Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

1974. október i; KELFT-MASTÁTToWSEíMÍ Múzeumi hónap Ma délelőtt 11 órakor a nyíregyházi Jósa András Múzeumban közönség elé kerül az év európai jelen­tőségű régészeti szenzációja, a rakamazi lelet, honfogla­lás kori vezérsírok fegyverei, veretes díszei, a hasonló jel­legű geszterédi ásatás anya­gával és Méhtelek agyagiste­neivel együtt a hazai kulúra folyamatosságának üzenete tizenegy évszázad távolából, s beszédes bizonyítéka an­nak, hogy jelenünk társadal­ma feltárni, bemutatni és őrizni akarja történelmi múl- tunkal a kapcsolatot. A Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumi és Műemléki Hó­nap ünnepélyes nyitánya ez, noha a mindig serény Nyír­bátorban már lezajlott az előjáték vasárnap Csáky- Maronyák József Kossuth- díjas festőművész tárlatával. Nyírbátor serénységéből egész októberre futja. Nem lesz vasárnap tárlatnyitás nélkül, és igazán változatos a program: képzőművészet, néprajz, ipartörténet, mun­kásmozgalom. Központi múzeumunk, a nyíregyházi, még egyetlen mú­zeumi hónapban sem vál­lalkozott ilyen jelentős sú­lyú feladatokra. A már em­lített régészeti kiállítások után az utolsó két napra ma­rad a csattanó. Október 30- án hirdetik ki a megyei hon­ismereti pályázat eredmé­nyeit, majd másnap a Nyír­egyháza örökváltsága című emlékkiállítás és a felszaba­dulás 30. évfordulója tiszte­letére rendezett, megyénk három évtizedes fejlődését bemutató dokumentumtárlat várja a látogatókat. Természetesen a többi mú­zeum is készült a hónapra. Kisvárdán az újfehértói szü­letésű festőművész. Cs. Nagy András képei kerülnek a fa­lakra. Tiszavasvárj, hagyo­mányaihoz híven, múzeumi napot rendez, amelyen Kru- tilla József és Jene József festményeit tekinthetik meg az érdeklődők, a párt műve ­lődéspolitikai határozataiból adódó feladatokról, a mű­emlékvédelem helyzetéről hallhatnak előadásokat. Vaja és Vásárosnamény a többi múzeumhoz hasonlóan összehívja tanácskozásra a múzeumbarátok köreit, ame­lyeknek jelentőségét nehezen lehetne túlbecsülni. Jelleg­zetesen szocialista fejlődé­sünk terméke ez a jelenség: nincs többé magányosan gyűjtögető tudós a „megszál­lottságnak” szövetségesei akadnak, aktív, segítő, ér­deklődő kollektíva veszi kö­rül a múzeumok hivatásos és tiszteletdíjas munkatár­sait. És ezzel az események lo­gikája mondanivalónk lénye­géig juttatott bennünket. Szükségtelen ma már felhí- vásszerűen közölni, hogy a múzeumok, műemlékek ügye társadalmi ügy, mert ez tény. Kétszázezer ember váll belépőt évente Szabolcs- Szatmár említett múzeumai­ba, s a Bessenyei, Kölcsey, Krúdy, Móricz Zsigmond, Zalka Máté szellemét megidé­ző emlékszobákba Tiszaber- celen, Szatmárcsekén, Ti- szacsécsén, Nyíregyházán. Tunvogmatolcson. Nehéz olyan szocialistabrigád-nap- lóba belelapozni, amelyben ne szerepelne kulturális fel­ajánlásként a múzeumlátoga­tás. Mindezek alapján nem két­séges, hogy a Múzeumi Hó­napnak sikere lesz. (Má­tészalkán ugyan a szokásos ellenkező híresztelés ellenére az idén sem alakul meg a Szatmár Múzeum, s hogy épp a Szatmár-vidék törté­nelmének, néprajzának nincs állandó otthona, ez bántó hiányossága múzeumi háló­zatunknak.) A meglevők azon­ban várják a „régi kor ár­nya felé visszamerengni” s messze jövendővel a jelen­kort komolyan összevetni szándékozó látogatókat. Méghozzá tizenkét hóna pon át esztendőnként. A bűnözés meielzéséért Beszélgetés dr. Kovács Pállal, a megyei bíróság elnökhelyettesével A közelmúltban Budapes. ten tanácskozott a XI. Nem­zetközi Büntetőjogi Kong­resszus, amely első ízben ülé­sezett szocialista országban. Negyvenegy ország képvisel­tette magát e rangos jogászi találkozón. A magyar dele­gáció egyik tagjaként részt vett ezen dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyet­tese is. Ebből az alkalomból kerestük fel és kértük, vá­laszoljon néhány kérdésünk­re. A különböző társadalmi be­rendezkedésű államokban a bűnözés elleni küzdelem más_ ként jelentkezik. Mi az a kö­zös érdek, amely a nemzetkö­zi szervezet tanácskozását összehozta? — Dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter elvtárs kong­resszust üdvözlő beszédében — amelyet a kormány nevében tett — a választ akként fo­galmazta meg, hogy az egye­temes emberi érdekek a bű­nözés elleni küzdelemben is szükségessé teszik a nemzet­közi erőfeszítéseket. Ezt min­denben kifejezte az a kong­resszusi nézet és igény, hogy a büntetőjogot ^ humanitás és a törvényesség- követelmé­nyeinek kell alárendelni. — Megfigyelhető ugyanis, hogy a tőkés viszonyok ala­kulása, a tőkés állam szere­pének növekedése következ­tében tovább éleződnek a kapitalizmus ellentmondásai, erősödnek az agresszív és reakciós tendenciák. Ez ok­ból annak a törekvésnek a felerősödése figyelhető meg az egyes tőkés államokban, hogy a már megadott jogo­kat is megnyirbálják. Az amúgy is formális jogegyenlő­séget jogilag is korlátozzák. A fejlett tőkés országokban a demokráciáért való küzde­lem ma főleg a régen kiví­vott jogok megtartásáért fo­lyik. Egyes tőkés országok­ban nemcsak a burzsoá tör­vényességet akarják korlá_ tozni, hanem nyíltan félrete­szik. így éppen szeptember 11-én emlékeztünk és kifeje­zésre juttattuk szolidaritá­sunkat a chilei néppel, mert a fasiszta terror a legalapve­tőbb emberi jogokat is dur­ván félrerúgja. — Milyen konkrét igények és állásfoglalások hangzot­tak el a kongresszuson? — A tőkés világ egyes kül­döttei igen haladó konkrét igénynek is hangot adtak. Igen haladó gondolat volt annak felvetése, hogy a bör­tönökben biztosítani kellene olyan minimális felszereltség get, amely lehetővé tenné, hogy az embert ne alázza meg és ne okozzon szenvedést. A nyugati világ börtönei ugyan­is túlzsúfoltak és ott igen mostoha körülmények ural­kodnak. Érdekesnek tartot­tam például a svájci küldött felszólalását. A bűnözést sok­fejű szörnyhöz hasonlította, amelynek csak a fejét vag­daljuk le, ahelyett, hogy a táplálékot vonnánk el tőle. — A determináció és inde_ ternáció gondolata is felvető­dött a kongresszuson. Ebben a kérdésben a szocialista or­szágok a determináció tala­ján állva olyan nézetet kép­viseltek, hogy a bűnözés megelőzése egybeesik a társa_ dalom szocialista jellegű át­alakításával, illetve a jelen­legi társadalmi, gazdasági struktúrában a bűnözést ki­váltó és elősegítő társadalmi tényezők hatásának gazda­ságpolitikai, szociálpolitikai, kultúrpolitikai, stb. korláto­zásával. — A gazdasági kérdések is befolyásolják a bűnözés ala­kulását a tőkés világban. Ez jól megfigyelhető abban, hogy az energiaválság hatást vál­tott ki a közlekedési bűncse­lekmények alakulásában. Emiatt sebességkorlátozást vezettek be. Ennek hatására egyes országokban 40—60 szá_ Zalákkal csökkent a balesetek száma. Arra gondoltam, hogy nálunk is igen sok ember ma­radna meg az életnek, csa­ládjának, ha a megengedett sebességet nem lépné túl. A gyorshajtás nálunk is igen sok áldozatot követel. — E nemzetközi tanácsko­zás tehát jó alkalom volt arra, hogy kicseréljük ta­pasztalatainkat. Érthetően a szocialista országok képvise­lői által felvetett problémá­kat, eredményeket közelebb éreztem magamhoz. Sokkal több közöttünk a közös vonás a büntetőjog eszközeiben és módszereiben is. — Ügy-tudom, hogy Kovács elvtárs a kongresszus I. szek­ciójának a munkájában vett részt, amelyik a büntetőjog eszközeinek és módszereinek fejlődését tárgyalta. Milyen tapasztalatokat szerzett ezek­ről? A tanácskozáson erőteljes hangsúlyt kapott a bűnözés megelőzésének gondolata. Ez elsősorban úgy merült fel, hogy miként lehet már az el­ső bűnt megelőzni. Rámutat, tak arra is, hogy olyan kö­rülményekre legyünk hatéko­nyabb befolyással, amelyik szüli a bűnözést. A megelőzés komplex tervezést igényel. A büntetés viszont csak egyik eszköze ennek. A bűnözés visszaszorításában a büntető­jognak csak másodlagos sze­rep jut, azonban a büntetés jelentős tényezője ennek. A szovjet referátum megemlí­tette, hogy az anyagi bizton­ság, a kulturális színvonal emelkedése megteremti az összes feltételeket a —- szo­cialista viszonyok között — bűnözés kiküszöbölésére. — Testközelből érezzük, hogy nagy társadalmi átala­kulások korát éljük. A bün­tetőjogi rendszereknek is igazodni kell a társadalmi változásokhoz. A szocialis­ta országok képviselői arra hívták fel a figyelmet, hogy a hagyományos büntetőjogi esz­közök elhagyása csak foko­zatosan és olyan arányban lehetséges, amilyen mérték­ben pótolhatók egyéb szank­ciókkal. — A szocialista országok képviselői arról is számot adtak, hogy országukban a társadalmi ráhatás eszközei kiszélesedtek. Nagy kollektí­vákat, a lakosság széles köreit vonják be a bűnüldözésbe, különösen a csekély súlyú társadalomra veszélyes cse­lekményeknél. így például a szovjet és az NDK büntető­jog ismeri az úgynevezett ke­zesség intézményét. A dolgo­zók közösségei és egyes sze­mélyek kezességet vállalhat­nak azért a személyért, aki megsértette a jogot és erre tekintettel javasolhatják a bí­róságnak, hogy büntetést al­kalmazzon szabadságvesztés kimondása nélkül. — Vannak-e nálunk is ilyen törekvések? — A hatályos jogunk a va­gyon elleni, illetve az egyéb csekély jellegű vétségek ese­tében nálunk is lehetővé te­szi a büntető előírás mellő­zését és az ügyeknek fegyelmi vagy társadalmi bírósági út­ra való utalást. A javító-ne­velő munka végrehajtásánál a jogszabály kötelezi az ilyen elítélteket foglalkoztató szer­veket, szervezeteket és szö­vetkezeteket, hogy a bíróság rendelkezéseinek eleget téve biztosítsák azokat a feltéte­leket, amelyek a büntetés nevelő célját szolgálják. — Természetesen a bűnte- tőjogi eszközrendszerünket tovább kell fejlesztenünk a társadalom szükségleteinek megfelelően. A szerzett ta­pasztalatok alapján az is világosabbá vált előttünk, hogy új büntetőjogi intézmé­nyeket csak megfelelő óva­tossággal szabad bevezetni és alkalmazásuk során különös figyelmet kell fordítanunk a büntető eljárás alapelveinek, garanciális szabályainak meg­tartására. Balogh József A néprajziul.js születésnapja Dr. Nyárádi Mihály neve nemcsak a szűk szakmai kö­rökben ismert. A néprajzku­tatókon kívül a történészek, a honismereti és helytörté­neti gyűjtők is tisztelettel be­szélnek róla. Egyes tanulmá­nyai a magyar néprajztudo­mány klasszikus alkotásai közé tartoznak, hivatkoznak is rá kül- és belföldön egy­aránt. Ö pedig megmaradt kedves, barátságos, egyszerű embernek. Nyíregyházán, ahol minden nap találkozha­tunk vele, szívélyesen szót vált vagy elbeszélget min­den ismerősével, barátjával. A 85. születésnapján hadd köszöntsük itt, a Kelet-Ma- gyarország hasábjain me­gyénk közkedvelt néprajztu­dósát, gazdag életpályája néhány részletének bemuta­tásával. Nyárády Mihály 1889. ok­tóber 1-én, Ramocsaházán született. Az 1922. év fordu­lópontot jelentett életében Ugyanis ekkor kereste fel őt Kéken Györffy István, a magyar néprajztudomány egyik alapítója, Kiss Lajos múzeumigazgató társaságá­ban. Györffynek feltűnt, hogy vendéglátója milyen alapos ismerettel, felkészült­séggel rendelkezik a hagyo­mányos paraszti életmód kérdéseiről, a Rétköz lakói­nak népi kultúrájáról. Ez emlékezetes találkozás után — Györffy kéréseinek ele­get téve — eleinte csak a barátság kedvéért, később viszont már hivatástudat­ból írta a jobbnál jobb nép­rajzi tanulmányait. Nyá­rády Mihály korai szellemi terméséből valók „Az őszi rozs termelése Ramocsahá- zán” (1930), „A Nyírség ne­mes házai” (1935), „Az igazi pákász” (1933), „A Rétköz népi halászata” (1938) című tudományos dolgozatok, me­lyeket a szakirodalom ma is számontart, s melyek az egyetemek néprajzi tanszé­kein ma is kötelező olvasmá­nyok. Nyárády Mihályt 1933- ban a Magyar Néprajzi Tár­saság választmányi tagjává, 1939-ben pedig már tisztelet­beli tagjává választották. A felszabadulás után újult erővel, most már Nyíregyhá­zán fejti ki néprajzi, hely- történeti kutató tevékenysé­gét. 1948-ban, mint a Me­gyei Szabadművelődési Ta­nács főtitkára, oroszlánrészt vállal a 48-as hagyományok gyűjtésében. Majd Kiss La­jos nyugdíjba vonulása után, 1949. febr. 16-tól átvet­te a Jósa András Múzeum vezetését. A Jósa András Mú­zeum néprajzi gyűjteményé­nek kiépítése nagyrészt az ő érdeme. Összegyűjtötte a szí­nes ajaki népviselet leg­szebb darabjait, a kékfestők, kalaposok, mézeskalácsosok, gyertyamártók, kefekötők, pipakészítők eszközeit. Az ajaki népviseletről írott ta­nulmánya 1954-ben akadé­miai díjat kapott. Az újabb tanulmányai, mint pl „Sa­létromfőzés Szabolcs megyé­ben a XVI—XIX. század­ban” (1958), „A szatmárcse- kei ref. temető fejfái” (1960) ugyancsak elismerést váltot­tak ki. Miska bácsi (fiata­lok és öregek egyaránt így szólítják!) 1966. jún. 30-án ugyan nyugdíjba vonult, azonban a néprajzi kutatá­sait mind a mai napig nem hagyta abba. Hogy mást ne említsünk, a Szabolcs-Szat- mári Szemlében gyakran találkozunk cikkeivel. Jelen­leg is „A nyíregyházi bokor­tanyák kialakulása a XVIII —XIX. században” című, mo­nografikus jellegű tanul­mányának kiegészítésén fá­radozik. A megjelent tudo­mányos írásainak száma meghaladja a hetvenet! Születésnapján további jó egészséget kívánunk munká­jához. Dr. Erdész Sándor muzeológus-ü_ V ___»___ I Valódi konfliktus nélkül, kevés igazán vígjátéki szi­tuációval, majdnem másfél órán át folydogált kedden a képernyőn Gyárfás Miklós lírai vígjátéknak jelölt tévé­játéka, „A fiú, a lány és egy pillanat.” Bevalljuk,' hogy különösebben a lírát sem ér­zékeltük benne, — a másikat meglátni és megszeretni egy pillanat alatt, továbbá az egymásért tűzön-vízen ke­resztül kitartani mindig meg­ható és mindig csak a meg­magyarázhatatlan szerelem­mel magyarázható némi meghatódottságunkon kívül. A csélcsap Szekeres Laci gépbeállító és az öntudatosan bájos, éppen csak felcsepere­dett Batizi Éva cérnázólány kibontakozó szerelmének tu­lajdonképpen semmi lénye­ges akadálya nem volt, hi­szen a fiú nem is annyira ve­szedelmesen szoknyapecér- nek látszott, mint amilyen a híre volt (legfeljebb el kel­lett hinnünk), s mert a leány apja szelíd ellenkezése sem ment túl a gyermeke önálló élethez való jogának kötele­ző tiszteletén. Maradt tehát szórakozás­képpen néhány sikerültebb vígjátéki karakter bemu­tatása, elsősorban az öreg Szekerest játszó Körmendi János alakítása és Psota Irén Barbaritsné-figurája, vala­mint egy-két groteszkbe haj­ló jelenet (pl. a szónoklat a társadalmi temetésen, vagy Barbaritsné férjfogása.) Mindez a gyakorlott dráma­írót, színpadi szerzőt dicséri, ám másfél órára kevésnek bizonyult. Viszont akadtak olyan erősen sematizált figurák (pl. a Rátonyi Róbert játszotta apa és a lányának szánt fiatal szakmun­kás), amelyeket a színészek sem tudtak élettel megtölte­ni, pedig Rátonyi az előbbit karikírozta is, Batizi Éva szerepében a fiatal Szerencsi Éva céltudatos, hitelesen mai munkáslányt alakított, Sze­keres Lacit Szurdi Miklós kevésbé árnyaltan tudta — a szerep bizonyos fokú meg- iratlansága miatt — életre kelteni. A forgatókönyv-író Katona Mária tömöríthette volna a tévéjátékot, melynek tempóját Zsurzs Éva rende­ző némileg gyorsíthatta volna. Jó filmet láthattunk a szombat esti főműsorban, „Méltatlan öreg hölgy” cím­mel. A francia film nemes irodalmi „alapanyagból”, Bertolt Brecht egyik novel­lájából készült, s rendezője — egyben a forgatókönyv írója —, René Allio hű ma­radt a brechti alapgondolat­hoz. Madame Bertini, az öreg hölgy ugyanis egyálta­lán nem vált méltatlanná felnőtt gyermekei és a kon­vencionális társadalom sze­mében azzal, hogy férje ha­lála után, a háztartásban és a legszűkebb kispolgári élet­forma rabságában töltött hosszú-hosszú évtizedek után felfedezte a maga számára az élet gazdagságát. Az addigi­akkal szemben ártatlan kü­lönbségek ezek: emberi kö­zösség keresése, olyanoké, akik beszélgetnek is vele, mozi, vendéglői ebéd, séta­kocsikázás és ehhez hason­lók. Sőt, még akkor sem vált azzá, ha feltételezzük — mint a film sejtetni engedte —, hogy az öreg hölgy életfor­ma-váltását nem egészen ön­zetlenül segítették elő új ba­rátai, a pincérlány Rosalie és a cipész. Még így is igazat adtunk Madame Bertininek, hogy legalább élete utolsó hónapjait emberi módon él­hette. Merkovszky Pál A EHiliil MELLETT A KÖVEK DOKTORA. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki eddig soha nem hallottam Szerelmey Miklós­ról, ezért nem szégyellem be­vallani, hogy az Ifjúsági Rá­diószínpad múlt heti bemu­tatójának és Harmath Judit­nak, a rádiójáték szerzőjének köszönhetem a kövek dokto­ráról való ismereteimet. S annak az érzésnek az erősö­dését is, amit úgy szoktunk nevezni: jogos nemzeti büsz­keség. Mert ez az érzés az új ismeret nyomán, az ese- ményjdtékot hallgatva tá­madt fel bennem, s gondo­lom azokban a fiatal (és nem fiatal) hallgatókban is, akik­ben már kialakult vagy most erősödik a néphez, a magyar­sághoz való tartozás tudata. Az 1848—-49-es magyar sza­badságharc alezredese nem­csak művészi tehetsége, si­kerei, katonai erényei, hanem forradalmas hazaszeretete, ál­dozatkészsége okán is egyik példaképe lehet ifjúságunk­nak. Nem hibátlan rádiójáték A kövek doktora. Inkább hang­képek sora, melyek nem áll­nak egyívű játékká, a sze­replők kapcsolataiban és a cselekmény szálaiban is ta­lálni sablont. Ezeknél azon­ban fontosabbak azok az eré­nyei, hogy sokaknak ismeret­len értékes embert mutat be, a hazaszeretetei ápolja, áldo­zatkészségre nevel és nem utolsósorban új ismereteket is ad. Tudom, hogy furcsa, de legalábbis szokatlan, ha egy recenzió elsősorban erről az oldaláról értékel egy művet. Én mégis ezt teszem, két ok­ból. Az egyik az a jóleső meg­állapítás, hogy a rádió ifjú­sági műsorainak szerkesztői, milyen sokféle és árnyalt módon segítik megfogamzód- ni és kifejleszteni, megerő­södni a fiatalokban a szocia­lista hazafiságot. A másik ok: e rádiójáték erényeinek emlegetése alkalom arra, hogy javasolni, kérni lehes­sen: minél több ma élő em­berről, hétköznapi hősről szóló — „igaz történetet" Írassanak rádiójátékká és te­gyenek adásba, olyan embe­rekről, akiknek magatartása ugyanúgy példa lehet, mint a múlt értékes embereié. Azért, mert a népért tenni kész ál­dozatkészség példái is — élő­ké és holtaké — erősítik a közösséghez való tartozás tudatát. Szocializmust építő társadalmunkban pedig a kö­zösségiség egyre inkább ter­melési tényezővé válik, nem­csak brigádnyi, üzemi, gyári méretekben, hanem ország­nyi méretekben is. A FUSIZÁSRÓL. Kondor Katalin ennek az eredetileg becsmérlő értelmű szónak (fuserál, kontár munkát vé­gez) a mai jelentését is ku­tatta, azt hogy miképpen vé­lekednek erről a tevékeny­ségről az emberek, miért űzik, szükség van-e rá igazá­ban olyan mértékben, ami­lyen nagyban ezt végzik. Ta­nulságosak az elhangzott vé­lemények. A fusizás ma szin­te társadalmi méretű szük­séglete több tényből ered, s úgy tűnik: szükség is van rá, mert a kereskedelemben sok minden apróság nem kanha­tó, nem kielégítő a javító szolgáltatás, vagy sokba ke­rül. Szükség van rá, de min­denképpen keretek közé kel­lene terelni, hogy a gyári anyagon üzletszerűen nye­részkedők hoppon maradja­nak. Javaslatot is hatihat­tunk erre az egyik riport­alanytól. Lehet, hogy hasz­nálható: havonta egy sza­badszombaton a gyár, üzem vezetői engedélyt adnának az ezt kérő dolgozóknak arra, hogy bent a munkahelyen elkészíthessék azt a tárgvat, amit egyébként csak munka­időben fusizva tudnának megcsinálni. Vajon ki lehet­ne ezt próbálni valamelyik üzemben? Seregi István á. ez. j.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom