Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-19 / 16. szám
8 RELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1975 Január IK Madách Imre emlékezete A nnak idején a Petőfi-évforduló ün- neplése közben alig-alig emlékeztünk Madách Imre születésének 150. évfordulójára. Holott kora legnagyobb hatású drámai költeményének, a kortársak és az utókor érte 'emégét. más oldalon ugyanakkor csodája í-í egyaránt kiváltó „Az ember tragédiájáénak szerzőjét, a Timon álnév alatt Ross' th Pesti Hírlapjának hasábiain oublikáló haladó szellemű politikust, a XVII. századi költő. Madách Gáspár 1825. január 21-én született és 1864. október 5-én meghalt. kései leszármazottját. Eötvös József és Szalav László barátját, a rriagyar irodalom nagy alakjai közül azon Kevesek egyikét tisztelhetjük benne, akinek neve csak a világirodalom legnagyobb jajéval mérhető. Az ő mindent átfogó szelleme nem ismert országhatárokat: a magyar sorsban az örö'- emberit mérte meg. 'Ennek révén nevét nem kisebb nagyságokhoz tudjuk kapcsolni, mint Goethéhez. B ionhoz vagy Ibsenhez. Életművét pedig olran európai művek mellé állíthatjuk, mint b Faust, a Menfréd és a Peer Gynt. Bár régi nemesi családból való származása révén a szülői házban konzervatív nevesben részesült, széle" körű műv“1tsé"é’-sek . és a haladás szellemétől áthatott Pest iskoláiéban folytatott tanulmányainak jóvoltából végül mégis más világba jutott: a mag-ír reformkor eszméin felnőtt nemzedék reprezentánsává lépett elő. S mint ilyennek, végső soron nem is az otthon, hanem a reformkori liberializmus és e romantika alakította ki világnézetének alapjait. Ez vitte családja más tagjaival együtt őt is 1848—49-ben a nemzeti önállóságunk visszaszerzéséért küzdők táborába* s juttatta el a nemzeti remények meghiúsulása és személyes sorsának balsikerű alakulása lázadó hangját a Lantvirágokon, a Commoduson, a Nápolyi Endrén, a Csák végnapjain, a Férfi és nőn, a Csak tréfán, e Mária királynőn és A civilizátoron keresztül Az ember tragédiájának keserű lángolásáig. Ez az emberformáló nagy társadalmi hatás vezette tollát a zsarnoki önkény és e szabadság összeütközésének, az idegen uralkodó ellen küzdő nemzeti szabadsághős példáján, a nőalakok, az idejétmúlt társadalmi viszonyok, a sors ellen lázadó erős akaratú és szenvedélyű hősök portréjának megrajzolásán, lázadó humanizmusának és pesszimizmusának korai darabjain keresztül Adam és Éva alakjainak megformálásáig. K öltői pályájának átfogó értékelését az idők folyamán részben már megtették. s — az eddigiek, valamint a győri Kantus János Múzeum birtokába közeT f múltban került mintegy 6000 darab újabb dokumentum alapján — megteszik az irodai omtörténészek. Életrajzának az a vonatkozása azonban, Bmely megyénkhez köti, általában a kutatók figyelmén kívül marad. De ha nem is ágyazható be életének fő áramába e kapcsolat, mégsem pusztán lokálpatriotizmusból mondjuk, ' hogy bennünket több szál fűz hozzá, mint általában egy íróhoz, költőhöz. S miivel e kötődéseknek csak igen kevés írásos bizonyítéka maradt fenn. annál becsesebbek számunkra a meglévők, annál nagyobb féltéssel őrizzük őket. 1845 februárjában Alsósztregováról Bihar megyébe ment menyasszonyához. Fráter Erzsébethez. Utjának szabolcsi állomásáról két fontos írásos dokumentum is tudósít bennünket. Ennek az időzésnek emlékét őrzi a Takács Péter által épp a Kelet-Magyarorsaág- ban közzétett, a nyíri táj sivárságát megörökítő „Egy nyíri temetőn” című romantikus verse: Kopár homok ameddig lát szemed. Domb domb után mint órjás sírmezőben, Poshadt mocsár lent, fent fehér mezében, Mint kósza lélek, egy-egy nyír mered. Ugyáherről az útjáról barátjának, Szon- tágh Pálnak Alsósztregován keltezett*. .1845. február 25-1 levelében számolt be. Benne a szabolcsi és a bihari elmaradottságot és az 1824. évi örökváltsága után ugrásszerűen fejlődésnek indult Nyíregyháza állapotát rajzolta meg: „... .szív és remény ölő képek után ... Nyíregyházán láttam egész nagyságában és jelentőségében az örökváltság eszméjét tanúsítani; a rövid idő alatti haladás minden tekintetében kimondhatatlan.” TUT adáchra gondolva „Az ember tragé- diájá”-nak bölcsessége mellett éljen ez a szabolcsi kapcsolat is a mi emlékezetünkben! Tidrenezel Sándor MAGYAR FILM 1974 . U ZOKASSA ÉS HAGYOMÁNNYÁ ° VÁLT, hogy az esztendő végin mérleget készítenek tizenkét hónap „mez terméséről”, bemutatókról, törekvésekről, eredményekről és kudarcokról. Az efféle számvetés elsősorban akkor hasznos, ha nem úgynevezett „protokoilszempontok” szerint történik, s elsősorban a problémákkal való őszinte szembenézés a célja. Ilyen szándék hívta életre az elmúlt hetekben Budapesten megrendezett filmbemutató sorozatot; hasonló jellegűek a szakmai és más fórumokon kezdeményezett viták, melyek gyújtópontjában a magyar filmművészet jelene és holnapja áll. Kezdjük egv általános — mondanivalónk szempontjából mégis lényeges — me.gállaoí- tással. A „pro-” és ..kontra”-vélemények sorában gyakran szélsőséges álláspontok feszülnek egymásnak. Vanna/k, akik azt tartják. hogy — a SZEGÉNYT, EGÉNYEK, a HÜSZ ÓRA, a HIDEG NAPOK és a TÍZEZER NAP után most is. azaz egyfolytában a csúcsokon járunk, a folytonossás tehát nem szakadt meg. Mások a vészharangot kongatják. Konklúziójuk lehangoló: a magyar film visszaesett, kifulladt, immár nincs fontos_ és egyetemes mondanivalója a szőkébb és tágabb világ számára. Nézeteink szerint kevesebb usvan a kimagaslóan értékes alkotás, de azért akad néhány eszmei-művészi széni non t jóból számottevő mű. Másrészt: a „miért jók a magyar filmek?” időszakában sem kizárólag Éábri. .Tancső. Makk. Kovács állt a kamera mögött. Akkor is voltak balsikerek, most is akadnak. Legfeljebb most az aránvok másak, valamivel kedvezőtlenebbek. Egyszóval: nem nagyon jó és nem nagyon rossz évet zárurik, hanem átlagosat. S most nézzük közelebbről és konkrétan az egyes alkotásokat, illetve a pozitív és a negatív tendenciákat. Mindenekelőtt az idén bemutatott filmek listáját iktatjuk ide (Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár megyében egyes alkotások premierjére némi késéssel került sor): A SZERELEM HATÁRAI, EGY KIS HELY A NAP ALATT, PÓKHÁLÓ, HÉT TONNA DOLLÁR, VÉGÜL, A LOCSQ- LÓKOCSI, ILLATOS ÜT A SEMMIBE A TÖRÖKFEJES KOPJA. SZIKRÁZÓ LÁNYOK, IDEGEN ARCOK, KI VAN A TOJÁSBAN?, HÓSZAKADÁS, A PENDRAGON LEGENDA, ÁLMODÓ IFJŰSÁG, MIT CSINÁLNAK A CIGÁNYGYEREKEK?. A SZARVASSÁ VÁLT FIÚK. JELBESZÉD MACSKAJÁTÉK. ÁMOKFUTÁS, A DUNAI HAJÓS, MAKRA. Kereken huszonegy film (a felújításokat — AZ ARANYEMBER, LÉGY JÓ MINDHALÁLIG — természetesen nem vesszük fi gyeimbe a ..leltárkészítésnél”). Nem mi mondjuk, külföldi szaktekintélyek állapították meg elismeréssel, hogy a hatvanas évek közepének „magyar kiugrását” jelentős mértékben a tartalmas ooliti- kum motiválta — művészeinik azon kénessége, hogy rajta tartották kezüket a valóság ütőerén, s a szocialista társadalom fejlődésének, a múlt tisztázatlan vagy ellentmondásos jelenségeinek alapkérdéseiről szóltak. Az elkötelezettség jellege — megítélésünk szerint — ma sem változott, intenzitása azonban kétségkívül megkopott kissé. Nem azért kopott meg. mert az írók és rendezők ideológiai felkészültsége, problémaérzékenysége gyengébb, hanem azért, mert felismeréseiket, analiziséiket nem mindig tudják megfelelő művészi formába öltöztetni. A négy filmből három mai témát dolgoz féL de a Kosa Ferenc rendezte HÓSZAKA- ÜÁS Is megpendít aktuális problémákat. egyebek között az emberség őrzésének le" he.*.' iit. Dicséretes a színkép változatossága. IVÍihályíi Imre a PÓKHÁLÓ -ban a falu (a termelőszövetkezeti élet) mindennapjait járja körül, az egyéni és közösségi érdek- összeegyeztetésének feladatát — nagyon helyesen — programként határozza meg. A VÉGÜL (rendező: Maár Gyula) a nyugdíjkorhatárt elérő hős belső válságában az „össztársadalmi közírzet” mozgatórugóit tárja fel, s nem mellékesen: a nemzedékek egymás mellett élé-ének sajátossá* gait is tükrözte«. A MIT CSINÁLNAK A CIGÁNYGYEREKEK? — okos hozzászólás a filmművészetünkben régóta' megkülönböztetett figyelemmel elemzett „cigánykérdés” gondjához. A MAGYAR FILM ÉS A MAGYAR IRODALOM termékeny kapcsol afát, kölcsönös egymásra utaltságát 1974-ben is alkotások sora bizonyítja. RtpiNDBÁD vagv SZERELEM-formátumú találkozásról ezúttal nem számolhatunk be, bár kétségtelen, hogy a jellegzetes újjáteremtéoek száma most is szaporodott. „Irodalmi” film a PÓKHÁT Ö is, melvről előbb szóltunk: ebbe a kategóriába illeszthető A SZERELEM HATÄP.M (Szűcs János—Fenékéi Judit), A LOCSOLÓ- KOCSI (Kézdii—Kovács—Mándv Iván), A TÖRÖKFEJES KOPJA (Zsurzs Éva—Kolozsvári Grandoierre Emil), A PENDRAGON LEGENDA (Révész György—Szerb Antal), az ÁLMODÓ TFJÜSÄG (Rózsa János—Balázs Béla), a MACSKAJÁTÉK (Makk Károlv— Örkény István), A DUNAI HAJÓS (Markos Miklós—Verne Gyula), továbbá — az alapötletet, illetve néhány motívumot tekintve — még további két-három film (HÉT TONNA DOLLÁR. IDEGEN ARCOK, A SZARVASSÁ VÁLT FIÚK). Mindez egyszerre sok és kevés. Kimagasló darabja ennek a szériának — sajnos — nincs, elég sok a fiaskó, a fanyal* gást mégis éllenúlyozza néhány, nem a „tartozik” rovatba illő kezdeményezés. JV ÉHANY KRITIKAI MEGJEGYZÉS a* 1-1 úgynevezett „morális kérdéseket" vizsgáló művekről. Az ÁMOKFUTÁS (rendező: Fazekas Lajos) — olyan negatív modell, mely sűrűsíti magában a szabvány-fór* mák látszólag felfrissített, valójában mégis változatlan kliséit. Szerelmi sokszög volt, van és lesz, ezt még tudomásul vennénk, azt kevésbé, hogy a hősök tévelygését, útkeresését hiteles társadalmi környezet nem igazolja. Mesterkéltség és kiszámítottság köde üli meg ezt a filmet (nemcsak ezt: A SZERELEM HATÁRAI-t, az IDEGEN Aft- COK-at is). A magyar film „gyermekbetegségét”, a tételszerűséget fedeztük fel a pályakezdő Luttor Mária JELBESZÉD-jébeni Általában kevesebb az „érted haragszom" okos indulatának jegyében fogant, kritikai , Indíttatású, s egyszer s mind pozitív ideálokat felmutató mű. |\f ERRE TOVÁBB. MAGYAR FILM? *■’* Vázlatunkból talán kitetszik a válasz: az illetékeseknek azon kell munkálkod* niok, hogy a szocialista bázis, a művészi igényesség erősödjék s a középszerűség, a sablon minél inkább visszaszoruljon. Tehetségeink vannak, a politikai légkör rhegfeielő, remélhetően a szervezeti formák is kedveznek a kísérletezéseknek. A feltételek tehát adottak ahhoz, hogy a magyar film — az átmeneti apályt követően — visszanyerje korábbi rangját és nozicióját. Veress József M. Juhász Margit s a szülőföld Jegyzetek egy általános iskolai tablóhoz Szerény, nemes tisztelettel készített tablót állítottak az elmúlt napokban a Keme- éseí Általános Iskola előcsarnokában. A tabló üvegfala mögött fényképek, versek, megjelent művek fénymásolt címlapjai mellett egy 1914. június 13-i dátummal keltetett bizonyítvány is szerepel: „Nevezett az elemi népiskola évfolyamai közül az I—VI. osztályt a kemecsei róm. kath. elemi népiskolában végezte.” A tabló bal sarkában egy rövid felirat áll: M. JUHÁSZ MARGIT EMLÉKEI (1902—1965). Az irodalomtörténészt, a költőt, a tájiért, az embert már nem kell felfedezni. Ország -san elismert szakmai munkásságát megyénk büszkén vallja magáénak, folyóirataink, napilapjaink többször közöltek műveiből, róla írt emlékezések, elemző írások többször láttak napvilágot. Tettük, mert kötelességünk volt tenni. Méreiné Juhász Margit lángoló szülőföldszeretete, sírig hű patriotizmusa tette kötelességünkké. Emberszeretetét. mélységes humanizmusát családjától örökölte., „A friss deszkaszélre verseket faragó csodalátó apja”. Juhász Ferenc. kemecsei ácsmester, és anyja Harsányi Júlianna 13 gyermeknek adtak életet. A család bizonytalan anyagi helyzetét csak Ke- mecse 1890-es évektől kezdődő viszonylag gyors kapitalista fejlődése tette átlagossá. Ez időtől válik a rétközi rész szállítási központjává. Az egyre ismertebbé és kedveltebbé váló ácsmester nyári ház-, templomépítési munkáját újabb munkalehetőség egészíti ki. A mai csemegebolt helyén állt a Láng Arnold által vezetett faraktár, melyben a Kárpátokból érkező fát faragták gerendává. A családi szeretet és megértés így válhatott, számára „emberibb embert” jelentő magatartásformává. Későbbi írói emberi magatartósának élményeit csak fokozták a Nyíregyházi Ag. Hí tv. Evang. Leánygimnáziumban eltöltött diákévei. A megyei támogatás és az önmagát felülmúló szorgalom tehette lehetővé csupán, hogy egyetemen tanulhasson. S itt láttak Nyíregyházán napvilágot első verseskötetei: 1923-ban a „Búzavirág”, 1930-ban az „Üzenem Ádámnak”. Hitvallást fejeznek ki ezek a versek, elkötelezettséget, ragaszkodást. Megénekli e versekben szülőházát, a kemecsei faluvéget, a rétet, a kert felett vibráló holdat, az ámulós meséket nyújtó ifjúkori életét. Szülőháza még ma is áll Kemecsén, a Vörös Hadsereg út 67. szám alatt. Egy emléktábla minden bizonnyal még tiszteletteljesebbé tenné emlékezetünket Méreiné Juhász Margit Iránt. Innen indult és boldognak lenni gyakran e házról álmodott. (Ha én most látnám tavaszi kertünk, / földszagú. áldott, fakadó kertünk / Szemben a réttel!)" Ha Nyíregyházáról Záhony felé utazunk vonaton, a kemecsei állomás épületét elhagyva bal oldalt ma is láthatjuk azt a rétet, hol „alkonyaikor messze bolyongott halványzöld selymű szendergő réteken.” Pesten tanul, de álmodni hazatér. Álmodni a búza közt most költő fürjról. a zöld táblákban most ütköző kalászról, a búzavirágról. Mert ö maga is az volt, ahogy egyik verseimében ír. „Búzavirág a pesti uccán”. Az egyre mélyülő gazdasági válság — mint több százezer embertársának — útját állja. 1933-ban tud csak elhelyezkedni. Az élet egyre könyörtelenebb harcot diktál, a megélhetést, az előrejutást ökölcsapások. csizmarúgások biztosíthatják. „Titokzatos harangok” című versciklusa már egyre foly- tottabb, feszültebb hangulatról tanúskodik. Mert verekednie kellene, hogy éljen, de neki magának is fájnak az ütések. Döbbenetesen tisztán látó e versciklusának egyik legkiemelkedőbb verse: „Planctus 1930-ban” / Vigyázzatok! Vigyázzatok! / szegény, szomorú virrasztó anyák: / nagyon komorak most az éjszakák: / valami lappang erre. Hogy e szörnyű sejtelem még szörnyűbb valósággá vált, ez a történelem egyik legnagyobb tragédiáját hozta magával. Az emberiség nagy részének énekei ma már egy hitben megerősítve vidáman zengnek. A „Nyírségi ősz” rendezvényei egyre üdébb, kellemesebb színfoltot jelentenek megyénk kulturális életében. M. Juhász Margit „Pasztellképek” versciklusának versei (Üzenem Ádámnak c. kötetben) színekben, élményekben oly gazdagon, meleg barátsággal, rajongással varázsolja elénk a nyírségi ősz legszebb csodáit. A „Nyírségi Ősz” c. vers háromsorosainak mindegyike egy-egy hangulat, csöndes mosoly, felrebbenő álmodás. „Az érnél sárgul a berek / füzes, kardsásos vén berek / és elment a madár. Az ősz, az újjászületést is magába foglaló, elmúlást hozó ezerszínű ősz képeivel állít emléket a „Szeptemberi utas” c. versében Krúdy Gyulának. M. Juhász Margit családja által a kemecsei iskolának ajándékozott és a szülőföldjének, a társadalomnak! minden rezdülésére oly érzékenyen reagáló, érte folyton • lángban égő, az iskolának immár negyedszázada igazgató tanára által ösz- szegyűjtött anyagban szerepel egy másik — kiadatlan — ICrúdynak írt vers „Krúdy estéje (Szülőföldem Szindbádjának, az őszi utasnak)” címmel; Állott a Bújtos nyárfái alatt A Morgón túl bíborban szállt a nap Körötte bokrok hajladoztak lágyan Csízek pityegtek tó vizén a nádnak A versből e kiragadott négy sor is meggyőz bennünket. Hangja tiszta, emberi melegséggel teli. Ugyanilyen mély tisztelettel, példát merítő hódolattal ír az általa Vejne- mőinenhez hasonlított „hangok nagy tanának” (Kodály Zoltán -köszön tés) c. kéziratos versében. Míg élt, élete utolsó pillanatáig zengte Méreiné Juhász Margit is a maga ..ércszárnyú, hősi énekét.” Lelke égett, mint emberi szívekben a vágyak, s ha vágyott, csak egyet akart. Adni. Alkotni, szolgálni, hasznosnak lenni. Mint közéoískolai tanár, mint a Szabolcsi Szemle szerkesztője, mint a kolozsvári egyetem tanára, majd a Tudományos Akadémia könyvtárosaként. Életműve így válik teljessé, részévé a* egyetemes magyar kultúrának. Élete így nevelhet küzdelemre, emberségre hazasze-e- tetre. Ezt az örökséget állították szülőfalujában példaképül az ifjúság elé. Hűep M. Juhász Margit utolsó gondolatához, mellűd, halála előtt négy hónappal fogalmazott verssé, s melynek sorai már csak gyászjelentésén jelenhetett meg. Búcsúzik. Átadja forrásokat, a fákat, az évszakok ízeit, a kék tavat. s,átadja a vágyat. Az ifjúsághoz fordul; „ Vonulj be. édes ifjúság.” Lucza Jánof