Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

HARMINCÉVES UJEV Tallózás egy régi kalendáriumban JANUÁR MÓL 22-IG N( pességösszeírás Régi elsárgult könyv akadt a kezembe. Címe: Tiszántúli Gazda Kalendárium — az 1944. évre. Kiadja a Tiszán­túli Mezőgazdasági Kamata. Nyomta: a Tiszántúli Köhyv- és Lapkiadó Részvénytársa­ság, Debrecenben. Ára: 2.50 pengő. Kíváncsian lapoztam Végig mind a százhatvan oldalát. Vajon hogyan várta a Ti­szántúl népe és a szerkesztő szűkebb hazájuk felszabadu­lásának esztendejét a har­minc év előtti SZi'veszteren? Mit tudott meg az a sok ezer falusi ember, akj ezt a ka­lendáriumot a kezébe vette. Szerkesztője, Szakácsi Já­nos. akkori kamarai titkár nem kell, hogy szégyenkez­zék a fasiszta háborúba nya­kig bonyolódott országban összehozott anyag fölött, ö maga személy szerint ma is megbecsült oktatója az egyik debreceni mezőgazdasági fő­iskolának. Külön szépsége a könyv­nek, hogy szerepei benne az író Szabó pái egy ízes no­vellája, Veres Péter egy rész­lete a Szűk esztendőből, Tóth Endrének, az Alföld cífnű folyóirat mostani olvasószer­kesztőjének egy szép verse Havas mező címmel. A sok szép népdal közlésének egy mai kalendáriumban is ör­vendezne a Röpülj póváVass Lajosa. Lükő Gábor a nép­dalokat ismertető cikkében egyenesen „keletre tekint”, Ezekben a riportokban feltűnően Sok a szabolcs- szatmári vonatkozású. De még a budapesti és debrece­ni cikkek is tartalmaznak megyei vonatkozásokat. Az egyik riport például a buda­foki sziklapincékbe vezet, ahol két szakember buzgón fáradozott MERINOFORT néven a hazai juhtejből ké­szített Juhsajt előállítására és exportálására. Egy másik riport Tiszántúl' első almatárolójába, a debre­ceni hűtőházba vezeti az ol­vasót, amely az első év alatt már tizenkét vagon almát fo­gadott. Számunkra természetesen legérdekesebbek a szabolcsi faluriportok a kalendárium­ban. Nyírbogéiról ezzel a címmel írnak a riporterek: „Homokon is lehet mintale­gelőt csinálni...” A nagykállói riport címe: „Ahol húsz hold futóhomok évi 141 ezer pengő tiszta hasznot adott.” Természete­sen az egyik első nagy alma­telepítéséről van szó. A demecseri riport jellem­ző címe: „Két tehén több, mint hat.” Éppúgy egy me­zőgazdasági díj tulajdonosá­ról szól, mint a kisari riport; azzal a különbséggel, hogy míg többnyire kitüntetett aranyérmet, vándorserleget nyert személyekről, gazdák­ról van szó (néhányuk arc­képén ráismertünk később közbecsülésben állt termlő- szövetkezetí elnökökre), ad- dig Kisaron egy közösség kapta már akkor a kitünte­tést: a Legeltető Társulat. Érdemes idézni az elnök nyilatkozatából: „Mi nem Vagyunk Vajkereskedők... Nem is egy gazda van köz­tünk, aki az elválasztott borjút a fejéspárti asszony elől eltitkolva aláereszti a tehénnek, hadd szopjon. Mert nekünk nem a tej kell, hanem az állat. Kere­sünk is rajta.” Ebben ráismerünk a kis- ariakra.,. Még egy nagy cikket ol­vastunk el nagyon figyelme­sen. A riporter részletesen ismerteti a Nyíregyházi Ho­mokjavító Kísérleti Gazdaság munkáját. Aki neki nyilat­kozik, az intézet vezetője, a „homoki doktor” Westsik Vilmos. Egyebek közt ezt is mondja: „Gebéről 105-en. Kántorjánosiból l22-en, Bak- talóránthézánöl 134-en. Ófe- hértóról 108-an voltak itt to­vábbképzésen.” Még a vásárnaptárban is sok érdekeset olvasunk. Buj- ról megjegyzi, hogy a kótaji határban Volt a „Törik-sza- kad” csárda, Jókai „Egy ma­gyar nabob” című regényé­nek egyik helyszíne. Gává- fól, hogy itt kötött békét Carrarával 1681-ben Thökö­ly Imre. Demecserről, hogy van egy titkos föld álattj vá­ra. Januárban nyomtatványok­kal felszerelt összeírók ko­pogtatnak minden lakás aj­taján — másodikáh útjuk­ra indulnak a népességössze- írók. Pedagógusok, tanácsi dolgozók vesznek részt az összeírásban — január 22-ig a Magyarország területén élő minden személy adatai fel­kerülnek az összeírólapok­ra. Szabolcs-Szatmár tanácsa­in is létrejöttek á népesség- nyilvántartó irodák, amelyek a beérkezett adatokat tárol­ják, feldolgozzák. Az állami népességnyilvántartás Új rendszerének létrehozása sürgető feladat a lakosság adatairól egyre több orszá­gos vagy helyi szerv kíván információt. A lakcímválto­zások lakónyilvántartások, anyakönyvi változások, köz­okiratok, hatósági bizonyít­ványok kiadása — a rend­kívül szerteágazó tevékeny­séget fogja egyszerűsíteni az új népességnyilvántartás. 1975 januárjában a jártüór elsejei állapotnak megfelelő adatokat gyűjtik az össze­írók. A lapok sorszámozva lesznek — fontosságukat jel­zi, hogy kitöltésük után ok­iratokká válnak. Az adatfelvétel ütán az összeírt személyek egy-egy igazolólapot kapnak. Ezt a személyi igazolványban kell őrizni — célja, hogy min­denkit csak egyszer vegye­nek nyilvántartásba. Az ösz- szeíró lapon, illetve az iga­zolólapon egy szám található — ez lesz az illető ideiglenes személyi száma. A végleges személyi számot —- amely sok számjegyével az összes lényeges személyi adatöt magában foglalja — csak a számítógépes feldolgozás után kapja meg mindenki. A most összegyűjtött if- datlan mennyiségű adatot ugyanis fokozatosan — a jövő év közepétől — számí­tógépekbe táplálják. A szá­mítógépes „adatbank” létre­hozásával feleslegessé vá­lik az állampolgárok gya­kori felkeresése vagy felké­rése a különféle célú lakos- s5 - --Írások alkalmával. A lakóhely- és lakcímváltozá­sodat már nem a rendőrség, hanem a helyi tanácson kell bejelenteni. A rendőrség fel­adata maradt Viszont a Sze­mélyi igazolványok kiállítá­sa és cseréje. Az anyakönyvi kerületek, illetve a rendőrség minden változásról értesíti a népességnyilvántartó hiva­talt, így a végleges számító­gépi nyilvántartó lápokon mindig áz időszerű adatok fognak szerepelni. (A távo­labbi cél, hogy az állami né­pességnyilvántartás végül minden adatot egyesítsen, il­letve az kapja meg a válto­zásokat is.) így lehetővé vá­lik a Választó jogosultak, az oltásra vagy tüdőszűrésre kötelezettek, stb. névjegyzé­kének gyors élkészítése, a kiértesítés gépi elvégzése és egyéb, ma még Sok munkát jelentő feladat egy­szerűsítése. Minden községben össze- írókörzetekét jelöltek ki. Egy-egy összeíró öt-hatSzáZ személy adatéit rögzítik Le­hetséges, hogy egy-egy csa­ládot kétszer is fölkeresnek — a második látogató az összeíróbiztosok munkáját ellenőrzi a helyszínen. A nemzetközi tapasztalatok azt niutatják, hogy az első ilyen méretű összeírás valószínű­leg nem lesz teljes — lehet­séges pár százalékos hiá­nyosság. Bizonyára lesznek olyanok, akik kimaradnak az összeírásból. Az ő adataik felvételére fölhívást fognak közétenni — jelentkezniük kell a helyi tanácsnál, ahol elvégzik majd aa utólagos összeírást. (gnz) A Magyar Posztógyár nagykállói gyárában korszerű gépek szerelését végzik, (H. i. fel­vétele) Az esztendő kezdete és a népszokások A mostanában elterjedt — sokszor túlzottan díszes és drága — naptárak kicserélésének napjaiban ke­vesen gondolunk a mind­nyájunk számára oly drága Idő számításának, mérésé­nek sokféleségére és bonyo- lultáságára. Mindjárt előtű­nik a probléma, ha régi nap­tárakat, írásokat feljegyzé­seket lapozunk. Már az évkezdet sem ja­nuár 1-re esett, hisz nálunk a királyi kancellária az Ár­pád-korban hol december 25-öt, hol március 25-öt hasz­nálta évkezdetként. A ter­mészeti népek nagy részénél az év inkább meghatározott időtartamot jelentett, a ter­mészet két jelenségének (száraz és esős évszak) sza­bályos ismétlődése között A földművelő népek életritmu­sában az esztendő a mező- gazdasági munkák és a munkaszünet két laza perió­dusára oszlik. Az állami szervezet létrejötte, a keres­kedelmi élet fejlődése, az uzsorakölcsön megjelenése mind-mind megkívánta, hog> az év kezdete meghatározót napra essék — már sok év- azázaddal ezelőtt is. A közép- kori keresztény időszámítás te időt napévek szerint, pc®­tosabban a Földnek a Nap körüli keringése szerint szá­mítja, napévnek (annus so­laris) nevezve azt az időt, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot, persze a középkori ismeretek szerint a Nap a Földet. Az ún. Ju- lianus-időszámítás (Julius Caesar) azonban 365 és 1/4 napot vesz alapul, holott pontosan számítva 365 nap, 48 pete és 48 másodpercből áll egy év. így rendeli el XIII. Ger­gely pápa 1582-ben a stílus novüs-hak, az új naptárnak behozatalát. Napjainkban is a Gregoriánus számítás sze­rint „telnek napjaink”, me­lyet hazánkban az 1588. évi törvérty rendelt el. Az évkezdet minden nép élebében összekapcsolódik valamilyen szimbolikusan él­választó, szerencsevarázs­ló, gonoszűző cselekvéssel. Hazánk egyes vidékein — itt Szatmárbán is — pl. az éjfé’ óraütés előtt az emberek, ke­zükben pénzt szőrftvá, aszta! vagy szék tételére állnak, és Jrtnan az utolsó óraütéssel a földre ugranak. Ennek a cse­lekménynek a szimbolikus értelme ax, hogy pénzzel a kezükbeai ugranak be ke előttük álló ismeretlen új évbe; A Túr mentén, Kölese kör­nyékén, a nyíren, a mai nagyidejü öregek gyermek­korában az a szokás járta, — hogy a fiatal legények ének­szó és vidám kurjongatás kö­zepette szalmabábut hordtak körül a faluban. Megálltak egyes ablakoknál kántálni, ahol a lakók itókával és ka­láccsal kínálták meg őket. Mikor végigjárták a kisze­melt házakat, kimentek a falu végére, ahol ének és vi­dám tréfa mellett temették el a szalmabáb által Jelké­pezett ó évet. Szokás volt to­vábbá hogy újév napján egy legényt öregembernek öltöz­tettek, akit egy fiatal gye­rek, ostorral a kezében Vé­gigvert a falu főutcáján. Eb­ben áz esetben az Öregember áz ó évet a fiatal az új évet szimbolizálta. Máshol az ó évét kiharangózták a legé­nyek, míg áz új évet a temp­lom tornyában énekszóval köszöntik. Általában elterjedt nézet az, hogy ki mit csinál új év napján, az fog vele ismét­lődni éy közben is. \ vesze­kedést kerülik, hogy békes­ségben éljenek- Sárga kásái, 2Őtt kukodeát tsmekj sok aranyuk, töltött káposz­tát, bélés rétest, hogy sok bankójuk legyen. Á „siker” érdekében kiszabott cselek­vésnek, jóslásnak alapja az „ómen principii", kezdet va­rázslás, kezdet jóslás: ki mit csinál új év napján, azt fog­ja csinálni egész esztendő­ben. Az egésznapos evésnek, ivásnak, jókedvnek, derűnek is hasonló értelme van. Számon tartják új év nap­ján az időjárást is, mivel nem közömbös, hogy az új esztendőben milyen idő fog szolgálni. Amilyen idő van új év napján, a néphit sze­rint általában olyan időjá­rás fogla jellemezni az egész esztendőt. Népünk időjósló cselekményei igen figyelem­re méltóak, mivel ezek sok esetben évszázados megfigye­léseken, tapasztalatokon nyugosznak. Tehát az új év napjához fűződő szokások az ó év te­metésének jegyében az elkö­vetkezendő új esztendő biza­kodó reménységében zajlik évről évre, a mtílandóból a lövendő felé. Áz em*1“- Vi­vőbe vet“** bizakodó hl*“ vedig évről •svre felelevenít* a népszokások év közben fe­ledésbe merült pompás gaz­dagságáL Karácsony hete több Igen Jó műsorral örvendeztette meg a televízió nézőit Áz al­kalomhoz illően á legtöbben á szeretet, az egymás iránti figyelem, a tiszta emberség Volt az alapvető, Uralkodó eszme. Egyik legolvasottabb írónk, Gárdonyi Géza kései művei­ből, az 1918—20 között Írott áz Ida regényé bői készített tévéfilm emelkedett ki a ka­rácsonyi műsorból. Gárdonyi átmeneti korban, a XIX. és Xx. század fordulójának év­tizedeiben alkotott, az egyre nagyobb ütemben kapitalizá­lódó Magyarországon. Abban a korszakban, amelyben á fégi eszmékben már nem hisznek még á polgárok sem, az új eszmék pedig még csak alakulóban Vannak. írónk jól látta a feudalista Ma­gyarország Igazságtalanságait, de észrevette a kapitalizmus igazságtalanságait is. Ettől az üzleti szellemtől félti az em­berséget, látja az egyéniségre leselkedő Veszélyekét, á nők kiszolgáltatottságát, önálló­sulni akarását. Az Ida regé­nye ennek az élet természe­tességét hirdető romantikus ántikapitalizmusnak is egy­fajta megfogalmazása. Gárdonyi már jóval előbbi műveiben is megvallotta aít a felfogásét, hogy a házas­ságnak csak akkor Van lét- jogosultsága, ha szerelmen alapszik, és csak addig van értelme fenntartani, amíg a szerelem tart. Ebben a re­gényében ennek éppen a for­dítottjával kezd, azzal á meg­hökkentő ötlettel indít egy házasságot, hogy a dúsgaz­dag kereskedő újsághirdetés révén szerez férjet a lányá- hak, hogy szabados életét folytatandó mielőbb túlad­hasson rajta. A kényszerűség­ben kötött házasság hónapjai Során á két jóravaló, tiszta *— Gárdonyi által íróilag esz­ményített — ember végül Is Igazán megszereti egymást, és ekkor kezdődhet csak va­lójában a házasságik. A fő- alakok idealizáitsága, a cse­lekmény romantikus fordula­tai a forgatókönyvet lró Romhányi Józsefnek, a dra­maturg Semsei Jenőnek a* átdolgozás során nehéz fel­adatokat adtak. Mint az eredíhéhyből láthattuk, siker­rel kerülték el a szívfacsaró érzelgősséget, amire pedig a szituációk nem egyszer csá­bító alkalmat adhattak volna. Ez nyilVáh a rendező, Félix László szándékai szerint is történt. Vehczel Vera és Osz- ter Sándor szerepértelmezé­se, ihdulatokat megszűrő éa új megvilágításba állító játé­ka Is erre utal. Tökéletesen meg tudták teremteni azt a biztonságot sugárzó jellem­erőt az általuk ábrázolt alak­ban, amelyre az ffó gondolt az első világháború és súlyo­sodó betegsége okozta élbi- zortytalanodása idején, amely­be mint a humánumot kép­viselő egyetlen szilárd esz­ménybe még megkapaszkod­hatott. Hunyady Sándornak a Téli sport című kisregényéből ké­szített filmet már kevésbé tartom sikerültnek. Színes adásban biztosan lebilincse- lően hatottak a téli tájképeit és a belső felvételek, de még ezek sem fedhették él, hogy inkább epikus alkotás lett eZ a tévéfilm, lassú, csaknem vontatott tejnpójú. Ami a két szerelmesnek a pénzvilággal szembeni kiszolgáltatottságát illeti: ezt csaknem maradék­talanul sikerült felmutatnia Litványi Károlynak (forgató­könyv), Szántó Erikának (dramaturgia), és Mihályft Imrének (rendezés). Halász Mihály képei még fekete-fe­hérben is megkapóak. Hely hiányában már csak két művet említenék. Az egyik Nagy Katalin filmje, az Intő- könyvem története, a másik Bárány Tamás Város esti fényben című tévéfilmje. Az előbbiben a főszerepét játszó Nagy Eleonóra tette élveze­tessé az egyébként sablonos történetet, Bárány Tamás filmjének pedig a nagyspekt- rumü Valóságlátása kapott meg: Igen, ez az élet, a mi életünk, ahogyan ez a sokféle ember látja. Serégi István „Az utolsó karácsony” cím­mel Bajcsy-Zsilintzky End­réről készített kitűnő doku­mentumműsort Rab Nóra és Kaposi Kis István, melyet kétszer is sugároztak az el­múlt héten.- A körtársi val­lomásokból, m visszaemlékezé­sekből és Bajcsy-Zsilinszky írásainak felidézéséből rend­kívül érzékletesen rajzolta tneg dr. Vigh Károly törté­nész, a műsor vezetője a fa­sizmus elleni harc nagy mártírjának pályaképét a 20- as évek elejétől a 30 év előtti sopronkőhidai kivégzéséig és emlékének egészen a máig váló továbbéléséig. Az el­hangzott vallomások és do- kumentürnrészletek elsősor­ban Bájcsy-Zsllinszky meg­alkuvásra képtelen, tiszta jellemét, emberséges, mélyen demokratikus magatartását mutatták be. Számunkra különösen ér­dekesek voltak a tarpaiakkal készített rövid riportok, mé­lyekből kiderült, hogy mi­lyen elevenen él ma Is em­beri és politikusi emléke leg­kedvesebb választó népében, s mennyire azokéban is, akik emlékét már csak példaadó hagyományként tisztelhetik és ápolhatják. „Girinces” volt ő és megvesztegethetetléh, mondták a tarpaiak, s rend­re elősorolták, hogy mit tett a falujukért. Keserűen em­legették 1029-es és 1935-ös manipulált választásokat, mi­kor a kormányzat elütötte a mandátumtól az á igazi kép­viselőjüket. Bajcsy-Zsilinszky Székfii Gyulához írt önvallo- • másos lévéle, az 1944. márt*. 19-1 fegyveres ellenállásának és börtönnaojátnak, a sopron­kőhidai utolsó napnak a 'Zémtanúú v*b''rnáS4ihóÍ vp 'ó megnézése dránáMaáguk kai a műsor csúcspontjait jelentették. A „30 év magyar drámái* eaeeaaitábee • BádSóEtíabáa vasárnap esté Darvas József drámájának rádióváltozatát, a „Részeg éső”-t mutatta be, Berényi Gábor rendezésében. Mint a műsorlapból megtud­tuk, a rádióváltozat kidolgo­zását még az író kezdte el, de halála megakadályozta a befejezésében. Berényi Gábor fejezte be a munkát, s váló­ban „nem hamisította meg sem a mű szellemét, sem szövegét.” Ugyanakkor a rá­dióváltozat több is, kevesebb is lett a színpadi drámátóL Több az eredeti, korabeli hangdokumentációk beját­szásával, melyek teljes egé­szükben hitelesítették az egyes epizódok légkörét, S kevesebb a magánéleti konf­liktusok drámái kibontásá­ban. Úgy éreztük, hogy ez a rádióváltozat inkább a re- gényhéz állt közelebb: a 40- es évektől a 60-as évekig íve­lő történet szálára sorban fűződtek föl a szereplők éle­tének egyes jellemző esemé­nyei. A dráma, Bállá Géza festő egyéni tragédiája éá az író megrendülése valahol a háttérben, a lélek mélvén munkált könyörtelenül, ke­vésbé az egyes színeken. A mű magas eszmeisége a rádióváltozatban is maradék­talanul érvényre jutott. „Ha felismersz valamit, légyért erőd kimondani és kitartani mellette.., A belső folytonós- ság megteremtése nélkül csak cinikus léhet az ember...” —• vallott bizonnyal magáról a drámában az író, aki bebizo­nyította műveivel, amit á darabban az öreg Kordás :l elmondhatott sajátmagá”ólt ...Nekem n°m iát ék ez ä for- •„d-Í“rr' ” Á sz—-“n!ők **ö— •’ll Káli-* *Pnv*H*ó**- a legkiemelkedőbb teljesít­ményt, Ballá Géza szerepé­ben. pKEPERNYOp^m A Kitt Síi] MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom