Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
MW. nawamlüer t. irwT.wT. w ACYAnofw »f? Maradandó üzenet Helytállás'a földeken Mt ér a szabolcsi melós? Most Uderfll, hogy játék-« az ember » sors, s vak erők keze között, vagy as, ld képességével — a renddel, átkel megnyílt mély végzete fölött. «Váci Mihály) A dosszié előttem nyugszik. Kék színű, mint nyáron az ég. Benne szépen vágott papírlapok. Kíváncsian nézek rá át a dohányzóasztal másik felére. Szeretném kinyitni, jó lenne belenézni, lapjai, betűsorai, számjegyei közé íurni a tekintetemet. Restellem kinyújtani érte a kezemet. A velem szemben ülő fiatalember, Erdei Bálint, már észrevette nyugtalanságomat, de nem tudja az okát. A dossziéra néz, aztán a mellettem ülő igazgatóra, Kovácsvölgyi Zoltánra. A tekintete kérdés: mit akar? A mellette ülő Horváth Gyula, a párttítkár, mintha kitalálta volna kíváncsiságom nevét, ravaszkásan felmér. — A felirat után ítélve — kezdem a mondatot és tekintetemmel a dossziéra intek — ott rejlik az a titok, amit szeretnék megfejteni. Azt szeretném megtudni, miért olyan lendületes és sikeres itt, a Papíripari Vállalatnál a munkaverseny, miért teljesítik olvan jól a brigádok a felajánlásaikat? — Ebben csak a pontok vannak! — mondja a párt- titkár, miközben maga elé húzza és kinyitja a dossziét. „Évmilliárd, egymiiliard !M A másik két ember bólint. egyetértenek abban, hogy a jó munka, a lendület, a magas teljesítmény mozgató okát vagy okait nem ott kell keresni, mert azok az emberben. a lehetőségekben és a körülményekben rejlenek Vagy talán még bonyolultabb a dolog: e három és még több tényező szerencsés találkoztatásának az eredménye. — Nem, tudom, hogy szabad-e már most megírni, hogy... — kezdi az igazgató olyan hangsúllyal, mintha nem volna biztos abban, hogy jót tesz-e azzal, ha elmondja, amit gondolt. Vizsgálódó pillantást vet rám és csak azután folytatja a mondatot — mi január óta eddig nagyobb értéket termeltünk. mint az egész elmúlt esztendőben! Pontosan egy- mill'árd forint értéket! „Egymilliárd! Egymilliárd 1” — forgatom fejemben ezt a számnevet. Mennyi is az az egymilliárd? Sok! Nagyon sok! Hasonlítási lehetőség után kutatok, de hiába. Nem tudom elképzelni sem súlyban, sem csomóban, sem távolságban. Wei?lepő méretek Még akkor is ez jár a fejemben, amikor egy fedett összekötő folyosón az igazgató és a párttitkár közt haladok a nagy csarnok felé és beszívom a frissen mázolt oszlo-- pok ablakkeretek illékony festékszagát. Egv nagy bejáratnyilásná) állunk meg. Kellemes meleg csao ránk Az igazgató karon fog és. előre mutat. — Ez a csarnokuknk! — mondia — Hát igen... — felelem Magamon érzem két kísérőm tekintetét látni akariák a méretek a távolságok megdöbbentő ütését. Összehúzott szemmel ns-zek végig 3 csar rokon. Akkora hogv hang g"1 nem :<?en érném el azt aki a másik végén van. A7 igozantó. mert látia. hogv a méretek bár titkol ont megfordít. Tgv egv rí rác nvílácon At ór^Vel n 1 a ro nnant csarnok %7.^ ov <z&crM íg K:pr<»c7:tbe1'' Sem óm VíáTfácsal. — Abban a másik részben, ahová átlátunk, — magyarázza — ott vannak a nagygépek. Az úgynevezett lemezgépek... — Ott a gyár szíve! — egészíti ki a párttitkár. — Ha megállana, egy-két nap múlva nem tudnánk mit csinálni. A roppant csarnokban papírlemez halmok barna kockái mindenfelé. S mégis csak egy-két napra volna elég. Pedig ez a két csarnok együtt akkora, hogy tíz labdarúgópálya férne el bennük. \z ember íe’nőlt Másra terelem a szót. — És könnyű boldogulni az emberekkel? — Nem egyformán, de most már sokkal könnyebben, mint korábban. Most már jó a fegyelem, negyedév is eltelik, mire valaki — de az sem saját hibájából, hanem inkább a közlekedés zavara miatt — elkésik... — magyarázza a párttitkár. Bent járunk a csarnok kő- zepetáján. Mindenütt fiatalembereket. fiatal nőket látok. — Mennyi a gyárban az átlagéletkor? — kérdezem. Az igazgató nevet. Ez már másnak is feltűnhetett. — Huszonhat év! — feleli a párttitkár. Ismét ! targonca közeledik. — Aki vezeti, az például tizenkilenc éves... — És kikkel könnyebb szót érteni. a fiatalokkal vagy az idősebbekkel? — firtatom és elmondom, hogy az én tapasztalatom szerint a negyven feletti emberek a fegyelmezettebbek. Azok már nemcsak megszokták, hanem értik is a rendet. A titkár mosolyog. Szeme tele van megint kamaszos paikos'ággal. Ebből «e>tem hogy valami olvat fog. mondani, amire nem számítok. — Amikor idekerültem, én Is azt hittem —- mondja derűsen. -— Különben hetvenegyben jöttem Csepelről.. Ott úgy tapasztaltam én is. Ott munkásdinasztiák tagjai dolgoztak és közöttük a korral haöVományszerűen a komolyság, a munkafegyelem, az akkurátus pontosság is növekedett. Voltak olyanok hogy akár utánuk Is járhatott volna az óra. A fiatalokkal nehezebb volt dolgozni, mert tanulatlanok voltak még az űzetni szervezettségben. a munkafegyelemben és gyakran rakoncátlnnkod- tak is... De itt — mondja és jól a szemembe néz — itt éonen fordítva.,. Ttt a fiatalokkal értünk könnyebben és előbb szót. Az idősebbek, akik a falu kötetlenebb, a mezőgazdaság, különösen a kisüzem nem annvira szükségszerűen szoros szervezettségében nőttek és korosodtak, nehezebben tudnak azonosulni a gvári fegyelemmel, renddel és pontossággal, A fiatalok hamarább... — Ez megmagyarázza azt is, miért vannak, nálunk döntő töbhségben a fiatalok —■ teszi hozzá az igazgató A Sárvári brigád Átkerültünk a másik csarnokba. Óriásgép zúg és gőzölög, elnyultan széles hullámpapír „lepedőket” igazítva sebesen forgó hengerei alá. A hangja cséplőgép zúgásához hasonló. A körülötte sürgölődők apja, anyja és nagyszülei sokat hallhattak ízzadvá hasonló zúgást. Itt már alig halljuk egymás szavát, mert a ..gyár szíve” nemcsak serény, hanem han gós is. Nem rég volt váltás E roppant gépsoron — mer gépsor ez. ami különböző műveleteket végez el — most a Ságvári brigád dolgozik. Tíz férfi és kilenc nő Fiatalok. Korukat nem is merem kitalálni. Sértéstől tartva kérdezem, van-e nős férjezett közöttük? A párt titkár nevet. — Hát azért annyira nem- vagyunk fiatalok! — mondja — Maga hány éves? — kérdezem. — Harmincegy. — Van nős is a brigádban — mondja az igazgató. — Hét nős, három nőtlen... három asszony... A brigádtagok .többsége falukból jár be, de olyan is van, aki albérletben lakik Elgondolkoztató, hogy ezek a fiatalok, akik néhány évvel ezelőtt még kapa-kasza közelében nőve technika alatt nem igen értettek mást, mint kaszálógépet, traktort, motorkerékpárt, nagygép alatt pedig kombájnt, most ezt a hosszú, elnyúlt szerkezet-testű gépet kezelik. — Milyen a teljesítmény? — kérdezem. Nem is az igazgatót, nem is a titkárt akarom hallani, hanem azt a vékonyarcú fiatalembert, akiről megtudtam, hogy „már” ő is harminchárom éves* és gazdás elégedettséggel bo- csájtja végig tekintetét a papírnyelő gépsárkány mellett. Nemes István a neve, ő a brigádvezető. . — A mi brigádunk a párt- kongresszus és a felszabadulás harmincadik évfordulójának tiszteletére azt vállalta — más egyebek mellett, — hogy 105 százalékra teljesíti a normáját. Hát ezen felül járunk. Most 110,7 százaléknál tartunk... — mondja és hangjában nem érzek semmi olyat, ami arra utal- na, hogy a teliesítmény nem Fokozható tovább Bólintok. „Jólesik csináln?...“ — És miért csinálják? — kérdezem. A brigádvezető összébb vonja a szemöldökét. egy ideig maga elé néz. — Hát , n^éfiv,azt*,to megmondani... Azt . inkább érezzük — feleli halkan. Ismét hallgat, gondolkozik. — Itt van az ember nyolc órárí keresztül. Jólesik csinálni... — A munka esik jól? — firtatom. — Elfárad bizony benne az ember, — vallja meg — Nem az esik jól, hanem amit létrehozott, az eredmény, az a jó! — mondja és a szomszéd csarnok felé mutat. Tekintetemmel elkísérem a kezét : ott görgősorokon nagy papírhalmok „csúsznak” könnyedén, a hullámlemezek szélein látszik- a hprpt- vaéles kés friss nyoma, Gyors targoncák emelik, viszik ide, oda, tovább. Valószínű, hogy ő rpég tovább kíséri' képzeletben a hullám- papírhalmokat, mint én képes vagyok, talán a kész, szépen formált dobozokat is látja. Megdöbbent a válasza. Napok óta motpszlíált bennem riportra készülés közben egv amerikai vasmunkásnak a nyilatkozata, amit a nemrégiben olvastam. Munkájáról szólva azt mondta: „Az író rámutathat a könyvébe, az kéne, hogy mindenki rámutathasson valamire...” De nem mutathat. Ezért va~ lahánvszor csinálok valamit, egy helvén egv picikét be- horpasztqm. Hogy tudtam hogv az én kezem munkája. Csak ráesapok a kalaoács- csal. Szántszándékkal... Nvo- mot akarok hagyni a tárgyakon, én is csinálok hibákat, amelyek az én hibáim...” Nehéz sors ha az ember csak hibák formájában hagyhat nyomot maga után a világban. Tégláink sokasága Eszembe jut az is, amit az igazgató és a párttitkár mondott az irodából lefelé iövet: . Erről a lemezgépről egvhar- maddal több jön le nálunk mint odaát, kapitalista környezetben.” És „Mi bízunk az emberekben. Arról van szó, hogy mit ér a szabolcsi melós? Akadtak, akiknek kétségeik voltak azirán? hogv megtanulhatja a nagygépekkel. a modem technikával való termelést!” Megkérdeztem, hogy a munkások tudtak erről a kétkedésről? „Tudtak! Tizenötezer ember dolgozik ebben az iparágban, a mieink meg akarják mutatni, mit érnek!” megtanulták az óriásgéppel, a modern technikával való bánást. Bizonyság arra, hogy nemcsak az építőiparban állja meg a helyét a szabolcsi munkás, hanem a nagygép mellett is. Büszke lehet a szabolcsi ember, mert ha minden századik tégla közé, amit az ország falaiba berakott, egy-egy másszinú téglát tett volna, tarka lenne tőle a sok felépített magyar város. Ott van a kezenyoma, a jel a sok hibátlan formájú épületen és a megyei ipar termékein. Maradandó jel. maradandó üzenet a késői nemzedékeknek. Nézem, nézem a fiatal, még faluizű mosolyé arcokat, komolykodó komolyságukat és arra gondolok, amire Váci Mihály gondolt, hogy most itt „történnek a világteremtés dolgai: / — új emberi szavak születése, / nem volt mozdulatok és ölelések, / hazát emelő önkéntes nekifeszülé- sek...” — Milyen az iskolai végzettség? A brigádban a nyolc általános mindenkinek megvan... Van egy érettségizett, van szakközépiskolás, van szakmunkás-bizonyítványos, hat... A nőknek nyolc általánosa van —■ sorolja a párt- titkár. A brigádvezető bólogat: úgy van, ilyen a végzettség! — És a kereset? — Évi huszonkilencezer a gyári átlag. Mindenki tudja, hogy ha valamit elvégez, az mennyi forintot jelent: Ez biztonság- érzetet ad. lehet rá tervezni. Nem akad a brigádban ember, aki ,,talán”-ra vagy „ha sikerülne”-re hagyatkozna A verseny, a felajánlás — tudják — „helyeslő közrer működés”, „hazát emelő önkéntes nekifeszülés”, helytállás büszkesége, tettek öröme és — több pénz. A gyárban termelőterületen dolgozó 16 brigád legjobbjai között 40—42 ezer forintot osztanak szét negyedévenként. A brigádok felajánlása 2p millió értékű. S ami meglepő — mar túlteljesítették. Uj vállalásokra készülnek. Pedig nem lehetett könnyű « dolguk, hiszen nem régen volt normarendezés, ami a dolgozók háromnegyed részét érintette. De nem tört meg a lendület, bebizonyították. hogy teljesíteni lehet és túlteljesíteni is. Dolgoznak, keresnek, terveznek, Van. aki lakásra gyűjt, van, aki a meglévő lakást készül na- gyobbítani, van, aki kan ott lakást. A lánvok „stafirung- ra” rakosgatják a keresetükből megtakarított pénzt és élnek, úgy ahogy lehet, a legjobban, ahogy a pénzükből telik. Au 1» kél pont... Az irodában ismét ott látom a kék dossziét a dohányzóasztalon. Benne a brigádteljesítmények pontjai. Kinyithatnám, de úgy érzem nem mindenkénoen szükséges. Azért sem teszem, mert az igazgató meghitt hangon magyaráz a gyár falra szerelt makettjénél. — Itt, a gyár északi oldalán... itt valahol... — mutatja a ceruzájával — itt laktunk, itt születtem... És ide. körülbelül ide, a temetőbe jártunk játszani. A temető iskola is volt. ott tanultuk meg elég korán, mi az a két pont, ami között feszül az emberi élet íve... Igen, most pedig valamennyien azt tanuljuk, hogyan, mivel lehet az élet ívét magasabbra emelni és megnyujtani. Mi Öftrer minden az <* infoé re n m illik Mondjuk, s igy igaz: a korszerű mezőgazdaságban mind inkább a gépek veszik át az ember szerepét, a miad magasabb terméseredmények legalább annyira a gépeknek, a vegyszereknek köszönhető, mint az embernek. Viszont - s ezt éppen az idei őszi betakarítás mutatta meg - mit sem érnek a gépek, ha nincs mellettük az ember, mi több, adódhat olyan helyzet is, amikor a gépek helyett az emberi munka kerül előtérbe, a hagyományos betakarító* ma már szokatlan, fáradtságos fizikai munkáját kell vállalni, hogy a földeken megtermett érték ne menjen veszendőbe. Igy volt ez a pócspetri Béke Termelőszövetkezetben U, ahonnan hárman beszélnek a A PARTTITKÄR: — A fiam azt mondja az egyik vasárnap: „Apu. már téged csak ilyenkor látlak.” S igaza van, mert ebben a munkában nem nézzük az időt. Reggel, amikor eljövök otthonról még alszik a gverek este, amikor hazamegyek, már lefeküdt,„így aztán csak vasyjrpap találkozunk. A feleségem is" mond? ta, ha nem tudná, hogy eny- nyi dolog van, talán haragudna. Zakuczki Ferencnek „csak" az egyik elfoglaltsága, hogy mint párttitkár szervezzen a tsz-ben, Az év vége előtt ugyanolyan fontos feladat a kongresszusra való Készülődés, s a helyi politikában az agitáció, a meggyőzés, — Nagyon zsúfolt a programunk. Itt az egyesülés a pócsi tsz1-szel, hiába megszavazta a tagság, el kell mondani mégegyszer, hogy mi az előnye, a haszna. Aztán a három község — Kislétával — nagyközséggé alakul. Ott Is dolgozni kell. És ami a legfontosabb. mozgósítani kellett a betakarításra. Bizony inkább alig alszunk, járok a marxista esti egyetem szakosítójára, csak késő este, éjszaka tudok tanulni, de az első a munka. S ezt az emberek is érzik. Az 5? építőmunkásnak nem esett nehezére, hogv ki kellett menni a földekre, de ugyan így dolgozik más is. A BRIGÁD VEZETŐ: — Dolgoztunk mi akk: is, amikor esett. Volt me lettem olyan 60—65 éves asz szony, hogy már csuromvi Mt voU. de csak dobálta fe! munkáról. a krumplit a szekérre, ügy 1966—67-től, amikor megerősödött a tsz, egyáltalán nine* baj a munkával, hogy ne legyen, aki jön dolgozni. A* én növénytermesztési brigádomban 70—75 család van, alti mindent vállalt. Szmolinka Vilmos hétfőn éppen szabadságot kért. A háztájiban a kukoricát törte. hiszen azzal is ajánlató* minél előbb végezni. — Én vagyok, a háztáji bizottság elnöke is. Azzal tálán jobban állunk, mint a közössel, de inkább úgy iga?; hogy együtt megy mind • kettő. Valamelyik nap, amikor a répát ástuk, az elnök is beállt közénk, dobálta kifelé néhány órát. Meg kell fogni, mert ha nehezen is jön a növénytermesztés rendbe, a tervet teljesíteni tudjuk. Az almából úgy tudom több is van másfél millióval. A kukorica se voB ilyen jó még soha a petri határban.! A vetéssel jól állunk. Ha nem esik. akkor a / héten szeretnénk befejezni Most van nálunk 67 szovjet katona, az 6 segítségükkel « répát is fel tudjuk szedni még a fagyok előtt A TSZ-TAO: — Először a d<>hány volt • fontos. Reggel korán mentünk a dohányba, törtük, nehogy fagyat kapjon. Most tm almaválogatás szorít, igyekszünk. hogy jó legyék. Nem tudom, a répával hogy állnak, mert a héten ezzel kész leszünk, akkor oda ‘fogunk kimenni. Bukta Mihályné három- gyermekes családanya. A tsz melléküzemében dolgozik, a nyíregyházi papírgyárnak néhány tucat asszony * papírzsákok végső elkészítéséhez segít be. Most, ősszel viszont szünetel a papírgyári munka. A sürgősebb betakarítás ad mindenkinek feladatot. — Nem azt mondom, hogy itt jobb. mint a papírban. Ott fedél van a fejünk felett télen és nyáron is. D« csak mindenki beletörődött, hogv hizonv be kell segíteni az őszi munkáknál. Ez a fontosabb hogy a húsz százalék meglegyen, vagy még iöiiön rá valami zárszámadáskor. Szabadszombatunk ilyenkor nincs, mindig csináltunk valamit. ha esett az eső, akkor 's. Volt egv kis fóliatető a* alatt válogattunk almát. Felig most már elég nehéz “inn lenni az őszi immká- iát. Jól átfázik az ember, bármennyire felöltözik Lány* Be&saf 9
