Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

tf?t. Äeeemt«? Ä * A 4 A < « A a A t SttLW-MAOTAÄOÄSSÄ© Zárszámadás előtt: Nyolcmillió halakból Kép a „kettesen' A nyíregyházi GELKA alkatrészüzemében több ezer szobai antenna, valamint 9—10—15 és 23 elemes tetőantennákat készítenek a kereskedelemnek. Magyar! Jenőné és özv. Hancsik Menyhértné szobai antennák szerelését végzi. A fehérgyarmat! Rákóczi Halászati Szövetkezet 38 tagja 1974-ben nyolcmil­liós értéket termelt. Ennek csak kisebbik része jöve­delmezett halételek for­májában a szövetkezet csár­dáiban, vagy a halboltokban. Túlnyomó többsége áru, egy része export is. Legtöbbet a kisari út melletti harminc hektáros halastóból nyerték, ahol a tavalyi „holdankénti ter­més” tíz mázsája helyett idén 12 mázsa lett az ered­mény. Ki is szeretnék bő­víteni a duplájára. Már folynak a tárgyalások a szomszéd birtokos legeltető bizottsággal. Ezenkívül a Szarvasi Ku­tatóintézet, a százhalombat­Szombaton és vasárnap Nyíregyházán a városmajori párt- és művelődési házban rendezték meg a Váci Mi­hály születésének ötvenedik évfordulójára meghirdetett tiszántúli vers- és próza­mondó versenyt. Az elne­vezés egyébként nem pon­tos, inkább Dunán inneni versengés volt: Nógrád, Bács-Kiskun, Heves, Borsod, Békés, Csongrád, Hajdú-Bi- har és Szabolcs-Szatmár megyék vers- és próza­mondói jutottak a nyíregy­házi döntőbe, összesen hu­szonnyolcán, többségükben középiskolás diákok. A résztvevőknek egy Váci Mihály-verset és egy sza­badon választott művet tai FAÖ-mintagazdaság és a halászszövetkezetek külke­reskedelmével megbízott dinnyési HSZ segítségével növényevő halakat, busákat telepítettek a szamosújlaki holtágba. A Szovjetunióból hozott halak szépen szapo­rodnak. A halastóból kifogott 641 mázsa hal már a teleltetők- ben várja az elszállítást. To- vábbtenyésztésre ajánlották fel legtöbbjét, a halak nemsokára utaznak a ge- lejl Halászati Szövetkezet­be. Még nagyobb utat tesz meg ez a tizenhárom mázsa compó, ismertebb nevén ci­gányhal, amit exportra szán­tak és ezért a Velencei-tó mellé, Dinnyésre kell vinni őket. kellett előadniuk. A szombati selejtező után tizennégyen kerültek a vasárnapi dön­tőbe. A zsűri, amely Máté Lajosnak, az Országos Nép­művelési Intézet munkatár­sának elnökletével bírálta el a közreműködőket, a követ­kező sorrendet hirdette ki: 1. Bamber Hajnalka (Hajdú-Bihar). 2. Tóth Edit (Csongrád). 3. Varga Sán­dor (Nyíregyháza). 4. Beré- nyi Eszter (Hajdú-Bihar). 5. Bósa Terézia (Borsod). 6. Gács Mária (Nyíregyhá­za). Az 1—4. helyezettek 1200 —900 forint értékű pénzju­talmat, az ü—6. helyen vég­zettek pedig tárgyjutalmat kaptak. Hírt adtunk már arról, hogy a tokaji tévéállomáson elkészült a 2-es program su­gárzására alkalmas új japán és magyar adóberendezés, va­lamint az antennarendszer. A műsor rendszeres sugár­zását december 23-tól vég­zik. Ezzel kapcsolatban Bíró Lászlóhoz, a nyíregyházi GELKA vezetőjéhez fordul­tunk, hogy megtudjuk, mi a legfontosabb teendő Szabolcs­ban ha valaki a tévé 2-es műsorát szeretné látni. Azoknál a régi készülékek­nél, ahol nincs beépített 2- es program, ott úgvnevezett konvertert kell alkalmazni — amely kapható a GELKÁ- nál, valamint a szaküs’etek- ben —, s amely két darab háromvoltos elemmel műkö­dik. Az adaotert a tv-készü- lék tetején kell elhelyezni és minden különösebb szaktu­dás nélkül az antenna kive­zetésébe kell csatlakoztatni. Jó tudni. hogv az adanter kapcsolójának piros állása jelenti a bekapcsolt, zöld ál­lása a kikapcsolt állapotot. Ezt követően a csatornavál­tót a 12-es állásba kell for­gatni, majd a finom hango- lóval a képet élessé tenni. Előfordulhat, hogy ezek után sem működik a 2-es műsor. Ekkor a tévé dobváltójában lehet a hiba, amelynek ja­vítását bízzuk a szakembe­rekre. Ha zajosan jön a kép, a szobai antenna nem ele­gendő, több elemes tetőanten­nára van szükség. Ugyanez a helyzet a megye távolabbi településein, A központi an­tennák átszerelését, vala­mint az adapterek készülék­be való beépítését a GELKA szakemberei megrendelés alapján végzik. Itt említjük meg. hogy a készülékbe be­épített adapternek előnye, nem kell hozzá elem és a tévé ki-bekaocsolósával mű­ködtethető. Egyébként mind az adapterhez, mind az an­tennához hasznos útmutatót mellékelnek. Elek Emil A Váci * szava lóverseny eredménye A határon történt Minden másodpercben H atárőrök. S2ámos erdő­háti, szatmári, nyírségi faluban köszöntik őket ismerősként és tisztelettel a helybeliek. A határ menti falvakban mindenki tudja, hogy még a legszebb nyári napokban, éjszakákon sem pihentető séta a határőrszol­gálat — de most az ember­től, a géptől többszörös erő­feszítést követel a felázott határ menti tiszapart, szán­tóföld. erdő. az eső, a hideg. Az első nap szolgálatba indu­ló határőr azonban már azt is tudja, hogy éppen ilyen­kor. amikor más fedél alá húzódik, neki kettőzött éber­séggel kell figyelni. A ha- tlhsértő a figyelem pár má­sodpercnyi lankadását is kihasználhatja. Az őrs han­gulatos ifjúsági klubjára gyakran gondolni nem taná­csos dolog ilyenkor. Pedig ott mostanában rendkívül érdekes munka is folyik, értékes dokumentu­mokban búvárkodnak a fi­atalok: javában készülnek a határőrség fennálásának harmincadik évfordulójára. Sok levél érkezik a határőr­séghez. Olyanok írják, akik negyedszázada, vagy még regebben voltak határőrök. A nyírbátori kerületpa­rancsnokságon olvastuk pél­dául a márki Danku József levelét amelyben a demok­ratikus határőrség megala­kulásának első napjairól ír. Sorai jellemzők azokra a gondokra, amelyekkel akkor szinte minden őrsön küsz­ködtek: fegyver már volt. de tányért. csajkát, kanalat mindenki magának hozott, sőt Dankuéktól üst. fazék, és 3gv bődön zsír is került &7 őrsre. A nyugdíjas nyír- eg' házi Puskás Sám lel ar- ró’ ír. hogy amikor beköltöz­tek az üres őrsre az első dolog a fegyelem helyreállí­tása volt, de nem akárho­gyan, mert amelyik parancs­nok nem tud ruhát és enni adni — altnak kétszer is meg kellett gondolni minden szót. A nyíregyházi Szendrődi Imre az első kiképzésről ír, arról, hogy az első szabad május elsejét az akkori újonc határőrök együtt ün­nepelték a kiképzőhely la­kosságával. Emlékek ezek a levelek, íróikat most személyesen is felkeresik a határőrség kép­viselői. hogy kiegészíthessék a kerület történelmét. 1945. március 12-én megyénkben. Fehérgyarmaton alakult meg a demokratikus határőrség első egysége. Az évforduló ezentúl a kerület nanja — kiképzési, katonai szünnap lesz. Ezeken a napokon bizo­nyára sok szó esik majd minden évben a régmúlt időkről. Mert a most szolgá­latot teljesítő határőrnek már nem kell eszébe jusson, hogy étkészletet vigyen be­vonuláskor. sőt a sokat em­legetett katonaláda is meg­szűnt már. Sokan kissé cso­dálkoznak is, amikor a ki­képzés hetei után először érkeznek meg új szolgálati helyükre, a határmenti őr­sökre. Mert amikor például az uttalan utakon csúszkáló terepiáróval megállnak az Ecsedi lápon lévő egyik őrs előtt, aligha gondolnák, hogy itt központi fűtéses korszerű épület, otthonos szobák, ké­nyelmes étterem, könyvtár, és sok virágtól is kellemes, szén ifjúsági klub is rendel­kezésre áll. hogy kipihenhes­sék magukat, és felkészül­hessenek a napi szolgálatra. Sokan ismerik a magyar— szovjet határon lévő Barát­ság őrsöt, amelyet a kerület saját erőből, társadalmi őez- szefogással épített, s ahol a magyar és szovjet határőrük egymás mellett rakták a tég­lát, húzták a falakat. De ke­vesebben tudnak arról, hogy a meglévő pénzt szintén tár­sadalmi munkával egészítet­ték teljesen újjá. Ma már a magye minden őrse a mai igényeknek megfelelő elhe­lyezést, ellátást biztosít. A társadalmi összefogás, a határőrszolgálat becsülete járult hozzá, hogy az utóbbi esztendőkben nagyszerű együttműködés alakult ki a határőrség és a határmenti lakosság között. Sok közös rendezvényt szerveznek az őrsök és a falvak KISZ- szervezetei. Katonafiatalok tanítják, segítik a határőr úttörő szakaszok pajtásait, az ifjúgárdistákat. A tisztek, tiszthelyettesek közül sokan részt vesznek határmenti községek, járások közéleté­ben : tizennégy községi ta­nácstag, több párt és KISZ- bizottsági tag munkája jel­zi, hogy nemcsak a lakosság­tól várnak segítséget, hanem maguk is aktívan segítik a terület fejlesztését. A ha­tárőr községek: Tiszabez­déd, Aporliget, Szatmár- cseke, Beregsurány-Bereg- daróc, Csenger példája bi­zonyítja, hogy a határőrizet társadalmi üggyé vált. Szívesen számolnak be az elmúlt évek összegezett, szép eredményeiről az Őrsö­kön és a kerületparancsnok- ségon, az emlékezetes ese­mények közül azonban so­hasem maradhatnak ki az éppen friss sikernek szá­mítható akciók, egy-egy ha­társértés megakadályozása. 1974. végén ezeket említik elsőként: Trabanttal az őrsre. Tan­ka László, Aporliget, Uj ta­nyai mezőőr éppen szolgá­latban volt, amikor egy ál­tala Ismeretlen személyre figyelt fel, aki elég mege- buáaean gyalogolt a naozőn. Faluhelyen, különösen ha- tármenti területén ritka az ismeretlen, azt többnyire út­ba kell Igazítani, vagy meg kell ismerni. így volt ez az Uj tanyánál is: éberség, a szem nem csalt. Segítséggel igazoltatás, s aztán saját Trabanttal irány az Őrs. Tan­ka László befelé irányuló határsértést akadályozott meg: az idegen állampolgár ügyében hamarosan megin dúlt a hivatalos eljárás. Záhony nemcsak az áru- szállítás, de a határőrizet te- lületán is kiemelkedő fon­tosságú hely. Két r> hogyan lehet itt határsértőt elfogni. Beérkezik az szerelvény, rajta kikötve húsz Ikarusz panoráma. Magyar és szovjet határőrök közösen vizsgálnak, viszony­lag egyszerű a helyzet, hi­szen leplombázott jármű­vek sorakoznak. De hát épp ez a lélektani pillanat, ami­kor egy kis lazaságot le­het feltételezni, hiszen egy sima platón álló, jól átte­kinthető lezárt jármű alig­ha alkalmas terep a tiltott határátlépésre. Z. pontosan erre számított, amikor elhe­lyezkedett az export autóbusz alvázának egyik mélyedé­sében, ahonnan viszont ava­tott kézzel húzta ki a ha­tárőr, aki tudta: egy határ­sértő a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig a legkép­telenebb ötletet is felhasz­nálhatja. Határsértőt fogott a sza­kács. Riadó, a befelé irá­nyuló határsértő elfogása a feladat. Szervezett akció, utak elzárása, figyelés — előírás szerint zajlik min­den. Segít Gurbán László határőr, az alegység szaká­csa is. ö figyel fel egy szalmakazal zizzenésére. Már ez is megpecsételte a határsértő sorsát. Az utó­lagos értékelés: a határőr figyelőhelyéről legfeljebb húsz másodpercig láthatta az előbukkanó határsértőt. A határőr azonban egy má­sodpercig sem volt figyel­metlen... Marik Bán** fliy-JalilW'lELftTT A magyar „Electra”, Bor­nemissza Péter eredeti, XVI. századi átdolgozásában ke­rült a képernyőre kedden, Mészöly Dezső értő-szerető dramatúrgiai gondozásával, a televízióra alkalmazó Vá­mos László a műnek a kora­beli magyar viszonyokat ki­fejező jellegét hangsúlyossá tevő, kimagasló rendezésé­ben. A magyar „Electra” a reformáció antiíeudalista és mindennemű zsarnokság el­leni vonásait is tükrözte a sophoklési tragédia kereté­ben. Ezt jól szolgálták a jel­legzetesen magyar díszletek és jelmezek (Kalmár Katalin kitűnő munkái) és külön él­vezetes volt az erőteljes, rendkívül ízes, az árnyalatok érzékeltetésére is képes, szép régi magyar nyelv, mely Bornemisszának olyannyira sajátja. A színészek érezhe­tő gyönyörűséggel ízlelgették ezt a nyelvet, s formálták a veretes mondatokat. Kútvöl­gyi Erzsébet végig bírta erő­vel a nagy feladatot jelentő címszerepet. Rajta kívül a Chorust egyedül megszemé­lyesítő Patkós Irmát és a Mester szerepében Bessenyei Ferencet emelhetjük ki meg­jelenítő készségükért és gyö­nyörű szövegmondásukért. A nemrégiben elhunyt Ur- bán Ernő utolsó televíziós műsora, a szerdán sugárzott „Nyelvek és fülek... csend, fi­gyelem! avagy: Amikor a disznó torba megy...” meg­erősíthette azt a meggyőző­désünket, hogy az író milyen sajátosan közvetlen televíziós egyéniség, hangulatos műsor­vezető volt. Bár a vidám, szórakoztató műsorban Ur- bán Ernő a legnagyobb ma­gyar faluként Budapestet emlegette, műsorát bízvást országos érdekűnek vélhet­jük. A nem nagy igényű, de humoros Móricz-jelenet, a disznóölés! kóstolóküldésről két hálás szerepre (Rajz Já­nos, Fónay Márta) alkalmat nyújtva, jó hangvételnek bi­zonyult. Igazi disznóölésen vehettünk részt nézőként egy zselicsági faluban, s a né­pi dalcsokrok, táncbetétek mellett Simon Lajos és Ily­lyés Gyula egy-egy szép ver­sét hallottuk szívesen, Hau- mann Péter, illetve Bitskey Tibor tolmácsolásában. Egy riport ürügyén egy l'űzér rig­musnak, s főképpen a ritkán látott Bihari Józsefnek örül­tünk még, s Tabi László pesti disznótorjelenete nyújtott jó karakírozúsi lehetőséget Káló Flóriánnak és Harkányi End­rének. A kellemes, 50 percnyi műsort Bogúti Péter szer­kesztette, s Deák István ren­dezte meg, jó ritmusban. A 70. születésnapját ün­neplő Hidas Antal regényé­ből készített tv-film, a „Fi- czek úr’* a képernyőn is epikus alkotás maradt. Leg­nagyobb erényei a századelő korának, budapesti társadal­minak megjslenítésa és pom­pás karakterfigurái voltak. Az utóbbiak közül persze el­sősorban maga Ficzek úr, a feltörni vágyó, némileg fan­taszta kisember akinek na­iv becsületessége mindunta­lan a könyörtelenül elnyomó rendszer valóságával ütkö­zött. Rokonszenves ez a kis­ember, annak ellenére, hogy alkatából eredően a harcot nem vállalta a körülmények megváltoztatásáért, s az urak ellenfele helyett azok áldo­zataként csetlett-botlott az első világháborúba torkolló történelem országútiam De egy pillanatra sem volt két­séges, hogy Ficzek úr a szíva mélyén jól érezte, hol a he­lye... A szélesen korfestő re­gényből Márkos Miklós )■=■(- lemző pillanatképeket épített a forgatókönyvbe, a rendkí­vül népes szereplőgárdát Hajdufy Miklós rendező biztos kézzel fogta egységes stílusba, s teremtette meg Ficzek úr életének hitelesnek ható szinterét és légkörét. Haumann Péter összetettebb jellemű Ficzek ura esendősé- gével keltett elsősorban együttérzést, s egészében ia jó teljesítmény volt, Schütz Ila pedig — szerepének meg­felelően — határozottabb és egyértelműbb karakteralakí­tást nyújtott. Merkovsxky Pál MELLETT A Rádiószínház Kopinyi György két kishangjátékát tűzte műsorára a múlt héten. Mindkettőben nagy szerepe van a félreértésnek, a köl­csönös tévedésnek, sőt a Má­sodvirágzás című játékban a szerző erre az igen régi írói leleményre, vígjátéki kellék­re építi a cselekményt, amit egy csavarral fejez be. Ezzel egy kis fintort is kever a be­fejezésbe. Az öregeknek — tudtuk nélkül — párt kereső, egymással erre szövetkező két fiatal kísérlete balul üt ki: az öregek nem adják fel függetlenségüket, — a má- sodvirágzás komikumával — mindkét öreg korosnak tartja önmagához a másikat, ezért inkább összeboronálják a fi­atalokat Ezt tartják termé­szetesnek. A téma nem nagy és nem is új, mégis jól szó­rakoztatnak a pergő párbe­szédek és a színészi játék. Bulla Elma és Kovács Ká­roly (a Néni és az öreg) ön­magát őrző, öntudatos két öregje a derűt és a bölcses­séget elegyítette. Az eredeti szándék fordul visszájára Kopányi György másik hangjátékában, a Nyílt utcán, fényes nappalban is. Itt a dörzsölt kis presszótöl­telék „bájvirág” találkozik meglepetésszerűen az egyéb­ként megérdemelt pofonnal, mert rosszul értelmezi a ’o- vagiasság határait Ebben a hangjátékban sincsenek új figurák vagy új gondolatok, mégis életteli, leginkább a Nő alakja által. Almási Éva sok színű, vibráló „szabadon- futót” teremtett, többet, mint az eredetileg megírt szerep. A Magyar remekírók című sorozat az a műsorfajta, amely igen alkalmas arra, hogy tartalmas szórakozást szerezve hívja fel művekre, frókxs a figyelmet, sőt arra is, hogy életművek iránt keltsen érdeklődést. Leg­utóbb Mikszáth Kálmán re­gényének, a Beszterce ostro~ mának ismétlésében adott is­mertetését hallhattuk. Külön értéke yolt ennek az adásnak Bárány Tamás bevezetője. Nem azért elsősorban, mert szubjektív élménybeszámolót hallottunk tőle e regény kü­lönböző életkoraiban reá gyakorolt hatásáról, hanem azért inkább, mert a beveze­tőben elhangzottak arra fi­gyelmeztetnek bennünket: rohanó korunkban Is le let, és érdemes klasszikus é-té- keínket időnként újra elol­vasnunk, mert minthg mon­danak valami újat A pénzre épülő társadalom költői hangvételű, de mégis kegyetlen kritikája Berto't Brecht drámája, a Szecsuáni jólélek. Vasárnap este közve­títette a rádió a Nemzeti Színház előadásában. Több mint tíz éve játszották már magyar színpadokon, Pesten és vidéken. Most sem lehe­tett szabadulni Sen Te. „a külvárosok angyala” történe­tének, vergődésének varázsá­tól, humanizmusa erejéről, megejtő emberi gyengeségé­től. Törőcsik Marinak most csak a hangját hallhattuk, de ezzel a most magas fekvés­ben játszó hanggal fel tudta kelteni hallgatóiban azt a szorongató érzést, amely Sen Te életének állandó kísérője volt. Brecht üzenete — a be­fejező szavak meditáló kér­dése ellenére — világos, egy­értelmű: más világ kell, nem olyan amelyet a pénz irányít, mert ebben hamissághoz kell folyamodni, hogy megélhes­sen a szegény ember. S Brecht együttérzése, szíve a szegényeké. Seregi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom