Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

fffS? f Közművelődési alap A KULTÚRA MUNKÁSAI sokszor elmond­ták az elmúlt években: sokat kapunk az állam­tól, a helyi vezető szervektől, de ez a sok első­sorban a közművelődés elvi, erkölcsi támo­gatásában mutatkozott meg, pénzből, anya­giakból jutott a legkevesebb. Legöbbjük nem is panaszként mondja ezt, hiszen a közműve­lődés munkásai is tudják, hogy az elmúlt esz­tendőkben sok mindenre kellett a tanácsok pénze. Hány helyen szerepelt például a taná­csok tervében új kultúrális intézmény, könyv­tár, színpad építése, a fedezet is meg volt hoz­zá, aztán váratlanul más sürgős feladatok ke­rültek előtérbe, s a pénz is oda ment. Orvo­si rendelő, szolgáltatóház, bölcsödé, óvoda, ezernyi más fontos dolog épült az eredetileg közművelődési célokra szánt összegből. Min­denki megértette ezt, csak a kultúra munkásai sóhajtottak bánatosan: megint egy évvel később valósul meg a mi tervünk. Közismert tények, gondok voltak ezek hosszú ideje, s az ellentmondások feloldására most első lépésként egy igen fontos határozat született: a Minisztertanács elfogadta a köz- művelődési alap létesítésére tett javaslatot. Három illetékes szerv — a Kulturális Minisz­térium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal — gazdája a közművelődésre szánt alapnak. Ez is jelzi, hogy az anyagi for­rásokat a legfelsőbb szintű tervezés bevoná­sával, a szaktárca illetékesei használják fel. A korábbi éveknél több pénz, szervezettebb elosztás — ez a lényege a közművelődési alap­nak. Az eddigi gyakorlat szerint —, amely ez­után sem változik — a közművelődési intéz­mények létesítését elsősorban állami költség­vetésből, vállalati és szövetkezeti alapokból, társadalmi szervezetek hozzájárulásából támo­gatták. Mindehhez jön új forrásként a közmű­velődési alap, amely kiegészítő támogatás a művelődéspolitikai célok — elsősorban a köz- művelődési párthatározatban foglaltak — gya­korlati megvalósításához. MIRŐL, IS VAN SZŐ TULAJDONKÉP­Ü'ISN? A párthatározatból adódóan a közmű­velődési alap lehetőséget teremt a munkás- lakta kerületek, települések kulturális intéz­ményekkel való ellátására, a már meglevő intézmények jobb felszerelésére, a bennük fo- ityő munka színvonalának javítására. A köz- művelődési alap anyagi biztosítékot jelent egyebek között oktatási célokat szolgáló sport- létesítmények kialakítására, a közművelődési gyakorlat megújítását szolgáló módszerek és eszközök hatékonyabb elterjesztésére. Ma­n&pstnk szeptember S5-i eeámábait Ki volt Euii]? eimmel közöltük Miiéi György, m, MSZMP KB Párttörténeti Intézete tudo­mányos főmunkatársának írását, melyben többek között est áll! „1944. november 4-én a soproni 48-as laktanya ud­varán kivégző osztag sortüze oltotta ki a Magyarország felszabadításáért vívott küz­delem egyik előharcosának, a neves magyar internaciona­listának, Pataki Ferenc szov­jet partizánparancsnoknak az életét. A kivégzést megelőző órák­ban Pataki búcsúlevelet írt barátjának, Baja Benedek festőművésznek, aki 1943— 1944-ben segítője, s minden valószínűség szerint harcos­társa volt. A sorokból nyu­galom, mások féltő óvása árad. Köszönet szava szól mindazokhoz, akik áldozat­készen segítették munkáját, akiket szeretett. Ezek kö­zött, a címzetten kívül egyet­len személy volt, akit Pata­ki név szerint kiemelt: „Ugyancsak Emillel közöld milyen sors lett osztályré­szemül...” — írta. Máig sem sikerült tisz­tázni: ki Emil? Mi a csa­ládneve? Milyen baráti, eset­leg elvtársi szálak fűzték Pataki Ferenchez? Azt reméljük, hogy a megoldásban segítségünkre lehet egy képes levelezőlap, amelyet Pataki Ferenc Moszkvában élő családja őr­zött. A lapon levő postabé­lyegzőn Nyíregyháza, s az 1934. április' dátum olvasha­tó. A lap képes oldala a nyíregyház; Sóstógyógyfürdő szállodáját ábrázolja. Az üdvözlő sorok aláíró ja Emil, címzettje Pataki Fe­renc. A Kedves Feri meg szólításból, a sorok hangvé­teléből és tartalmából kide­rül, hogy Pataki és Emil ré­gyarán: az alap anyagi biztosíték arra, hogy a legfontosabb létesítmények valóban gyor­san, a tervezett időre elkészüljenek, a közmű­velődésre szánt pénzt csakis erre fordítsák, sőt lehetőséget nyújt arra is, hogy a távlati tervek, elképzelések mielőbb megvalósulja­nak. A közművelődési alap felhasználása fo­kozott felelősséget jelent a tanácsok, a tár­sadalmi szervezetek, az intézmények számára is. Az említett szervek javaslatai kerülnek a Közművelődési Tanács elé, amely mérlegelve a kéréseket és a lehetőségeket, dönt a javas­latok megvalósításáról, sorrendjéről. Nő a helyi szervek felelőssége is termé­szetesen, hiszen a közművelődési alap több pénzt, de nem korlátlan anyagi forrást jelent. Nyilvánvaló, hogy sokan jelentkeznek kéré­sekkel, javaslatokkal, de remélhetőleg csakis átgondolt, megfontolt tervekkel. A helyieknek kell elsősorban szelektálniuk, nekik kell „he­lyére tenni” az igényeket. Csakis alaposan indokolt kérés teljesíthető, s a helyieknek már ott, az első fokon is tudniuk kell nemet mon­dani, ha egy-egy kérés teljesíthetetlen, meg­valósíthatatlan, ha nem segíti az egyetemes és helyi közművelődés ügyét. A Közművelő­dési Tanács bírálja felül a kérelmeket és dönti el, hogy a kiegészítő jellegű, meghatározott összegű, legfeljebb két évre szóló és a meg­valósítás időpontját illetően egy alkalommal' meghosszabbítható hozzájárulás mire fordít-1 ható. Nyilvánvaló, hogy a Közművelődési Ta- náes csakis az indokolt és a közösség számára hasznot jelentő kérések, új kezdeményezések esetében dönt kedvezően. Ez egész közműve­lődésügyünk érdeke. A KÖZMŰVELŐDÉSI ALAP lehetőségei­vel való gazdálkodás már a legközelebbi jö­vőben megkezdődhet, hiszen a határozat, amely a felhasználás módját szabályozza ha­marosan napvilágot lát, s megjelenésének nap­ján érvénybe is lép. A közművelődési párt- határozat nagy lendítő erő volt már eddig is a kultúra munkásai körében. Megvalósítása érdekében sok jő elképzelés született és va­lósult meg. Mindehhez jön most e nagy segít­séget jelentő anyagi erő a közművelődési alap. Mindenki, aki a párthatározat szellemé­ben eredményesen, újabb utakat, lehetősége­ket keres — részesülhet belőle. Megvalósul­hatnak a régóta dédelgetett álmok,'ezernyi öt­lettel gazdagodhat a közművelődés ügye — van rá anyagi fedezet. Ki volt Emil? gí, közeli barátok. Az is nyilvánvaló, hogy meg-meg- szakadó, de hosszabb ideje tartó levélváltás volt közöt­tük. Kölcsönösen jól tájéko­zottak votlak egymás család­járól. Emil növekvő fiairól tudósított, fényképet ígért róluk. A nagyobbik fia „bé­lyeget reklamált”. Ennyi de­rült ki e 40 éve kelt rövid üdvözletből, amelyet feltehe­tően további levélváltás kö­vetett.” A folytatás egyes részle­teire a napokban derült fény. Az írás elolvasása után átnéztem az egykori szabol­csi internacionalistákról szó­ló feljegyzéseimet. Pataki Ferenc fogságba esése és Vöröshadsereg-beli sorsa a nyíregyházi Fazekas Andrá­séval esett egybe. Ám Faze­kas András néhány éve meghalt. Így a ma is Nyír­egyházán élő idős és egykori baloldali érzelmű emberek segítségét kértük Emil ki­létének tisztázásához. A be­szélgetések során a kör egy­re szűkült. Az idős nyíregy­házi patrióták közül töb­ben is, köztük Salzmann (Sarlós) Ottó, a 30-as években Nyíregyházán megjelenő Forrás folyóirat egyik szer­kesztője, Farkas Pál, a lap­kiadó vállalat nyugalmazott igazgatója és dr. Balogh László nyugalmazott se­bészfőorvos Vajda Emi’ •■'evét említették. Ki volt Vajda Emil? Mi köze lehetett Pataki Fe- -enchez? A párttörténeti intézet fő­nunka társának feltételezése több ponton helyesnek bi­zonyult. Pataki Ferenc és Vajda Emil meg Baja is egy­Ivásuak. Pataki és Vajda a temesvári árvaházban együtt nevelkedtek. Vajda is tanítói oklevelet szerez. Előbb valószínű Temesvá­ron tanított, majd Nyíregy­házára került és a Jókai Mór fiúiskolában tanított. Feleségül vette a szintén pe­dagógus Vietorisz Arankát, a nyíregyházi Kossuh Gim­názium egykori igazgatójá­nak leányát. Felesége a lány­polgáriban tanított, és mint­egy öt évvel ezelőtt halt meg. Vajda Is részt vett az első világháborúban, de az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy nem esett fogságba, és így nem is lett internacio­nalista, mint Pataki. Viszont már az 1918-as polgári kor­mány megalakulása idején szerepet vállal. A Tanács- köztársaság alatt pedig ak­tívan kivette részét a ta­nácskormány intézkedései­nek a megvalósításából. Ez is bizonyítja eszmei együvé tartozásukat. A Tanácsköztársaság meg­döntése után Vajdát elítélik és. valószínűleg egy évet tölt börtönben. Megfosztják ta­nári diplomájától. A huszas és a harmincas években a csendőrök állandóan zak­latják. Ennek egyik bizonyí­téka a Magyar Királyi Rend­őrség nyíregyházi kapitány­sága 97/1938-as bizalmas számú kimutatása a Nyír­egyháza területén lakó, po­litikailag megbízhatatlan egyénekről. Ennek a sárgult aktának 83-as sorszáma alatt szerepel Vajda Emil (szüle­tett Miskolcon, 1889-ben) bankkönyvelő, Sóstói út 19. szám alatti lakos. A rohodi Új Élet Tsz-ben Is géppel történik o burgonya betakarítása. Képen: Helmeeil Bem» bős traktoros vezeti a kombájnt, amely közvetlen a szállító kocsira rakja a termést. FEKETE TARKA ítéli4M*€Í Ökonlóíiiliiöioa Az elnök, Szakács János, még fiatal. Csak 34 éves rpúlt. De volt már főállattenyésztő, főagronómus és függetlenített tsz-elnökhelyettes is Tyúko­don, a szomszédos termelő- szövetkezetben. Egyébként Ököritófülpösön született, ott nőtt fel, onnan ment tanulni és másfél évvel ezelőtt oda tért vissza. A földiek hívták haza, mert az előző tsz-elnök nyugdíjba ment. Tudták, hogy a fiatal Szakács János min­dent próbált és mindenhez ért, hiszen korábban sokkal nagyobb mezőgazdasági üzemben dolgozott. Az ökö- ritöfülpösi Szamos menti Ter­melőszövetkezet területe fe- lényi, mint a tyukodi határ — csak 2462 hektár. S ebből is csak 1910 hektár a szán­tó, de van 140 hektár szép, az idén különösen jó termést ígérő gyümölcsös, 254 hektár rét-legelő és egy 24 hektáros halastó is. A halmozott ter­melési érték az idén 50 millió forint körül várható és 96 fo­rintot terveztek egy 10 órás munkanapra. Vajda Emil 1950-ben meg­halt. Patakival való kapcso­latát nem tisztázta. Nyíregy­házán élő sógorához, Szlá- vik Ferenchez és sógornő­jéhez, Vietorisz Júliához for­dulunk. így tudjuk meg, hogy Vajda Emil a harmin­cas években Nyíregyházán a Iíereskedelmi és Iparbank­nál (gazdák bankja) tisztvi­selő, majd főkönyvelő és tör­vényszéki szakértő. És meg­tudjuk a legfontosabbat, hogy élnek fiai: Vajda Emil (Bu­dapesten, a Chemolimpex mérnöke) és Vajda József (a hatvani cukorgyár, Illetve a cukoripari tröszt mérnöke). A további információért te­lefonon hozzájuk fordultunk. így derült fény az 1934-es Moszkvával — Pataki Fe­renccel — történő levélvál­tások valódiságára. Megtud­tuk azt is, hogy az idősebb Vajda fiúnak a 30-as évek­ben sok orosz bélyege volt, ^melyeket minden bizony­nyal Pataki küldött. De a fiatalember akkor még nem tudta értékelni a bélyegek jelentőségét. Apja pedig ér­tett a hallgatáshoz. Azt is tőlük tudjuk meg, hogy az édesapa 1944-ben találkozott titokban egy ba­rátjával. Hogy ki volt, aki­vel titkos randevúra ment, azt az apa nem közölte a családdal. Az akkori emlé­kek összerakása itt is sok­ban előre viheti kettőjük kapcsolatának a kiderítését. Ezt segítheti a családi ira­tok átnézése, amelyet a je­lenleg Hatvanban lakó Vaj­da József őriz. Vajda Emil a felszabadu­lás után Nyíregyházán egyik vezetője volt a magánalkal­mazottak szakszervezetének Számosán ismerték és tisz­telték. Barátai, ismerősei emlékezetében ma is él. Slg& feare Mindent összevetve: nem rosszak az ököritófülpösi ter­melőszövetkezet adottságai és azt mondják: egész Szatmár- ban ott vannak a legjobb föl­dek. A nép is dolgos, csak erősen öregszik a tsz-tagság, a 606 tag közül 266 már nyug­díjas, vagy járadékos. De még az öregek is dolgoznak. Fia­tal viszont a vezető gárda: főagronómus, főállattenyész­tő, főkönyvelő — mindenki fiatal, a 34 éves elnök a leg­idősebb köztük. „Napóleon“ ágyútalpon Szakács János, bár a mező- gazdasági termelés minden területén dolgozott, irányított már — legjobban az állatte­nyésztést szereti. Ezt tagadni se tudja, hiszen az idegennek is elegendő, ha körülnéz a gazdaságban, azonnal meg­állapíthatja, hogy itt az ál­lattenyésztést szeretik — nem is akárhogyan. Mindig a leg­korszerűbb módszerek sze­rint. És nem is csak a tsz-el­nök, hanem mindenki. A tavaly elkészült 352 fé­rőhelyes szakosított tehené­szeti telepen az elkülönített elletőben egy feketetarka te­hén (Holstein-Friz fajta) ép­pen ellett. Sándor Lajos in- szeminátor bemosakodva, fe­hér köpenyben, hosszú szárú gumikesztyűben, gyógyszerek, kel és minden egyéb kellék­kel felkészülten ült a tehén mögött és várt. — Születik a hatodik, elnök elvtárs — mondta, amikor bementünk hozzá. — Messze van még a ki­lencvennyolc — válaszolt az elnök. — Messze, de meglesz. — Akkor én is állom a sza­vam. Egy üveg Napoleon-ko- nyak, ahogy ígértem. — De ágyutalpon, elnök elvtárs — tette hozzá Sán­dor. — Csakis úgy, Lajos. Ágyutalpon. Nincs több a megyében Ennek a beszélgetésnek háttere, hogy az ököritófülpö­si termelőszövetkezet tejter­melésre szakosítja tehenésze­tét. Az új telepen már ta­valy is 3300 litert fejtek te­henenként, de akkor még egyetlen Holstein-Friz se volt. Csak magyartarka. Az idén azonban Kanadából vá­sároltak 100 feketetarka, Holstein-Friz fajtájú előhasí üszőt. Darabja 60 000 forint, az összes hatmillió. Igaz, eh­hez jelentős állami támoga­tást kaptak. De nem érdem­telenül. Megteremtették a fel­tételeit, hogy öt év során az egész telepet tiszta vérben Holstein-Friz fajtával népesí­tik be — a továbbiakban sa­ját szaporulatból — és tejet termelnek, mert a Holstein- Friz tejelő fajta. A 6000 Mter tej átlagosan is biztos tehe­nenként minden évben. Bár az állattenyésztési felügyelő­ség szakemberei azt mondják, hogy ha megfelelő a takar­mányozás és a gondozás — a tehenenkénti évi 7000 liter te­jet egyszerűen nem lehet el­kerülni. A tehenészek szocialista brigád tagjai. Egyszer már nyertek címet. A brigád 34 tagú. Vezetője Váradi György, a tsz főállattenyész­tője. Kollektiven fogadták meg, hogy mindent megta­nulnak és mindent megtesz­nek, hogy a tiszta vérű Hols­tein-Friz állomány minél előbb kialakuljon, s hogy le­gyen tej bőségesen. Sándor Lajos külön még azt is vál­lalta, hogy a száz ellésbői 98 sikeres lesz. Erre ajánlotta fel az elnök a Napoleon-konya­kot. Ágyutalpon... A tsz tagjai és a község la­kói — de mindenki aki arra jár — valósággal csodálják a feketetarka csor­dát. Szokatlan és ilyen még nincs több a megyé­ben. Szokatlan az is, hogy az állatok viszonylag kicsik — jóval kisebbek, mint a ma­gyartarka —, s hinni se akar­ják, hogy ezek az „apró” te­henek képesek évente 6000— 7000 liter tejet adni. Márpe­dig képesek, csak megfelelő takarmányozást és gondozást igényelnek. Az ököritófülpösi tsz erre is felkészült. Gyepte­rületei jók, sok pillangóst ter­melnek, az idén már szójaba­bot is 65 hektáron. A két szomszédos tsz-el együtt ter­vezik egy korszerű takarmány, készítő üzem építését. Ta­karmány tehát lesz, s a gon­dozó gárda is kitűnő. A tsz- ben hét éve nincs se tbc, se brucella fertőzés. Az egész állattenyésztés „A” kategóriá­ba tartozik, ami azt jelenti, hogy törzstenyésztésre alkal­mas. A hatodik Szakács János valóságos szerelmese a feketetarkának. Ha otthon van — nincs nap, hogy legalább egyszer meg ne nézné őket. Nem is tagadja: már Tyúkodon is ez volt az álma. Ott azonban a közbe­jött pénzügyi problémák mi­att nem lehetett egy ilyen vállalkozásnak nekivágni. De Szakács János elhatározta, hogy tervét mégis megvaló­sítja. Külön öröme, hogy ép­pen a szülőfalujában sikerült. — Ha sikerül — tette hozzá óvatosságra intve, de maga­biztosan mosolyogva, ami azt jelenti, hogy maximálisan bí­zik. Éppen ott voltjk az állat­tenyésztési felügyelőség szak­emberei is. Megnézték a fe­ketetarka csordát, a telepet, a borjúkat — mindent. A teljes elismerés hangján nyi­latkoztak. Boldogan, szélesen mosolyogva sietett elénk Sándor Lajos is. — Érik a Napoleon, elnök elvtárs. Megvág a hatodik. Ráadásul: üsző! Sseadrsá Jewsí!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom