Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
KELFT-MAGYARORSZAG -VASÁRNAP? MW T.IÍRXff »mi. dkm* ft „Az emberi cselekvés lehetőségeit kutatom“ Beszélgetés Kosa fierenc filmrendezővel Kósa Ferenc első filmje a Tízezer nap a cannes-i fesztiválon elnyerte a rendezés díját, a Dózsa-film közönségekért hozott, a Nincs idő-t vitatta a rritika, s most legfrissebb alkotása, á ' lószakadás adott alkalmat az interjúra. — A filmekről és a közönségről szeretnék beszélgetni — Szívesen, de előre bocsátom, hogy én csakis a cselekvő filmekben vagyok illetékes. — Ezt hogyan kell érteni? — Kissé leegyszerűsítve a kérdést arról van szó, hogy számomra a művészet tulajdonképpen elkötelezett gondolkodást jelent. Töprengést a mi világunkról Természetesen az elgondolkodtató, vagy az úgynevezett súlyos filmek sem nélkülözhetik a közönséget. Éppen ezért olyan filmeket szeretnék csinálni, amit megértenek az egyszerű emberek is. Nem keresem a bonyolult, avantgarde formákat, a rejtjeles dialógusokat, közérthető gondolatokat fogalmazok meg, de anél' hogy a filmek tartalmát felhígítanám. Én nem hiszek a magas művészet fogalmában, számomra minden művészet eleve demokratikus. — A mozikban nagyon sok a nyugati kommerszfilm. És sikerük van. — Ezek a filmek sajnos leszoktatják az embereket a gondolkodásról, őszintén szólva én félek tőlük. A szórakozást persze én is Szeretem, de azt már veszélyesnek tartom, ha egy film úgy csinál, mintha komoly dolgokról beszélne, miközben sekélyes. Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy míg a silány művészet kirekeszti a művelt közönséget, addig az tgazi művészet mindenkire hatással van, még a legegyszerűbb emberekre is — Ha már itt tartunk megkérdezem: mi a véleménye a közönségről? — Nekem csak jó véleményem lehet. Eddig bemutatott három filmemet két és fél millióan nézték meg idehaza. Ez jó eredmény. A Dózsa-filmnek, az ítéletnek egymillió nézője volt, És ha ehhez még azt is hoz- Záteszem, hogy filmjeimet negyven ország vásárolta még, igazán nem panaszkodhatok a közönségre. — Hogyan határozná meg filmjeink visz- szatérő mondandóját? — Tulajdonképpen a cselekvés lehetőségeit kutatom. Nem az egyén, hanem a közösség oldaláról vizsgálom ezt a témát, mert vallom, hogy a szabadság lehetősége egybeesik a társadalmi cselekvés lehetőségével. Az ember ugyanis olyan mértékben szabad, ahogyan tenni tud másokért. — Napjainkban mi a legizgalmasabb filmtéma? — A szabadság és a békeakarat megfogalmazása. Legalább is én ebben hiszek. Hiszen erről szól legújabb filmem, a Hószakadás is. — Ha nem udvafiaskodik, megkérdezem: mi a véleménye a kritikáról? — Nem udvariaskódom. AZókat a kritikákat szeretem, amelyek arra ösztönöznek, iogy jobb filmeket csináljak Nem széretem, ha dicsérnek — nem azért dolgozom — de mégkevésbé szeretem, ha a kritikus méllé- beszél. A Nincs idő-vei kapcsolatban sajnos ez történt. Én az emberi helytállásról próbálok gondolkodni és a kritika ezt nem akarta észrevenni. Ilyenkor bizony nehezen télnek az éjszakáim. — Már csak egy kérdésem van: milyen ma egy filmrendező közérzete? — A Hószakadás forgatásakor azt mondtam, hogy ezért a filmemért odaadnám a fél karomat. Ez azt jelenti, hdgy a Hószakadással teljes azonosságot vallók és érzek. A film elkészült és úgy mutattuk be, ahogyan megcsináltuk. S ha ehhez még azt is hozzáveszem, hogy az előzetes vetítéseken legnagyobb örömömre a nézők ugyanúgy értették a filmet, mint én, akkor elmondhatom, hogy egy rendező ennél többet nem kívánhat magának. A személyes alkotói közérzetem tehát jó. De úgy érzem, nem rólam van szó. Ma a világ nagyon kicsi. A közelmúltban Csoórl Sándorral együtt Amerikában jártunk, ahol előadások, s beszélgetések keretében mégérez- tem valamit e gazdag ófszág politikai légköréből. Ha tehát közérzetemet a világpolitikába próbálom elhelyezni, nos. akkor vannak aggodalmaim is. Igaz, ma már nem Csak szeretném hogy béke legyen, hanem teljes érővel akarom is ezt a békét. ■— Gondolom ezt fejezi ki a Hószakadás — Igen — Köszönöm a beszélgetést. M. L Szekul ty Péter: I Jegyvennégyben — a tanyán L Legjobban a teleket szerettem. Fejembe nyomtam öregapám báránybőr sapkáját, felkapaszkodtam a Szánkóra, térdemre terítettem a lópokrócot és indultunk Az erdőbe, hasábfáért. Körülöttünk nagy-nagy fehérség, fölöttünk károgó varjúfelhő és a hasábfák között néha nyulak lapultak. A hóolvadás két hétig, három hétig tartott és a hóié néha napokra elzárta a tanyát a külvilágtól. Ilyenkor behúzódtunk az istállóba és a tehenek faránál vártuk a tavaszt. Az öreg béres ráült a fölfordított vizesvödörre és órákig mondta történeteit a nehezen ellő tehenekről, a vérszopó denevérekről, a bátor béréslegényről, aki éjfélkor ment végig a temetőn és bevitték a városba, a sárga házba, ahol a kőművesek lábszárvastag rácsokat raktak az ablakokra, az ápolók meg láncos ostorral járnak föl-alá, föl-alá. II. A háborúról Mihály, az öreg béres azt a nézetét juttatta kifejezésre: a minisztereket kell összeereszteni. Magam elé képzeltem a harcmezeit: a sereg előtt a díszmagyarba öltözött minisztert karddal, érdemrendekkel és pajzzsal. — Megtehetnék, de gyávábbak annál ho?,' megtegyék — vélekedett az öreg béres és egykedvűen mosta a tehenek farkát. Közös konyhaszomszédunk cséplés után SAS behívót kapott. Mihály, az öreg béres első világháborús tar ítalatáit felemlegetve elmesélte, a katonák félnek, szuronyróham közben rosszul lesznek, és akinek esze van, az föltartja £ kézé! megadja magát. A tanya mögött lezuhant egy _ Liberator A oilóta megszenesedett testét masnap réggé vitték el furcsa, idegenszerű közönnyel./ katonák leszálltak a gépkocsiról, rágyújtó! tak elszívták a cigarettát és a hullát a pie tóra dobták. Puff. III. A tábori csendőröket a gazda borral és. füstölt sonkával kínálta Ittak, ettek és s gazda nyugtatta őket hogy a tanya körűi gyanús személyek nem jártak. Nem hitté! el Mihályt, áz öreg bérest az itatóvályuho parancsolták Az egyik csendőr belemarkol az öreg béres hajába, fejét belenyomta a vízbe. A másik rámordult: Felelj1 Hol bujtatjátok a partizánokat? Mihály vizes hajjal lógó-csöpögő bajusszal szívósan hallgatott. Szeged felől időnként ágyúzás hallatszott. Másnap a kocsisok reggéli után azt mondták, egyszer ml is urak leszünk, és visz- szafeküdtek az ágyba aludni. Apám röviden és tömören felvázolta a teendőinket. Elmondta: Fehér zászlót kell lobogtatni és kézfeltartással jélézni, hogy megadjuk magunkat. — De mi lesz az asszonyokkal? — kérdezte komoran Mihály, az öreg béres. A gyalogúton Podonesz futott, az asztmás harangozó, hóna álátt CirokseprŐVél. — Maguk vetni akartak? — kérdezte csodálkozva. A cirokseprő nyelét a szántásba szúrta, s szaporán magyarázta: a faluban felfordult a világ, a leventékét viszik, a községházán pakolnak, áz asszonyok sírfták, és ölik á baromfit. — Hergot kruclfix! Félreverem a ha rangot. Kirántotta a szántásból a seprőt es szaladt. IV. A katona ruhát kért. Ócska nadrágot, foltos inget húzva magára, a tanya mögött béleíeküdt ä magavájta lyukba, lapult és figyelte a karavánt, a menekülőkét. A maga részéről a hadviselést befejezte. A kocsik port kavartak, a por lerakodott fűre. A vásározók, a röfögök a szabók, a csizmadiák, a rongyoszsidók, a határosok és a nészégetők szoktak szekereikre ponyvasátrat lúzrti. a ponyvák alatt most menekülők keekeztek Baja felé. A kútnál megálltak Inni, itatni és meÉlőző este verődött össze a jánoshalmi ■-.ártéren: székelyek dél-bácskaiak és kis- jhságl homokiak A székelyeket dobszó ugrasztottá ki az ágyból. A gatyára nadrágot rántottak és futottak befogni a lovakat. Az asszonyok a ponyva alá dugták a gyerekeket, belerúgtak a macskába, saroglyához kötötték i tehénkét és indultak. Neki a vakvilágnak A nap egyre feljebb kúszott az égen. A ukori.ií fölött seregélvcsapa* körözött. Reültek a hegybe szüretelni. A völgy tiszta, árátlan volt és feltűnően csendes. Ez most a senki földje mondta apám és .iállt a tanya elé. Mihály az öreg béres meg kihozta a gombos harmonikát, és leült az árokpartra. Oda. ahol a fűben négylevelű lóhere után szokott kutatni. SZATMÁRI TÁJAKON A Szabolcs-Szatmár megyéi Természetbarát Szövetség Országos Fotópályázatot hirdetett az idén is. A jeligés pályázatra.. 93 szerző több száz képpel nevezett be az ország minden tájáról. Szabolcs megye legjobb képei díját lapunk munkatársa, Élek Emil nyerte eL Összeállításunkban a szabolcsi tájak sorozatból mutatunk be négy képet. ♦
