Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-10 / 288. szám

KFLET-MAGYARORSZAQ I $ IWrt 8ecetn1ier U Athén ■ korona nélkül Görögországban a mo­narchia elvesztette a játsz­mát. Konstantin, a száműze- -tésben élő király már érez­hette helyzetének reményte­lenségét mert néhány nappal korábban egy „demokrati­kus rohamában” azt nyilat­kozta: hajlandó akár egvsze- rű polgárként is visszatérni Görögországba.- Hogy erre sor kerül-e, az sa jövő titka — de politikai fontossága egyébként sincs. -A monarchia és a köztársa­ság között döntő népszavazás a vártnál jóval nagyobb túl­súlyt eredményezett a köz­társaság javára. A Görögor­szágban hagyományos ará­nyú. körülbelül 25 százalékos tartózkodás mellett a voksok jóval több mint kétharmada jutott a köztársaságra. Görögországban nem sokan ejtenek könnyet érte. Idegen, nemet származású uralkodó család volt, amelyet erőszak­kal kényszerítettek rá a haj­dani nagyhatalmak Görög­ország népére. Ráadásul: a második világháborút, majd a görög polgárháborút kőve­tő időszakban a monarchia teljes súlyával fedezte az egymást követő, gyakorlati­lag télfasisztának tekinthető „tekintélyuralmi kormányok” elnyomó politikáját. Sőt: Konstantin anyjának, a mér­hetetlenül becsvágyó Frideri­ka anyakirálynőnek vezetése alatt működő királyi kama- rilla voltaképDen „megágya- zott" az ezredesek fasiszta diktatúrájának. Hiszen 1965-ben, amikor a polgári demokrácia játéksza- baiyait betartó Papandreu- kormany ellen a hadsereg Garuxaliasz akkori hadügy­miniszter irányításával pucci­ra készülődött — az udvar a törvényes kormány helyett j egyértelműén ^hadsereget, választotta. 1965. július. 15-én . az úgynevezett „hideg kirá­lyi OjicCS” lemondatta Pa­pandreu miniszterelnököt. Et­től kezdve. ajkifályt'Kámaiilr ‘ia által kijéiölt' IttíniszTéreK nökök vezetésével tántorgott Görögország az 1967 áprili­sában bekövetkezett katonai puccs felé. November 17-én, a katonai rendszer bukását követő elsői és túlságosan is gyorsan tar-1 tott választáson a monarchia felett az ellenzéki pártok programja egyértelmű ítéle- j tét mondott. Nemcsak az' Egyesült Baloldal hanem a Papandreu fia által vezetett Pánhellén Szocialista Tömö­rülés és a Mavrosz által irá­nyított, polgári középpártnak tekinthető Centrum Unió is: nyíltan felvette programjába a monarchia visszatérésének j elutasítását. Miután ezek a pártok a választásokon együttesen a szavazatok csaknem 46 százalékát sze­rezték meg. Konstantin vere­sége már előrevetette árnyé­kát. Köztudott volt az is, hogy Karamanlisz, a válasz­tásokon győztes konzervatív miniszterelnök sem híve a király visszatérésének nem annyira elvi okokból; sokkal­ta inkább azért, mert még korábbi miniszterelnökséee ideién éles személvi konflik­tusba keveredett a királvi családdal és különösen annak kulisszák mögötti vezéralak­jával. Friderikával. Ebben az értelemben a gö­rög politika lényeges kérdé­sei szempontjából a köztár­saság melleti döntés pozitív jelentősége csak a jövőben bontakozik majd ki. A mo­narchia elvetése ugyanis megteremti a szükséges kere­teket ahhoz, hogy a republi­kánus és baloldali ellenzék megerősödjék Görögország­ban A közvetlen jövő azon­ban Karamanliszé. Most már módja van dönteni arról hogy melyiket választja a köztársasági rendszer két lehetséges hatalmi formája közül. Az egyik változat a gaullista típusú „elnöki köz­társaság”. a másik egv gyen­ge köztársasági elnök és mel­lette egv „miniszterelnöki kő-társaság” ... Görögország elhajította a koronát A tényleges hatalom ínost Karamanlisz kezébe került Bizakodó hangulat a Brezsnyev—Giscard- tárgyalások után A franciországi csúcsról szóló hivatalos anyagok és kcm.-ner.tárok a vasárnap reg­geli moszkvai lapok mind­egyikében csaknem két teljes oldalt foglaltak el. A legna­gyobb figyelmet a szovjet hír- magyarázók körében termé­szetesen a közös közlemény keltette, amely — a legfonto­sabb nemzetközi problémákat illetően — pontos választ ad a két legnagyobb európai or­szág „hovatartozásával” kap­csolatos kérdésekre. Oleg Oresztov, a Pravda szokásos heti nemzetközi szemléjében első helyen eme­li ki az európai biztonsági konferenciával kapcsolatban egyeztetett szovjet—francia álláspontot, ameiy szerint megállapítást nvert: létrejöt­tek az előfeltételek az érte­kezlet legrövidebb időn belli1, való befejezéséhez, valamint ahhoz, hogy a tanácskozás harmadik szakasza és záró- dokumentumok aláírása leg­felső szinten történjék. Nagy jelentőséget tulajdo­nít a Pravda kommentátora a franciaországi látogatás idején aláírt az 1975—79-es, ötéves gazdasági együttműkö­dési egyezménynek. A Szovjetszkaja Rosszija tudósítása szerint, a Ram- bouijlet-i találkozót a felek­nek az a világosan kifejezett óhaja jellemezte, hogy foly­tassák az eddigi előnyösnek és gyümölcsözőnek bizo­nyult együttműködést miij- ‘den területen, elsősorban politikai síkon. A tudósító hangsúlyozza: megértették ezt. végül azok a külföldi sajtómegfigyelők is, akik a találkozó első napjaiban sok erőt fecséreltek arra, hogy nézeteltéréseket kutassanak a tárgyalások fő témáiban. Ev vége az üzemekben (Folytatás az 1. oldalról) nem teljes egészsében lekö­tött a következő évre. Ké­szülnek az 1975-ös terv ösz- szeállítására, amelyben a termelési érték a negyedik ötéves terv utolsó évére ter­vezett összegnek megközelít tőleg 45 millió forintnak — felel meg. * A_.iüiöipari vállalat egy­millió forinttal teljesíti túl éves — 110 millió 800 ezer forintos tervét. A jó ered­mény elsősorban a kong­resszusi munkaverseny- mozgalom, a teljesítések kö­vetkezménye. A vállalat dol­gozói — ’köztük 42 szociális- iá brigád — havonta 13—14 millió forint értéket termel, s ezek alapján még túl is teljesíthető az a hétmilliós érték, ami még hátravan, az idén. Ebben az évben elsősorban süteményfélékből nőtt meg a termelés, a lakossági igé­nyek miatt. 1974-ben 12 mil­lió 300 ezer forintos beruhá­zást kezdett meg a sütőipari vállalat. Két új üzemet épí­tenek Tiszavasváriban és Záhonyban, amelyek 1975- ben készülnek el, s az idén még befejezik a baikánvi üzem rekonstrukcióját. Az,.új létesítmények a pontosabb és zavartalanabb ellátást szol­gálják. valamint a jobb mi­nőséget és a bővebb válasz­tékot. Legjobban az exoorttervé- nek teljesítésével áll a nyír­egyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet. Termékeik 95 százalékát már elszállították az NDK-ba és Csehszlováki­ába, az utolsó szállítmányt december 28-án indítják út­jára. Számolnak azzal is hogy exoorttervüket 5—6 szérai^kal túlteljesítik. Belföldi feladata;kat vi­szont csak akkor tudiák ma- radélrialarml ellátni, ha har­minc tonna finomlemezt rrrig kapnak Dunaújvárosból, vagy Csepelről. Termelésű­ket az év során alapanyag-és' alkatrészellátást gondok ne­hezítették. A legnehezebben a finomlemezhez és a hen­gerelt árukhoz jutottak, eze­kért az anvagogkért az or­szág legkülönbözőbb részeit bejárták. A szövetkezet termelési ér­téke az idén 104 millió fo­rint. Ez összegnek majdnem a felét a transzformátor-ál­lomások gyártása adja, a többi radiátor, transzformá- tor-olajedény és egyéb vas­es fémipari termékek. Kövek és városok Lengyelországi emlékek (II.) A királyi palota, a nyáron még qliványerdőben. 7 ^achwatowicz professzor beszélgetésünk végefelé be­vallotta: a munka kezdetén maga sem hitte volna, hogy az Óvárosból élő város lesz. Nem is akarta az ott felaján­lott lakást elfogadni, s in­kább Varsó egyik újopnan épített városrészébe húzódott, antik bútorokkal berendezett lakásába. Ma is az a vélemé­nye, hogy az óvárosi rekonst­rukció elsősorban nemzeti szükségszerűség volt. Azon­ban ma már szívesebben töl­tené napjait „művében”, ez­zel is bizonyítván, hogy mint annyian, ő is szervesen a vá­roshoz tartozónak, az ogvko- ri,>ep>tókkgp.§kOfik. megfelelő, és.. &.. .. j^len -városképé­be j .Illeszkedő együttesnek tarfia a Stare Miasto-t, az új Óvárost. Ahogy a tíz éve még üres térségen már felhúzott egy­kori királyi palota mása is szervesen illeszkedik kelet felől az óvárosi együttesbe. A lengvel függetlenségnek, az önálló lengvel államiság­nak ezt a szimbólumát a hit­leristák tízezer, falba telepí­tett dinamitrúd „segítségén vei” robbantották fel, és tet­ték a föld színével egyenlő­vé. A berendezés számottevő részét, a terveket és a ter­meket ábrázoló fotókat azon­ban sikerült megmenten!. Sőt! Amikor a pusztítás ré­me fenyegetni kezdte az épü­letet, őrei — művészettörté­nészek, múzeológusok Lo- rentz professzor vezetésével — a kárpitokból, a falfestés­ből, a padlókból, és minden lehetséges helyről mintákat vették és jól elrejtve azokat készültek a háború és a meg­szállás utáni időkre: a palota újjáépítésére. így, amikor az évtizedes huzavona után megkezdődtek a munkálatok, tulaidonképpen minden egvütt volt. Kivéve... Nos, a huzavona nem volt véletlen. A népi hatalom le­rombolt, elszegényedett or­szágot örökölt, sok volt a ■tennivaló. Enni keltett „adni a lakos s f.gn n k.? s; ésh: --lak ásókat éníteni, Mágist;40_53-í-a- a telj- jes Óvatost 1 rekonstruálták és a következő években befe­jezték a varsái 700 m'emlék újiáépíését. Óriási áldozat volt ez! A legnagyobb, a 701. műemlék — az e^vkori királyi ■ palota újjáépítésére — ezért kerülhetett csak mostanában sor. M ieczyslaw Samborskié, a varsói királyi palota építke­zésének főmérnökéé a szó:, — Az építkezés teljes költ­sége 700 millió zloty. Amikor elhatároztuk az újjáépítést. a a v * * I , t , tulajdonképpen csak az elha­tározás volt meg; az anyagi fedezet kevésbé. Nemzeti gyűjtést indítottunk, és na­gyon kellemes, ámbár várt meglepetésben volt részünk; < az itthon és külföldön élő lengyelek százezrei adakoztak a célra. Mostanig összesen 450 millió zloty és 440 000 dollár gyűlt egybe. Ez a péns már fedezi az eddigi munká­latokat. Az igazat megvall­va, kicsit tartottunk a gyűj­téstől, ugyanis a háború óta egész generáció nőtt fel, amelynek emlékeiből hiány­zott a palota kecses tömbjé­nek és tornyáriak sziluettjev és amelynek szeme az Óvá­ros melletti Palota tér nagy, szabad térségéhez szokott Nagy volt a meglepetésünk és az elégedettségünk, ami­kor azt tapasztaltuk, hogy pont ennek a nemzedéknek^ . (a 20-tól 40 évesek) adomá­nyai tették lehetővé elsősor­ban az építkezést. Samborski sietős léptekkel vitt körbe az építési terüle­ten, emeletről emeletre, • közben ömlött belőle a szó. Az öt fő részből álló palotát a XV. században kezdték / Nyolcvanévesen kezdte újra az életet, immár ki tudja hányadszor Táncsics Mihály. Egyszersmind foly­tatta töretlenül. Miként a Duna menti falvakban, úgy most a városban árulta le­pedőbatyuba kötött köny­veit. Járta az Üllői út hosz- szát és kiabálta: „Könyvet vegyenek!” Az eredmény si­ralmas. Mindössze az jelent számára némi örömet, hogy újsághirdetésre ■ megrendel­nek tőle tíz darab könyvet a székesfehérváriak, tizet a gönciek, tizenkettőt pedig a nagybecskerekiek. Válto­zatlanul az írói segélyegylet havi húsz forintja a biztos pénzforrás. Amikor aztán értesülnek nyomoráról a szervezett munkások, ren­dezvényeket tartanak tiszte­letére és a befolyó össze- gecskékkel segélyezik a két öreget. Az egyik ilyen mun­kásrendezvényen például 42 forint hatvannyolc krajcár gyűlt össze, de a rendőrség elvett belőle tiw hat forintot engedélyilleték címén... Az orosházi olvasó­kör előbb harminc, majd tizenöt forintot küld. A kaposvári asztalos ifik há­rom forintot .. És még eb­ben a szánandó helyzeté­ben is akadnak gazfickók, akik nyerészkedésre hasz­nálják nevét. A Budai Sör­csarnokban valami vigalmi bizottság mulatságot hirdet azzal az ürüggyel, hogy a rászoruló írót akarja segí­teni. Ügyesek lévén, szép summát zsebelnek be, Tán­csicsnak pedig nagylelkűen elküldenek öt forintot. Valamelyest élénkebb. nyugodtabb lett az élete, amikor a fiatalok is Pestre költöztek Komáromból. Csorba Géza, a vő jeles sze­repet vitt a korabeli mun­kásmozgalomban, vezető személyisége volt a szoci­alista szervezkedésnek. Ren­geteg cikket írt a Népsza­vába, amelyet egy ideig irá­nyított. Az ő révény került szoros kapcsolatba Táncsics a főváros ipari munkássá­gával ffmrggjmMn «Ufa* gyűléseikre, előadásokat tar­tott, állandó szerzője lett a Népszavának. Természete­sen, igen csekély tisztelet­díjért, vagy éppen semmiért, mert abban az időben a szervezett munkásság még jelentéktelen anyagi eszkö­zökkel rendelkezett, örül­tek, hogy egyáltalán megje­lenhetett a Népszava. A bizakodás hónapjai voltak ezek Táncsics szá­mára. Látta az új erőt, amely majdan kézbe fogja venni győzelmes harca árán a társadalom, az or­szág ügyét. Hittel hir­dette a dolgozó tömegek tör­ténelmi elhivatottságát. És hitte, hogy szegényen bár, de boldogságban élheti le hátralévő napjait. Eszter lánya gyermeket várt. Vég- re-valahára, ha nyolcvan­kétévesen is, de nagyapa lesz. Megszületett az unoka, a kis Ida, de milyen áron! Édesanyja belehalt a szü­lésbe 1881 nyarán. Ezt a gyászt már nem lehetett ki­heverni. Ötödik gyermekét temette el a két boldogta­lan ing, I*»”*» | vő, maga is belerokkanva lelkileg a tragédiába, gyen­géd szeretettel óvta az öre­geket, amíg az élet rendje szerint újra nem nősült. Az unokát pedig a hetvenéves Teréz istápolta, miközben szegényes háztartásuk ellá­tása mellett másokra főzött, mosott, takarított, némi el­lenszolgáltatásért. Csorba Gézát vidékre szólította új állása és házas­sága. Mégsem szakadt meg családias kapcsolata az öre­gekkel, akik szinte lá­nyuknak tekintették vejük második feleségét. Anyagi­lag rendbe jöttek, egyre több segítséget kaptak a szervezett munkásságtól, de Táncsics Mihály immár vég­képp búcsúzni készült. Hosszas betegeskedés után csendesen vált meg az élet­től 1884 június 28-án. Ott kapott örök nyughelyét, ahol az árverezéssel földön­futóvá tették: a Józsefváros­ban, a Kerepesi úti temető­ben. Rokonlelkű barátja, az ugyancsak mélyről fel­vergődött nagy tudós, Her­mann Ottó búcsúztatta a forradalmár írót — s miként a Népszava nevezte — a munkásság halottját. Szülőfalujától kapta az első szobrot. 1886-ban avat­ták fel ott, ahonnan elindult a halhatatlanságba. • VÉCZK. GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregény® 48. építeni, nagyjából a XVIIL század végére, az utolsó len­gyel király Poniatowski Sza- niszló idejére nyerte el vég­leges alakját. A rekonstruk­ció a két emeletes épület' földszintjét és első emeletéi eredeti formájában állítja helyre. A második emelel modern belsőt kap és a ter­meket múzeumnak rendezik be. A L falakról még hiányzik a burkolat, a lábunk alatt épí­tési törmelék csikorog, de a; termekben elhelyezett hatal­mas fényképek már mutat-, ják a helyiségek, szobák múltbeli és jövendő arculat- tát. A megmentett és más főúri kastélyokból összegyű}-; tött berendezési tárgyak a belső munkálatok befejezése után, 1978-ra véglegesen he­lyükre kerülnek és megnyílik az „új”-régi királyi palota. A Palota téren üvegvitrin­ben ott áll a falaiban immár felépült palota makettje. Mellette hatalmas, országlát­ta persely. Kandi résein gyű­rött bankók tömege kukucs­kál. S még bőven hullik kö­zéjük az új iá. (Folytatjuk) Dérer Müdfe i r

Next

/
Oldalképek
Tartalom