Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
W7.4. november t. mW-MAOtAtMRS7M 9 0 Uj párttagok Ifjú emberek, akik néhány héttel ezelőtt megiftetődve álltak a taggyűlések előtt, s torkukban dobogó szívvel válaszoltak, miért is akarnak ök párttagok lenni. Még nem marxisták—leninisták, nem járatosak a politikai tudományokban, de elkötelezettek, lelkesek, a munkásosztály gyermekei, akik úgy érezték, ott van a helyük azok sorában, akik kötelességből a legtöbbet kívánják tenni a közösségért. Katalin öröme Takács Katalinnak illik szólítanom, mert lányként vették fel a pártba néhány hete- s már úgy mutatkozik be, mint asszony: Steványik Jánosné. Öröm búikéi arcún- szemében, amikor kimondja, legszívesebben a fehér fityu- la és hófehér köpeny is elpirulna az ifjú asszonyon. Alig lehet túl a húsz éven. Most tudja meg igazgatója, dr. Szendrei István is. hogy alig egy-két hete Katika fejét bekötötték. Csodálkozik hogyan „csinálták”, hogyan sikerült az inkognitót megtartani. Aztán huncutkásan azt kérdezi Katikától: tudja-e mitől „e^tek” el? Mitől? Már szokás a Szabolcs- Szatmár megyei Tejioari Vállalatnál, hogy a házasságot kötőknek az „igen” kimondása, a nászinduló elhangzása után ott az anyakönyvi hivatalban gratuláció mellett 1000 forintot nyújtanak át. Szép meglepetés. „Pedig nekem a férjem is itt dolgozik, gépkocsivezető.” No akkor 2 ezer! Katika ígéri, hogy a névadó már az üzemben lesz, tudni fognak róla. És közben elpirul. Persze, hogv csak hecc volt, hogy elestek a 2 ezertől, mert így utólag is megkapják — nyugtatia az igazgató. Katika a maga húsz egynéhány évével csoportvezető a modern nyíregyházi „tejgyárban”. Kezük alatt készül a kakaó, yoghurt, tejföl, az ízesített termékek. „Most egy esztendeje szereztem technikusi oklevelet. Debrecenben végeztem, érettségizett szakmunkásként dolgoztam, s munka mellett tanultam tovább.” Nem kizárólag az oklevélért. Segítette útján, elhatározásának beteljesedésében a vállalat. Hogyan került a pártba? így válaszol. ..Régi KTSZ-tag vagyok. Az iskolában osztálytitkárként dolgoztam. később itt az üzemben 1971-től KlSZ-vezetősé- gi tagként.” Számára ez volt a természetes út, ami oda vezetett. Aztán k'derül, hogv 72—73-ban elvégezte a marxista—leninista esti középiskolát. Nem hat dicsekvésként. amint kíelti: „Elég közel vo'bm a kommunistákhoz.” ö ezt természetesnek tartja. „Kőszegi Pista bácsi, a nárttitkár rendszeres beszélgető-nevelő partnerem volt. Ott az iskolában is. Nem úgv volt az. hogv nekem ebembe jutott, csak jött szinte magától, hogy ott kell lennem, nekem ott a helyem. így tartom természetesn ek.” A fiatalasszony keze alatt tizenketten dolgoznak egy műszakban. Persze, nem maradt, nem maradhatott titokban Kati felvételének ügye. Tudtak róla, beszélték, s amikor a taggyűlés döntött, odamentek néhányan hozzá gratulálni. Hogy mit érzett? Nehéz elmondani. Jól esett, úgy érezte mintha máris megnövekedett volna a felelőssége e kis kollektívával szemben, s nőttek volna a követelménvek. Elsők között gratulált Paulik András és természetes, hogv dr. Hajnal Béláné. a számlázási csoport vezetője. Q úgy érezte, ez számára is siker. A KISZ mellett 6 volt Katika másik ajánlója. Kissé zavarban van, amikor faggatom, miért is zárta szívébe Katit? ”Ugy éreztem akkor is, most is, hogy becsületes, szorgalmas munkásember, s ott a helye, őszinte teremtés, örültem, hogy én ajánlhattam. S, hogy még nő is. ez meg különösen tetszett. Szóval együtt volt benne mindaz, ami követelmény.” A lakatos felelőssége Hegedűs István, a HAFE fiatal lakatosa, brigádvezető egy lehangoló meglepetéssel kezdi. „Tavaly nem sikerült elnyerni a szocialista címet. Olyan hibát vétett a brigádunkban az egyik srác, ami. miatt kizártak bennünket. Rettenetesen bántott.” És látszik az arcán, szinte kötelességének tartja, hogy szóljon erről is, pedig elhallgathatta volna. Hogy mégis szólt? Talán azért, mert nem mondták neki akkor az arra illetékesek, .hogy no most mi a teendő, hogyan kell eljárni. A srácok meg pipásak voltak. Ezen füstölög most is. Legalább tanulságként említi, úgy érzem, hogy máskor üljenek le a brigáddal is, s mondiák meg, mi ilyenkor a teendő. Huszonkilenc esztendős csupán. Tíz tagja van a brigádnak, amit irányít. „Van négy tanulónk és három katona „fiúnk” is.” Büszkén mondia e két utóbbi adatot. Egv idősebb van nála a brigádban, a többi fiatalabb. Ezért is kanták a címet: Vasvári Pál ifjúsági brigád. És csak egv szemernyi jó- szerencse kell hozzá, ho«?v előtte legyen: szocialista! De E gy női szocialista brigádról, annak 12 tagjáról lesz itt szó. Tiszavas- váriban, a Nyíregyházi MEZŐGÉP gyáregysegében dolgoznak. Általában olyanok ők, mint az ország több százezer munkásasszonya. Életük sem különb, csak az események konkrét megnyilvánulásában, a mindennapi tettekben van eltérés. Alig egy hónapja például az Országos Béketanáas elnökségének kitüntetését kapták, rajta a felírással: „A béke- mozgalomban végzett kiváló munkáért.” Ezzel kevesen dicsekedhetnek. A brigád neve „Béke". Az asszony. Bertalan Petemé, a sokat bíró és sokat vállaló brigidvezetö. egy éppen készülő villanymotor mellett először a brigád nevének a megválasztásáról beszélt. — Amikor a brigádunk 1965. április 3-án, a felszabadulás tiszteletére megalakult, úgy gondoltuk, legjobban az fejezi ki érzésünket, ha névadóul a „Békét" válasszuk. Asszonyok vagyunk, édesanyák, vagy aki még nem édesanya, az lesz és ki vitathatja, hogy az édesVirágok anyák a gyermekeiket leginkább a háborútól féltik. A Béke-brigád asszonyai, mint édesanyák eddig 12 gyereket neveltek fel, de gondoskodásuk az évek során, ezer és ezer gyerekre terjedt ki. Nem ritka a brigádnaplóban az olyan bejegyzés, hogy társadalmi munkát végeztek óvodáért. 'Ajándék, játék jutott a gyerekeknek abból a pénzből amit szabad szombatonként kerestek és a gyerekek örömét látva, nem bánták, hogy közben halasztódott a nagy mosás és takarítás éjszaka ra. llyénkor ősszel egy szovjet édesanya mindig a Szabolcsban nyílt virágokat ön főzi könnyeivel. — 1965 nyarán történt, új ságcikk jelent meg. Egy szovjet édesanya kereste a magyarországi felszabadító harcokban elesett fiának sírját. Vlagyimir Jakulevics Goncsarov gárdahadnagy 1944. november 7-én a Tisza menti falvak felszabadi most nagyon húz érte mindenki. A három tanulóval ő foglalkozik. De úgy csinálta, hogy mindegyiket egy- egy szakmunkás mellé osztotta be. „Hadd tanulják a fogásokat, a rajzolvasást, mindent, amire egy lakatosnak szüksége lehet,” Említi a katonafiúkat. Mindhármuk lakatos. Kettő közülük jövőre szerel le. Persze, hogy nagyon várják őket. Itthon volt közülük kettő a napokban. Dehogy kerülték volna el a gyárat a brigádot! Körülfogták őket, „mesélték” katonaélményeiket, mindent, ami a srácokat érdekelte. Amolyan kis felkészítés is volt azok részére, akik ezután öltöznek majd egyenruhába. Mostanáig egyetlen párttag volt a brigádjában. Néhány hete vele ketten vannak. Egyhangúlag döntöttek a lakatos mellett. KISZ-tag volt, de hangsúlyozza, hogy ő most som lett hűtlen Nem kérkedik, mégis vallja, érezte „középfokon megfelel.” Igaz annyira nem mélyült még el a politikában, most kóstolgatja, de a munkába a mélységet, a pontosságot, fegyelmet szereti. Itt nincs pardon nála. „Érzem most már többet várnak tőlem, többet kell politikával is foglalkoznom, irodalommal meg mindennel, Oda van ez írva a srácok arcára, ők pedig fiatalabbak, s nagyon szégyellném magam, ha nem sikerülne valamit nyújtanom, ök is tudják, hogy felvették a pártba. Mindenesetre idén már beiratkozom a Kossuth szakközépbe. Vannak a brigádunkban olyanok, akik ott végeztek. Látom, ha gva- korlatilag nem is jobbak mint mi, de fejben „erősebbek.” S ezt el kell ismernünk.” Érettségizett kollektíva lesz? Lehet. Sikerüljön a tervük. Hegedűs István, a fiatal brigádvezető idén már a pártpolitikai szemináriumon is ott lesz. Hallgatóként. Persze nem kell szó szerint érteni. „Úgy érzem, szükséges, mert látom lemaradok, s ezt nem szeretném. Lépést kell tartanom!” Ez a saját magával szembeni követelmény is, igény is. Ezt várják tőle a többiek is. És most még jobban, mint eddig. Egy nyúlánk fekete fiú Simon Mihály, ő volt az ajánlója. Ezt vallja róla: „Hatvannyolc óta ismerem Pistát Amikor én szabadultam, ő már szakmunkás volt. Később katona, s majd együtt dolgoztunk az új üzemrész ben, ahol az aknaajtókat készítettük.‘Nagyon érti a me lót. És mint fiatal szakmunkás, sokat tanultam tőle. ATt hiszem, így vannak vele a többiek is. Ezért is ajánlottam. Farkas Kálmár tásáért folytatott harcokban esett el. A brigádunk fellel te a sírját, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére sírkövet állítottunk. Azóta is gondozzuk a sírt, és november 7-én odavisz utunk. Az édesanyának, a Szovjetunióba minden alkalommal levélben küldünk azokból a virágokból, amit a sírra helyezünk. Nehéz szavakkal megformálni és kifejezni, hogy mi is egy kisközösség munkájában, tetteiben, érzéseiben a legértékesebb. A Béke-brigád tagjai egyszerű, szorgalmas asszonyok többen közülük már közel, vagy túl a negyven éven lettek ipari munkássá. Volt és van ere- iük, hogy tanuljanak, hogy a kötelességszerűnél mindig és mindennap többet adjanak — Nem törekszünk mi nagy dolgokra. Segítjük egymást. Egy hete vasárnap az egyik kolléganőnk édesany- 1 ának a kukoricáját törtük, legközelebb a községért végiünk társadalmi munkát. Akaratuk és cselekedetük mértékének nem szab határt a szürke fal, az országhatár. Seres Ernő Két zászló a masasban „..Férfinak való imiaka” Sarkkör, sivatag, hósapkás begyek után a Nyírségben a Testvériség tö.dgázveielék szovjet építői A 800 millímétai es acélcső egyik oldalán szovjet, a másikon A tiszavasvári bázistelepen. magyar hegesztő dolgozik. Az aranysárga levelű nyírfák fehér törzsére a barnafekete foltokat mintha nehéz teherkocsik fröccsentették volna az útmenti latyakból. A földek kétoldalt nagyon ózottak: nehéz dolgozni rajtuk, magot vetve, csövet rakva — egyaránt. 'Az új nyírségi KRESZ- táblát — Cső átszállítás! Sár felhordás! — ott látjuk az úton félkilométerenként Polgártól Tiszavasváriig. I Tyír- íaligetek, dohány- és mákföldek között épül a Testvériség földgázvezeték Leninvá- ros és Beregdaróc között. Az építők vasvári telepének udvarán két zászló a magasban: a sarló-kalapácsos szovjet és a magvar. 70 szovjet és 40 magyar munkás közös munkahelye a telep. A legkorszerűbb eszköz — Ilyen kevesen építik a Testvériséget? — Nem sokkal többen — magyarázza Kókai István az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Beruházási Irodájának munkatársa. — összesen 190 szovjet szakmunkás és nem sokkal több magyar dolgozik a vezeték építésén. Kitűnő, nagy teljesítményű gypeket hoztak magukkal a szovjet munkások. Árokásójuk — nehéz talajban is — naponta 7—800 métert halad A legkorszerűbb eszközük azonban a szervezés. — A vezetéképítés két fő részből áll: csőhegesztésből és földmunkából. Terepen, szabad ég alatt. Nos, a szovjet szakemberek az egész munkát képesek úgy megszervezni, mintha gyárban, tető alatt, falak között dolgoznánk. — Két bázist alakítottak ki: Nyírmadán és Tiszavas- váriban. Ezeken a telepeken készül valójában a vezeték 80 százaléka. A Dunaújvárosból érkező 800 milliméter átmérőjű acélcsöveket itt he- gesztik össze 30—36 méteres szakaszokká. Ezt viszik a vonalra. Ott már kész az árok. Beleteszik az új részt. Egyetlen hegesztéssel összekötik a már lefektetett csövekkel és már jöhet is a következő 36 méter. Ütem szerint. — Nincs ennél szebb szakma — mondja Vitalij Krimov brigádvezető arra a kérdésre hogyan lett hegesztő. Ma már férfinak való. romantikus foglalkozást nehéz találni. Az űrhajózás meg a hegesztés még az! S az űrben lesz még csak igazán fontos a hegesztés! Hatalmas szál ember a brigádvezető. Igaz, a társa' is mind 180 centimétere'’ „kezdenek”. Alacsonyát, kövéret nem látni köztük. — Ide kel! a fizikum! — válaszol csodálkozó észrevételemre a brigádvezető. — Az olaj és gázcsövek nem a Gorkij utca alatt futnak. Mióta hegesztek — 18 éve már — dolgoztam a sarkkörön túl, sivatagon, mocsárban, az Uraiban kétezer méter felett.»Ilyen jó helyünk, mint amilyen most itt Nyíregyházán van, ritkán adódott. Szép, kényelmes szállás... — Csak az asszony hiányzik, meg a gyerek — szól köz’ on Grisa Halemrijanov. Erre csend lesz. — Levél? ' — Az van — bólint Grisa — 3-4 is hetente. Dehát tavasz óta nem láttam a kislányomat 5 éves... Jönnek a levelek Ufából, Taskentből (ideveló Grisa) Volgográdból (ide a brigádvezető) Moszkvából, Omszk- ból — s még vagy 15 távoli szovjet városból, faluból. A SZOJUZZAGRANGAZ — a szovjet csővezeték-építő vállalat a legjobb szakmunkásaiból állította össze a Testvériséget építő csapatot. Szibériában könnyebb A Krimov-brigád október 14-én házi ünnepséget rendezett az ezredik csődarab összehegesztése alkalmából. No, meg mert Grisa táviratot kapott a vállalat központjából, hogy a Munkaérdemérem harmadik fokozatának tulajdonosa lett. Grisa 33 éves. 16 éve hegeszt. Évente összesen egy hónapot tölt a családjával. Magyar- országra Finnországból ér kezett, ott is gázvezetéket építettek. Oleg Panov a tiszavasvári bázis műszaki vezetője a naplót nézi: — Itt és Nyírmadán eddig 92 km hosszú vezetéket hegesztettünk össze. Ez 10 ezer varrat. A vonalon már helyén van 78 kilométernyi cső. A vezeték teljes hossza 122 km. A szigeteléssel és a nyomáspróbákkal együtt, úgy hiszem teljesítjük vállalásunkat: a magyar kommunisták XI. kongresszusa tiszteletére az eredeti határidőnél egy-másfél hónappal előbb, február végén átadjuk a vezetéket. 1975-ben jöhet rajta Magyarországnak a tervezett évi 1 milliárd köbméter földgáz. — Mit segíthetnek a magyarok? Az égre bök: — Ott kellene intézkedni. Ha továbbra is esik, beragadunk a sárba Szibériában a száraz, naosü téses időben minusz 30 fokos hőmérsékleten trikóban dől goztunk. Itt, ebben a szemerkélő esőben, fuidogá'r szélben, 5—6 fok mellett állandóan fázunk... De, ami: vállaltunk, azt teljesítjük Most már a magyar hegesz tők is kitűnően dolgozna1 velünk és ez nagy segítség. A bakra helyezett csőszál két oldalán állnak a hegesztők. Az úgynevezett gyököt — az alapozó, belső hegesztés kézzel történik. A kitöltő és lefedő hegesztést Grisa végzi az automatával. A* automata kéttucatnyi hegesztővel tartja a lépést. Azon a munkán, ahol mennyiség kell. A minőséget az emberek adják. Gázvezetéknél a tökéletes varrat — mindennél fontosabb. Bisztró J Bisztró I A cső egyik oldalán a szovjetek, másikon a magyarok. így fut körben a varrat — Bisztró, bisztró! Gyorsan, gyorsan! Ezt a két szót tanultam meg először oroszul — emlékszik vissza a két hónappal ezelőtti időre Molnár János, a Mátravidé- ki Kőolaj- és Földgázvezeték Építő Váí'alat főhegesztője. — 10 éve vagyok a szakmában, de most újból volt mit tanulnom. Nem hittem, hogy két hónap alatt belejövünk. Igazuk volt Krimo- véknak: a „bisztró, bisztró" mellett nem lehetett elcsüggedni... — Láttam, ahogyan oda- álltak Molnárék az állásra — mondia Krimov kicsit me-^egetődzve — ahogyan megfogták a pisztolyt, mondtam: ezek jó hegesztő’'. Rátermettek. Látja azt az ember. Mi más eszközökkel, fogásokkal, módszerekkel dolgozunk. Ezt kellett átadnunk Molnáréknak. Aki nem jó munkás, annak hiába mondja az ember: da vaj. davaj... — A hegesztőoisztolvuk 30 dekával könnvebb a mienknél, — így Molnár János. Ezzel 10 órán át rengetem fáradtságot lehet megtakarítani. Az e'ektróda anyaga eleve megvédi a varratot a túl- égéstől, salakosodástól. Nem kell a csövet előmo'egíteni. Ezzel, műszakonként 2—3 órát lehet nyerni, a mi technikánkhoz kénest... Csak a tempót volt nehéz átvenni. — Az ebédidőt pontosan betartják. Munka közben nincs kávé, cigaretta. Reggel hais^álpontosan kezdenek. Mi eleinte mindig késtünk— Szóval — őszintén megmon- dom: nem volt szinsa^z... Ehhez hozzá kellett szokni. — Megérte? — Azelőtt ötezer forint volt a borítékban. A szoviet tempóval hétezret viszek haza... — Ha kész a TestvérisZ^ hol hasznosífbatiák az itt megszerzett ismereteket, tapasztalatokat? — Még Krimovékkal együtt 1075 végéig megépítjük a Testvériség T.eninvá- -os—ysárphok közötti szakaszát. fjeid néhánv hónap elatf h^feiezrüV a P'.rlaoest körüli nagvkört. s ezufén — Orenhurg köve+k°-ik . Er a. közös munka a Testvériség magvar szakaszán — nekünk — az edzőtábor™