Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-17 / 269. szám

8 frenrr-MAOYARORSZAG = vasárnapi melluttlét IRTA november ft Felső-Tisza-vidéki szőttesek és hímzések A Jósa András Múzeum állandó néprajzi kiállítása Felvetett ágy hímzett párnákkal. (Kiállításrés zleO Valami különös jó érzés itt, a teremtés «rfvéhez közel, — Nyíregyházán — a megye népművészetéről kiállítást rendezni. Semmi­hez nem hasonlítható a múzeológusrendező csöndes öröme, amint a kiállításon a látoga­tók váltakozó tömegét szemléli, akiknek egy része nem a kívülálló rácsodálkozó tekinte- tével nézi a ritka négynyüstös szedettes szőt­teseket, a merkeléses feliratos tükörkendöket, hanem a szakértő szemével, aki nemrégen még maga fonta, szőtte, hímezte a háztartá- sában használatos sokféle vásznat. Persze, az ötvenkétezer látogató többsé­ge — ennyien tekintették meg a múzeum új kiállításait a márciusi megnyitás óta — mint ismeretlen, olykor egzotikus tárgyakkal ismerkedik és próbálja megérteni — a kísérő feliratok segítségével — milyen szerepet töl- ■ töttek be az egyszerű vagy díszes háziszőtte­sek népünk életében, hogyan vallanak a dí­szítőmotívumok elmúlt századokról, kulturá­lis hatásokról. A háziszőttes végigkísérte a parasztem­bert egész életén, a születéstől a koporsóba tételig, használatban volt a munkás hétköz­napokon és kifejezte az ünnepnapok rangos­ságát. Fonni, szőni, ruháját megvarrni, a hímzéshez érteni, minden parasztlánynak il­lett. Területünk népének díszítő kedve és íz­lésvilága az ünnepi alkalmakra készített sok­féle rendeltetésű szedett csíkos kendőkön mutatkozik meg leghívebben. (A díszítő csi­kót csíkszedőtű, csíkszedődeszka segítségével készítették a szövőszéken a fonál felszedése nyomán, innen az elnevezés.) A kiállítás be­járatánál szövőszék fogadja a belépőt — amelyet Időnként működés közben is meg­tekinthetnek — amint készül a pamutos kendervászon törölköző piros csillagmintás szedett csíkkal. A gyermekágyas aszonynak komakendő- be kötve vitte az ételt komaasszonya. „Jó ét­vágyat komámasszony” — olvasható a ked­ves felirat az egyik szép kiállított kendőn. (Gyügye, 1920.) A násznagyok, a vőfélyek szedett csíkos kendőt kaptak ajándékba a menyasszonytól (területünkön kedvelt díszí­tőelemük: a rozmaring és a páros galamb). A tarpai vőfély lakadalmas menet közbén nyakába akasztott ., Meny asszony tarisznyából” kínál gáttá az arra járókat. Területünkön Beregben készültek a leg­gazdagabb díszítménvű halottas szedettes szőttesek. A halál beálltakor a tükröt a fal felé fordították és fekete díszű (szedettes szőttes, vagy hímzett) feliratos tükörkendő­vel takarták le. (Egész sorozat került kiállí­tásra beregi tükörkendőkből.) Házivászonból, egvetlen darabból készült a halottas női ing, alján un. sima rojttal. (Kocsord, 1900 — ol­vasható mellette a felirat.) A régi parasztszobákban minden egyes berendezési darabnak megvolt a hagyomány megszabta helye. A „felvetett” ágy szőttes, vagy hímzett díszű párnáival riem alvásra szolgált, csupán jelezte a család módját, rangiát. A parasztszőtteseken éppúgy, mint a nép­művészet más megnyilatkozásaiban, nagy múltú elemek keverednek újakkal. Szőtte­seinken, hímzéseinken uralkodó — területün­kön még a 20. század első évtizedében is jel­lemző — piros-kék, néhol piros-fekete szín- összhang kedvelt volt már a középkorban is. A Felső-Tisza-vidéki népi szőtteseken is alkalmazott sokféle csillagos, fogazott szőt­teshím ábrázolása már a középkori magyar- országi szárnyasoltárokon feltűnik. A régi nemesi udvarházak úri hímzései mind technikájában, mint díszítményben elő­képként szolgáltak a Felső-Tisza-vidéki népi hímzések kialakulásánál is. Kiállításunk utolsó része ezekre a történeti előzményekre utal: színes gránátalmás, piros-kék tulipános laposhímzéssel készült térítők, „rákos” min­tájú takácsszőttes bemutatásával. Dísztörülköző piros szedettes mintával. (Ti- szavasvári) / A mintás csíkok szövése vidékünkön a századforduló táján kezdődött, s alig néhány évtizedig tartott. A szövés-hímzés Viszonya tájak szerint eltérő alakulást mutat. Míg Vá- sárosnaményban, a beregi községekben a keresztszemes hímzés jut túlsúlyra, addig Kisvárdán, Tiszavasváriban és környékükön szinte napjainkig a szedett csíkos, „forgatá- sos” szövés divatja maradt fenn. A díszít­mény általános kiszínesedése ellenére Tisza- vasvári és Kisvárda szőttesein mindvégig a piros színű díszítmény marad az uralkodó. A csíkfelszedéses szövés helyett a ke­resztszemes hímzés kedveltté válásához nagymértékben hozzájárultak a polgári és ipari iskolák, ahol gyakorlatban sajátították el a tanulók a különféle hímzésmódokat, kö­zöttük a keresztszemest Is. Beregben a legkedveltebb díszítmény: a tölgyes, makkos, lóherés, sokféle ötletes ma­daras, kakasos, bárányos, babás. Tiszavasvári szőttesei kiegyensúlyozott, nemesen egyszerű díszítményeikkel és igen gondos kivitelezésükkel tűnnek ki. (Gyakori motívumaik: a szives, kis rózsás, serleges, szőlőfürtös, madaras. A Kisvárda kornyékén készült szőttesek­nek sajátos helyi jelleget kölcsönöz a széle­sebb szedett csík fölé helyezett keskenyebb csík. Területünk régi szőtteseinek jellemző sa­játja az egyszerűség. Az egyszerűség mind az alkalmazott technikai megoldások szűk körű voltában, mind pedig a díszítmény felépítésé­ben megmutatkozik. A díszítmény sohasem borítja el az egész felületet. A fő motívum egy csíkban Ismétlődik soros elrendezésben. Sarokkiképzést csak újabban alkalmaznak. Az országosan elterjedt mintakincsből aránylag szűk körű motívumegyüttest hasz­nálnak, de azt igen változatosan alakítják. A Jósa András Múzeum új állandó nép­rajzi kiállítása első ízben mutatja be a Felső- risza-vidék szőtteseinek, hímzésének — pa­rasztságunk körében — legelterjedtebb vál­tozatait. Muraközi Ágota 30 éve történt A nyírlugosi néptanács \ x A felszabadulás utáni új élet megindí­tása, az abban részt vevő helyi erők története megyénkben is nagyon vál­tozatos képet mutat. A legelső hetekben lét­rejött különféle bizottságok gyors és határo­zott intézkedéseik nélkül az új élet megindu­lása szinte elképzelhetetlen lett volna. Jelen- tőségüket csak növeli, hogy ezek a bizottsá­gok leginkább a helyi erők kezdeményezései alapján jöttek létre és láttak hozzá saját ere­jükből a gazdasági és állami élet megindítá- sához, újjászervezéséhez. Ezek közé tartozik a nyírlugosi néptanács is. A község 1944, október 21-én szabadult fel. A közigazgatás vezetői — Harabula Pál általános ügykezelő kivételével — teljes égé- szében elmenekültek. A vezetés nélkül ma­radt községben felsőbb intézkedések híján önállóan kellett a problémákat megoldani. Kezdetben Leveleki Ferenc 1919-es kommu- nista, Körtvélyesi Gyula tanító és Harabula Pál álltak az ügyek intézésének élére. Nagy érdeműk, hogy a rendet biztosítani tudták. November 10-én összehívták a községi elöl­járóság ülését, ahol áttekintették a helyzetet, és különböző döntéseket hoztak. A vezető- jegyzői teendők ellátásával Körtvélyesi Gyu­lát bízták meg. Községi főbíróként itt még Kruczina József szerepelt (addig is főbíró volt). gal a tanács látta el. Vezetésével dr. Nyúl István orvost bízták meg, aki a járás orvosai közül egyedül maradt a helyén. A kórház feladata volt részben a sebesült és beteg szovjet katonák ápolása, valamint a lakosság egészségügyi ellátása. Az ápolási díjat napi 10 pengőben állapították meg. Nagy nehézségek voltak a közszükségleti cikkek ellátásában, az üzletek árukészlete kifogyott. A lakosság nem tudott étkezési sóhoz jutni. A tanács közvetlen a termelő­helyről, Máramarosszigejtről próbált szerezni. Az elküldött szekerek azonban — mivel ke­vés cserére való'élelmiszert vittek — csak mintegy 10 mázsa sót tudták hozni. Meg kel­lett szervezni, hogy az elosztás igazságos le­gyen. Az eladási árat kilogrammonként fl pengőben határozták meg, és személyenként 20 dkg-ot engedélyeztek kiosztani. Ez álta­lános megnyugvást váltott ki. Hatékony Intézkedéseket tettek az idő­szerű mezőgazdasági munkák, a betakarítás, szántás-vetés elvégzésére. A lakosság igé­nyeinek megfelelően szabályozták a kisipa­M ár a 19-i ülés megmutatta, hogy a testület tevékenységét más alapokra kívánják helyezni. Ez abban a név­változásban is kefejeződött, amelyet a jegvző- könyvben így rögzítettek: .,... a községben fel­állított községi tanács újjászervezve a köz­ség ügyeinek intézését átvette.” Ez a névvál­tozás egyben már a fejlődés további irányát is jelezte. Elsősorban tartalmi változásról volt szó, arról, hogy milyen is legyen az új önkormányzat. A folytatás nem soká váratott magára. November 21-én már össze is hívták a köz­ségi néptanács alakuló ülését. Főbírónak Nyakacska Jánost, törvénybírónak pedig Leveleki Györgyöt választották. Nyakacska •János mint internacionalista, fegyverrel har­colt az 1917-es oroszországi szocialista forra­dalomban. A tanácsnak tagjai voltak dr. Nagy Béla és Répási Istvái. lelkészek, vala­mint Leveleki Ferenc is. Az új önkormány­zati szervnek 15 tagja volt. A vezet'^^ző személye- nem változott, mivel azt már a 19-i ülésen kijelölték. ^Az alakuló ülésen Körtvényesi Gyula ve- zetöjégjf£5 fóglalta össze a néptanács felada­tait. Külön felhívta a figyelmet, hogy a ....ta­nács önzetlenül, szeretettel, megértéssel ab­szolút igazsággal és pártatlanul hozzon hatá­rozatot minden ügyben. Célul tűzte maga elé mindenki az egymás iránti szeretetet, a sze- gények támogatását, akkor eredményes lesz a tanács működése.” Ezek a gondolatok tu- ajdonképpen a néptanács programjának a .ényegét tükrözték. A letűnt reakciós rezsim közigazgatási szelleme helvett valami embe- ribb, igazságosabb légkör és ügyintézés meg­valósítását tűzték ki célul. Ez volt a le<tt«3- lemzobb új vonása, és ez adta meg a lénye- get a november 21-én néptanács néven meg­alakult helyi önkormányzati szervnek. rosok szolgáltatási munkadíjait, biztosították a mezőrendőri fegyelmet. Az intézkedések lényegében a helyi szükségletek felismerésé­ből fakadtak, és azok kielégítését szolgálták • N yfrlugoson a néptanács mint a helyi önkormányzat egyetlen és hivatott szerve 1945, február 8-ig működött Ugyanis a községi nemzeti bizottság a 14/1945. ME. számú kormányrendelet alapján ekkor tett javaslatot a községi önkormányzati rzervek újjászervezésére, és február 11-én megalakult a képviselőtestület. A nemzeti bizottság Nyakacska Jánosi továbbra is bírónak, Leveleki Györgyöt tői> vénybírónak, Korcsmár Mihályt pénztáros­nak, Maxim Györgyöt pedig közgyámnak je- lölte. Jelölésüket a következőképpen indo­kolta: „Nevezettek az orosz bevonulás után lettek tisztségükbe -megválasztva a nép által, működésükkel teljes mértékben van a köz- ség minden tagja megelégedve.” A nyírlugosi néptanács életrehívásában a község demokratikus erői fogtak össze és áll­tak élére a helyi önkormányzat helyreállítá­sának. Nyilván a paragrafusokhoz nem értet­tek úgy, mint az elmenekült hivatalnokok; de szívük és jóakaratuk annál nagyobb volt. Intézkedéseik egy olyan népfrontpolitik* folytatását tükrözik, amely az akkori idők körülményeinek leginkább megfelelt. Igaz, hogy a közigazgatásban meglévő funkciók el­nevezése még nem változott, de az azoket betöltő személyek igen. Ez pedig lehetővé tette a testületi munka tartalmának és szel­Programjához híven a hozott döntések azt igazolják, hogy a néptanács a népért dolgozott, munkájával a község dolgozóinak érdekeit szolgálta. Már az első ülésen hatá­rozatot hoztak az iskolai oktatás beindításá- a, és az eltávozott tanerők helyére újakat ieveztek ki. Döntöttek a helyi önkéntes ren- lőrség felállításáról Megszervezésével dr. •Jagy Bélát bízták meg. Pénzt fizetni nem 'adtak, a szolgálatot természetben honorál­ták. A rendőröknek pl. a december havi fi- :etés fejében személyenként egy-egy szekér :át utaltak ki a Szennyes-pusztai irtásból. S zociális gondoskodását tükrözik az el­látatlanok megsegítésére, a község tüzelőellátásának, közegészségügyé­nek megszervezésére hozott intézkedések. Az ellátatlanok számára a közraktárakban fel­halmozódott terményekből juttattak rendsze­resen. A községben ideiglenes jelleggel járá­si kórházat szerveztek. Kenyérrel, fűtőanyag­lemének lényeges megváltoztatását. Jelentő­ségét növeli, hogy abban az időben a község­ben sem nemzeti bizottság, sem politt' pártok még nem működtek. Ezek kés 1945. február elején jöttek létre. Az MKP In lyi szervezetének alapítói között ott találjuk a néptanács vezetőit is. S ajnos egy cikk keretében nincs lehe­tőség az események részletes kifej­tésére. Ezért csupán a nyírlugosi köz­ségi néptanács lényegének, jelen tőségénél» felvázolására törekedtem. Úgy gondolom vi­szont, és ez talán a leírtakból is kitűnik; hogy a helytörténettel .foglalkozók számára rendkívül fontos és nagyon ajánlatos a fel- szabadulás utáni első lépések részletes feltá­rása. Ezek segítik a további folyamatok jobb megértését, emellett újabb és újabb színfol­tokkal gazdagítják megyénk legújabbkorl történetét. Filep iá not Gránátalmát úrihimzés. (Gergelyiugornya)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom