Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-11 / 289. szám
N» Af?4. december ti'. Az igazi érdek **£Ä-SfXS¥XIöi§2A3 • ____________.__________________________________________............................................— - ............... —jókorábban Kétszáz darab naponta! Az első szériából, ugyanennyi. lakarékosság Kevesebb energiára) Évzáró több mint négy hónapig Részűit. S ehhez nem csak a jd szervezés, hanem az emberek — előkészítők, lakatosok, villanyszerelők, festők — akarata is szükséges. Mert a jól egybehangolt folyamatokba is beleszólhat a véletlen. Mint december els® napjaiban is, amikor is jócskán elmaradtak a napi ütemezéstől. > December húszadikáig nemcsak legyártják, hanem el is szállítják azt a harminchatezer- ha tszáznegyven- három darálót, amelyet err* az évre vár tőlük a kereskedelem. Ha úgy tetszik, akár ű$' f évet is köszönthetnek, mert! még lesz erő a pluszként vállalt öt százalék teljesítésér» is® Tóth Árpáé VEZETŐSÉG V ALASZTÖ KÖZGYŰLÉS. Az egyik felszólaló beszélt a szövetkezet elnökének törvényellenes dolgairól, amiért bűnvádi eljárás is indult ellene Cáfolat nincs. A jelölőbizottság — egyetértésben a szövetséggel, a városi párt- és tanácsi irányítással — új elnököt jelöl. A régi elnök „harcostársai” mégis őt választják. Ha 30 napon belül feddhetetlenségi bizonyítványt szerez (bűnvádi eljárás mellett!), akkor érvényes a szavazás. , A fenti eset néhány napja történt meg a Nyíregyházi Fodrász Szövetkezetnél. S ezek hallatán mondják egyesek, hogy nem lehet bírni a szövetkezetekkel. Bármilyen jó egy elgondolás, javasolhatnak bármit a tanácsok, a szövetségek, egyes szövetkezetek irányítóinak gazdasági mércéje mégis csupán egy: mennyiben felel az meg közvetlen anyagi érdekeiknek, az elnök és közvetlen környezete hogyan jár jobban. Minden más sokadrangú kérdés. Szerencsére a rossz példából áltálánosítóknak nincs igazuk. A szövetkezet élete, irányítása a becsületesen dolgozó tagság akarata szerint alakul, a fejlődés a közösség céljaiért történik. A demokrácia alaptétele, hogy minden lényeges kérdésben a tagság dönt, a legtöbb helyen érvényesül. Ám nem mindenütt. S ennek több, — ha egész politikánkat nézzük nem nyugtalanító, — az adott helyen minden esetre elgondolkoztató példája van. A szövetkezeti tagság akaratának érvényesülését tulajdonképpen nem akadályozhatja senki és semmi. Azonban ki ne hallott volna az olyan szövetkezeti vezetőről, aki a választás előtt „jó ember” lesz, ígér, s ad mindenkinek, szavazatokat remélve. Avagy zsarol, fenyeget másoknál. A másik esetben az elnök valóban jó ember — de ennél nem több. Nem volt hajlandó tanulni, nem tartott lépést a fejlődéssel, így vezetésével előbb- utóbb kátyúba jut a szövetkezet szekere. Az egyik is, a másik is rossz. A BELESZÓLÁS, a szövetkezet ügyeibe való beavatkozás nélkül kell figyelmeztetni ezeknél az eseteknél. Elsősorban a szövetségnek, de ugyanígy másoknak is. A szövetség ugyanis érdekvédelmi szerv. Mégpedig nem egyes emberek, hanem az egész tag. ság érdekének védelmében. Ezt szintén nem árt hangsúlyozni, mert a közelmúltban jy eneranda úr megálli- 'tott az utcán egy járókelőt: — Bocsánat— szólt — nem kapott ön képeslapot Firenzéből? — Mit óhajt...? — csodálkozott a járókelő, mintha nem, jól értette volna. — Azt kérdeztem — ismételte Veneranda —, hogy nem kapott ön képeslapot Firenzéből? — Miért kaptam volna képeslapot Firenzéből? — Azt én nem tudom... — felelte Veneranda úr — talán van ott ismerőse, vagy, ami még jobb, valami rokona. — Sem ismerősöm, sem rokonom Firenzében! — Akkor érthető, miért nem kapott képeslapot Firenzéből. Az lenne aztán furcsa. ha kapott volna, amikor se ismerőse, se rokona nincsen ott! kerestek menedéket az egyik ipari szövetkezetből a tagság érdekét képviselő helyi pártvezetőséggel szemben a megyei szövetségnél, hogy aztán némi ügyeskedéssel újra az elnöki párt” győzzön. A választások előkészületei, a kisebij, nagyobb csoportosulások, klikkek harcai bizonyítják, hogy bár a szövetkezetek általában felnőttek a demokrácia gyakorlásához, mégis vannak olyan gátló tényezők, amelyekkel számolni kell. Többek között hangulati elemek is megzavarhatják a tisztánlátást. Áz előbb említett fodrász szövetkezetnél például a jelölőbizottság elnökének azt a bejelentését, hogy jelöltjük a szövetségi, a párt- és tanácsi támogatást élvezi, néhányan úgy értelmezték. hogy „fentről” már kijelölték az elnököt, nekik nincs beleszólásuk. Elmaradt az okos véleményösszegzés, hogy az elbeszélgetések során kiknek a neve került szóba, milyen erényei, a politikai hűséget, a szakmai tudást, a vezetésre való alkalmasságot bizonyító tulajdonságai vannak a jelöltnek, s vele szemben melyek azok a negatív tulajdonságok, amelyek másokat nem tesznek alkalmassá az elnöki funkció betöltésére. EGYRE TÖBB HÍRT ADUNK a termelőszövetkezetek és ÁFÉSZ-ek egyesüléséről, de arról már kevesebbet szólunk, hogy itt sem egyszerű elhatározás kérdése az egész. A vezetők közül néhányat úgy is érint az egyesülés, hogy elnökből, főkönyvelőből stb. csak egy lehet a nagyobb gazdaságban, is. Kenyeret, megfelelő beosztást viszont mindenki kapott. Azonban előfordult, hogy egyesek csak a beosztást látva görcsösen kapaszkodtak székükhöz, támogatókat szerveztek maguk köré. Különösen ott ment ez könnyen, ahol két, vagy több községről volt szó — s mindezt azért, hogy megakadályozzák az egyesülést, hogy az egyéni érdekük, saját hasznuk érvényesüljön néhány évre még annak az árán is, hogy a fejlődésben elmaradnak, kárt okoznak a közösségnek. Másutt csak a kellő előkészítés hiánya, a meggyőzés, a felvilágosítás elmaradása odázta el a kívánatos egyesülés megvalósítását, mint történt ez néhány ÁFÉSZ esetében a vásárosnaményi járásban. Am ugyanitt ellenpéL. dát is lehet említeni, a járási székhely termelőszövetkezetét, amely néhány éve egyesült az olcsvai gazdasággal, Carlo Mandzoni: — De az ördögbe is! — kiáltott fel amaz — mondja meg végre, mit kíván tőlem? — Én? Egyáltalán semmit! — felelte Veneranda. — Egyszerűen csak érdekel a dolog. Végül is, nekem teljesen mindegy, hogy ön kapott-e képeslapot Firenzéből, vagy sem! — Hát akkor... — hülede- zett az ismeretlen, és ólig jutott szóhoz — mire valók ezek az ostoba kérdések? — A kérdések olyanok, mint a kérdések — válaszolt nyugodtan Veneranda — és semmi ostobaság. Ön tehát Firenzéből nem kapott feéjövőre pedig a vttkai résszel együtt kezdik az évet, mert látják, hogy a nagyobb tsz ad biztosabb kenyeret. A szövetkezeteknél a közös vagyon a tagság tulajdonában van. Eltérő, alacsonyabb fokú ez, mint az állami tulajdon. Ám a tulajdon, mint alap határozza meg az érdekeltségi rendszert. A tulajdonosoknak — a szocialista államrend keretein belül — önálló döntési jogaik vannak. Ez jó vezetés mellett meg- egyezik a szocializmust építő társadalom érdekeivel, hogy mind magasabb szinten termelve mind nagyobb életszín_ vonalat nyújtson tagjainak. Azonban előfordulhat — s ennek könnyen meg lehet nyerni sok embert —, hogy a mának élés jegyében a minél többet elosztani elv uralkodik a vezetőknél. így fordulhat elő, hogy egyes szövetkezetek megfeneklenek, nem fejlődnek kellőképpen, mint volt ez például a nyírbátori asztalos szövetkezetnél. A hibákat, a kisebb, nagyobb problémákat a legfejlettebbek, a kommunisták veszik észre. Tőlük várják el, hogy tegyenek voksot a jó élvek és gyakorlat mellett, s a demokrácia csorbulását észlelve a pártirányítás megvalósulását kérik számon azok is, akik nem tagjai a pártnak. „Házon belül”, vagyis az adott szövetkezetnél a kommunisták szavára sokan hallgatnak. A viszonylag kis létszámú pártszervezet megfelelően tud agitálni a jó mellett akár egy választáson is. Erre példaként a nyíregyházi háziipari szövetkezetei emHtítltjük ahol egyhangú szavazással töltötték be a megüresedett elnöki széket. AZ EGYSZERŰ SZÖVETKEZETI TAG nem biztos, hogy mindig kiismeri magát a különböző helyzetekben. A szövetkezeti demokrácia adta jogaival viszont akkor is élhet. Éppen ezért a meggyőzés az, ami valóban ráébreszti, hogy milyen lehetőségei, jogai vannak akár egy választás esetén, akár más, az egész tagságot érintő kérdésben. Átgondoltan, személyre szólóan kell alkalmazni a politikát ott, ahol kisebb, nagyobb csoportosulások próbálják megragadni a hatalmat, s a maguk érdekei szerint irányítani a szövetkezetét. A támogatás, segítés a szövetség, vagy a felsőbb pártszervek részéről nem beleszólás, hanem a jó politika alkalmazása, amely mindenki érdekében történik Lányi Bolond peslapot. Akkor miért csinál ebből olyán nagy tragédiát? Ha annyira szeretne képeslapot kapni Firenzéből, küldjön oda valakit! — De a fenébe is...! — akart valamit mondani az ismeretlen, de Veneranda úr a szavába vágott: — Ebből eleg! — kiáltott fel — törődjön a saját dolgaival és ne játszón az idegeimmel! Mérgelődve indult útjára, valamit morgott maga elé és a fejét csóválta. Fordította: Aatalíy István Négy nap alatt nyolcszáz- ötvenkét KD—160-as daráló készült el, összeszerelve, lefestve a MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében. A napi tempó kétszáz darajj ennyi kell ahhoz, hogy meglegyen az éves szinten vállalt közel negyvenezer. Bizakodó hangulatban Buru József főmérnök megelégedéssel mutat az asztalán álló naptárra, ahol naponta, pontosan jegyzi az eredményeket: — Látja, ilyen „rosszul'’ dolgoznak az emberek. Bizakodó hangulat csendül ki Pongó Zsigmond termelési vezető, párttitkár és Varga Károly KISZ-titkár szavaiból __ is, ahogy végigkísér a csarnokban, s bemutatja a végszerelő szalagot. — Amióta két csoportra . osztottuk az embereket és két műszakot szerveztünk, legalább huszonöt százalékkal nagyobb a teljesítmény. Három hónapja van így, azóta nem ritka a napi kétszázhatvan darab sem. Természetesen, ugyanazzal a létszámmal, de két váltóművezető irányításával. Még az alkatrészellátási problémákat is könnyebben oldják meg így. A festők már korábban is két műszakban dolgoztak. Valószínű innen származott az ötlet Váltás után Délután van, fél kettő. Váltás következik. Egy kis szünet, de utána annál nagyobb lendülettel folyik a mítnka. Amíg. Szántó Kálmánnal,. a váítóműszak művezetőjével váltunk pár szót, már újra megtelik a meg-1 üresedett szalag. Az állványon álló „csupasz” motorokra sorra felkerülnek az előre gyártott alkatrészek megkezdődik az „öltöztetés”. Forgórész, burkolat, garat, zsáktartó, ház, zárólemez és így tovább ... — Ezek a fehérgyarmati, nagykállói és nyírteleki gyáregységek termékei — magyarázza Varga Károly. Egy részük kétszeres kooperációban készül. Mátészalka adja a darabolt anyagot, s aztán alkatrészeket kapunk vissza, A villanymotorokat az előkészítő csoport veszi kezelésbe. A szükséges igazítások után, itt szerelik fel az állványokra. Aztán jönnek a lakatosok, villanyszerelők, és a festők. A folyamat csak akkor szakad meg, ha valahol elfogy az anyag, vagy az alkatrész. r— Csak a sorrend, és nem a munka — nyugtat meg a művezető. — Ha például a végszerelést akadályozza valamelyik alkatrész hiánva, akkor a lakatosok besegítenek az előkészítőknek, vagy éppen az itt készülő kapcsolódoboz szerelését végzik. Munkát mindig lehet találni. Egy akarattal A Martos Flóra villanyszerelő brigádban nyolc nő, és hét férfi dolgozik. Vezetőjük Vass Mária. Rajta kívül csak négyen — Markos Anna, Budai Ida, Pándi János és Mózes László — dolgoznak a délutáni műszakban. — Mi is két műszakba járunk— mondja a fiatal brigádvezető — mert így nagyobb teljesítménnyel tudunk dolgozni. A brigád felszabadulási és kongresszusi vállalásában a terv öt százalékos túlteljesítése is szerepel. S tudják, hogy ehhez műszakonként százhúsz kapcsolódoboznak J&eü elkészüiaL HA NEM IS A LEGNAGYOBB, de a megyénkben tekintélyes energia-felhasználó a nyíregyházi papírgyár. Abból az energiameny- nyiségből, amire a gyárnak nap mint nap szüksége van, el tudnák látni világítással és fűtéssel a megyeszékhely közintézményeit, egy-egy falu lakosságát. A nagy energia-felhasználás költségkihatásai, de elsősorban fontos népgazdasági szempontok miatt különböző módszereket dolgoztak ki az energia-takarékosság érdekében. A Tiszántúl tizennyolc legnagyobb vállalatával — köztük az Alkaloidával, a debreceni és a nyíregyházi konzervgyárakkal, a BIOGÁL-lal — munkaversenyben állnak és évenként értékelik az eredményeket. Először a múlt évben értékelték a papírgyár teljesítményét, és a rangos mezőnyben a hatodikok lettek. A helyezés kötelez és mindig újabb és újabb takarékossági intézkedést kell bevezetniük, ha az idén feljebb akarnak kerülni a ranglistán. Márpedig ezt a célt tűzték ki maguk elé a papírgyáriak. Takarékoskodni nem köny- nyű dolog — tudja ezt a háziasszony. Ugyanígy van ez az energia-takarékossággal is, de természetesen sokkal bonyolultabb folyamatokról van szó, alaposabb megfontolást és körültekintőbb előkészítő munkát követel a szakemberektől. Az első fontos lépéseket ezen a téren a papírgyárban már megtették. Erről a munkáról beszélgettünk Farkas Szabolccsal, a gyár energiaüzemének vezetőjével. A GYÁR ÖSSZES ENERGIAKÖLTSÉGE a múlt évben 7,7 millió forint volt, az idén közel egymillió forintos csökkenés várható, annak ellenére, hogy több energiát használnak fel most, mint 1973-ban. Miből adódik ez a nagy összegű csökkenés? — Az egymillió forintból a villamosenergia megtakarítás értéke 450—500 ezer forint, a többi a hőenergia területén jelentkezik. Vegyük először a villamosenergiát. Minden üzemrészben javítottuk a gépkihasználást és növeltük az éjszakai fogyasztást Ez a gyakorlatban azt jélentette, hogy az éjszakai műszakokban többén és több gép dolgozik. Továbbá automatizáltuk a világítást a raktárakban és a csarnokokban, valamint más energetikai folyamatokat Míg a falvakban 2 forint 30 fillérbe és 1 forintba, a városokban 1 forint 80 és 8® fillérbe kerül az áram kilo-» wattóránként, addig a papír— gyár már a múlt évben 65y az idén 53 fillért fizetett egy kilowattóra villamosenerglá- ért. Ez a költségcsökkenés éppen az előbb említett takarékossági intézkedéseknek! volt köszönhető, annak, hogy az éjszakai fogyasztás oí« esőbb és a TIT ÁSZ-tói vá- , sárolt energia minőségét »A gyáron belül javítják. í — A takarékosság a gőz* j energiánál egyet- jelentett a kondenjvízzel való jobb gazdálkodással is "a kazánok j belső tisztításának. Az volt a , célunk, hogy minél nagyobb j mennyiségben használjuk > fel újra a kondenzvizet azaz a lecsapatott gőzt. Ez at v víz igen magas hőmérsékle- * tű, ezért gőzzé alakításához * kevesebb energia szükséges,. ,» De költségcsökkentést eredményezett az is, hogy a drága gyújtóolaj helyett a pakurát használjuk és a gőzt saját vizéből állítja elő a gyár. Nem a városi vízvezetékből vesszük a vizet. Ezek a takarékossági intéz- ' kedések a termelésben nem kívántak technológiai változtatásokat, viszont a gépeket beszabályozták, a dolgozók figyelmét felhívták a takarékosságra, a pontos munkára és arra, hogy a gépeket üresen ne járassák. Tervezik! még a hőközpont korszerűsítését és az anyagok ki-be-» szállításánál az ajtók lezárását. Eddig filcfüggöny látta el ezt a feladatot, nem sok _ eredménnyel. Olyan új meg- t oldást keresnek, hogy a csarnokok kevesebb energia fel- használásával, de mégis melegebbek legyenek. AZ EDDIGIEKBŐL ÜGY TŰNIK, mintha a papírgyár nem az energiával takarékoskodna, hanem annak költségeit, azaz a gyár a saját kiadásait csökkentené. Ez azonban nem így van. Az országos hálózaban már jelentős hatása annak, hogy csak a hasznos villamos energiát vásárolják és hogy az éjszakai órákban növelik a fel- használást és nem a túlterhelt nappaliakban. Az sem csak a gyárnak eredményez megtakarítást, ha nem s drágább gyújtóolaj^t vásárolják és hcfcy a gőzt saját vizükből állítják elő. * Balogh J4Ii% • ■ Képeslap Firenzéből A napi tempó: hét száz darab A két műszak haszna Mátészalkán — Eddig még nincs kizáró ok, hogy az oklevél mellé a szocialisíabrigád-jelvényt is megkaphassuk. A művezető és a KISZ-tit- kár egyöntetű véleménye, hogy „meglesz”, nem ok nélkül való. Ök is többször megteszik, hogy — anyagmozgatók híján — maguk mennek el a raktárba anyagért, alkatrészért. S lehet előre dolgozni is. Például szétszedni az átalakításra váró kapcsolókat, leszerelni a motorokról a. kapcsolódobozba kerülő időreléket és így tovább.
