Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

b WlLCT-MX(STAftönS?AÖ — VASÁRNAPI MELLÉKÚT» Í9Vt. 'Jnnvttr 9 Tanulják a demokratizmust a megye iskoláiban Mérni a tantestületi demokratizmust, igen nehéz. Teljes „fényképet” készíteni róla lehe­tetlen. De vannak viszonylag megközelíthető pontok, melyek jelzéseket adhatnak az iskolai demokratizmusról. Ezeket igyekezett felkutat­ni a közelmúltban a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága. Ilyen kérdésekre kért és kapott választ a megye iskoláiban: • mennyire igén >z iskolavezetés a tantestület vélemé- niyét u ivi ilönböző döntéseknél, jutalmazás, ki­tüntetések, feljebbsorolás, túlóraelosztás, mun­katervkészítés, továbbképzés, bérbesorolás, ig gatóhelyettesi és egyéb megbízatás, stb. Kikgn-e az igazgató minden fontos kérdésben a pártalapszervezet és a szakszervezeti bizott­ság vezetőinek véleményét? • A megyei körkép általában kedvező — állapították még. Az iskolaigazgatók többsége természetesnek tartja, hogy a tantestületet érintő fontosabb kérdésekben nem dönthet egyedül. Főként a munkatervek készítésénél támaszkodnak a kollektíva bölcsességére, ta­pasztalataira. így van ez többek között a nyír­egyházi járásban Oroson, Napkoron, Levele­ken, Kemecsén, Kótajban, Nagyhalászban, a demgcseri és a vencsellői gimnáziunSban. Ha­sonlóan a ni íregyházi Krúdy gimnáziumban és Példákat is említ a felmérés, « egyik he­lyen a párt- és szakszervezeti szervek megkér­dezése nélkül állítottak munkába igazgatóhe­lyettest a dolgozók esti iskolájában. ' Másutt függetlenített könyvtárost alkalmazott az is­kola a párt- és szakszervezet tudta nélkül. Ha­sonlóan javasolnak nevelőket továbbképzésre, s a pártszervezet vezetőség? mint kész tényről vesz tudomást Még most tanulják a tantestületek a de­mokratizmust, amelyet a mostoha tárgyi és személyi feltételek is hátráltatnak. A jutal­mazásoknál gyakori az egyenlősdi, s ennek' — az iskolákban szerzett tapasztalatok szerint — nem csupán szemléletbeli okai vannak. Az igazgatók egy része azzal érvel, ha a tényleges teljesítmény alapján, differenciáltan osztáná szét a jutalmakat, több tanár elmenne más Is­kolába, vagy más munkaterületre. Ezt aligha lehet elfogadni — még a nehézségek ismerete mellett is. Elvtelenséget szül, s egyben kibúvót jelent az iskolavezetésnek, hogy „nyílt sisak­kal” kiálljanak a tantestület elé és reálisan értékeljék mindenki munkáját. Szerencsére az iskolák többségében mernek és tudnak ti he­lyesen differenciálni és jutalmazni. Sőt még az iskolán kívüli társadalmi munkát is elismerik egy-egy nevelő jutalmazásánál. Mind több iskolában ismerik fel, hogy az alkotószellemű nevelőközösség létrehozása, a demokratizmus gyakorlása szorosan összefügg Szabolcs-Szatmár Tokajban TOKAJI PRÉSHÁZ. (Dobos Olga linómetszete) az ibrányi gimnáziumban, ahol jól érzik ma­gukat a nevelők, mindenről tájékozottak, ami az iskolában történik. Nyílt, őszinte a légkör. Lehet kezdeményezni, bírálni, tervezni, mert megfelelően értékelik az erőfeszítéseket. Kedvező hatással volt az iskolai élet de­mokratizmusára a tap sok hatáskörének bővítése, a Rendtartás bevezetése, a párt- és szakszervezeti szervek hatáskörének bővítése, az igazgatók ciklikus megbízásának' elfogadá­sa és egy sor más intézkedés. De a megyei vizsgálódásból is kiderül: helyben dől el, ho­gyan élnek az adott lehetőségekkel, megelég­szenek-e a formai és alkalomszerű elemekkel, vagy igyekeznek a demokratizmus szellemét, lényegét megragadni. Akad jó és rossz példa egyaránt Néhol még csak Ízlelgetik az iskolai de­mokratizmust, ahogyan a megyei felmérés fo­galmaz, „jó nehány igazgató csak szervit hely­zetben hallgatja meg »..navfiUjket, figyékkfint nem igényli aktivitásukat”. Másutt a nevelő- testület többsége lemond a demokratizmus adta jogairól, mindent odabíz a „bölcs” igazga­tóra, aki helyettük is tud és képes dönteni, mérlegelni, intézkedni. Akad olyan iskola is, ahol a pártalapszervezet és a szakszervezeti bizottság vezetőjével konzultál csupán az igaz­gató, a nevelőtestületi kollektívát viszont nem kérdezi meg. Másutt éppen fordított a helyzet, a tantestület formai egyetértését — vagy an­nak egy részét — nyeri meg az igazgató dön­tésének, s elfelejti megvitatni az éppen idő­szerű kérdést a pártszervezet vezetőségével, az szb-veL V an-e szándékom újra Gyulára látogatni? — kérdezte tólem búcsúzóul a várost szerető-tisztelő patrióta. Mit is mondhattam volna? ö ugyanis, úgy éreztem nem elégszik meg az igennel, kíváncsi arra is, hogy miért Nem az én feladatom, hogy összegezzem, ho­gyan is sikerültek az igazán ízléses prospek­tussal is meghirdetett Gyulai Nyár rendezvé­nyei, hogyan zárultak idén a mindig feledhe­tetlen s újra élményt nyújtó várjátékok, a Dürer-teremben rendezett kiállítások, a sok látnivaló, mindazok a titkok, amelyeket fel­fedez a kereső-kutató szem, ha ebbe a bájos kis alföldi városba látogat. A felfedezés örö­mében én is részesülhettem, mert úgy éreztem — bár csak a MEDOSZ-üdülő vendége voltam — Gyulára beutaltként érkeztem. Nem bán­tam meg, mert mint említettem, megismerhet­tem hazánk egyik vonzó városát Békés csücs­kében, amelyre nyírségi létemre is büszke va­gyok. Nem tűnik talán hízelgésnek, sem túlzás­ként, mert bizonyosan nem vagyok egyedül e kis vgros iránt érzett tiszteletemmel. Úgy éreztem Gyulán magam, érdemes volt tagja lenni annak a mozgalomnak, amelyet így hir­dettünk: Ismerd meg hazádat! A haza egy kis darabkájában sikerült érzékelni az itt élők patriotizmusát. Gyulát másutt sokan kolbászáról Ismerik. De aki egyszer gyógyvízében fürdött, sétált a várat körülölelő parkjában, az már mást is látott. Különösen az idevetődő idegen — aki azzal a szándékkal érkezett, hogy lásson is valamit! Izületi, reumatikus betegségeket gyó­gyít a víz.; A környezet is remek. De a kis vá- rps szellemieket is táplál, gazdagít hagyo­mánytiszteletben. Csak figyelmesen végig kell sétálni a fő Utcáján. Szinte lépten-nyomon találkozik az ember olyan, a történelem levegőjét árasztó épületével, amely mellett meg kell állni. Sok­szor elmondták már, hogy Gyula a szobrok városa is. Hogy megférnek egymás mellett a nagy szellemek a Groza parkban! Munkácsy, Bartók r' er, Ady és a kollégium előtt József Attila, fc öltem, amint kis csöppségek így adtak eg másnak randevút: „Találkozunk a Szamaras fiú-nál.” Ott áll Bencsik kedves szobra a Vérfürdőben. Esti fény világítja meg 9 Dürer-terera falán Kiss Sándor Tiszta for? a nevelők állandó és mind magasabb szintű képzésével, szakmai, politikai és emberi for­málásukkal. Az iskolavezetés általában szerve­zi és támogatja a továbbképzést, amely az ok­levél megszerzése esetén feljebbsprolással is jár. Az úgynevezett komplex továbbképzésre is serkentik a nevelőket, ami azonban problé­más a nevelőhiány miatt. E továbbképzés el­végzése után a szakfelügyelők javaslatára rendkívüli feljebbsorolást kaphatnak a neve­lők, de erre nem kerül sor mindenütt, éppen a szűkös anyagi keretek miatt Több iskola ne­velőtestülete javasolta, hogy a feljebbsorolást ne kössék a komplex továbbképző tanfolyam elvégzéséhez. Azt sorolják feljebb, aki jobban végzi a munkáját A megyei felmérés tapasztalatai alapján több javaslatot továbbítanak az'illetékes or­szágos szerveknek, köztük kérik, minél előbb dolgozzák ki a munkaköri elhatárolásról szóló központi állásfoglalást Az országos szervek ismerik a pedagógusok problémáit f igyekez­nek a lehetőségek szerint megoldani azokat de a legtöbbet a szűkebb környezet tehet, hogy a jó közérzet a demokratikus légkör minden tantestületben élővé váljék, segítse a felelős­ségteljes nevelőmunkát P. G. „O, de tele van a hordó, mégis üres ez a kancsó. Na bele fiát, na bele hát tiegyalja színarany borátl — csilingelte kánonban Mozart dalát a nyír­bátori gyermekkórus Leitner Mária tanárnő vezényletére. Soha találóbb műsordarabot egy tokaji kiállításmegnyitóra! ?z még a télen történt, azaz a Tokaji Tél cíipű kulturális rendezvénysorozat keretében, amelyre november—decemberben került sor. A Zilahy György Művészetbarátok Köre ez­úttal Szabolcs-Szatmár megye kultúrájának képviselőit hívta meg. Kiemelkedő szerepet töltött be Nyírbátor városi-járási művelődési központja, hiszen elsősorban az 6 szervezésük­nek köszönhető az idén a nyári pedagógus al­kotótábor. Az ott 'keletkezett válogatott mű­vekből 'nyílt meg a Tokaji Tél első kiállítása. Néhány hét múlva hárman önállóan mu­tatkoztak be: » bátort művelődési központ fő­előadója, Makrai Zsuzsa, Sárosi Attila nyúr- gyulaji tanár és Dobos Olga, aki kilenc esz­tendeig Nagyecseden tanított, az idei tanévben költözött át a fővárosközeli Isaszegre, de — akár két kiállítópartnere — Nyírbátor képző- művészeti körében érlelte már-már a hivatá­sos művészekével egyenlő minőségűvé tudását A bátoriak legfiatalabb nemzedéke Is ál­talános tetszést keltett a tokaji tárlatlátogatók Gyulai emlékek rásből című domborművét Mintha csalt egy­szerre hívná fel a íigyt net a gyógyító vízre, meg szellemi örökségünkre is. De ha már itt tartunk, engedtessék meg egy javaslat Ha ezek a kőbe vésett bronzba öntött nagyságok szelle­me örök időkig világit is, mégsem ártana se­ténként több fényt adni nekik. rzeptembér elején már készülődött a vi­^ rosgazdálkodási vállalat a várkerti parkok felújítására, csinosítására — az őszre. Hordták a gazdaghumuszú talajt nyírták a parkok pázsitját locsoltak, de a városban sok­sok ponton még éltek az igazán oköéan, félka. rélyú vázákba ültetett pompázó virágok, mint a Dürer-teremben megrendezett virágfeszti­vál élő hirdetőt Sokan megcsodálták. Akik későn értesültek arról, meddig tart nyitva, sajnálták. Ott a várfürdő tópartján, a kis ka­lyibában ismerkedtem meg Petróczki Mihály bácsival, aki vigyázója e tónak, gazdája a csó­nakoknak. Olyan, mint a pusztából idecsöp­pent gulyás. Panaszolta, hogy a városgazdálkodástól bizony ritkán látogatják. Pedig lenne mit mon­dani nekik. „Iszaposodik a tó, tisztítani kelle­ne, s cserélni a vízét” Igaz-é, nem-e? Nem tu­dom. A féltés szólt belőle U, mint a hír« Erkel dalkör megöregedett, de szivében most is izzó tagjából, Szilvás! Józsi bácsiból, aki őrzi a magyar zenei géniusz Beliemét, s legalább annyit mond, tud róla, mint bármelyik szak­avatott zenetörténész. Sajnálkozva mondja, hogy bizony nincs olyan kiadvány, prospek­tus, amely reprezentálná e múzeumot, ■ a lá­togatók megvásárolhatnák. Oda kellene fi­gyelni arra a mondatára is, hogy illenék több és látható helyen táblákon tudatni a városba látogatókat, hol található az Erkel-múzeum. Ha jól emlékszem, hat kis Ssszeíabrikált táb­lát említett Szilvás! József, Erkel nagy tisz­telője. Ezt is ő csináltatta, ötlötte. A múzeumot keresse mindaz, akinek sem közömbös a magyar zene. Akkor megtud sok egyebet is. A várfürdőben álló Erkel-fa egyik ágából egy Kiss nevű fafaragó egy darabból faragott citarát, melynek fejdísze Erkel« áb­rázolja. Rendet-fegyélmet szegve megszólaltat­tam néhány akkord erejéig Erkel harmóniu- mát, amelyet a Zichyektől kapott. És aztán mintha titkot ^rult volna el, úgy mondta Szil - vási Józsi bátyán», hogy áz egyik fényképen ő is látható, csak éppen" a képaláírás nem pontos, ugyanis a békéscsabai dalkörről tudó­sít, holott azon a gyulai és a békéscsabai dal­kör tagjai égyütt láthatóit. Ö csak tudja! Ti­zennégyen élnek még Szilvás! Józseffel együtt azok közül, akik a híré* Erkel'dalkörnek vol­tak a tagjai Érdeme* lenne felkeresni őket, fényképet készíteni róluk — Gyula ének-zene kultúrájának történetéhez ez íz hozzátartozik. gyulának csodálatom a fa-virág-növény sJ kultúrája is. Keskeny kis utcái illatoz­nak a virágoktól, némelyik fölött két oldalt csaknem összeérnek a fák lombjai. A Béke sugárúton épülő, hosszú üzletkombinát előtt kő virágvázák sora áll, s bár nincs még kész az elnyúló épületsor, a virágok már illatoz­nak. Igazán szép dolog. Mint az is, hogy na­gyobb városainkban járva sem talál az em­ber annyi kedves virágboltot, mint itt felfedeztem még Kossuth és Petőfi emlé­keit A forradalmi munkásmozgalom hagyo­mányait táblák hirdetik egy-egy épületen. Be­széltem gyulai emberekkel, akik nemcsak ked­velik városukat, de cselekszenek is azért, hogy szép, kellemes legyen. Jártam a várost átszelő hangulatos hfdjain, néztem az Ifjúsági presszó teraszáról — «mely az élő csatorna fölé épült — az esténként fel-félszökkenő vízsugarakat. Láttam a régi, patinás kórházat s az épülő új pavilont És reggel a SZOT-szálló hetedik emeletéről a lent elterülő piros tetős, kertes házakat. Esti megvilágításban és csendes éj­szakán. Örülök, hogy felfedeztem magamnak az ország e kis darabját. Gyula városa méltó­képpen készült fennállásának 760. évforduló­jának és felszabadulásának 30. születésnapjá­ra. Mit is válaszolhatnék ezek után kedves is­merősöm kérdésére? Ha módom lesz rá, újra élmegy elc_ ÍZ«:' farkas Kálmán körében. A gyerméfcraJz-szaWcör tagja!, Malit rai Zsuzsa tanítványai, olyan öttetdús ábrá*> zolókészségről és kifinomult ízlésről tettek bi- zonyságot, amely minden hozzáértőt résre késztetett. Nyírbátor szereplésén kívül két esemény maradt különösen emlékezetes. A súlyos sza­vú költő, Ratkó József szerzői estje és Laka­tos József nyíregyházi festőművész vetített- képes előadása Szabolcs-Szatmár népművésze­téről. (Az ő lelkesedése igazán elismerésre méltó. Alig egy éve költözött ide a Dunántúl­ról, s annyira elragadta a megye „búvó örök­sége”, hogy körülbelül kétezer diafelvételt ké. szített a megyei tárgyi néprajz emlékeiről; épületekről, faragásokról, szőttesekről, hím­zésekről, muzeális értékké emelkedett ré0 használati tárgyakról.) Glück .György,, a tokaji művelődési him igazgatója így foglalta össze az idei tél tanul­ságait: — Megerősített bennünket a regionért» programok rendezésének helyességében. Aka. rábbi években, többek között már Szegedet^ Debrecent, Sopront, Székesfehérvárt mutattuk be hasonló módon. Az idén tavasszal Sz?k— szárdot, az ősszel Pécset, most pedig Szabolc»- Szatmárt, különös tekintettel Nyírbátorral Azért esett elsősorban rájuk a választás, mert a zenei és a képzőművészeti kultúra fejleszté­sében országos mércével mérve is kiemelkedő -eredményeket értek el. Koncsek Pál, a műv^ lődésl központ igazgatója és munkatársai rend­kívüli nagyvonalú szervezőkészséggel és min-, den apró részletre kiterjedő gondossággal ren. dezték meg nálunk a kulturális eseményeket, A tokaji művelődési ház százhúsz kiállí­tást rendezett az elmúlt tíz év alatt (Például Somogyi József, Tóth Menyhért, Xantus* Gyula, Koszta Rozália, Hézső Ferenc művei­ből.) Nyárról nyárra írótábornak adnak ott­hont, amelynek sokak mellett Darvas' József, Simon István, Somlyó György, Raffai Sarolta, Buda Ferenc volt már a vendége. Képzőmű­vészeti szakkörvezetők és szakköri tagok, ze­nészek, fotósok, bábjátékosok kapnak itt rend­szeres továbbképzést ebben az elragadó föld­rajzi és természeti környezetben. Megtisztel® tehát, hogy ezen a téren Szabolcs-Szatmáv vendégeskedhetett Tokajban. A vendégszerep­lés olyan sikert aratott, hogy a Tokaji Tava» programját is megyénkhöz kötődő rendez­vények jelzik. (Váci Mihály-emlékülés, Váci András, Csisztu Mihály képeinek és Pintér Év» textíliáinak kiállítása.) Persze mindez megvalósíthatatlan lenne at Országos Népművelési Intézet és a Borsod Megyei Tanács bőkezű anyagi támogatása nél­kül. De kulturális élet még sehol sem keletke­zett, ha pénzt, időt, energiát nem fordítottak rá. Tokaj szerencsés, Tokaj az egész ország^ nem csupán egy helység a sok közzüL Példája azonban ne jelentse azt, hogy a hátrányosabb helyzetben lévő községek, városok lemondja­nak a maguk jellegzetes kulturális életének és hagyományainak megteremtéséről. És na várjanak a tokajihoz hasonló mértékű fels® támogatásra. Ha nincs elég pénzük, áldozza­nak időt, energiát. Méghozzá ne csak néhány népművelő és pedagógus, hanem a gazdaság^ párt- és tömegszervezeti vezetők is, azok é« annyian, hogy személyes példájuk az égés« közösséget magával ragadja. A- Szabd Mm|

Next

/
Oldalképek
Tartalom