Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-02 / 230. szám

fSPWL <3$dí$thx£ír to A beregi napok tanulságai Az egészségnevelés társadalmi ügy Dohányt 109 ezer mázsa Ilma: exportszállítások Répa: elmaraáá^ Három igazgató a betakarításról rF áporozó kérdésekre zá­" porozó válaszok sűrí­tették Szabolcs-Szatmár me­gye egészségügyi helyzetének kritikus és derűsebb pontja­it. „1975 végéig a tervnek megfelelően 806 új kórházi ágyat adunk át”. „A 218 kör­zetből 200 betöltött”. „A fej­lődés ellenére ma legalább 120 orvos hiányzik a megyé­ből”. „Nyolcvan fiatal tanul megyei ösztöndíjjal orvos- egyetemen”. „Az orvosegye­temek ma képtelenek arra, hogy megfelelő általános or­vosokat képezzenek” — fa­kadt ki a fiatal csahold kör­zeti orvos, aki egyben a Ma­gyar Általános Orvosok Tu­dományos Egyesületének me­gyei titkára, és a saját bőrén is tapasztalta ezt. „Mikor lesz végre alkalom, hogy a terü­leti ügyeleti rendszer megol­dódjék?” „A körzeti rende­lőkbe egyszerűen nem orvos- írnokok, hanem képzett asszisztensek kellenek!” Az orvos—gyógyszerészi kapcso­latról: „erősítése egyik kez­dőpont ahhoz, hogy az egész­ségügyi nevelőmunka harmo- SBikusabbá váljék”. Mindezek kiragadva a Iknságbál a beregi egészség- mevelfeí napok záróesemé­nyén hangzottak el, nem előzmények nélkül, hiszem »égy nap alapos eszmecseré­je vezette be a végső akkor­dokat Mondhatná valaki: va­gon mi köze lehetett s nyír- madai előadássorozatnak eh­hez, ahol a helyes táplálko­zás volt a téma? Miként kap­csolódik ide a vásárosnamé- rayi tudományos ülés, ahol m szív- és keringési rendszer betegségeit elemezték? Vagy m tarpai remekbe sikerült megbeszélés az öregkori gon­dokról? De hogyan kapcsol­hatjuk ezekhez a nagy, lé­nyeges kérdésekhez a régész­kedésnek tűnő, alkoholizmus elleni hónap megnyitóját? kém kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember a lo­gikai szálat megtalálja. Az első, ami a beregi napokat a megye általános egészségügyi kérdéseivel összefűzi, az az: a népegészségügy kilépett a rendelők, kórházak keretei­ből, és Szabolcs-Szatmáf- foan immár másodízben bi­zonyosodott be: a nevelés, a megelőzés, a gyógyítás, a gondozás, vagyis az ember egészségének szervezett vé­delmi folyamata társadalmi üggyé válik. Fölösleges lenne minden résztvevőt felsorolni, de íze­lítőül : minden eseményen részt vettek a párt illetékes, magas színtű képviselői. Az állami és társadalmi szervek helyi és megyei vezetőin kí­vül egy sor vállalat, terme­lőszövetkezet, állami gazda­ság irányítója, munkása, minden kereskedelmi szerv képviselője jelen volt. Maga a jelenlét még nem bizonyít semmit — mondhatnék, és ez így igaz. A megnyilvánu­lások azonban azt mutatták: felelősséggel voltak ott, ötle­tekkel, tenniakarással, sőt egy-két év eredményeit fel­vonultatva. A beregi egész­ségnevelési napokon részvevő vendégek — Egészségügyi Minisztériumból, országos kutatóintézetekből, kórhá­zakból, szomszédos megyé­ből — a megtartott referátu­mok utáni beszélgetések után talán erről többet beszéltek, mint saját témájukról. Nem mondták gyakran, de megfo­galmazták: van egy modell már, amely országosan is pél­damutató, és ez itt született nálunk, ahol gyors fejlődés és nagy gond, nagy siker és napi küszködés együttes va­júdása, minden mesterséges szervezés nélkül alakította ki a társadalmi üggyé magaso­dó egészségpolitikát fT avaly is, a® idén is * akadtak kétkedők, akik égy vélték: nem fullad-e lamiféle provincializmusba m egészségnevelés ügye, ha egy tájegység a házigazda. A 79- as szatmári napok máig is érezhető hatása bizonyítja, hogy nem. Az idei beregi események pedig újabb ta­nulságokkal szolgáltak. Ezek közül az első: nem négy köz­séget, de valóban egy tájegy­séget hozott aktív lázba a rendezvény, kisugárzott a környékre, és példázta azt: a megfogalmazott eszmék és el­méletek igenis valóra váltha­tók a legkisebb községben is. A lényeg pedig ebben rej­lik. Csak annak az egészség- nevelésnek van célja, amely megvalósítható. Jó, hogy vannak modellüzemek, isko­lák, gazdaságok, de mi lesz az itt szerzett tapasztalatok­kal? Nos: amint ma a könyv, a kultúra házhoz megy, úgy kell, hogy házhoz menjen es egészséges és okos élet mind megannyi lehetősége, lépcső­foka. A fogyasztási szövetke­zetek bebizonyították: tudnak olyan kiállításokat szervezni — eladható és kapható áruk­ból! — amelyek szinte kény­szerítőén befolyásolják a lá­togatót okos táplálkozásra, higiénére. Orvosok és gyógy­szerészek tudnak olyan köz­érthető dolgokat mondani tu­dományos alaposságú referá­tumaikban, amelyek százakat döbbentenek rá arra, hogy mi az aktív pihenés, mi a túlzott gyógyszerfogyasztás veszélye. Üzemi és termelő­szövetkezeti vezetők példák­kal mutatták be: a szociális gondoskodás miként épül be szervesen egy gazdaság min­dennapi életébe.* TW índenki tudja: az egész- 1 M séges életre nevelés nem kampány, nem két vagy há­rom nagy területi rendez­vény oldja meg. Nem is aka­démikus megyei tanácskozás. De a kezdetek éppen ezek­ben a vidéken rendezett ese­ménysorozatokban rejle­nek. Mert igényt támaszta­nak, felelősséget ébresztenek, évekre programot adnak, ez­reket mozgatnak meg, vagyis alapot teremtenek ahhoz, hogy a napi apró munka, amely orvosi rendelőben, boltban, tsz-irodában, gyári műhelyben, patikában, isko­lában zajlik egy maradandó, maga« színtű élményre épül­jön. Vannak feladatok, amelye­ket a tanácsoknak, a minisz­tériumoknak, az egyetemek­nek kell megoldaniok. Az ef­fektiv gyógyító munka vál­tozatlanul az orvos elsőrendű feladata. De az egészséges ember, a jövő nemzedék ér­telmes életre nevelése nem szorítható falak közé. Meg­győzően jelezte a beregi egészségnevelési napok nem egy referátuma, maga a fó­rum, a közben zajló beszél­getések sorozata, hogy az az egységes politikai koncepció, amelyet a párt tárt a társa­dalom elé, miként fejlődik egységessé. Tudománypoliti­kai, oktatáspolitikai, közmű­velődési határozatok, egész­ségügyi törvény ma már nem úgy jelentkeznek, mint me­rev határokkal elválasztott kötelmek, hanem egymásba- folynak, rendszert tételeznek fel, és egy-egy településen elmossák a felelősök közötti határokat. Ennek az igazság­nak a plaszticitása domboro­dott ki a beregi napokon, egy "“t I star*«« Lajml Az elmúlt napokban részle­tesen beszámoltunk az őszi munkák helyzetéről. Ezúttal kiegészítésül három vállalat igazgatójául beszélgettünk a dohánytörésről, a cukorrépa betakarításáról és az alma­szüretről. A Nyíregyházi Dohányfer­mentálógyár igazgatója el­mondta, hogy a dohánytörés befejezéséhez közeledik. Ter­mészetesen a időjárástól füg­gően. A hevesi fajta dohá­nyokból Szabolcsban már körülbelül a kilencvenöt szá­zaléknál tartanak. A nyíregy­házi gyár körzetéhez tartozó hat megyéből több, mint ti­zenegyezer hektár tartozik, amelyből Szabolcsban hat­ezer hektáron termelnek. Zöl­den 109 ezer mázsa a termés- becslés. Nyolcvanötezer már bent van a vállalatnál. A nagylevelű fajtákból, — mint amilyen a szabolcsi és a burley — körülbelül hetven­ötezer mázsa lesz szárazon, de lehet még több is, ha az időjárás kedvezni fog. A ta­valyi mennyiségnél sajnos jó­id gondolná, hogy az ez­redfordulóig a termelőszö­vetkezetek válnak a megye legnagyobb erdőgazdálkodó szervévé, s a második helyre kerülnek az állami erdőgazda­ságok. A fejlesztési terv sze­rint ugyanis 2000-ig mini­málisan 26 ezer 700 hektár új erdőt telepítenek, mely­ből az erdőgazdaságok 4500, a termelőszövetkezetek 19 ezer 200 hektárt valósítanak meg. A számok azzal magya­rázhatók, hogy beültetendő területek főleg a termelőszö­vetkezetekben vannak és a mezőgazdaság érdeke is, hogy a gyenge termőképességű te­rületek, vagy azok, amelyek gazdaságosan nem hasznosít­hatók, erdősítve legyenek. Az itt létesítendő erdők nem­csak nyersanyagot adnak a népgazdaságnak, hanem nagy a környezetvédelmi hatásuk — az ültetvényeket megvédik a szél káros hatásától, növe­lik a páratartalmat, befolyá­solják a talaj vízháztartását. Az új erdősítések egy sor szakmai kérdést vetnek fel, sőt a legtöbb esetben kísérle­tezéseket tesznek szükséges­sé. Ebben a munkában nagy val kevesebb az idei termés, de az eddig letört dohány minősége jobb volt az elmúlt évinél. Azok gazdálkodtak jól a növényeikkel, akik csak a virágját csipték le, és a „hegyleveleket” is hagyták megnőni. A Szerencsi Cukorgyár igazgatója elmondta: erre az évre megyénkben 121 mező- gazdasági üzemmel hétezer­kétszáz hektárra kötöttek cu­korrépa értékesítési szerző­dést. Az ár- és belvizek mi­att több mint ezer hektáron kipusztult a vetés, tehát a te­rület valamivel hatezer hek­tár fölött maradt, amelyről 18 600 vagon cukorrépa ter­mést várnak. A betakarítás megkezdődött. Eléggé vonta­tottan halad, mert a kedve­zőtlen időjárás miatt a me­zőgazdasági üzemek olyan növények betakarításával is elmaradtak, amelyeket nor­mális időjárás esetén a cukor­répaszedés kezdetéig már be­fejezhettek volna. Ilyen pél­dául a burgonyaszedés. Az eddig befejezett táblák termése megegyezik a becsült segítséget nyújt az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszán­túli Kísérleti Állomása, mely a napokban ünnepelte alapí­tásának ötvenedik évforduló­ját Ez alkalomból kétnapos tudományos ülésszakot ren­deztek, melyen a megyénket képviselő szakemberek be­számoltak az eddigi közös munkáról és kérték a kísérle­ti állomás segítségét a továb­bi tennivalók elvégzéséhez. Az ERTI-nek Szabolcs- Szatmár megyében a tudomá­nyos szolgáltatások terén ki­forrott hagyományai vannak. Már 1966-ban a cellulóz- nyártelepítéshez termőhely feltárásokat végeztek, de je­lentősek a nyár fajta- és há­lózati, valamint nyár­nevelési . kísérletek is melyek kiterjednek az er­dőgazdaságok, az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek területeire is. Legje­lentősebb a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezetnél folyó kísérleti munka. Itt a tsz öt­száz hektárnyi erdőterületén a láptalajokon történő inten­zív nyár- és fűztermesztés telepítési és nevelési problé­máival foglalkozik a kísérle­ti állomás. A mátészalkai tangazdaság területén 15 hek­táron műtrágyázás! kísérletet végeznek. Az új erdők 40 százalékát az akác fogja képviselni, de az eddiginél nagyobb szere­pet kap az erdei fenyő. Az előbbihez kifogástalan mi­nőségű és genetikei értékű szaporítóanyag szükséges, az utóbbihoz pedig a fenyőne- mesítési eredmények mielőb­bi bevezetése a gyakorlatban. A szatmár-beregi tájakon to­vábbra is meghatározó fafaj­ta lesz a kocsányos tölgy, s a meglévő, nagy értékű régi állományokat fokozott véde­lemben részesítik. Kutatási eredményeket kíván még né­hány üzemszervezési, terület­hasznosítási, fafajpolitikai kérdés, valamint a környe­zetfejlesztés, a tájépítés és tájgondozás problémája. A jövő erdőgazdálkodásának egyik legfontosabb feladata lesz megyénkben az erdőne­velés. Az elmúlt két évtized során évente 7—800 hektár erdőtelepítés és 500 hektár erdőfelújítás történt. Ez a szám emelkedni fog és az évi erdőtelepítés eléri az 1400, a felújítás pedig az évi 700 hektárt, & A hozammal. A minőség viszont a tavalyi aszály és a nyári sok eső miatt rosszabb a ta­valyinál. Ezért a feldolgozás nehezebb. A gyár arra kéri a szabolcsi termelőket: for­dítsanak nagyobb gondot a répa szedésénél és szállításá­nál a tisztaságra. Ezt annyi­val is könnyebben megtehe­tik, mert idén 11 újabb gaz­daság vásárolt cukorrépa be­takarító gépet A HUNGAROFRUCT Vál­lalat vezetői szerdán Nyír­egyházán tartották meg ter­melési értekezletüket A té­nyek: szovjet exportra már elment 4 ezer vagon. További ezer vagon téli almát tárol­tak be a hűtőtárolókba. A* NDK-ba és Csehszlovákiába 500 vagon almát küldtünk. Ezen kívül folyik a tőkés pi­acra is a szállítás, az NSZK- ba és Svájcba. A szocialista brigádok továbbra Is tarta­nak kommunista vasárnapo­kat amelyek igen sokat se­gítenek a feladatok teljesíté­séhez. (gnz) Diákújság Kis szoba, nagy halom pa­pír, néhány lelkes kis újság­író, akik érdeklődnek, lót- nak-futnak, gépelnek, papírt cipelnek, stencileznek, (ha megengedik nekik), kilin­cselnek ide-oda, hogy egy na- PjOn a padokra tegyenek egy összefűzött kis újságot amit úgy hívnak, hogy Toliunk­ból, Diákhang, Élét és isko­la, Tanítani, KISZ-híradó, Diákélet. Pontosan így, mert megyénkben ez a hat diák­újság tartja még magát Néhány évvel ezelőtt nehe­zebb lett volna a felsorolás, akkoriban népszerűbb volt a diáksajtó. Pedig az ifjúsági lapoknak aligha van ma is lelkesebb olvasótábora, mint a 14—18 éves korosztály. Most is van rá igény, még lelkes kis újságíró is akad az iskolákban — estik támogató van kevés. Felesleges társadalompoli­tikai okokat keresni a diák­újságok megszűnésére. Egy­szerűen nem törődik velük senki. Az Iskolák vezetői nyomdai okokra hivatkoznak, persze ők is tudják, hogy nem világlapokról van szó, hanem egyszerű, stencilezés­sel készülő, összefűzött la­pokról, amiben az a legérté­kesebb, hogy rólunk, a mi iskolánkról, a mi gondjaink­ról van benne szó. És ennek ma nincsenek legyőzhetetlen akadályai. Csak, ha úgy képzeljük. Az is igaz, hogy a megjelenő diákújságok szer­kesztőinek is van gondja épp elég. Mert ők is sokszor egye­dül maradnak. Sokszor azok­tól sem kapnak támogatást, akik felnőtt komolysággal, megfelelő hivatástudattal se­gíthetnék a fiatalok útkere­sését. A mi hat diákújságunk egyenlőre nem üti meg a so­kak által emlegetett szintet Mert éppen saját gondjuk, örömük hiányzik belőle, az iskolai élet mindennapjai. Úgy látszik, mintha abban az iskolában mindenki vers­íráson, kirándulási élményen tömé a fejét. Pedig másról is beszélnek a diákok, vitat­koznak — és fórumot köve­telnek nap-nap után. A diákújság az iskoláért, a közösségért, a jobb munkáért született. Hogy érdeklődő, há- zatáján szabadon véleményt nyilvánító fiatalokat neveljen sajátos eszközeivel. Támo­gatni, segíteni kellene „meg­szállottjait”, hogy valóba» ezért legyen. Slawomir Mrozeks Kacaj hordó V ettünk egy hordót, ko­vászos uborkának, és kint hagytuk a lépcsőházban. Sötét a lépcsőházunk, így hát mi sem volt könnyebb, mint megbotlani a hordóban. Már első este, amikor a konyhá­ban ültünk mindnyájan, hir­telen nagy csattanás-puffa- nás hallatszott: nagyapó jött épp haza a határból, meg­botlott a hordóban, s mint­hogy alaposan megütötte ma­gát, nagyszerűen mulattunk rajta, majd halálra kacagtuk magunkat. Ettől fogva minden este összegyűltühk a konyhában és lestünk, nem jön-e valaki. Mi­helyt meghallottuk a jelleg­zetes zajt, nyomban kitört belőlünk a kacagás, s amikor aztár besántikált a jövevény, szinte gurultunk a nevetés­től. Megesett, hogy az egyii: szomszéd kétszer egymásutár esett hasra. s a bácsi- kám valóságos nevetőgörcsö kapott; amikor pedig a teje eltörte a lábát, a nagynéné- met hátba kellett veregetni, mert elakadt a lélegzete, s nem is csoda, annyira mulat­ságos volt! Egy idő múlva a sógorom azt javasolta, legfőbb ideje kamatoztatni akaratlan ta­lálmányunkat. Elhatároz­tuk, hogy szórakoztató válla­latot alapítunk. Plakátot tűztünk ki, ezzel a felirattal: „Kacajhordó — hátsó épü­let, az udvarban balra, a lép­csőn föl.” A sógor aranyozott lábszárvédőben árulta a je­gyeket az udvaron, s azután mindnyájan leültünk a kony­hában és vártuk az ügyfele­ket. Az ügyfelek jöttek, fi­zettek, beléptek lépcsőházba, megbotlottak a hordóban és lestek, s a könnyeink is po- yogtak a kacagástól. Rövid idő alatt olyan je­lentékeny jövedelemre tet­tünk szert, hogy komolyan gondolhattunk serdülő gyer­mekeink felsőfokú taníttató­JL sára. Vállalatunk tökéletesí­tése érdekében a befektetés­től sem riadtunk vissza; rá­adásul csapófedelet vágtunk a padlóba, s ezentúl az ügy­fél közvetlenül a hordóba botlás után leesett a pincébe, így még sokkal mulatságo­sabb volt. Irigyeink — mert mindig vannak irigy emberek — amikor látták, hogy jól megy az üzlet, nyakunkra küldtek egy pénzügyi ellenőrt. Az el­lenőr azonban olyan tökéle­tesen botlott meg és vágódott hasra, hogy nyomban meg­állapította: becsülettel vé­gezzük a dolgunkat, s nem al­kalmatlankodott tovább. Egyik este a konyhában ül­dögéltünk, ahogy szoktunk. Szomorú, esős nap volt, mind örültünk^ lanagy égy kis gző­pakozásraak nézünk «lébe Nem ígérkezett különösebb látogatottság: csupán egy je­gyet adott , el a sógor, — ugyanis épp vasúti szeren­csétlenség történt, s minden­ki odament bámészkodni. Ülünk. Várunk. Halljuk, hogy valaki jön föl a lép­csőn. Mindjárt kezdődik a muri! Fülelünk — semmi Se csattanás, se puffanás, se si­koly, vagy jajgatás. Csupán nyílik az ajtó és ott áll a kli­ens. Körülnéz és azt kérdi: „Hol az a hordó?” — Hogy jött be? — kérdi a sógor csodálkozva. — hi­szen sötét van a lépcsőház­ban! — Gyufával világítottam magamnak — mondja amaz. — Csaló! — kiáltott fel a sógor elkeseredetten, s fül­tövön vágta. És igaza is volt Bizonyos elemi tisztességgel mégiscsak tartozik az egyén a maszek vállalatnak. tasésyi <3«wá» fordítása Tervek és kísérletek 2000-ig (Jj erdők megyénkben *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom