Kelet-Magyarország, 1974. december (34. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-14 / 292. szám
BELET-MAGTARORSZJie t A NATO egyoldalú előnyökre törekszik A szovjet kiildöltspQ vezetője a bécsi tár nyúlásokról Nyikolaj Znbelkin, a Szovjetunió hőse: Magyarországért harcoltunk Szerencsés embernek tartom magam, mert Magyarország felszab» dalosának 30. évfordulóját itt, magyar barátaim körében élem. Három évtizeddel ezelőtt részt vettem Magyarország területén a német fa* siszta hadsereg elleni harcodban. Kaicnasorsom végig vitt az árszágon a keleti határoktól a nyugatiakig, részt vettem csatáiban az ország déli és északi körzeteiben. Sok mindent átéltem a fél év alatt. Minderre v:sszaem!é'<ezvén azonban nem vállalkozom rá, hogy időrend' sorrendben felidézzem minden egyes nap eseményeit. Inkább a Magyarországgal és a magyarokkal való találkozásaim legjellemzőbb és véleményem szerint legfontosabb epizódjait emelem ki, amelyek egész életemre hatottak, s hazám után Magyarországot a legközelebb hozták hozzám. A szovjet katonák rohama Szeged utcáin. (APN-fehréteQ T ervezés KGSTszinten A KGST Tervezési Együttműködési Bizottsága megvitatta a szocialista országok legközelebbi ötéves (1976— I960) népgazdasági tervei összehangolásának és kölcsönös együttműködésének kérdéseit. A tagállamok képviselői megállapították, hogy a KGST által az 1971—1975-ös évekre előirányzott együttes intézkedések megvalósításának eredményeképpen már feltárultak a kölcsönös sokoldalú együttműködés elmélyítésének nagy lehetőségei. Az ülésszakon nagy figyelmet szenteltek egyebek között az orenburgi gázlelőhely feltárásában való együttműködés realizálásának. Geológusok szerint az orenburgi lelőhely 1,7 billió köbméter földgázt, sok gázkondenzátú- mot és kénhidrogént tartalmaz. A következő ötéves te-v időszakában O’-enburgtó! (Pél-Ural) a Szoviebtnlő nyugati határáig gáz-távve zetáket fektetnek le s a föld gázt eljtittatiák a KO«?T-tág- országokba is. A 2750 kile máter hosszú csővezeték éní tését Bulgária. Csehszlovákia. Lengyelország M^uvar- órszág. a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió vállalta magára. Az úi vezeték lényegesen megnöveli a résztvevő országok földgázzal való ellátottságát, éventp maximálisan 15.5 milliárd köbméter gázt juttat el a tagországokba. A bizottság megvitatta azokat a kérdéseket is. amelyek a Szovietunióban a KGST-tagállamok részvételével építendő dúsító és kohóinán vállalatok létesítésével. illetve a mes'evö ilven vállalatok hevítésével f’" «-o-tőnek össze. K^ek a beruhá-rések már 1990-től me«?t4r\í1- nek. mert a Szoviettirn'ó növeli a V^‘?<Sr’eq7élK+^qrykat. A7 e^vüttrouködAs ilven iránvn feiV^Ttpsét a cra?dasá^í fn te «jrAenS komnlex program ír if ánvózta elő. (GŐHr a KG^T_he7 tartozó o^ffá^ok n^n^azöa^ócrRipnk fémmel való fja-rvcrerí^ ható- konv. bosszú időre biztosított f»n^t,«5«ja. A kővetvp7^ AveVben a JJ'GCT-orszóftok intern qoío- naJ?^ta mns7.ak? ó<? on7^oc<5fTi gpdftíyStfet nyóítnuak TV^oníov-m<£Vo?t fe^öoicrozó ina»’ jfpy1o^’7+ócóV»P7. A te rr-óTI omn^ mnmrítottóV p Tort (póT«;7erőhb m^'tc5'7'or°kpt eh_ ben az effvnttmukööóciheu A7 ilven iférrsn'i tervek reaSi-rálésa ipVirafóvó te*37i a Mongol NénköTtársasá»? lakosságának éle1mis7erekkel való 1obb ellátását, valamint azt. hogv Mongólia növelhesse mezőgazdasági kivitelét. Oleg Hlesztov, a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet csökkentésével foglalkozó tárgyalásodon részt vevő szovjet killdöttsés vezetője nyilatkozatot adott Anatolij Szemjonovnak, a TASZSZ tudósítójának. Mint mondotta a szocialista orszá- gok küldöttségei a tárgyalások negyedik fordulójának időszakában is arra törekedtek, hogy elérjék e fórum legfőbb célját: a megállapodást a fegyvere.; erők és a fegyverzet magas fokú koncentrálódásának megszüntetéséről Közép-Európában. A NATO-országok olyan javaslatokkal állnak elő. amelyek közvetlen célja hogy egyoldalú katonai előnyöket szerezzenek a maguk számára. Ők azt indítványozzák, hogy csupán a szárazföldi csapatok személyi álloA dél-vietnami Mekong folyó deltavidékén, amely gyakorlatilag a kambodzsai határtól a Dél-kínai tengerig terjed, csütörtökön és pénteken folytatódott az úgynevezett rizsháború, a saigoni haderőknek a betakarítás alatt álló téli rizstermés megkaparintásáért indított hadművelet-sorozata, illetve a felszabadító erőknek ezzel szemben fellépő, a parasztok éj termésük védelmében foganatosított ellenakciói. A felszabadító erők az országutak egyes szakaszainak és hidaknak az elfoglalásával, a saigoni alakulatok újonnan létesített állásai, a járási és tartományi székhelyeken működő parancsnokA kőolajexportáló országok Bécsben tárgyaló miniszterei péntek délelőtti ülésüket több, mint 3 órás tanácskozás után felfüggesztették és azokat délután, magyar idő szerint 17 órakor folytatták. A Reuter angol hírügymányát kell korlátozni kirekesztve a csökkentésből a légierőket és a nukleáris fegyverzetet. Nyugati partnereink ezenkívül amellett kardoskodnak hogy a Varsói Szerződés ailamaT csaknem háromszor olyan mértékben csökkentsék csanataik létszámát. mint a NATO-országok. Nyilvánvalóan irreális és jogtalan megközelítés ez. A bécsi tárgyalások már több, mint egy éve folynak, de ezidelg nem jött létre semmi konkrét eredmény. Azt reméljük, hogy a szünet után, amikor január végén felújítjuk a tárgyalásokat, a nyugati küldöttségek konstruktívabb magatartást tanúsítva jönnek Bécsbe, ami lehetővé teszi majd a kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozásának megkezdését ságal és egyéb katonai célpontok ellen végrehajtott akciókkal akadályozták a termés elrablására indított támadásokat. A harcok súlypontja Moc Hoa és Tay Ninh térségében volt Moc Hoától 13, a kambodzsai határtól 15 kilométerre, felszabadított területen csütörtökön lezuhant a saigoni fegyveres erők egyik helikoptere, amely 50 különlegesen kiképzett katonát, úgynevezett rangért szállított. £ saigoni parancsnokság a lezuhanás okát ismeretlennek mondta, de helyszíni jelentésekből kitűnik, hogy minden bizonnyal a felszabadító erők légvédelme lőtte le a helikoptert nökség a tanács egyik meg nem nevezett tagjára hivatkozva jelentette; a miniszterek megegyeztek abba.' hogy a kőolaj barrelenkénti árát átlagban 38 centtel megemelik. is e'sn óppsek inagyai Jö.dön L A i embert emlékezet különösen mélyen őrzi azt, amivel először kerül szembe. Bennem is élénken él az a nap, amikor először léptem magvar földre. Hajnalban a Katyusa- üteg, amelynek parancsnoka voltam, elhagyta lőállását, hogy előbbre vonuljon. Hamarosan kibontakozott előttünk Szeged képe. Egységünk megkerülte a várost, és megállt a Tisza- parton. Átkelőhelyet kellett keresnünk, méghozzá gyorsan, mert a túlsó parton már gyalogságunk harcolt, és tudtuk, hogy nagy szükség van a segítségünkre. Szerencsénk volt: a műszakiak már megépítettek egy pontonhi- dat, megkezdődött az átkelés. Küldöncöt menesztettem az ütegért s iómagam az átkelőhely közelében maradtam. Rágyújtottam. Néhány perc múlva megjelentek Katyusá- ink, mögöttük a lőszerszállító teherautó. Elindultam a kocsik felé. És ékkor történt valami, ami sok más példa mellett tanúsítja, hogy a Vörös Hadseregnek Magyar- országon jó segítői voltak, s a fasizmust az egyszerű emberek éppúgy gyúlöltjk, mint mi. Elindultam a lőszerszállító kocsik felé. A tűzfegyverek már a part közelében jártak, de a lőszeres kocsik még csak akkor kezdtek leereszkedni a folyóhoz. S ekkor az egvik harckocsi közelében felrobbant egy ellenséges lövedék. Alighanem senki sem törődött volna vele, elvégre háború van, és háborúban lőni szoktak! A kővetkező pillanatban azonban a teher- uató kigyulladt. Bizonyára szilánkok sértették meg a benzintartálvát. A helyzet nagyon komoly volt: a teherautón tíz láda volt. m’pde'ívikben két-két harci rakéta. Ha a tűz eléri a ládákat és rnaycvuVad a rohbapóoor a rakétákban.,. T^ery j»'7rtrr|r>ínq,n- tás alatt semmi sem marad az ütegből, sem a pontonhfdbóL Ugyanúgy tudta ezt az üteg minden harcosa, mint én. Azzal is tisztában voltunk, hogy a baj elhárítására nagyon kevés az idő. Ezért a katonák, nem várva parancsot, az égő teherautóhoz rohantak, a sofőrök pedig a Katyusákhoz és a lőszeres kocsikhoz futottak, hogy minél messzebbre vigyék őket az égő kocsitóL Mire odaértem a lángoló teherautóhoz, az első ládákat már leemelték róla, és távolabb vitték. Honnan volt az embereknek ennyi erejük? Rendszerint két harcos cipelt egy ládát. Hát ez meg kicsoda? Egy civilruhás férfi, fején kis posztókalap. Körülnéztem, s akkor megpillantottam még két másik parasztembert is a kocsi mellett. ök idősebbek voltak, mint az előbbi. No, de nem volt idő a töprengésre, hogy kicsodák és honnan kerültek ide. Cselekedni kellett. Minden perc drága! Fs sikerült! Az égő teherautót még idejébe» lepakoltuk, majd önkéntel segítőinkkel együtt a lerakott ládákat feldobáltuk a többi kocsira. A leégett kocsi sofőrje elmondta. hogy amikor kigyulladt a teherautó, a három magyar futott oda elsőnek. Szó nélkül hozzáfogtak lerakni a ládákat a kocsiról. Különösen a húsz—huszonkét éves forma fiatalember igyekezett nagyon. Valószínűleg nagyon erős lehetett: egymaga dobta vállára a kocsiról leadott ládát, és vitte bis- tonságosabb helyre. Amikor továbbrobogtunk, a három magyar sokáig integetett még utánunk. Különösen a fiatalember alakja maradt meg emlékezetemben. Magas volt és a kezében szorongatta gvűrött és tűztőj megoörkölődött kalapját. Ott állt az úton és integetett míg csak el nem tűnt a szemem elől. (Folytatjuk) ^tzshéború DéE-Vielnaniban Olaj ártanácskozás Varga Domokos: Köty'Őkk Ó 4. Oly szánandó volt szegény, oly szeretni való, hogy nekem is jobban esett így becéznem. „Bubu. Bubuska. aranyos Bubuska!” — mondogattam neki, ezzel fogtam az ölembe, ezzel ringattam a térdemen, mert a magv lázai, gyors pihenései miatt a tüdőgyulladástól is féltettük, volt olyan éjszaka, amit csaknem végig az ölünkben töltött. A betegség mindig nagy alkalom a gyerekrontásra a mi ezt az első alkalmat pompásan kihasználtuk. A Bubuvá vedlett leányzó tíz map alatt teljesen megegész- «égesedett, de többé nem változott vissza régi önmagává. Nem volt hajlandó visszaszokni az ágyába, de a járókába beleszokni se: betegségének színtere, a kiságya melletti széles szülői rekamiá, meg apjának-anyjá- nak, testvéreinek az öle lett állandó tartózkodási helye. Efféle engedékenységtől mindenkit óvni szeretnék, ha már családom tagjait hiába óvtam. Ne hagviák a gvere- ket az ölükbe szokni. Kapas- sák önálló játékra a járókában. az elrekesztett szobasarokban. a nyitott aitaiú, de ráccsal elválasztott kisszobá- ban kinek mire van módja különben megbolondulhatnak a folvton rajtuk lógó fiuktól lánvuktól. A mi nagvobb gyerekeinknek is volt valamikor külön kis szobáia. amelynek az ajtajában egv járókarács állta útjukat hogv ne indulhassanak kedvük szerint távolabbi kalando«5sokra. Amelyik elérte a csúsző-mászó kort. annak már ott volt a helye. No de Bubu! ö, ugyebár egykébb volt az egykénél, hetedik gyerek létére. Egyetlen kicsi gyerek nyolc nagy — kamaszok és felnőttek — között. Nem kellett hozzá sok biztatás, hogy ezt a helyzetet bölcsen kihasználja a maga javára. öregedő szülőknek már gyöngébb a szíve. A kései gyerekeknek többnyire elké- nyeztetés a sorsuk. Kivált ha elegendő kényeztető kínálkozik erre a célra. Nálunk kínálkozott elég, nem panaszkodhatom. Azon felül, hogy Anyja is hazaszorult két évre, gyermekgondozási szabadságra, meg magam is igyekeztem ekkoriban minél több időt otthon tölteni, ott voltak az önkéntes szülőhelyettesek is, főleg a két kisebbik fiúnk, Dombi és Gergő. Bár a többi gyerek sem maradt ki a jóból. Nem kérdezték már, miért akart anyjuk még egyet. Már-már elképzelhetetlen volt számukra Is, hogy ne volna Bubu, s ne körülötte forogna as otthoni világ. Mert — sző ami sző — körülötte forgott. Mondhatnám, egyre sebesebben, hogy néha már szédültünk belé. Csak ne lett volna olyan észvesztőén édes! Már ahogy háromhónapos korában kezét a szeme elé emelte, és irget- te-forgatta. nézegette. Vagy ahogy később az arcára játékból odadobott pelenkát ráncigálta le kacagva: akkor is, amikor még nem tudott beszélni, később meg már szóval is megtoldva a játékot. „Nincs Bubu! Nincs! Sehol sincs!” — mondtuk neki. „De van!” — húzta le magáról a pelenkát, a kendőt, a törülközőt, s nagyokat nevetett mellé. Ugyanezt fordítva is játszottuk. „Nincs Apja! Nincs! Elment világgá!” — mondtam, de most az én fejemen volt a lecibálnl való. Már nyúlt is érte. „De van! De van!” Mondom, némán la játszottuk már ezt, de nem kisebb gyönyörűséggel. A szót, hogy nincs, nagyon hamar, talán már féléves korában értette. Még el is pityeredett, mikor • vártnál hoMMtbb Mán Mgoltam le az ágy vége mögé, hogy „Nincs Apja, nincs Apja!” De ha csak az arcom takartam el a két tenyeremmel, soha nem vette komolyan a dolgot. Odanyúlt a kis kezével, s feszegette le az ujjaimat, majd maga is eltakarta a saját arcát, hogy viszonozza a kölcsönt. „Nincs Bubu! Nincs!” — mondtam, s ettől boldog volt, hogy ő is tud nincs lenni. Istenem, micsoda jó játék egy ilyen kicsi gyerek! Egyszer azt találtam ki, hogy szeme láttára összehajtogattam egy újságot, úgy ahogv az újságos szokta beszorítani a leveles láda nyílásába, s odatettem a válla mögé. amint nekidőlt a nagypámá- nak. Hathónapos lehetett, vagy talán öt és fél, mindenesetre még a betegsége előtt történt a dolog. Forgatta a nyakát, nézegetett hátra, de nem tudott úgy megfordulni, hogy az újságot is lássa. Izgatta viszjont; hogy az a valami ott van, hisz látta, mikor odadugtam. Fészkelődni kezdett, kezével nyufkálni, s nem nyugodott, amíg meg háta mögül, összenevettünk» s már adta is ide, hogy dug« jam megint az előbbi helyé, re. Az ilyesféle gyakorlatok nagyon ügyessé tették a kezét. Kapott nemsokára műanyagból készült kis színe» hengereket is, akkorákat, hogy jól meg tudja markolni (talán tizenkét darab volt egy zsacskóban). Eleinte csak rázta őket, mert csörögtek is, majd egymás tetejére rakosgatott hármat, négyet, meg gurigázott velük, de egyéves kora előtt már azt is megtanulta, hogy tudja elpattintani őket: ha az álló henger szélét lenyomja egy ujjával, az elugrik, s aztán csörögve esik le a padlóra. Mindezt csak azért írom 1« ilyen részletesen, mert máa szülők is nyilván törik a fejüket, milyen játékokra kapálhatják rá azt a csöpp emberkét, akit most már hónapról hónapra jobban szeret- nah. Wrtv*íuag
