Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-15 / 267. szám
2- • mleívmXgya^orszaö Szovjet lakokban olvastuk PRAVDA fasiszta összeesküvések Olaszországban „Olaszországban legalább négy éve szakadatlanul tevékenykednek az aknamunkát folytató fasiszta szervezetek, amelyek a köztásrasági rend felszámolására és egy tekin- télyuralml' rezsim megteremtésére szőttek terveket” — írja a csütörtöki Pravdában Nyikolaj Prozsogin, aki római tudósításában hangsúlyozza, hogy az összeesküvők tevékenységét egységes központ irányította. Mint írja, ez az oka annak, hogy az összeesküvés leleplezése sokakat, köztük a kormánykö- röket is arra késztette, hogy komolyabb figyelmet szenteljenek a neofasiszta veszélynek. i A Pravda tudósítója közli, | hogy Rómában nemrégiben a i demokratikus szervezetek ál- > tál rendezett sajtóértekezle- ' ten bemutatták az Olasz Partizánszövetség által kiadott „Fekete könyv”-et az 1970-től 1974-ig elkövetett fasiszta bűncselekményekről. A Fekete könyv csaknem 700 olyan bűncselekmény és terrorakció tényeit közli, amelyeket ebben az időszakban követtek el szélsőjobboldali elemek Rómában. Mint a Pravda tudósítója írja, a köztársasági rend megdöntésére irányuló tervek újabb és újabb leleplezésére válaszul a jobboldali körök igyekeznek kommunistaellenes kampányt kibontakoztatni, megpróbálják lejáratni a parlamenti rendszert, A demokratikus körök józanul értékelik a helyzetet és megállapítják, hogy Olaszországban megvannak azok az erők, amelyek képesek szembeszegülni a reakcióval és szükség esetén visszaverni annak támadásait. A „Fekete összeesküvés” messze nvúló szálairól szerzett értesülések mindenki előtt kétségtelenné teszik az olasz reakció kapcsolatait a külföldi felforgató központokkal, arra ösztönzik a dolgozókat, az összes baloldali, demokratikus erőket, hogy még aktívabban harcoljanak a jobboldali köröknek a parlament határidő előtti feloszlatására irányuló kísérletei ellen, a kormányválság mielőbbi leküzdéséért, a köz- társasági rendszer megerősítéséért — írja végezetül Nyikolaj Prozsogin. SZOCIALISZTYICSESZKAJA INDUSZTRIJA Izrael szélsőséges politikája „A Rabln-Perez kormány folytatja a csődbe jutott Meir -Dajan kabinet szélsőséges \ politikáját” -*■ állapítja meg csütörtöki, számában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija. Az SZKP KB lapja hangsúlyozza, hogy a fegyverkezési hajsza fokozását, a hadigépezet átalakítását és az új háborúra való erkölcsi-pszichológiai felkészülést az izraeli hivatalos személyiségek uszító nyilatkozatai kísérik. „Tel Aviv az utóbbi időben mindent megtesz azért, hogy elodázza a genfi békekonferencia felújítását. E militarista tévé. kenységgel párhuzamosan folyik a megszállt arab területek „birtokbavételének” fokozása”. A cikk rámutat: a Rabin- Perez kormány jelenlegi, a békét veszélyeztető politikai irányvonala semmiben sem különbözik az Egyesült Államok cionista szervezetei reak. ciós vezetőinek „közel-keleti programjától”. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok katonaiipari komplexumának képviselői gazdasági és politikai támogatásban részesítik Izraelt. „A forró háború cionista provokátorai szerint az Izrael és az arab államok közötti béke vereséget jelentene, s ezért nemcsak támogatják Tel Aviv agresszív politikáját, hanem maguk provokálják ki e politika folytatását”. A Közel-Keleten tartós és igazságos békének kell uralkodnia — mutat rá a lap. — Ennek alapja az izraeli csapatok teljes kivonása minden 1967-ben elfoglalt arab területről, s a Palesztina! arab nép törvényes nemzeti jogainak biztosítása. „S minél előbb értik meg az izraeli vezetők ezt az igazságot, annál jobb lesz a béke ügye és Izrael saját nemzeti érdekei szempontjából”. KRASZNAJA ZVEZDA Amerikai—spanyol kapcsolatok A Krasznaja Zvezda csütörtöki száma rámutat, hogy Madridban a katonai együttműködés perspektíváit érintő amerikai—spanyol hivatalos tárgyalások most végétért első fordulójának részvevői megállapították „az álláspontokban mutatkozó lényeges eltéréseket.” A lap véleménye szerint a felmerült nézeteltérések lényege az, hogy „Madrid szemmel láthatólag nem akarja beérni az Egyesült Államok katonai és gazdasági segítségével. A jelenlegi rezsim felül kívánja vizsgálni a Washingtonnal kötött megállapodások egész rendszerét, és a támaszpontokról szóló megállapodásokat egy átfogóbb katonaipolitikai szerződéssel akarja felcserélni abból a célból, hogy emelje saját tekintélyét a NÁTO-országokban, amelyeknek közvéleménye bírálja a francoista diktatúrát.” Az amerikai—spanyol tárgyalásokat decemberben folytatják. „Az alkudozás tehát tovább folytatódik, de semmiképpen sem a spanyol nép érdekeinek megfelelően, amely az ország területén levő külföldi katonai támaszpontok megszüntetése mellett foglal állást. Ez a lépés felelne meg a béke, a biztonság érdekeinek a Földközi-tenger térségében és egész Európában” — írja végezetül a Krasznaja Zvezda. (Folytatás as L oldalról) kijáró tiszteletadással történt fogadtatása olyan diplomáciai győzelme a Palesztin Felszabadítási Mozgalomnak, amely önmagában gyökeresen új helyzetet teremt a közel-keleti konfliktus legmélyebb gyökerét képező palesztin probléma politikai és diplomáciai megközelítésére. A tagállamok túlnyomó többségére különösen nagy benyomást tett Arafat beszédének az a nyomatékosan aláhúzott tétele, amely szerint a palesztin felszabadítók fegyveres harcát — a vietnami nép példájára — összekapcsolja a polititkal és diplomáciai harccal. Természetesnek tekintik, hogy Arafat egy fegyveres felszabadító harcot folytató mozgalom vezetőjeként népének maximális programját fejtette ki, de a nemzetközi diplomácia fórumán felajánlott „olajág”- gal is jelezte, hogy ebben a világhelyzetben lehetségesnek tekinti nemzeti céljaik tárgyalások útján való megközelítését, a sok évtizedes konfliktus békés rendezését. Másfelől viszont megfigyelők a gyengeség jelét látják A jelenleg hivatalos és baráti látogatáson Jugoszláviában tartózkodó magyar parlamenti küldöttség, amelyet Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja vezet, a csütörtöki napot Macedóniában töltötte. A delegáció délelőtt Szkopjéban, a Szob- ranye épületében megbeszélést folytatott a Sztbranye képviselőivel, délután pedig a tagköztársaság területén megtekintett egy vegyiipari komabban, hogy Izrael képviselője nem csak hogy azonnal visszautasította az olajágat, hanem ezt olyan hangnemben tette, hogy legfőbb pártfogója, az Egyesült Államok számára is kínos helyzetet teremtett. Feltehetően éppen ez volt az izraeli kormány elsődleges célja: megnehezíteni Washingtonnak eddigi elutasító álláspontja „fellazítását” a PFSZ iránt, ami lehetővé tenné közel-keleti „közvetítő diplomáciájának” folytatását. ★ Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke csütörtökön hajnalban helikopteren távozott az ENSZ NewYork-i székhelyéről, majd a Kennedy-repü- lőtc en várakozó különgépen Havannába repült. A havannai repülőtéren a palesztin vezetőt Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első 1 itkára, miniszterelnök, Raul Castro, a kommunista párt másodtitkára és máá kubai vezető személyiségek üdvözölték. Jasszer Arafat Fidel Cast- ro meghívására látogatott a kubai fővárosba. binátot és egy textilipari üzemet. Az országgyűlés küldöttsége jugoszláviai vidéki körútja során szerda esie érkezett Szkopjéba, ahol ünnepélyesen fogadták. Megérkezésük után Blagoja Teieszki, a macedón szobranye elnöke díszvacsorát adott magyar vendégei tiszteletére. A díszvacsorán a vendéglátó és Apró Antal pohárköszöntőt mondott. A magyar parlamenti kül- döttség péntek reggel érkezik vissza Belgrádba. Pfotr Gyem cssv a Szovjetunió művelődésügy) minisztere Pjotr Gyemiesevet, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját, a Központi Bizottság titkárát a Szovjetunió művelődésügyi miniszterévé nevezték ki. Gyemicsev 1918-ban munkásszülök gyermekeként a kalugai területen született. Katonai szolgálatának letöltése után befejezte tanulmányait a moszkvai Mengyele- jev Főiskolán. Pedagógusként tevékenykedett 1945-ig, majd ettől kezdve vezető párttisztséget töltött be. Az 50-es években az SZKP moszkvai bizottságának titkára, 1960-tól pedig első titkára volt. 1961 októberétől az SZKP Központi Bizottsága titkárának, 1964-től az elnökség póttagjának, 1906-tól pedig a Politikai Bizottság póttagjának tisztét tölti be. Pjotr Gyemicsev a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Számtalan esetben vett részt a Szovjetunió és más országok párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásain. A Szovjetunió művelődés- ügyi miniszterének tisztét 1960-tól a múlt hónapban bekövetkezett haláláig Jeka- tyerina Furceva töltötte be. Koreai jegyzetek (1,) Történelmi léc *e a sátorban Kísérőnk, a Koreai Néphadsereg őrnagya Keszontól velünk tart Panmindzson felé. Közben, amig a Volgák végigzötyögnek a keskeny betonúton, elmondja, hogy a háború végén, a fegyverszüneti tárgyalások előtt és alatt véres ütközetek dúltak itt minden négyzetméternyi területért. Most, csodálatosan békés a táj, két oldalt rizsföldek, a vízzel árasztott táblákon eleven zöld palántasorok, helyenként még egyengetik a földet (pontosabban a kátyút), térdig vízben hajladozó parasztlegények és — lányok nagy csoportokban, brigádokban, körülöttük pedig — mint mindenütt másutt az ország rízsföldjein — színes zászlók és vörös transzparensek tucatjait lengeti a szél, feliratok, győzelmi jelszavak és jelentések virítanak üde tarkán a bokrokkal, gyér ligetekkel szegé- lyezett tájban. Sofőrünk (fehér kesztyűben vezeti a fekete Volgát), a háború alatt terepjáróval barangolta végig ezt a frontszakaszt, ismer minden kanyart, követ, dombot; két barátunk és állandó kísérőnk Kim Szün Dzse és Kim Gjon Szu (mindketten a Koreai Újságíró Szövetség nemzetközi osztályának műn. katársai) ugyancsak sokadszor látogat a fegyvermentes övesetbe. így hát azon sem nagyon csodálkoztak — amire mi éjszaka megütközve felütöttük a fejünket —, hogy huzamos ideig dörögtek az ágyúk valahol a közelben. Azt mondják, az ilyesmit megszokja a fül ezen a tájon. „Odaát”, ahova innét a dombról már átlátni, rendszeresen „gondoskodnak” egy- egy éjszakai tűzijátékról. A sátor felé tartunk. Tűző napsütés, végtelen csönd, 30 fok 'ái’iíyékbán. Néhány kilométecrel á- 38. szélességi fok alatt, göndosan ápolt pázsitoá térségen, a szűkszavú felirattal ékes márványoszlop előtt fényképezünk. A majdnem negyedszázada, 1950. június 25-én kezdődött háború végére (1951-től 1953 nyaráig tartó tárgyalások után) ezen a helyen tettek pontot a tárgyaló felek 1953. július 27-én. A sátorban körülüljük az asztalt, ahol két éven át vívtak kíméletlen szópárbajt egymással a delegátusok, miközben a domb alatt, puska- lövésnyire a tárgyalóasztaltól kézitusák, páncélos ütközetek folytak. Aki nem ismeri az 1950— 1953 közötti hadijaiénlésekből a koreai háborút, itt most alapos leckét kaphat belőle. Nem az a legfontosabb ebben a leckében, ami minden háborús kiállítás közös vonása: a sok fénykép, írásos okmány fotója és a számtalan tárgyi emlék, hanem az, hogy egy kis nép (az északi országrész lakossága akkor alig haladta meg a tízmilliót), hogyan mér súlyos csapásokat a kitűnően felszerelt amerikai csapatokra. A koreai nép győzelmét segítették a szocialista országok. A tárlókban ott látni a magyar szolidaritás emléktárgyait és okmányait is. Az őrnagy meleg hangon köszöni meg a segítséget, amiért — mint mondja — mindig hálásan gondolnak hazánkra, né- pünkre. Mielőtt elindulnánk a nagyobbik táborba, a semleges övezetbe, ahol egymás mellett teljesítenek szolgálatot éssa- kiak, déliek és amerikaiak, mellettük a semleges megfigyelők katonái, az őrnagy négy, kemény kötésű katonát ad mellénk kísérőül. Néhány perc múlva a tárgyalóterem padlóján konganak lépéseink. Az asztal egyik oldalán két évvel ezelőtt az északiak, a másikon a déliek küldöttsége foglalt helyet, hogy a KNDK javasla- tai alapján megkezdjék a tárgyalásokat a két országrész békés egyesítéséről. Üres a terem, félbeszakadtak a tárgyalások. Kim ír Szén javaslatai a megbékélésre, a haza egyesítésére, a szétszakított családok közti kapcsolatok helyreállítására akkor a világlapok első oldalára kerültek. A déliek Írét év alatt zátonyra futtatták az eszmecserét. De nem az ügyet! Akárhol jártunk az északi országrészben — kiállításon, télszberi, gyárban, iskolában: .minisztériuhV. ban, kulturális intézményekben — mindenütt ez az egyik legfőbb beszédtéma: áz ország egyesítése. — Nincs két Korea! — búcsúzik tőlünk az őrnagy a panmindzsoni látogatás után. — Túlról, az is a mi népünk. Ez a demarkációs vonal — kezével felemeli az asztalon végigfektetett feliér mikro- Convezetéket — csak addig marad a térképen, amíg az Idegen csapatok kivonulnak Dél-Koreából. .. Következik: Phenjani metró C“o1üma utca. . . Bertalan Lajos GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye " 28. önfeledt gyönyörködését súlyos kellemetlenség zavarja meg. Csizmája feltörte a lábát, nem képes egy lépést sem gyalogolni, Arnheimben orvosi segítség után néz, és az orvos töprengés nélkül megállapítja: üszkösödésnek indult a lába, le kell vágni. Stan- csics eltökéli, inkább meghal, de akkor sem engedi amputáltatni a lábát. Két napon át jéggel borogatta, sikeresen. Csillapult a gyulladás, majd végképp elmúlt. Mégsem tanácsos gyalogolnia, így hét kénytelen szűkös tartalékpénzét vonatra költeni. Hasznát veszi viszont, hogy Utrecht, Leiden, Hága, Amsterdam érintésével gyorsan érkezik Rotterdamba, ama kikötőbe, ahonnan a legsűrűbb a járat Anglia felé. Mindenki azt tanácsolja neki, okosabban teszi, ha előbb Londont nézi meg, de ő kitart eredeti szándéka mellett: Párizsba, minél hamarabb! Lelkesedését azonban lehűtik a belga—francia határon. Alaposabb ízelítőt adnak neki a rendőruralom mibenlétéről Lajos Fülöp emberei, mint amilyet a Habsburg-birodalom határőreitől kapott. Még ruhája béléseit is kiforgatják, nem akar-e lázító iratokat csempészni a Francia Királyság területére. Végre aztán Párizsban van. Megkeresi azt a Báthory nevezetű élelmes férfiút, aki hivatásszerűen kalauzolja a világvárosba vetődő magyarokat. Ez a Báthory rokonszenves úr, nem akarja minden áron megkopasz- tani klienseit, sőt szívesen segít annak, akire ráfér. Stancsics Mihálvt is ilyennek ítéli. Kérleli, öltözzön más ruhába, nem kerül semmibe, hiszen ott van a lakásán mindaz a rengeteg drága ruha, amit nála- hagytak a mágnás világfiak, többek között gróf Teleki Sándor, az egykori kolozsvári kedves tanítvány. Stancsics nem tágír a védegyleti posztótól, inkább vállalja az előítéletekből származó hátrányt. Különösen két hírneves francia szerzőt szeretne megismerni: Ledru-Rollent és Cabet-t. Mindkettő műveit nagy tisztelettel olvasta, főképp Cabet-től az Itáliai utazás-t. Ledru-Rollent nem leli Párizsban, Cabet viszont szívesen fogadja. Bezzeg igaza lett a módosabb ruházatot ajánló Báthorynak. A nagyhírű francia író szerfölött meglepődik Stancsics láttán, és mindvégig lekezelően bánik vele. Jóllehet Stancsics hibátlanul beszéli a franciát, de mégsem olyan könnyedén, ahogy a pergő beszélgetésben kellene. Cabet erre tüntetőén ajánlja, társalogjanak inkább latinul. Zavart kelt, hogy ezt viszont Stancsics beszéli könnyedébben. Cabet azzal tetézi balfogásait, hogy a magyar nyelv szakértőjének adja ki magát és megkérdezi félig vademberként kezelt vendégétől, melyik elem a túlnyomó a magyar szókincsben: a latin, avagy a szláv? Stancsics, aki sok éven át folytatott nyelvészeti stúdiumokat, nyugodtan feleli ékes latinsággal: természetesen, a magyar szókincsben a magyar elem a túlnyomó. Végül inkább derűsen, mint bosszankodva távozik a híres házigazdától. Elmerül a párizsi és pá- rizskörhyékt műemlékek szemlélésében, a francia történelem emlékeinek tanulmányozásában. Mégis, fő élménye és öröme a magyar munkásokkal való, estéről estére ismétlődő találkozás a Dänemark kávéházban. Elcsodálkozik, amikor megtudja, milyen sok magyar mesterlegény dolgozik szerte Párizsban, az pedig a legnagyobb lelki ajándék számára, hogy, honfitársai osztatlan megbecsülésnek örvendenek idegen országban mind munkájuk, mind pedig iózan, becsületes magatartásuk révén. (Folytatjuk) JUGOSZLÁVIA Apró Antal vidéki körúton
