Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

WTÍ. noyemSer KtKm-mcctTAnmfrzM ÜZ-,M- E5 MUNKASZERVEZES Lépési1 tartani „...A gazdasági hatékonyság növelésének egyik lantos eszköze a vállalati szervezés színvonalának nö­velése ... célja a vállalati üzem- és munkaszervezésben rejlő tartalékok módszeres feltárása, a későbbiek során pedig a vállalati szervezési tevékenység folyamatos fejlesztése.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1971. decemberi, a vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről hozott hatá­rozatából.) A gazdaságirányítási rendszer fejlesztésével és tökélete­sedésével együtt járó önállóság nem csak a lelkiismeretesebb önkontroll alkalmazását, hanem a korábbi szervezettségi for­mák rendszeresebb ellenőrzését, felülvizsgálatát és korszerű­sítését is megkövetelik. Bár a vállalati üzem- és munkaszer­vezés az adott egység belső ügye, a közügytől mégsem lehet elválasztani. Végső soron egész népgazdasági szinten elenged­hetetlen követelmény, hogy a megkívánt mértékben, minde­nütt növekedjék a vállalatok szervezettségi színvonala. Éppen ezért fontos, hogy ne csak a nagyvállalatoknál, hanem min­den termelőegységnél, a legkisebbeknél is fokozott, az eddi­gieknél is nagyobb gonddal folytatódjék, felgyorsuljon, töké­letesedjen a szervező munka. A vállalati üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének első, legfontosabb lépése a személyi feltételek megteremtése. Az ezzel járó feladatok elvégzésére alkalmas vezető kiválasz­tása, a megfelelő munkatársak kijelölése. Nem mondhatjuk, hogy Szabolcs-Szatmár megyében bőviben vagyunk az olyan embereknek, akik egyik napról a másikra alkalmasak ilyen, sokirányú tudást igénylő feladatok ellátására. Mégsem he­lyénvaló, hogy a legtöbb helyen még mindig igazgatói státusz ez az állás, vagy legfeljebb valamelyik osztályra ruházzák át. Néhány nagyobb vállalatnál — konzervgyár, KEMÉV, Vörös Október Férfiruhagyár — önálló munkaköri feladatként van ellátva. Például a VOR korszerű munkaszervezési és normá- zasi módszereit érdemes lenne több, hasonló profilú megyei üzemnek is tanulmányozni. EMBEREK NÉLKÜL NEM LEHET munka- és üzemszer­vezési feladatokat megoldani, egy-egy korszerűsítésnél nem csak azt kell figyelembe venni, hogy milyen adottságokkal rendelkezik hozzzá az üzem. Van-e hozzá gép, berendezés, kapacitás, hanem milyen a munkaerő száma, összetétele, kép­zettsége. Az új Szatmár Bútorgyárban a jelenlegi, legnagyobb gond, hogy a gépek kezelésében még nem jártasok az embe­rek. Hiába a korszerű, modern, nagy kapacitású gépsor, ha az egyes átállásoknál értékes percek fecsérlődnek el. Mi sem ter­mészetesebb, hogy a második műszak indításánál a gépekhez olyan embereket tesznek, akik már jól begyakorolták ezt a munkát. Egy nagyarányú, több hónapon át tartó földmunkát indí­tott nemrégiben megyénkben a Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat. Az előkészítést gondos szervezőmunka előzte meg, hiszen a mintegy negyvenmillió forint értékű föld­munkához valóságos gépparkot, s hozzá embereket kellett biztosítani. Olyan embereket, akiknek érdekük, hogy a gépek minél többet dolgozzanak. Ezért került sor a csoportos elszá­molás helyett az egyéni teljesítmények mérésére. Külön, az elvégzett munka arányában kap teljesítménybért a kotrógép kezelője és a tehergépkocsi vezetője is. Ugyanakkor a hozzá kapcsolódó földmunkáknál is minőségi és egyéb pótlékok al­kalmazásával tették érdekeltté a dolgozókat a több és jobb munkában Az első, egy hónapi munka értékelése máris ki­váló teljesítményekről számol be. AZ ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZÉSI FELADATOK el­látása során feltétlenül fokozott figyelmet kell fordítani min­denütt a dolgozók bejelentéseire, felszólalásaira, megjegyzé­séire. Ezek elemzése, a megfelelő intézkedések megtételé soha sem legyen másodrangú kérdés. Megeshet például, hogy egy technológiai folyamat átszervezése folytán kevesebb kézmoz­dulatra van ugyan szükség, de ez pszichikai ellenállást vált ki a dolgozókból, s nem tudja növelni a teljesítményét. Ilyen problémák adódtak a cipőipari nagyszalagok üzembe helyezé­sénél megyénkben is. Már segítenek is rajta. Tagoltabb cik­lusokkal, gyakoribb műveletváltással, vagy éppen tornával töltött, munkaközi szünetekkel. A szocialista-munkaverseny-mozgalom nem mond ellent az üzem- és munkaszervezás korszerűsítési törekvéseivel. Gondosan ügyelni kell azonban arra, hogy ez ne a termelés szervezetlenségének takarását szolgálja, hanem ellenkezőleg: megfontolt rendszerszemléletű tevékenységre épülve biztosít­sa a hatékonyság növelését. A dolgozz hibátlanul munka- rendszer is csak akkor érheti el célját, ha jól szervezett a ter­melési folyamat. Például, ha nem gyáregységekben, külön- külön, hanem koncentráltan végeznek gyártáselőkészítést, kí­sérletezést, és felszerszámozást. Mi is lenne a MEZŐGÉP-pel, ha mind a tíz gyáregysége külön-külön vállalkozna kompli­kált szerszámok készítésére, s nem a központ látná el őket. Még a legjobban szervezett munkaverseny sem érne el ilyen körülménvek között eredményt. NEM ELÉG AZONBAN csak beszélni róla, hanem mie­lőbb fel kell tárni ezen a területen is a rejtett tartalékokat, hogy hasznosíthatók, továbbfejleszthetők legyenek. Mert az elvesztett pénz előbb-utóbb pótolható, ám az elfecsérelt, ki­használatlan idő azonban sohasem. ... Tóth Árpád A befejezés előtt óllé stDret haj-ájában még a ctmVérőnek is nagyon sok a dolga. Juhász Jőzsefné, a Mátészalka! Anaml Tan­gazdaság címkézője is serényen dolgozik, hogy minden szovjet expoitládára időben felkerüljön színes címke: „Vengerszkije, jabloki", azaz: magyar almák. (Hammel József felvétele) Olcsyaapáti édes gyermekei Azt a híres pénteket, — október tizennyolcadikét —, nem fogja elfelejteni soha­sem már az egész falu, a termelőszövetkezet vezetői, de az ott dolgozó fiatalok sem. Délben jött a hír, hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la több mint száz diákja több napra érkezik segíteni az őszi munkákban. Szászi Ilona KISZ-titkár kapta a feladatot: gondoskodjon ne­kik szállásról. Délután ket­tőkor indult el „kvártélyozó” kőrútjára és öt előtt már akár kétszáz fiatal is „el lett volna adva”. Mármint sze­retettel várták szállásra, kosztra, „ gyermeknek” az olcsvaapáti családok, a ter­melőszövetkezet tagjai. Több, mint tíz nap telt el azóta. A fiatalok még mindig az olcsvaapáti közös gazda­ság földjein dolgoznak. Igen eredményesen. Hírük van. Hogyan történt ez? Dél felé közeledik az Idő. A falu művelődési házában a terített asztal mellett szor­galmasan metéli a korai nagy vacsorához a levestész­tát Balogh Istvánná, a szesz­főzde vezetőhelyettese, Szá­szi Gyuláné, a gázcseretelep vezetője, özvegy Kósa Lász- lóné, a főkönyvelőnő édesany­ja vezet hozzájuk. Gyorsan kiderül, hogy mind a három családanya sok fiatal ven­déglátója. Vegyük Kősáné be­számolóját először. Neki ott­hon már csak egy lánya ét Következésképpen öt Kis­lányt fogadott be, csupa ma­tek-fizika szakos tanárjelöl­M Főiskolások a halárban & Három helyei! hat fiú & A prémiumrendszer M Diákvilág, sárban teket. Sztár Icát, Teremből, Pócsi Marikát, a leninvárosi származású kislányt. Varga Marikát Tiszadobról, Sziklai Erzsébetet Nagykállóból és a nyíregyházi Varecha Évát, aki megmutatja most megírt levelét: „Anyu, én ide lábon jöttem, de hazafelé gurulni fogok, úgy etetnek”. Balogh Istvánné a tészta­vágás közben is kihúzza ma­gát, úgy mondja: „Most hat fiam van. Hármat én szül­tem. Ezt a másik hármat örökre a szívembe fogadtam. Remélem, megérzik és vi­szonozzák”. A három sajat fiúból egyébként egy len­gyelországi turnén van, Zo­li, a másik a beregi ÉMV- ből jár haza esténként De van hely és jut szeretet a három vendégfiúnak is. A szó szoros értelmében széttépték, hazavitték a vendégmunkásokat gyereke­iknek, megjegyzik: „Azért szeretnek bennünket Meg­hívnak az esti műsoraikra. Tegnap este például a szerelmi lírával foglalkoztak. Nekik való. De nekünk sem ártott Valahogyan jobban megis­mertük a mi gyerekeinket is. Elvégre mégiscsak tanárje­löltek. ..” A beregi eső csorogni kezd. Néhány perc múlva meghoz­zák a gépkocsik a lányokat. Mert itt nem ijednek meg az esőtől. Ha nem esik, almát szednek. Amint rákezd, rög­tön behozzák őket almahá- mozásra. A gyerekek úgy ug­ranak bele a jól előkészített munkába, mint akik a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy ha már idejöt­tek dolgozni, mindig van va­lami munka. (Bár így volna másutt is!) Találkoztunk például Tóth -Juliannával, aki miskolci matek—fizika szakos és Ho- fi-paródiáival a hétfőn este megrendezett külön olcsva­apáti „Humorfesztivál” győztese lett Mert itt min­den este van műsor. Va­csora után a fiatalok együtt maradnak a kultúrházban és nincs olyan nap, hogy ki ne találnának valami újat. És meghívják rá „édes mostoháikat”, a vendéglátó I ndulás előtt szólítottak le a kocsiról. Kiabál­ták a nevem, menjek azon­nal. mert baj van. Mi a fe­ne lehet? Persze, hogy ug­rottam, mentem, s látom ám, itt áll az embergyűrűben szemlesütve J„ a táskája ki­nyitva. Sejtettem mi történ­hetett. Kezdtek nekem ma­gyarázkodni, hogy így, meg úgy, nem tudunk rá vigyáz­ni, nézzem csak mit csi­nált. J. hiába próbált sza­badkozni, nem tudja, hogyan került a táskájába az a nyomorúságos gázpalack- nyomás-csökkentő. Moso­lyogták, ugyan már kis na­iv. mit képzel ez, ki ne tud­ná. hogy hiánycikk. Meg­fújta. hogy elpasszolja jó pénzért. Pillanatok alatt elvágta a részvétlenséget a brigádve­zető. Masában azért forrt, fel szerette volna pofozni a fiút. Nem tette, elrángatta a többiek közül, ne bámul­ják. különben is majd a brigád elrendezi a maga módján. Tudja, mi fátylat vetettünk A nehezebb út a dologra. Várták, hogy a fiút kiebrudaljuk, elzavar­juk, megsemmisítve-meg- szégyenítve útilaput kö­tünk a talpa alá, s menjen isten hírével amerre lát. Nem, nem ezt tettük. Azt hallani kellett volna, ami­kor a brigád összejött, s megmosta a fejét. Elsüllyedt ott a szemünk előtt. És vé­gül a brigád, tizennyolc ember mégis úgy döntött, marad J. közöttünk. Itt kell neki újra bizonyítania, hogy nem rongy ember, hogy bíz­ni lehet és bízni kell ben­ne. Hogy miért döntöttünk így? Ki ezért, ki azért. J. segédmunkásként dolgozik a brigádban. Bejáró. Most nősült nem régen. Egy gye­rekük is van. Arra gondol­tam. mi lesz vele, ha így kezdi az életet? Most az in­duláskor vágjuk el? Éppen elég volt végighallgatnia azt a fejmosást, amit a töb­biektől kapott. Nem fukar­kodtunk a „neveléssel.” Nem az a négy-ötszáz forint izga­tott bennünket, amitől el­estünk, nem. Inkább a szo­cialista cím. Egyszer már feltornáztuk magunkat a bronzplakettig, s most tes­sék, fuccs lett az egésznek. Kezdhettük elölről. Nullá­ról indultunk. Tudja, itt nevelkedett kö­zöttünk, együtt volt velünk. J. jóban rosszban. Most dob­tuk volna el, amikor bot­lott? Vagy talán nem is bot­lott? Ki tudja, hogyan tör­tént az egész. Mondom, nem is ez a lényeges, mert mi úgy vettük, megtörtént kész, de akkor itt maradsz a sze­münk előtt, itt bizonvítsz, s minden nap szebenézel ve­lünk is, a többiekkel is. Egy ideig heccelték a brigádot, de amikor a hencegőknek az arcába vágtam, talán ők mind valahányan makulát­lanok, akkor hallgattak. Ná­lunk ez megtörtént, levon­tuk a tanulságot. Nagy árat fizettünk érte, mert tavaly kizártak bennünket a szo­cialista brigádok versenyé­ből is, de vállaltuk ezt is, megmutatjuk, hogy J.-bőí embert faragunk. Szerintem ez a kunszt, vállalni az egész kollektí­vának egy ember eltéveke- dését. Nincs igazam?! Az egyik öreg szerelő is azt mondta, maradjon, majd ő kezelésbe veszi. Saját sorsát idézte, hogy neki bizony ti­zenöt esztendeig ingázni kellett, míg itthon a Nyír­ségben otthonra lelt, s meg­nyugodott. Ö csak tudja, mi­lyen veszélynek vannak ki­téve azok a most induló fia­talok, akik a feketevonatok utasai lesznek, akiket az egyik munkásszálló kivet, a másik befogad. Nem. ne próbálja meg ezt J. Még akkor se, ha ellenük, a kol­lektíva ellen vétett. Nem hiszi el. m!* kénes bűzni most ez a fiatalem­ber. Érzi, hogy bízunk ben­ne, hogy befogadtuk, nem dobtuk el. Segédmunkás, de ma már a srácra rá merem bízni a legkényesebb me­lót is. Az öreg B. meg olyan jó hatással van rá, mintha az apja lenne, úgy neveli. Egyszer a brigád kiosztotta, de akkor aztán becsülete sen. Ezzel a magunk részé­ről befejeztük. Nem hány- torgatjuk fel neki állandóan, hogy miattad elestünk ettől, miattad szégyenkeztünk, mi­attad zárták ki a brigádot a szocialista címért a verseny­ből, meg mit tudom én. Merem mondani, az idén, ha értékelnek bennünket, ott leszünk az elsők kö­zött. Én bízom a sikerben. És abban is, hogy a szoci­alista címet elnyeri a bri­gád. De talán annak még inkább örülünk, hogy J. is ott lesz közöttünk. Lehet, hogy sokan nem értik. Aki­nek a szíve-esze helyén van, az érti is, tudja is. A nehezebb utat válasz­tottuk. Azt hiszem megérte. Farkas Kálmán családokat is. Régen vrtít Olcsvaapátiban ennyi kul­túrműsor. Sok kislányt meglátogatott már a mamája, újságolják a gyerekek. De mind azon­nal hazament megnyugodva. Mire az eső a cukorrépa- földekre ér, felpakolják a fürge gépkocsik a fiúkat is. Ök is jönnek almát há­mozni. Velük Lippa István, a diákok KISZ-vezetője. Úgy­is, mint harmadéves mate­matika-szakos, megbecsü­léssel szól a Petőfi Terme­lőszövetkezet szervezőképes­ségéről. Itt nem ingyen dol­goznak. Túl a vendégszere­teten szigorú teljesítménybér van, méghozzá premizálva is. Aki kicsit teljesíti túl a normát annak száz, aki job­ban, annak kétszáz, és aki nagyon, annak háromszáz forint prémium jár. Katona Márta, az egyetlen tanárképzős diák, aki „ha­zajött” a falujába, még büsz­kén említi, hogy külön a gumigyárból mindenkinek! hoztak gumicsizmát Át­ázott harisnya itt nem volt. Mandics Pista meg­említi, hogy a jó forró teát elfogvaszthatatlan bőségben viszik utánuk a mezőre minden nap. Tóth Józsefné főkönyve-: lővel csinálunk egy kis „gvorskasszát”. A fiatalok eddig belekerültek 25 000 forint ára kosztba a kö­zösből és körülbelül negy­venezer forintnyi bért ér­demeltek ki prémiummal együtt Viszont megmentet­tek a közös gazdaságnak egyébként veszendőbe me­nő négyszázezer forint ér­tékű alma és több, mint há­romszázezer forint értékű cukorrépát a többi mun­kájukról nem beszélve. Az együttes, november elsejei búcsúzásnál biztosan jóval egymillión felül lesz mun­kájuk értéke. Hogyne be­csülnék meg hát őket!? Gesztelyi Nagy Zoltán Olvasónk írja TÖBBE KERÜL Évekkel ezelőtt leszerelték az automata villanykapcso­lót a Széchenyi utca 17. szá­mú bérház lépcsőházából. Azóta estétől reggelig ég a villany. A felesleges áramfo­gyasztás bizonyára többe ke­rül, mint egy automata kap­csoló, nem tudni mégis miért választja az ingatlankezelő vállalat a drágább megol­dást? — kérdezi Krizsai La­jos a ház lakói nevében. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom