Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-22 / 299. szám
V lf^ief-MÁ(5VAÍ'ŐRg2A<5- VASäRNXP! MELLßKCf* bit. äee«5$er lí ADY ÉVFORDULÓI Tapasztalatok, tervek Oktatásunk mérlege se Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békítik a simák alattomba, lány duzzog'ássá haragvásait? FÖlaÖn á magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égbe libbent a felhő, de tovább vívja forradalmait. József Attila Szomorú várakozással figyelem, immár lüSgP Sfy évg? Hogy a múltunk leghaladóbb szellemi hagyományait is csak évfordulók altimából elpkapirgáló .köztudatunk mikor kongatja meg az ünnepi kolompokat Ady Endre évfordulói ürügyén. Nem harangok, csengettyűk sem szólnak. Pedig rajzanak Ady törül az évfordulók. ötvepqt óye, 1919. január 27-én halt meg, S írjájj a kortársak: tízezrek kísérték a teme- tő(3p. ÁWií kiérték, hitték: nem örök nyugovóra kísérik. Forradalmukhoz hitet kölcsönző találkozóra, az általa megálmodott jövő melletti fogadalom tételre sereglettek koporsója köré. Más alkalmak is kínálkoznának évfordulós ünneplésre: 1904-ben látogatott először Ös-Ba- kogyába, Párizsba. Hetven éve ennek. 1914-ben tqppant be Csúcsára. Ennek is most van hatvan esztendeje. Ég jtj yen 1934. Egész serege a negyven éve megtörténteknek. 1934-ben halt meg Léda, mjnden asszonyok Asszonya; ebben az éviben távozott az élők sorából Boncza Berta is. Két is napvilágot látott ebben az esztendőben Adyról: Bölöni Györgynek Az igazi Ady-ja Párizsban, Révész Bélának az Ady és Léftq cím® könyve itthon. | Visszább egy kicsit az időben — ugyancsak kerek évforduló —, 80 éve, 1894-ben szü-' letett Csinszka. S (íjra előbbre: 1944 nyarán, a Gestapótól ismeretlen helyre hurcolt Révész Béla, Ady barátja, életének ismerője, és számos Adyról szóló könyv, tanulmány írója halt sneg. 1934 egyébként a nyíregyháziak számára külön is emlékezetes Adyval kapcsolatban: tud- duokkal ekkor tartották az első Ady-matinét a városban, s ezt az irodalmi estet Ady. Lajos,, vezette be. Eljutott hát, ha megkésve is, Nyíregyházára Ady Endre. íme, csak néhány az ürügyek közül, ha enár mindenáron ürügyet kell keresnünk, nem is annyira Ady ünneplésére, mint inkább a róla való megemlékezésre. Úgy tűnik azonban, alvó lelkiismeretünk jobban érzi magát a felejtés fakasztotta csendben. Pedig mennyi hittél (remélte Ady a jövőt, a mi jelenünket: Hős emberségem, várakozz! / Szép álmokat aludj, Igf^nylgt!, / Jó és jó magyarságom / Hívni fog az Élet / S föltámadások örök rendje / — enekelte, szíve mélyéről fakadó óriás Késve érkeztem 1970 tavaszán Fodor András és Bisztray Adám költők szerzői estjére. Acsörogtam á? ajtó előtt, várva az első tapsot, amikór feltűnés nélkül besurranhatok. Fa’áálmas finomsággal megbongatott húrokról szűrődött ki a székely népdal: „ Titkon szerétől tartani, jaj de bajog elfeledni.. Min játszik ez odabenn? — állt meg a takarítónő kezében a partvis. —r Pribojszky Mátyás működik közre ci- terán — olvastam a műsorfüzetből. — tyíár ilyet ne tessék mondani. Eleget táncoltam én lánykoromban padkaporos bálákon, fonóban citeraszóra. később pedig a Gvöngyösbokrétával, még Londonban is. A citera nem tud ennyit, ez vagy balalajka, vagy gitár. Bed*g tényleg citera volt. Pribojszky, (Csontsovány, zavart modorú, gyötrétt arcú ember, később megmutatta Töprengett. Szerelő az oroszlányi erőműnél, technikusi tan- folyamot végzett, két kamaszodé lányt nevel, kévés a pénz, az idő. sok a gond. De lassan már révbe érne. Ám Fodor András, a tiszta ezavú és tiszta szemű költő egyszer meghallotta citgrázni. Azóta nem hagyja nyugton. Minden író1—olvasó találkozóra magával viszi folklórfesztiválokra hivatja meg. ösztökéli, hogy ne törődjön mással, csak a hangszerével Most mit érdekli iiyen nagy embert, aki gz írószövetség költői szakosztályának titkára, hogy egy békési parasztfiú gyerekkorától kéz /e kedvét leli a citerázgatá*ban? . Négy évvel később decemberben vagy százhúsz ember figyelt feszülten a nyíregyházi megyei művelődési központ nagytermében magabiztos, széles vállú kemény vonású férfit, aki saját felvételű filmszalagokról, diaképekről vetített. Otiélményeit mesélte arról a tizenhat országról ahol 1971 óta hangver- senykörúton járt. némelyikben többször is: az össze* szocialista államban Angliában Francia- é' Olaszországban. Japánban holland é göröe földön Ugyanaz a Pribojszky Mátyás volt, immár világhírű hivatásos művész *z egyetlen népi hangszeres szólista Magyar- országon aki az Országos Filharmónia alkalmazásában áll Soron kívül megkapta a legmagasabb minősítésű működési engedélyt Az hitével bízva mibennünk; abban a generációban, amelyik életében „a nemzeti becsület ott kezdődik, ahol a munkát honorálják”, ahol „se Vencel, se István koronája nem dicsőséges, ha a munkát pénz helyett a régi nemzeti dicsőség és önérzet hamis hatosaival akarják kifizetni”. Nagy volt Ady hitében, létében, akarásaiban, legnagyobb volt teljes emberségében. Móricz Zsigmond a „zengő szavú, zengő szívű dalnokot, a pacsirtaálcás sirályt” látta benne, aki „félelmetes magában száguldott az élők sorai előtt”. Az élők közül búcsúztatva mondotta róla: „Embertestvérünk fekszik itt, akinek egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat. Ö szerette helyettünk az emberiséget s ő szenvedett érettünk az emberektől, ö szíttá fel a mi borunk mérgét, s ő fizette le érettünk a nyomorúság adóját”. Eljövendő szörnyű időket sejtve helyezte sírjára koszorúját Tóth Árpád is: Kik körül- álltuk ravatalod, / Ma már tudjuk vezeklőn, törve, sírva, / Hogy nem te voltál akkor a halott, — / Mi dőltünk zsibbadt, léha szörnyű sírba! „Egyetemes magyar” volt, minden népek bánatának siratója, minden örömök és blinden fájdalmak átérzője, egymás ellen acsarkodó kis népek legszebb hitének, egyetlen lehetséges jövőt teremtő akaratának összefogója volt ö, akiről Lukács György állapította meg, hogy „az élet mitológiává lesz... költeményeiben”. Ez a mitológia a legjobbak számára akkor kölcsönzött megtartó erőt, amikor „dühödt angyal dobolt riadót”, amikor „világot elsüllyesztő rettenetes éjszakává” züllött az Élet, amikor „nrünflen Leendő összeomlott”. Megtartó erő volt Ady költészete olyan kor- ban, amikor „ránkszabadult minden vétek”, amikor összetörtek az álmok is. József Attila még úgy tudta, úgy vallotta rólg, hogy „a télévé ny titokzatos honában izgat tovább, nfem nyugszik, nem feled”, hogy lelke „szeleket űz a Hortobágy felett”, és hogy a „verse törvény”. Jó lenne osztani József Attila hitét. Jó lenne hinni abban, hogy Ady verse még ma is törvény. Jó lenne hinni, hogy Adyt ma is hívja az Élet és a költői „fölt:' mdá$ok örök. -Rendje”. Jó lenne hinni, hogy ifjú szívekben, virágzik Ady hite, s jó lenne velük együtt mondani, és Adyval: Az élet él és élnj akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoijanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Jó lenne hinni, hogy Ady, aki „teljességes "szimbóluma a maga kprának”, él, vagy meg sem halt talán, csak a pillanatnyilag köréje szövődő csend —, mely múlékony, vagy még- inkább: csak a mi fülünk hallj3 —'> mondatja velünk ezeket a keserűen vádoló szavakat. oroszlányi, majd gyöngyös! erőmű munkás negyvenévesen művészi pályára lépett Nyíregyházán most' járt először. Kóródy László, a művelődési központ főelőadója mondta el a meghívás történetét; — Évek óta lenyűgöz Pribojszky egyedülálló előadásmódja.' Soha ’ nem képzelt varázslatra bírta ezt az igénytelennek tartott népi hangszert. A megyében ötszáz citerajáté- kost tartunk nyilván. A legjobbakat meghívtuk, hogy közvetlenül hallhassák ezt a dallamok és ritmusok szépségétől „Elbűvölt bfl- völőt”, ahogy felfedezője Fodor András neveztem neki ajánlott versben. Tárcái Zoltán, a Bessenyei György főiskola zenei tanszékének vezetője: — Elemi erejű tehetség. Virtuóz, de pem zsonglőr, technikailag tökéletes, érzelmileg mélyen átélt, kezével könnyed, szívével megszenvedett a játéka. Molnár László zeneszerző, a Szabolcsi Szimfonikusok karnagya: — Bakfark Bálint pengethette így a lantot. Vagy Rácz Aladárra emlékeztet, áki valósággal forradalmasította a cimbalom lehetőségeit. Veszély Gabriella énekesnő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára: — És nehogy valaki véletlenül csak őstehetségnek könyvelje el. Tanítottam a főiskolán Ritka természetes zenei intelligenciával bír s rövid idő alatt nagyon tudatosan csiszolta, fejlődése még korántsem ért véget Pribojszky Mátyás két dologban nem vál- -ozott. Ugyanolyan szerény, mint négy éve, és igyanúgy megszűnik körülötte * világ, ha húrt érint a pengetője. Kónya István tatabányai fényképész ke- zemunkája a citera. (Kónya Lajos költő öcs- cséé) aki ifjúkorában Cremonában, az Ama- tók, Guamerik, Stradívarik városában & he„Az 1974/75-ös tanév kiegyensúlyozottan és nyugodtan kezdődött” — állapította meg nemrég sajtótájékoztatóján Gosztonyi János oktatási államtitkár. A megállapítás mind az általános, mind a középiskolákra vonatkozik. Égy, az országot átfogó felmérés és vizsgálat jogosítja fel az oktatást irányítókat arra, hogy ezt kijelentsék. Tegyük hozzá: ha megyénket nézzük, akkor is igaz a tétel, s tegyük hozzá vannak területek, ahol kiemelkedően jó eredményekkel büszkélkedhetünk. Ugyanakkor az is igaz, jó néhány országosan jelentkező probléma nálunk talán sarkosahban észlelhető. De nézzük a tapasztalatokat, országos és megyei összevetésben. Mindenekelőtt látható, hogy az elért sikerek egyik forrása, hogy a párt Központi Bizottsága által hozott oktatáspolitikai határozatot, valamint az anngk nyomán születatt állami intézkedéseket a pedagógustársadalom a múlt évinél sokkal jobban ismerte szeptemberre. Ebben jelentős szerepet kaptak Sza- bolcs-Szatmárban is a pedagógus pMiszervezetek, melyek elsősorban az egységes értelmezést segítették elő. Helyesen vonták le a múlt tanév tapasztalatait is, és ebből fakadóan a 357 általános, a 29 közép és 12 szakmunkásképző iskolában a több mint 100 ezer tanuló alig érezte a korábbi útkeresések sokszor 'zavaró, de mindenképpen előremutató jelenségeit. A demokratizmusról A tanév elején már látszott, hogy a legtöbb gondot az iskolákban a rendtartás, illetve az abból eredő házirend okozza, vagyis a demokratizmus alkalmazása. A tanulói kötelességek és jogok pontos körülhatárolása az iskolák egyharmadánál jól valósult meg, azokban benne foglaltattak az ifjúsági szervezetek véleményei is. Az ilyen házirendek valóban adnak fórumot a tanulói véleményeltnek, elő- iskolát jelentenek a későbbi üzemi demokratizmushoz is. Sok helyen sajnos ez csupán részben valósult meg, igen nagymértékű volt a formalitás, ugyanis meghallhattak az ifjúság véleményét, de figyelembe már nem vették. Ez mintegy egyharmadát érinti iskoláinknak. A maradék — szintén 30 százalék körül — egyáltalán nem hajtotta végre az utasítást, nem' számolt a fiatalok okos és hasznos javaslataival. Mind az iskolai parlamentek, mind a városi, járási és megyei tanácskozások jelezték: a fiatalság tartalékai szinte kimeríthetetlenek. Így hát érdemes-az-iskolákban-felülvizsgálni a házirendeket, hiszen azok jó vagy rossz vol- ta hozzájárul a szellem kialakulásához, s eldöntheti a nevelői erőfeszítések eredményességét is. Tegyük hozzá: megyei tapasztalatok szerint a házirend egyben jó önnevelő a dia- koknak, és sokkal jobban gondoskodnak betartásáról, mint bármely más, csupán nevelői forrásból származó szabályozás esetében. Általános megállapítás, hogy mind a tananyagcsökkentés mind egy sor új módszer eddig áidí'vos hatását érezteti. Igen lényeges vonás, hqgy az üzemek és iskolák kapcsolata lassan kimozdul az anyagi kapcsolatok elég sekélyes szintjéről, és mindinkább telítődik olyan tartalommal, amely lehetővé teszi, hogy az iskola segítsen a felnőttoktatásban, az üzegedfikészftés és rejtélyes olasz hangszerlakkozás titkáf is elleste. Erdő zúg belőle, ha Pribojszky a lovát ugrató Rózsa Sándort idé- zL Hétrét hajlik a dallam íve, mint az egeken a bánat, ha kesergőbe kezd. Kállai kettős-feldolgozásában szerelmes vágy szárnyalt, féktelen jókedv, kihívó büszkeség tombol. („Ezzel a művel kutya kötelessége minden szabolcs-szatmári népzenésznek megpróbálkozni, mert kik játsszák, ha nem az idevalósiak?” — azólt a hallgatósághoz egyetlen heves mondatával.) Hálásan, terveket szövögetve hallgatják a hangszert és művésze szavát Szabolcs-Szat- már citerásai. A 78- éves idős Szabó Pál, aki nem restellt Tunyogmatolcsról idezötykölőd- rii, éppúgy áimélkodik, mint a nyírbéltekiek legügyesebb muzsikusa, a tizennégy esztendős Mészáros András. —r A néptáncmozgalom is rengeteget nyerhet vele — súgja Szakács Balázs nagy- kállói tánctanár —ha állandóan működő, fejlődőképes citerazenekarok alakulnak. A tánccsoportok egyik legfőbb baja a megfelelő zenekíséret hiánya. Stílustalan, sőt egyszerűen nevetséges, ha a néptáncot zongorára, vagy harmonikára ropják. Pribojszky előadását befejezve sorra meghallgat minden együttest. Kicsiny táskamag- nöjára veszi és azonnal visszajátssza a zenét. Türelmesen, pontosan magyaráz, miben javítsanak a húrfogáson, a pengetést technikán, az összhangon. Aztán ismét hangszeréhez lép és felszólítja az egybegyűlteket, hogy közösen adják elő az ismert dalt: „Nyírbátorba két úton kell bemenni...” Sem citera, sem torok nem maradt némán. A citerások találkozója ezüstvasárnap történt. Aranyat ért fL Szabó János mi munkások képzésében. Örömmel tapas» íalhatjuk, hogy mind Nyíregyházán, mind a megyében tért hódít ez a szemlelet, amelyhez mint a IíAFE esetében az is társul, hogy az üzemi KISZ ifjúsági vezetőkkel a közvetlen nevelési munkához is segítséget nyújt. Tanító és tanár Szóba került a tájékoztatón az a rég! gond, amely i tt "Szabolcsban is megfogalmazódik. Az nevezetesen, hogy a nevelők számára biztosított sok, hasznos és valóban nagy anyagi erőkifej tésf kívánó kedvezményből a tanítók és tanárok nem arányosan részesülnek. Nálunk, phol az egységes nevelőképzés gyakorlati a tanárképzőn országosan követendő modellként jelentkezik, különösen érzékeny visszhangot vált ez ki. Az óraszámcsökkentésből a tanítók kimaradtak, az osztályfőnöki pótlékot nem kapják.' Tudja az Oktatási Minisztérium is, hogy mindez nem rendezett kérdés, ennek ellenére teljesen megnyugtató választ az államtitkár sem tudptt adni. Tény, hogy anyagi előfeltételei vannak egy kedvezmény általános bevezetésének. így azt kell megérteni, hogy a minisztérium és a felsőbb szervek azzal, hogy napirenden tartják ezt a jogos fájdalmat, lényegében a normalizálást kívánják szorgalmazni. öröm volt ugyanakkor azt tapasztalni, hogy az egyik legfontosabb országos gond megyénket csak kismértékben érinti. A képesítés nélküli nevelőkről van szó. Igaz, nálunk i$ tanítanak ezek a lelkes fiatalok, sőt mi több, mind tanul is a felsőfokú intézmény levelező tagozatán. De rendkívüli, sőt egyedülálló, hogy nálunk már a második tanév kezdődik úgy, hogy új képesítés nélküli nevelőt nem kellett beállítani. Osztályozás nélküli értékelés Sok vitát váltott k| mind nevel®, mind! szülői körökben a kézségtárgyak osztályozás nélküli értékelése. A tapasztalatok eltérők, de az országos kép azt mutatja: ott ahol a nevelők kellő felkészültséggel, kedvvel, megfontoltsággal, a tantestület egységes véleményét tükrözően fogtak ehhez hozzá, ott igén jó eredmények születtek. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy más tárgyakra ezt kiterjeszteni nem lehet, ennek számos olyan gyakorlati tapasztalat mond ellent, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A sajtótájékoztatón Igen Jelentős helyet kapott a felnőttoktatás problematikája is. igen örvendetes, hogy a szakmunkások középiskolája — ez új forma — átütő sikert aratott, ée mg hazánkban több mint 11 ezer, főleg fiatal szakmunkás végzi így tanulmányait. A cél — és ezt nyomatékkai hangsúlyozták —, hogy az iskolák biztosítsák e forma vonzó jegyeit, folyamatosan gondoskodjanak arról a megyei és városi oktatási szervek, hogy a feltételek állandóan javuljanak. A középiskolai tudás megszerzése mellett továbbra is előtérben marad azok képzése, akik nem rendelkeznek * nyolc osztállyal. Igaz, sokan vitatták, hogy ez a forma kielégítő-e. A gyakorlat ugyanakkor az: a felnőttek oly komolyan veszik a tanulást, hogy azzal nemcsak űrt pótolnak, de sok esetben a további tanulást is megalapozzák. És itt a lényeg: felkeltik az igényt, ami lényegében a folyamatos művelődés alapját is jelenti. Munkásfiatalok nevelése Várható, hogy hosszú vajúdás — érthetetlenül hosszú idő — után a szakmunkásképző iskolákban lesz olyan tantárgy, mely a leendő munkásosztály világnézeti nevelését szolgálja. A középiskolákban a világnézetünk alapjai már szerepel a tantervben, de a szakmunkásképzőkben, ott ahol a legnagyobb szükség lett volna rá, eddig ilyen tárgy nem volt. Most dolgozzák ki azt a tervet, amelynek keretén belül gazdasági, gazdaságpolitikai és állampolgári ismeretek ötvözeteként egy új tárgy keiül bevezetésre. " így került szóba a fakultáció kérdése. As évtized végéig lehetőség nyílik arra, hogy * középiskolákban a tanulók, akik ,egy-egy terület iránt érdeklődnek, tantárgyakat választhassanak. Természetesen összhangban a lehetőséggel, az általános igénnyel. Szó van arról, hogy egy-egy iskolában olyan tárgyak középfokú oktatása is folyjék, amelyek elhelyezkedési lehetőséget biztosítanak. így a könyvtártan, népművelés, gyors- és gépírás bevezetése egyben a fiatalok igényét is kielégíti, és fontos közművelődési feladataink végrehajtásához is segítséget nyújt. Egy-egy tantárgy bevezetése esetén — pl. családi életre nevelés —~ nem frontális áttörésről van szó, hanem fokozatosságról. 4 Végezetül, s ez megyénket különösen érinti, igen nagy gondot jelent majd, itt már ma is, a várható demográfiai megugrás. Központi Bizottságunk kongresszusi irányelvei éppen ezt figyelembe véve hívta fel a figyelmet arra, hogy a következő évek rendkívül fontos feladata lesz a gyermekintézmények fejlesztése. Megyénkben, ahol ma is több száz tanterem hiányzik, ahol minden eredmény ellenére is jelentkezik még óvoda} gond, ahol most a bölcsödéi program egy lépcső a megoldás felé, különösen érthető, hogy országosan az 1980-ig iskoláskorúvá váló 120 ezer kis magyar elhelyezése gond lesz. Nos, az erre történő felkészülés nemcsak a központi szervqkg hanem a helyi erők nagyobb aktivitását, mozgékonyságát is megkívánja. Surge! S.ajeft p**p*w» 4 Takács Péter Citerások találkpzőja Könnyű kézzel, nehéz szívvel 8
