Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

WM. november 9fí 9 Nehéz csata N§k a közéletben Kongresszusi versenyben AKI NEM FIGYEL A MOSTANI ŐSZRE, a mezőgazda­ság mostani helyzetére — gyakran azt hiheti, hogy hadgya­korlatot tartanak a katonák. Pedighát nem gyakorlatoznak, hanem harcolnak, keményen, igazán katonásan küzdenek. Se­gítenek megnyerni egy különösen nehéz csatát: az őszi beta­karítást. Olyan nehéz ez a csata, amilyet maguk a föld hiva­tott művelői se vívtak még soha. Dehát tudja ezt mindenki, hiszen manapság senkinek sem közömbös, mi történik a föl­deken, miként az sem közömbös a föld művelőinek, mi tör­ténik a gyárakban. Szatmárban és Beregben még minden fronton és teljes erővel tart ez a különös őszi „ütközet”. Ez nem homokos vi­dék, itt nagy területeket borít a víz, s bizony sokszor megme­rült a gumicsizma is — szárán csapott be a víz, a sár —, mire sikerült felszedni a burgonyát és a cukorrépát. De ez a munka már kész. Hanem a szállítás! Az majdnem nehezebb, mint a felszedés. Mert az emberek mentek térdig érő sárban is, be­lekapaszkodtak a répa leveleibe és kihúzták. Ugyanezt tették a katonák. Köztük sok volt az olyan fiú, aki életében most látott először közelről cukorrépát, s mégis gyorsan megtanul­ta, hogyan kell kihúzni, lefejelni, tisztítani, kupacba rakni. Mondom: a cukorrépát már felszedték a földből mind, csak szállítani kell. Eddig azonban sokszor a lánctalpas trak­torok is elakadtak, vagy kettő húzott ki a tábláról egy répá­val megrakott pótkocsit a kövesútig. Ebben a munkában is mestereknek bizonyultak a katonák, fiaink, néphadseregünk igazán derék harcosai. Szatmárban és Beregben még mindig hatszáznál többen dolgoznak s azt mondta a parancsnok, hogy szükség esetén továbbra is maradnak, ha kérik a terme­lőszövetkezetek. Mi az, hogy kérik? Legszívesebben soha el se engednék őket, annyira kemény, kitartó, fáradtságot nem ismerő legé­nyek, hogy nem győztem jegyezni a róluk szóló dicséreteket. Meg a szovjet katonákról szólóakat. Igaz, ők már elmentek, egy hétig segítettek, de éppen a legnehezebb napokban. Nem csak a jól végzett munkát hagyták ott a termelőszövetkeze­tekben, hanem a szovjet—magyar barátság újabb és újabb kötelékeit, amelyek egy hét során is eltéphetetlenné erősöd- tek. DE A MUNKÁNAK, AZ ŐSZI ÜTKÖZETNEK még nincs ■vége. Tíz- és tízezerek — nők, férfiak, idősek, fiatalok — in­dulnak a szatmár-beregi termelőszövetkezetekbe minden nap, hogy mindenek ellenére győztesen fejeződjék be ez a külön­leges csata. Egy valamit azonban máris érezni lehet minde­nütt: megerősödött az optimizmus, az emberek érzik, hogy felülkerekedtek a nehézségen, az esőn, a sáron, a vizen, az időjárás minden szeszélyén, s bár nem fogalmazzák megeny- nyire kereken és pontosan, mégis tudják, izmaikban, lelkűk­ben érzik: ők, az emberek, különösen így, ennyire összehan­golva és összefogva erősebbek a természet makacsságainál is. Ez az érzés, a felülkerekedés tudata erőt ad a további küzde­lemhez s bár rengeteg még a munka Szatmár-Beregben — a siker, a végső győzelem az emberek, a termelőszövetkezeti kollektívák javára vitathatatlan. Azt azonban mindenki tud­ja, hogy ez a felülkerekedés szinte lehetetlen lett volna a társadalom segítsége nélkül, hiszen nemcsak katonák, hanem diákok tízezrei, üzemi munkásod és vállalati, irodai dolgozók ezrei segítettek és segítenek továbbra is. Az elmúlt hét végén, szombaton reggel például újabb öt­ven teherautó és más szállítójármű érkezett a szatmár-beregi termelőszövetkezetekbe, hogy szombaton és vasárnap — a járművezetők pihenőnapjaikat feláldozva — segíthessenek a betakarításban, elsősorban a szállításban, mert az most a leg­fontosabb. A kukorica ugyan még majdnem mind kint van és az őszi vetésnek is csak 25—30 százalékát végezték el úgyahogy, de azt mondják a termelőszövetkezeti vezetők és tagok, hogy a kukoricával és a vetéssel már megbirkóznak akár segítség nélkül is, csak a szállítás, a szállítás! Erős te­herautók, lánctalpas gépek kellenek. Bár megjavult az időjá­rás — Szatmár-Beregbén más jármű a terepen közlekedni még nem bír. A szántás is úgy halad, hogy lánctalpas traktor húzza az ekét, szépen hasad a föld, mint a szeletelt máj, de a barázdában azonnal felbuggyan a víz. Láttam juhnyájatis hasig érő vízben legelni... HAT ILYEN EZ A MOSTANI ŐSZ, ez a különös, had­művelettel egyenértékű ütközet. Hogy meddig tart még? Szatmár-Beregben sokáig. Még akkor is, ha száraz marad az idő — legalább egy hónap szükséges az egyébként jó ku­koricatermés betakarításához. A cukorrépa is csak akkor ke­rül rendeltetési helyére, de legalább a vasutak mellé, ha két hétig egy szem eső se esik és tovább segítenek a katonák, az üzemi munkások — elsősorban erős gépjárművekkel és azok vezetőivel. Pénteken a derűs, szinte tavasziasan meleg napon a bó­ra vetése is meggyorsult, bár Szatmár-Beregben kevés a remény, hogy ezt a munkát sikerül maradéktalanul elvégez­ni. Felszántott terület van bőségesen, de lágy a talaj, kovász a szántás, csak a hátasabb részeken lehet vetni. Mégis, az utóbbi kellemes, napfényes, meleg napok során több búzát vetettek el Szatmár-Beregben, mint az előző hat hét idején. Akaratban, cselekvő erőben, átszervezőkészségben, ötletben nincs hiány. Sokkal jobban szorgalmazzák a búzavetést most a termelőszövetkezetek vezetői, mintha jó lenne az időjárás. Máskor, ha a búza 90—95 százaléka el volt vetve — nem iz­gultak. Öt-tíz százalékkal alig törődtek. „Majd adunk a töb­binek egy lapáttal több műtrágyát tavasszal és az bepótolja a vetési hiányt” — mondták sok helyen. De most nem. Most azt lesik, keresik, hol szikkadt meg annyira egy darabka szántás, hogy rá lehet menni a gépek­kel s már vetnek is, azzal se törődve, mi volt az előző nö­vény. Vetik a búzát búza után is, ha nincs más, jobb meg­oldás. A cukorrépa szállítása, a táblák gyors letakarítása — „kiürítése” — azért is nagyon fontos, hogy nyomban megy a traktor, szánt és már vetnek is, mert cukorrépa után mégis­csak sokkal jobb búzát lehet remélni, mint tarlóban. Legszomorúbb Szatmár-Beregben a napraforgó helyzete, pedig ez a tájegységen fontos, jól jövedelmező növény és nagy területeken termesztik. Az idén nem sikerült. A tervezett ter­mésnek csak a 20—25 százalékát tudják betakarítani, azt is keservesen, sok fáradozással és sok költséggel. De csinálják ezt a munkát is. Mentik, ami menthető, mert a napraforgó esetében már csak mentésről lehet beszélni — jövedelemről, nyereségről nem. EZ MOST A HELYZET SZATMAR-BEREGBEN. Teljes harckészültség, az emberi és a gépi erők minden lehetséges bevetése s mindig ott, ahol éppen lehet. A termésekből ren­geteg elpusztult, nagy a kiesés, a 70 termelőszövetkezetben összesen — a nyári veszteségekkel és a többletköltségekkel együtt — körülbelül 250 millió forint. Ebből mintegy 100 mil­lióra becsülik a gazdasági veszteségeket, körülbelül ennyi mérleghiány várható a tájegység átlagában, de csak 15—20 termelőszövetkezetben. S még ennek a 100 milliónak nagyobb fele is három termelőszövetkezetben — csengeri, tyukodi, nagyecsedi — fog jelentkezni. A hetvenből legalább 50 szat­már-beregi termelőszövetkezet minden nehézség és kiesés el­lenére pozitiven, gazdasági veszteség nélkül tudja zárni az idei, különösen kritikus esztendőt. Szendrei József Vékony újjak a magasban Szilágyi Valéria A holt Szamos partján kezdődik (ha úgy tetszik végződik) a kövesút. Itt kezdődik és végződik Fül- pösdaróc is. A vizen túl csak a puszta határ. Innen min­den út — a gyalogút is — Győrtelekre ég Mátészalká­ra vezet. Fülpößdaröc és Géberjén között még áll egy helységnévtábla, de a két község már régen egybenőtt és csatlakozott a központibb fekvésű Győrtelekhez. A két kisközség az egyesüléssel nemcsak a járási székhely­hez került közelebb, hanem a fejlődéshez is. A férfiak is odafigyeltek Mit tesznek, mit tehetnek a közösség érdekében a nők, akik szép számmal vesznek részt a vezetésben? Ezt kérdeztük Roz- gonyi Győzőnétől, ettől az alacsony, de határozott és magabiztos asszonytól, aki a fülpösdaróci holt Szamos partján levő szociális ott­hont vezeti. — Előbb talán a funkciói­mat sorolom — kezdi a be­szélgetést az irodán. Tagja vagyok a járási pártbizott­ságnak, a közög községi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak és az egyik körzetben tanácstagi funkciót töltök be. Munkahelyem Darócon, a körzetem Géberjénben van, tanácskozásokra a központ­ba járok, így túlzás nélkül állíthatom, mindent és min­denkit ismerek. Az igénye­ket épp úgy, mint a lehető­ségeket. Ez a közéleti mun­ka sikerének az alapja. Né­ha nem is községi, hanem járási szinten kell gondol­koznom. Éppen úgy, mint férfi kollégáimnak. Ha bár­melyik fórumon szavazásra kerül a sor. felemelem a ke­zemet és ez ilyenkor annyit ér, mint egy férfi keze. A járási pártbizottság egyik ülésén a járás szociális és egészségügyi helyzetéről szá­moltam be, egy másik ülé­sen három községünk pro­pagandamunkájáról és köz- művelődéséről szóltam. A férfiak is odafigyeltek. Szó volt ttt az üzemi és óvodai gondokról, csakúgy, mint az eredményekről. Körzeti orvost sürgetett Ököritófülpösre — már van is orvosa a községnek. A külső, a látványos változá­sok közé tartozik a gázcsere- telep építése, amely nagy­részt a tanácstagasszony közbenjárásának köszönhető. Öttagú család háziasszonyi teendőit is el kell látnia. Hogy miért népszerű? Mert mindenki nyelvén érti a pa­naszt és biztatását mindenki érti. Tűi a kerítésen A három község tanácsá­nak elnökhelyettese szin­tén nő: Hajdú Gyuláné. Társadalmi megbízatás ez a javából. Csaknem kétezer- kilencszáz ember ügyes-ba­jos dolgainak az intézését kell segíteni javaslatokkal, döntésekkel. Hajdúnénak van egy szinte egyedülálló társadalmi megbízatása is: tanácstag munkahelyén, a győrteleki szociális otthon­ban. Tanácstagi munkája nemcsak a kerítésig terjed. — Hozunk ide majd egy kis vidámságot is. A helyi tanácsnál és a megyei ta­nácsnál is kopogtattam, hogy felépüljön az új ét­kezdénk az üzemi konyhá­val. A régi konyhát átalakít­juk klubnak úgy, hogy ott­honos és barátságos legyen. A kerítésen kívüli munkám­ról csak annyit,: a községi ügyek intézésénél nem azt nézik hogy ki mondja, ha­nem, hogy mit mond. ’ A szomszéd asztalnál ül Bacskó Sandorné, az otthon élelmezésvezetője. Kimu­tatásokat, számlákat vizsgál, gyakran élelmet tesz a mér­legre, De néha mérlegre kell tennie az emberek sor­sát is. — A községben én vagyok a nőbizottság elnöke. Ezt a funkciót nem is hódíthatják el tőlünk a férfiak. De van egy férfias társadalmi meg­bízatásom is: tagja vagyok az egyik pártalapszervezet vezetőségének. A községben öt alapszervezet működik csúcsvezetőséggel. A nők mindenütt hallatják a hang­jukat. Szociális segélyekkel, különböző intézkedésekkel segítjük a nagycsaládosokat. Mi, nők talán még jobban tudjuk, hogy mit jelent egy nagycsaládot eltartani és irányítani. Van óvodánk, de jövőre megyei segítséggel új óvodát kapunk. Bátorítják az eredmények A könyvek birodalmában beszélgetünk Kubinyi Bor­bálával, a kultúrház igazga­tójával. Nem „üvegházban” él, az életet nemcsak a könyvekből ismeri. Titkára a Hazafias Népfront községi bizottságának, tagja a helyi ÁFÉSZ intéző bizottságának és a helyi KISZ csúcsvezető­ségének. — Nincs már lámpalázam, ki merek állni a tömeg elé, mert látom, hogy tisztelik munkámat, felfigyelnek a javaslataimra. Bátorítanak az eredmények. Például az új ifjúsági és sporttelep, meg az új ifjúsági ház, amelybe a járástól még eb­ben az évben berendezést kapunk. A három községnek egy a gondja, egy az öröme. Mind­kettőt megosztják a lányok­kal és az asszonyokkal. Ha szavazásra, vagy munkára lendülnek a vékony ujjak, a férfiak komolyan figyelnek. Nábrádi Lajos A nyírbátori Auróra Cipőgyár a megye fiatal üze­mei közé tartozik, ezért itt többségében mégcsak mun­kacsapatok küzdenek a szocialista cím megszerzéséért. A XI. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaik kö­zött szerepel, hogy 20 ezer pár téli gyermekcipővel töb­bet gyártanak az év végéig. Az Auróra munkacsapat egyik szorgalmas tagja Szilágyi Valéria felsőrészkészí­tő, aki speciális célgép segítségével az anyag szélmeg­munkálását végzi. (Elek Emil) A gépészek taggyűlése Az ibrányi Rákóczi Ter­melőszövetkezet gépműhe­lyében hétőn pontosan négy órakor kihunytak a hegesz­tőpisztolyok fényei, polcokra, ládákba kerültek a szerszá­mok. Különben ekkor van vége a munkaidőnek, de a mostani nehéz hetekben ritka eset volt, hogy ilyen­kor bezárják a műhelyajtó­kat A Rákóczi Termelőszövet­kezet gépműhelyének kom­munistái önálló alapszerve­zetben dolgoznak. Hétfőn, amikor letették a szerszá­mokat a párttagok nem a kerékpárokat motorokat ke­resték, hanem a pihenőhe- iyiségben gyülekeztek. Itt tartották a beszámoló tag­gyűlésüket. Ebben az alap-, szervezetben harminchét párttag dolgozik. Nagy erő ez, a létszámot tekintve is, de még nagyobbá teszi őket a helyzetűit a munkakörül­ményük, hiszen kétszeresen is élcsapat szerepet töltenek be: úgy is, mint kommu­nisták, úgy is, mint a mun­kásokhoz hasonló szerve­zettséggel, technikával dol­gozó szövetkezeti tagok. A taggyűlésen el is hangzott olyan kijelentés, hogy ha­sonló politikai szerepet töl­tenek be, mint annak idején a gépállomások: „a munkás- osztály előretolt bástyái.” Más körülmények között, de bizonyos hasonlóság van szerepükben, anélkül, hogy a többi termelőszövetkezeti, tagoktól elkülönülnének, vagy valami különleges helyzetet kívánnának ma­guknak. Három évvel ezelőtt — amikor önálló alapszerve­zetet alakítottak — többek között azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a gépesí­tésben segítsék, ellenőrizzék a gazdasági munkát, legye­nek kezdeményezők. Erről számot is adtak ezen a tag­gyűlésen. Korábban szétszór­tan, kis műhelyekben dol­goztak. Az elmúlt években a szerelőket egy közös csar­nokba vonták össze. Ez nem volt egyszerű dolog, mert a többi önálló egység más szokásokkal, más fegyelem­mel dolgozott. Nagy szerep várt a kommunistákra, az egységes üzemi szemlé­let kialakításában. Javult a szervezettség, a munkaidő kihasználása, nőtt a szakmai hozzáértés, jól hasznosították a közös tapasztalatokat. Mindez együtt javította a termelékenységet, és kiha­tott az emberformálásra. — A gépműhelyben ala­kult — a kommunisták kez­deményezésére — az első szocialista brigád, amely a nagy agrárpolitikus, Dobi István nevét vette fel. A termelőszövetkezet közgyű­lése már két ízben szavaz­ta meg a szocialista címet a brigádnak, A termelőszövetkezetben a korábbi brigád- és terü­leti munkaszervezés he­lyett az ágazati irányítást vezették be. A gépműhely dolgozói jól és gyorsan kapcsolódtak a magasabb szervezettséggel irányított munkához. A gépek javí­tását menetrendszerűen, jó minőségben végzik. Megva­lósították az anyagi érde­keltséget a bérezésben. A jobb munka díjazása köz­vetve is érződik, hiszen a jobban javított gépek na­gyobb teljesítményre képe­sek, ami végül is a több nyereségben csapódik le. A javításban közvetlenül is érdekeltek: a speciális ön­járó munkagépeket, mint pl, a gabonakombájnok, a sze­relők üzemeltetik, ők vég­zik az aratást. A taggyűlési beszámoló­ban és a vitában is jelen­tős hangsúlyt kapott az üzemanyag-takarékosság. Ez eddig sem volt mellékes kér­dés, de most, hogy az üzem- aiíyagárak emelkedtek, még inkább előtérbe került. Az üzemanyag-takarékosság el­ső és döntő lépése a gép­műhely dolgozóin, a pontos, jó minőségű javításon, a gépek helyes beszabályoz zásán múlik. Javasolta * taggyűlés, a szakvezetés dol­gozzon ki takarékossági ösz4 tönző anyagi érdekeltséget! Aki olyan gépet ad ki » keze alól, amivel az eddigi­nél több üzemanyagot lehet megtakarítani, a jobb mun­káját a borítékban is lássa viszont. Természetesen a takarékosság nemcsak a» műhely kommunistáin mú­lik, hanem a traktorosokon is. Ezért vállalták, hogy; felvilágosító szóval, tanács­adással a traktorosokat i» segítik a fokozottabb taka­rékosságban. A gépműhely kommuni»* iáinak és pártonkívüli dől-» gozóinak jobb munkája é» közösségi szelleme nemcsali a gépjavításban jelentke-: zik. A közelmúltban se­gítettük a növénytermesztő- | két a közvetlen mezei« munkában. Huszonkét hold-« ról ők szedték ki a cukor­répát. A gépműhely dolgost zói a községi tanácson nyiH vántartott társadalmi műm» kában is jó helyen szere­pelnek. Az óvodaépítésben és egyéb ifjúsági létesítmé-: nyékben csak az idén ezer-» négyszáz óra társadalmi munkát végeztek. A külön-: böző községi rendezvénye­ken, ünnepségeken mindig kezdeményezően szerepel­nek a gépészek. Például « május 1-i felvonulásokon a dekorációval, a szervezett­séggel évről évre ők arat­ják a legtöbb elismerést Ahogy a taggyűlésen elhang­zott; a munkásjelleg nem­csak a munkahely falain belül mutatkozik meg, ki­sugárzó hatással vannak aS egész községre. A műhely kommunistái szép eredményekről számol­tak be a pártélet különböző területéről, különösen as oktatásban elért eredmé­nyekről. A beszámoló és a vita azonban nem volt ön­telt; újabb, magasabb mér­céket állítottak maguk elé, különösen a pártélet megja­vítására hoztak fontos h&4 tarosatokat. C& &-un wAO'nfluinuiLAi»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom