Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
SW4. december SSL «SK.Wr-'M’ACVA'ÄOilÄlX« =.- TTNNEPr T&BtUeKUB^ ff Interjú a mozdonyvezetővel vári telepen lakom. Ott, ahol mindig i® vas. nyíregyházi (utőhézná! km* A tem: mondjanak egy olyan munkásembert, aki szeret? a munkáját, akit megbecsülnek felettesei és munkástársai. Azt mondták; ez az ember Magyar Béla, Mozdonyvezető, 40 éves, huszonhárom éve dolgozik a vasútnál Vele készítettem az alábbi interjút,------------------------------------------------------------------!_ < r — "Hogyan lett Magyar elvtárt mozdonyveigeié? — Apám is a vasútnál dolgozott, 1905-ben kezdte. Nekem is megtetszett ez a munka. Gyerekkoromban arra gondoltam, hogy ha az ember ráül a mozdonyra és kimegy vele a pályára, mindenkitől független emberré válik, ott senki nem áll a háta mögött. Most már persze másképp látom a dolgokat. Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, de az önállóság az, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben a saját belátásom szerint tegyek, hogy a pályán én vagyok a parancsnok —, ez ma is tetszik. Igaz, nagyon kell vigyázni. Oda kell figyelni, hiszen emberek ezrei, milliárdos értékek vannak ránk bízva. Es nincs mindig szép idő és nappali fény. Ott van a köd, az eső és ott vannak az éjszakák, de mégis, ezzel együtt is szép ez a szakma. — Soha nem gondolkodott azon, hogy szakmát változtasson? — Soha. Még akkor sem, amikor elkezdtem. amikor hatvan-hetven órát mentünk egyfolytában. Igaz, az apám idejében a ki- lencven-száz órás szolgálat sem volt ritka. Most tizenhat órát járok csupán egyfolytában; mert az idők folyamán az órák száma egyre csökkent, több jut pihenésre. — Gondolom, hogy azért a mozdonyvezető* %ek ma sem könnyű... — 1951-ben kerültem a vasúthoz, a nyíregyházi fűtőházba Amikor leteltek a katonaéveim, akkor vizsgáztam gőzmozdony-vezetés- foől. Ez 1956-ban volt. 1964-ben már Diesel- motor-vezetéshez kellett vizsgáznom, mert Jöttek a Diesel-mozdonyok. 1968-ban — amikor Nyíregyházáig villamosították a vasutat — már villanymozdonyok vezetéséhez is meg kellett szerezni a „jogosítványt”. Tanfolyamokra jártam, de természetesen a tanfolyamok önmagukban nem elegendőek. Megfelelő gyakorlatot is kellett szerezni, hogy ráülhessek ezekre a gépekre. Sajnos nem végezhettem középiskolát A nyolc általános után még sokat kellett tanulni menet közben. Nálunk ugyanis nem lehet nem tanulni — Tehát nem bánta meg, hogy mozdonyve* zető lett? — Elégedett vagyok a munkámmal és azt a legjobb tudásom szerint végzem. Pesttől— Pestig viszem és hozom a szerelvényeket, a tehervonatoktól kezdve a különböző expresz- szekig. * — Elégedett-e a munkahelyével? — A legmesszebbmenőkig. Főképp azért mert jó a kollektívánk. Sőt azt mondhatom: a nyíregyházi vontatási főnökség kollektívája nagyon jó. Azt hiszem, hogy ezzel nagyon kevés vontatási főnökség dicsekedhet Aki hozzánk jött dolgozni, az nagyon is megtalálta a helyét közöttünk. — Es a lakóhelyével is elégedett? — Én nyíregyházi vagyok. Itt születtem, de nem is tudnék innen sehová elköltözni. Nem csak azért, mert itt születtem. Azért is, mert nekem et a legszebb vidéki város. Én a Ságutasok éltek és azok élnek ma is többségben. Ez a városrész nem fejlődött úgy, mint mondjuk a déli vkgy az északi lakótelep, de azért sok új ház épült itt is az utóbbi években. Ami azért kellemetlen: az ellátás azon a részen bizony elég gyenge. Ha az ember be akar vásárolni, el akar menni szórakozni, vagy akár egy borbélyhoz nyiratkozni, akkor be kell menni a városba. Azt hiszem nem nagy igény egy fodrászműhely, ennek a körülbelül nyolcezer lakosú településnek. — A vasutasélet vándorélet Hogyan hat et ki a családra? — Nekem szerencsém van. A feleségem olyan, mintha beleszületett volna a vasutaséletbe. Soha nem idegeskedett, ha másfél-két napig odamaradtam. Most sem. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy kiegyensúlyozott családi életet éljek. Most már csak ketten vagyunk és jól megértjük egymást Nekünk nem lehetett gyermekünk* neveltünk egy fiút,, Már megnő- : sült és idén kapott a JÖsavárosban lakást, Hadd tegyem hozzá, hogy —, bár az élet még tartogathat meglepetéseket — úgy érzem: jól indítottam a lépéseket á kezdet kezdetén. — Elégedett-e a társadalommal? — Erre csak egy szóval válaszolhatok: igen. Mi hatan voltunk testvérek. Mind á hatan beilleszkedtünk az életbe. — Másrészt — és ezt senki ne tartsa brossúrának, — nálunk nagyon stabil a politika. Jó itt élni. Őszintén beszélhetünk mindenről és őszintén beszélnek velünk is. Én nem vágyok párttag, de azt mondom, hogy ez nagyon jó dolog. — Mivel nem elégedett a társadalomban? — Még egyszer mondom, hogy én ezzel a társadalommal nagyon elégedett vagyok. Ennek az országnak soha az életben ilyen dolga nem volt. Én láttam mostanában egy hajnalban a takarék előtt állni azt a hosszú sort, amely a Trabantra várt. És ha minél több az olyan ember, akinek ilyen problémái vannak, hogy a kocsira kell várni, akkor abban az országban nem lehet rossz az élet. — Persze nem áU. mindenki sorba Trabantért ... — Az igaz. De az életszínvonal mindenkinek emelkedett Mindenki tanulhat fejlődhet ehhez a körülmények adottak. Akinek tehetsége van 1 és szorgalmas, elérheti azt, amit akar. Most nem mondom, hogy a többgyermekes családok élete — annak ellenére, hogy eddig is nagyon sokat tett az ország a segítésük érdekében — rózsás, s hogy . nem lehetne értük még többet tenni. Nem mondom, hogy az egy-két gyermekeseknek vagy azoknak, akiknek más jövedelmi forrásuk is van, nem jobb és könnyebb, mint nekik. Vagy nem mondom, hogy egy jó szakmunkásnak nem könnyebb az élete, mint egy kisebb jövedelmű segédmunkásnak. Vagy nehéz azoknak a családoknak is, ahol a férjek a kocsmában hagyják a fizetésüket De az élet mindenütt jobb és könnyebb, mint volt Nálunk is egyre jobb a bér, jobb a megélhetés. Az emberek előtt ott a lehetőség. Mi ezertizenegyen vagyunk és legalább háromszáznak gimnáziumi, technikumi végzettsége van. A munka meUett szerezte. — Beszéltünk a társadalmi demokráciáról. Milyen a munkahelyi demokrácia Önöknél? — Mondhatnám, hogy sok mindenről tudunk. Negyedévenként tartanak nálunk 'termelési tanácskozásokat. Az eredményeket és a feladatokat is úgy közlik a dolgozókkal, hogy azokat mindenki megértse. Minden feltett kérdésünkre azonnal válaszolnak. Kivéve azokat, amelyekre nem tudnak helyben választ adni. Nálunk — mint mondtam — jó a kollektíva de ez megköveteli a nagyobb fegyelmet is. Egy mozdonyvezetőnek időben és teljes készenlétben kell a munkahelyén megjelenni, Ék mindenkinek, aiK ott dolgozik. Ez már nem demokrácia. — Tehát nincsenek olyanok, akik rontanák a jegyeimet? — Sajnos vannak. Vannak olyanok Is, akik nehezebben értenek meg dolgokat, akik csak a maguk szempontjaikat nézik, akik önzőbbek. Ezek nehezítik a munkánkat. Sajnos akad iszákos ember is. Ha intézkedünk, akkor szerencsére a kollektíva egyemberként áll a fegyelmezés mellé. A munkafegyelem nálunk ezért is jó. Itt nincs csellengés, itt mindenkinek pontosan kell menni és amit teszünk, azért felélni kell. Az italozás nálunk „fejvesztéssel” jár. Emellett nagy a türelem is, sokszor már mi morgunk emiatt. De a fegyelmezetlenek saját magukat rostálják ki. — Ha ön lenne a közlekedési miniszter, min változtatna? — Először is nem hiszem, hogy ilyen büntetés érne. Nagyon sok olyan gond van, amit egy közlekedési miniszternek meg kell oldani És biztos, hogy neki nincsen olyan magánélete, mint egy mozdonyvezetőnek. De ha javasolhatnám, akkor azt javasolnám, hogy Szolnok és Cegléd között is korszerűsítsék a vágányhálózatot, mert az nagyon gyenge. Odáig rendes ütemben tudunk menni, onnan csak negyven kilométeres tempóban. Tudom, hogy ez anyagi kérdés és nem is csak a miniszteren múlik De ha már intézkedni lehetne ... Persze tudom én azt is nagyon jól, hogy sokat javult a helyzet. Hogy rengeteg pénzbe kerül a korszerűsítés, és hogy a vasút fejlődése az utóbbi tíz évben olyan nagy, amilyenhez azelőtt száz év sem volt elég. És még egy: ha miniszter lennék, én úgy intézném a munkaidőnket., hogy az ne forgácsolód jón szét. Én nem kötném ki olyan mereven azt a szolgálati időt, ami már a vasutasoknak sem jó. — És ha Magyar elvtárs lenne a vontatási főnök Nyíregyházán, akkor mit tenne másképp? — Nem akarok udvarolni senkinek, de a főnököm egy igen erőskezű ember. Rá fel tudok nézni, mint emberre is. A mi munkahelyünk a hasonlók között az élen jár mindenben, vagy nagyon sok mindenben. Ez is mutatja, hogy nem sok mindenen lehetne változtatni Talán a balesetek vetnek egy kis árnyékot a teljesítményre. De az egész munkát jobban én sem tudnám csinálni > — A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei szerint a fizikai dolgozókat jobban be kell vonni a vezetésbe. Mi a véleménye erről? — Ha a munkásküldöttek megfelelő észrevételeket tesznek, majd. okos és időszerű problémákat vetnek fel, tehát értik amit csinálnak, akkor lesz eredménye. Azt akarom mondani, hogy ez nagyon jó dolog, csak ennek megfelelően kell a munkásokat kiválasztani Jó képességűeket, akik értik és előre is látják a dolgokat Az előbb nem mondtam, def ide tartozik, hogy a dolgozók megértik az értelmes és magyar beszédet, de nem értik meg a túlságosan hivatalos, száraz, bürokrata nyelvet. Ha én miniszter lennék, azt is elintézném, hogy beszéljünk az emberekkel mindig és minden papíron magyar nyelven. Így még a számukra rosszabbat is meg tudják érteni Ellenkező esetben még a jónál is bizalmatlanok lehetnek és esetleg azt keresik, hogy hol akarnak velük kitolni. — Ha már a bürokráciánál tartunk: erről milyenek a tapasztalatai? — Sok papírt fogyasztunk. Pedig a papír és különösen az ügyintézésre fordított idő nagyon ázása. Csökkenteni kellene a bürokráciát a munkahelyeken, a tanácsoknál, a különböző szerveknél — de egész életünkben is. Én magam is, dolgozó társaim is tapasztaltuk, hogy w* helyen nagyon könnyen «Eküldlk at egyszerű munkást az „előszobából” azza^ hogy X elvtárs nincs bent, vagy nem ér rá, pedig bent is van, rá is érne, vagy már az előszobában is el tudnák intézni az ügyet, vagy legalább tanácsot adhatnának. Röviden: at dolgozók ügyeit gyorsabban keUene intézni. Végre mindenkivel meg kellene taníttatni,, akit illet, hogy az előszobákban is, meg a belső szobákban is a munkásokért vannak é» nem fordítva, — Ami általában a munkát ületí, ön ezen tint lehetné [jobban csinálni? — Lehetne. Persze, hogy lehetne. Ez tévút is vonatkozik és másokra is. Többet lehetne egy adott időben termelni, sok helyen meg lehetne és kellene szüntetni a csellengést. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy például egy szüret, sertésvágás vagy egy jó meccs után hétfőn délelőtt mennyivel kevesebbet termelnek a munkahelyek Erről elsősorban ők tehetnek. De szervezés kérdése, ha anyaghiány miatt állnak az emberek, vagy azért, mer* nem adták ki pontosan a munkájukat. Az sens közömbös, hogy például egy drága daru 4—5 hónapig áll egy építkezésnél. Azzal is szórjuk a pénzt És annak a darunak lenne dolga is valahol. Persze intézkedni kellene azokkal szemben, akiknek a munkakedvét semmi sem tudja meghozni — A munkakedvről: mit tart Magyar elv» társ egyéni, vagy közös sikernek a munka* helyén? — Például azt, hogy a csomópontunk korábban elnyerte a Minisztertanács és a SZOT? vörös vándorzászlaját Hogy azóta is tobbszö* lettünk élüzem. Ez nemcsak a csomópontnak! dicsőség, dicsőség a dolgozóknak is. Ezen felül pénzzel is jár. — Sikernek tartom azt is, hogy szociálist» brigádnak vagyok a tagja. Tagjaink becsületes, rendes munkásembereit. Velük nincs báj, mert eleve nem lehet nálunk szocialistabri- gád-tag az, aki a követelményeknek nem túd megfelelni Sikerünk volt például hogy elju» tottunk a zöldkoszorús jelvényig. Igaz, elhanyagoltuk a brigádnapló vezetését és ezéní nem léphettünk feljebb egy fokkaL Ügy igyekszünk, hogy a jövőben ezt is elvégezzük! — Mit tart szépnek az életben? — Elég nehéz a kérdés, talán az egyik legnehezebb. Az anyagi javak megvannak a körülményekhez és az igényekhez mérten. Nens vagyok gazdag ember, de nem is ez a fontba, Hogy nincsenek napi gondjaim, azt sen* mondhatnám. De az igényeket nem szabad s lehetetlenségig srófolni és akkor elérni is könnyebb az elérhető vágyat. Nos, hogy mi a szép? Kn megtaláltam a szépet. Ami az éa életemet is megszépíti: békében élünk. Apáns nemzedékének nem lehetett ilyen szerencséje. Apám két világháborúban is részt vett A másodikban rokkant meg, és így ment nyugdíjba — Van-e rossz az életében? — Talán az, hogy az idő kereke nem áS meg az ember negyvenéves korában. És az, hogy előre nem tudhatom, mi lesz negyven év múlva. — Magyar elvtárs szerint rang-e ma nádiunk munkásnak lenni? — Egyszerűen fejezem ki és indokolni in tudom, mert sok minden szól mellette: igen, A munkást bevonják a termelés irányításába^ ellenőrzésébe. Lehetőséget adnak neki a tanuláshoz. Ahol kell, bírálhat. Segítheti a jobb munkát. A munkásból lehet vezető. Magasabb beosztásba kerülhet ha akar, ha okos és szorgalmas. A munkást és a tisztviselőt manapság nem lehet megkülönböztetni az utcán, ami az öltözködést illeti De a munkás igazi rángjál mégis csak az igyekezete, a fegyelme adja meg és — a szakmája szeretett. Én szeretem azt, amit csinálok. Ha azt kérdezte, hogy rangnak érzem.-e a mozdonyvezetői munkámat, akkor a legőszintébben azt válaszolhatom.» rangnak érzem Kopka Jéna# József Attila: Betlehemi királyok. (Révész Napsugár grafikáid, Adjenitfen, 1®£«*UKky Jő&usunfe! Hárem király mi vagyunk. táís®i©d csillag «life fefelUínít, S jalog jöttünk, wert ikfíönlt, % juKooska mondta-fcixloA ill íafdk a Jéxu* Krlntua. > 4 Menyhárt Vicáig a if jSegltf, Igle nem, % ' Mgnfiíirjénapölr láttául Méta vao^ínk mi van papok« 4 Úptf kdíettalé J 5SágairaStrrifua !e!i.4ú benéztünk bál &ts*H VaxxIdU j Üdvof$egü nk? *91 ©KSSae I | f foftát király M Adj«nUlin,iuegvaltö,jYiepvai no* \ ^ellünk meteq Vdkáiiximk -mind «Jfegiplty < csizmánk »fi megroggolly hoz kunk aranyai hal ra*r«kV&Ej íomjénl vasfaxákkaL ~ ÉnvagyaHaB&Mííjáry p Aki xxerecseny király. M * Uí«l«Mj&3tAöS kfc mam&. _ 1 Hulló könnye- xápottah. Ül aÜo fá£|a ^«xuskájáfc. \ A jók pásztor mind mtrssiiálJ Mft| iskkttet £&optal»ű már* j ^ K&dva; Vai^mkipályok, jj*i
