Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

ifit. sftiKér "ftK t»TJT?T-MAG4'ATiO'R«Wrif? • • ünnepélyesen megnyílt a rzeszówi vajdasági hét A Rzesrówi Vajdaság Esztrád Együttesének műsorából. (Kömmel József felvétele) saság idején alakult ki és a felszabadulás után valósul­hatott meg igazán. Emlékeztetett a nagygyű­lés előadója az 1948-ban megkötött magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésre, amelynek 25. év­fordulója tavaly volt. Ugyan­abban az évben kötötték meg a két ország kulturális egyezményét. A szocialista társadalmi rend építése megsokszorozta a közös érdekeket, a KGST és a Varsói Szerződés kereté­ben együttműködésünk új szakaszába érkezett. Ma­gyarország és Lengyelország egyaránt a Szovjetunióban látja a haladásért és az em­beriség békéjéért vívott fő erejét. Külpolitikánk elvei és céljai azonosak.'E tevékeny­ségünkben is egyre erősebbé kovácsolódik a századok ne­héz próbáit kiállt és a szoci­alista jövőben még jobban kivirágzó barátságunk. Elismeréssel szólt az elő­adó a lengyel nép három év­tizedes nagy eredményeiről. Végül Gulyás Emilné dr. a vajdasági hét jelentőségét méltatta, s meggyőződését fe­jezte ki, hogy ez a rendez­vénysorozat is hozzájárul né­peink kultúrájának, hagyo­mányainak megismertetésé­hez, a magyar—lengyel kap­csolatok ápolásához. Felszólalt a barátsági esten Tadeusz Hanuszek. Beszédé­ben őszinte elismeréssel szólt arról a hosszú időszakról, melynek során megnyilvá­nult a magyar nép baráti se­gítségadása a lengyel nép­nek. Kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a két nép bará­ti, testvéri kapcsolatai a fel- szabadulás után fokozatosan erősödtek és gyümölcsözően hatottak a két nép szocializ­must építő munkájára. A szocialista Lengyelor­szág gazdasági, politikai, tár­sadalmi és kulturális helyze­téről adott áttekintő tájékoz­tatás után Tadeusz Hanuszek meleg szavakkal méltatta a rzeszówi vajdasági és Sza­bolcs-Szatmár megye szépen fejlődő és sokoldalú baráti kapcsolatainak alakulását. Hangsúlyozta annak jelentő­ségét, mindkét nép további kapcsolatainak erősödésére az a biztosíték, hogy együtt haladnak — élen a Szovjet­unióval — a szocializmus építésében és a béke és biz­tonság megteremtésének út­ján. További sikereket kívánt a nagykövet és meleg sza­vakkal mondott köszönetét a meghívásért és azért, hogy Szabolcs-Szatmár megyében megrendezésre kerül a vaj­dasági hét, ahol 30 éve sza­bad lengyel nép kultúrája ér­tékeiből kaphatnak ízelítőt a magyar látogatók. A nagygyűlésen a rzeszówi dolgozók üdvözletét tolmá­csolta Josef Wozniák, a vaj­dasági küldöttség vezetője. Ezután került sor a lengyel művészeti együttes műsorá­ra, majd a nagykállói Kállai kettős néptáncegyüttes adott rövid műsort. A lengyel vendégek hétfőn baráti találkozón vettek részt a népfront klubjában, ahol dr. KuJcnyó János, a megyei tanács művelődési osztályve­zetője tartott tájékoztatót Szabolcs-Szatmár gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetéről. Délben részt vet­tek a vajdasági hét során megnyílt lengyel fotokiállxtá- - -son,-délután a lengyel múze­umi kiállítást tekintették meg. A vajdasági hét prog­ramja szerint a színház eme­leti kis galériájában lengyel bélyeg-, az idegenforgalmi hivatal helyiségében lengyel népművészeti kiállítást nyi­tottak meg. P. G. Tadeusz Hanuszek látogatása w megyénkben A Rzeszówi Vajdaság hete rendezvényei megnyitójára vasárnap megyénkbe érke­zett Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. A vendégeket fogadta Ekler György, a megyei pártbizott­ság titkára, Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront me­gyei titkára és Gyúró Imre a megyei tanács elnökhelyette­se, akik tájékoztatták a nagy­követet megyénk politikai, gazdasági és kulturális hely­zetéről. Hétfőn Nyírbátorba láto­gatott Tadeusz Hanuszek, ahová elkísérte Gulyás Emil­né dr. és Gyúró Imre. A vendégeket a városi tanácson Kapu József tanácselnök tá­jékoztatta, majd Nyírbátor műemlékeit és múzeumát te­kintették meg. A nagykövet és kísérete a Nyírbátori Nö- j vényolajipari Vállalathoz is j ellátogatott, ahol az üzem > munkájával, termékeivel is­merkedtek. Tadeusz Hanuszek hétfőn délután visszautazott Buda­pestre. Őszi tárlat Lengyelország felszabadu­lásának 30. évfordulója tisz­teletére, a Nyírségi ősz prog­ramjaként október 13-án ün­nepélyesen megnyílt a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színházban a rzeszówi vaj­dasági hét. A délután 6 óra­kor sorra került magyar- lengyel barátsági est elnök­ségében helyet foglalt Tade­usz Hanuszek, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, Ekler György, a megyei pártbizottság titkára. Gulyás Emilné dr., a megyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, a népfront megyei titká­ra. Wladiszlaw Kobljalka. a budapesti Lengyel Kulturális Intézet igazgatója és Josef Wózniuk, a rzeszówi vajda­ság művelődési osztályának igazgatója, a lengyel kultu­rális napokra Szabolcs-Szat­már megyébe érkezett dele­gáció vezetője. A két nép himnuszának el­hangzása után ú< "irők kö­szöntötték virággal a vendé­geket, majd Gyúró Imre, a megyei tanács elnökhelyette­se mondott megnyitót. Hang­súlyozta, a rzeszówi vajdasá­gi hét kulturális eseményei jól szolgálják a két nép, a két megye lakóinak kölcsönös tá­jékozódását, erősítik a ma­gyar—lengyel barátságot. Ez­után Gulyás Emilné dr., a Hazafias Népfront megyei titkára tartott ünnepi beszé­det. — Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy Szabolcs- Szatmár megyében üdvözöl­hetjük a testvéri lengyel nép küldötteit, a lengyel nagykö­vetség vezetőit, testvérváro­sunk, Rzeszów kulturális küldöttségét. Gulyás Emilné hangsúlyozta, jelentős szá­munkra a mai barátsági est — és az ezzel megnyíló vaj­dasági hét — mert interna­cionalista feladatunknak tartjuk a szocializmust építő népek testvéri közösségének erősítését, a múltban gyöke­rező, a jelenben továbbélő, a jövőben méginkább kitelje­sedő kapcsolatok ápolását. — Mai találkozásunknak szivet melengető érzését csak fokozza, hogy olyan időpont­ban jött létre, amikor szere­tett városunk, Nyíregyháza éppen napjainkban készül felszabadulásának 30 éves jubileumára. — folytatta a Hazafias Népfront megyei titkára. Utalt a továbbiakban arra, hogy népünket a dicső­séges Vörös Hadsereg kato­nái hősi harcok árán szabadí­tották fel, s 30 évvel ezelőtt talált igazi barátokra, testvé­ri szövetségesekre népünk, s kapott új tartalmat a ma­gyar—lengyel barátság is. A történelmi visszapillan­tás után, — melyben az ün­nepi gyűlés szónoka meleg szavakkal emlékezett mind­azokról, akik a magyar sza­badságért harcoltak —, a lengyel—magyar kapcsola­tok új korszakával foglalko­zott, amely a Tanácsköztár­Suhoghatott az eső, ahogy akart az Őszi tárlat megnyi­tójára, azért csak összegyűl­tek mindazok, akik szeretik a művészet látható formában kifejezett alakját, kivált ha szabol cs-szatmári. Múltja van ennek immár tizennégy esztendeje. Sántha János, a megyei tanács mű-, velődésügyi osztályának he­lyettes vezetője nem ok nél­kül volt büszke megnyitó be­szédében a megtett útra. So­ha még ennyi alkotó munká­ját nem találta kiállításra al­kalmasnak a szigorú mércé­vel ítélkező zsűri. Harminc­nyolcán mutatják be festmé­nyeiket szobraikat, grafika' • kát a nyíregyházi városi mű­velődési központ kiállító ter- meoen Ég ezek közül csak hét tagja a Magyar Népköz­társaság Művészeti Alapjá­nak. A többi fest, szobrászko- dik, szőnyeget sző, ahogy a körülvevő élményvilág enge­di és ahogy temperamentumuk diktálja. Rajzpedagógus, vagy népművelő, ha tetszik dilet­táns, a szó eredeti és legne­mesebb értelmében. Mert Több mint 300 küldött rész­vételével dr Sághy Vilmos államtitkár elnökletével hét­főn a MEDOSZ-székházban összeült a belkereskedelem­ben dolgozó fiatalok ágazati parlamentje. A tanácskozáson — amely alkalmat adott ar­ra, hogy a fiatalok vállalatuk, szövetkezetük munkáján ki­dilettáns: aki élvez, aki él­vezi, amit csinál, azt az ak- varellet, olajképet, linót, amin láttatni akarja, láttatni tudja a maga világát. A tárlat csak most kezdő­dött, de még nyitva lesz tíz napig. Érdemes betekintenie bárkinek is; aki kíváncsi rá, hogy milyen színekben, for­mákban, plaszticitásban áb­rázolja valóságunkat a megye harmincnyolc művésze. vül az egész kereskedelem helyzetével, gondjaival, fel. adataival jobban megismer­kedjenek — elemezték az if­júsági törvényt, a végrehajtó, sára kiadott miniszteri rende­let helyzetét, s a fiatalok szekcióüléseken elmondták gondjaikat, javaslataikat Rzeszéw képben, főiében Józef Wozniak, a rzeszówi vajdaság művelődésügyi osz­tályának igazgatója nem túl­zott megnyitó beszédében hétfőn délután, amikor a vaj­daság területén alkotó kép­ző- ég fotóművészek gazdag ábrázolóerejéről, stilisztikai leleményéről szólt a megje­lent lelkei érdeklődők előtt. Változatos, merészen ábrá­zolt világ az, amit a Jósa András Múzeumban látha­tunk a rzeszówi vajdaság al­kotóitól. A hagyományt hűen őrzik, az újdonságoknak, a lengyelekre különben is jel­lemzően Kelet-Európábán, tágra nyitják a kaput. Érde­kes, bátor kiállítás nyílt a megyei múzeumi központban. Bátor a mesterségbeli tudás őrzésében, érdekes a nálunk még polgárjogot alig kapott ábrázolásmódok spontán al­kalmazásában. Élményt, él­mények seregét nyújtó szép kiállítás. Ifjúsági parlament Fiatalos lendülettel indult csütörtökön a „Teleszubjek- tív”, a tévé új ifjúsági maga­zinműsora. Sportriport után a diákújságírók és „rádió­szakértők” országos KISZ- táborában készített riportok a friss szemű ifjú riporterje- íöltek közéleti érzékenységé­ről, még sokszor túl katego­rikus, de valóban saját véle­ményeikről, határozott állás­foglalásaikról tanúskodtak — színesen, érdekesen. Note bene: a műsorban a Nyír­egyházi Konzervgyár ifjúsági szocialista brigádjával készí­tett interjú is helyet kapott, ama kuriózum okán, hogy eg.v 56 éves asszony brigádtassága bizony 25 (!) évre növelte a korátiagot. de ettől még a brigád ugyancsak ifjúsági maradt... További megyei ér­dekességként tudtuk meg, hogy a „Sóstó Kupa' egyik résztvevő sportköréből a kis- várdaj ökölvívó-szakosztály vezetője — nő. De ezek amolyan kedvcsi­náló képsorok voltak az olyan komolyabb témákhoz, mint pl. az árpádhalmi termelő- szövetkezet ifjúságpótlék fi­zetése, vagy az Egyesült Izzó ifjúsági brigádjának pótma­maszolgálata és az „Alkotó ifjúság” mozgalom kibonta­koztatása, keretül adása — hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára készül —, a különféle ifjúsági versengé­seknek. A legnagyobb érdek­lődést kétségkívül egy ter­melőszövetkezeti lakótelep ma még némileg meghökken­tő modern sorházai váltották ki, amelyek egy új falusi é'etforma méltó jövőbeni ke­retét jelezték előre. Akadtak a műsornak per­sze kevésbé érdekes percei is. így a színes magazin jel­legéből a hosszúsága miatt némileg kilóg (más helyütt persze teljes létjogosultságé) interjú a francia f: italok po­litikai színképéről. Fölösle­gesnek tűnt az akaraterőt példázni akaró szegedi fakir hátborzongató mutatványai­nak közelképi prezentálása. Szilágyi János közvetlen könnyedsége, magabiztossá­ga jól érvényesült a műsor­ban — bár kommentárjaiban némi közhelyszerűságet is éreztünk. (Az ifjúsági pótlék­nak az ő megfogalmazásától valószínűleg jóval összetet­tebb ügye, a modern falusi lakásoknak az adott életfor­mához való simulása.) Mind­ezzel együtt a műsor jó kez­det volt a legszélesebb körű érdeklődés felkeltésére. an­nak az izgalmas kérdésnek a megválaszolási kísérletére, vájjon hogyan is látják fejlő­dő, változó világunkat és mit tesznek érte fiataljaink. El­ismeréssel jegyezhetjük föl a szerkesztő Végh Miklós és a rendező Csányi Miklós ne­vét. „Méz a kés hegyén”. Sala­mon Pál pénteken bemutatott tévéjátékának két nagy tör­ténelmi személyisége, XII. Károly svéd király ég I. Pé­ter orosz cár volt a hőse. A két uralkodó típus, leegysze­rűsítve: a nagy elvek öncélú fanatikusa és a pragmatista országépítő tettei az utókor ítéletében is az utóbbj győ­zelmét hozták. De a máy a jövendő megalapozása akkor is kés hegyén (kard, fegyver, a cél érdekében sokszor mi- sokon való kíméletlen átgá- zolá-son) nyugodhatott, mint Melihov mérnök elvont hu» manizmussal fogalmazta. A tévéjáték p történelmi, köze­lebbről a történelemböksele- ti témák iránt érdeklődők fi­gyelmét bizonyára felkeltette, bár az igazi dráma, az ese­mények drámája hiányzott belőle. A7.onban a kitűnő mű­vészi alakítások egész sora, így különösen öze Lajos XTI. Károlva. Bessenyei Ferenc I, pétere és Trokín Péter M’H- hovja mindvégig ébren tar­totta figyelmünket. Merkovszky Pál A harmadik pecsét. A do­kumentumjáték az a műfaj, amelyben a szépirodalom a legtermészetesebb módon közvetlenül szolgálhatja az életet, társadalmi — jelen esetben közgazdasági és po­litikai — problémák megol­dására mozgósíthat, és amely­ben közgazdasági szövegek kaphatnak szárazságuk, köl- tőietlenségük ellenére érzel­mi töltést. A Föld lakosságá­nak kétharmadát kínzó, pusz­tító éhségről, elégtelen táp­lálkozásról a héten elhang­zott dokumentumjátékot ér­demes lenne minél hama­rabb megismételni esti főidő­ben és a bemutatóhoz hason­lóan hétfői napon, hogy mi­nél többen meghallgathassák. Az ismétlésnek biztosan nem lehet akadálya, hogy a tele­vízióban néhány hónappal ezelőtt a néző már láthatott műsort erről a témáról. Ak­kor az afrikai éhségövezetről szólt a dokumentum műsor, de a gond földkerekségnyi, a felelősség pedig az emberisé­gé, főként azé a részéé, amely tehet az éhség ellen és segít­het a szenvedőkön. Felelős­ségérzetünket ébresztette fel ez a mostani dokumentumjá­ték. Az egymás iránti felelősség ezen a hétfői napon még két­szer kapott egész műsorral megerősített hangsúlyt. A ma hullámhosszán VII. ré­szében nemcsak az időseb­beknek a fiatalok iránti kö­telezettségéről beszéltek az adásban megszólalók, hanem arról is, hogy a fiataloknak mit kell tenniük önmagukért, saját fejlődésükért, s ezáltal a jövendő társadalmáért. A felelősséget méricskélni, ter­jedelmén, súlyán, határain vitatkozni lehet ugyan, de számomra az tűnt ki a mű­sorból, hogy a fiatalok iránti kötelezettségből a nagyobbik rész a középkorúaké, az idő­sebbeké, bármennyire jelen­tős is a a fiatalok felelőssége önmaguk iránt. Az idősebb generáció — a felnőtt társa­dalom — tettei és szavai, a köztük levő egyezés vagy kü­lönbözés: példa. Családi és társadalmi méretekben egy­aránt inkább tetteink példá­ja neveli a fiatalokat, ezek erősítik vagy rontják szava­ink hitelét. Ezért is nagyobb a felelősségünk. Közismert igazság ez, csak igen gyak­ran elfeledkezünk róla. Ez a műsor most eszünkbe jut­tatta. A családtagok egymás iránti kötelezettségét elemez­te Petress István a Mikroláne legutóbbi adásában. Uj olda­láról mutatta meg az alkoho­lizmust, az otthoni zugivásra, a magányban rendszeresen iszogatókra irányította a fi­gyelmet. Ez azonban — hall­hattuk — nem csupán alko­holizmus-probléma. Petress István tapasztalatai szerint az otthoni zugivók tötbbsége nő. Ennek a tapasztalatnak társadalmi méretű ellenőrzé­sére — éppen a család rejte­gető, takargató magatartása miatt — nincs lehetőség, mégis figyelmet érdemel ez a megállapítás, mert ezekben az esetekben nem csupán a szó szerint vett magányosság lehet az ok. hanem a megol­datlan családi problémák, a házasfelek közötti terhek egyenlőtlen megoszlása Is. ez pedig már — az előbbivel együtt — társadalmi keretű megoldást kíván és sürget. A héten is többször hall­hattunk műsort Szabolcs- Szatmárról. A nyíregyházi stúdió csütörtökön adott őszi képei után vasárnap délelőtt Nyírbátor múltjáról ás a Báthoryakról tudott meg a hallgató eddig kevesek szá­mára ismert dolgokat. Dél­után Nagy Piroska műsorából a nyírségi, az erdőháti, a szál­kái. csekei emberek múltjáról és jelenéről, életük és szem­léletük változásáról kaptunk érzékletes képet. Nem kis részben a riporter jóvoltából. Nagy Piroska az országban mindenütt otthon van, és min­denhol jó érzékkel megtalál­ja azokat az embereket, akik színesen, szépen és okosan beszélnek. Seregi István 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom