Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-24 / 275. szám
9974. «ovemher 94. KWOT-MAGrAROP «sr Äff Kommunista pedagógusok taááyűlésén DIÓHÉJBAN A FALURÓL: egyforma távolságra, 32 kilométerre fekszik a két megyeszékhelytől, Debrecentől és Nyíregyházától. Lakóinak száma 3056. Nem „fogyó’* falu, nem néptelenedik, hanem terebélyesedik. A férfilakosság kétharmada az iparban dolgozik. Autóbuszok viszik- hozzák őket naponta. Legtöbben a debreceni házgyárban, a Hajdúsági Iparművekben és a nyíregyházi KEMÉV-nél dolgoznak. De nem költöznek városra, itt építkeznek... „Mintha Kőbányáról Csepelre járnánk” — magyarázzák. S ebben a mondatban benne vön, hogy a napi ingázást nem tartják égbekiáltónak. Párásító, de naoonta otthon kelnek, feküsznek. Cfeszteréd azok közé a „szigetek” közé tartozik, ahol a mezőgazdaság fejlődése megakadt valahol a jó közepes ízakízövetkezeteknél. Az idei év azonban érlel valamilyen minőségi változást. Először fordul elő, hogy másfél millió forintos nyereséget terveztek. Szépen fejlődik a gyümölcsösük. Lassan a Vi- fágzó Föld elnevezés — így hívják a szakszövetkezetei — nemcsak jelkép, valóság lesz. Dolgos, éjt nappallá tevő nép lakja a falut. A kettős életforma átka: a szinte pihenés nélküli munka. A gyári műszak után ott vannak a saját dohányföldek, a család apraja nagyja keményen dolgozik. Már-már önsanyar- gatóan. Nem titkolják viszont, hogy jól élnek. És nem csak magukért, a faluért is készek mindenkor áldozni. Kétmillió forintot érő óvodát építettek. Minden gyermeket fel tudnak venni... Minden utcában betonjárda. Szép művelődési ház, városias presszó. — hivatásos népművelővel, önálló könyvtár — két hivatásos könyvtárossal — ifjúsági klub. ideális körülmények? A faluban büszkék is erre az emberek. Az autóbuszon így ugratják a szomszéd falubelieket: gyertek el hozzánk, ha látni akarjátok, mit csináltunk... Valójában nagyon is szerények és arról beszélnek, mennyi még a m tennivaló, a gond, a feladat. És a megoldásokat mindig helyben keresik, nem lentről várják. Ebben a faluban huszonkilenc pedagógus — óvónő, *»níté, általános iskolai tanár — él és dolgozik. Ez utóbbi azért érdekes, mert Geszteréd nem átmenő állomás, az iskolai tantestület többsége 10—15 éve dolgozik együtt. Itt építettek házat, Itt gyökeresedtek meg. Jó volt ezt hallani a november 21-én este tartott taggyűlésükön, ahol a mindössze héttagú, 1968 májusa óta önállóan dolgozó pártszervezet adott számot a négyéves munkáról, a kommunista pedagógusok helytállásáról az Iskolában és azon kívül. Hogyan látják Önmagukat? Az Iskolát? A községet? Kitűnt a taggyűlési beszámolóból és a hozzászólásokból, hogy a létszámában ki- csiny pedagógus pártszervezet szerepe a község életében igen számottevő. Nincs olyan kezdeményezés, társadalmi mozgolódás, amelyben a kommunista. pedagógusok ne vállalnának tevékeny sze- repet. Legyen szó az óvodaépítésről, az ingázókat alkalmazó vállalatokkal ,létesített kapcsolatról, vagy a sportkombinát építéséről. Ott vannak a pedagógusok — és elsősorban a kommunisták — a tanácsi és néofronttestüle- tekben, az MHSZ-ben, szorgalmas munkásai a művelődési ház szakköreinek. Nyoma sincs az elzárkózásnak, osztozkodnak a falu örömeiben és gondjaiban. Hivatásuknál fogva azonban- legfontosabb társadalmi és pártmunkájuk: a fiatal nemzedék nevelése. Iskolán belül és azon kívül. Tárgyilagosan állapították meg a taggyűlésen, hogy az általános iskola tárgyi és személyi ellátottsága megfelelő. Lassan ugyan kinövik a meglévő tantermeket — különösen tornateremre lenne nagy szükség — de két osztály kivételével az átlagos osztálylétszám 25—30 között van. Igaz duplán — délelőtt, délután — kihasználják a tantermeket és ez nehezíti a szakköri, úttörő- és más sza- bad idős munkát. Sorban állás van az üresedő tantermekért. A felszereltség szemléltető és oktatási eszközökből — így fogalmaztak; közepes. Ebben már a holnap igénye is benne van. Három- négy évvel ezelőtt ugyanis nagyon meg lettek volna elégedve a jelenlegi ellátottsággal, de azóta nőttek az igények, az oktatással, neveléssel szemben. Van magnetofonul írásvetítőjük, több diavetítő, aplikációs felszerelés. De gond az elhelyezésük, a hozzáférhetőség, a felhasználás. A helyhiány miatt. A PÁRTÁI. APS ZER VEZET TITKÁRA Mile Imre, a nevelőtestület további feladatairól szólva az egységes pedagógiai szemlélet erősítését emelte ki. Ennek valóságos alakításában a párt- szervezetnek mindennapos feladatai vannak. A tények azt mutatják, hogy a héttagú pártszervezetnek tekintélye van a tantestületben, valóban van ereje, tehetsége és akarata is, hogy jó irányban formálja a tantestületi szellemet. Különösen az oktatás- politikai célkitűzések egységes értelmezése és megvalósítása szempontjából fontos ez. A kommunista pedagógusok eddig is első számú pártfogói és kezdeményezői voltak az új nevelési eljárásoknak. Sok kezdeményezéssel segítették a tantestületet, az iskolavezetést. Radócz József igazgató véleménye is az; a pártszervezet sokat tett a nenevelésl szemlélet erősítéséért, melynek még természetesen sok lehetősége van az iskolában és azon kívül. Főként az úttörőélet nyújt gazdag alkalmakat a közösségi, közéleti nevelésre. Ha valamikor szükség volt a tantestület elvi, politikai, pedagógiai egységére, akkor a köz- művelődési határozat megvalósítása érdekében erre most nagy szükség van. Gondok is akadnak. Már javában tartott a taggyűlés, amikor a hetedik párttag, Ferenczi Tibor befutott a 3 kilométerre lévő Nyíri-tanyáról. Munkatársai viccesen megkérdezték, hol hagyta a gumicsizmát. Onnan ugyanis csak gumicsizmában lehet „közlekedni”, bekötő út nincs. Három tanya tartozik a faluhoz. Az egyik a Szálásföld, ahol az 1. osztályostól a 8. osztályosig együtt tanulnak a gyermekek. Rajtuk valószínű a megépülő balkányi általános iskolai diákotthon fog segíteni. A másik két tanyán a ki tudja mikor létesülő bekötő út, amely az anyaiskolába való bejárást megoldaná. Másik kontraszt, s ez már pozitív: a végzős geszte- rédl gyermekek fele középiskolában folytatja a tanulást. Jó csengése van a gesz- terédi iskola nevének a debreceni vegyipari szakközép- iskolában is, ahová elég nehéz bejutni. A geszterédi gyerekeket mindig szívesen fogadják, mert nem „verik le a lécet” a felvételi vizsgánál. Jelenleg is hat gyerek tanul a „vegyiben”. Jő DOLOG, nA VAN AZ EMBERBEN egy kis elégedetlenség Is — fogalmazta hozzászólásában Vincze Károly. Elmondta, hogyan alakítottak ki — sokat spekulálgat- va — egy közös kémiai—fizikai szaktantermet, s hogyan igyekeznek felhasználni a nevelésre a bélyeggyűjtő és a honismereti szakkört. Ha megelégedtek volna a régi állapotokkal, nem jutottak volna előbbre. Pólyák Sándor viszont a probléma másik oldalát feszegette, bármennyire is hiányzik még sokminden — főként tanterem — mégsem lehetnek elégedetlenek. Szűcs Sándor ezt megerősítve arról szólt, milyen szerepe van a község pedagógusainak az április 4- re átadandó új sportkombinát létrejöttében. S ez már újra átvezet az iskolán kívüli életre, arra a bizonyos köz- életiségre, amely a kommunista pedagógusok munkáját jellemzi. S amely megbecsülést, köztiszteletet eredményez; a faluban minden fontos dologban számítanak a pedagógusok véleményére. TARTAT,MAS TAGGYt LÉSEN szabták meg kővetkező feladataikat a geszterédi kommunista pedagógusok. És a taggyűlés végeztével siettek órára. A dolgozók esti iskolájátba, melyet a párt- szervezet kezdeményezésére szerveztek meg. Huszonkilenc felnőtt számára. Pán Gála Ul FALU, ui TORONY MérkváJaji Síéfkiiiispaic Több községnevünk elő- és utótagja jelzi: két faluból alakult eggyé. Ilyen Márk- vállaj is. Nem könnyen, fájdalmak közt vajúdva született az új, s noha múlik az idő, ma is úgy tűnhet, az újszülött keze és lába, az egy agyközpont ellenére sem egy akaratnak megfelelően dolgozik. Vétek lenne mindezt számonkérni és sürgetni azt, legyen másként. A történelem, néha ördögi tréf'1 mesterként. ugyanis teremtett olyan helyzeteket, hogy az egy sorsra ítéltek is gyanakodva néztek egymásra. Rákóczi oczi rehabilitációja Ha a história csinál is balgaságokat, az emberek, főleg a sok mindent nem vállaló utódok sokkal józanabbak. így bizonyítja ezt a vál- laji példa is. Vállaji, mondom, noha egy a község, errefelé még a különbségeket így is jelölik. Az itt élők, akik éppen Rákóczi birtokán kaptak helyet jó 200 éve, a Fekete-erdő környékiek úgy érezték vagy húsz évvel ezelőtt: bizonyítani kell, nekik már végérvényesen itt a hazájuk. így kapta az iskola először a fejedelem nevét, aztán utcát neveztek el róla, az úttörőcsapat is II. Rákóczi Ferenc nevét viseli, s hogy teljes legyen a korkép, a termelőszövetkezet is imigyen neveztetik. Somfai Bertalan, az iskola igazgatója minderre csak bólint, neki ez a folyamat természetes, hiszen 1948 óta követi nyomon. Tudja, hogy volt idő, amikor a svábot törő, magyarul hibásan beszélőket kellett helyes nyelvtanra oktatni, s egy időben minden tantárgyat felhasználva azt megmagyarázni: nem azt kell hangsúlyozni, ami különválaszt a környező falvaktól, hanem meg kell érteni azt a sorsot, amely közös volt, azt a történ-lmet, mely egyaránt használt magyar és német ajkút többntfi- re rossz politikai célok érdekében. Múlt a pincében Levisz az igazgató az iskolaépület pincéjébe. A terményraktár, illetve a kocsma pincéje volt ez valaha. Körülmutat a boltívek alatt: — Itt lesz a mi helytörténeti múzeumunk. Társadalmi munkában készül. S itt vannak a tárgyak, amelyek itt kapnak helyet. Régi „tölgyfa- gatyák”, a kenderfeldolgozás eszközei, a vászonszövés kellékei. És sok olyan munkaeszköz, mely már az idősek számára is csak régi emlék. Hogy minek? Nos, nem öncél. nevelési elképzelés mozgatott minket. Úgy hisszük, hogy itt bemutathatjuk azt, a vúllajiak sorsa és életesem külön történelem. Szervesen odatartozik a táj történeté- hez. És Somfai Bertalan elmondja, hogy hiába volt ez hír szerint mindig gazdag község, innen is sokan jártak el mág Véncsellőre is sum- másnak. öregek fejében élő zsellérdalokat kutatott ki Reményi József tanár. Hogy vannak olyanok is, melyek a Fekete-erdő mellől származnak? Nos ettől nem lesz szegényebb a műit. És ott a közös élet megannyi más jele. — A régi dolgok sokat mondanak, de úgy hiszem, a mostani nevelés célja elsősorban a mai azonos sors tökéletes érzékeltetése. Hozhatom a példát: közös víz- műtársulás, együttes munkát lehetővé tevő nagyközségi pártbizottság, közös tanács, lehetőség a jobb iskolai ellő- fáshoz, sok házasság, amely elmossa lassan a mai fiatalok között a mesterségesen megtartott ellenkezeseket. És egy példa a gazdálkodás területé- ről: együtt alakítják ki a tsz-ek a kukorica zárt rendszerű termelését. És essék szó akár Máthé elvtárssal a pártbizottság titkárával, Juhász Mihállyal, az iskolaigazgató helyettesével, a mondandó mindig ehhez a közös mához kanyarodik. Érdemes a múltról egyáltalán beszélni? — kérdhetné valaki. Jön az idő, ez a legnagyobb gyógyító, s lassan minden rendes kerékvágásba jut. O dani az ellentmondásokat — Lehet persze várni, amíg a dolgok alakulnak — így az igazgató. De miért várni, ha lehet tenni? Igaz, életünk, egész fejlődésünk ellentmondásokkal tarkított, j De vajon miért dédelgessünk ezek közül egy olyat, amelynek semmi létjogosultsága nincs. Persze kellenek az arányok, hogy a két község egyike se érezze, hogy hátrányra ítéltetett. Az egybeírt név egy közösséget kell, hogy takarjon. A fiatalok az iskolában, az utcán alig tudnak ezekről valamit. Ha beszél az ember velük, nem is veszi észre, hogy a nagyapák körében talán még él a hánytorgatott múlt. Igaz, köti őket vallásos fegyelem, tartózkodó óvatosság, de a mában élnek immár. Legyen szó határőr- szakaszban folyó munkáról, a hazát megismerő kirándulás-' ról, számukra már nem kétséges, hogy nemcsak a területi közösség az egyedül természetes, hanem ezen belül a történelmi együvétarto- zás is. Amikor a Jelképes faluhatárt átlépi az ember Márk és Leb Korszunszki j: AJÁNLAT Odamentem a szüléimhez is előadtam a tervemet: — Gratuláljatok. Ma nősülök. — Megint? — kiáltott fel te anyám. — Kit veszel el? —- Szvetát — feleltem. — Melyik Szvetát? Hisz van neked néhány ilyen nevű ismerősöd. — A legutóbbit. — Biztos vagy az érzelmeidben? — nyugtalankodott apám. — Természetesen, biztos — nyugtattam meg. — Tegnap egész nap és ma ebédig ezen gondolkoztam. — R égen ismeritek egyórást? — érdeklődött a mama. — Nem nagyon — válaszoltam felhősen. — Tegnapelőttöl. Ismét megütköztek a szüleim. — No, de miért kellene húzni? — csodálkoztam el. — Van egy néhány barátom, aki egyre halasztgatta a nősülést, míg végül kiábrándultak egymásból. — Az érzelmeitek kölcsönösek? — sóhajtotta az apám. — De még mennyire. Természetesen. A szüleim a maguk módján megáldottak, én pedig mentem és felhívtam a menyasszonyomat. Kinyitottam a jegyzetfüzetet és ott valóban öt teljesen különböző Szveta volt feljegyezve. helyik ezek közül a szeretett?” — próbáltam meg visszaemlékezni Tárcsáztam. — Halló, Szveta? — Ah, Kolja, üdvözöllek. — No, nem — magyaráztam — én egyáltalán nem az a Kolja vagyok, akire gondol. Nem tudja, még a nevem. Tegnapelőtt Ismerkedtünk meg, de elfelejtettem bemutatkozni. És teszek önnek egy komoly javaslatot. — Hol ismerkedtünk meg? — Már nem emlékszik? Odamentem önhöz, amikor kijött a főiskoláról ét elkísértem a metróig. — Miről beszélgettünk? — Arról beszéltem, hogy én milyen bonyolult ember vagyok és hogy nem érzem magam teljes értékűnek. — Mindenki azt mondja, hogy ő bonyolult és sok komplexusa van — tette hozzá gyámoltalanul Szveta. — Még azt is mondtam, hogy nem tudok aludni és éjszakánként verset írok. — Mindenkit álmatlanság gyötör és verseket ír— Hát, én olyan magas, fekete hajú vagyok — emlékeztettem. — Aha — emlékezett Szveta — ugye, karkötőt viselt? — Nincs nekem karkötőm — szomorkodtam. Zöld felöltő és kék svájci sapka volt rajtam. — És sárga angol csizmája volt, ugye? — örült meg Szveta. — Nincs nekem angol csizmám — és elkomorodtan- — Van egy anyajegy a jobb arcomon. — Aha! Van egy anyajegy is egy forradás az arcán és kicsit görnyedt. — Én valóban görnyedt vagyok, de semmilyen sebhely nincs rajtam. Elhallgattak. — No, akkor milyen ön? — kérdezte szomorúan Szveta. — Magas, fekete hajú vagyok — ismételtem meg és igyekeztem megnevezni más jellegzetességemet ii — sárga táskám van.Belenéztem a tükörba. — Szeplős vagyok és kék sálat hordok. — Nahát, miért nem a sállal kezdte? — örült meg Szveta. — Természetesen, emlékszem önre, bajusza és görög orra van. Nekem ön rögtön megtetszett. Hallgatom a javaslatát. — Köszönöm — válaszoltam — jöjjön el ma öt órára a Babuskini anyakönyvi hivatalba. De valami elégett bennem és valahogy semmi örömet nem éreztem. Arróf van szó, hogy soha nem volt fekete bajuszom és görög orrom. De valóban, mi is a különbség? Hisz, másrészt, lehetséges, hogy ez egyáltalán nem az a Szveta, akinek az álmatlanságomról és a bonyolultságomról, komplexusaimról beszéltem. ...Ki igazodik itt el?/ Oroszból fordította: Tóth Kornélia Vállaj között, szinte semmit nem vesz észre. Az arcok se másak, s talán a szorgalom sem. Éppúgy mossa földjeiket a Kraszna itt és ott. Éppúgy süt a nap itt és ott. És mégis, a jelképes vonal két oldalán vibrál valami a levegőben, amit csak egy idő múlva érez meg az ember. Kié a felelősség? Ezekben a napokban taggyűlésre készülnek a mérk- vállaji kommunisták. Azok az emberek, akik az eszme jegyében vívják napi küzdelmüket, a jelen és jövő jobb útjának vigyázói. Amikor a fejlődés flolgairól adnak számot, ők sem titkolják; fontos ráébreszteni mindenkit: a jelképes határ fölé emelendő víztorony lehet az új falu új tornya. Az iskolában a nevelők egy percig sem vitatják: az Ő felelősségük több, mint az egyszerű oktatás és nevelés. Itt a helyi viszonyok megtoldják a munkát. Legyen szó a közös sportversenyről, a történelem, az irodalom adta lehetőségről, a kirándu-- lásról vagy pincében felsorakoztató múlt emlékeitől, mindennel élniök kell, hogy kihalasszák a gyermekeken keresztül a szülőkből is az ott élő gondokat Könnyebb lett volna mindenre azt mondani: ne is bolygassuk. Ám csak így igaz, ha megbeszéljük, nyíltan és őszintén a jelent és jövőt. Mert a hallgatás újabb gyanakvást szül. Korunk ugyan elviseli a konfliktust, az ellenmondásokat, de egyet nem: az őszinteség hiányát Márpedig ha községeink között csak egy is van — sajnos több is akad —. ahol a máról a tegnap tereli el a figyelmet, ott szólni kell, éppen a holnap érdekében. Burgei Lajos Tájékoztató az ünnepek e'őltl munkarendről A Munkaügyi Minisztérium már korábban megjelent közleménye szerint az év végi ünnepek előtt, december 24-én és 31- én szombati munkaidő-beosztással kell dolgozni. Ezzel kapcsolatban a szombati munkarend egységes alkalmazása érdekében a vállalatoknak a következők szerint kell eljárniuk: 1 Az ünnepek előtti munkanapon, december 24-én és 31-én olyan munkaidőt kell alkalmazni, amelyet a kollektív szerződés — vagy azt helyettesítő rém delkezés — a szombati munkanapra előír. Ez általában flt ém fél órás munkaidőt jelent. A minden héten ötnapos mm- kahéttel dolgozó vállalatoknál a kollektív szerződés a szombati munkaidőt nem szabályozza, mivel a szombat minden dolgozónak szabadnap. Ezeknél a vállalatoknál a december 24-ére én 31-ére előírt szombati munkarend alkalmazása nem értelmezhető úgy, hogy a jelzett napokon a szabadszombatokhoz hasonlóan a munka szabadnap elmén szüneteljen. Ezeken az ünnep előtti munkanapokon ugyanis csak a napi munkaidő rövidítésére kerül sor, tehát az ötnapos munkahetet alkalmazó vállalatoknál is le kell dolgozni az általános szombati öt és fél órás munkaidőt. A több műszakos vállalatoknál, ahol egyébként a szombati munkarend nem tér el a többi munkanaptól, az első, már ölik műszak lerövidítésével és a harmadik műszak elhagyásával biztosítható december 21-én és 31- én a rövidebb munkaidő. A megszakítás nélkül üzemelő vállalatok munkarendjét nem érinti a munkarend-módosítás. A kereskedelem és közlekedés területén dolgozók munkarendjéről a belkereskedelmi, Illetve a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint a tanácsok intézkednek a szolgáltatások folyamatosságának biztosítását szem előtt tartva. A szombati rövidebb munkaidő alkalmazása, illetve a műszakidő csökkentése, vagy elhagyása miatt kiesett időre munkabér nem jár. A vállalat azonban — a vállalati szakszervezeti szervvel való megegyezés alapján — elrendelheti a kieső munkaóráknak november—december hónnpban való ledolgozását. A havidíjas dolgozók munkabérét munkaidő-rövidíté~ esetén nem kell csökkenteni. Ha azonban a kieső munkaidő ledolgozására kerül sor, erre külön díjazás nem jár* (MTI) 9
