Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-07 / 32. szám
/ 3 IW ÉT-M AGYARÖR«WÄG 5978. fcÜraQr % ..... II -'7-nr-r. ...........ufWl Portugália olyan országgá válhat, amelyben a nép széles körű szabadságjogokat élve% Cunhal nyilatkozói! a L’ Huraanitének Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára interjút actott a L’Huma- nité lisszaboni tudósítójának. Cunhal részletesen elemezte a portugáliai helyzetet. Egyebek között rámutatott, hogy a júliusi és szeptemberi kormányválságokat a reakciós és konzervatív erők államcsíny-kísérletei idézték elő legutóbb pedig a szocialista párt és a PPD indított kommunistaellenes kampányt, hogy a nemzetköz} reakció támogatásával jobbra tolják a hatalmi struktúrákat az országban. Ez a manőver azonban meghiúsult és a válság lezártnak tekinthető. A portugál kommunisták éa szocialisták viszonyáról szólva Cunhal rámutatott: a PKP álláspontja szerint a politikai és gazdasági struktúrák mélyreható átalakításával kell megoldani az ország problémáit, a szocialista párt viszont egy „nyugati típusú” burzsoá demokráciát szeretne Portugáliában megvalósítani. A szocialista párt az utóbbi időben széles offenzívat indított, hogy saját javára módosítsa az eróvir iszonyokat, g? * művelet azonban meghiúsult. „Re* méljük —■ hangsúlyozta Qun« hal —, hogy a szocialista vezetők levonják máid ebből a megfelelő következtetéseket. Ml meg akarjuk erősíteni az együttműködést a szocialista párttal mind a kormánykoalíció keretében, mind pedig néptömegek harcának keretei között.” „Az ország előtt az a perspektíva áll, hogy olyan demokratikus, békeszerető és független országgá válhat, amelyben a nép széles körű szabadságjogokat élvez, s ahol a gazdasági, társadalmi és politikai reformok mélyen átalakítják a társadalmat. A portugál népnek joga van arra, hogy szabadon dönthessen sorsáról. Biztosak vagyunk abban, hegy a világ népei velünk vannak és velünk is lesznek” —- fejezte be nyilatkozatát Cunhal. SZAIWT-1 Tele vízió-riport az űrből Megjelent m. Társadalmi Szemle februári szánta A folyóirat vezető helyén közli Óvári Miklós cikkét, amely kulturális forradalmunk három évtizedét tekinti át. Az európai * biztonság időszerű kérdéseiről szól ffagy János írása. Hoós János a gépipar ép a nemzetközi gazdasági Integráció öszefüg- géseit elemzi tanulmányában. A Tájékozódás rovatban teszi közzé a folyóirat P. N. Fe- doszejevnek, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája ál- elnökének azt az előadását, amelyet a szocialista országok tudományos akadémiái alel- nökeinek értekezletén tartott. Cíipe: ,,A társadalmi fejlődés aktuális kérdéseinek kutatása a Szovjetunióban". Az előadás' második része a márciusi számban jelenik meg. Vállalati vezetőket szólaltatott meg ipterjúsorozatábati Simányi Agnes as üzem- és munkaszervezés társadalmi feltételeiről. ff. Sasas Judit annak a szociológiai íelmé- ■résnek az eredményeit ismerteti. amelynek során több száz gyerekkel és fiatallal Írattak dolgozatot elképzelt jövendő életükről, ezzel a címmel: „Egy napom tíz év múlva” Az MSZMP kultúrpolitikai munkaközösségének a szocialista hazafiságról és a proletár internacionalizmusról szóló állásfoglalásához szól hozzá Kulcsár Kálmán szociológus és Breuer János zenekritikus. Szende Aladár és Szépe György az anyanvelvi kéozés társadalmi jelentőségét feitegeti tanulmányában. A’ újpesti munkástovábbképző központ munkáját ismerteti a folyóiratban Magyar Edit. A Szaljut—-A OFbitálls állomáson olyan komplex regenerációs berendezés működik, amely szokványos ivóvízzé változtat mind«® párát Több száz kilogrammot tessz ki az a vízmennyiség, amelyet az űrhajóséit * tartós űrrepülésekre magukkal visznek. A Szaljut—4-en végzett kísérlet lehetővé teszi, hogy a jpvőbpn erősen lecsökkentsék ezeket a vízkészleteket Az Alekszej Gubarev ék Georgij 'Grecskó által kipróbált berendezés képes ivóvízzé filtrálni a szervezet minden kipárolgá- sát, (vagyis személyenként naponta maximálisan f litert.) A Szaljut—4 személyjt.zete p»o$akodásra használja ezt a vizet. — Csütörtökön Béosben, a Hofburg nemzetközi konferencia termében megtartották a haderőcsökkentési tárgyalások 56. plenáris üléséi A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tanácskozó testület munkáját ezúttal C, M.i Rose angol nagykövet vezette elnöki minőségben. A zárt Az Űrhajósoknak szerdán „pihenőnapjuk" volt Ennek ellenére szakadatlanul dolgoztak, kitakarították az Űrállomást, feldolgozták a megfigyelési adatokat tévén keresztül megmutatták a Föld lakóinak a bolygót GeargiJ Grecske elragadtatással kommentálta ezt a televízió-riportot. Megjegyezte: „Reggelenként első dolgunk az illuminátprhoz ülni és gyönyörködni a Föld gyönyörű tájaiban”. A munka azonban nem várhat, nem sok idő jut eyre a szórakozásra. Tegnap különösen sok dolga volt a Szaljut—1 személyzetének. A „Föld” elfogadta az űrhajósoknak azt az indítványát, hogy kiegészítő tudományos é* mérnöki kísérleteket végezzenekajták mögött rendezett munkaülésen fadeusz Strulák nagyköveit, a lengyel küldöttség vezetője szólalt fel. A sajtóközpontban nem adtak ki közleményt az ülésről, csak annyit jelentettek be, hogy a részitvevők közös megállapodása alapján a legközelebbi plenáris tanácskozást február 13-án tartják. Hader öcsökként#* Plenáris ülés Bécsben Pintér István: 9. „Szerencse fel A háborúba lépés után a kegyetlen katonai terror, a nyilasok szociális demagógiája, a baloldaliak elhurcolása, és az antifasizmus lőerőitől való izolálás következtében nagyon nehezen bontakozott ki a bányászok ellenállása. A fordulat itt is Sztálingrád, után jelentkezett. így pl. a munkások között a pécsi bányászok ünnepelték meg a háború alatt először 1943-ban — május elsejét munkabeszüntetéssel. Ez év őszén egymást érték a bányászgyűlések, amelyet a gyors ütemben újjászerveződő bányászszakszervezetek szerveztek. Pécsett, Tatabányán, Dorogon, ’Tokodon, Salgótarjánban a szakszervezetek taglétszáma nemcsak elérte, hanem meg is haladta a háború előttit. Hosszú évek után elérkezett az a pillanat is, amikor a kommunista párt KB központi kapcsolatot tudott teremteni majdnem minden fontos bányavidékkel, 1943 végén megalakult a párt Központi Bányászbizottsága, amely szabotázsakciókra és a bányászok fegyveres kiképzésére szólítja fel helyi szervezeteit. 1944 nyarán a tatabányaí- - áfc spár VíJküZvetteíj. lépéseket tettek a fegyveres harc előkészítésére. Néderman Ferenc, Bugyáes Imre és mások vezetésével Tatabányán, Vitámváron, Kör- nyebányán megszervezték az első partizánsejteket Kapcsolatot létesítettek a Székesfehérvár közelében levő mintegy 200 főnyi szovjet hadifogoly csoporttal is. Augusztus 24-én Környebányán megbeszélésre került sor a hadifoglyok és a bányászok között. Cél: a hadifoglyok fegyverrel való ellátása, a kitörés és a partizánharc megszervezése volt. Az akcióban oroszlánrész várt volna a tatabányaiakra. Az akció sikere a szénmeM e® denee partizánharoának alapjait vetette volna meg. Sajnos árulás következtében a Gestapo és a csendőrség nagyméretű „tisztogató” akciót indított és ezzel vérbefojtotta a sikeresnek induló szervezkedést A nyilas puccs után a párt illegális bányászújságja a „Harcoló Bányász" felhívással fordult a bányák dolgozóihoz. A harc fokozására, a termelés bénításá- ra, a nyilas intézkedések szabotálására szólított fel, majd igy folytatta: „Alakítsatok harcoló csoportokat”. Gyilkoljátok a németeket és nyilasokat! _ Támadjátok meg szállítóeszközeiket, romboljátok szét az utakat, vasutakat előttük! Vegyétek vissza tőlük a mi élelmünket. Ragadjátok magatokhoz fegyvereiket!... Sajnos a nyilas hatalom- átvétel után kibontakozott, terror áldozata lett a párt bányászbizottsága; ezzel a központi irányítás megszűnt Ez ismét a tatai szénmedencét sújtotta legsűlyosabban- Igy itt esak szabotázsakciókra, a gyári és bányaértékek megmentésére futotta a bányászok erejéből. Tatabánya közelében Sárisápon azonban kibontakozott a fegyveres ellenállás, amelyet Zgyerka János a . helyi szakszervezet vezetője irányítóit A fegyveres csoport a többször „gazdát” cserélő bányászfaluban kapcsolatot teremtett a szovjet egységekkel és a bánya vágatain keresztül jutott el a szovjetekhez a német tüzérségi állások vázlatai, majd jelzőrakéták segítségével irányították a szovjet tüzérség munkáját. Az utolsó támadás során maguk is , fegyverrel vettek részt falujuk felszabadításában. A salgótarjáni szénmedence, amely mindig a magyar szervezett bányamunkásság erőssége volt, a háború alatt is sok borsot tört a hatóságok orra alá. 1944- őszén különösen mozgósftő- lag hatott a határon túl kitört Szlovák Nemzeti Felkelés, majd novemberben ® térségben Nógrádi Sándor partizánjainak megjelenése. A bányászok esak az alkalomra vártak és tömegesen jelentkeztek partizánnak. S szénmedencében, Ka- rancsle j tősak nán történt 9 bányász ellenállás egyik legjelentősebb epizódja. November 22-én elrendelték ~~ föbelövée terhe mellett —■ a falvak kiürítését és a férfi lakosság katonai szolgálatra való bevonulta tását, A bányászok megtagadták* parancsot és levonultak * bányába, ott elbarikádozták. magukat. A bányavezetőség erre kikapcsoltatta az áramszolgáltatást, leállította * szivattyúkat, a légaknákat felrobbanttották, a főbejáratot pedig berobbantották. A bányában levő több mint 300 bányászt, hol szépsző* val, hol fenyegetéssel próbálták felszínre esalui, Amikor a levegő teljesen ej? használódott, a helyzet * föld mélyén kritikussá vált» a németek Ígéreteiben bízva, felszínre jöttek. A németek és nyilasok kegyetlen bosszút álltak, S bányászt azonnal, kettőt pedig a salgótarjáni laktanyaudvaron lőttek agyon. A Pécs környéki bányászok közvetlen a felszabadulás előtt jutottak el a fegyveres harchoz. A vázas é$ környékének gyors felszabadulása következtében fegyveres ellenállásra nem is került sor. A bányászok» tóként a fiatalok, felszabadulásuk után a jugoszláv partizánokhoz csatlakoztak, hogy ott törlesszenek * fasiszták okozta szörnyű bűnökért Amíg a bányászok * háború utolsó napjaiban fegyvert fogva harcoltak egy szebb Magyarországért, « felszabadulást követően * elsők között voltak, akik » fegyvert csákányra cserélve munkába álltak és a széncsaták győzteseiként építették felszabadult hazánkat (Folytatjuk» FEKETE GYULA: 27. Időst kívülről jött fel a padlásra, nem a pitvar felől. Van most egy külső feljáró is. amiről nyáron nem tudott: érdekes, hogy soha idáig nem vette észre ezt a feljárót Pedig a létra oda van támasztva a présház végéhez. csak föl kell rajta lépni; érdekes, hányszor, de hányszor bújócskázott már itt, és nem vette észre, hogy oda van támasztva a létra. S ha már itt van, a présházban. „még a leskelődés előtt jó völna biztonságba helyezni a kekszet meg a nánolvit míg vissza nem érkeznek az őrzök. Az benne a jc hogv otthonról js közel érhet: ezt a rejtekhelvet: akármikor csak fölszalad, és megtörni a tarisznyát. Elfér ide a kéménvbe. kényelmesen az egész rakománv szép lassan fe’hordja az egészet. Leskelődni azután is lehet, ítélik sas időből; új házasok azt csinálják egész álló éjszaka. Ahogy kinéz a présház padlásáról. a kerek ablakon, ott van-e még a felfordult autó, most látja, hogy telistele a szőlőhegy katonákkal. De még lent. a hegy lábánál a gulyalegelő is. Mintha minden szőlőtőke egy-egy katona volna. És mind errefelé jönnek, ki szuronyt szegezve, ki lövésre készen tartott géppisztollyal — csendben, óvatosan lopakodnak felfelé a katonák. Oroszok, németek, magyarok vegyesen de még egyenruhás, biigeris nyilasok is — úgy látszik, vége lett közben a háborúnak, és megegyeztek, hogy valameddig legyen most béke. Nem gyilkolásszák tovább egymást, egyelőre nem győzött senki. Kiáltani akart: — Ne lőjetek! Nyisztrijaty! — de nem jött ki hang a torkán. Az ijedelemtől. Erőlködött, de csak halk, vinnyogó hangokat préselt üd magából, az sem hallatszott semeddigAkkor vette észre, hogy i.em fölfelé néznek * katonák a padlásra, hanem mind a présház bejáratát nézi. S ebből azonnal megértette, hogy nem őmiatta jönnek, hanem Mártira. Le kelene kiabálni, 1 hogy Mária nénjéhez menjenek. Márti nem olyan lány, é* egyetemre jár iskolába, és úrthő lesz belőle, tanárnő, ha kitanulDe hiába kiabálna ezeknek, bánják is azt a katonák, kicsoda. csak nő legyen. Fűtött volna, hogy szóljon Mártinak, meneküljenek. Nem, az sem jó. Hová me- nekr,'nének már- Itt a jó búvóhely a kéménvlyukban, csupaszon az sem olyan nagy baj, ha összekormozzák magukat Majd leroosakodhat- nak a kútnáL Futott volna, de nem érte el a talajt a lába. Súlytalanul lebegett * kenek ablaknál» és hiába kalimpált a lábával, nem haladt Végtére a gerendákba kapaszkodva, kézzel tornászta el magát a padlás- feljáróig, amely most nyitva volt — érdekes, az előbb még nem volt nyitva —, de elkésett: alul, a pitvarban már ott tolongtak a katonák. Várta, hogy majd Jani bátyja, a Márti férje, elébük áll. De sehol sem látta már Jani bátyját. Lehet, megkötözték, vagy talán fel is akasztották azóta. Márti a sarokba húzódva, a kezét védekezőén maga elé tartva kiáltozik: —- Ne, ne!... Én egyetemre járok!... Még az a szerencse, hogy fel van öltözve teljesen. Magára kapkodhatta gyorsan a ruhát, amikor észrevette, hogy jönnek a katonák. Lesuttyan a padlásról utánuk. Neki nincs mit félni, Őt nem bánthatják a katonák. Csak arra vigyáz, nehogy a biigeris nyilas meglássa, akinek a lova mellől megszór köti Valaki rászól a tömegből: — Te gyerek, mit tolakodsz te Itt!':. Nem neked való ez! — De igen, ez az én né- ném! — mondja ő bátran, és nem törődve a rosszalló fej- csóválásokkal. tovább tolakszik. Hiába tolakszik, nem Jut (tíőbbns a lökdösődő tömegben. Felkapaszkodik azután a terasz karfájára, hogy láthasson. Onnan már látni val a menynyire, bár nem olyan jól, ahogy szeretné. A világító meztelen fehérséget — mintha ez már nem Márti volna —nem, ez nem Márti, „Akkor meg jói vas, Sa nem Márti — gondol la megkönnyebbülve. — őt azért féltettem volna. Mindenféle katona van, betegséget is lehet szerezni tőlük.” * „Meg azért hogy jönne már az kj. Éppen Mártit kapják el?” A katonák is felismerhették, hogy ez a nő nem Márti, mert elszéledtek a hegyen. Csak négyen-öten maradtak ott a diófánál. Nézte őket, de besötétedétt már. Erőltette a szemét, de nem látta köztük a nagy mellű nőt.. Kár volt másfelé pillantani az előbb. Addig tűnhetett el. A katonák is cigarettára gyújtottak. Most lépett ki a diófa mögül a nő. Felöltözött közben. Várta, hogy a katonák hátha levetkőztetnék mefiiot- De hozzá sem nyúltak... nem, ez nem az a nő, ez Mari!... Az ez. Mari. Kirúzsozva, kipúderozva, minden. „Várjál csak, Mari, megmondalak édesanyámnak» födöm isten eltángál!” De végig sem gondolta, rögtön eszébe jutott, hogy már réges rég nem lakik ott, hon Mari. Nem is igen beszéltek róla a csalédbeliete idegeneknek, mert csak szégyenkezni kellene miatt* a falu előtt. Persze, így is tudják. Kitudódott valahogy. „Nincsen olyan titkos dolog, mit ss idő ki nem forog” — mondhatná erre is a parázs® nagymama. De akármint van, sok mín„ dent összeszedhet Mari. Mert a katona mindent odaad- Grisáék is egész spájzra valót felpakoltak a nőknek. A végén még belőle lesz m legnagyobb úriasszony, hallani olyat. És akkor majd * család sem szégyeiili, hogy Parázsó Mari rossz nő lett, Ha egyszer csak hazaállít» teleaggatva ékszerekkel, drága bundában. És szekérrel hozzák utána az állomásról * tömérdek konzervet, gyufát, cukrot, szalonnát, sózott ben« zint, marmaládot, amit ösz- szeszedett a katonáktóL Fázott. Beszaladt a présházba s metsző hideg szél elől — úgysem igen lesz már itt semmi érdekes —, de a présházon is átfúj * szól- Akán- hová bújt, ha neki támaszkodott a falnak, a hátát alte- iker Is ért®. gMytaUuf REGENT
