Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
IO ' wmttr ^ . Mg son. nuvcinDCr Mondja d égj napját Foglalkozása: háztartásbeli Sokan visszajárnak Orvosnál - az „IGEN“ előtt CSENDES, VERÖFÉNYES NOVEMBER «4eji nap, kihalt a község — Gégényben az «nberek többsége a földeken van, dolgozik, minden kézre szükség van. A községi tanácson megbeszélés közben zavarom az elnököt — párttitkár van nála. Készséggel állnak rendelkezésre... — Néhány asszonnyal szeretnék beszélni elnök elvtárs. Olyanokkal, akiknek nincs munkaviszonyuk, hanem háztartásbeliek. — Hát... az nem is olyan könnyű dolog — válaszol Pivarnyik, János tanácselnök. — A nők többnyire a téeszben dolgoznak, kevés marad otthon... — Vannak azért néhányan, — szól közbe Szabó József párttitkár. — Többségük sok gyermekes vagy betegség miatt leszázalékolták. Sorol néhány nevet, aztán 6 is tanácstalanul töri a fejét Nem is könnyű feladvány. Az elnök: — Kérdezzük csak meg a vébétitkárun- kat... a nők mégiscsak jobban ismerik egymást! Fábián Ilona aztán lényegesen többet tud mondani. El is indulunk, végig a Rákóczi utcán. Az elsó ház ahová bekopogunk — üres. Kísérőm töprengve összehúzza a szemöldökét. Hol lehet Ilonka? Hiszen itthon szokott lenni délelőttönként. A második, a harmadik, az ötödik háznál ugyanígy járunk — sehol egy lélek. Mindenki, akinek köze van a téeszhez, a betakarításon-vetésen dolgozik. Muszáj. A 71. számú ház udvarán aztán „életjeleket” pillantunk meg: a rózsaszínű apró házacska fala mellett mosógép zúg az udvaron magasra dobálja a fehér habot. Mellette gyér. mekholmik nagy halomban. A háziasszony, Lukács Sándorne zavartan, nedves kezét kötényébe törölgetve jön elénk. Az udvar bal oldalán lévő kis épületből, a nyári konyhából sötét hajú gyerekfej kukucskál ki; ahogy rápillantok, csak a megvillanó kék iskolaköpenyt' látom, a kislány eltűnik az ajtó mögött. Az anyja mosolyog. — Gyere elő, kislányom! — Majd felénk fordulva. — Csak ő van itthon az öt közül. Még csak másodikos, délután van nekik a tanítás. — Készséggel invitál a házba, előre szabadkozva a rendetlenség miatt. A kis konyhában elég nehéz lehet elférni egyszerre hát embernek. — Heten vagyunk: öt gyerek és mi a férjemmel. Ő Kisvárdán dolgozik, a vízügynél. Betonozó segédmunkás. A gyerekek közül kettő már elvégezte a nyolcadikat. A nagylányom Nyíregyházán ipari tanuló, a Nyírség kátéeszben szabó-varró. A második lány a demecseri gyárban dolgozik, tavaly — jelentkezett tanulónak, de nem vették fel. Tizenöt éves. — Azt kérném, mondja el egy napját. Mit csinál reggeltől estig egy háztartásbeli falusi asszony? — Na, az nem is lesz olyan nehéz, hisz majd minden napom egyforma.— REGGELENKÉNT ALTALÄBAN fél hétkor kelek. De nem én vagyok az első! A nagylányom, ha délelőttös Nyíregyházán, akkor háromkor kel. Négykor megy a vonata. Aztán következik a férjem ötkor. Neki fél hatkor el kell érnie a buszt. S csak ezután ébredek én. Akkor már csak a három iskolásgyerek van Itthon... — Legelőször is a jószágot látom el — van égy tehenünk, egy bikát is tartunk, meg van két hízó, meg egy koca nyolc kismalaccal. Meg persze a baromfik. Az etetés legalább két óra. Közben a gyerekeknek is elkészítem a reggelit, útnak indítom őket. Na, máma aztán a heti három mosás egyike következett, láthatja a gépet az udvaron. Ez az egy háztartási gépünk van, de bizony nagy könnyebbség. Ennyi emberre van mit mosni, elhiheti.... Egy szoba, a konyha és kamra — ennyi a ház belvilága. Ezenkívül van még a nyári konyha, ahol a család élete java lezajlik. És hátul az állatok helye, istálló, ól. A házat már ők építették a szülőktől örökölt telekre. Jövőre szeretnének még egy szobát hűzni mellé. — Ez a mosás szinte délig eltart Utána nekifogok az ebéd melegítéséhez, a gyerekek itthon esznek. Legtöbbször úgy főzök vacsorát hogy másnap délre Is elég legyen. Ma Is így lesz. Délután pedig kezdődik elölről. Etetés. Meg a jószág alól kihányni a trágyát. Fél öt körül végzek ezzel. Ja, igaz, fejek is közben. Ilyenkor kezdenek jönni a család tagjai, A lányaim, a férjem. Hétre megfőzöm a vacsorát, eszünk, aztán egy kis beszélgetés itt a konyhában. Ilyenkor szokott együtt lenni a család. Aztán a tévét nézzük. De nem sokáig. A férjem igen fáradt szokott lenni, én is gyakran elalszom. Sokszor a gyerekek mondják, hogy kapcsoljuk már ki, aludnának. Hát, ugye egy szoba van_ Párosával Jön ide minden házasulandó férfi és nő. Hányán jönnek az igazolásért csupán, érdektelen kötelességből —, és hányán érdeklődve, tanácsért — a' nyíregyházi család- és nővédelmi tanácsadó intézet egyéves tapasztalata alapján nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre a közvélemény nehezen barátkozott meg a házasság előtti tanácsadás intézményével. Időt rabló, felesleges akadálynak tartották, és ma sem sokat változott a helyzet. Csak az igazolást látják —, a célt kevesen. Mi a cél?... „Lássa el a házasságra lépőket azokkal a biológiai, élettani, lélektani, erkölcsi-etikai ismeretekkel, amelyek szükségesek a harmonikus családi élethez" — Va rendelet szavaival ennyi. A valóságban sokkal többet jelent. Az ismeretek átadásán túl a nőgyógyász és a nő kapcsolatának kezdetét jelenti, jelentheti a család, a nő, a gyermek védelmében. Egyetlen feltétele van csupán: az őszinteség. Van egy rossz szokás nálunk; csak akkor törődünk a bajokkal — s még inkább így van ez a nőgyógyászati problémákkal —, amikor a betegség már nyilvánvalóvá vált Addig úr a középkori szemérem, a pletyka, a rossz tanácsadók —, és csak szolga az orvostudomány. Együtt? Külön? Az intézetben először a pszichológushoz vezet az út. A házasulandók döntik el, hogy együtt vagy külön-külön vállalkoznak a beszélgetésre. Elvétve kérik együtt Négyszemközt talán könnyebb?! Lehet vitatkozni a módszeren. Mindenesetre magánügy, ki mit tart fontosnak a másik tudomására hozni— A pszichológus egy kérdőív segítségével tájékozódik a fiatalokról. Ez a kérdőív egy UNES- CO-felmérés része, amit Európában egyedül. Magyarországon készítenek az 1974-ben házasulandókról. Komoly munkát jelent kérdezőnek, válaszadónak egyaránt. A házasság- kötés előzményeiről, a családtervezésről, fogamzásgátlási ismeretekről szólnák a kérdések. Az eddigi tapasztalatok — ár. Ura,y Györgyivé pszichológus szerint — nem adnak rossz képet a mai fiatalokról. Nagy többségüknél komoly, megalapozott az elhatározás, Csendélet grermekszeretök, de előrelátók is, ha nem hl értik, — érzik a családtervezés lényegét. Szemlesütve A válaszadók kérdezőkké alakulnak a nőgyógyász szobájában. Pontosabban alakulhatnak. Nagyon ritkán élnek a lehetőséggel, Mindenki tud mindent, nincs semmi kérdez- nivaló? A legtöbben lesütik a szemüket, és alig várják, hogy kívül legyenek az ajtón. Különös módon a nőkre jellemző inkább. Pedig, ami az ismereteket illeti, sokan talán maguknak sem merik bevallani, mennyi fehér folt van a tudományukban!. És ami a legrosszabb ragaszkodnak is a tudatlanságukhoz. A házas, ság előtti tanácsadás nem orvosi vizsgálat! D« mindkét fél kérheti, a házasulandók és az orvos is. Erre is ritkán van példa. Volt olyan is, aki határozottan visszautasította a javasolt vizsgálatot. Furcsa dolog mindenesetre, vajon Eldöntötte már, hogy kinek ártott vele?! A nők védelmében és rajtuk keresztül a születendő nemzedék védelmében — történik minden apró és nagy intézkedés. De semmi eredménye nem lehet, ha éppen azok nem akarják, akikért az egészet kitalálták. A házasság előtti tanácsadás tulajdonképpen végállomása a házasságra való felkészülésnek. A házasulandók magatartásán mérni is lehet a felkészítés eredményességét. 4 Ennek láttán — tennivaló van még bőven. Mert amikor a menyasszony lesüti a szemét, tagad vagy éppen nem válaszol a nőgyógyász előtt, annak a személyes okokon kívül más okai is vannak. Mert a barátnőn kívül kevesen válaszoltak neki őszintén, hallgatásra, tagadásra szoktatták. És ebből a körből nem lehet máról holnapra kitömi. Társadalmi ügy Vajon mérhető-e valami az intézet egyéves működéséről? Van-e már bizonyíték arra, hogy megéri a fáradozás? Dr. Zsögöny József, az intézet vezető főorvosa: — Már az elején szeretném tisztázni, hogy a házaséletre való felkészítés nem oldható meg csupán ebben az intézetben. Jóval nagyobb felelősség, társadalmi ügy. így is rendkívül nagy munka vár az egészség- ügyi dolgozókra. Azt is el kell mondani, hogy egyelőre nincs mindenki megfelelően felké- .. szülve a feladatra. Az az első dolgunk, hogy I legalább ml, egészségügyi dolgozók egy nyelven beszéljünk. Jövő év kezdetétől minden héten három-négy orvost, védőnőt behívunk de a szakrendelésekre, tanácsadásokra, hogy ők, akik közvetlenül kapcsolatban vannak az emberekkel, gondjaikkal, bajaikkal — fel- készülten, a legújabb tudományos eredmények alapján neveljék, segítsék a lakosságot. Van még jó néhány tervünk, amivel segíteni akarjuk az intézet sikerességét, mert érdemességén senki nem vitatkozhat. Mi úgy engedünk el innen minden házasulandót, hogy bármikor, panasszal vagy panasz nélkül jöjjön vissza hozzánk. Folyamatos legyen ez a kapcsolat, mert csak a család jár jól vele. F.s ha eredményként szabad elkönyvelni, már az első év után sokan visszajárnak. A négy- szemközti, türelmes beszélgetések a legzártabb ember világát is feltárhatják. Vannak olyan esetek, amikor önmagával kerül ellentmondásba az ember, de- akkor sem nézhet mást csak az anya, a születendő gyermek érdekét. Előbb-utóbb belátja mindenki, hogy mi a helyes. ★ Egymásnak adják a kilincset n fiatal párok. Sietnek. Csak ennyi hiányzik a nagy IGEN-ig._ Koüáth Adrienne Tizenketten I rma, István, Mária, Miklós, Károly, Katalin, Erzsébet, Margit, János, László, Valéria és Ferenc — sorolja név szerint, születési sorrendben tizenkét gyermekét Kovács Miklósné és gondolkodás nélkül mondja hozzá születésük évét, napra pontos dátumát. „Nyolcat itthon szültem, négyet úgy, hogy a bába csak utána látott” — jegyzi meg hangsúlytalanul, mint amelynek nincs nagy jelentősége. Gyermekei közül nyolcra van még gondja, a legidősebbek már maguk is családot alapítottak. Hárman itt, Ajakon. Csak Manyi szakadt messzebbre a családtól. Gyulaházára. S bizony három kisgyermeke miatt ritka vendég a szülői házban. Igaz, van annak már lassan egy esztendeje is, hogy teljes létszámban együtt volt a család Mert Karcsi katona. Katica ér Erzsiké Budaörsön dolgoznak és csak kéthe lenként járnak haza. Margit szintúgy, mert ő meg kollégista, a kisvárciai Császy Gimná z ziumban tanul. A négy legfiatalabb él mindennapos szülői felügyelet alatt; Jancsi Lacika, akik az általános iskola felsőbb osztályait járják, meg Valika és Ferike, a nyolc éves ikerpár. Kiderül, hocr euk a „férfi fele” ’ram itthon, pedig most kellene iskolába indulni. — Eriggy gyorsan, keresd meg Valikat. Hol csavarog az a haszontalan?! Csak egyszer tegyem ki a lábam a házból, rögtön nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Felmentem a faluba reggel, téli lábbelit, meg mackót akartam venni a gyerekeknek. Nem elég, hogy nem kaptam, még el is késnek az iskolából — zsörtölődik nem túl nagy meggyőződéssel Kovácsné. örül inkább, hogy ilyen „haszontalan” ez a két kicsi. Koraszülöttek voltak, Ferikében alig volt élet. Hat hétig volt velük a kórházban, s itthon sem fejlődtek. Naponta járt velük az orvoshoz. Az orvosok harcára a két gyermek életéért emlékszik. A magáéra nem. Pedig akkor egyszerre kilenc gyermek gondja szakadt a vál- laira. Ennyien éltek még itthon. Hét végén annyi viselt ruha jött le róluk, hogy vasárnap egész nap mosta, szárította, hogy az esti vonattal munkába indulóknak, meg a többieknek is legyen az újabb hétre tiszta holmija. Mosógépet akkor vásároltak, amikor az ikrek megszülettek. Akkor már volt villanyuk. Saját költségükön vezették be a házba. Több ezer forintba került, mert két oszlopra is szükség volt. Övék a legszélső ház a Táncsics utcában. Mögöttük a Kisvárda alá futó széles határ... t Csöndes a sok gyermeket látott Kovács porta. Ezt a nagy csöndességet legjobban az anya érzi: — Nagyon hiányoznak nekem, egyre kevesebben és kevesebbet vannak körülöttem. Gondolom is sokszor magamban, nem is igaz, hogy én tizenkét gyereket neveltem. Iskolába jártak, szakmát tanultait, katonasorba kerültek, megnősültek, férjhez mentek, így lesz ez a fiatalabbakkal is. Észre sem vettem, úgy eltelt ez a harminc év közöttük, velük. Most, ugye, könnyebb már a sorsom, s ahogy könnyebb lett, úgy el is felejtettem a strapát, a terheket, amit ez a tizenkét gyerek okozott. De azt kérdezem, volt-e igazán sok gond velük? Igaz, nem voltam soha nagyigényű. Sem magamra, sem rájuk. Nem is lehetett! Azon igyekeztem mindig, kerüljön rendes ruha a gyerekekre. Amelyik meg már dolgozik, olyat hord, amilyet vesz — mondja a családi fényképek nézegetése közben Kovácsné. Persze, ebben a nagy családban nemcsak ruhából és cipőből kellett és kell több rendbelit vásárolni Hiszen még mostanában is két kenyér fogy el naponta. Nyáridőben három Hetenként háromszor főz húsételt, s akkor egyszerre két-három kiló húst vesz meg a boltban Tart ugyan aprójószágot, meg sertést is. Az idén már háromszor volt disznóölés és még lesz kétszer. De zsirt és húst azért még venni is kell. Igazán jól jött most a GELKA szocialista brigádjainak ajándéka, a hűtőgép, lesz miben tárolni a nyers élelmiszert, a romló étert nyáron is. A sőldség, a krumpli a családnak, a kukorica a jószágnak megterem a háztájiban és a ház körüli kertiben. Ebben a meghatóan otthonos házban a luxust a tévékészülék, az elegáns Orilux jelenti. Két esztendeje vették. Részletre: Áthív az első szobába, — ahol a háló mellé modern bútor is került —, hogy megmutassa a többi gyerek és az unokák fényképeit. A hat unoka fényképe fölött újságolja, hogy most, a napokban várják a hetediket. — Segít az uram, amikor hazajön Komoróból, ahol a MÁV-rAl kocsirendező — magyarázza és nyugtatja is ezzel a mamát Kovácsné. — Egy kicsit elmaradtunk mindenné! a rossz idő miatt. Nem jutottam még hozzá az őszi nagytakarításhoz, mert fel kellett szedni a kolompárt. Nem győzöm én sem úgy már, mint régen... Amióta az ikrek megszülettek, sokat betegeskedik. A szivével van a baj, azt állapította meg az orvos. Három esztendeje, negyvennyolc éves korában leszázalékolták. A tsz-ben nem tudott vállalni munkát, elég az, amit itthon muszáj. Igazán nincs okom panaszra. Jó gyermekeim vannak, akik mindig igyekeztek a kedvemben járni. Én nem féltem a sok gyermekes anyaságtól, vállaltam. Kádár Edsl — HÁROM ÉVE VETTÜK a TÉVÉT. Van egy asztali rádiónk is, az reggel mindig szokott szólni. Meg jár a radióújság. A nagylányom Nyíregyházán meg szokta venni a Kelet-Magyarországot, azt néha elolvasó m— És reggel kezdődik élőiről a napi munkám. Kevés olyan percem van, amit szabadnak mondhatok. Ha itthon nincs munkám, akkor a földön vagyok. Anyósommal felvállaltunk harmadosföldet. Minden évben szoktunk. Répát, kendert, mákot, mikor mit. Ott aztán eltölthetem a szabad időmet. Ha a férjem hazajön, ő is ott dolgozik, vagy a kertben. Olyan perce nincs, amikor ne csinálna valamit, nem bír tétlenül ülni sose. Hát, egyformák vagyunk™ A közkeletű szóhasználat szerint: foglalkozása háztnrtásbeli, tehát — nem dolgozik™ TornavSIgyi GySrgy
