Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-07 / 286. szám

\ Szülők fóruma: A nagyszülőkről Kevés szó esik a nagyszülőkről. Legalábbis ami az írásokat illeti. Annál több a családokban, ahol mint végső megoldás mindig a nagymama és a nagyapa szerepel. Valahová készülnek a szülők: jöjjenek vigyáz- . ni az öregek. Beteg a gyerek: majd nagymama. Nya­ralni megy a család: a gyerekek csak menjenek a nagy­szülőkhöz. Mindezt természetesen nem ítéletesen sze­retném felróni. A nagyszülők általában akkor a leg­boldogabbak, ha az unokákkal lehetnek, érezhetik me­leg ragaszkodásukat, kényeztethetik akár a kicsit, akár a nagyot. A probléma csak akkor jelentkezik, amikor a nagyszülő csak a gyermekmegőrzés alanyává degradá­lódik, s nem övezi az a szeretet és tisztelet, amit meg­érdemel. Tény, hogy a nagyszülők az esetek többségében idős emberek, akiknek kialakult szokásaik vannak. Gondolkodásukban is gyakorta felfedezhetünk olyan elemeket, amelyek a mai fiatalabb nemzedéktől idege­nek. De mindez egy pillanatra sem feledtetheti, hogy a nagymama és nagyapa egyben a fiatal pár valame­lyikének szülője is. Ez pedig eleve azt jelenti, hogy a gyermek a saját szülője iránti magatartást hasonlóan alakítja, mint ahogy azt saját szüleitől látja. Vagyis a nagyszülő és a szülő viszonya fontos ne­velési lehetőség. Természetesen csak akkor, ha a gyer­mek azt tapasztalja, hogy ez őszinte, állandóan meg­nyilvánuló folyamát. Senkinek nincsen olyan érzékeny szeme és fűje mint a gyereknek, aki egy pillanat alatt észreveszi ti felhangot, az őszintétlenséget, a mester- kéltséget. Persze furcsa, de érdemes utalni arra: a fel­nőtteknek sem szabad elfeledni a szülőtiszteletet, még akkor sem, ha egy-egy kérdésben más a vélemény, A gyakorlat azt mutatja, hogy mind több nagyszü­lő alkalmazkodik a fiatalokat is megszégyenítő modern­séggel a mai élethez. Ehhez tartozik az is, hogy mind kevesebben szólnak bele a gyermeknevelésbe, a csalá­dok „belügyeibe”. Annál mélyebb viszont az aggódás, a szetetettöl hajtott okos segítés. Ez megnyilvánulhat akár a hóvégi anyagi zavarok kisegítésében, a gyermeke ről való gondoskodásban és így tovább. A döntő csu­pán az, hogy a családok sose úgy tekintsék a nagyma­mát és nagyapát, mint egy előrángatható Jolly Jockert, hanem tiszteljék benne a család sokat megélt, életet adó, tisztességben megöregedett, teljes jogú tagját. Nem szeretném rontani a hangulatot olyan példák­kal, amelyek sajnos azt bizonyítják, hogy a nagyszü­lők helye egy-egy családban már-már megalázó. Ilyen is van, ezek mélységes elitélése csupán gesztus, sajnos változtatni nem változtat a tényeken. Ahol a gyermek­ből az alapvető szeretet hiányzik, ott talán valamikor a szülő hibázott, de ezt a folyamatot ma már aligha le­het nyomon követni. Legfeljebb a tanulság az, ami megszívlelhető: ki-ki nevelje úgy gyermekét, hogy idős korra ne mellőzött és kihasznált nagyszülőként szó- morkodja végig napjait. Mert valamikor mindenki meg­öregszik. És úgy tartja a mondás: ki-ki visszakapja azt idős korában, amit valaha tett. így persze önzőn hat­hat a gondolat, úgy tűnik, csupán azért érdemes szülőt tis^tglfli, JsKjgJ5 ggyköf s.bennünket is tiszteljenek. De nem így “van. A család, mint a társadalom legkisebb sejtjé.'"in'agáBaja'hordozza annak lehetőségét, hogy az ott felnövő éppen az otthoni példák sokaságán át ta­nulja meg a társadalomhoz fűződő kapcsolatainak rendjét. A szülő, a nagyszülő szeretete és megbecsülése elvezet a közösségek idős embereinek megbecsüléséhez, Sokan vannak ráutalva a nagyszülők gondoskodá­sára, szeretetére, segítségére. Ne tekintsük tehát őket egyszerűen egynek a megoldások közül. Legyenek olya­nok .a családok köreiben, akiktől tanulni lehet, s talán a legtöbbet: szer etetet és önzetlen önfeláldozást. B. L. Európa legkisebb madara Karácsony táján a gyere­kek tekintete — akarva nem akarva — egyre többet kalandozik a fenyőfák felé Bizonyára ez volt az oka, hogv Laci a téli szünet el$ő naoiaiban. egy borongás reg­gelen furcsa madárkát vett észre a kertjük végében álló ö~eg luc ágai között. Egyéb­ként valószínűleg elkerülte volna a figyelmét. Először csak valami halk. sz’szegés- szerű hangot hallott és csak naevSokára fedezte fel az anró. oltjzöldes színű madár­kát is. Sokáig nézegette, még egy g’—irs vázlatot is készített róla. este bedig átsétált a közelben lakó erdész bácsi­hoz. hoav megkérdezze, mi­iven madár lehetett a kis iö- v°vény? Feri bácsi, az er­dész bieehali gáttá Labt, roognéz+e a rajzót is. azután hahoTós né'kül megadta a felviláaocttást: — Királykát láttál fiacs­kám — m óndia majd kis­vártatva még azt is hozzá­tette — Európa legkisebb madarát. Laci csodálkozva nézett rá — Hát nem az ökörszem a legkisebb? — kérdezte kicsit hihete*1énül — Nem bizony — válaszol­ta Feri bácsi nevetve — az csak ? második a rangsorban Persze aluról szánvtva Európában a királvka a leg­kisebb. súlya alig 5 gramm­nyi * k — Csakhogy az emberek általában nem ismerik — folytatta az erdész komo­lyan ■— hiszen csaknem egész életét a sűrű fenyve­sekben tölti. Fent bujkál a magasban, az ágak sűrűjé­ben és a hangja is annyira halk. hogy csak aki már is­meri. veszi észre. Mohából készült fészkét is fenyőfák­ra építi és pókhálóval szövi össze A fős-ek hziÄpe fi­nom szőrszálakból és tollacs- kákból áll. — Szinte hihetetlen — folytatta elbeszélését Feri bácsi — hogy ez a Darányi madárka néha akár 10 tojást is toiik a fészekbe és mind­ezen felül még másodszor is fészkel. — Ősszel, vonulás idejér a királykák is felkereked­nek és nagyobb távolságok­ra is elkóborolnak. Ilyenkor ott is felbukkannak.' ahol egyébként nem láthatók Persze ha lehetőségük var rá. Ilyenkor is a fenyőfákat keresik fel. Laci szépen megköszönte az erdész bácsi magyaráza­tát, hazament, de ettől kezd­ve esé«z télen át figyelem­mel kísérte a vén fenyőfát És nem is hiába Még a szü­netben többször látott raita királykákat. Már iól ismer­te haik sziszegő hangjuka* is. és mindig örömmel üdvö­zölte az apró madárkákat 1CT5LCT-MAGYAR0RSZA(J twrt. awMte«*? ÜS GYEREKEKNEK ü cmnKEKNW B GYEREKEKNEK TÖRD A FEIEDI Vízszintes: 1. Megkutyulta. 6. Feltéte­lezés. 7. Nóta. 8. A közleke­dés egyik alapfeltétele. 9. IKO. 11. Óriáskígyó. 12. Tré­fa, bolondozás. 14. ... almás (délmagyarországi nagyköz­ség). 16. Megfejtendő. 18. Lötty. 20. Végtag. 21. E na­pon. 22. Talpon van. 24. Ál­lati zsírszövetféleség. 25. Férfinév. 27. Nyír ... (köz­ség Nyíregyháza közelében (+’)• 28. Névelővel, giaró fo­lyadék. 29. Mohamedán val- lású, de nem arab állam. Függőleges: 1. Szinehagyott. 2. Római 450. 3. Fonott edény. 4. Alu­mínium vegyjele. 5. Arany,, oxigén, szén vegyjele. 6. Megfejtendő. 10. Valaminek az okozatát előzi meg az ... 11. Kellern. 13. Lak betűi ke­verve. 14. Lokál. 15. Megfej­tendő. 17. Kopasz. Itt. Jó kés jelzője. 21. Jelen napra. 23.; Ilonka páros betűi. 24. Ez az ami pattanásig feszíthető. 26. Derékszíj. 27. Morzejel. Megfejtendő: Három ázsiai őriáshegység neve: vízszintes 16., függőle­ges 6., 15. Múlt heti megfejtés: PIRENEUSOK — ALPOK — KÁRPÁTOK — BALKÁN. Könyvjutalom: Gincsay Mariann Nyíregy­háza, Pongó Karcsika Nyír­egyháza, Takács Nórika Zá­hony, Csősz Enikő Záhony, Orosz Valéria Záhony. E heti számunkban a 4246. számú Körösi Csorna Sándor Úttörőcsapat munkájával, életével foglalkozunk. A be­számolót írta és összeállította a csapattanács. Az úttörőtanács jelenti: a tanácskozást egy szervezeti hírrel kezdtük, majd parla­menti tudósítást hallottunk. Ezt követően a .csapatvezető­ség és úttörőtanács közös el- Jzatározása alapján született a következő döntés. „Egy nap a táborért” jelszó alatt hul­ladékgyűjtési akciót szerve­zünk, a ríjak között is ver­senyt hirdetünk. A közösen begyűjtött papírt vagy textil­mennyiséget felhozzuk az is­kolába és közösen visszük el a MÉH-be. A kapott összeget a csapatpénztárba tesszük és táborozásra használjuk fel. Elhatároztuk, hogy az isko­lai fegyelem megszilárdítá­sáért megteszünk mindent, az ügyeletes pajtásoknak jobban segítünk. Az új egyenruha­szabályzatot közösen megbe­széltük, énekeltünk és elfo­gadtuk a soron következő feladatokat Az otthontanács hfre: már évek óta aktívan működik az úttörőtanács segítségével az otthontanács. Cél a napközis pajtások úttörőmunkájának segítése, összekapcsolása az iskolai munkával. Ebben az évben is megszerveztük a tisztasági versenyt. A csopor­tokat az otthontanács érté­Úttörő­posta banyoiuli számítógépet, a szerelőműhelyben azt, hogyan készítenek elő egy kocsit mű­szaki vizsgára. Beszélgettünk a KISZ-munkáról, örültünk, hogy jobban megismertük a testvér KISZ-szervezet éle­tét és betekintettünk munká­jukba. Olimpiai Örs: őrsünk meg­nyerte a „Mesterségünk cí­mere” akcióban hirdetett ver­seny középdöntőjét. Az eddi­gi eredményünk alapja a lel­kiismeretes felkészülés volt Két napig készültünk, tanul­tunk. A két hét múlva meg­rendezésre kerülő döntő meg több tudást igényel. Ehhez a mi őrsünk tudása egy kicsit kevés. Hogyan készüljünk hát a további versenyre? — tettük fel a kérdést a győ­zelmünk után. — Majd mi segítünk! — hangzott a Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet és tanáraink válasza. S ezt a kijelentést tettek kö­vették. A pályaválasztási in. tézet megbízásából a 110-es 1TSK tanárai előadást tarta­nak nekünk az építészetről. A mi nevelőink segítenek anyagot gyűjteni a vetélke­dőben szereplő négyperces műsorhoz. De mi sem va­gyunk tétlenek. Szorgalma­san írjuk az összekötő szöve­get, s géphangokat veszünk fel szintén a műsorhoz. Van Kis ember meg a nagy csizma TATÁROK Tatároknak nevezte nagymama a drága unokáit. 6 az emlék gyönyörű sugara lelkem mélyén világít. Ünnepenként egy szekér unoka robogott be vidáman. Sütött-főzött boldogan nagymama a jókedvű lármában. A sonka, sütemény s a sült kacsa úgy kacagott a tálon. Hat helyett.evett minden unoka, szép volt az, mint az álom. Eccer vöt, hun nem vöt, vót eccer egy nagyon kicsi ember, aki ^ arra vágyott,, hogy neki olyan esizmája le­gyen, amivel átlépi-a tengert is, ha éppen úgy fordul- a sorja. Hát bizony ez nagy kívánság, dehát olyan helyen kívánt, hogy beteljesüljön a kívánsága. Tündérkertnek közepében vót egy kicsi kis erdő, osztán ebbe az erdőbe vót kerülő ez a kis ember. Hát itt kívánta ezt a bo­londságot. Nahát, ha kívánt, eccer meg is kapta. Mikor a kertbe járkál, láttya, hogy ott is van az egyik virágos ágyon a szörnyű nagy csiz­ma. De ahogy nézi, láttya, hogy csak úgy megyen az ósszefele, \ mintha húzná va­lami össze. „Na még ez a csizma jó lenne nekem is”, gondolta magába. Gondolta, hát mikor annyira ö-szer.'u- gorodott, hogy jó lett neki, felhúzta. De jaj, szegény megjárta, mert amint a lá­bán vót a csizma, abba a 'percbe nőni kezdett újra. De olyan rohamosan, hogy egy szempillantás alatt olyan vót. mint egy ház. Elveszett Donne a kisember. Na most mi lesz velem. gondolta. „Bár ne kívántam vóna, hogy nekem egv ilyen csiz­mám legyen, de hát ha már megvan, szeretnék a tenge­ren túlra kerülni vele.” Hát még iől ki se mondta, már ott vót a tengeren túl. Lá’ta, hogv ott mennek a sok szép haiók. Raita a sok ember, meg minden. „Haj, de jó vóna ott lenni, gondolta ma­gába. Hát abba a percbe . fgmi-vóí a hajóitóő. is. De -éti nejn'^'-cRak-mit csipáin! a nagy csizmával, ami majd­nem elfoglalta az egész ha­jót. Szaladtak a kapitányhoz, mi legyen a csizmával, ami csak úgy repült oda? Hát a kapitány látni akarta. Mikor osztán megvizsgálta, azt mondta, bele kell lökni a tengerbe. De a kis ember keservesen sírni kezdett a csizmába. „Ne lökjetek a tengerbe, inkább szaba- diccsatok ki, én vagyok a legkisebb ember, aki nagy csizmára vágyott, osztán most meg itt vagvnk. Teo- gerlépő csizma ez, dehát én nem látok benne, veavetek hát ki belőle, drága jó em­berek.” Hát egy hajós meg­fogta a csizmát, osztány fel­fordította. Kiesett a kis em­ber. Vót nagy öröme. Nem kellett már a csizma, csak­hogy megszabadult fülle. M^t már lökiék a tengerbe, még ü követese. Dehát van mindég holond ember. Egvik hálós felhúzta, osztán azt kiállta; „hamarább leszek én otthon, mint aki itt ül a halón.'’ Hát űgv is lett, e-rvet lénett. már a világ tú’só felén lett. Ne kívánton soha senkj nagvobbat, mint amilven ü maga is. mert Űgv iár mint ez a kis em­ber. Fddfg vót. mese vót, ez a mese ilyen vót. (Szirmai VMrjs Mária gyűjtése) kell, a nyertesek hasznos ajándékokat, játékokat nyer- 'űfetnek. -Felsős napközis paj­tások védnökséget vállalták “a: kisdobos őrsök felett. A rajok életéből: a kisdo­bos Nemecsek raj jelenti, hogy vállalásaik közül már sokat teljesítettek. Meglátogatták a konzervgyárat, ahol a Marx Károly szocialista brigáddal ismerkedtek meg. A rajnap­lójukban is megörökítették a látogatást. A Sóstóra kirán­dulva megtekintették a skan­zent, és számháborút rendez­tek. Örömmel adtak hírt ar­ról is, hogy november 7-én kiváló kisdobos kitüntetést kapott Pallai Teréz, és két pajtás dicsérő oklevél tulaj­donosa. örsi esemény, a VI. b. Pe­tőfi őrse írja: az úttörőcsa­pat testvér KlSZ-alapszerve- zete, az ÉPSZER KlSZ-titká- rával Varró Tamással voltak üzemlátogatáson. A követ­kezőket írják: különautó­busz jött értünk. Előre elké­szítettük az őrsi naplót a jegyzetelésre. Megnéztük a egy „házi zeneszerzőnk” is: Huszár Tündi, ö éneket ír a versenyre. Ezzel az együttes- erővel reméljük sikerül is­kolánk, Nyíregyháza, sőt egész Szabolcs-Szatmár me­gye hírnevét öregbítenünk. A vegyészek hírei: 1974, november 14-én szakkörükkel az UNIVERSIL-be látogat­tak. Magnézték, mit csinál­tak a hutában, a kalibrában, hogyan cseppfolyósítják a levegőt. Először egy olyan te­rembe vezették a pajtásokat, ahol az üveget fújják. Sze­mük láttára lett egy üveg­csőből lombik. A csiszolóban az üvegtermékbe a csapokat helyezik el. Az oxigánfej- lesz tőben a levegőt magas nyomáson összesűrítik, majd kivonjál^ belőle az oxigént. Ezt hatalmas palackokba zárják. Nagyon hasznos és tanulságos volt ez az üzem- látogatás. Végül egy múzeumi sétá­ról tudósítunk. Az örökvált- ság és a felszabadulás tiszte­letére készült kiállítást néz­ték meg a Jósa András Mú­zeumban a pajtások — 1824- től napjainkig ismerhették meg Nyíregyháza történetét. S mikor kiürült a tálak sora, elvonult a tatárhad. De várta őket újra nagymama következő vasárnap. ölbey Irén Születésnap! torta. (Plelt Emi! felvétele) A. / 4*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom