Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
1975. február i KELET-MAGYARORSZÄO 3 Dolgozni—látványosság nélkül „BESZÉLNI KÖNNYEBB VOLT. Most már a szürke napok jönnek, egyik a másik után. Mindegyiken bizonyítani kell, termelni kell, többet és jobban, mint tavaly” — fogalmazta meg az egyik gazdasági vezető, amikor a következő hónapok feladatairól ejtettünk szót. Persze még nem „lefutott” minden, még a gyárakban, üzemekben sok kérdésben össze kell dugni a fejüket a műszakiaknak és a munkásoknak, a szövetkezetekben is sok olyan téma van, aminek a kidolgozása előfeltétele az 1975-ös esztendő jó, vagy kevésbé jó termelésének, eredményeinek. A közelmúltban a városokban a gyárak, üzemek vezetői, majd az egyes szövetségek szervezésében a tsz-ek, ÁFÉSZ-ek, ipari szövetkezetek elnökei, párttitkárai gazdaságpolitikai aktívaértekezleteket tartottak. A téma: az MSZMP Központi Bizottságának december 5-i ülésén, s a megyei pártbizottság január 3-i ülésén kidolgozott gazdaságpolitikai feladatok ismertetése, a helyi viszonyokra való alkalmazása. A beszámolókban sehol sem kellett szégyenkezni. Az eredmények azt mutatták, hogy a megye az 1974-es esztendőt jól zárta, azokat a célokat, melyeket kitűztünk, teljesíteni tudtuk. nem egy területen már a IV. ötéves terv egészére vonatkozó terveink teljesítéséről beszélhetünk. Az eredmények felett érzett jogos öröm és büszkeség mellett azonban ugyanezek a számok kötelezettségeket is rónak minden gazdasági egységre: ebben az évben legalább ugyanolyan jól keli dolgozni, hogy egy év múltán hasonló sikerekről adhassunk számot. A GAZDÁLKODÁSBAN a folytonosság nem azt jelenti, hogy ugyanazt, ugyanúgy kell gyártani, termelni, mint eddig. A világniac változásait nekünk sem lehet és szabad figyelmen kívül hagyni, bármennyire is ellensúlyozza az állami irányító munka annak káros hatásait. A belső tartalékok felhasználásával, az új módszerek elterjesztésével ki lehet védeni a káros hatásokat, a jobb munkával teljesíteni lehet a terveket, növelni a vállalat eredményeit, megteremteni az ott dolgozók anvagi jólétének felemelkedését. Legtöbbet és legtöbbször úgy emlegetjük ezt az évet. mint a takarékosság esztendejét. S ehhez még egy jelzőt fűzünk: ésszerű takarékosság. Vagyis nem állunk meg annál, eloltották-e a villanyt, folyik-e a vízcsap, milyenek az üzemanyagnormák, hanem ettől tá- gabb területen próbálunk vizsgálódni, hogy melvek azok a módszerek, amelyek révén nagyobb anvagi ráfordítás nélkül jobb eredményeket érhetnek el a vállalatoknál és a szövetkezetekben. A Vörös Október Férfiruha- IT'ár nyíregyházi üzemében például a múlt év közepén bevezetett új szervezéssel, az MTM-módszerrel érték el hogy javult a termelékenység. Az Alkaloidában azon törik a fejüket, hogy lehetne serkenteni a máktermelést, hogy a mákgubó feldolgozásával jelentősen tudják javítani az exportarányt a világpiacon is igen keresett morfinszármazékokkal. A gumigyárban a takarékossági intézkedési terv kitér a munkaerővel való takarékosságra is, hiszen legalább olyan fontos, hogy a termelésben a kellő létszám — se több, se kevesebb — legyen, mintha csak az anyaggal takarékoskodnának. MINDEN VÄLLALAT, SZÖVETKEZET MAGA DÖNTI EL, hogyan termel ebben az esztendőben. Maga látja kárát, ha nem szívleli meg az aktívaértekezleten útmutatásként adott feladatokat. Vagyis igaza van annak a vezetőnek, aki a szürke napokról beszél, mert a munkás hétköznapokon nem a nagy események dominálnak, hanem a kitartó, céltudatos munka hozza meg apró eredményeit. Viszont ebből a sok kicsiből alakul ki a nagy egész, a termelés képe, amely megmutatja, mennyire tudták hasznosítani belső erőforrásaikat a gazdasági egységekben, hogyan tudtak léoést tartani a változó körülményekkel, a megnövekedett feladatokkal. Azóta a legtöbb helyen — az éves tervek kidolgozása után — hozzákezdtek a vállalatoknál. szövetkezeteknél a munkások, a tagság tájékoztatásához. Termelési tanácskozások sora jelzi, hogy átadják az ismereteket, egyben segítséget is kémek, hogy a feladatokat ismerve eavütt dolgozzanak a közös célokért. A szocialista munkaverseny segítségét is igénybe veszik, amikor mozgósítanak. A párt XI. kongresszusára és a felszabadulás 30. évfordulójára kibontakozott munkaverseny a félidejénél tart. Most az idei feladatok teljesítése a cél. ennek a jegyében születnek az újabb felajánlások. NEMCSAK A TAKARÉKOSSÁGOT lehet említeni, hanem az üzem- és munkaszervezés javítását, a műszakiak számának a növelését, az új termelési módszerek elterjesztését — a mezőgazdasásban az iparszerű módszerekét —, a beruházások megalapozott és gyors kivitelezését, amelyek mind arra irányulnak, hogy megyén belül is jó eredményeket érjenek el a vállalatok és szövetkezetek. S ez a munka már alapozás is, hiszen a mostani eredmények alapján lehet elindulni az V. ötéves terv feladatainak a meghatározásánál, a mostani számok adnak alapot a következő öt év tervszámaíhoz. Korántsem könnyű az 1975-ös év. „Kapaszkodni” kell a vállalatoknál és a szövetkezeteknél, hogy megismételjék a korábbi eredményeket. Mindehhez még azt is hozzátéve, hogy a megyén belül az országos átlagtól nagyobb fejlődést képzelünk el, hiszen a tartalékok, néhány kisebb beruházás belépése megadja ehhez az alapot Lányi Botom) B evallom, nehezen szántam reá magamat, hogy elmondjam, néhány elgondolásomat író magamról és az írásról. Nehezen, mert egyrészt az én szellemi alkatomat, élet- szemléletemet, lelki beállítottságomat egy igen-igen régi korszak nevelte, alakította és építette be a maga egykori, azóta immár visszavonhatatlanul a múltba süllyedt élet keretébe. És ha az azóta elmúlt félszázad minden eddig valónál hatalmasabb világforradalmának vajúdásából születő új világrend új embertársadalmának újjáalakuló életszemlélete módosította. formálta, korszerűsítette is egykori lelki alkatomat, életszemléletemet, viszont annak fundamentuma —- tagadhatatlanul — mégiscsak régi. Másrészt, akár elhiszi ezt valaki, akár nem, de valóság, hogy nem a magam jószántából lett belőlem író. Annak idején szabad akaratomból választottam élethivatásom munkaterületének az építőművészetet. Választásomat nem volt okom megbánni, és amíg nem kényszerültem reá, sohasem, még ólmomban sem kívántam a cirklit és vonalzót elcserélni más munkaeszközzel, legkevésbé az írótollal. Nem azért, mintha az irodalmi alkotómunkát nem becsültem volna meg. Sőt! Máig is hiszem és vallom, hogy az irodalmi alkotás (a szépirodalmi, nem a tudományos) az emberi szellem és lélek legértékesebb és legmagasabb rendű kulturális tevékenysége. De azért, mert nem éreztem magamban elhivatottságot a szépirodalmi alkotómunkára. M egelégedtem a magam olvasói szerepével. Mert szerettem és megbecsültem mindig a cselekményes és meggondolkoztató, lelkemben nyomot hagyó és érdekes irodalmi olvasmányt Tetézte gyönyörűségemet, há a szövege Illusztrált volt. Később, már építész koromban csak azért olvastam el a szöveget is, mert az illusztrációk érdekeltek. S ha voltak mégis akkoriban valamelyes irodalmi vonatkozású elgondolásaim, úgy azokat nem írásban próbáltam megfogalmazni (mert arra a legparányibb tehetséget sem éreztem), hanem rajzolt képekben igyekeztem azokat megrőgzftenl. (Mint ahogy a középkori piktor falképsorozatban mesélte el az írástudatlan népnek egyházi és világi szentek legendáit.) Ilyen grafikában fogalmazott Irodalmi elgondolásomból született meg kezdő építész koromban (1909-ben) első, egészében feldolgozott grafikai képsorozatom, melyben Attila hun király tragikus halálának történetét próbáltam elmesélni, s amelyhez csak utólag komponáltam ugyancsak megrajzolt kísérő és magyarázó balladaszöveget (Az már aztán nem rajtam múlott, hogy az én — a Magyar Iparművészet című folyóiratban egész terjedelmében és fakszimilében közölt — könyv-grafikai kísérletemet az egykorú sajtókritika jó része mint irodaim1 alkotást méltatta, az én nagyon őszinte bosszúságomra.) Ezzel azonban szakítottam is akaratlan „szépíróá” kontárkodásommal, és megfogadva a régi közmondás jó tanácsát hogy „sok mesterség — szegénység”, munkásságom teljességét kizárólagosan az építészet alkotóterületére korlátoztam. Aztán a reánk szakadt értelmetlen világháború eibált- dobált ide-oda, és mire négyesztendős dühöngése után eL múlott rólunk, Itt maradtam — akkor már háromgyermekes családapa — testben-lélekben meggyötörtén, koldus- szegényen és munka nélküL S válaszúton két lehetőség között A z egyik lehetőségem: biztos építésztanári egzisztencia mellett tervező-építészeti tevékenységem újrakezdése. De túl az országhatáron. A másik: bizonytalan egzisztencia, ismeretlen körülmények között, de itt, a szülőföldemen. Nehéz volt a választás, de végül — itthon maradtam. S miután bekapcsolódtam az építészeti munkába egyelőre kilátástalannak bizonyult, nyomdagrafikusnak csaptam fel: címlapokat, plakátokat, hirdetéseket terveztem és rajzoltam, és szövegeket illusztráltam, s metszettem linóleumba. (Szerencsém volt, mert Kolozsvárt akkor még nem volt sem grafikus, sem cinkográfia.) S mellékesen szántottam, kapáltam, kaszáltam: földmfl- veskedtem, kertészkedtem. D# Radnóti brigád, ISG „Páima“ a hétkfz.iípkért Ott, ahol a legelviselhetetlenebb a zaj, mert néha még negyven decibel felett is mérnek, a nagy, üvegablakos szerelőcsarnok végében, a szelepszerelő falon dolgozik a Radnóti brigád. Úgy veszik körül az ősz hajú, de még alig félszáz esztendős brigádvezetőt, Vincze Józsefet, mint kotlóst a csibéi. Egymás keze alá dolgoznak. A mindig ma- szatos, sok beszédű, de gyors kezű Nagy István, aki alig múlt 25 esztendős, s annak örül, hogy új lakásba költözött. Mellette „lövi” gőz segítségével a csavart a csapba a „falon” az érettségizett Imre Lajos, ott segít a szót- lan, szőke fiú, Czine Gyuszi az alig húsz esztendejével és Vargáné, aki hálálkodik mindig, ha a nők béréről esik szó, mert „kiverekedte” részükre a Józsi bácsi. Ment az apju után Csaba meg már úgy követi apját, mint az árnyék. Amikor az „öreg” Vincze Kisvár- dára járt melózni, ment Csaba is. — Ott voltam gépkezelő — mondja. — Amikor meg átjött Ide az ISG-hez, jöttem utána. — Milyen brigádvezetőnek tartja az apját? Mosolyog. — Gondolhatja. Ha nem lenne jó, jövök utána? — Mire alapozza? — Arra, hogy jó a brigádélet, a tá'sadalmi tevékenység, meg megvan a forint is. Szokatlan a fülnek a zaj, a fal mellett dolgozók pontos mozdulatokkal húzzák meg a vaságyban odébb-odébb mozgó szerelvényeken a csavarokat. Robaj, lekerül az a vasasztalra, onnan a próbá- zókhoz, megvizsgálják jól zár-e, ott és akkor engedi-e a vizet amikor, s ahol kell. Egyik selejtes darabot odahozza Nagy Pista. Mutatja, hogy hol a hiba. — Ebből ez a rész Jó. kiváló alkatrész, majd felhasználjuk másikba — magyarázza és mutatja Vincze Jóarra nem gondoltam, hogy az írással próbálkozzam.» S lám, megtörtént akkor (1919-ben), hogy valaki a kolozsvári Keleti Újságnál visszaemlékezett az én tíz esztendővel azelőtt megjelent Attila-balladámra, s kaptam a szerkesztőség üzenetét: szívesen látná — és honorálná Is — megfelelő írásaimat. Mire néhány közéleti, Illetve kulturális vonatkozású cikkem után 1920-ban megírtam és a lap kiadta első eredeti szépirodalmi próbálkozásomat: egy kalotaszegi milliőjű novellácskámat. így csinált belőlem, a harminchét esztendős, családos, facér építészből írót, nem a magam szándéka vagy kívánsága. hanem egyrészt az akkori íróhiány, Illetve szükséglet, másrészt az én bizonytalan egzisztenciám. Í ró lettem tehát, de nem kizárólagosan. Mert azóta, és amellett grafikus és földműves, lapszerkesztő és könyvkiadó, kultúrszervező, sőt építésztanár és idővel újra építész is voltam. Bizony sok mindent csináltam, és aránylag sok mindenfélét írtam is, de tiszta szépirodalmi termésem meny- nyisége nagyon kicsi: negyven hosszú év alatt mindössze két regényféle, két kisregény, két színjáték, s talán hét vagy nyolc novella. S ez a kicsi termés is nagyon nehezen született meg, s nagy időközökben, hogy az adott időben és körülmények között éppen csak a szépirodalom útján-módján fejezhettem ki a lelkemben kisar- iadt elgondolásaimat és meglátásaimat, s plántálhattam át azokat minél nagyobb számú embertestvérem leikébe. Ennyit tartottam érdekesnek irómagamról bevallani. CLMU zsef brigádvezetőnek. Lehetetlen volna összegezni, hány darab apróbb, de jelentős alkatrészt mentettek így meg. És ezt a brigád „találta” ki. Szerepel a kongresszusi vállalásukban. S amikor Vincze, a brigád „apja” odébb áll, Nagy István kezdi dicsérni. — Elégedett vagyok az „öreggel”. Amit el lehet várni egy brigádvezetőtől, azt megteszi. Különösen Varga Istvánná hálálkodik. Négy,nő van a brigádban, de most egyedül ő dolgozik, a többiek táppénzen vannak. Csökkenő arányta ans ág — Sokat változott a légkör amióta brigádban vagyunk. És Jóska bácsi a vezetőnk. ö megérti a nőket is. Elintézett sok mindent, a fizetésünket is. Mert jó, hogy annyit nem bírunk erővel, mint a férfiak, de ugyanazt a munkát végezzük, éppen úgy helytállunk a szelepszerelésben mint ők, mégis korábban még 1000 forint! differencia is volt a férfiak és a nők keresete között. Ilyen aránytalanság nem volt igazságos. Ezt lényegesen csökkentették, s ma már többet keresünk mi is. Vincze és „fiai-lányai", a Radnóti brigád most büszke. Ott van a nevük az üzemcsarnok falán. Első helyen. A kongresszusi munkaversenyben az első fél évben ők vitték el a pálmát. I. hely: 4700 forintot kapott a brigád. Drukkolnak, mi lesz ezután. Ráhajtottak a szocialista címre. Eddig mint munkabrigádok dolgoztak. Első alkalom, hogy elnyerhetik. Még van némi adminisztráció, amelyet a gyáregységben el kell végezni a brigádok értékelésekor, de ők már a maguk módján- elkészítették a kongresszusi verseny mérlegét. — Érdekel bennünket, hol tartunk — mondja a beszédes Nagy Pista, a szakszervezeti bizalmi. — Úgy ítéljük meg. hogy mindenben teljesítettük vállalásainkat. —■ Itt-ott azért volt hi ja — szólal meg Imre Lajos. —Ez nem rajtunk múlt. Nem volt mindig, rendszeresen anyaga szelepgyártáshoz. Egy-egy széria elkészítése ezért ké- . sett. így is a brigád 1974. december 28-ra teljesítette éves tervét és vállalásait Fiatal brigád, 1973. júliusa óta vannak együtt. S, hogy milyen volt a fejlődés, erről briBefejeződött az Ifjúsági klubok elmúlt évi pályázatának értékelése. Tavaly negyvenhat klub vállalkozott a kiváló cím elnyerését szolgáló feladatok teljesítésére, s mivel a klubok nem egymással versenyednek, csupán saját lehetőségeikhez viszonyított munkájukat értékelhetik, ennek mérése elég sok nehézséget okozott Nyíregyházán két, egyébként magas színvonalon működő klub jutott hasonló sorsra, más okok miatt Mindezeket figyelembe véve a többi közül kerültek ki az idei kiváló ifjúsági klubok: a záhonyi munkásfiatalok Szemafor klubja, a tuzséri Sipkay Barna, a tunyogmatol- csi Zalka Máté, a nyíregyházi Zalka Máté ifjúsági klub és a mátészalkai VIK. Ez az öt klub már azzal Is dicsekedhet, hogy tagjai nem csak jó programokat szerveznek, de egymásért munkálkodó közösséggé kovéceolődtak. Ezeket a gádnaplójuk la tanúskodik. Mindenki száz százalékon felül teljesített a munkában. Hiányzás nincs. Vincze szavaival élve, ennek hadat üzentek, s megnyerték a csatát. Pedig Ecsedről, Szamos- kérről is járnak be. Késés is csak elvétve akadt. Az egész 1974-ben csak 12 munkanap esett ki baleset miatt. Most meg egy sincs! — Ezt le kell kopogni — dicsekszik a brigádvezető. Es azt sorolja, kik végezték el a nyolc osztályt, kik érettségiztek. Magáról persze hallgat, pedig nem volt neki sem könnyű. Elvégezte a 8.-at ő is. Most a 15 tagú brigádban két ember van, akikkel nem tud. nak mit kezdeni. — Próbáltunk mi már mindent Katonával, meg Márián Ferenccel. Nem ér semmit — bosz- szankodik a brigádvezető. — Még az a szerencse, hogy ez nem szerepelt a versenypontok között. Mosolyognak, amikor szóba kerül, akadtak-e olyanok, akik abból a „versenypénz- ből” kimaradtak. — Úgy érzem igazságosan, érdem szerint osztottunk —- kerüli meg a választ a brigádvezető. — Persze, volt áld kimaradt — így Imre. — Nem is lett volna helyes, ha az is kap, akit hiába győzködtünk maradjon, végezzen társadalmi munkát, s kinevetett bennünket. Helyeslőén bólint Vincze. Ezer óra — Sokat húztak a fiúk. Kerek ezer társadalmi munkaórát dolgoztak le! Magam sem gondoltam volna. Szőlőt szedtek Hodászon, Nagy Pista új lakásba való költözését segítették, ammóniaszelep- javftást végeztek, óvodát patronáltunk, kommunista műszakot tartottunk és a gépeinket kétszer festettük át- Ragyogták! S, ha arról volt szó, hogy munkaidő után még ezt vagy azt el kell végezni, szabadságról is bejött Czine, Imre Lajos, meg a többiek. Pedig Ecsedről vagy Kárról kellett beutazni. így sikerült a vállalásainkat teljesíteni — büszkélkedik a fiúkkal Vincze József. Idén negyedszázados az ISG. Hármas ünnepre készülnek. — Reménykedem, hogy mint szocialista brigád ünnepeljük majd — mondja bizakodva az ősz hajú, de energikus Vincze József. Bízik az egész Radnőű brigád. Farkas Kálmán közösségeket Javasolták az aranykoszorús klub dm elnyerésére. A megyei értékelésen további hat klub nyerte el a kiváló címet: a kemecsei Ifjúsági ház Korvina, a nyírteleki MEZÖGÉP-es fiatalok Martos Flóra, a nyíregyházi III. kerületi Korvin Ottó, a nábrádi községi, a tiszaszal- kai Beregi és a buji Petőd Sándor ifjúsági klub. Az értékeléssel egyidőben meghirdették a következő kiváló pályázatot, amelynek az az érdekessége, hogy a klubok versenyében ez lesz az utolsó ilyen lehetőség. A klubmozgalom vezetői is érzik, hogy ebben a formában már elfáradt, kifulladt a klubok munkájának mérése, a február 25-ig tartó jelentkezési határidő tehát az utolsó lehetőség a kiváló cím eW nyerésére. A továbbiakban az értékelés más formáinak ha- vezetését tervezik. j >. A Tizenegy kiváló ifjúsági klnb Értékelték az előző, meghirdették a befejező pályázatot Kős Károly: Én és az írás
