Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám

¥975. JanuSr f. ítBLíT-MAGTARORg?:!«* Azonnal A felnőttoktatás ügyében hívott össze egész Szabolcs^ Szatmár ilyen irányú prob­lematikáját feldolgozni ké­pes értekezletet a napokban Üj fehértóra a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Mintegy nyolcvanan voltak a meghívottak, s alig több, mint feleannyian a résztve­vők, beszámítva azokat is akiknek hivatalból jelen kel­lett lenni. Bessenyei Lajos, a Nyír- egyházi Kossuth , Lajos Szakközépiskola esti és leve­lező tagozatának igazgatója, az egyetlen előadó a nap folya­mán, aki igazán érdemi kér­déseket elemzett, világosan kimondta beszédében, hogy ha a felnőttoktatásról beszéd lünk, nemcsak, sőt nem első­sorban azokról van szó, akiknek múltbéli mulasztáso­kat kell pótolni, hanem a permanens továbbtanulás szükségességéről. Ez a ter­melés és a termelés állandó továbbfejlődése érdekében elengedhetetlen, mindenki­nek aki felelős nozíeiót tölt be. (Márpedig létezik e po­zíció, amelyhez nem kell fe­lelősség?) A valóságos helyzet, ko­rántsem éri el a reális igé­nyek által felállított mércét. Szomorúan kellett tudomá­sul vennünk azt az ismert adatot dr. Kuknyó János megyei művelődésügyi osz­tályvezető előadásából, hogy Szabolcs-Szatmárban még mindig 4 százalék, azaz 25 ezer az analfabéták létszá­ma. Vigaszul szolgált, hogv a dolgozók általános iskolái­ban 3 év alatt megnégyszere­ződött a tanulni vágyók szá­ma: 1970-ben 784, az idei tanévnvitáskor 3325. De a középiskolák esti és levelező tagozatain is csaknem meg- dunlázódtak a tanulók ez­alatt: 3290-ről 5785-re. és még örvendetesebb. hogy az összes továbbtanulók 97 szá­zaléka fizikai dolgozó. Az értekezleten elhangzott még eav referátum a felnőt­tek életkori sajátosságairól (Nem merész vállalkozás ezt összefoglalni egy óra alatt?), továbbá szekcióülések követ­keztek, az ipar, a mezőgazda­ság ég a közművelődés ' fel­adatairól, amelynek során kiderült, hogy a megye 10— 10 kiméit ipari és mezőgaz­dasági üzemeinek jelenlevő képviselői közül elég keve­sen vannak tökéletesen tisztában azzal milyen mér­tékben, milyen oktatási for­mák keretében, és mennyire kell megszervezni a felnőtt­oktatást, ahhoz, hogy megfe­leljen saját érdeküknek, s egyben a Magvar Szocialista Munkáspárt 1974. rpáfClúS 19—20-i ülésen hozott telje­sen egyértelmű határozatnak. A szekcióülések tanulsá­gait összefoglaló vita elma­radt. bármennyire számított is rá valamennyi résztvevő, Ha megtartották volna, bi­zonyára nem sikkadhatott volna el két alapvető követ­keztetés. Az egyiket Aezél György fogalmazta meg va­lahogy olyasféleképpen, hogv bizonyára nincs messze az az idő, amikor a munká­sok szakmai, szellemi fejlő­dését elhanyagoló gazdasági vezetőt éooúgy felelősségre von iák, mint azt aki ham/i- hogy üzemének gépparkja megrozsdásodjon. A másik a formák kérdé­se. Az egyik ref erátnrn szigorúan megállapította, hogy a felnőttoktatás si­kere ma már krétával és táblával modem audio­vizuális eszközök hasz­nálata nélkül elképzelhetet­len. Hát nem. Egyáltalán nem áll olyan szinten a sza- boles-szatmári munkások parasztok iskolázottsága, hogy különböző tárgyi felté­telek bevárásához lehetne kötni, és ezzel elodázni. A felnőttoktatás égetően szük­séges naoi feladat, amelyről túl sok értekezletet nem is kell tartani, hanem csinálni, itt és most, olyan eszközök­kel amelyek rendelkezésünk­re állnak. (ászj) Starti január 23 Hangtárlat - huszonegy helyen Mátészalka is versenyhely A Magyar Rádió hangdo­kumentúcjója közel félmillió perc értékes hanganyagot őriz. Többségében a felsza­badulás utáni magyar társa­dalmi és. közélet, a politika és a művészet emléke ez, de ezenkívül szinte az elmúlt 50 esztendő minden fontos pil­lanatát őrzik viaszlemezek, magnószalagok. Ez a végte­len gazdag gyűjtemény adta az ötletet egy olyan országos méretű vetélkedő megrende­zéséhez, amely módot ad ar­ra, hogy ne elsősorban a lexikális ismeretekről adja­nak számot a hallgatók. Színhelyek a művelődési házak Az országban a tizenki­lenc megyében 11 tanácsi és 10 szakszervezeti művelődési központot választott kj a rá­dió és a SZQT, Ezek adnak otthont a versenyeknek, amely elsősorban a felszaba­dulás 30. évfordulója, vala­mint. a rádió 50 éves fennál­lása témakörében kívánják megmozgatni a közt. Máté­szalka is a kijelölt helysének közé tartgzik, a Zalka Máté városi és járási művelődési központ is színhelye lesz a no­vemberig tartó sorozatnak. Ez azt jelenti, Hogy „megyei gyűjtőhely”, itt kapnak le­hetőséget azok, akik saját te­rületükért akarnak küzdeni. A legfontosabb: mindenki versenyezhet, Egyetlen meg­kötés csupán, hogy minden csapatban legyen két olyan személy, aki 1948-ben szüle­tett, Hazajöhetnek az adá­sokra azok is, akik elszár­A gyorsvonat első osztá­lyú fülkéjében Szilvesz­ter éjszakáján ketten utaz­tak. Elsőnek a kistermetű, so­vány ember szólalt meg. A széles váilú, tagbaszakadt férfi. A másik utas, szívesen elegyedett vele szóba, így aztán alig telt el egy félóra, amikor a sovány előhozako­dott ajánlatával: — Nem innánk meg egy üveg piját? Az ismerkedé­sünk örömére? No meg az ó év temetésére?! A másik, a széles váilú enyhe zavarral így szólt: — Az igazság az, hogy én általában nem iszom. Már felhagytam vele. Ha mégis úgy adódik, akkor nagy rit­kán egy kis pezsgőt elszopo­gatok. Azt is az aroma ked­véért! —r Véletlenül éppen van egy üveg alkalmi pezsgőm! — kiáltott fel örömében a sovány, és ünnepélyes cere­móniával állította a fülke asztalkájára az ínycsiklando­zó pezsgősüveget. Es a megkezdett hűdepkos beszélgetés folytatódott egy­folytában egészen addig, amíg a testesebbnek eszébe nem jutott, hogy az új év fo­gadására véletlenül neki is van vagy két üveg alkalmi pezsgője. Előhúzva az egyik üveget varázsszavakat kezdett ráol­vasni a dugóra, hogy az mozduljon meg. A sovány meg eközben kacsintva egyet, megkérdezte: — Egy ilyen nagyszerű em­ber, mint ön, bizonyára még azt is pontosan tudja, hogy hány méterre röpül egy pezs­gősüveg dugója. — Konkrétan még soha sem figyeltem meg, — mond­ta vállat vonva a több súlyt nyomó. — de van fantáziám, és el tudom képzelni. Leg­alább ötre... — Közel se jár hozzá ba­rátocskám. — élénkült fel a légsúlyt is alig nyomó. -- A parafadugó. galambocskám, képes húsz métert is repülni, ügy bizony! — Nem lesz az egy kirptt gok? — húzta össze a sdern­I. Zolotarjevs Az óév temetese öldökét a kövér. — Nem va­gyok híve a túlzásoknak. — Én pedig felelősségem teljes tudatában állítom! ugrott fel a sovány, és mérte szemmel a fülke távolságait- — Repül az, mintha puská­ból lőtték volna ki, Adja csak ide, majd én bebizonyítom... Ügyes mozdulattal kikapta a kövér kezéből az üveget, lecsavarta a szorító drótkö­tést, és a parafadugó tompán csapódott a fülke plafonjá­nak. — Hogy az ördög vitt vol­na el, — dörmögte a sovány, és azt kutatta, hogy hová pattant látod, csak azért nem szállt tovább, mert nines neki hely. De igyunk egyet belőle, ha már sikerült a du­gói kiröpíteni. Es megitták a második, meg a harmadik üveg pezs­gőt is. De ekkorra a sovány olyan jámbor lett, meg ked­ves, hogy akár kenyérré is lehetett volna kenni. — Képzeld csak el ba*á- tocskám, — magyarázta új­donsült haverjának, •— ha ez a pezsgő édes, akkor a dugót kétszer tíz méterre lövi ki magából. Ha pedig félédes, akkor még öt méterrel lövell­ne tovább a parafát. Ha Pe­dig most átváltanánk száraz pezsgőre, akkor ez a távolság azonnal megkétszereződnék— Mi lenne ebben az esetben? — Négyzetre emelődnek?!.­— Természetes. Tehát ak­kor ötször öt az... Érted■ Ké­pes vagy felfogni? — Nem pajtikám. Nem. Öt méter, de attól egy centivel sem több. — Eh, vigyen el az ördög, kövér — tápászkadott fel az egyszálbél. — Majd én bebi­zonyítom neked! Csinálok én neki a folyosón igazi kilövő­pályát. Ezzel fogta magát és im­bolygó léptekkel ugyaA, da mint akti puskából lőttek ki úgy indult el az étkezókocs 1 felé. Szerencsésen «iss»» is ér­kezett. Ám az emberek a fo­lyosón állandóan mozogtak, ezért a bizonyítási eljáráshoz hozzá sem fogtak, kanén. folytatták az okos besteige test: — Te... fel... Te feltufel tudod fogni? Tudod te kellő en tisztelni a pezsgőt? —r a pezsgőt. ém„ éun- é mindenné( jobban tiszteiéi. Téged is módfelett tisztelr foglak, ha elhiszed, hogy leg alább húsz materre repül t pezsgősüveg dugója. No? Ke zet rá? Es itt elaludt. Hamarosa: követte példáját q másik is.. Újév reggelén, amikor fel ébredtek, megmosakodtak eszükbe jutottak az este tör­téntek ás elmoso.iyadtakt Micsoda hülyeség! — Szamárság, de a barát­ságot meg kell valamivel csételni. Meg az ó évet is el kellett temetni. Hány üveg- gél sikerűit felhajtanunk? Héttel, nyolccal? — Együtt nyolcat — mond­ta az alacsony, a sovány. De te nemhogy a felével, de a harmadával is alig birkóz­tál meg. — En, hogy még a harma­dával sem? Higgyed atf 0 képességeimet ismerem elég jóL Nem ismerted. Ezt én felelősségem teljes tudatá­ban állítom. — De én bizonyítani U tudom... — Még hogy bizonyítani? No jó. akkor szavadon fog­lak: lemérjük most, itt rög­vest, hogy ki mire képes! Pillanat! Olyan gyors leszek, mint akit puskából lőttek ki. Es ezzel elviharzott az ét- kezókaetiha, pezsgőért ttodItatta; Sisár latra maztak Szabolcs-Szatmárból, de úgy érzik, hogy ismerete­ikkel hozzá tudnak járulni a sikerhez. De nézzük, mi is a játék lényege. A műsor „agya” a buda­pesti stúdió lesz. A hangtár­lat adásai idején innen su­gározzák azokat a fontos eseményeket, beszédeket, ze­nei részleteket, amelyeket fel kell ismerni. A válaszo­kat a megyei színhelyeken adják, ahol egy-egy riporter működik közre. A játékosok­nak nem egy nevet, nem dá­tumot kell válaszul megad­ni, hanem mindig az ese­ményt övező történelmi helyzetet, időszakot stb. elemzöen ismertetni. A han­gos történelem egy-egy do­kumentuma így telik meg a tájak, megyék által hozzá­adott plusztartalommal. A válás* — a csapat munkája A verseny kiírásánál alap­elv, hogy ne egy személy tu­dása, vagy ismerete legyen csupán a mérce, hanem le­hetőleg minél többen kap­csolódjanak a válaszadásba, így a helytörténeti vagy hon­ismereti szakkörök, brigádok, más kollektívák együttes tu­dása olyan kerek feleletet adhatnak, hogy a sugárzott dokumentum nyomán k'te- rebélyeeedik egy időszak egész történelme. A verseny rendszere a kö­vetkező lesz: hét elődöntőt rendeznek, melyeken három­három csapat vesz részt. Kö­zülük egy, a győztes minden­képpen bekerül a döntőbe. A második helyezett csapa­tok -közül az juthat tovább, akj külön feltételként olvan 5—12 perces hangfelvételt tud készíteni, amely törté­nelmi és dokumentációs ér­téket képvisel. A középdön­tő négy fordítóból áll, for­dulónként 3—3 esanettal. A döntőben a 4 legjobb csa­pat szerepel majd. Az adá­sok január 23-án kezdődnek, és minden negyedik csütör­tökön, este 19,25-től 20,35-ig kerülnek sugárzásra. A döntő napja november 27. Az értékelés rendhagyó módon történik. Á verseny kiírása ezt így fogalmazza meg: „ebben a játékban tör­téneti, politikai ismeretanya­got, intelligenciát, asszociá­ciós képességet, friss, szelle­mes észjárást éppen úgy a jó válasz ismérvének kell elfo­gadni, mint azt, hogy milyen kapcsolódó ismeretek villan­nak még fel a válaszadóban. A válaszok tehát szinte be­szélgetések is a játékvezető­vel,” Minden rajiunk múlik! A hangtárlatra, amint lát­ható, nem lehet előre készül­ni, könyvekből ismereteket gyűjteni. De igenis van mód arra, hogy Szabolcs-Szatmár színeiben olyanok jöjjenek össze a mátészalkai művelő­dési központban, akik hosszú évek óta szorgalmas ra lió- hallgatók, a helvi és orszá­gos történelem figyelői. Ki­csit presztizsügy ez, hiszen a siker csak rajtunk múlik, azokon, akik itt élnek, vagv innen származtak el. A szervezés jelenlegi stádiumá­ban az a fontos, hogy mind­azok, akik érzik magukban az adottságot, és bátorságot, önkéntesen jelentkezzenek erre a szép, sok ügyességet és ötletet kívánó vetélkedő­re. Tizenkét főből áll a tu­lajdonképpeni versenycsapat, ezek kiválasztás^ azonban csak egy lépés. Ez a ver­seny mindenkié, hiszen a csapatok mellett a közönség is szerezhet pontot. Január 5- a budapesti pró­bajáték napja, egy kis beme­legítés. Nos érdemes készül­ni, hiszen megyénk közis­merten jól versenyző terület, és esélyeinket növeli bizo­nyára a lokálpatriotizmus is. Ajándék... Tulajdonképpen az Erzsé­bettel kezdődött minden. A* ünnepi hangulat, a dáridó, a pénztárcanyitogatás. Er­zsébet, Katalin, András zárt sorhan követik egymást^ idő sincs a szusszanásra, a pénztárca feltörésére. De 9 névnapokat még nagyobb ünnepek követték. A kira­katok nagyszakállú Tálapói mosolyogva kínáltak minden földi jót. Csak akkor megy el az ember kedve, amikor a kínált áruk árait össze­hasonlítja pénztárcájával. Amire természetesen vala­mennyien felejthetetlen ajándékokat kerestünk, sze­rencsére nem egyedül, mert a kínálók, ajánlók százai 'adtak tippeket. Egyik ilyen felejthetetlen ajándék­nak ajánlották a reklámszakemberek a húsz­ezer forintos színes televí­ziót, ami véleményem sze­rint «'legtöbbünknek valóban felejthetetlen vásár lett vol­na. A részlet lejártáig leg­alábbis .. Egyszóval: lázban voltunk. Ünnepelt a család, a brigád a munkahelyen, a vállalat, a hivatal, de még az iskola is. Mindenkinek joga van hozzá. Keresőknek, eltartot­taknak egyaránt. Többek szerint jókedv, örömmá­mor, és nem utolsósorban sok pénz kell csak hozzá.., A középiskolások is az utób­biról panaszkodnak. Pana­szuk figyelemre méltó, mer? tulajdonképpen ők voltak ennek a nagy ajándékozási mániának legszegényebb áldozatai. Mert a névnapok már kiürítették az amúgy sem gazdag diákzsebeket. öröm kapni —, dg még Már annak, aki tűd. Jó - lenne megtanulni azért, hogy ki­nek, mit, mikor ajándékoz­zunk. Nem felejtve el a másik oldalt sem, hogy ki­től, mjt, mikor fogadhatunk eL (kolláth) Szitvcszfer a ietevízióban Ha Komlós János ipost is szellemes konferanszinak alapgondolatához tartjuk ma­gunkat, hogy ti. a szilveszter: műsorba sem „gyűrűzhet be’' más, mint ami körülöttünk is. bennünk, meg persze a. ivében máskor is van, ő pe- lig tulajdonképpen ezt a ..begyűrűző” műsort nyitotta meg, — nos akkor mi is ha­sonlóképpen emlékezzünk meg a képernyő előtf töltött szilveszterestéről. A főmű- soridő kezdetére nem éppen kedvesinálóan gyűrűzött be a kevésbé nevezetes műsorna­pok produkcióiból „a fel­ügyelő" sorozat legújabb, ta­lán a megelőzőktől is keve­sebb meglepetést és több unalmat tartalmazó darabja. Ezt a nem odaillő indítást „Roesánat egy pillanatra..." címmel követték a zenés szil­veszteri jótanáesok. A mint­egy háromnegyed óráig el­tartó pillanatok alatt — ame­lyekben sok, valóban hasz­nos jótanács hangzott el és elsősorban a muzsika jóvoltá­ból a derűs hangulatra mód­jával válthattunk át — kitű­nő alkalom nyílhatott a „Fel­ügyelő” miatt elmulasztott (vagy repetáit) vacsorázásra, koccíntgatásya. Igazi életis­merettel és mély bölcsesség­gel állaoította meg a végén Baráti Géza: „Ha minden jó tanácsot megfogadtunk volna, nem maradt volna idő szil­veszterezni.«" De minden jó, ha jó a vé­ge! Márpedig a szilveszteri fő produkció hagyományosan az ó év utolsó két és fél órá­jában következett, s — egye­netlenségei ellenére — ösz- szességében szerintünk jó szórakoztató műsor volt, jobb. mint a tavalyi és még né­hány korábbi évi. (Úgy lát­szik a kabaré jellegű pro­dukciókban általában jobban állunk, mint a korábbi évek­ben, tehát volt miknek be­gyűrűzniük..,) Frissen pergő pillanatképekkel („A szil­veszter 17 pillanata”) indult a ¥1 .4 G A ___ Színhelyt emelete« házak közé beszorult, parányi, félig önkiszolgáló, félig hagyomá­nyos értékesítésű élelmiszer- üzlet, valahol a város szívé­ben. A Pub túlsó oldalán három szolgálatkész, kimondottan ügyes, gyolcs eladólány. Ábrándozó fiatalember áll a sor elején. Az egyik lakét* hajú *ladá ritaáé — Maga mit akar? A fiatalember visszahőköl. Pillanatok alatt áthangoló­dik, szűkszavúan csak ennyit mond. — Magától semmit. Valahonnét a mögötte álló sorból egy hang megszólal: — Itt mindig így beszélnek. A fekete hajú hölgy felnéz és sértődötten odaszól: — Magának meg mi haja? „Szilveszter — csak tévéné­zőknek!”, s különösen új» szerű, a televíziós lehat_,sá- geket sajátosan megvalósító volt a revü villámtréfákkal való kombinálása. Az egyenetlenséget — till az egyes kabarészámek ter­mészetes színvonalkülönbsé­gein — főleg a bérházi ke­retjáték lapossága, az ese- ménytelenségnek a blődlivel való pótlása okozta. Hiány­zott ezekből a jelenetekből a szellemes verbális humor is* A hiábavaló várakozásra oda­állított, szocialista brigádról pl. a műsor végéig sem de­rült ki, hogy mi volt a funk­ciója a keretjátékbap. Ha pá­ros vetélkedőnek fogjuk föl a Kalap ytea 4. és a IV-es stú­dió teljesítményét, akkor azt kell mondanunk, hogy a IV- es stúdió nagy fölénnyel győ­zött, s végeredményben az itteni produkciók döntöttek a kedvező összbenyomás javá­ra. A stúdióbeli jelenetek kö­zül különösen tetszett a 3e- tegirányítás” Agárdi Gábor­ral és Csákányi Lászlóval, ■ Horváth Tibor blüettje a te­lefonnál, Bárdi György és Garas Dezső fogyókúrákét- tőse. Szuhay Balázs paródia­csokra, Sinkovits Imre remek magánszáma a közönségsza­vazásra való felhívásról, Almási Éva, Psota Irén és Ruttkai Éva sztárparódiái pedig a műsor (és a műfaj!) kimagasló csúcsait jelentet­ték. És a végén Hofi Géza, akinek a számára műfaji meghatározást és teljesítmé­nyére jelzőt keresni már fö­lösleges. 0 .a” Hofi, Uerkovfikj Pá| 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom