila Balázs. — Gondolkodni kell, látni kell, így megy. — A nehéz munkát pedig csak az újításokkal tudjuk megkönnyíteni — kapcsoló­dik hozzá Eszenyi Béla is. — Gépesíteni kell mindenütt. Tudom, hogy min ment ke­resztül az átrakás, hiszen1 húsz éve múlt, hogy itt va­gyok. És Záhony szerepe csak emelkedhet. Mindketten kommunisták. A munkán kívül társadalmi munkát is bőven vállalnak, dolgoznak a pártvezetőség­ben. Most kongresszus ide­jén különösen nagy figye­lemmel kísérték az egyes dokumentumok megjelenését, próbálták a maguk nyelvére, a maguk viszonyai között le. fordítani azt, hogy mi való­sult meg, vagy minek a meg­oldásán kell fáradozni a XI. kongresszus irányelveiből. — A múlt év végén kap­tam egy munkáslakást — mondja Zsila Balázs. — Ez­zel részesültem a munká­soknak szóló megbecsülésből. — Nagyon jó, hogy be­szélünk a munkásfiatalok képzéséről — vélekedik Esze­nyi Béla. — A mi aranyko­szorús szocialista brigádunk. ban is az a feladat, hogy be­fogadjuk a fiatalokat, meg­szerettessük velük a szak­mát. Mert őszintén szólva karbantartónak a vasúthoz nem mindig jönnek szíve­sen, talán másutt több pénzt ígérnek nekik. Együtt vitatkozva — Amikor az irányelvek­ről beszéltünk, akkor a fia­talok művelődéséről, a sza­bad idő kihasználásáról volt nálunk sok vita — folytatja Zsila Balázs. — Én is 29 éves vagyok, tudom mit jelent, hogy a fiatalokkal foglal­kozni kell. Itt Záhonyban van mit tenni. Aztán a szo­cialista brigádban is van fel­adat. Nem egy műszakba jár minden brigádtag, ezért alig tudunk egy jó rendezvényt „összehozni”. A takarékosság szintéh szívügyük. A karbantartók azon töprengenek, hogy a drága importgépekhez való tartalékalkatrészeket ők gyártsák jóval olcsóbban, á vontatáson azon meditálnak, hogyan lehet az üzemanyag­takarékosságot még jobban elősegíteni. Ha jól állítják be az adagoló berendezést, akkor jóval kevesebbet fo­gyaszt egy-egy Diesel-moz­dony. A beállítás szakértel­A TITÁSZ központi és vidéki kirendeltségeinek J0 KISZ-fiatalja részére Ifjú­sági napot rendeztek már­cius 14-én az üzemigazgató­ság székházában. Az ün­nepségre a forradalmi ifjú­sági napok keretén belül került sor. A rendezvények­nek már hagyományai van­nak a TITÁSZ-nál. Az Ifjúsági nao rendezvé­nyei reggel fél kilenckor kezdődtek. Az ünnepi prog­ramban szerepelt Petőfi Sándor mellszobrának fel­avatása. Majd Csató János igazgató beszámolt az if­júságpolitikai határozatok időarányos végrehajtásá­ról. met, nagyobb figyelmet kí­ván, vagyis rajtuk múlik, hogy milyen. Tulajdonképpen egyikőjük munkahelyén sem új dolog a takarékoskodás, már eddig is tettek intézkedéseket, csak most jobban odafigyelnek, még olyan apróságra is gon­dolnak, hogy az alkatrészek tisztítását ne gázolajban vé­gezzék, hanem más megol­dást találjanak. Teljesített vállalások — Szerintem, ha a kong­resszus után többet kell tenni, akkor azt is meg tud­juk csinálni — mondja Zsila Balázs. — A versenyben is elég sok mindent felajánlot­tunk, komoly munkát végez, tünk, viszont jó volt a szer­vezés, teljesíteni tudtuk. így nem is volt olyan nehéz. — Én műhelybizottsági tit- j kár vagyok — beszél Eszenyi Béla —, engem a kongresz- szus után az üzemi demok­rácia szélesítése érdekel. Nem azért, mintha eddig is nem kérték volna ki a dol­gozók véleményét, de azért az is előfordult, hogy hiába szóltak a munkások, maradt minden a régiben. Ha job­ban meghallgatják a mun­kásembert, akkor az jó*neki is, a vasútnak is. l. a A beszámoló után ifjúsá­gi fórumot tartottak, ah.ol a vállalat gazdasági és társa­dalmi szerveinek vezetői válaszoltak a fiatalok kér­déseire. Délután a 80 fia­tal megtekintette a VMK- ban megrendezett grafikai kiállítást, később a mező- gazdasági főiskola sport­pályáján kispályás futball­mérkőzésen, sakkban és asz­taliteniszben mérték össze tudásukat. Az ünnepi prog­ram a sóstóhegyi ifjúsági klubban rendezett irodalmi műsorral és klubesttel ért véget. Ifjúsági nap a TITÁSZ-nál Kongresszusi küHi't e'nk „Hég többre kötelez...“ Hegymegi István szinte ars poeticaként vallja, hogy az igazgatói beosztás elsősor­ban nem személyi rang, liá­néin társadalmi. Ennek igyekszik immár tíz esz­tendeje megfelelni, minden nap újra és újra bizalmát szerezni 1965 április elseje óta, amikor a Mátészalkai Állami Tangazdaság élére került. Nem lehet könnyű, gondoktól mentes e magas követelmények szerint élni, irányítani, vezetni. Ezt a mércét saját maga állította maga elé. 1955-ben végezte el a kertészeti egye­temet, alig volt 35 eszten­dős, amikor igazgatónak ki­nevezték. 1963-ban lett a pórt tagja, s ez meghatároz­ta életét, útját. Patetikusan fogalmaz: „Az elmúlt tíz évben itt egy má­sik egyetemet végeztem el.” S az életben szerzett diplo­májára s kitűnő minősítést kellene írni. Küzdelmes út vezetett idáig. Állomások jelzik a siker útját, mely elég göröngyös volt. Rend- teremtés az emberek fejé­ben. Újra és újra megnyer­ni őket az újnak. És rend­csinálás a gazdálkodási szer­kezetben. És e két csatát egyszerre kellett vívni. Győzködni az embereket, s változtatni is életsorsuk ja­vítása s a népgazdaság ér­dekében. Egyik alkalommal, amikor felkereste a Varga­kertben metsző embereket, odaállt eléjük, s azt mond­ta, metsszük a gyümölcsfá­kat együtt emberek. Csak néztek rá, nem értették. így szólt ekkor az öreg Mondván István: „Aki ide jön új ember, mind valami újat akar, de még mindig ráfizettünk.” Gondolkodó­ba ejtették a szavak a fiatal igazgatót, ő . valóban újat akart, s ez az újért, job­bért való küzdelem végig kísérte. Csakhogy azzal a kü­lönbséggel, hogy Hegymegi úgy akart újat, hogy abból a népgazdaságnak és az em­bereknek is jobb legyen. Cseléd famíliából szár­mazik, maga is volt szolga­legény, s amikor meglátta az állapotokat: összeszorult a szíve, s a dac is hajtotta, hogy neki itt meg kell mu­tatni. Emberi körülménye­ket teremtem Erre volt a legnagyobb szükség. Kecs­kelábű asztalok, lócák és fa­barakk. Ez volt az ebédlő. Az akkori igazgatói iroda előtt bukóüstben főzték a levest a munkásoknak. „Nem taga­dom, nagyon el voltam ke­seredve. Mit lehet tenni itt? De itt vagyok, tennem kell.” Küzdelmet nagyon nehéz ér­zékeltetni, hogyan jutottak el az elismerésekig. 1968­ban bővült a gazdaság. És még több lett a gondja. Ide csatolták Hodászt és Ópá- lyit. 1 így „örökölték” a tan­gazdaság címet. Csakhogy ezért küzdeni kellett, s bi­zonyítani, hogy rászolgáltak. Ez volt a nehezebb. 4500 hektáron gazdálkodnak az­óta. ' Ebből 840 ha a gyü­mölcsös. És 1970-ben megszületett az első jelentős siker. Kongresszusi zászló az ered­mény jutalma. Kétszeres Kiváló vállalat. És most is esélyesek a címre. 1966 óta nyereségesen gazdálkodnak. Ennek alapját teremtették meg a legkorszerűbb zárt rendszerű termeléssel. Ki- taposatlan úton, akkoriban elsőként a megyében itt épült, s azóta is üzemel a modern sertéskombinát. El­ismeréssel szólt az itt lá­tottakról a kormány elnöke, szovjet és nyugati szakem­berek egyaránt. Minden ál­lattenyésztő telepük törzste­nyészet. Árutermelésüknek 85 százalékát exportálják. 1970-ben a halmozott terme­lési értékük 87. millió­volt, 1974-ben 150 millió. (18 millió az ár- és belvíz miatt kiesett.) És a vállalati eredményük 1974-ben meg­haladta a 31 milliót. S ahogy korszerűsödött a gazdasági élet, úgy változott az embereké is. Most a fizi­kai dolgozók átlagbére 29 ezer fölött van évente. „És még vannak tartalékaink. További korszerűsítés csak az emberek gondolatvilágá­nak a formálásával teremt­hető.” Valamikor ő és egy társa volt itt mérnökem­ber. Jelenleg 30 mérnök dolgozik a gazdaságban. Évente 300 ember tanulja a különböző szakmákat, vesz részt továbbképzésen. Két kihelyezett általános iskolai osztály működik a gazdaság­ban. „Mindent megkapnak a dolgozók a ceruzától a ma­gas átlagkeresetig, csak ta- nulianak.” Minden munka- területen van fürdő, öltöző, zuhanyozó, korszerű ebédlő. Hét autóbusz hozza-viszi a munkába és haza a munká­sokat. Évente 10 munkásla­kás építéséhez járulnak hoz­zá. E gazdaság környezete a Rácz-kerttel ■ valóságos kis modern, kertes faluvá vál­tozott az elmúlt évek so­rán. És most is épülnek a házak, amelynek a terveit Hegymegi István hozta egyik külföldi útjáról. Működik munkásklub, kulturált a környezet. Hegymegi Istvánt, a min» dig korszerűt akaró, nyugta­lan embert nem érdemtele­nül választották meg a me­gyei pártértékezleten a XL kongresszus küldöttének,, Amikor ez szóba kerül, el­gondolkodik. „Tartózkodjunk a nagy szavaktól. Nehéz, s végtélen megtiszteltetés ré­szemre. Nem voltam még olyan magas fórumon, ahol egy egész ország jövőjé­nek formálásáról esik szó, ebben döntenek. Most en­nek leszek részese. S ez egy fokkal még többre kötelez a jövőben. Hiszem, amit - a kongresszuson magam is megszavazok, azt kell az életben itthon bizonyíta­nom. Igyekszem ennek meg­felelni.” S, amikor azt kérdeztem, mit vár a kongresszustól, egyetlen gondolatban sűríti mondandóját: „Azt várom, hogy megerősíti azt a politi­kát, amelyet pártunk csak­nem húsz esztendeje foly­tat, amelynek az alkalmazá­sával eddigi sikereinket el­értük.” Farkas Kálasás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom