Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-09 / 262. szám

rn 1* r. /I lelj es erteku , munka A CSÖKKENT MUNKAKÉPESSÉGŰ EMBEREKET egy­re kevesebb országban tekintik csökkent értékű munkaerő­nek. Aki színvak, nem vezethet gépkocsit, aki tériszónyban szenved, nem lehet darukezelő, de ettől még valamennyien teljes értékű embernek számítanak, csak bizonyos foglalko­zásokra nem alkalmasak. Ugyanez, a helyzet a rokkantak­kal, a testi — sőt jórészt a szellemi — fogyatékosságúakkal is. Megfelelő helyen, megfelelő módon foglalkoztatva őket épp oly fontos, értékalkotó munkát végezhetnek, mint a min­den tekintetben egészséges társaik. Az országos tapasztalatokat tekintve úgy tűnik, hogy az iménti megállapításokat nálunk még rendkívül nehéz meg- értetni a munkáltatókkal. Tisztelet a kevés kivételnek, lepereg róluk a humánum által diktált legsúlyosabb érv: mindent el kell követni, hogy a bármelyen okból csökkent munkaképes­ségű emberek ne érezzék magukat csökkent értékű ember­nek. Eddig nem késztették gondolkodásra a munkáltatókat a kézenfekvő gazdasági előnyök: a munkaerőhiány enyhítésé­nek, a bérköltségek és nyugdíjterhek csökkentésének lehető­sége sem. Be kell látni: a munkahelyek önszántukból — az e célra létrehozott vállalatoktól, szövetkezetektől eltekintve — vajmi keveset tesznek a rehabilitáció érdekében, a prob­léma megoldását ezért állami kézbe kell venni, s ha más­ként nem megy, szükségessé válhat az adminisztratív eszkö­zök alkalmazása is. , AZ IRÁNYÍTÓ SZERVEK eddig jobbára csak agitáltak az ügy előmozdítására. Egy-két évVel ezelőtti, e témával fog­lalkozó kormányhatározatokból már kiderült: ennél hatáso­sabb intézkedésekre lenne szükség. Akkor a kormány előírta, hogy meg kell vizsgálni, milyen módon és eszközökkel lehetne befolyásolni és érdekeltté tenni a vállalatokat a rehabilitá­ciós módszerek továbbfejlesztésében, illetve abban, hogy egy­általán foglalkozzanak. a rehabilitációval. Most elkészült a -javaslat, amit a kormány legutóbbi ülésén megvitattak. Eszerint, a körülbelül 270 ezer embert érintő gond meg­oldása továbbra is jórészt az állami vállalatok feladata (jó­részt : mert a rehabilitációra szoruló emberek dolgoznak ma­gánmunkáltatóknál és szövetkezetekben is.) A Munkaügyi Minisztérium vizsgálata megállapította, hogy a csökkent munkaképességűek nagy része jelentős értékű termelőmunkát, vagy más hasznos tevékenységet végezhetne, ha részükre megfelelő szakképző, illetve átképző tanfolyamokat szervez­nének, ha a vállalatoknál — legalább a nagyobbaknál — re­habilitációs munkahelyek lennének. S mert a vállalatok nem, vagy csak immel-ámmal hajlandók mindezek megszervezé­sére, nem marad más hátra, mint hogy kötelezzék őket pénz­eszközeik egy részének rehabilitációs célokra való elkülöní­tésére. Ezzel persze még semmi sem oldódna meg, legfeljebb lenne egy újabb vállalati pénzügyi alap, amit esetleg nem használnak fel. Ezt elkerülendő: célszerűnek látszik, hogy ha « vállalat, bizonyos türelmi idő — két, négy év — után sém hajlandó a csökkent munkaképességűek rehabilitációját in­tézményesen megoldani, akkor az erre a célra szolgáló pénzt •el keil tőle vonni és a rehabilitációt központilag elősegítő in-. tézkedésekre fordítani, i MINDEZEK ELRENDELÉSE és 1976-ban történő be­vezetése után remélhetően többet törődnek majd a vállalatok a rehabilitációval. Ami mindézek után sem érthető: miért kell a legelemibb szociális intézkedés megtételére — aminek közvetlen gazdasági haszna is lenne — kormányintézkedé­sekkel rászorítani a vállalatokat? Egyebek között olyan vál­lalatokat is, amelyek szünet nélkül panaszkodnak a munka­erőhiányra, amelyek látványos intézkedésekkel próbálják bi­zonyítani a szociális problémák iránti fogékonyságukat, de közben alapvető — s nem túl nagy erőfeszítéseket kívánó — emberi gondok megoldásáról feledkeznek meg, amelyek a belső tartalékok feltárására nagyszabású terveket készítenek, s közben nem figyelnek, nem ügyelnek a legkézenfekvőbb lehetőségekre sem. Arról már nem is beszélve, hogy embe­rekről van szó. Sérült, úgymond „csökkent munkaképességű” emberekről, akik ennek ellenére teljes értékű munkát végez­ve dolgozni szeretnének, ha a szükséges feltételek megterem­tésével hagynák őket, ha a tervezésnél számítanának rájuk. (V) MEGBECSÜLIK A TANULÁST. Szabó Gáborné őt éve dol­gozik a MEZŐGÉP nagykáliői gyáregységénél, betanított dolgozóként. A közelmúltban igen férfias szakmában szer­zett szakmunkás-bizonyítványt: hegesztő lett. Ezzel egyidő- ben órabérét egy forinttal emelték, (Elek Emil felvétele) Jutalom munkásoröknek A menye lenjobb a légy séne címért vetélkednek Szabolcs-Szatmár megyé­ben a napokban rendezték meg a Munkásőrség Orszá­gos Parancsnoksága által meghirdetett Felszabadulási Emlékverseny második for­dulóját. Ezen a versenyen el­dőlt, hogy melyek azok az alegységek, amelyek a jövő év elején a megye legjobb alegysége címért vetélked­nek. A megyei parancsnokság közvetlen alegységei közül Zentat József nyíregyházi al­egysége bizonyult a legjobb­nak. A nyíregyházi munkás- őrök; versenyét Módy Elek nyomdász raja nyerte. Mint arról már beszámoltunk, a nyomdászok a Nyíregyházi Dohánygyártól egy emlékku­pát kapták ajándékba. A má­tészalkai egységnél Barcsai István porcsalmai alegysége végzett az első helyen, ők valamennyien a Nyíregyházi Konzervgyár porcsalmai gyáregységében dolgoznak. A jő szereplésükért a kon­zervgyár vezetőitől novem­ber 7-e tiszteletére pénzju­talmat kaptak. Kisvárdán legjobbnak bizonyult Föld­vári Lajos vasutasokból álló alegysége. A vasutasok no­vember 6-án pénzjutalmat kaptak a záhonyi állomásfő­nökségtől. Nyírbátorban Bí­ró Ferenc nyírpilisi alegy­sége nyerte a versenyt. Az itteni verseny helyezettjei a Nyírbátori Növényolajipari Vállalattól és a nyírbogáti Rákóczi Tsz-től jutalmakat kaptak. Fehérgyarmaton id. Dunai Zoltán alegysége ke­rült az első helyre, a nyír­egyházi járásban Magyar Zoltán kemecsei alegysége bizonyult legjobbnak. A vá- sárosnaményi járásban Dra- bant József alegysége nyerte a versenyt A megye legjobb alegysé­gének tagjait jövő áprilisban vendégül látja a munkásőr­ség országos parancsnoka. Uj termékek megyénk iparából 8 Gyermek­bútor 1 Laska- gomba * Bölcső * „Mecsek“ felvágott Gyermekbútorok a gumi­gyárból, laskasomba alap­anyagú késztermékek a kon­zervgyárból, kézimunkado­boz, bölcső a Nyírbátori Fa­ipari ' Vállalattól, „mecsek” felvágott a húsipari vállalat­tól — címszavakban így le­hetne röviden felsorolni az említett vállalatok Idén for­galomba került, vagy még az év végéig kerülő új termé­keinek sorát. Minden eszten­dőben egyre több újdonság kerüj a piacra a termelővál­lalatoktól. melyek elsősorban a választékbővítést, az ol­csóbb áruk körének szélesíté­sét szolgálják. Hosszú kísér­letezés, minőségvizsgálat, ár- kalkuláció előzi meg egy-egy új termék megjelenését. To­vábbi sorsukról viszont a vá­sárlók döntenek. A BNV-n már megjelent gyermekbútoraival á nyír­egyházi gumigyár. Az ibrá- nyi egységében készült fo­telek, puffok megnyerték a vásárlók tetszését, a keres­kedelemben viszont még nem kaphatók. A termékek árait \ a napokban hagyták jóvá, s így a szerződésköté­sek után megkezdik a kere­sett gyermekbútorok sorozat- gyártását, a praktikus dara­bokkal nemcsak a vásárlók, hanem az iskolák, a bölcső­dék és az óvodák igényeit is kielégítik. Tervezik, hogy a könnyen tisztítható és olcsó garnitúrákat három váltó- zatban fogják gyártani — gyermek, kamasz és felnőtt méretekben. A gyermekbútorokon kívül megkezdték a terménytáro- íásra alkalmas siló üzem­szerű gyártását, mely főkép­pen jugoszláv exportra ké­szül. Autóipari és egyéb, sze­relési alkatrész a magas- nyomású tömítőlemez és foly­tatódnak a kísérletek a sző­nyegüzemben a mintás ést a buklészónyegek. előállítására. Nemzetközi kiállít ásokórt és egyéb termékbemutatókon szerepeltek már a Nyíregyhá­zi Konzervgyár újdonságai. Egyik csoportja laskagomba felhasználásával, a másik a gyümölcskonzervek, saját le­vében. A gyár laskagombát eddig még egyetlen terméké­hez sem használt, s most öt új készítményt kísérleteztek ki — a bakonyi gombát, a gomba kertészmódra, a svéd gombasalátát, a serpenyős- gombát és a gombapüré le­vest. Az alapanyag biztosítá­sára termelőszövetkezetekkel kötöttek szerződést. Az új készételek gyártásához új technológiát vezettek be, s a jelenlegi termelést még a főzeléküzemben végzik, az ott lévő gépek átcsoportosításá­val. Ha a beruházási keret engedi, új gépsorokat vásá­rolnak. A sűrített almaié .gyártásá­hoz használt gépeken készül­nek azok a gyümölcsbefőt­tek, amelyeket saját levével öntenek fel, a hagyományos cúkorlé helyett. Mindkét ter*i mékféle kalóriaszegény, vita­mindús, de nem diabetikus készítmény. A boltokban no­vemberben kaphatók lesznek! A Nyírbátori Faipari Vál­lalat két új terméke a böl­cső és az „emeletes” kézi— munkadoboz, már kaphatók a Nyírfa Áruházban. Soro­zatgyártásuk megindult, s a kereslet dönti majd el « gyártás mennyiségét. A kéz­zel festett doboz a háziasszo­nyok segítője, hiszen mindé« elfér kis fiókjaiban a gom­bostűtől a legkülönbözőbb cérnákig. A negyedik negyedévbe« fejeződik be a raklapos tar- tályládák kísérleti gyártása^ pielyek felhasználását a me- zőgazdaság nagyarányú gé­pesítése tette szükségessel Kísérleteznek még az ezer­mesterasztal megszerkeszté­sével. de a prototípus gyár­tása késik a tervdokumentá^ ció lassú elkészítése miatt. A Szabolcs megyei Állata forgalmi és Húsipari Vállai lat a harmincféle termékéi*' kívül az idén újabbakat is-^ i mertetett meg a vásárlókkal! A nyíregyháziak hamarosan megkedvelték a másfél hó­napja megjelent négy leg­újabb terméket — a fok­hagymás ,szeletet, a mecseki és a vacsorafelvágottat és & fűszeres vért A * vállalat hagymás szeletből naponta 5—4 mázsát, a mecsekiből 6 mázsát, a vacsorafelvágottból 6 mázsát gyárt. A termékek gyárilag könnyen elkészíthe­tők, új technológia bevezetőd sét nem igénylik. Balogh JűR» Országos tanácskozás a városokról Nyíregyházán A járási sakkbajnokságon történt. Ellenfelem a tizenötödik lépés után kutyaszorítóba ke­rült. Arcán kínos gyötrelem tükröződött. A következő lé­pésnél rákvörös lett, nehe­zen lélegzett. — Másfajta kombináción meditál? — kérdeztem, látva leplezetlen zavarát. — Igen, — válaszolt meg- adóan, és sóhajtott. — Válla­latom első helye még min­dig biztosítva volt. Egyedül a főmérnök ellenállását kel­lett megtörnöm. Magával vi­szont sehogy sem boldogulok. Apropos! Véletlenül nem a műszergyártás területén dol­gozik? — Nem. — Kár, — sóhajtott hosz- szan ellenfelem és a szívéhez kapott. — Csak nincs rosszul? Próbáljuk meg együtt ele­mezni a következő lépést, — bíztattam készséggel, — Komolyan mondja? <— A legkomolyabban] Kezdjük! Mivel szeretne lép­ni? — A lóval... mondjuk: ide... — Nagyon helyes, — bó­lintottam és ellentámadásba lendültem, megmutatván ne­ki hogyan lesz oda a bástyá­ja. — Főleg a királyra kon­centráljon, — figyelmeztet­tem. A király értéke óriási. Próbálja az én királyszár­nyamat gyengíteni. Szót fogadott. Támadott és mosolyogni kezdett. — Nagyszerű! Szépen ala­kulnak a dolgok. Hányadik lépésnél szokott variációkba bocsátkozni? — Általában a tizediknél... — Remek! Én már rögtön a harmadiknál. — Eh, miért is ültem le magával... — Semmi vész! Szívesen segítek. Először is /láncolja el magát, a bástya fontos sze­repét tartsa szem előtt. — Köszönöm, de miért se­gít állandóan? Talán mert merőben más szakterületen dolgozunk? Várjunk csak, mi is a szakmája? — Gépészmérnök. — Remek! Ugyanis nálunk a műszergyárban nagy szük­ség van jó szakemberekre. És látóm, magának borotvaesze van. Alkalmazkodó, rugal­mas típus. Mennyi a fizeté­se? , — Százhúsz. — Garantálom, nálam ffa mérnök lehetne havi százhat­van alappal. — Komolyan mondja? — A legkomolyabban! Mi­lyen lépés következik? — Ad még nekem egy sakkot, — mondtam és meg­nyitottam előtte a győzelmé­hez vezető utat. Ellenfelem valósággal ki­virult. Az elégedettségtől kö- hécselve dörzsölte kezét, ide- oda tologatta a figurákat. Én pedig türtőztettem ma­gam, nem akartam leendő főnököm örömét szegni. En­gedtem: hadd győzzön. — Matt! — kiáltott fel vé­gül diadalittasan. — Jól ki­készítettem! No, ne búsuljon. Tegyünk úgy, mint a gyere­kek: háromszoros hurrá a győztesnek. — Gratulálok. És. mt lesz a munkával? — Miféle munkával? — nézett rám értetlenül — Ná­lam ilyen idétlen sakkozó­nak nincs üres státuszt Fordította; Baratt Rozália Országos jelentőségű két­napos tudományos tanácsko­zásra került sor november 5-én és 6-án Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskolán. A Magyar Közgazdasági Társaság me­gyei szervezete és a statisz­tikai szakosztály területi szekciója városstatisztikai tu­dományos ülést rendezett. A több, mint száz résztvevő szakember — javarészt sta­tisztikusok, de képviseltette magát a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézete, a Várostervező Intézet is — a városok fejlődésének, jelen­tőségének, szerepkörének, vonzáskörzetének megható­rozását, annak tudománya# módszereit vitatta' meg. Az első nap dr. Kiss Albert kandidátusnak, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhe­lyettesének elnökletével öt előadás hangzott el, közöttübi dr.t Czimbalmos Béla, a Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­nács általános elnökhelyette­se az urbanizáció és a tele­püléshálózat-fejlesztés me­gyei vonatkozásait ismertet­te. délutáni munkaülésen hat korreferátum hangzott el, majd másnap az előadások és korreferátumok vitájában heten szóltak hozzá. A tudo­mányos ülés Barabás Miklós- nak, a KSH főosztályvezető­jének, a Területi Statisztikai Szekció elnökének zárszavá­val ért véget ¥ ’ ttíf. ««vemfier & * ’ V. Sztrogin: Tanulságos játszma

Next

/
Oldalképek
Tartalom