Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-16 / 40. szám
$975. február $18. KKLÉT-M AGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉK Lffilf1 Megyei tájakon Forgácslapgyár tíz képben Bár a hó rég elolvadt, a csarnok körül mégis fehérük a föld. Lisztnél finomabb por borít be mindent, hogy egy könnyű szellő vihart kavarjon benne, majd újra leülepedjen. Közelebbről nézve nem is fehér, inkább piszkos, sárga színű ez a por, ami a végtelenül kicsiny farostok milliárdjaiból áll, megannyi gyártási művelet tüdőt kímélő elszívó berendezésein át jut ki a levegőbe, lebeg, oszlik el. Bent a csarnokban először a forgácslaphalmok egymásra rakott tömege fogja meg a szemet, majd a zúgó, sivító gépek látványa ra. g?.dja meg, mindezek mellett eltörpül, szinte alig látszik az ember. Kis lámpák élénk piros fénye, látszólag magától induló, megálló fűrészek. mozgó gépek bizonyítják, hogy mégis az aprónak tűnő ember az úr, ő irányítja az a> ‘ ""tikát, fogja szolgálatába az erőket. Békésen beszélgetünk Bónizs Istvánnal. Időnként ránéz a gépre, úgy áll ott, mint akit véletlenül tettek oda. Majd gyorsan odaugrik az egyik kapcsolóhoz, a gép mellett terem, csavar, teker, egy társa szintén odasiet, segít neki. A művelet csak részben sikeres. Az automata mérleg — amely egy pillanatra nem mért — újra adagolja az összeaprított farostokat. azonban az eddig egyenletesen elterített, majdnem forgácslappá préselendő anyag dimbes -dombos lesz, a prés helyett egy csúszdába irányítják, hogy újra feldolgozzák. — Szóval mégsem egyszerű? — Szaladni kell, ha termelni akar az ember. — Akkor ez már igazi gyár? — Hát... Barcikához képest. Ha ahhoz vesszük, mégsem komoly. Bónizs István majd két évet dolgozott a vegyikombinátban. Ahhoz viszonyítja a miére, teket, a nagyságokat. Ugyanezt teszi Chrobák Gyula, a művezető, aki az ott eltöltött évek után került a vásárosnaményi, épülő új gyárba, haza, a felesége szüleihez. — Voltak olyanok, akik még nem láttak gyárkaput. Azoknak tényleg bonyolult a gyár — "ollja. A járás iparáról szólva nincs olyan beszámoló, amelyik ne foglalkozna vele. Az első három között szerepel, akár a munkások számáról, akár a kereseti lehetőségekről, a vállalati támogatás mértékéről, vagy éppen a foglalkoztatott lányok, asszonyok számáról van szó. Márpedig a járásban a foglalkoztatottság mindinkább szorító gond. A gyári dolgozók megtalálhatók a nagyközség, a járás választott párt- és tanácsi szerveiben. Ha nevezetes vendég érkezik a községbe, többnyire ellátogat a szemnek is tetszetős gyárba. — összeszoktunk, mint egy család — vélekedik Szabó Sándor, a hőprés kezelője. És amiatt nincs viszály, hogy sok a fiatal ? , — Azzal nincs baj. Inkább azzal, hogy vannak kirívó természetű emberek. De azok vagy beleszoknak, vagy elmennek. Negyvennyolc éves. Az erdőgazdaságot, a „szabad” természetet hagyta ott, amikor a gyárba jött. — Addig szép az a munka, amíg nem dolgozik benne az ember — utal az erdőre. — Itt is látszólag milyen könnyű: csak állok a gép mellett, nem kell fizikai munkát végeznem. Viszont műszakba járunk, vasárnap is megy a gyár, a nappali alvás még sincs olyan, mint az éjszakai nyugodalom Közben a prés lassan kinyit, a gép az egyik oldalra kitolja a még gőzölgő, immár kész forgácslapot, a másik oldalról bejön az új anyag. — Idejön mindenki műszakváltáskor — mutatja a naplót, amelyben a termelést vezetik. — Nézik, hogy mennyit csináltunk, legalább annyit ők is akarnak. ezer forint prémiumot osztottak ki. A havi átlagkereset felette van a két és fél ezer forintnak. A légkör nyugodt, kiegyensúlyozott. Meg. becsülik a jó munkát, az iparkodást. A közelmúltban 26-an tettek szakmunkásvizsgát, ők az ország első falemezgyártó szakmunkásak A nyáron kilencen végezték el a faipari technikum kihelyezett tagozatát — ők azok, akikből kikerülnek a csoportvezetők, művezetők. B A tavalyi második fél évben teljesítették először a tervet. Bebizonyították, hogy az évi 30 ezer köbméteres kapacitás „benne van” a gyárban, a berendezésekben. A jó munka jutalma sem maradt el: a munkások között 182 — Milyen érzés érettségivel üzemben dolgozni? — Többet várnak tőlünk — válaszol rögtön Páll Anna. Csak abból az osztályból, ahol ő érettségizett, hatan jöttek a gyárba dolgozni. Ki a laborban van, ki meózik, a harmadik a gépet kezeli, ugyanúgy, mint a mellette lévő betanított munkás. A forgácslapgyárban az érettségizett munkások — lányok és fiúk egyaránt — megtalálják a helyüket. — Kinek a jobb? — A bérelszámolónak, aki irodán van — vágja rá mégis Páll Anna. — Neked a jobb — ellenkezik Gerő Julianna. — Csak számold, a fizetésed is több, prémiumod is van. Én Nyíregyházán irodán 1300-at kerestem, inkább idejöttem, haza, az üzembe. A gyárkerítésen kívül építkeznek. ,Uj irodaház, raktár készül. — A jövő, ami ígéretesebb — bizakodik Kelemen Miklós, gyáregységvezető. Az építkezés a jövőt jelenti. A meglévő üzemcsarnokba rövidesen új gépek érkeznek. Finnországban tervezik az új gépeket, amelyek révén négyszeresére emelik a termelést. A mai, 260 milliót érő gyár a beruházás után egymilliárd forinton felüli vagyont jelent. S ha tavaly már százmilliós értékben termeli« tek, akkor néhány év múlva több száz millié lesz a termelés értéke. A mátészalkai Szatmár Bútorgyár például innen kapja majd a forgácslapot a szekrénysorokhoz, de jut az építő- és bútoripar más gyáraiba is belőlük — a jelenleginél nagyobb választékban. gnttagia, — Látszólag lealacsonyító, ha egy gépésztechnikus szakmunkástanfolyamra jár —» jegyzi meg magáról, mintegy mellékesen Bat- ka János művezető. — Azonban a faipari szakma annyira más, tudni kell azt is. Ezelőtt öt évvel munkásként kezdte. Majd csoportvezető lett, ma pedig művezető a 25 éves fiatalember. Szinte példája a gyári lehetőségeknek, s az üzemen belül lévő akaratnak is, amelyik a több, a magasabb tudást tűzi ki célul. — Ha valaki elmegy katonának, férjbe* megy, akkor egy olyat teszünk a helyére, aki már itt dolgozik, a kinti, kevesebb szakértelmet kívánó munkáknál. öt év igen kicsiny idő egy gyár történetében. Az emberek életében is gyorsan elrepül az alig féltucat esztendő. Azonban akik ide jöttek, a forgácslapgyárra tették rá a jövőjüket, azok új embert formálnak a beregi, hajdan semmiféle ipart nem ismerő tájon. Alakítják magukat, a gyárat, termelnek, miközben belőlük is „kitermelődik” egy másfajta ember, a művelt ipari munkás. Lányi Bolond A magyar fafeldolgozó ipar egyik legkorszerűbb üzemeként kezdték építeni 1987-ben a Ládaipari Vállalat vásárosnaményi faforgácslap gyárát. Svédországból hozták, az ottani szakemberek szerelték a gépeket, s 1939. december 17-én este együtt örült a 260 fős gyári kollektíva a sikernek: a höprés alól kikerült az első forgácslap. Aztán hamarosan egy géptörés, négyhónapos kényszerpihenő. Közben vállalati átszervezés, az új gazda a Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság. A termelés megy, inkább megyeget, a terveket nem teljesítik. A FEFAG 20 milliós veszteséget mutat ki, pedig a forgácslap a bútoripar nélkülözhetetlen alapanyaga, a drága import helyett mindenképpen fontos a hazai gyártás. Éppen ezért 1972. január elsejétől megint úi a gazda: az ÉRDÉRT 15. számú gyáregységéé lett a forgács, lapgyár. Bíznak a nagyvállalatban, hogy végre nyereségessé teszi a termelést új berendezések b-áltításával, további módosításokkal. A vásárosnaményi forgácslapgyár látképe. (Hammel József felvétele) — Ez a munka tetszik nekem — mondja! Szűcs Lászlóné, akinek a beosztása: szélleszedő. Pedig a végkikészítő gépsornál nincs sok idő az álldogálásra. Automata hozza a három hatalmas, egymásra fektetett forgácslaptáblát a körfűrész alá. levágja a széleit — ezt a hulladékot kell Szűcsnének elvennie, félretennie — majd az automata tolja át a méretre szabott lapokat egy másik sorra, a csiszológép alá. — Eleinte izomlázam volt, nem tudtam éjszaka, merre, hogyan feküdjek. Aztán megszoktam. Most már ha sok a szabadnap, várom. mikor telik le, jönnék be, mert olyan jó a társaság. Szűcsné az aranyosapáti tsz idénymunkájának mondott búcsút egy éve. azóta vallja magáénak a forgácslaoayárat. A férj is vele dolgozik, ő az ingázók fekete vonatáról szállt le. — Nem volt az jó hazahozta a pénzt, aztán sokat visszahordott így meg együtt járunk. a gyári busz hord be. visz haza. Ha dél. utános vagyok, ha éjszakáról megyek haza, mindig van idő. kifőzök, utána álhatók. Futja még a szórakozás^ is. — Ez a munka meg gyorsaságot, kézügyességet követel. Fiatal vagyok, 26 éves, m4"' ''from. Akárhogy hézzük,. Vásárosnaményban ez az igazi gyár. Nemcsak külső képével, hanem .több száz emVemek kenyeret adó méreteivel, automatikus, éjjel-nappal üzemelő berendeléseivel szolgál rá erre a titulusra. fuf agdika félszegen, lesütött fejjel, klpi- rult arccal állt az igazgatói iroda ajtaja mellett, s hirtelen nem tudta felfcgnl mi is történik körülötte. Nem a véletlen küldte ide a Nyírségi Nyomda mátészalkai üzemének két vezetőjét, Csuhanics Sándor üzemvezetőt és Szabó Bélát, a párttitkárt, aki egyben a Zalka Máté szocialista brigádnak is vezetője^ s a napokban nyerték el az arany- plakettet. Ök patronálják ezt az iskolái is. Van vállalásuk között egy olyan feladat, hogy segítsenek a nagycsaládos szülők gyermekén Homoki László, az iskola igazgatója mesélte egy alkalommal a nyomdász párttitkárnak. van náluk egy tízgyermekes szülőnek rászoruló tanulója. Az apjuk rabja az italnak, nem sokat törődik a csaiaddal, de a kis Magdi, aki most nyolcadikos, megérdemel minden segítséget, mert szorgalmas. Ott állt most Magdika kéken csillogó szemekkel, egyetlen, de rendes, tiszta ruhácskájában a két vezető előtt. Fején kendő fogta össze a szőke fürtöket. Nehezen oldódott, csak miután Béla „bácsi” elsorolta neki, hogy a brigád lányának fogadja, gondoskodni szeretnének róla, tanítani, s ha kedve van hozzá, nyomdásznak tanulni, akkor ők ebben minden segítséget megadnak. Csillogott a kislány szeme. Béla és Sanyi „bácsi” azonnal át is kísérték a nyomdába és bemutatták neki a műveleteket, gépeket, a brigádot, a tagokat, a lányokat, fiúkat. Magdi sírt. örömében, meghatódottságá- ban? Itt ül most mellettem, fejét lehajtja, szemei szomorúak, s próbálom szóra bírni. Miért is ejtett könnyeket? De csak mélyen A második család hallgat, s végül csak annyit mond, nagyon, halkan, hogy „nem tudom, sírnom kellett, jól esett.” És amikor az iránt érdeklődöm, hogyan fogadta a brigád, már újra csillognak szemei és az ajándékokat sorolja: „Kantám nadrágot, pulóvert, mikuláscsomagot.” És sok-sok szeretetet. Erzsiké néni, Vincze Kálmánná, az egyik legidősebb nyomdászasz- szony fogta karon Magdit, s vitte magával karácsony előtt az üzletekbe. Hetenként, kéthetenként vendége a nyomdának. Mikor, hogy van ideje. Tanulástól, a sok pici testvérkétől. Úgy jön, mintha haza jönne. Tíz gyerekről tud a brigád, az iskola. „Már csak nyolcán vagyunk. Egy testvérem meghalt, Gyuszit. a legnagyobbat pedig odaadták az egyik rokonnak, mert azoknak nincs gyerekük.” A tizenötödik esztendős Magdi most a legidősebb otthon, ö áll mosáshoz anyu oldalára, tűzhely mellé főzni, takarítani, ügyelni, ellátni a nicinye- ket. Hogy van-e mindig kenyér, főtt étel? Felkapja a fejét. Van, hogyne lenne. Igaz. apu nem dolgozik, de anyu mindenről gondoskodik. ö keres, a gabonafelvásárlónál dolgozik. És a családi nótlékból jut kenyérre, ruhácskára, cipőcskére. Jó, nagyon jó, hogy Papp Magdit gondjaiba vette a Zalka Máté brigád, örül anyuka is. Nyomdászt, szedő szakmunkást akarnak belőle nevelni. Szeretet» gondoskodás övezi a kislányt. Kati néni szívesen tanítja a betűk helyes összerakására, a párttitkár bácsi a szedésre, anyai szeretettel fogadja Baloghné, aki tudja milyen lehet a sorsa, hisz neki is két gyermeke van. És a kötészetben Barátné istápolja. Csuhanics Sándor üzemvezető meg picit a saját gyerekkorának egy darabkáját látja Magdi sorsában, s mindent megtesz, hogy ebből a kislányból ember váljék Úgy döntött a brigád, hogv az ösztöndíj mellett ruházkodásáról mindé-’-hg gondoskodnak, míg Magdi szakmát nem szerez. És természetesen tanítják. Most a brigád intézi Magdi továbbtanulásának ügyeit. Ez évben végzi el Magdi a nyolc általánost. Szakmunkásképzőbe kerül Nyíregyházára. Hetenként háromszor utazik Szálkáról a megyeszékhelyre, őrzik, vigyázzák lépteit, nevelik-tanítják a nyomdászok nagy családjában. Nem, nem akar anyáskodni a szocialista brigád. Nem akar anyát, s főleg apát ->ó- tolni. Nem isi lehet. Szeretetet ad önzetlenül; azt, amiből talán eddig Magdinak kevés juthatott, mert olyan ideges légkör bénította, őjmelynel hatásait csökkenteni akarják, t szellemiekben iS egészséges, hasznos embert kí\fennak adni a társadalomnak. Farkas KKáillmáln
