Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
fcELW-MAGYARORSZAG f£73. Janüfr SC A közel-keleti helyzetről Az O-STágos Béketanács elnökségének nyilatkozata Az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata a közel-keleti helyzetről: „Közel-Keleten a helyzet rendkívül feszült. Szinte mindennapossá váltak az izraeli hadsereg terrortámadásai Dél-Libanonban a lakosság és a palesztinai menekültek ellen. Izrael folyamatosan elkövetett agresz- sziója, ennek az amerikai imperialista körök részéről növekvő támbgatása, az arab népek alapvető nemzeti érdekeit, függetlenségét sértő nyílt fenyegetése nemcsak a térség, hanem az egész világ békéjét és biztonságát veszélyeztetik, zavarják a nemzetközi enyhülés folyamatát. A feszültség fokozódásáért a Közel-Keleten az izraeli agresszorokat és imperialista támogatóikat terheli a felelősség. Szembeszegülnek az arab népek békevágyával, minden eszközt megragadnak az igazságos, békés rendezés megakadályozására. Izrael katonai erejének növelése mellett a részleges rendezés az úgynevezett „kislépések” taktikájával és egyéb mesterkedésekkel az arab országok megosztását, a genfi békekonferencia munkájának lehetetlenné tételét vették célba. Mindez nyílt agresszióra, újabb katonai konfliktusok provokálására bátorítja az izraeli militarista köröket, amelyek a növekvő amerikai katonai segélyre építik számításaikat, szemérmetlenül megszegik az érvényes ENSZ-határozatokat, barbár pusztítást, mérhetetlen szenvedést okoznak fegyveres akcióikkal a békés lakosság körében. Tartósan berendezkednek a megszállt területeken, nyíltan elutasítják a palesztinai arab nép törvényes jogainak elismerését. A magyar békemozgalpm ismételten kifejezi szolidaritását a nemzeti érdekeiért küzdő i imperialistaellenes arab országok népei iránt, határozottan elítéli a közel- keleti térség, s az egész világ békéje ellen irányuló imperialista fenyegetéseket, az izraeli uralkodó körök agresszív magatartását. Követeli az izraeli fegyveres támadások azonnali beszüntetését, a genfi béke- konferencia mielőbbi összehívását valamenyi érintett fél, köztük a palesztinai arab nép törvényes képviselőjének, a Palesztinai Felszaba- dítási Szervezet részvételé vei. A nemzetközi tárgyalások biztosíthatják a közel- keleti igazságos rendezés feltételeit, a béke és a biztonság megteremtését a térség valamennyi népe számára. Piníér István: A francia küldöttség Martonvásáron A Francia Köztársaság nemzetgyűlésének — Francois le Douarec alelnök veze. tésével — hazánkban tartózkodó küldöttsége csütörtökön Martonvásárra, az MTA mezőgazdasági kutatóintézetébe látogatott. A delegációt vidéki útjára elkísérte Raymond Bresseier, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete és dr, Pesta László, a magyar országgyűlés jegyzője, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke. Dr. Rajki Sándor igazgató tájékoztatta a vendégeket az Intézet munkájáról, kutatási eredményeiről. Ezután a delegáció megtekintette az intézet „összkomfortos” növényházát, a fitotront, s megismerkedett az ott folyó kutatásokkal. Ezt követően Erdőhátra, a kutatóintézet vetőmagüzemébe látogattak, majd az intézet klubhelyiségében beszélgetést folytattak vendéglátóikkal a mezőgazdasági tudományos kutatások helyzetéről, eredményeiről. Görög vezetők kitüntetése Moszkvában nista mozgalomban kifejtett érdemeiért, a reakció és a fasizmus elleni antiimperia- lista harcban való aktív részvételéért, a görög és a szovjet nép barátságánah megerősítése érdekében kifejtett tevékenységéért nyerte el a magas kitüntetést. 2. A másik Magyarország jelentkezése A független, szabad, demokratikus Magyarországért folyó harc fő erejét a dolgozó nép legjobbjai alkották, élén a Kommunisták Magyarországi Pártjával. A kommunisták már a háborúba lépés előtt, még inkább utána jól látták, hogy a háborúval nemcsak a reakció, hanem a nemzet is elpusztulhat. Mindent félretéve tehát az egész nemzet, valamennyi, a Hitlerrel való háborút elutasító magyar összefogására szükség van, legyen az akár munkás, paraszt, hivatalnok, bur- zsuj vagy birtokos, keresztény vagy zsidó, magyar vagy nem magyar nemzetiségű. Újabb Muhi, Mohács és Trianon elhárítása érdekében a Kommunisták Magyarországi Pártja felhívással fordult a nemzet egyeteméhez szolgalmazva „az ország szabadságának a megvédésére minden németellenes és haladó politikai erővel való együttműködést”. Hangsúlyozza a felhívás, hogy „az azonos célért felsorakozó erőknek az ország fennállását fenyegető veszély közelségében nem szabad egymást felemészteniük, hanem együttműködéssel kölcsönösen erősíteniük kell egymást”. A kommunisták' felismerték azt is, hogy e tragikus időszakban nem elég csak a demokratikus erők számbavétele, egy második kiadású Márciusi Front megteremtése, hanem az összes Hitler- ellenes erőket tömörítő Nemzeti Harci Frontra vagy közismertebb néven Függetlenségi Frontra van szükség. Adódhatnak az ország életében olyan válságok — írták —, amelyek elhárítására „egész széles — mondjuk ki a szót — nemzeti összefogásra van szükség”. Mégpedig olyanra, amilyen az 1848-as szabadságharcban bontakozott ki, amikor „a nép egyszerre harcolt a haza ezeréves földjéért, a sajátjáért, jobbágytelkének biztosításáért”. Minden kommunistát és a népfront célkitűzéseinek korábban már megnyert hazafit a kommunista párt e feladat valóra váltásának szolgálatába állított. A börtönök, internáló táborok és akasztófák árnyékában szinte emberfeletti energiával láttak hozzá a feladatok megaldásához. Lehetetlennek tűnő helyzetekben, sok esetben az osztályharc túlsó partján állókkal közvetlenül vagy közvetve vitázva érték el, hogy 1941 nyarán a még kevesek által képviselt gondolat 1941 őszére az egész ország , németellenes közvéleményét lassan átalakító és a nemzeti összefogást országos üggyé formáló erővé váljon. Még az e problematikával foglalkozó kutatók számára is szinte rejtély, hogy hogyan vált lehetővé 1941 nyarán: a kommunisták által zászlót bontott nemzeti összefogás politikáját hónapokon keresztül baloldali és németellenes polgári lapok — Népszava, Magyar Nemzet, Szabad Szó, Független Magyarország, Kis Újság stb. —■ hasábjain, ha „virágnyelven” is. központi problémaként szerepeltetni. 1941 őszén a kommunisták szorgalmazására már mind többen sürgették, hogy az „elméleti vitát gyakorlati kérdések felé. 4eFpljékTs Sürgették: tar „mi oldalunkon jelentkező erők tömörítését” és „egy' új politikai front megalakulását”. 1941. cjktóber 6-i Batthyány téri, november 1-i Kerepesi úti temetőben lezajlott antifasiszta tüntetés, a közös megnyilatkozások a Népszava karácsonyi számában, a különböző antifasiszta kultúrmegmozdulá- sok, ahol ezrek és ezrek értették meg a József Attilától „kölcsönzött” verssorok időszerűségét és lényegét: Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak Hogy mi ne legyünk német gyarmat^ Ezek az előadások a nemzeti összefogás politikájának fórumává és á nemzeti - függetlenség melletti lelkes politikai demonstrációkká váltak. A fenti előzmények után 1942 tavaszára az antifasiszta erők táborában megértek a feltételek „a cselekvő együttműködésre.” S így februárban a KMP kezdeményezésére megindultak a tárgyalások egy közös szerv létrehozására. 1942 március elején megjelent a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívása, amely közös harcra, a közelgő nemzeti ünnep antifasiszta szellemben való megünneplésére hívott fel. A felhívást aláírók között kommunisták, szociáldemokraták, különböző pártállású újságírók éppúgy megtalálhatók, mint egyes szakszervezeti vezetők, kisgazdapárti politikusok, képviselők vagy művészek. 1942. március 15-én # Petőfi'-szobornál és a környező utcákon lezajlott — a háború alatti legnagyobb antifasiszta tüntetés a másik Magyarország jelenlétét mutatta, azét a Magyarországét, amely háború helyett békét, fegyverek helyett kenyeret, zsarnokság helyett demokráciát és földet követel. A kormány a tüntetés után a kegyetlen megtorlás vosétf^oméBe«-- madzag jól ismert módszeréhez nyúlt. A kommunisták százai kerültek börtönbe és internáló táborba. Rózsa Ferencet, Rezi Károlyt, Schönherz Zoltánt, Borkanyuk Alexát és még sok más társukat meggyilkolták. A baloldali szociáldemokraták, szakszervezeti vezetők százait frontra küldték, a polgári demokraták pedig állandó rendőri zaklatásoknak voltak kitéve. Azok, akik hajlandónak mutatkoztak a Kállay-kormány- nyal együttműködni egy eleve kudarcra ítélt „hintapolitikában”, . morzsákat kaptak a kormánytól, hogy azután vele együtt egy országot veszítsenek el. (Folytatjuk) REGENT 1 KOMMENTAR NSZKálláspont Mi tagadás, meglehetősen ellentmondásos Helmut Schmidt nyugatnémet kancellárnak a „nemzet helyzetéről” szóló kormánynyilatkozata. Különösen vitatható a kormánynyilatkozatnak az a kitétele, amely szerint helyesen jártak el akkor, amikor a nyugatnémet diplomáciai képviseletek illetékességét a nyugatnémet alkotmány értelmében, kiterjesztették az NDK állampolgáraira is. Jól ismert az az élénk visszhang, amit Genscher külügyminiszter ezzel összefüggő kijelentése Ausztriában kiváltott. Mégiscsak envhén szólva furcsa eüárás. hogy az NS7K kormánya olvan jogokat tu- laidonít magának, amelyek szöges ellentétben állnak a nemzetközi joggal és súly oá beavatkozást jelentenének egv szuv“rari állam, nevezetesen az NDK jogkörébe. Sajnos a nyugatnémet kor- mánvnvilatkozatból az is kitűnik. hogv a kétoldalú kapcsolatok kiénítése az NDK- val nem zavartalan. Aligha fogadhatjuk el a kancellár érvelését, miszerint ezért ki- záróUig NDK a Hibás, míg az N'á'ZK minden esetben hibátlan, pozitív magatartást tanushott. Lehetséges, hogy a kormánvnvilrtkozstnak ez a szakasza énnúgv mint az a másik amelyből a „német egység helyreállításának” ósdi gondolata csendül ki, csupán az ellenzék bizonyos köreinek szólt. Más kérdés, hogy az NSZK ellenzékének ez nincs ínyére. Ha nem is mindenkinek, Franz Josef gfraussnak semmiképpen. A bajor CSU vezére nemrég egy interjúban felszólította a kormányt, hogy vessen véget a kelet— nyugati enyhülési politika „naív szakaszának” — a nemrég Pekingben járt jobboldali politikus — mint arra a Bundestag külügyi bizottságának szociáldemokrata tagia. Bruno Friderich egy cikkében rámutatott — azt szeretné elérni, hogy a CDU —CSU külpolitikai alternatívája a Szovjetunióval való „korlátozott konfliktusok politikája” legyen. Ezzel szemben — a realitás talaján, a nemzetközi erőviszonyok ismeretében — a nyugatnémet kormány Schmidt fogalmazásában az enyhülés irányzatának folytatása mellett száll síkra. A kancellár ezzel kapcsolatos megállapítása fölöslegessé tesz minden kommentárt: „eddig Európa egyetlen államának és népének sem származott kára az enyhülésből, ellenkezőleg, valamennyien látják előnyeit”. FEKETE GYULA: 21.-i- fis miért? Miért akasztották fel? — Én azt nem tudhatom. Ugye, nyilas volt. Hazaáruló, ilyeneket beszéltek. Ott volt a rengeteg ember... meg még asszonyok is, de rengetegen Aztán csak kiabálták, hogy húzd meg! húzd meg!._ — Kommunisták, mi? — Biztosan komonisták. Mindenki komonista most. Odaát. A plagátokon is mindenütt az van kiírva, hogy a Magyar Kommunista Párt. . — Hát ez az -r*. mondta egy kopaszodó, kövér nyilas. — Látjátok, ez az. S fenyegető hangon a tiszt: — De^aztán ne házu- dozz itt nekünk, hallod-e! — Én nem hazudozok. Ez valóság, bizony isten. Kiabáltak. hogy húzd meg, húzd aaeg. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke csütörtökön átnyújtotta a Népek barátsága szovjet érdemrendet Harilaosz Flora- kisznak, a Görög Kommunista Párt KB első titkárának. Florakisz 60. születésnapja alkalmából, a kommu— Te is kiabáltál, mi? — Én igazán nem. De bizony isten, én nem. Pedig kiabált. De ha be- vallana ezeknek, még csakugyan felakasztanák. — A zsidók kiabáltak, mi? — Háát... Én, ugye, azt nem tudom. De nem igen csak zsidók. Azt nem lehet mondani, hogy csak zsidók. A karszalagos tiszt elnyomta a cigarettáját, s hirtelen, összehúzott szemmel, azt kérdezte: — Te gyerek. Mit kerestél te Pesten egyáltalán? Hogy kerültél te Pestre? — Én?... A nénémet kerestem. — Azt hazudtad, te csirkefogó. Németországba menekült... — Magda igen. De én Mari nénémet kerestem. Márta né- ném is ott lakik különben, Pesten valahol, iskolába jár, az egyetemre. De őneki nem tudtam a címét. Csak a Mari nénémet tudtam, Magda írta fel. De aztán őtet se leltem már odahaza, Marit. Ó meg valami zászlóssal menekült azt mondták. — Hány nénéd van neked? — Nekem hat. Testvérek vagyunk mink, a többi mind lány lett. Nevettek. — Nem vagy te cigány, te? — Nem én. Református. Ezen is mosolygott a tiszt. Aztán megint szigorúra váltott a hangja: —- Egyszóval, mik vannak azokon a„. plakátokon?... Tudsz te olvasni egyáltalán? — Persze hogy tudok. Olvasásból kettesem volt nekem. — Miket írtak a plakátra a kommunisták? — Miket?... Hát, hogy gyű- . lés lesz, meg szabadság, meg ilyesmiket. Meg hogy földet osztanak. — Kiknek? A zsidóknak? Ezt a nyilas kérdezte, aki bekísérte az irodára. — Lehetséges. Lehetséges, hogy a zsidóknak, én, ugye, azt nem tudhatom. Bár nerh igen csak a zsidóknak... itt se igen van. a faluban, annyi zsidó, mert itt is kidobolták... tegnapelőtt vagy mikor. Hogy földreform lesz, csak még hadműveleti terület. De utána lehet Íratni, ha megjön a rendelet, azt dobolták. — Itt dobolták? — Itt hát. A községháza előtt. Meg a templomnál is. —• Ilyesmivel aztán meg- bolondítják a népet — mondta a legidősebb, a kopaszodó. — Nekünk kellett volna ezzel kezdeni, rögtön az elején. Nesztek, a nagybirtok a tiétek. Felosztani mind. Ötszáz vagy ezer holdon felül, mind Ebből parázs veszekedés támadt — Mi á magántulajdon alapján állunk, vagy nem? — Óhó, testvérem, a programban is benne van! A nagybirtok benne van! — Most a győzelem a program! — Ez az! Épp ez az! — Testvérek, hagyjátok ezt a fenébe, nem fogjuk itt eldönteni. Ez sokkal bonyolul. tabb ügy... A zsidóbirtokot elvettük, nem igaz? De a parasztnak' minden kene. —r Persze hogy minden kéne. A plutokratáknak meg a zsidóknak is minden kell! / — Testvérek, elég! Befejeztük!... A karszalagos tiszt most már kiabált. Aztán lecsendesedve feléje biccentett és kellemetlen hangon mondta: — Nagy csirkefogó vagy te. Megérdemelnél * a seggedre most rögtön huszonötöt, de meg is kaphatod, ha nem tanulod meg, mi a tisztesség. No, takarodj a szemem elől! Azt a tetves sapkát meg ha- jíntsátok be a kályhába. Mert amint a mellékelt ábra mutatja... eltetvez bennünket is. Csak akkor merte elbőgni magát a sapka miatt, amikor kifordult az ajtón. A bilgeris nyilas utána ment. — Mit bőgsz. Örülj, hogy ilyen könnyen megúsztad... Értesz te a lovakhoz? {Szipogott mgé egyet-egyet.-rr- Értek hát. Bevitte egy udvarra a bilgeris. Egyenesen hátra, az istállóba. — Nézd csak, itt vad ez a két ló. Meglátom, milyen falusi gyerek vagy, igazat mondtál-e. Rendesen kigana- jászol, meg egy villaheggye! vethetsz is nekik később. De közel ne menj, mert agyonrúg. Aztán sirathatnak a né- néid, az egész regiment... Jövök én. Ha nem lesz semmi hiba, te is megkapod a takarmányt. Nem volt rossz ember kü- ’önben ez a bilgeris nyilas. Visszajövet déltájban szép fehér házikenyeret hozott, meg egy jó darab paprikás kolbászt. — Megéheztél, fiú?.,/ Za~ bálj, aztán le is dőlhetsz ha akarsz. Csak semmi hiba ne legyen. Megitatta a lovakat, s elment 11. Délután szemközt, az iskolaudvaron akasztások voltak. Ö nem tudott róla, hogy akasztanak; nyugodtan aludt a szénatartó mellett, a dikón, Arra riadt fel, hogy dobognak a lovak a hidlásdeszkáa. És valaki véríagyasztóan ordít odakint (Folytatjuk^
