Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-25 / 21. szám
'vmvr jítn'afK'•&*- - h __________ ■«fcmr>s*jttrrA'ftóiiszAo S'* Társadalmunk és demokráciánk r A POLITIKA SZÖTÄRÄNAK valószínűleg leggyakrabban használt kifejezése a demokrácia. Szívesen emlegetik a fejlett nyugati országok ideológusai is, természetesen hallgatva arról, hogy kiknek a kezében összpontosul a hatalom, ki „diktálja” a demokráciát. Merőben eltérő a demokrácia fogalma, tartalma szocialista hazánkban, s ezért is használjuk nyíltan a szóösszetételt: szocialista demokrácia. Egyértelmű utalást jelent ez arra, hogy kiknek a demokráciájáról van szó, kiknek a kezében összpontosul a hatalom. Hazánkban felszabadulásunk első percétől kezdve nyíltan hirdettük: szocialista demokráciát akarunk, ez létünk, fejlődésünk alapja. Alkotmányunk például első mondatában leszögezi: A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. És a joggal együtt a demokratikus beleszólási, ellenőrzési lehetőséget is biztosítja minden állampolgár számára a szocialista demokrácia intézményei, formái révén. Hosszú évek tapasztalatai bizonyították, hogy szocialista demokrácia társadalmunk fejlődésének nélkülözhetetlen eleme. Különösen az elmúlt években tapasztalhattuk a demokratikus politikai fejlődés, ellenőrzés érdekében tett intézkedéseket, az állami és gazdasági irányításban végbement decentralizáló, önállóságnövelő folyamatokat A szocialista demokrácia egyre nagyobb teret kap a megyei, városi, helyi tanácsok hatáskörének növelésében, az önálló tervezési módszerek ki. alakulásában. A szakszervezeteknek, a női és ifjúsági szervezeteknek mind nagyobb a beleszólási joga a döntésbe, egyre jobban működik a társadalmi nyilvánosság valamennyi fóruma. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Központi Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára ezt így fogalmazta meg: „A két kongresszus között a párt kezdeményezésére tett intézkedések előmozdították az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztését. Ennek eredményeként tervszerűbbé vált. a'munka, fokozódott-, a -tömegek atotU vitása,' az állampolgárok érdekeltsége és felelőssége a szocialista építésben, a társadat* mi élet minden területén". Az irányelvek megfogalmazzák, azt is, hogy a X. kongresszus állásfoglalása alapján a szocialista állam- igazgatási szerveinek tevékenységi köre, önállóságuk, felelősségük megnőtt. Természetesen az állásfoglalás, az irányelvek, az alkotott törvények a szocialista demokrácia szélesítésének csupán lehetőségeit, alapjait teremtik meg. Ezért is szól az irányelvek arról, hogy a dolgozók tömege a politikai közélet, valamint az állomélet minden területén és szintjén nagyobb arányban, hatékonyabban kapcsolódjanak be az ügyek intézésébe. Tovább kell erősíteni a törvény- hozás társadalmi nyilvánosságát, elfogadás előtt szélesebb körben és rendszeresebben kell megvitatni a tervezeteket, és hasznosítani az állampolgárok, a társadalmi szervek észrevételeit, javaslatait. Tennivaló tehát bőven van, s ez jelzi azt K tényt is, hogy a feltételek megteremtésével együtt nem nőtt és szélesedett megfelelően annak tartalma, a demokratikus közszellem. Nyilvánvaló, hogy a közszellem átalakulása, erősödése nehéz, bonyolult folyamat, s ezt előzte meg a cselekvést segítő jogi és politikai intézmények fejlesztése. Köztudott az is, hogy a szocialista demokrácia fejlesztése feltételezi, igényli, hogy a társadalmunk minden rétegében a demokrata szellemű, gondolkodású ember legyen az általános és uralkodó típus. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK a következőképpen fogalmaz: „Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekben való beleszólásra; növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat. Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben tovább kell fejleszteni”. Az idézetnek ez a második része rendkívül figyelemre méltó, mert nem csupán a gondokat jelzi, de a feladatokat, teendőket is egyértelműen meghatározza. Sokan attól tartanak ugyanis, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése a munkafegyelem ellentéte. Pontosabban a demokráciát állítják szembe a fegyelemmel. Sok vezető elmondja például azt, hogy a demokráciával járó jogokkal gyorsan megtanulják, szívesen alkalmaz-' * k az emberek, de a demokráciával járó követelményekről szívesebben hallgatnak. A „másik fél” viszont azt vallja, hogy az üzemi demokráciával nem is olyan egyszerű élni, hiszen ha megbírálnak egy vezetőt, az a legközelebbi alkalommal alaposan „visz- szalő”. A kérdés ezekután adott: kell-e félteni az üzemi fegyelmet az üzemi demokrácia fejlődésétől, a közfegyelmet a szocialista demokrácia terebélyesedésétől? A válasz egyértelmű! A szocialista demokrácia nem gyengíti, hanem erősíti a társadalmi fegyelmet, de csakis akkor, ha az emberek tudatában határozottan gyökeret ver az elv: a demokrácia nem azonos a liberializmus- sal. Kádár János ez év tavaszán Nyíregyházán mondott beszédében hangsúlyozta: „Mi nem féltjük a hatalmat attól, hogy a dolgozó emberek is beleszólnak a döntésekbe, ellenkezőleg: a szocialista demokrácia továbbfejlesztésén azt értjük, hogy a munkások, a paraszt- emberek, az értelmiségiek, általában minél több dolgozó — megfelelő fórumokon és módon — beleszólhasson az irányítás, a vezetés kérdéseityaií^Ma. már szinte lehetetlen kiké* rülni a demokratikus fórumokat, a döntések meghozatalát elült. Gyakaribb viszont, hogy külsőségeiben, formálisan betartják az előírásokat, de a döntéseknél a dolgozók véleménye már nem érvényesül, a meghallgatás tulajdonképpen csak a „játékszabályok betartására” volt jó. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA SZŰKÍTÉSE az embereket passzivitásra készteti, megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy jogaikkal élve erősítsék demokráciánkat, a dolgozó nép hatalmát. Szélesítése, erősítése viszont a társadalmi fejlődés egyik legjelentősebb mozgató rúgója lehet. Ide kívánkozik Lenin tanítása: „Szocialista demokráciáról akkor beszélhetünk, ha a tömegek mindenről tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni, és mindent tudatosan tesznek”. Ez az, ami a társadalom fejlődésének nélkülözhetetlen elemévé teszi a szocialista demokráciát. E. Gy. Galambszürkében I kisvárdai Vulkán szür- ke öntödéjét nem azért nevezik így, mert szürke. A kifejezés technológiai jellegű. De ahogyan bejárja az ember és megszállja a fekete por, a hófehér betonit- líszt, szép egyenletes szürke lesz a haj, az arc, a ruha, a járművek, a lapátok, minden. Itt dolgozik az apró termetű Bállá Ferenc is. A homokmalom mellett, vagy ahogyan az öntők nyelvén nevezik, a „koller”-nál. Az ő feladata, hogy a maga műszakjában a kimenő formázó homok pontosan olyan legyen és úgy álljon össze, ahogyan kell. Munkáján mások munkájának sikere is múlik. Érzi is ezt az ötvenhárom éves ajaki férfi aki hat gyermeket neyelt fel és már több mint két évtizede dolgozik nemcsak egy munkahelyen, hanem mindig azonos beosztásban. Fiatalabb korában nagygazdáknál szolgált. A földosztáskor kapott négy hold földet. Az meg kevés volt. Ezért két évtizede felkerekedett és elindult Budapestre munkát keresni. A csepeli papírgyárban kötött ki, de egy hónap múlva visszahívta a felesége: nem győzi egyedül itthon a munkát a sok gyerek mellett. Akkor ment az öntödébe, és azóta otí is maradt hűséggel, becsülettel. Művezetői elismerően beszélnek munkájáról. Olyan jutalomosztás emberemlékezet óta nincs a kisvárdai öntödében, hogy ő kimaradna belőle. Azt mondja, hogy elég, ha megfogja a homokot, azonnal megmondja, jó-e, vagy kell még bele valami. Fogásról megérzi, mint egy műszer. A keze mindig szürke, a sok homokfogdosástól. Hiába a kezével szokta ellen-, őrizni, megszokta, most mái*-' így marad. Változott-e valami a homokmalom körül a két évtized a’&lí? Ißan, főleg az utóbbi években, most már szalagok viszik az anyagot, nem kell annyit lapátolni. Közben felszalad a lépcsőn, int a társának, hogy nyomja meg a kapcsolót, néhány lapát anyagot önt a készülő keverékre. Lejön, fújja a kezét, a cigaretta ki sem esett a szájából. Valami nagy eseményt keresünk ebben a két évtizedben. Szenzációt. Balesetet, kárt, rendkívülit. Töri a fejét, de nem tud mondani ilyet. Baleset nem volt. Egy napot sem hiányzott betegség miatt. Itt egyik nap olyan, mint a másik. „De úgy, hogy mind érdekes. Én még nem untam meg a munkámat eddig. Mindig érdekel, jó anyagot csinálok a formákhoz” — teszi hozzá gyorsan. Egy *mber, akit 1953 szeptember 20-án —■ úgy emlékKépűnkön: a mátészalkai tanműhelyben 150 lány október óta ismerkedik a szakmával Egyedi nagyberuházásban Áprilisban kezdik a mátészalkai kötöttárugyár építését Az országban épülő egyedi nagyberuházások között szerepel egy évi 500 tonnás kapacitású, több mint kétmillió darabot . előállító kötöttárugyár építése. Ez a gyár két részből áll: a kötőüzem Debrecenben épül fel, míg a konfekcionáló rész Mátészalkán valósul meg, munkát biztosítva a város és környéke több száz emberének, javarészt lányoknak, asszonyoknak. A beruházás gazdája a Budapesti Finomkötöttárugyár, itt érdeklődtünk a Mátészalkán kezdődő építkezésről, a munkások képzéséből. A Könnyűipari Tervező Intézőt rajzasztalain' javában folyik a szálkái gyár terveinek a készítése. A határidő sürget, mert március 31-ig kell a tervekkel elkészülni, hogy áprilisban hozzákezdhessen a kivitelezéshez a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A kivitelezőkkel január 8-án együttműködési megállapodást kötöttek, aminek értelmében több intézkedést hoztak a beruházás gyorsítására. A legfontosabb: már az idén elkészül a hatalmas üzemcsarnok és a szociális épületszárny szerkezete, vagyis mintegy 20 milliós építési munka valósul meg. A mátészalkai ipari negyedben, az új Szatmár Bútorgyár szomszédságában felépülő gyár jól beilleszkedik a korszerű épületek közé. Egy fi méter széles, 130 méter hosszú csarnokban lesznek a munkahelyek, előtte — közvetlenül csatlakozva hozzá — lesz a szociális szárny, amely kétemeletes kivitelben készül. Itt kapnak helyet az öltözők és fürdők mellett az irodák, de jut hely a tanácsteremnek, a büfének, sőt — javarészt nőket foglalkoztató üzemről van szó — fodrászat is lesz. A csarnok és a szociális szárny között egy belső udvar is lesz, ahol kisebb rendezvényeket lehet tartani. A bejáratnál külön épületben kap helyet az üzemi étterem és konyha, valamint egy orvosi rendelő. Menetközben néhány változtatásra is sor került, ugyanis az eredeti elképzeléssel szemben nem lesz külön kazánja a kötöttárugyárnak, hanem a MOM központi kazánjának gőzét fogják felhasználni a termeléshez, illetve a fűtéshez. Az áttervezés most folyik. Az eredeti tervek szerint a gyárnak 1978-ban kell teljesen felépülnie, az ipari csarnokban azonban már 1977-től lehetővé teszik a technológiai szerelést. Az egész beruházás költsége — a debreceni üzemmel együtt — 758 millió forint, amiből a gépek, berendezések költsége 625 millió. Több gép importból érkezik, egyrészt a szocialista, másrészt tőkés országokból. A költségek csökkentése érdekében átdolgozzák a gépek vásárlásának ütemét, a tervezett 4 millió dollár helyett csak hárommilliót használnak fel a tőkés importból. A beruházás tulajdonképpen már 1974-ben elkezdődött azzal, hogy Mátészalkán felépült egy tanműhely szik a napra, mintha tegnap lett volna —, odaállítottak a koller mellé: „Bállá szaktárs, ez lesz a munkahelye!” és azóta ott van, végzi becsülettel. Csak az bántja, hogy Jóska fia sem maradt ott. Eljött Nyíregyházára a HAFÉ- be lakatosnak itteni ki^ lányt vett feleségül. Meg, hogy Karcsi fia sem jön vissza ide, ha leszerel a katonaságtól. Ez a két gyermeke dolgozott egy ideig vele egy üzemben. De a koller mellé amúgy sem lehet munkásdinasztiát alapítani. Olyan egyedi dolog ez az ön- tőhomok-készítés. Aki ph- hez ért, szereti is, nem tudja abbahagyni. Az órabére 14 forint 80 fillér. Jó pénz, benne van ebben a megbecsülés. Kijön belőle a havi háromezer. Van helye a nagy családban. Bállá Ferenc tehát marad. Apró termetével, szürke arccal, kézzel és szürke ruhában, évtizedek gazdag tapasztalataival, az öntőhomok előkészítésénél. Mert neki ez a szín már nem a hétköznapok unalmas szürkesége, hanem a mindennapi helytállás fontos posztjának jelképe. Gesztelyl Nagy Zoltán több mint 6 millió forin-i tért. Itt kezdte meg a szakma tanulását 150 lány, akik kétéves képzés . után már 1976-ban részt. vesznek a termelőmunkában. Az idén és a következő években is újabb 150 tanuló ismerkedik a konfekcionáló szakmával, hogy 1980-ra elérjék a tervezett közel ezer fős munkáslétszámot. A mátészalkai gyár a BFK többi gyárából kapja összeállításra, konfekcionálásra a termékeket. Elkészülte után körülbelül egymillió pulóvert és más kötöttárut gyártanak itt, többnyire HB-Pan (terjedelmes akril) fonalból és jersey-ből, száz, illetve 150 tonna mennyiségben, 375 milliós értékben. Lányi Botond Olvasónk írfa: Mikor költözhetnek? Kisvárdán másfél éve alakult meg az Újváros Építő- és Lakásfenntartó Szövetkezet, melynek társadalmi elnöke vagyok — írja levelében Berecz Csaba Kisvár- dáról. Gondjaink közül a legaggasztóbb az, ami a Váci Mihály utcában épülő 4-és társasházak körül van. Az első két épület átadását 1974 augusztusára tervezték, de a decemberre módosított határidőt sem tartotta be a kivitelező a Kisvárdai Építő- és Szerelőipari Vállalat. (Közben újabb épületek átadási határideje is lejárt). A kivitelező egyetlen jogos védekezése az, hogy a városi tanács által 1973 őszére ígért közművesítés és útépítés sem készült el. (Megjegyzem, hogy annak idején a leendő lakástulajdonosok közművesített telekért • fizették a vételárat.) Jelenleg mindössze a szennyvízcsatornák fektetése folyik. A kivitelező mentségére szolgál, hogy az utcába most építőanyagot nagyon nehéz szállítani, viszont több épületben már csak a belső szakipari munkák hiányoznak, és azokat sem csinálják. Az egész területen csak 1—2 embeí lézeng. Az építőanyagok herdálása pedig mindenkinek szemet szúr. Nem tudjuk, hogy a vállalat miből fizeti ezt? A leendő lakástulajdonosok — akik közül sokan e körülmények miatt továbbra is kénytelenek fizetni a 600—800 forintos albérletet — szeretnék, ha a közmű* vesítés mielőbb elkészülne, s ezzel párhuzamosan a lakások is, hiszen ennek már éppen ideje volna. Ehhez kérik a városi tanács és a kivitelező vállalat vezetőinek gyors intézkedését.
