Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-05 / 233. szám

WTf dkiélSer S; a HÉT VÉCÉN Cirkusz Viszonylag csendes váriunk életébe ezen 4 héten a hozza illő zajjal berobbant a cirkusz. A nagy esemény előhírnökei már jóval korábban rótták az utcákat, ami, bői megtudhattuk, hogy jönnek. Enélkül is értesülhet­tünk róla, mivel gyermekeink már napok óta a cirkusz- szál fek&szmek, kelnek. Akárcsak a fiam, aki folyton nógat, apu, menjünk cirkuszba. Mire mondom válaszul, ugyan, kisfiam láttál te már cirkuszt eleget, különben is fáradt vagyok, neked pedig készülnöd kell élővilág­ból. Erre ő tovább cirkuszol velem, hogy nem is tudom miféle cirkusz van most itt, ez nem olyan, mint a? ed­digiek. Megkezdődik közöttünk a vita. Először is —? mondja ellenfelem ?-? vannak idomi- tók. Válaszom erre: s neked ez olyan rendkívüli dolog? Aztán szépen elmagyarázom, hogy az idomítással nap mint nap találkozik az ember, ahhoz nem szükséges elefánt, vagy oroszlán. Példaképpen felhozom neki, hogy van egy ismerősöm, aki a felesége zenéjére fúrja a Uncot. Mivel a gyermek ezt nem érti,' megmagyarázom: „Tudod, ha az ismerősöm felesége rázendít, ő már ro­han is szőnyeget rázni, vagy a mosogató tálhoz, esetleg siet a zöldségesbe.” Apja fiával állok szemben, mert nyomban tromfol: „Apu, te is szoktál így rohangálni." Az más! — zárom le atyai tekintélyem teljes súlyával eszmecserénket. De vannak légtornászok, meg egyensúlyozok is a cirkuszban! — fújja fel újra a tüzet utódom, amire új­fent válaszolni illik, különben irány a sátor. Elmagyarázom türelemmel, nézd, kisfiam, ehhez sincs szükség cirkuszra, egyensúlyozókkq.1 is találkozhat az ember lépten nyomon. Csak a példa kedvéért emlí­tem meg rögvest, hogy egyesek a munkahelyen is túl­ságosan magasra merészkednek a kötélén, néha szédül­nek egyesek meg is szédülnek ettől, előfordult már zu­hanás is, ráadásul alul nincs mindig védőháló, így kész a tragédia. Mások meg egyepsülyérzéküket igyekeznek bebizonyítani, ami úgy történik, hogy mindig arra az oldalra állnak, ahol nem billennek túlságosan nagyot a serpenyőn. Ez túl bonyolultnak tűnt vitapartnerem képzeletében, ezért elmeséltem neki, hogy apuka másik ismerőse az egyik főnökénél a Fradinak, a következő vezetőjénél pedig a Vasasnak szurkolt, attól függően, hogy éppen mi volt célszerű­Itt némi előnyre tettem szert a fiával szemben, ám ő nem hagyta magát. „De a cirkuszban fellép varázsló is.” Oda az apai tekintély, ha nyomban nem válaszolok. -- Nézd, kisöreg, szemfényvesztés az egész, s ilyen sem ritka az életben. Elég gyakran előfordul, hogy a felnőtt bácsik és nénik megtévesztik a másikat. Vannak, akik azt a látszatot keltik, hogy nagyon tájékozottak bizonyos kérdésekben. Megint mások bi­zsukat aggatnak magúknak, ami fénylik, mint a? arany, csak eppen nem az. Akadnak, akik az ember szellemé­ben kedvesek, aranyosak, a háta mögött meg kígyót- békát mondanak rá. Lévén ez is túlságosan komplikált egyszem fiam képzeletében, újabbal hozakodott elő. „A cirkuszban bphác is van!” Már egészen belejöttem a tromfolásba, így kapásból válaszoltam, hogy ha bohócokkal nem is, de bohóckodókkal könnyen összeakadhatunk napköz­ben is. Ezért is közismert az'a rhondá-s; „né^bohóckodj”. Több érvre ennél a példánál nem volt szükség, mert a legény egyetértőén bólintott: igen, ezt már hallotta, az anyu mondta az apunak. Már-már azt hittem, vége ennek a kényelmetlen tárgyalásnak, amikor pöttömnyi fiam egy cselhez fo­lyamodott. „Igen, apu, de a Laci azt mondta, hogy tö­rökmézet meg vattacukrot is lehet kapni a cirkusz bü­féjében.” Türelmem fogytán, megkérdeztem tője, és mi •tóban a jó? Válaszoltam is rá azonnal: például a vat­tacukor egy felfújt valami, amiből az életben is lehet kapni elé^ sokszor. A törökméz sem olyan nagy dolog, mert a mezesmadzag ellátással sincs baj, s azt nemcsak az édességboltban szokták elhúzni az ember orra előtt. Fiam arcáról ekkor olvastam le, hogy én egy re­ménytelen eset vagyok, mindig másról beszélek, mint amiről ő szeretne hallani; pedig az életben ilyen dol­gok nincsenek is, én most csak azért találom ki, hogy ne kelljen elmenni vele a cirkuszba. „Igazán, apu, te mindig á magad javál akarod.” Megejtőeb bánatos volt a hangja, amiből nem lehe­tett nem megérezni, hogy valójában megfosztom gyér? mákomét egy hón óhajtott élménytől. Nem. ennyire azért mégsem lehet szőrösszívű egy apa Tessék, itt. egy huszas, nézd meg a cirkuszt! — mondtam a legyőzött tehetetlenségével. Legfeljebb az a vigaszom marad, hagy azért még? sem az ablakon kidobott pénz az a huszas. Hadd tanul­jon a gyermek. Angyal Sándor Ifjúsági randevú A r-erkeszíő magasra tar­tott ujja vészjóslóan mutatta; pillanatokon belül ez a hely- saín következik. A riporter lélegzetet vett, a? orra előtt fekatéjlő mikrofonra mered... a zene egy pillanatra elhall­gatott. Most! Az ujj levágó­dott, a riporter nyögött egyet. Többre nem futotta. Glenn Gould, az excenrikus zongo­raművész ismét a billentyűk­re csapott. A szerkesztő el­kerekedett szemmel kapta füléhez a telefonkagylót: Mi van?... Lemondóan társaira nézett: Sajnálja Gouldot.. hadd menjen még egy perc..., És egy perc múlva kezdődött a játék elölről. Á csütörtök délutáni Ifjú sági randevú hallgatói a kis közjátékból mit sem vehet­tek észre — 3 zene szólt, a műsor folytatódott.. A nyír­egyházi megyei úttörflház nagyteremben ülők azonban végigkísérhették: milyen bo­nyolult dolog egy háromórás műsor össszefogása. Külö­nösen négy helyszínnel — sőt, időnként öttel... Az a sok ezer szabolcs-szat- mári fiatal, aki a rádiókészü­léket — melyet talán éppen az őszi rádióakció keretében vásárolt -r csütörtökön dél­után a Petőfi adó hullám­hosszára állította, pontosan kettőkor örömmel hallhatta Sándor István vezető ripor­ter bevezető szavait: Ifjúsági randevú Szabolcs-Szatmár- ból kettőtől ötig... És kap­csolták a helyszíneket, A ta­nárképző főiskola klubjából Osgyáni Csaba jelentkezett. Mátészalkáról, a városi ifjú­sági klubból Váradi Júlia. A megyeszékhelyen tartózkodó urh-kocsiban Stefka István várta a fiatalokat. A műsor szerkesztője, Feyér Zoltán — AlmaszGret, szántás, vetés Gyorsulnak az őszi munkák Közgazdasági előadások, vitakörök •• Ülést terheit a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének elnöksége Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei szeptemberben behoztak valamit az őszi munkák lemaradásából. De van még tennivaló éppen elég. Az újabb esők főleg azoknak az üzemeknek okoztak gondot, ahol sza­badtéren szervezték meg az alma válogatását. Fedett helyre kellett betelepíttetni, de ezek a fedett színek is a legtöbb helyen már zsúfo­lásig vannak nagyládás, vagy egy-két esetben sajnos —, még halomba rakott almával is. A megye 27 ezer hektár­nál több gyümölcsöséből kö­rülbelül 12 ezer hektáron szedték le a gyümölcsöt. En­nek nagyobb része, túlnyomó többsége tél} alma. Az üze­mek az elmúlt hónapot 144 ezer tonna leszüretelt gyű? mölccsel fejezték be. A HUNGAROFRUCT külke­reskedelmi vállalat legfris­sebb adatai: szovjet export­ra elment 11 ezer tonna fe­hér alma és 59 ezer tonna piros gyümölcs. Közben mennek a szállítmányok Lengyelországba, Csehszlo­vákiába, az NDK-ba és az NSZK-ba is. Elindultak a kamionok Mátészalkáról Hamburg fe­lé, a Brazíliába szánt első hajórakomány szabolcsi al­mával is. Október elején Beregsuránynál, a szovjet— magyar határon megindí­tották azt a külön átlépő állomást, amelyen át zöm­mel a beregi nagyüzemek termését yiszik jó úton, rá­zás néfirul a -kőzett" Bereg­szász környéki rakodóállo- másokra. Ez az út az ere­deti tíz nap helyett egész októberben üzemben marad. További enyhítés az alma­szüret torlódásának leveze­tésére, hogy Záhonyon és Csapon keresztül js megin­dult a napi néhány vagon szállítmány. Az almatárolók személyzete a környék szii- reteíőivel együtt tovább folytatja kommunista vasár­napjait is. Legutóbb egyedül Tuzséron több vggonnyi al­mát csomagoltak be­Az őszi szántásra tervezett 108 ezer hektárból már túl vannak a felén. Ugyanennyi az őszi vetés terve is, amely­nek még csak a harmada van meg. A tervezett búzaterüle: hat, a rozsterület hatvan és az őszi árpa 58 százalékát végezték el. A kis területű szója és rizs aratásához még akinek sajátos tornamutatvá- nyárql fentebb beszámoltam — négy fekete telefonkészü­lék mellett ült — ezek jelen­tették a kapcsolatot a főis­kolával, Szálkával és nem utolsósorban Budapesttel, a központi stúdióval. Ott Kom? játhy György, az Ifjúsági randevú zenei szerkesztője tartózkodott a vonal végénél — aki sajnálta Gouldot... Hat fiatal üli körbe a ri­porterasztalt. Elhangzik az első kérdés, a válasz, aztán a második, a szerkesztő fel­pattan, a nyilatkozó háta mö­gé oson. és keresztbe tett dí­jaival mutatja kollégájának: csak fél perc... Ő pisíant egyett. mosolyogva megvár­ja, míg a beszélő befejezi mondatát, és gyorsan tovább­adja a szót. Leteszi a mikro­font. és sainálkozva széttár­ja kariát: Sajnos, gyerekek, ez van, nem fértünk bele... \ kimaradlak lemondóan bó­logatva állnak el. irigykedve pillantgstnak szerencsés tár, saikra: ők beszélhettek... így megy ez. (tgy) nem kezdtek hpzzá- A bur­gonyaszedés túl van a há­romnegyedén, a cukorrépa szedés egyötödénél tart. A naprafqrgot még csak 3,7 ezer hektáron szedték le, ami alig egynegyed. A ka- koricatorés éppen csak, hogy elkezdődött, pedig ennek a növénynek a területe a leg- nagyob megyénkben: közel 90 ezer hektár. A silókukori­ca begyűjtése meggyorsult, már majdnem 9 tizede Hág­ván. A zöldségek közül még kint vap a káposzta, a pet­rezselyemgyökér és a kara­lábé, így körülbelül felénél tartanak a betakarításnak a zöldséges kertekben. Végül még két adat, ami jelzi a munkák sokféleségét: a szőlőszüret már egytizedé- ben áll Szabolcsban, a szer? vestrágyázásnak pedig több, mint a- felét elvégezték a nagyüzemek, (g) A kiállítás anyaga, mint az előzőek is voltak, igen ér­dekes és tanulságos, de mint­ha az utóbbinak a színvona­la magasabb lenne. Ha is­merjük a művészeket, ez nem is meglepő. A külföldi művészek közül kettő, No- vák és Podljánszki, kitün­tetésekkel elismert meste­rek, a középgenerációból Dzsafarov és Kolodziejek szintén országrészük leg­jobb művészei, s mint az előbbiek, hazájuk, rpűvészeié-' nek külföldi reprezentánsai közé tartoznak, de a fiata­lok, Ivanov, Popek is na­gyon tehetségesek. (Popek- nek például október 19-én nyílik önálló tártala Debre­cenben. A nemzedéki eltolódás mi­att természetesen egységes érdeklődésről vagy irány­zatról beszélni nem lehet. Podljánszki például majd­nem realista tájakat szeret festeni, de a rendkívüli fes? tői intelligenciával és a ter­mészettel együttfezdüléssel teszi. Novak fauve-os ki? ipctolású. Szinte gyerek­szemmel nézi, am; körülve­szi. Nála is g festői kul­túra mélysége a jó művész ösztön össégével kézenfogva jár. Dzsafarov világa idil­likus, derűs művészet, dé- lies emberközpontúsággal. Kolodzeijek bracque-is ta- nultsága ötvöződik avantgar- de, újrateremtő kísérletek­kel. Dieklnak, úgy látszik, a grafikus erényei erősebbek, s Popek egy saját, önálló formavilágba vezet, mely­ben a rend s a fantázia sa­játos értelmet kap. Ivanov metszetei erőteljesek, s ko­moly tehetséget árulnak el. A magyarok közül első­sorban Batári László szerep­lésének örülhetünk, ő kép­viseli azt a nerp kisszámú művészt, kik a megyéből in­dultak. Madarász Gyula je­lenléte viszont a szomszédos Hajdú megyével való kap­csolatok erősödését jelenti. Erőteljes, rokonszenves mű­vészetével való megismer­kedés kellemes meglepetés volt. (Közben odahaza, Haj­dúnánáson az iskolában el kellett óráit is látnia!) Helyi festőművészeink kö­zül Horváth János, Huszár Pénteken délelőtt a megyei tanács kistermében ülést tar­tott a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezeté­nek elnöksége, dr. Czimbal- mos Béla, a megyei tanács általános elnökhelyettese ve­zetésével. A II. félévi prog­ramhoz Farkas Ferenc, a me­gyei szervezet titkára, az MNB megyéi igazgatóságának vezetője fűzött kiegészítőt. A társaság egyes szakosz­tályai januárig 16 előadást rendeznek, melyeken az ak­tuális közgazdasági kérdések­ről neves előadók szólnak. Emellett vitaköröket tarta­nak, ahol többek között a mezőgazdaságban élők élet- körülményeiről, a fejletlen István, Pál Gyula szerepel­tek. Jó volt látni az erős mezőnyben mű­vészeinket, művészi rang­juk nem szenvedett csorbát. Hogy Lakatos József nem állított ki, érthető. A telep­vezetés olykor emberfeletti módon igénybe vette. A szobrászokat a népszerű Papi Lajos és Nyíregyházá­ról Tóth Sándor képviselte. Egy kiállítás természetesen nemcsak a képek összessége. A sok száll közül, melyek tőlük elvezetnek, érdemes egyet-kettőt követni. Feltűnő, hogy viszonylag sok befejezetlen kép Volt. Teljesen befejezett munkás­ságot csak pár művész ha­gyott maga után (Podljansz- kij, Popek). Egyéni alkat? Vagy szűkre szabott idő? Mindnyájunkat érdekel természetesen egy nem mű­vészi szempont is. A sok más szemléleten és forma­rendszeren kiiskolázott mű­vész hogyan látott min­ket? S mit lát belőlünk? Feltűnő a szatmárcsekei fej- fák népszerűsége. Sóstó és környezete érdekes módon a három idegen fővárosból jött művészt foglalkoztatta területek problémáiról tarta­nak eszmecserét a megye közgazdászai. Ezúttal is lesz országos jellegű rendezvény, amelyre november 5—6-án kerül sor. A városok megfi­gyelésének statisztikai prob­lémái címet viselő vitaülóst a megyei szervezet az orszá­gos területi tervezési gs sta­tisztikai szakosztály, vala­mint a Központi Statisztikai Hivatal aktív közreműködé­sével rendezi meg. A társulat jogi tagjainak kívánságára a legjobb megyei szakemberek­ből álló előadói munkacso­port a vállalatokat érintő leg­fontosabb közgazdasági kér­désekről rendez vitát. (Diekl, Novak, Podljánszkij). Viszont, mint téma, a vá­ros s az emberek szinte tel­jesen hiányoznak. Persze kivétel van, mint a vas? vári almaszedő lányok. Elő­ző művésztelepeken mind­két téma népszerűbb volt, Miért? S hihetjük-e ezek után, hogy ezek a mű­vészek emberi közelségbe jutottak hozzánk, hogy va­lamelyest részesei voltak életünknek? Nem érdektelen megbe­csülni azt sem, hogy a mű­vészeken keresztül hogyan áll a művésztelep árfolya? ma. Részben következik is a bevezetésben elmondottak­ból, hogy meg kell álla­pítani: emelkedik. A kiállításon sok képet megvásároltak. Ez a kivéte­les helyzet biztató s a jövő szempontjából is örvendetes. Az idén rendszeresített em­lékéremmel bizonyára sok­ban hozzájárul, hogy kül­földön kialakuljon egy bi­zonyos kereslet Sóstó iránt. Amit mindnyájan kívánunk s minek mindnyájan örül­nénk. Knroknay Gyula Magasabb színvonalon : Az egyik alkotás: Pepi l.ajos „Móricz Zsigroond" portréja, (Hammel József felvétele) A sóstói művésitelep kiállítása I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom