Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

«ÍLJSY-MAGYARöRSZA® fm. feÜraär í: a»-, —■ ■ t A korszerűt, korszerűbben ÖRVENDETES, HOGY A MUNKASMÜ- VELÖDÉS kérdése állandóan napirenden sze­repel. Még több megnyugvást szerez az a tény, hogy számos üzem és gyár, itt a megyében is, okosan kezd a hiányok pótlásához. Gondol­hatunk itt akár a KEMÉV vagy a MAV-cso- mópont iskolai képzésére, az ingatlankezelő alapozótanfolyamaira, a 160 órás iskolai fog­lalkozásokra. Tegyük ehhez hozzá, hogy nagy eredménynek könyvelhetjük el azt is, hogy műszaki és tudományos szervezetek illeszte­nek ilyen programot terveikbe, mozgósítva a Szabolcs-szatmári szellemi kapacitást. Vagyis összességében mindaz, ami az iskolai vagy ép­pen a szakmai tudás emelését szolgálja, a kezdeti tapogatózás korszakából egy lassan, de biztosan mozgó gépezetté alakul. Eközben azonban óhatatlan, hogy az em­berben ne fogalmazódjanak meg kérdések. Olyanok nevezetesen, amelyek azt firtatják: vajon meddig tart a lelkesedés, mikor válik ez folyamatos gyakorlattá. A másik ilyen gond: vajon elég-e ilyen körben mozogni akkor, amikor munkásműveltségről beszélünk? Ele­gendő-e az iskolai osztályok hiánypótlását lel­kesedéssel fogadni, ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy a követelmény egy valóban ma­gas általános műveltség, sőt mi több, egy igény kialakítása azokban, akik megízlelik a tudás, az új ismeret varázsát. Nézem a múltkor a tévében, hogy könyv­kiadók versengenek népszerű zsebkönyvek kiadásában. Hallgatom és nézem a munkás­műveltségről szóló, gyakorta öncélú kerekasz- tal-beszélgetéseket, amelyek körbejárják a problémákat. Olvasom szervek és intézmények munkatervében az általánosan fogalmazott elképzeléseket, amelyek legtöbbje egyszerűen paneleket, a bevált vagy éppen nem bevált sablonokat igyekeznek melegen tartani. Va­jon ezek a lépcsők vezetnek el a célhoz? Mindezek például Szabolcs-Szatmárban, ahol a munkások nagy százaléka lakó- és munka­helye között mozog naponta vagy hetente, ezek az eszközök — színházba fogunk járni, elolvasunk X számú könyvet, kiállításra me­gyünk — hatékonyan szolgálják a munkás- művelődést? ÉPPEN A PROBLÉMA KORSZERŰEN TJ3 VOLTA a gátja annak, hogy ennél sok­kal életrevalóbb ötletek szülessenek a köz- művelődést végzők fejében. Könnyű ezt mon­dani, de vajon mire is gondolok. Mindenek­előtt arra, hogy a közművelődési intézmé­nyeknek be kell törni az üzemek világába. Legyen több, céltudatosan rendezett könyv­kiállítás. tárlat egy-egy gyárban. Legyen vele egy időben elérhető áron vásárlási lehetőség. Álljon ott szakember, aki minden áltudomá­nyosságot és zsargont félretéve tud beszélni a látottakról. Ránduljon ki a múzeum, a táj­múzeum a környező szövetkezetbe, és mu­tassa azt, ami egészen biztos, hogy érdekli az ott dolgozókat. Lehet végezni „művelődési piackutatást” is előre, így aztán kizárt a ku­darc. Szaporítsuk a nyílt napokat az iskolák­ban, ne csak azért, hogy a szülő lássa mit ta­nul a gyereke, hanem hogy ezzel ő\ is tanul­jon valamit. Ne riasszuk az üzem vagy falu emberét a „tudomány” néha misztikus szavá­val, hiszen nem tudósképzésről van szó, ha­nem sok esetben egy tudomány alapelemei­nek felvillantásáról. Merjünk előadásoknak, kiállításoknak ötletes, mégha bizarrnak is ha­tó címet kitalálni, ne féljünk attól, hogy ez­zel a csillagos ég titkát, az irodalmat vagy ép­pen a biológiát sárba rántjuk. , Mindemellett szükség van arra is, hogy a tudományosnak nevezett ismeretterjesztés le­járt módszerei helyett újat keressünk. A be­szélgetést, a vitát, az egyszerű eszmecserét. A mindenáron okítani akarás sértő is, ijesztő is egy időben. Milyen okos például Nyíregyhá­zán a harmadik kerületi művelődési ház módszere, amely eleve kizárja azt, hogy a fiatalok azt érezzék, hogy ők, a műveletlen vagy félművelt munkásgyerekek egy nagyon okos emberrel ülnek szemben, akit illő tisz­telettel kell hallgatni, mert az már „valaki”. De ehhez az is szükséges. hogy az előadó, le­gyen fő- vagy középiskolai tanár, művész, vagy műszaki, ne úgy „kenje le” előadását, hogy az a lekezelés rossz érzetét keltse. ügy néz ki valahogy ez a munkásművelés, hogy a feladathoz módszerben, ötletben fel kell nőnie azoknak is. akik végzik. Mert nem egy feladat kistrigulázásáról van szó, ez a munka még hosszú-hosszú évekig eltart. Nem időhúzás mir<tt. de meg merném kockáztatni: műveim kell a munkásművelőket is. Ezzel egyidősen okos dolog lenne, ha a párthatá­rozat eredeti elképzeléseinek megfelelően koordinált lenne ez a munka. Ma olyan sok a bába — bár mind jót akar —, hogy közben a művelődésre váró és vágyó emberek elvesz­nek a jószándékok erdejében. NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN AT,ABE­CSÜLNI azt, amit tesznek és tenni fogunk. De az ismeretekkel történő „szőnyegbombá­zás” helyett inkább o gondos vetést tartanám jónak. Sémák és sablonok nélkül. Csak egy valamit mentenék át a régi gyakorlatból, azt a mérhetetlen lendületet és lelkesedést, amely a felszabadulás utáni népművelőket jellemez­te. Azokat a diákokat, akik a gimnázium pad­jából pendliztek egy-egy elemibe, hogy a hi­ányzó tanító helyett oktassanak, azokat a művelt munkásokat és értelmiségieket, akik akkor — horribile dictu! — teherautón men­tek egy-egy községbe magyarázni az új kor új eszméit, azokat a politikai munkásokat, akik gyalog vagy motoron járták az országot és adták a tudáséhes embereknek az eszme igazságát. Nem a járműveket sírja vissza az ember, hanem a lelkesedést, amiért nem járt cserébe, csak a köszönő szó, vagy éppen a csillogó tekintet. Mindezt ma tudományosan tudjuk csinálni, tervek és koncepciók szerint, előrelátva. De ötletért és hitért érdemes visz- szanézni. B.L. Igor Filenkovs Akceleráció o zemjon Grunyin virá- ^ gos jóhangulatban érkezett haza. Előlegosztás volt. A lépcsőházban egy kis- padon ülve Duszja néni ott beszélgetett az örökifjú Sza- ; veljeviccsel. — Baj van — mondja nagyapó. — Magára húzza "ezt az izé .. nadrágot, mely­nek szárai olyanok, mint egy-egy szoknya. A mellére meg mint egy tányér olyan láncon függő izé .. 'bigyuszt akasztott .. Pedig kinőtt ez a legényke a sárból, üti a kétmétert is ., — Ez, nagyapó, akcelerá­ció — jegyezte meg okta­tón Duszja néni. ■ Grunyinnak kezdett ér­dekessé válni a beszélgetés, és leült ő is a lócára. — Mit jelent ez a szó, hogy akceleráció? — kér­dezte. — A gépeken tudom, hogy van akcelerátor, azt tu­dom. meg azt is, hogy mi­lyen feladatot lát el, de ezt a szót még nem hallottam soha életemben. Duszja néniek az ajkai megremegtek, az arcán pe­dig a méltatlankodás szep- lői ültek ki. — Mindjárt megéred az ötödik ikszet, Szemjon, és a szekercén meg a gyalun kí­vül semmi más variációt nem ismersz. Akceleráció, ha közérthetően akarom ki­fejezni. akkor ez a gyerme­keknél koraérést jelent. — Ez igen, Duszja néni — nevetett fel Grunyin. — ön egyből a filozófiai tudomá­nyok doktora lett. Tehát ak- céleráció. Ostobaság! Én er­re azt felelem: nincs most nálunk semmi szigorúság. Itt van a kutya elásva. Itt kel' keresni a bajok gyö­kerét. Adott volna ennek az ifjú koraérettnek az apja azzal az izé... tányérral a kobakjára kettőt, azonnal elmúlt volna a koraérettsé­ge. — Ez az! Itt kell kezdeni — bólintott rá az örökifjú. — Nálunk is mi történt: Az unokám a minap odalép hozzám és kér egy öt rube­lest. De hát mi van nálunk? Csak nem tömény itallal egybekötött lakomát ren­deznek a lánykák? Tehát az ötödik osztályban fejenként öt rubel?! Teadélutánra?!És mi lesz a középiskola elvég­zésekor?,.. — Áz akceleráció önma­gában csak akceleráció; a szülők hibásak mindenben — hajtotta a sajátját Gru­nyin. — Bratánt, az öcsé­met nem egyszer elnáspán­golták istenesen. És mi lett belőle? Ö már docens! És én? Én a kedvenc voltam. Zsannamannával etettek, el­halmoztak mindennel. És mi lett a vége? Alig telik ki be­lőlem egy valamire való ács! — Minden foglalkozás egyformán jó, meg hasznos — torkolta le Duszja néni. — Ha elolvasta volna az Élet és tudományt, ezt is tudná. — Akceleráció — nevetett fel Grunyin, és elment má­sodik emeleti lakásába, ahol már várták a gyerekei. Az ikrek, akik hetedike­sek, már hazajöttek az is­kolából. Misa olvasott. Zsenyka pedig kompjutert eszkábált. — No, pihenjünk egy ki­csit — mondta Zsenyka és a forrasztópákát le sem tév odalépett az apjához. — Hát igen, gyerekek! t- mét ittam egy keveset. Né­gyen egy üveggel. — Ismét nem tartottad meg az ígéretedet?! — mondta Misa. — Látod, Zse- nya, beszélhet az ember apának .. Grunyin ettől ősszerez zent, és szemöldöke is ösz- szeráncolódott. — A fizetést leszámolni ide az asztalra! — dörmögte Misa. — És ha ma még egy kortyot mer a szájába ven­ni... — Becs sző, kikerültem majdnem minden útba eső krimót — védekezett Gru­nyin. — Leszámolta a mara­dék fizetést az asztalra és bevonult a szobájába. A tor­ka nagyos száraz volt. Ék- telenüi kívánta a sört, de nem tehetett mást, mint szép csendesen bebújt az ágyá­ba és lehunyta a szemét. „Semmiség az egész — gondolta Grunyin. — Sőt még jó is, hogy így történt. Az embernek szigorúnak kell lenni. Az is jó, hogy egy kicsit felöntöttem aga­raira. Másképpen nem ér­tettem volna szót velük .. Különben is nagyok már ezek a gézengúzok. Végül is mégis csak hasznos ez az akceleráció! Lehetséges, így a fiaim még belőlem is em­bert faragnak .!” Grunyin ezzel a gondolat­tal szenderedett álomba. Sigér Imre fordítása A feótaji vízmű mór nem bírja ellátni Nyíregyházát vízzel, ezért a teljes befejezés előtt üzembe helyezték a nyírteleki vízmüvet, amely naponta 4000 köbméter vizet ad a .«áros­nak. Képünkön: a KEMÉV szakemberei fűtésszerelést végeznek az új gépházban. (Gaál Béla felvételei Például Szatmár-Bereobpn Ellenőrzés és takarékosság Van egy ember Szatmár- Beregben, akit a területi szövetséghez tartozó 70 ter­melőszövetkezetben minden gazdasági, szakmai és poli­tikai vezető ismer, tiszteli. Több tsz-elnök fordult már hozzánk a következő kérés­sel — baráti hangon — így: — Béluskám, gyertek ki hozzánk, nézzetek meg min­dent. Ez az ember Erdei Béla, a Szatmár-beregi Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége mellett működő re­vizori iroda vezetője. Még fiatal, hiszen 40 éves sincs, de tudása és gyakorlati ta­pasztalata gazdag. Számvite­li főiskolát végzett, 1958 óta volt tsz-főkönyvelő, dolgo­zott járási tanácsnál és 1971 júliusa óta irányítja a Szat­már-beregi TESZÖV revizo­ri irodáját. Munkatársai is fiatalok, valamennyien szám­viteli főiskolát végeztek, s most az a dolguk, hogy a termelőszövetkezetek elnö­keinek, vezetőségeinek, vagy «l'.enőrző bizottságainak fel­kérésére általános revíziókat végezzenek a gazdaságok egészében. Mindent vizsgál­nak. Sőt, utóvizsgálatot is végeznek, Ahol pasaro9nak Erdei Béla, mint a terü­leti tsz-szövetség mellett működő revizori iroda veze­tője, a kongresszusi irányel­vek tanulmányozása után a lehető legrövidebb időn belül összehívta a termelőszövet­kezetek ellenőrző bizottsá­gainak elnökeit, hogy * az irányelvekből vitassák meg azt a két fontos tételt, ame­lyek P7 ellenőrzésre és a ta­karékosságra vonatkoznak. Erdei Béla szerint ellenőrzés és takarékos gazdálkodás lé­nyegében ugyanaz. A belső ellenőrök és az ellenőrző bizottságok feladatai közt egyik legfontosabb a gaz­dálkodás ellenőrzése. Az a tétel, hogy a gazdaságban pazarolnak-e? Mert ahol pa­zarolnak, ott vagy a vezetés a hibás, vagy az ellenőrzés rossz. Erdei Bála szerint ez­zel mindig törődnie kell az ellenőrzésnek, nemcsak párt- kongresszusok előtt. — Az lehetséges — mon­dotta — hogy ott fognak most legtöbbet megtakaríta­ni, ahol eddig pazaroltak. De nem ez az igazi takaré­kossági érték, hanem az, ahol az eddigi takarékos gaz­dálkodás után is tudnak még tartalékokat feltárni és le­hetőségeket kihasználni. Meggyőződésem, hogy táj­egységünk termelőszövetke­zeteinek többségében leg­alább 10 százalék takarítha­tó meg minden anyagból, a költségekből, sőt, még a rá­fordított munkaidőből is. A szatmár-beregi termelő- szövetkezetek ellenőrző bi­zottsági elnökeinek és belső ellenőreinek tanácskozására meghívták dr. Alexa Miklós megyei főügyészt, aki szin­tén hangsúlyozta az ellenőr­zés és a takarékosság egy­ségét, a 'termelőszövetkezeti vezetők — különösen az el­nök — felelősségét, A bűn- cselekményekkel kapcsolat­ban súlyosnak ítélte a zár­számadások — mérlegek — szándékos meghamisítását, az állami támogatások sza­bálytalan felhasználását, a felelőtlen eladósodást, a pa­zarló gazdálkodást és az adócsalásokat. A XI. kongresszusi Irány­elvek szellemében, de a konkrét tapasztalatok alap­ján szólt a takarékossági le­hetőségekről és feladatokról — csak Szatmár-Bereg ter­melőszövetkezeteire vonat­kozóan — Erdei Béla. Számon kérés és juta om — Termelőszövetkezeteink többségében eddig se volt megfelelő az energiák és az üzemanyagok felhasználása — mondotta. — Esetenként a súlyos szabálytalanság ha- tárát_ súrolta a pazarlás, a felelőtlenség, az ellenőrzés hiánya. Ennek vannak külső okai is. Például a villamos energia viszonylag alacsony felhasználási ára. — Másik. Alig van tsz, ahol az üzemanyagok fel- használását ellenőriznék, ér­tékelnék és szigorítanák. Jó­formán sehol sem adnak ju­talmat, prémiumot az üzem­anyagok megtakarításáért. A génjárművek többsége be­mérés, üzemanyag-felhasz­nálási normák nélkül üze­mel. Gondosabb, ellenőrzött üzemanyag-felhasználással termelőszövetkezeteink sok­sok millió forintot takarít­hatnának meg önmaguknak és a néogazdaságnak is. Példa: a termelőszövetkezeti génkocsik 90 százalékánál a kilométeróra nem működik, állítólag rossz. — A készletek kezelése, tárolása szintén hiányos, sőt, szabálytalan. Ez vonatkozik a mezőgazdasági épületek­re, berendezésekre, génekre, azok karbantartására és az anyagok, különösen a termé­nyek tárolására is. Rengeteg termény „pazarlódik, tűnik el” a tárolási hiányosságok miatt Ennek egyik oka az épületek karbantartásának elhanyagolása is. —Sokszor felhívjuk a tér* melőszövetkezeti vezetők fi­gyelmét a gépek elhanyago­lására, gondatlan pusztítá­sára. Most például nets mernék elindulni Szatmár- Bereg dülőútjain, mert at­tól félek, hogy százával ta­lálnék gépeket — traktoro­kat is — a határban, a sár­ban. Ez sokszoros veszte­ség. Pusztul a gép és dol­gozni se lehet vele. Kiesik a termelésből. Területünk ter­melőszövetkezetei, sajnos, aa elmúlt években időelőtti el­használódás címén rengem tég gépet selejteztek. Többszörös érték vagy veszteség — A műtrágya többszörös érték, ha felhasználják és többszörös veszteség, ha nem jól használják fel, illet­ve akkor, ha rosszul, gon­datlanul tárolják. Tények­kel tudom bizonyítani, hogy területünkön a műtrágyát ömlesztve, a szabad ég alatt tárolják és a hatóanyg 10— 20 százaléka elpusztul. Ez ia kétszeres veszteség, hiszen nemcsak a műtrágya értéka vész kárba, hanem termés­növelő hatása is. Csak a műtrágyák gondos, szaksze­rű tárolásával 15—20 millió forintot lehetne megtakarí­tani Szatmár-Bereg termelő- szövetkezeteiben évente. — Mi revizorok, sok hiá­nyosságot látunk, igyek­szünk megismerni a mulasz­tások okait is. Elfogadható ok véleményem szerint nincs. A felelőtlenségnek, a pazarlásnak csak egy oka le­hetséges: az emberi mu­lasztás. Más szavakkal: aa ellenőrzés hiányossága, bi­zonytalansága. Mert ilyen is van. Mindig felhívjuk a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét a hiányosságra, mulasztásra. Általában in­tézkednek is. A baj az, hogy az egyszeri intézkedés után több helyen marad minden úgy, ahogy volt. Pedig meg­győződésem, hogy Szatmár- Bereg 70 termelőszövetkezete csak 1975-ben is több száz millió forintot takaríthatna meg, ha az ellenőrzés és a takarékosság összhangban volna. Mert ellenőrzés nél­kül az emberek megfeled­keznek a takarékosságról, És a szigorú, célszerű taka­rékosság csak ellenőrzéssel valósítható meg. Sseadret JéueS

Next

/
Oldalképek
Tartalom