Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

lOüT.rr magyarorszao 1974. október IS. Szülők íóruma: ® GYEREKEKNEK ■ gyerekeknek ■ GYEREKEKNEK • •• ha nagy leszek... Éppen napos voltam, amikor az óvónéni szólt, ma nagyon szép rendet szeretne, estére szülői értekezlet lesz, hadd lássa meg minden anyuka, apuka, milyen ügyesek vagyunk. Azt is mondta, örülne, ha minden szülő eljönne, mert a nyári szünidő után középső cso­portosok lettünk, jó lenne, ha mindenki hallaná miről fogunk tanulni, mivel foglalkozunk az új évben.' Az én anyukám csak úgy tudott elmenni, hogy magával vitt, ennek nem örült, de én örültem, mert nagyon sze­rettem volna tudni, milyen a szülői értekezlet. El­mondjam? Nagyon sok néni ült a mi kis székeinken, itt-ott egy bácsi is, de ők nagyon kevesen voltak. Annyi kis széket készítettünk elő, amennyien a csoportba járunk, nem is tudom, miért nem ültek mindegyiken. Az óvónéni köszöntötte a szülőket és sokáig olva­sott fel egy papírból. Azt mondta, hogy amit olvas, az a nevelési tanterv, én ezt nem értettem, meg is kér­deztem anyukámat, de azt mondta, maradjak csönd­ben. Lehet, hogy ő sem tudta. Ezután az óvónéni el­mondta, mit kell tudni egy ötéves gyereknek Visel­kedni, köszönni, cipőt fűzni, masnit kötni. Azt is el­mondta, milyen foglalkozásokon kötelező részt venni a gyerekeknek, mit fogunk, tanulni. A2 óvónéninek van agy könyve, úgy hívják, hogy kézikönyv, abba minden benne van, s szívesen kölcsönadja a szülőknek. De nem kérte el senki. A faliújságra is kiírják, mire tanítanak bennünket. A középső és a nagycsoportban minden gyereknek kötelező részt venni a foglalkozásokon, mert az óvónéni azt mondta, hogy az óvoda az a hely, ahol a gyerekeket felkészítik az iskolára. Az egyik apuka megkérdezte, miért tartanak kü­lön matematika órákat, inkább beszélni kellene meg­tanítani bennünket. Hát, egy kicsit megharagudtam, mert én már százig számolok és beszélni is tudbk. A legjobban a testnevelést szeretem, mert artista akarok lenni. A környezetismeretet is szeretem, mert amikor apukám elvisz az erdei tornapályára mindig megkérdezem a fákról meg a bogarakról és másnap elmondom az óvónéninek, mit láttam. Rajzolni is sze­retek, virágot, házat meg gyereket, csak a díszítősort nem szeretem, meg azt, amikor mindenkinek ugyanazt kell rajzolni. Azt nem is csinálom meg, pedig a lapo­kat ki kell tenni a falra, és az óvónéni, meg anyukám is szomorú, ha az én lapom üres. Az éneket most szeretem is meg nem is, mert a másik óvónéni azt mondta, hogy otthon a szülők ne tanítsák a gyerekeket énekekre. Inkább majd lekottáz- zák az óvodai dalokat, s a kedves szülők megtanulhat­ják a faliújságról. Csak ezeket szabad otthon gyakorol­ni. Én mindig megtanítom anyukámat az új dalokra, most arra, hogy „Csiribiri, csiribiri zabszalma, négy csillag közt alszom ma”. Csak nem tudom mi a zab­szalma, meg is kérdezem este, ha apu nem hozta haza megint a munkáját, s anyukámnak is lesz ideje. Úgyis mossuk a ruhámat, olyankor mindig énekelünk. Az a bácsi, aki anyukám mellett ült,'biztosan szeret énekel­ni, mert ezután felállt és hazament. Gondolom, hogy megharagudott. . Pedig kár, hogy elment, mert nem hallotta, miről vitatkoztak ezután. A névnapról, meg a szülinapról. Az úgy történt, hogy minden gyerek névnapját és szünnap­ját megünnepeljük. Mi köszöntjük az ünnepeltet, ő pedig hozza a sok cukrot, csokit, ropit, szörpöt, colát. Sok gyereknek süteményt is sütnek. Én nagyon szere­tem, ha ünnepelünk, nem is értem, miért mondja anyukám, hogy ez túlzás, s hogy miért engedik meg már az óvodában. Végül mégsem egyeztek meg, min­denki azt küld be az ünneplésre, amit akar. Ezután az évónénik megígérték, hogy majd meg­látogatják a családokat. Én igazán örülnék, mert meg­mutatnám, hogy nagyon szeretek napos lenni. Otthon minden este én vagyok a napos, terítek és rendbe te­szem a kisszobámat. És azt is megkérdezték, van-e va­lakinek kérdése, de mindenki az óráját nézte és már nem kérdeztek semmit. Biztosan azért, mert a felnőt­tek okosak és már mindent tudnak Ha nagy leszek, le­het, hogy nem is artista leszek, hanem felnőtt és okos. KONYVAJANLA1UNK A Nagy Indián könyv Néha a felnőttet is rút önös szándék vezeti, amikor egy könyvet megvesz. így jártam Cooper Nagy Indián könyvével. Szerettem volna újra átélni a kamaszkor ol­vasmány-izgalmát, az erdei bolyongásokat, a csatabárdok zuhanását a levegőben. És kissé meglettebb fejjel tuda­kolni, miért is civakodnak az 1800-as évek elején az an­gol és francia gyarmatosítók, miért is ugrottak egymásnak indiántörzsek. Nos a IVfóra Kiadó gondo­zásában megjelent könyv 30 év után sem okozott csaló­dást. Sőt. Egyvégtében ott sorakozik a kötetben a Vad- ötő, Az utolsó mohikín, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri, vagyis minden olyan Cooper-könyv, amelyet el kell ahhoz olvasni, hogy az emberke igazán tudjon in- dianosdit játszani, hamis ro­mantika nélkül, de mégis a kaland jegyében. Illik isme­retséget kötni ' Unkasz fő­nökkel Csinga'-squkkal Szarvasölővel. Nyílheggyel Sólyom szemmel, B őrharis­nyival, Hettyvel és sok más hőssel Hogv miért? Mert Cooper mdiántöríénete’ hu­manista sztorik. Nem csupán azért. mert a jó győz a rossz fölött, hanem azért is, mert az író beleláttat a ku- . kulisszák miatt, s láttatja: a gyarmatosítás, az elnyomás ellen harcolók igazsága nem egy-egy hős magánügye vagy vagánysága formájában nyil­vánul meg, hanem mögötte egy 150 évvel ezelőtt még vi­ruló nép sorsa rejtőzik- A kötet regényeit Réz Adám és Szinnai Tivadar fordította, tró irodalmi mű­vét irodalmi szinten. És itt 3 következő érték. A fiatal ol­vasó. aki izgul, a hőssel azo­nosul, még ültében is lopa­kodik, lovon vágtat, győz, cölöphöz szögezve várja a tomahawkot, szép szóval írt, ‘stílusában romlatlan művet forgat és szókincsébe új ékek 'lopakodnak. Jelzi a kiadás reprezentatív voltát hogv a képeket — s végre egy könyv, melyben van bőven! — a magyar grafikusok egyik legnagyobbika. Würtz Adám készítette. A képzelő­erőt kiegészítő, azt serkentő rajzok nemcsak arra adnak ötletet, hogyan lehet toll- díszt készíteni a srác-fejek­re, hanem hitelességüknél fogva tanítanak is arra. mi­iven is volt egy ma már csu­pán rezervátumok kerítései mögött található nép. TÖRD A FEIED! Vízszintes: 1. Mulatságok. 6. Bőg, né­piesen. 7. Bolti értene. 8. Időhatározó. 9. Kiejtett két- j'egyu '"mássalhangzó. 11, Folytonossági hiány, népie­sen. 12. Érne tárgyak. 14. Hattyújáról ismert mitológiai alak, de Ady múzsáját is így hívták. 16. Megfejtendő (a függ. 6. folytatása). 13. Ket­tőzve gyermekek kedvelt édessége. 20. Fúvós hangszer. 2Í. Csak részben darál! 22. Időegység. 24. Túlzott rátar- tiság. 25. Elektromosság tel­jesítményét fejezi ki. 27. Do­rong. 28. Kortyolta. 29. Vé­konyra karikáz. Függőleges: 1. Szállít. 2. Libahang. 3. Menyasszony. 4. Igen, oro­szul. 5. Római 950, 499. 6. Megfejtendő. 10. ÉEN. 11. Jéghasadék. 13. Fonott edény. 14. Csen. 15. Porcióz. 17. Arc rózsaszíne. 19. Másoltát. 21. Ostoba, meggondolatlan. 23. Tat betűi keverve. 24. (Syom. 26. Kettőzve, dunán­túli város. 27. Némán okos! Megfejtendő: Október harmadik hetének jelentős eseménye a .. .függ. 6, vízsz. 16. .. .rendezvényso­rozata. Múlt heti megfejtés: Október első hetének nagy nyíregyházi eseménye volt a NEMZETKÖZI RÉPÜLÖMO- DELL verseny! Könyvjutalomi Merkovszky Palika Nyír­egyháza, Kövér Gyöngyi Nyíregyháza, Sinkovits Ibo­lya Nyírbátor, Kőszegi Já­nos Szatmárcseke és Papp Simon Zsuzsa Laskod. A molnárlegény kenyere Nem úgy volt régen, mint ma. Kevesebb búzát termett a föld, kevesebb volt a ke­nyér, sok volt a szegényem­ber.- Szegény volt a molnár­legény is, mert nem volt mit őrölnie. A vízimalom, ahol dolgozott, sebes folyású, tiszta vizű patak partján ál­lott, évszázados gesztenye- fák, bokrok vették körül. Reggeltől napestig hajtotta a víz a nagy kereket, de üres volt a garat. Más dolga sem akadt a molnáelegínynek, csak ült a malom előtti kis- padon, várta hozzon valaki őrölni valót. Ahogy így üli, várakozott, arra ment egy vándor. Kérte a molnárt, adjon neki egy darabka ke­nyeret, mert nagyon éhes, napok óta nem evett. — Kenyeret? Több mint egy hónapja én sem láttam. Egy szem liszt sincs a ma­lomban. Régen őröltem bú­zát. — Elhiszem — felelt a szóra a vándor, de annyi liszted mégiscsak van, hogy egy icike-picike cipót süss. — Nincs, ha mondom, erősködött a molnár — már az egereim is világgá men­tek, azok sem találtak ma­guknak eleséget. — Figyelj rám molnárle­gény — kérte a vándor — a sok bölcsesség között, amit jártamban-keltemben hal­lottam, van egy, amely az aranynál is többet ér. Egy­szer, mint most egy malom­ba vetődtem. Volt ott búza, volt mit őrölni, szekérsorok álltak a malom előtt, az em­berek meg beszélgettek. A beszélgetők közt állt egy nagyon öreg ember. Kérdez­tem tőle; „Maga is búzát őröltét, apóka?” „Nem én fiam, — válaszolta — csak el-eljövök ide. mert tudom, aki a malomba megy, arra mindig ragad valami.” — Nem értettem, kértem magyarázza meg a szavait „A malom — mondta az apóka — olyan, mint az is­kola. Itt is tanul az ember.. Ki-ki elmondja, hogyan él, hogyan dolgozik, miért ter­mett sok, vagy kevés búza. Elbeszélik miként orvosolják az állatok betegségét, ho­gyan nevelnek kiváló pari­pákat, de megbeszélik a vi­lág dolgait is. Aki fiq-’iel a szavakra, k’szűri a jót, a hasznosíthatót. nemcsak bel­esebb, de gazdagabb is lesz. Ezért mondom én, aki a malomba megy. ragad rá va­lami. Még a molnárra is. Nézd csak fehér mindene, napról nn""i mennyi liszt tapad rá.” Elbeszélése vé­gén megkérdezte a vándor a molnárt. — Tudsz-e hát egy icur- ka-vicvrkn cipót sütni mol- nárlegény? — De még mennyire — válaszolt őrömmel a molnár, — hi*~en van én rajtam liszt elég. A molnárlegény ment. ki­rázta, kikefélte ruhájából a lisztet, volt az egy kiló, sü­tött belőle egy szép. kerek cipót. Mikor megsült, meg­felezték, jóízűen megették. Búcsúzóul egy szem búzát adott a vándor a molnár­nak. — Tedd a garatba — mondta — ne járjon üresen. Vitte a garatba a szem búzát a molnárlegény. Cso­dálatos egy búzaszem volt az, minthogy a vándorle- j gény sem volt akármilyen ember. Ahogy az egyszem búza őrlődött, egyre több és több lett belőle. Volt már ■ liszt a malomban, mentek is az emberek, kaptak kenyér­nek valót. Még a világgá ment egárkék is visszatér­tek. Nem rossz dolog a ma­lomban lakni, malomba jár­ni, „mert aki malomba megy, arra mindig ragad valami”. Seres Ernő Útiölő­posta E heti postánkban beszá­molunk a hozzánk érkezett levelekről és megismerte­tünk benneteket egy%iskolai újsággal. Bréda Judit, a honismereti szakkör tagja (a fábiánházi 3472 száma Móra Ferenc Út­törőcsapat pajtása) a követ­kezőkről tudósította pos­tánkat : „A mi falunkban nincs felszabadulási emlékmű, de mégis szerettünk volna meg­emlékezni szeptember 23-án, a hazánkat felszabadító szov­jet katonákról. Ezért a hon­ismereti szakkör bensőséges ünnepséget rendezett. A szé­pen feldíszített falra felír­tuk: „Hála a felszabadító Vö­rös Hadseregnek” és ez elé helyeztük a piros drapériá­val bevont asztalt Hétfőn reggel felsorakozott ’a csa­pat és az amuri partizánok dalának hangjai mellett min­den pajtás elhelyezte virág­ját az „emlékfal” előtt, ki csokorba szedve, ki vázába rakva, ki koszorúba kötve. Megható volt. ahogyan né­mán ünneplőbe öltözve, vonultak a pajtások. Közösen elhatá’‘ozf,'k. hogv dísztávi­ratot küldünk a battonyai pajtásoknak. A szöveg így szólt: Szeretettel köszön­tünk benneteket felszabadu­lásotok 30. évfordulóján. Az ünnepségről fénykének készültök, melvek bekerül­nek az exoedíciós naplóba, így kezdődött- nálunk a fel- szabadulási ünnepségsoro­zat.” Kiss Márta, csapatkrónikás (a nyírmadai 1365. számú It. Rákóczi Ferenc Üttörő- cganat tagja) leveléből. \.ÜttÖ!; óévünket a Batto- nyáróí induló szabadság­lánggal nyitottuk meg. amelv hozzánk is eljutott. Ezt kö­vetően szeptember 24-én ná­lunk tartatták a beregi egész­ségnevelési napok megnyi­tóját. Az ünnepségre- érke­ző résztvevőket a nyírma­dai pajtások köszöntötték és az elnökség tagjainak vi­rágot adtak át. Szeptember 28-án akadályversenyt ren­deztünk. A verseny jól sike­rült, de különösen az utol­só állomás feladata marad sokáig emlékezetes, ahol az őrsöknek, vagy a rajoknak főzniük kellett. Eredmény­hirdetés után sok-sok él­ménnyel indultunk haza. Szeptember 30-án úttörő- narl.amentet rendeztünk. A külön szekciókban minden pajtás elmondta vélemé­nyét és javaslatát az úttövő- rnu->l-iSrói. A '-voz1 -ö.sz- szefoglalva bekerültek az üzenetbe ős ezeket adjuk to­vább. A járási parlamentre küldötteket választottunk — egy kisdobost és két úttörőt. Munkánkat tovább folytat­juk. szén eredményeket sze­dnénk elérni.” Tv-ra-figiA-it p- ifi», tanévben először a nagykállói 1. szá­mú n'to’-mos iskola Ne'-'üó című újsága amelyet a 2384. számú Hunyadi János Úttö­rőcsapat szerkeszti. A bő ter­jedelmű stsncUezett lan t"bb rovatna oszlik. Van az isko­lai étet és a sportélet ese- ménveivel fogl-dkozó rovat, irodaira! rovat, a reitvénv- fejtők és a viocszenkesztők rovata. Az első számban a c[-7or'-eP7+őség mupketé-cai köszöntik az elsöosztökmso- kat és nébánv. évforduló-a, 7; f^■n F''« adataira híváák fel a fi sel­mát. A legtöbb rovat •o^1"rá- 79+-Í+ mefvnek a ta­nulás mei’nít az is cé'ia, bA'O’' öl A ko^ül ■qó,''ípv; ot c'tyt ©•Sjv’k. 1 z** frig­Tak 5, >, ág In <-r—Ai nek jfirarrn, -T-plr-,* 'T'o+cplr M t N-a^vk^1->Ó f aZ '■'"**■0* rnv^t rí 41 +4« ban f<y*Mr>gV el, ■mi«* a coorto^Vnak o+ két*- dé<?re ketl vgl••■■•íVi'ir \ Neb-nló s7,r'rkeeíTtA0'^rí4ve'l kö— 7ö«.s?'n mi i«? leitennó]v?)iTi1',ri',r'í!’b+ Vot)­nak s a? úi katársakkc»l eev<'itf m4rr vonágasabb tudnak szítani. Fkhez kívánunk ml is sok sikert. A hélyeggyűjtésr A gyűjtögetés a legősibb emberi tulajdonság. Minden­ki gyűjt valamit az életében hosszabb-rövidebb ideig. A bélyeggyűjtő is ennek az ősi szenvedélynek enged, amikor az érdekes képecskéket fél­reteszi. Az ifjúsági bélyeggyűjtő- szakkörnek is — a többi szakkörhöz hasonlóan — el­sődleges feladata az iskolai nevelőmunka segítése, a fia­talok tudásának, gondolko­dása fejlődésének formálása gazdagítása. Az ifjiísági bé­lyeggyűjtő szakkör csak az ifjúsági mozgalommal való szoros együttműködésben töl­ti be helyesen igazi célját, nevelhet olyan filatélistá- kat, akik számára a bélyeg­gyűjtés nem csak anyazi vo­natkozásokat, hanem tudá­suk, érdeklődésük bővítését is jelenti. A bélyeggyűjtő szakkör igen jól együttműködhet a természettudományi, a tech­nikai, valamint a társada­lomismereti szakkörökkel, hi­szen a bélyegnek - számos, ilyen ismereti vonatkozása van. Igen komoly hozzájárulást adhat a fiatalok esztétikai neveléséhez. A bélyeg, mint kisgrafikai műalkotás, alkal­mas arra. hogy a tanuló mqgismerkedien a művésze­ti irányzatokkal, azokkal * a ‘echoikai fogalmakkal., ame- ’vek a művé'zettel kapcso­latosak. Nem utolsósorban beszélhetünk a bé'yeggvű.it^r szerepéről a soortok met- kedvel tet^sál-grj a Iciil.Knbfi- zó sportágak iránti érdeklő­dés felkeltésében is. Me­gyénkben is régi tapaszta­lat, hogv a külföldi bélyeg- gyűjtő diákokkal történő le­velezés nem csak barátságot alakíthat, de ezen keresztül szórakozva sajátítanak el a fiatalok idegen nyelveket, ezenkívül látókörük is széle­sül. Az előbbiek alapján meg­állapítható. hogy az ifjúsági bélyeggyűjtés, az ifiúsági bé­lyeggyűjtő szakkörök szerve­zése hasznos. Kár. hogv ke­vés iskolában működnek if­iúsági körök. Szervezésük hasznos 'és kívánatos lenne. A szülők is támogassák, irá­nyítsák gyermekűk gyűjté­sét! Székely La*os isk. igazgató Flikk és Flokk Két kutyáról szói a versem, folyik közöttük a verueny, kicsi suba, nagy suba. Flikk és Flokk a két kutya. Oly vidám e két ebállat, viháncolnak, szaladgálnak a nagy, tágas udvaron fel és alá szilajon. Elől üget a kicsiny Flikk, mögötte Flokk rohan mindig, fel is út meg le is út, neveti a csirke, lúd. Mikpr egymást utolérik, egymásnak a fülét tépik, ölre megv és hempereg vígan a két ebgyerck. Este Flikk és Flokk is ásít, meleg levest vacsorázik s elalszik a két állat, mind a kettő alaposan elfáradt. ölbey Iré&

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom