Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
wr* Up* u"r «» Ariv APr*>p«5r/AG _ t fKTKfVm .Hftrr t t ^ ■S-t—Szocialista enter A szocializmus igazi nagysága abban mutatk .zik meg, hogy a termelési viszonyok átalakításával együtt átalakítja az embert és az emberi kaocso- latok egész rendszerét. A jórészt csak oótcse- lekvést és közösségpótlékot • kínáló kapitalizmussal szemben megteremti minden dolgozó ember számára a valóságos cselekvés lehetőségét és a reális, szerves közösségek világát. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, visszafordíthatatlanná váljon, egy ideig — különösen kezdetben — az osztályössze^tközések és a forradalmi cselekedetek egész sora zajlik le. Olyan ütközetek, amelyekben a hatalomra került munkásosztály megteremti minden osztályuralom, benne saját uralma megszüntetésének is a feltételeit, elhárítva az ember teljes felszabadulásának minden akadályát. i Marx a Tőkében a jövő társadalmáról szólva azt írja: „A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik, ahol megszűnik a nyomor és a külső célszerűség diktálta m mka... a szabadság csak azt jelentheti, hogy a társadalmasult ember, a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket. ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk...” A szabadság birodalmi'hoz vezető szocializmus olyan társadalom tehát, amely megteremti a lehetőségét ónnak, hogy elkerüli ék a fejlődésben mutatkozó vak ösztönösséget. a kizsákmányoló társadalmakat marcangoló osztályharcot és kibékíthetetlen ellentéteket. Ez termé'zete- , ser csupán lehetőség amelvet Csák a tudatos és szervezett emberi tevékenység tud, valósággá változtatni. A szocializmusban létrejönnek az emberek közti egyenlőség feltételei Az egyenlőség először abban az értelemben valósul meg. hogy egyenlő esélyeket teremtenek a társadalom minden tagja számára azoknak a helyzeteknek az elérésére am’elyek fokozatosan tehetővé teszik a telies emberi élethez szükséges részesedést a társadalmi javakban Ebben az értelemben már a tőkés viszonyok felszámolása is nagv előrelépés a társadalmi egyenlőség felé. A magántulajdonosi viszonyok alkották ugyanis «az esélyek egyenlőtlenségének legfőbb alapját, hiszen ezek a viszonyok nagy mértékben megszabták, hogy a különböző osztályokból származó emberek életlehetőségei egyenlőtlenek,* valamint csökkentették az egyéni képességek és erőfeszítések szerepét az életben elért helyzet meghatározásában. A szocializmusban létrejött lehetőségek között alakul át az ember, válik' szocialista emberré. A társadalom tagjai szocialista alapokon szervezik meg az életüket, olyan energiát kapnak a 'megváltozott társadalmi környezettől, hogy annak segítségével további átalakításokat hívhatnak végre ezen a környezeten. Ebber a folyamatban a munkának, mindenekelőtt a ‘ermelő munkának van a legnagyobb sze fepe. Az bér a közösségekben végzett íze vezett munkában alakítja ki és alakítja át léténc’- alapvető feltételeit, mindazokat r tárgyakat és viszonyokat, amelyek nélkül a társadalom élete, a szükségletek kielégítése e!kezelhetetlen. A szocialista forradalom ma' kezdődik me' az a korszak, amelyber fokozatosan lehetőség nyílik minden embe- számára, hogy elsajátítsa az emberiség fel halmazott tapasztalataiból. kultúrájából mindazt bv értékeset amire személyesen képes s így egyre . sokoldalúbb, hasznosabb tagjr legyen /a társadalomnak. Ám a lehetőség nem egyenlő a valósággal. i Az új társadalom emberének kifejlesztésében a legfontosabb feladat az. hogy miiéi tartalmasabb és sokoldalúbb személyiséggé váljék. Az előttünk álló legfőbb rieve- éái probléma, hogy legyőzzük a társadalom agjainak önzését, amely a kapitalizmus terméke, s ajnihez hozzájárul az is, hogy a szo- üalista társadalom fejlődésében van egy szükségszerű, hosszú átmeneti időszak, amely" ben a legkülönbözőbb okokból továbbra is ;zembetűnő különbségek maradnak fenn az emberek idézetében: nemcsak anyagi tekin- etben. hanem olyan vonatkozásokban is mint például a város és falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbség, s mindez ideig-óráig táptalaja lehet a mások rovására való érvényesülésnek. A cél természetesen nem az, hogy az embereket önmegtagadókká tegyük; ellenkezőleg, a szocializmus arra törekszik, hogy minden embernek megszerezze a legteljesebb életörömet, és nem valamiféle elvont, absaolut egyenlőséget akarunk példaképül állítani az emberek elé, hiszen ez ellentmond a realitásnak. a józan emberi észnek. A szocialista közösségi ember kialakításának legfőbb útja, hogy az állampolgárok közéleti személyiségekké váljanak. A közé letlség igényének, a politikai részvéte! igényének a tömegekben és minden egyénben ki kell bontakoznia. Az egyik legfontosabb feladat a közösségteremtésben, a tömegek fel készítése demokratikus jogaik gyakorlására A kollektív felelősségérzet csak a közügyekben való tényleges részvétel útján alakulhat ki. A szocialista társadalom sikeres fejlődése ugyanis nagy mértékben azon «Ä. gkagjpi többségben vannak-e azok az állampolgáruk, akiknek fejlett a jogtudata és jogérzék*, ts akik természetesnek tartják, hogy a jogokkal együtt jár a kötelességek teljesítése, a kéasósságért vállalt felelősség is. Az ilyen illára- polgárt azok a viszonyok alakítják ki amelyekben az emberek az államhatalma* más1 nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek. Oly»» eszköznek, mely erejét, hatalmát stxé& nysrít, hogy az állampolgárok cselekvő nésswéteüüte- kel közvetlenül is támogatják. & s feeSyaBÖ a szocializmus intézményei ét a tedato^ szocialista ember találkozásával alakul ki ét mindennapi cselekvésben tessaelődík. egyre fejlettebb formában. | A kardi sonyfa alatt Soltész Albert grajfikéjfa
