Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-22 / 247. szám

IfW. október 22. ÖLET-MA6YÄR0RSZÄ0 Iskularádió Tizenkettedik tanévét kezd­te az idén az Iskolarádió. Az új tanév programjának ösz- szeállításánál — mint Havril Andrásné, az Iskolarádió ro­vatvezetője elmondta — fi­gyelembe vették mindazokat a tantervi és oktatási mód­szertani követelményeket, amelyeket az elmúlt évben a minisztérium megfogalma­zott. A műsorok bővültek. Pél­dául az alsótagozatosoknak szánt Tanuljunk magya­rul sorozatot a má­sodik osztály anyagára ékí­tik, az ének-zene oktatás ke­retében pedig a harmadik osztálynak is készülnek mű­sorok. Különösen fontos­nak tartják már alsótagoza­tos korban is a verskultúra megalapozását. Ezért — a IIyitn>kék műsorában — ebben a tanévben is rendsze­resen szerepeltetnek vers­mondó gyerekeket a mikro­fon előtt, a Legkedvesebb verseim sorozatban. Uj mű­sor, ugyancsak kicsinyeknek A mi könyvespolcunk, amelyben az új gyermekiro­dalmi művekből közölnek érdeklődést keltő szemelvé­nyeket. A harmadik osztályos ének-zenei rádiós tanmenet elkészítésekor figyelembe vették a tananyagcsökkentés követelményét. A heti 15 perces rádiós énekóra mel­lett az énektanárnak, illetve osztálytanítónak bőséges le­hetősége van a hét másik énekórájának kihasználására. Fontos, hogy a gyerekek ak­tívan bekapcsolódjanak az adásokba és érdemes fel­hívni a figyelmüket az Is­kolarádió otthoni, egyéni meghallgatására is. A felsőtagozatosok gaz­dag programjának egyik ér­dekessége az Állampolgári ismeretek sorozat, amely a nyolcadik osztályosok ré­szére készül. Ezek az adá­sok a szocialista ember tá­jékozódó képességét igyekez­nek fejleszteni. A sorozatot játékos vetélkedő zárja. Az általános iskolások tör­ténelemtanítását segíti az V., VI. osztályosok számára ké­szült sorozat, amelyben né­hány percben az ókori és középkori történelmi érde­kességeket ismertetik meg a kisdiákokkal. Egy másik so­rozat a Ki mondta, miért mondta? címet viseli. Eb­ben szállóigék — nem káp­talan a fejem, egy füst alatt, körmére ég a dolog stb. — keletkezését kutatva adnak eligazítást letűnt korok gaz­dasági, társadalmi viszo­nyairól. A középiskolásoknak ké­szül a Trojkával oz orosz­földön adássorozata, amely az orosz nyelvű társalgási készséget fejleszti. Ezek a nyelvleckék a harmadik-ne­gyedik gimnázium nyelvta­ni anyagára épülnek, de szó­kincsük túllépi a tankönyvi kereteket. A nyelvi adások gazdag választékából ki­emelkedik még az általános iskolások számára készített orosz és a középiskolás an­gol nyelvi sorozat. A közép­iskolások Osztályfőnöki óra után című sorozata a KISZ- és klubfoglalkozásokat te­heti tartalmasabbá. Ehhez az adáshoz Ilyenek vagyunk címmel a diákok részére hir­detett pályázat csatlakozik amelynek legiobb oálva- műveit a iövő évj adásban felhasznállak. A pedagógusnak szánt Ka­tedra adások is új motívum­mal bővülnek. Egy-egy prog­ramban az Iskolarádió órá­inak témáit vizsgálják meg a nevelők szempontjából. Bár az Iskolarádió adásai természetesen elsősorban az iskoláknak szólnák a Tö­megkommunikációs Kutató Központ felmérése szerint az adásokat — különösen vidéken — nagy számban felnőttek is hallgatják. M. L Enter, Ahmed és Alobaidi Arab diákok Szabolcsban Három diák az arab or­szágokból. Hárman, akik a Magyar Népköztársaság ösz­töndíjasaiként tanulnak Ma­gyarországon. Szelmán Enter Szíriából, Jamil Mohamed Ahmed Jemenből, Bakir A-A-Alobaidi Irakból in­dult el azzal a szándékkal, hogy hazánkban szerezzen képesítést. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola hall­gatói. IXehéz kezdet Szelmán és Jamil már második éves, Bakir unost szeptemberben kezdte ekja- nulmányait. Mindhárman tisztában vannak „küldeté­sükkel”, a diploma után ott­hon szeretnék kamatoztatni tudásukat. Szelmán kurd származá­sú, büszke őseire. Alacsony termetű, haja gondosan fél­refésült. — Szíria északkeleti ré­szén, Szíria és Törökország határán születtem, Amouda városban. Heten vagyunk testvérek. Szíriában a ma­gyar gimnáziumnak megfe­lelő angol iskolát végeztem. Érettségim van. Szelmán a főiskolán gyü­mölcstermesztést tanul. Az elsőéves alapozó tantárgyak után lassanként belekóstol­gatnak a gyümölcstermesz­tésbe is. Ha a déligyümöl­csökkel nem is, de a többi gyümölcsfajtákkal behatóan tudnak foglalkozni. — Nekem az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy viszonylag kis magyar tu­dással voltunk kényte­lenek a nehéz reál tantárgya­kat jegyezni és figyelem­mel kísérni. A matematika, a fizika és kémia megérté­se még tökéletes nyelvtu­dással is szorgalmat és rá­termettséget igényel. Szeren­csére már túl vagyok eze­ken. „Fan mit tanulni...*6 Hogyan tudják hasznosítani ma az itt tanultakat hazá­jukban, ahol másfajta ég­hajlati viszonyok és talaj­adottságok s eltérő termesz­tési módok vannak érvény­ben? E kérdésre Jamll így válaszolt: — Valóban, nálunk a ter­mesztési adottságok is eleve mások, mint itt Magyaror­szágon. Jemenben, ahol szü­lettem, mediterrán jellegű éghajlat uralkodik. A szőlő nagyobb szemű és édesebb, de tudom, hogy ha olyan feltételek között termeszte­nénk a szőlőt, mint Magyar- országon, még több termést adna és még ízletesebb vol­na. A Magyarországon ter­mesztett gyümölcsök megte­remnek nálunk is. A főisko­lán már ebben az évben is tanultunk az almáról, a szil­váról, a szőlőről és egyre job­ban rádöbbenek, hogy van mit tanulni a magyaroktól. Beiratkoztam a TDK-ra. Konkrétan a szőlőből szeret­ném a szakdolgozatomat megírni. Nagyon érdekelnek a szőlő növényvédelmével és ápolásával kapcsolatos kér­dések. Az itt tanultakat ha­zámban is hasznosítani aka­rom. Jamil Jemenben Alarook faluban született. Érettségi után egv évig egy bankban dolgozott. Egy haladó, Je­menben működő demokra­tikus ifjúsági szervezet ja­vasolta továbbtanulásra. 1971-ben három társával együtt jött Magyarországra. Budapesten egyéves nem­zetközi előkészítőn járt, a főiskolán 1973-ban kezdte meg a tanulmányait. Itt fejlett a mezőgazdaság — Szép segítséget kapunk a magyar államtól. Az elő­készítőt elhagyva ruhase­gélyben is részesítettek ben­nünket. Nem elhanyagolható az 1300 forintos ösztöndíj és az évi 300 forint tanszerse­gély sem. Az anyagi támo­gatáson túlmenően, ami fon­tos, a tanulásban is kapunk segítséget. A kollégiumban a főiskolán minden lehetősé­günk adva van a tanulásra, egyéni művelődésre és szó­rakozásra. Bakir Irakból jött. Szü­lővárosa Bagdad. Tűrhetően beszél magyarul, ha nem tud gyorsan kimondani valamit, sürgősen igénybe veszi ba­rátai segítségét. Ilyenkor aztán a három fiú energi­kusan elkezd vitázni, an- j goi és arab szavak röpköd­nek. — Nekem még meg kell szoknom Magyarországot. Idegen volt a táj, az éghaj­lat, az emberek és a koszt. Nekem még új itt minden. Már e rövid idő alatt össze tudom hasonlítani a hazai és itteni viszonyokat. Egy évet jártam a bagdadi ag­rártudományi egyetemen. A magyarországi tanulási le­hetőségek miatt hagytam ab­ba otthoni tanulmányaimat. Hasznos olyan országban ta­nulni, ahol fejlett a mező- gazdaság. Most látom, mek­kora a különbség, és mennyit lehetne javítani éppen az it­teni gazdálkodás módszerei­vel hazám mezőgazdaságán. Buzgó Ferenc­HOZZÁSZÓLÁS „Bábeli zűrzavar" Szeptember 29-én a Kelet- Magyarország „Bábeli zűrza­var” címmel a nyíregyházi Krúdy-lakótelep építési, köz­műellátási nehézségeivel foglalkozik. Ezzel kapcsolat­ban, az alábbi tájékoztatást adjuk: A cikk írója helyesen vá­zolta fel a tényleges helyze­tet, azonban mellőzte az előidéző okokat, s így a fe­lelősöket nem fedte fel. A témához tartozik, hogy a Nyíregyházán működő „Vá­ci” lakásszövetkezet közmű­vesített területet vásárolt a városi tanács vb-től, mely­nek ellenértékét 1972, illetve 1973. évben kifizette. Az építkezés megkezdésekor a terület nem volt biztosítva. Az építési kivitelezési szer­ződés végső határidőként 1974. szeptember 30. napját ielölte meg ém'tési befejezési határidőnek. Ezzel szemben a beruházást végző VÄBER olyan értelmű szerződést kör tött a KEMÉV-vel, melyben a közműellátottságot 1974. december hó végére kell biz­tosítani. Ebből látszik, hogy a VÁBER figyelmen kívül hagyta az építés befejezési határidejét. Fentiek miatt előfordul, hogy az építés műszaki át­adás-átvétele után a lakásra várók beköltöznek akkor is, ha a közműfeltételek nincse­nek biztosítva. A legtöbb szövetkezetilakás-tulajdonos évekig várt a lakásra. A beruházó és kivitelező részéről viszont, ezt a kö­rülményt teljesen figyelmen kívül hagyják. A közműhiánnyal az épít­tetők és a cikk írója is csak a „Váci” Lakásszövetkezetet terhelik, és nem az említett, a közműém'tés elmaradása miatt felelős „VÁBER”-t. Ebből adódik a „Bábeli zűr­zavar”, s nem másból. A XIX-es lakókörzet köz­művesített területét már ez év februárjában a lakásszö­vetkezet rendelkezésére kel­lett volna bocsátani, mivel a „Váci” lakásszövetkezet már 2 500 000,— forintot fizetett, de a mai napig is nélkülöz­zük a városi tanács vb mű­szaki osztályának intézkedé­sét, illetve a területátadást. Erre vonatkozóan már közel 200 lakásra váró igény- jogosult fizette be a „Váci” lakásszövetkezethez a 30 000 forintos saját erő előleget. A városi tanács vb újabb hatá­rozata szerint a terület át­adása 1974 október hó folya­mán lesz, és reméljük, ha ez megvalósul, akkor 1975 vé­gére már kész lakásokat tu­dunk a szövetkezet tagjainak átadni, tekintettel arra, hogy a tervező és kivitelező kapa­citás biztosított. Békés József, a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság vezetője Uj köntösben a Lobogó November elején jelenik meg a tartalmilag és for­mailag megújuló képes heti­lap, a „Lobogó” első olyan száma, amelyet már az új elgondolásoknak és célkitű­zéseknek megfelelően szer­kesztettek. A „Lobogó”, amely eddig a Magyar Hon­védelmi Szövetség lapja volt, ezentúl három nagy társadalmi szervezet, illetve mozgalom, a Hazafias Nép­front, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség és az MHSZ közös orgánumaként jelenik meg. A tartalmi változás lénye­ge: a „Lobogó” széles társa­dalmi bázisra épülő politi­kai hetilap. Társadalmunk minden tagjához szól. Mun­katársai legfőbb feladatuk­nak tekintik: igényesen és színvanalasan terjeszteni a szocialista hazafiság. az in­ternacionalizmus eszméit, a haza, a -szocialista társada­lom felvirágoztatása és ol­talmazása iránti odaadást és elkötelezettséget. A „Lobogó” szerkesztőségé­nek munkatársai célul tűz­ték ki, hogy rendszeresen tájékoztatják a lap olvasóit az általános emberi haladás, a nemzetközi osztályharc hazánkat is érintő fontos kérdéseiről, fejleményeiről, ugyanakkor segítik mind­azoknak az állami és társa­dalmi szerveknek a tevé­kenységét, amelyek a haza­fias és honvédelmi nevelés színvonalának emelése, a haza védelmének szilárdítá­sa érdekében munkálkod­nak. A megújuló „Lobogó” to­vábbra is hetenként egyszer, de már a többi hetilaphoz hasonló formátumban, több­színnyomásos első és hátsó borítóval, 36 oldal terjede­lemben jelenik meg. HAZAFELÉ ... Egyre töb­ben jönnek haza Szabolcs- Szatmárba azok közül, akik itthoni munkalehetőség hiá­nyában eddig az ország más vidékein keresték meg a mindennapit, és egyre töb­ben maradhatnak és marad­nak is itthon*'- olyanok, akik az előző évtizedben család­juktól távol kényszerültek volna munkát vállalni. Ugyan még ma is több tíz­ezren dolgoznak nagyon tá­vol az otthonuktól, ingáznak hetente, havonta, de gya­rapszik a megye ipara, sok az új munkás, olyan, aki még soha nem dolgozott gyárban, csak most néhány hónapja, éve. Róluk szólt a szombat ko­ra esti dokumentumfilm. Az a kérdés már tíz .éve egyér­telműen eldőlt — ekkor je­lent meg a vidéki ipartelepí­tésről szóló párthatározat — hogy mi a gazdaságosabb és mi esik a szocialista célok­kal egybe. Ingáztatni az or­szágban sok tízezer embert, vagy ipart adni az ebben szegény vidékeknek. A gaz­daságosság fogalmában eb­ben az esetben sem csupán a forintban kifejezhető érték van benne, mert pénzzel nem lehet meghatározni azt az er­kölcsi kárt, amit az időtrab- ló utazgatás az ingázónak, családjának és — a jövő embereszményét tekintve — a társadalomnak okoz. A kérdés tehát egy évtize­de határozott irányt mutató választ kapott, az átalakulás emberi vonatkozású követ­kezményei és gondjai tömeg­méretekben viszont csak mostanában — néhány éve — tűntek elő. Közülük leg­fontosabb az, amit úgy ne­vezünk, hogy munkássá vá­lás, ezen belül pedig a gon­dolkodás, a szemlélet átala­kítása, formálása. Jövőnk érdekében sokat kell ten­nünk ebben az ügyben. A dolgozó ember életkörére gondolva: elsősorban a mun­kahelyeken. Nem akarom ezt azzal a közismert általános!­flMIfiIrri MELLETT A Humorfesztivál n. for­dulójáról a legegyszerűbben azt írhatjuk, hogy javuló színvonal jellemzi, s most már több tehetséges szerző eredeti kabarészámának örül­hetünk. Úgy látszik a zsűri — s a közönség — az első for­dulóban jól válogatott, mert a továbbjutásra ítélt humo­ristajelöltek egyelőre jól bír­ják szusszal: tudtak újítani, sőt jobbat is produkálni az előző számaiktól. A múlt hé­ten lezajlott 2. részből első­sorban Sinkó Péter (Piramis, Ezermester) nevét és kaba- részámait jegyeztük meg, s igen sikerültnek véljük Kör- mendy Imre (Dialektikus vi­ta az autózásról) és Kőszeg- falvy Ferenc (Kéne egy kis hogyishíjják?) humoros írásait is. A műsor egyre növekvő népszerűségét a közönségsza­vazatok egyenként sokezres száma is jelzi. Döbbenetes hűséggel idéz­te meg Boros János, Rapcsá- nyi László és Szabó Miklós kiváló dokumentumműsora a Rádióban 1944. okt. 15-én történteket, „A szózat nem elég...” címmel. Az olyan kulcsfontosságú helyen tör­téntek, mint a rádióé, csepp- ként mutatták meg a sors­fontosságú események ten - gerének lényeges jellemzőit a háborúból való kiugrás fe lemás, tétova, rosszul élőké szített voltát,* amely mögöt Horthyék rendszerátmentés: kísérlete és a haladó társa­dalmi erőktől, a néptől való félelme húzódott meg. A műsor az egykori szem- és fültanúk rekonstruálásában mutatta be az uralkodó osz­tott ténnyel indokolni, hogy a munka és a gondolkodó» milyen erős kölcsönhatásban vannak egymással, mert nem pusztán erről van itt szó, hanem általában a tár­sadalmi gyakorlat és a gon­dolkodás kölcsönhatásáról, a termelésnek és a munkahelyi közéletnek meg a gondolko­dásnak egymás közti kapcso­latáról legelsősorban. Ez vi­lágosan kitűnt a filmből. A munkássá formálódái fo’ypmatát, a szemlélet és a viseikódés változásainak me­netéi néni mutathatta be a film, nem erre vállalkozott. Jelenlegi gondolkodásszinte­ket hozott elénk, mostani, pillanatnyi állapotokat fény­képezett, az egyszerűtől a magasabb szint felé haladva, a munkáséletet alig megkez­dett fiatalembertől az iparba a mezőgazdaságból visszaté­rőn át nyolc-tízéves „öreg” munkásig, a szólni alig tu­dótól a gyár termelési, bére­zési. kulturális és közéleti kérdéseit magvas mondatok­ban megfogalmazó kétkezi dolgozóig, az egyetemre fel­vett munkásig. Mindezt úgy, hogy nagyon világosan és b:zta!oan rajzolódott elénk e sok vonásból a jelen és a jövő szabolcsi munkásának arca, az itteni ipartelepítés több jellemző gondja és fel­adata. Iizl a logikus és szép fel­építést némely helyen kissé rontotta az előtűnő megrende- íettség (például néhány ri- poi (alany túlságosan jólfé­sült, itt modorosnak ható megszólítási média, kifejezé­sei. egy-két beállítás). Az is jó lett volna, ha bővebb°n beszéltetik a riporterek a munkásokat arról, hogy sze­rintük mikor válik valaki igazán munkássá. Teljesebb lett volna ez a nagy gonddal alkotott műsor, amelyről lát­szik, olyanok készítették, akik jól értik a szabolcs-szatmári- ak jelenét. Azonban hibáival együtt Is érdekes, tartalmas filmet latrunk. Seregi István tály és érdekei képviselőinek akkori szánalmas tehetetlen­ségét, pedig — a megoldás jelképévé is magasodva — a kommunisták vezette Magyar Front képviselőinek a rádió előtti illegális találkozója is annak az egyik kifejezője volt, hogy az igazi nemzeti érdekek mit parancsoltak volna számukra... A Szabolcs-Szatmár megyei rádióakció műsorai közül kettőről emlékezünk meg. A „Hajlik a meggyfa....” Danes Lajos gazdag gyűjtéséből mutatott be egy színes cso­korra valót a megyei népi gyermekdalokból, játékokból és mondókákból, a lónyai, ajaki, kállósemjéni és más községbeli gyermekek szivet- lelket gyönyörködtető elő­adásában. Ahogyan a mű­sorvezető dr. Kovács Ágnes elmondotta: „Szabolcs-Szat­már ismét közelebb jött egv lépéssel, s a gyermekdaloktól ismét gazdagabbak lettünk.” Vasárnap este hangzott el Nagy Piroska szatmárcsekei beszélgetése Lakatos József tanárral, „Kölcsey Ferenc emlékezete a néphagyomány­ban” címmel. Az ismert Köl- csey-kutató felelevenítette a Kölcsey nem természetes haláláról szóló, máig tovább­élő néphitet, s röviden szólt a Kölcsey-emlékszobában or­mit relikviákról is. A be- zélgetés végül a szatmári táj 'azdag irodalmi hagyomá- lyairól nyújtott hasznos tá­jékoztatást az érdeklődők­nek. Csak sajnálhatjuk, hogy a 10 perces műsoridőbe kevés fért bele. Merkovszky Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom