Kelet-Magyarország, 1975. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-03 / 2. szám
*VÉWf-1»AbVARORS2X«------V"!).»,---wn. ?awqg? ft 2 Párbeszéd az IRA-val Angliában még a sztrájkokról csütörtökön nyilvánosságra hozott, meglehetősen sötét képet festő Jelentés sem váltott ki olyan visszhangot, mint az IRA ideiglenes szárnyának bejelentése, amely szerint január 16- ig meghosszabbítja a karácsonyi tűzszünetet. Pedig 1926 óta a múlt évi sztrájkok voltak a legsúlyosabbak Nagy-Britannia históriájában : egymillió-háromszázezer munkanap esett ki a munkabeszüntetések következtében, ami kétségkívül éreztette hatását a szigetország gazdasági életében. Ám a közvéleményt ennél gokkal inkább foglalkoztatta és foglalkoztatta az észak-írországi terrorhullám, amely a múlt év végén Angliára is átcsapott. Csütörtökön éjfélkor járt volna le az IRA-val kötött karácsonyi tűzszünet. A szélsőséges republikánus mozgalom ideiglenes szárnya titkos tárgyalásokba bocsátkozott Mervyn Rees-szel, a tartomány ügyeinek munkáspárti miniszterével. Űgv látszik a közvetítők bizonyos eredménnyel látták el tiszt- i ségüket, bár a 11 napos feevvemyugvás meghosszabbítása — londoni vélemények szerint — csak fele annyi időt helyez kilátásba, mint amennyire eredetileg számítottak. Kétségtelen eredménynek számít azonban hogy a brit kormány és az IRA ideiglenes szárnya között nem szűnt meg az összeköttetés, s ezáltal esetleg folytatódhat a titkos párbeszéd. Az úgynevezett provók közleménye nem tartotta kielégítőnek a tartomány üeveinek minisztere által tett engedményeket.. A republikánusok alapkövetelése változatlanul három téma körül forog. Elsősorban azt szeretnék, ho<rv Írország új- ráegvesítéséről ne Észak-ír- ország másfél 'TrtfÜíós ' lakos- áfának egymilliós protestáns többsége döntsön, hanem a hárommilliós, katolikus ír ^Köztársasággal együttesen. Követelik továbbá, hogy vonják vissza kaszárnyáikba a brit katonaságot addig is, amíg : végleg visszahívják őket Angliába. Megfigyelők ügy vélik, hogy az IRA a tűzszünet meghosszabbításával újabb kéthetes gondolkodási időt akar nyújtani Wilson kormányának. A rendkívül feszült helyzetben, 4 több mint ezer áldozatot számláló észak-írországi válság megoldására ennek ellenére csekély a kilátás. Arra sincs biztosíték hogy az IRA ideiglenes szárnyának ultrái mikor úiítiák fel a pokolgépes merényleteket, amelyek nemcsak Észak-írországban, hanem Angliában is újra meg újra akadályokat gördítenek a megállapodások elé. A szovjet—arab gazdasági kapcsolatok A Szovjetunió az arab országokban a kulcsfontosságú gazdasági ágak fejlesztésében működik közre, mint például a kőolajipar, az energetika, a vasúti közlekedés és a könnyűipar fellendítésében. Az iraki Észak-Rumeilá- ban az elmúlt esztendőben a Szovjetunió * gazdasági és műszaki közreműködésével üzembe helyezték egy kőolajtelep második részlegét, amely az évi kőolajtermelést ötmillió tonnáról 18 millió tonnára növeli. Az iraki nemzeti kőolajipar további fejlesztésének fontos tényezője lesz a moszuli olaj- finomító felépítése. Ennek a tervdokumentációját szovjet mérnökök dolgozták ki. Az arab keleten a Szovjetunió műszaki közreműködése mintegy 400 különböző létesítmény építésére terjed ki. Ez az együttműködés rendkívül sokoldalú és különböző. Szíriában például szovjet segítséggel épült az Eufrátesz folyó gátja, a Szovjetunió több mint ezer kilométernyi vasútvonalat épít, részt vesz a latakiai kikötő bővítésében és mintegy tucatnyi ipari üzem építésében vagy korszerűsítésében, az együttműködési tervek körülbelül százezer hektár föld öntözését is előirányozzák. A szovjet—arab együttműködés szimbóluma az egyiptomi asszuáni vízierőmű-komp- lexum lett, amelynek révén tovább folytatható Egyiptom iparosítása és mezőgazdaságának fejlesztése. Ezekhez a nagyszabású munkálatokhoz a Szovjetunió rendkívül alacsony kamat mellett megfelelő hiteleket folyósít. A fejlődő országok szempontjából kedvező, az a körülmény, hogy a szovjet hiteleket hagyományos exportcikkekkel, sok esetben pedig a szovjet segítséggel épült üzemek termékeikkel fizethetik vissza. Irak például a szovjet berendezésekért, így például a kőolajipari berendezésekért is, nyersolajban fizet. hogy a fegyvere* erőknél szolgáló hazafiak vegyenek részt a fasiszta junta megdöntésében. A chilei kommunisták rendkívül hálásak a Szovjetunió, a szocialista országok és a nemzetközi munkásosztály szolidaritásáért. E szolidaritás következtében mindmáig sikerült megóvni Luis Corvalán, a párt főtitkára életét. A chilei kommunista vezető élete .azonban szüntelen veszélyben forog. Ezért újabb erőfeszítésekre van szükség, hogy elérjük Luis Corvalán, elvtársai és CH’e val-w--'-.' litikai foglya szabadon . bocsátását; .... . ■ Kedves honfitársaim! Bizakodva nézhetünk szabad életünk 30. esztendeje elé. Terveinket a józan realitás jellemzi: . eredményeinkre alapozva, népgazdaságunkat tovább szilárdítva számolhatunk az élet- színvonal szolid mértékű emelkedésével. Az élet minden területén új eredményekkel, odaadó, felelősség- teljes munkával készülünk pártunk XI. kongresszusára és hazárk felszabadulásának jubileumi évfordulójára. Meggyőződésem, hogy az új esztendő új sikerekkel gazdagítja majd országunkat és gyarapítja népünk életét. E gondolatok Jegyében kívánok egész népünknek eredményekben gazdag, boldog új évet! (MTI) Rendkívüli állapot Bangladesien Surigin, a Prayda szemle- írój- a bangladesi helyzetet elemezve megállapítja, hogy a rendkívüli állapot bevezetése Bangladesben szükségszerű intézkedés volt. A rendkívüli állapot bevezetésével az ország gazdasávi életét és belső biztonságát fenyegető hazaáruló erők felforgató tevékenységének kívántak véget vetni. A szélsőségei elemek a pekingi propaganda szovjetel- ílenes koholmányait felhasználva, arra törekszenek, hogy a Szovjetunió és Banglades barátságát és együttműködését a’áássák,' viszályt szítsanak Banglades és a szomszédos India között — hangsúlyozta a cikk. A hazaáruló csoportok tévékért y s égén ek jellege azt bizonyítja, hogy ezeknek az erőknek nincs komolyabb tömegbázisuk. A szabotázsakciók sora, a ban- ditizmus azonbpn komolyan veszélyezteti Mudzsibur Rahman haladó programját. Banglades közvéleménye a rendkívüli állapot bevezetését elkerülhetetlen intézkedésnek tekinti— teszi hozzá végül a szewileíró — a rendkívüli állaoot a nemzeti újjászületés bonyolult kérdéseinek megoldá'át és az ország politikai függetlenségének erősítését szolgálja. Kongresszusra készii a Kubai K? Kellemes. 24 fokos melegben búcsúztak az ó esztendőtől a kubai dolgozók. Havannában mintegy félmillióan — a CDR (népfront) szervezésében — az utcai szilvesztereken köszöntötték az újesztendőt, a forradalom győzelmének 16. évfordulóját. Az ünnepi köntösbe öltöztetett utcákon .együtt Ünpeoeltek a helybeliekké1 'án.rrak a 160 főnyi portugál delegációnak a tagjai , is amely a kubai forradalom tapasztalatait tanulmányozza. Havannában nyilvánosságra hozták a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának kongresszusi jelszavait. A 21 pontból álló dokumentum első helyen emeli ki: „A párt erősítése a forradalom erősítését jelenti.” A jelszavak többsége a gazdasági élet erősítésére, a munka hatékonyságának növelésére, a munkás-paraszt szövetségre helyezi a hangsúlyt. Az év második felében ősz- szeülő pártkongresszus előkészítését szolgáló dokumentum hangsúlyozza, hogy „erősíteni kell a barátságot a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, és hogy magasabb szintre kell emelni a proletár internacionalizmus eszméjét."1 A Chilei Kommunista Párt megalakulásának 53. évfordulója alkalmából a moszkvai Pravda mái számában a neves Chiléi kommunista vezető, Vologya Teitelboim cikkét közölte. A Chilei KP Politikai Bizottságának tagja egyebek mellett a következőket írta: „A fasiszta junta dühöngő terrorja ellenére több ezer pártalapszervezet dolgozik.” A párttagok száma szüntelenül növekszik. Kialakulóban van az antifasiszta egységfront. A párt továbbra is a tömegek befolyásos és erős pártja. A néphez intézett felhívásában, amelyeknek foganatjuk van, .azt sürgeti, (Folytatás az 1. oldalról) cialísta és haladó országok egyetértése és támogatása nélkül. A nemzetközi helyzet álta'ános jellegű és kiterjedt javulásának még az sem mond ellent, ha egves befolyásos reakciós erők megnróbálják fékezni, sőt szeretnék visszafordítani a kedvező irányzatokat. Minden reményünk megvan rá, hogy az idén újabb területeken sikerül előrehaladni azon az úton. amely a háborús fenyegetettségül mentes, békés világba vezet. A legfőbb garancia erre nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió tekintélyének, hatalmának gyarapodása, a szocializmus erőinek összefogása, szakadatlan növekedése, befolyásának terjedése. 8 Újabb erőfeszítése’! Cortalán megmentéséért 15c Jómagam tapasztalatból be. szélek. Itt van például egy felengedő: — Hogy a kakas? — Három garas! — Há* a tyúk? — Az is úgy! — Hát a jérce? — Szaladj érte! — Drága, drága, add alább, add alább! — Én a tyúkom nem adom. inkább körülszaladom. A lehető legegyszerűbb szöveg. Kétéves korában Bubu már vígan fújta. Én voltam a kérdező, ő a felelő. (Idővel — jóval később — meg is for. dítottuk a szerepeket.) Azt látni kellett volna mindenkinek azt a boldogságot, amivel egy-egy kérdésemre rávágta a választ. Nem bánta, ha tizedszer kezdtük is újra. A sokszínű ismétlés — ha el nem únják — megoldja a kicsik nyelvét. Bububan is van némi hajlam a hebegésre, dadogásra. Vagy mondjuk így: volt. mert már legalább egy éve nyomát sem látom. Kinőtte a sok vidám felelgetős mondókás játék közben. — Gyertek haza ludaim! — kiáltja oda Anyjának. Ebből már tudom, hogy most nekem kell farkasnak lennem, elkapnom Anyját, mikor majd a ludak képviseletében oda akar szaladni a végén a lányához De most egyelőre csak szóval felel: — Nem megyünk! — Miért? — Félünk! — Mitől? — Farkastól! Hol & farkas? — Híd alatt! — Mit csinál? — Mosakszik! — Miben? — Aranytálban! — Miben törölközik? — Kiscica farkába. Gyertek haza akkor is! És most jön a vidám kergetőzés. Ha engedem, hogy baj nélkül elérjék egymást, én maradok a farkas, ha elkapom Anyját, akkor meg 6 lesz az. Ilyesmiket az óvodában is tanulnak a gyerekek — már aki óvodás közülük —, de akkor se mindegy, hogy a család is rá van-e hangolva * kicsik nyelvét megoldó, fantáziáját fejlesztő efféle játékokra. Megyünk például az utcán, de nemcsak megyünk, mindig énekelünk vagy mondogatunk is valamit. Azt nem nagyon szeretem, hogy: „Sétálunk, sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!”, mert unalmas minden tizedik lépésnél leguggolnom. Inkább arra lépkedünk: Egy — kettő — há-rom! Macska — ül az — á-gon! Minek — ülsz az — á-gon? A Bu-buskát — vá-rora! Vagy arra: Egy — kettő — három — négy! Te kis — Bubu — hová — mégy? Nem me-gyek én — messzi-re, Csak a — világ — vé-gi-re! Utána az jöhet: Egy — kettő — három — négy — őt! Nagy-mama — haris-nyát — kőt öe ezt meg is toldhatjuk: Egy — kettő — három — négy — öt — hat! Nagy-mama — haris-nyát — szag-gat, Sőt: Egy — kettő — három — négy — öt — hat—hét! Nagy -mama — haris-nyát — szag-gat — szét INFLÁCIÓ 1. Doüárkirály elveszti koronáját A legtekintélyesebb nyugatnémet lapok a jövő esztendőre egymillió munkanélkülit jósolnak. A francia, az olasz, az angol gazdasági szakemberek az infláció további növekedésével számolnak, az Egyesült Államok közgazdászai pedig most, az esztendő végén egyre többet, írják le: lehetséges, hogy a néhány éve tartó pénzügyi válság általános — az egész tőkés világot átfogó — gazdasági válságba csap át. Ha ennek mérete nem is éri el az 1929—33-as nagy világválságét, mindenképpen nagyobb lesz (ha csak nemzetközi intézkedésekkel nem sikerül elejét venni), mint a második világháború utáni visszaeséseké, az úgynevezett recesszióké volt. A hatvanas évek nyugati gazdasági szakértőit optimizmus töltötte el: állandó kon- j unktúráról, korlátlan lehe- . tőségekről, a küszöbönálló jóléti állam megvalósulásáról beszéltek. Néhány esztendő alatt azonban számos olyan hatás érte a tőkés világgazdaságot, amelynek nyomán helyzete meggyengült, s az általános gyengeség olyan szembetűnő jeleit mutatta, mint amilyen a dollárválság, az energiaválság, vagy a nyersanyagválság volt. Az egyik legnevesebb amerikai gazdasági szakértő így jellemezte az 1974-es évet: „Majdnem katasztrofális.” És hozzátette: könnyen lehetséges, hogy az elkövetkezendő esztendő mérlegének megvonásakor ebből az értékelésből a majdnem szó is elmarad. Cikksorozatunkban megpróbáljuk végigkísérni azokat az okokat, amelyek az elmúlt három évben a világ nyugati felén a mostani nehéz gazdasági helyzethez s ennek legszembetűnőbb tünetéhez, a hatalmas méretű inflációhoz vezettek. A pénzromlásra •jellemző lehet az az 1974 végi statisztika, amely összefoglalta ■ a . legnagyobb tőkéscrszá-r gokban az egy esztendő alatt bekövetkezett infláriót.1 K*z az infláelőstükör ezt u mutatta: NSZK 7,1 százalék, Egyesült Államok 12,2 százalék, Nágy-Británnia 17 százalék, Kanada 11,6 százalék, Japán 25,8 százalék, Olaszország 20,5 százalék, Franciaország 14,7 százalék. Hogyan jutottak eddig? A nyugati gazdaságban bekövetkezett nehézségeket az utca embere először az 1971— 72. évi nagy dollárválságkor érzékelte. Egy-egy nyugati valuta helyzete már korábban megingott, 1937 novemberében- például a font, 1969 augusztusában a -francia frank került válságba, de az így támadt problémákat gyors leértékeléssel meg lehetett oldani. A két évvel ezelőtti nagy dolláringás azonban az egész nemzetközi pénzügyi rendszer válságát jelentette. E válság legfőbb oka az Egyesült Államok volt. A második így mellesleg a számok sorrendje is idejekorán bele- rögzódik a kiskölyök fogékony koponyájába. De van olyan mondóka is. — ez már nem sétára való —, amelytől a hét napjai vésődnek bele kitörölhetetlenül, s egyúttal az ősi magyar hangsúlyos, alliteráló verselés csengése is: Hétfő hetibe, kedd kedvibe, szerda szeribe, csütörtök csüribe, péntek pitvarába, szombat szobájába, vasárnap a verpeléti vásárba. Egy kötetre valót ideírhatnék ezekből, de most nem ez a célom, csak a légkört akarom felidézni, amelyben a gyerekeim nőttek. Egyébként ajánlom kinek-kinek a szíves figyelmébe a Cini-cini muzsika című óvodás vers- gyűjteményt, amelyben még a legtöbb efféle — és másféle — mondóka található. ((Folytatjuk) világháború után újjászervezett pénzügyi . rendszerben (IS 14-ben egy'amerikai kisvárosban, Bretton-Woodsban állapodtak meg arról a valutarendszerről, amely napjainkig összekapcsolja a tőkésországok pénzeit) a dollárnak kulcsfontosságú szerepe volt. Az Egyesült Államok így a nemzetközi gazdasági életben is kulcsszerephez jutott. Hiszen kormánya szinte korlátlanul bocsáthatta ki az egész világon elfogadott, alapvalutának számító pénzt, és saját gazdasági érdekeinek szolgálatába állíthatta. Az amerikai kormánynak módja volt arra, hogy rendszeresen bevételeit meghaladó mértékben költsön, hiszen egyszerűen megnövelte a dollárkibocsátást. És az egymást követő USA-kormányok költöttek is. Tőkeberuházásra, gazdasági segélyekre és — egyre növekvő mértékben — katonai célra. A kiáramló dollárok hatalmas pénzbőséget teremtettek a nemzetközi pénzpiacon. É pénz mögött azonban — a valuiáris rendszer másik lényege a dollár aranyra válthatósága volt — nem állt már megfelelő aranyfedezet. ' A válság második, ugyanennyire fontos oka a nemzetközi gazdasági erőviszonyok megváltozása volt. Japán és a közös piaci országok (mindenekelőtt az NSZK) gazdasági ereje a negyedszázad alatt megsokszorozódott. S ezek a megerősödött országok egyre jobban lázadozni kezdtek az ellen a megkülönböztetett helyzet ellen, amelyben az amerikai gazdaság a dollár kulcsvaluta szerepe miatt volt. K özvetlenül a dollárválságot az indította eh hogy az Egyesült Államok külkereskedelme — elsősorban a vietnami háború gazdasági hatásai. Valamint belső nehézségek miatt — 1971-ben, első ízben a XX. században,, deficites Jett. Ennek következtében rriégrenödült ,a dollár iránti bizalom. Aki. tehette, már az év első felében aranyra, vagy más, stabilabb valutára (elsősorban nyugatnémet márkára és japán yenre) váltotta át dollárköveteléseit és dollárjait A nyár a nagy arányú ■r*' nemzetközi pénzügyi manipulációk jegyében zajlott le. A dollár pozíciójának megmentése érdekében Nixon amerikai elnök olyan időpontot választott átmeneti gazdasági intézkedéseinek bejelentésére, amikor nemcsak á munkások nyaraltak, hanem a nyugati országok vezetői is. 1971. augusztus 16- án Nixon bejelentette: 10 százalékos adót vet a külföldi árukra, azonnali hatállyal ár- és bsrbefagyasztást rendel el, és ideiglenesen beszünteti a dollár aranyra való átváltását. Ez az intézkedés- sorozat amolyan amerikai önálló kísérlet volt arra, hogy a válságból úgy kerüljön ki a dollár, hogy a következményeket más országok — as importadóval sújtott államok — viseljék. Az amerikai mentőakció azonban nem érhetett el eredményt. Dollárkirály trónja akkor már oly mértékben ingott, a gazdasági partnerek oly erővel követelték a valuták egymáshoz való viszonyának megváltoztatását, hogy ez a villámintézkedés csak néhány hónapnyi haladékot jelenthetett. Ezután gyors egymásutánban a dollárt két ízben is leértékelték és megváltoztatták a többi nyugati valuta egymáshoz való viszonyát is. A föl- és leértékelések természetesen nem pótolták az új nemzetközi valutáris rendszer kialakítását, amelyre pedig a helyzet megérett. A hosszú időn keresztül húzódóhalasztódó pénzügyi tanácskozások nem hoztak eredményt, és pillanatnyilag — ha a valuták árfolyamai nyu- godtabbak is — pénzügyi téren semmi sincs megoldva. A világméretű infláció egyik oka feltétlenül az. K. A. (Következik: 2. Kimerül-e* föld űrhajó?) Varga Domokos:
