Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

A

Szülők fóruma:

Hogyan mondjam meg gyermekemnek?

A kérdéssel, melyet az NSZK-film alkotói a címben feltesznek, gyakran találkozunk. Nem új ez a kérdés — mint ahogy a szexuális felvilágosítás feladata sem mai keletű — a válasz azonban mostanában minden korábbinál őszintébb és gyakorlatiasabb. Régen általában megkerülték a feleletet — vallási okokból, a polgári morál nevében vagy bevallott prüdériával. A modern kor más alapállást követel. A gólyamesének befellegzett. A követelmény törvénnyé lépett elő: a

gyermeknek az életkori sajátosságok figyelembe vételével kell elmondani a legfontosabb tudnivalókat a két nem kapcsolatáról.

A feladat felismerése még nem jelenti a probléma megoldását. A szexuális felvilágosításnak — mármint a korszerű „szexológiának” — már vannak hagyományai, a filmművészet azonban egyelőre csak tétova lépéseket tett ebben az ügyben. A svédek módszeres alapossággal vértezik fel a moziban a tizenéveseket, sőt az ennél fiatalabbakat is szexuális tudnivalóval, az ő gyakorlatuk azonban még nem általános. A nemi erkölcs formálása másutt jobbára esetleges; ennek megfelelően a filmművészet is többnyire ad hoc-jelleggel kapcsolódik a szexuális ismeretterjesztésbe, őszintén meg kell mondanunk, hogy a szocialista országok alkotói sem tettek meg mindent a közös társadalmi és családi gond enyhítése érdekében. A Helga NSZK-produkció, volt és a kapitalista ország filmterméke a most bemutatásra került Hogyan mondjam meg gyermekemnek? című Cäm- merer—Schwarze-mű is. Külön cikk témája lehetne, hogy mi miért nem vállalkozunk hasonló jellegű filmek készítésére — dehát ezen most ne meditáljunk. A lényeg az, hogy a mozi most a szülők segítségére siet és sok hasznos tanácsot ad azoknak, akik — édesapák, édesanyák lévén — sűrűn hallják a kíváncsi kérdéseket: hogyan születik a gyerek? Mi a különbség fiúk és hányok között? Mit akar a kicsiktől a cukros bácsi?

Ezek a kérdések csak addig kényesek vagy kellemetlenek, míg szembe nem nézünk velük. Mellébeszéléssel semmit sem érünk el; a „majd megtudod, ha nagy leszel!” elutasítása sem elégíti ki a természetes érdeklődést. A következtetés adott: a legképtelenebb „mi- ért?”-re is magyarázattal kell reagálni a szülőnek. Mi több — meg lehet „tervezni” előre a válaszokat (annál is inkább, hiszen nyilvánvaló, hogy a kiskorúak miféle problémákkal hozakodnak elő). Cämmerer és Schwarze azt bizonygatja — aligha vitatkozhatunk az elképzeléssel —, hogy a szülő—gyermek dialógust csak őszinte légkörben lehet folytatni. ,

Mikor felel meg ennek a követelménynek a szülő? A Hogyan mondjam meg gyermekemnek? szerzői szerint csak abban az esetben, ha szexuális ismeretei tudományosan megalapozottak, s jártas a módszertanban is. Ez végtére is olyan terület, ahol a „hogyan ?”-nak majdnem olyan nagy a szerepe, mint a „mit?”-nek_

A film érdeme, hogy különbö275'7éjezét£iÍoen sorra veszi a legfőbb témaköröket, s nem riad vissza a leg- nyersebb szókimondástól sem. A polgári szemlélet legfeljebb csak akkor zavaró, mikor a rendezők kissé abszolutizálják az úgynevezett családi boldogságot, s iskolás — vagy inkább plakátszerű — módon tesznek különbséget „jó szülők” és „rossz szülők”, gyermekeik fejlődéséért felelősséget érző és már-már cinikus módon közönyös felnőttek között. A modellek nem minden esetben szerencsésen megválasztottak az interjúsorozatban is éreztünk valami leltárszerűséget: felvonul az okos. a fölényes, a kétkedő, a tanácstalan, a buta em- bertíous. A hibák azonban — szerencsére — eltörpülnek a mű erényei mellett. Cämmerer és Schwarze nézőpontokat ütköztet össze, feladatokat fogalmaz meg, a szű- kebb (családi) és tágabb (társadalmi) közösség konkrét tennivalóira hívja fel a figyelmet, spekulatív „tételek” helyett élő-eleven modellel szolgál Ezt a filmet érdemes megnézni és érdemes megbeszélni otthon és az iskolában egyaránt

(veress)

Gyermekszív

A gyermek kendőzetlen őszintesége, naivsúgu sok derűs mosolyt fakasztott már a felnőttek arcára. De ebben a történetben szereplő Ötéves Katika butus tette és szavai nem mosolyt, hanem köny- nyeket csaltak a szemembe.

— Evikééknél volt az óvó- néni — újságolta a gyermek a mamájának hazafelé menet. — Évike nagyon beteg. Már alig szuszog. Sír a mamája és sír az apukája is. Édesanyám, mi lesz vele? Én nem akarom, hogy meghaljon, én szeretem Évikét.

— Majd a doktor bácsi meggyógyítja, rendel neki orvosságot — vigasztalgatta a fiatalasszony a pityergő kisleányt.

Mentek, hallgatott sokáig a gyermek, egyszerre aztán felvidult az arca: valami csudajó dolog jutott az eszébe.

— Emlékszel édesanyám, mikor én is nagyon beteg voltam, már én is csak alig szuszogtam, apu elhozta nekem a Bubi mackót... Emlékszel, attól mindjárt meggyógyultam. Adjuk oda Évikének Bubit.

_ óh. hát neki is van mackója, egészen biztos, neki is vitt az apukája — intette le mosolyogva a mama gyermekét.

— De Bubi nincs, Bubi meggyógyítja...

Vacsorázni sem akart a gyermek. — Vigyük Évikének Bubit! — hajtogatta makacsul. Ágybatenni még szigorú szóval is alig lehetett. Lámpaoltás után vagy egy óra múlva, különös dologra lettek figyelmesek a szülök: az előszoba ajtajában fordult a kulcs. Rémülten rohannak ki, hát a gyermek mezítláb, hosszú fehér ingében már az udvaron lépked, karján a Bubi mackóval.

— Évikének viszem — sírt fel a leleplezett gyermek — Bubi meggyógyítja és holnap már ő is jöhet az óvodába.

Nem volt mit tenni, még akkor éjjel együtt elvitték a mackót a beteg gyermek ágyához.

Bizonyára túl fantasztikusnak tűnik, de igaz: Évike bó- gyadtan kezébe fogta a mackót és ránevetett, pedig napok óta csak siró, szenvedő arcát lehetett látni. Ami több ennél: másnap lényegesen

jobban lett.

Hát tényleg varázsereje volna a Bubi mackónak? Vagy mégis igaz volna az, hogy szívvel, szeretettel gyógyítani is lehet?

Kecskovszki József

fcri&sarr'

■■"m ' i ■ ■■ III II \j>

GYERMEKEKNEK m gyermekeknek m GYERMEKEKNEK- v-rTÖRD A FEIÉDT

Vízszintes:

1. Megfejtendő: 6. Morse- jel. 7. Dísze. 8. Cégtábla rövidítése. 9. Talpon van. 11. Kerti szerszám. 12. Római 45, 501. 14. Jó késnek van + P. 16. Megfejtendő. 18. Háziállat (—’)■ 20. Energia. 21. Egyszerű gép. 22. Előidézője. 24. ...és kontra. 25. ...István (az Elnöki Tanács elnöke volt), 27. ...Károly, neves festőművész volt. 28. Vissza: hóhér. 29.

Vár.

Függőleges:

1. Testrész. 2. Lötty. 3. Mezőgazdasági gép. 4. Tiltás. 5. Csonka ecset! 6. Egyre mész. szebb kerülő. 10. Megkevert nóta! 11. Magasztal. 13. Szófaj. 14. Jutó. 15. Megfejtendő.

17. Káros, kárt okoz. 19. Előidézők. 21. Felfogó (szellemileg), 23. ...Sámuel magyar király. 24. Piszok. 26. Intéző Bizottság. 27. Alá.

Megfejtendő:

Magyarországi állóvíz és két település neve, mely partján fekszik: vízszintes 1, 16, függőleges 15.

Múlt heti megfejtés: Böszörmény — Nánás — Szo- boszló.

Könyvjutalom: Tóth Zoltán Nyíregyháza, Szoó Annamária Balkány, Bácskái Gyula Nagyhalász és Udud Éva Cé- génydányád.

Kis Katica meg a piros almák

Gyerekek, figyeljetek re- ám, most egy nagyon ked- kes kislányról mesélek, meg a nagy kosár piros almáról. Katicának a nagymamája küldött egy nagy kosár piros almát azzal az üzenettel, hogy ezt kis Katicának küldi, mert olyan sápadt és gyenge szegényke. „No ez jó lesz” mondta az édesanyja, legalább míg ebből tart, megpirosodik Katicám is olyanra, mint az alma. Csakhogy az édesanyja nem vette észre, hogy kis Katica mindennap kettőt, hármat ki-kicsent a kamarából és vitte nagy félve a kis barátnőjének, Évának, mert az még tőle is sápadtabb volt. Nem sok idő múlva nézi az édesanyja, hogy van-é még sok alma, mert ha igen, akkor süt finom al- mástásztát, amit a Pityu is igen szeretett. Nagy rémülten látja, hogy alma már csak kettő van a kosár legalján. Kiáltott is egy olyan nagyot, hogy még a szomszédba is meghallották. „Katica, Katica, hol van a sok szép piros alma?”. Bizony kis Katica megijedt egy kicsit, mert az édesanyja meghúzta a haját, ha valami rosszat tett a leányzó. Tudta, hogy most is baj lesz.

Igp nem szaladt a hívó szóra, hanem bement az édesapjához, aki tanította a sok gyereket. Mert hogy tanító volt. Odahúzódott mellé. Azt hitte, valami baja van a gyereknek, megsimogatta és úgy biztatta: „Nem lesz semmi baj, kislányom, csak légy mindig jó és ne hazudj soha sem. Mond meg, mi fáj, mi bánt”” Bátorságot vett a kislány és elmondta, hogy bizony ő a sok szép Piros almát a kis beteges Évával etette meg. Most hát az édesanyja hiába keresi az almát. „Jól van, kislányom” — mondta a tanító bácsi, ha így van, akkor inkább dicséretet érdemelsz, mint ki- kaoást, majd én elintézem a dolgot édesanyával.” Katica boldogan szaladt ki és ment az édesanyjához. Persze, már el is párol gott a

mérge az édesanyjának ekkorra és nem kapott ki Katica. Csak annyit mondott az édesanyja: „Legközelebb, ha piros almát küld nagymama, nem teszem a kamrába külön a te részed, hanem mindannyian azt esszük”. — „Jól van, — mondta kis Katica — de ugye abból is adhatok Évának?” — „Hát, majd meglátjuk, mennyit küld a nagymama”. De bizony nem jött az alma. Kis Katica meg igen evett volna piros almát. Mondja aztán egyszer a kis Évának: „Hallod, Évike, nem ennénk egy kis piros almát, hogy pirosak legyünk?” — „Jó lenne az, Katicám. De hoz is az én éde>=an-rá-n r városból holnap és eszünk.” t Úgy is volt. Mís.iap azu„- ke édesanyja egy nagy zsák piros almát vitt a tanító néniékhez azzal, hogy hadd egyék a gyerekek együtt a piros almát ezután is, mert nagyon jót tesz az ő kis leányuknak is az a piros alma. így aztán mindennap együtt ették újra a szép piros almát. Tavaszra olyan piros lesz mind a két kislány, mint egy egy rózsabimbó. Volt is öröm mind a két családnál. Ha Katica is egyedül ette volna a piros almát, ráunt volna, Évike sem ette volna magaban. De -így, ketten, egymás kedvéért mindennap megettek kettőt, hármat. Az alma meg mind átadta a szép pirosságát a két sápadt leánykának. Most is együtt játszanak és mivel most al ma nincsen, lassan hozzá fognak sóskát, meg spenótot enni. Attól is pirosak maradnak ám. Ti is egyetek, gyerekek és akkor szép pirosak lesztek. Annak örül édesanya, ha szép piros a kislánya, fia. Ugye mama?

Szirmai Fórls Mária

gyűjtése.

Ezen a héten a Nyíregyházi 6-os számú Általános Iskola 114. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat munkáját mutatja be Varga Ágnes csapattitkár, Szabó Judit, a Váci Mihály- raj tagja, Paizs Tünde, és a Rákóczi-raj.

Csapatélet. Csapatunk minden tagja és raja — kisdobosok és úttörők — készülnek hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Az önként vállalt akciók mellett az úttörőtanács gondoskodik arról, hogy a csapatmunkát összehangolja, pályázatok, akciók hirdetésével folyamatos munkát biztosítson minden úttörőnek. A legszebb és legtartalmasabb őrsj és rajnapló pályázat első fordulóját a januári úttörőtanácsülésen értékeltük. A jól sikerült naplókat megdicsértük, a kevésbé sikerűiteknek a további vezetéshez ötleteket, javaslatokat adtunk. Véleményünk szerint a pajta-, sok komoly feladatnak tekintik a napló vezetését, a krónikások munkájával elégedettek lehetünk.

Nagyon várjuk az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Alkotó Ifjúság című pályázatra beérkező munkákat, amelyekből január 30-án egy hétig tartó kiállítást rendeztünk iskolánkban. A legjobbnak bizonyult alkotásokat tovább küldjük. A 30 éves évforduló jegyében a csapatban szaktárgyi vetélkedőket rendeztünk. A csaoatszintű vetélkedő legjobbjai kerülnek a városi versenyre, nevük a csapatfaliújságon már, olvasható.

A pajtásak nemcsak szellemi téren mérhetik össze erejüket, hanem nagyon sok lehetőségük van sportversenyekre is. Szerencsés helyzetben vagyunk mert iskolánkban két tornaterem van, amelyek a nao minden órájában gyermekzajtól hangosak. A szakköri, tagokon ki-* vül minden úttörő részt vehet a sportfoglalkozásokon.

Csapatunkban tizenhat szakkör működik, amelyeknek 270 úttörő, illetve kisdobos tagja. Kedvelt szakköreink: rajz, kémia, ifjú egészségőr, fizika és természetesen a sport jellegűek. Ez év áprilisában — az elmúlt évhez hasonlóan — szakköri bemutatót tervezünk a Móricz Zsigmond Színházban, ahol a művészeti szakkörök adnak számot éves munkájukról. Énekkarunk készül a rádiós vetélkedő következő fordulójára, büszkék vagyunk arra, hogy az első forduló után továbbjutottunk.

Februárban értékeljük a „bölcsődékéit” indított akciót. A pajtások a hulladék- gyűjtésből származó összegből fejenként nyolc forintot ajánlottak fel az újonnan épülő bölcsődéknek, s az összegyűjtött pénzből a rajok játékot vásárolnak, ugyancsak a bölcsődéknek. A rajokban készülnek az „Ünnepi faliújság’’ tervei. Ezen a faliújságon a pajtások expedíció« munkájukról is számot adnak.

Az ez évi űttörőmunka, illetve program alkalmas arra, hogy minden pajtás képességének és érdeklődésének megfelelően válasszon és oldja meg a feladatot. Ügy érezzük, az önként vállalt munka kedvesebb mindenki számára.

Barátságposta. Az idén külön jelentősége van a barátságpostának, ugyanis a szovjet úttörők anyagaiból kiállítást szeretnénk rendezni hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Társaim az ország különböző részéin élő pajtásokkal és más

Úttörő- posta

nemzetiségű úttörőkkel h tartják a kapcsolatot. Ezek az úttörők nagy segítséget nyújtanak nekünk, örömmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben egyre többen jönnek hozzánk és segítenek nekünk. Természetesen elfogadjuk ajánlásukat, mert. látjuk és érezzük rajtuk, ezt a munkát komolyan veszik.

Kapcsolat a szövetkezettel. Rajunk, a 6,a osztályos Lett in-raj, már régen fenntartja a kapcsolatot a nyíregyházi népi iparművészeti szövetkezettel. Az együttműködés ötödikes korunkban indult. Egyik pajtásunk édesanyja a szövetkezetben dolgozik és megkértük, készítsék el őrseink számára a zászlókat. A dolgozók szívesen megtették. Rajunk minden tagja önként vállalta, hogy felkutatja az üzem múltját és jelenét. A lány és fiú őrs is kapott feladatot. Két osztálytársunk a KlSZ-szer- vezetnél járt. Elmondták, hogy a szövetkezet 32 fővel alakult meg egy kis házban. Kezdetben rongyszövéssel és rongypaplankészítessel foglalkoztak. A szövetkezet egyik legrégibb dolgozója: Somogyi Sándomé, akit meghívtunk az egyik rajfoglal- kozásra, három KlSZ-taggal együtt, ök már többet tudtak mondani a múltról. A fiúk közül náhányan a gépekkel ismerkedtek. Gyorsan emelkedik a termelés. Most már exportra is szállítanak. Mi. nagyon örülünk a kapcsolatnak és megígértük, hogy amiben tudunk, segítünk a szövetkezetnek.

Szakkörök. Iskolánkban rajzszakkör is működik, a foglalkozásokat hetenként tartjuk. Sokat beszélünk a festészetről, szobrászatról, annak kialakulásáról, fejlődéséről. Megfigyeljük a természetet, felidézzük élményeinket és megpróbáljuk lerajzolni. lefesteni. Ebben az évben új tagok kapcsolódtak a munkába. A Nyírfa Áruház kiállítására is küldtünk munkákat, ahol egyik szakköri tagunk második díjat nyert. Januártól a foglalkozásokon agyagszobrokat készítünk hóembert, elefántot és sok más szép szobrot. Az elmúlt évben a mezőgazdasági kiállításon két pajtás nyert díjat kisplasztikával. A szakkörben nemcsak komoly munkát végzünk, hanem helye van a játéknak is.

A mi ifivezetőnk. Ebben az évben úi ifis került hozzánk: Torma Etelka. A Nyírségi Agrotechnikai Kutató Intézetben dolgozik. Ő segít nekünk egész évi úttörőmunkánk elvégzésében. Azt a feladatot vállaltuk, hogy páronként vagy hármasával bemutatunk e„y.e«y üzemet vagv kulturális intézményt. Etelka elvisz minket munkahelyére és bemutatja munkájukat.

Amióta rajunkhoz került, igen megélénkült az expedí- elós munkánk. Figyelemmel kísérjük az úttörősaitót. a benne levő feladatokat elvégezzük, a jó ötleteket igyekszünk megvalósítani.

etőnk mozi- és mú- ogatást szervez. Sze- vele ellátogatni az •a is. A program ősz- isában sokat segít, is mutatja, hogv ed- b munkát végeztünk, Tuí't tanévben. A hul- is az elsők

vesz ünnepi foglalkotöbb új játékot megnekünk. Szeretnénk, on eljönne egyhetes

Balogh Júlia