Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-13 / 214. szám
WT4. sz«p!emSeif Ä 2 ""*-■ u. —' ■ Eltávolították Halié Szelassziét Az etióp fegyveres erők koordinációs bizottsága a hivatalos rádióadón bejelentette, hogy ellávolitotta a trónról I. Hailé Szelasszié császárt, és ideiglenesen katonai kormányzás alá helyezte az országot. A közlemény hangoztatja, hogy Etiópia ezután alkotmányos monarchia lesz, a trónra pedig Aszfa Vosszen trónörökös, a császár fia kerül. A katonai kormányzás addig marad érvényben, amíg az új alkotmány alapján megrendezik a demokratikus választásokat. Hírmagyarázónk a változásokról a következőket írja: Egy páratlanul nagy ívű és hosszan tartó karrier végére került pont csütörtökön Etiópiában. A hadsereg koordinációs bizottsága megfosztotta trónjától Hailé Szelasz- szié császárt és őrizetbe vette az uralkodót, valamint családjának tagjait. Az eltávolított 82 éves császár helyére Aszfa Vosszen trónörököst, a császár fiát jelölték. Nem hatott szenzációnak a hír, holott, más körülmények között annak számítana. Csakhogy Őaba királynője tulajén február óta egyre inkább kibontakozott a hadsereg fiatal tisztjelnek reformmozgalma, amely törvényszerűen vezetett a trónfosztáshoz. Ma már világos, ami korábban homályosnak tűnt: a reformerek lépésről lépésre haladtak, mígnem eljutottak a császárig. Az eltávolított uralkodó tulajdonképpen 1916 óta állt az ország ólén. Harar városában született, édesapja tartómányi kormányzó volt. Fiatalon; 16 éves korában már a tartomány kormányzója. Nyolc évvel később Etiópia régense, s mint miniszterelnök és külügyminiszter, gyakorlatilag az ország vezetője. Progresszív kormányzónak, az adott társadalmi körülmények között haladó szellemű politikusnak számított- Harar tartományban ő szorgalmazta és dolgozta ki a korábbinál jóval korszerűbb földbérlet rendszert. Oroszlánrésze volt a tartományi kiskirályok hatalmának letörésében. az etióp nemzeti hadsereg megteremtésében. Kétségtelenül vezető szerepet játszott az olasz fasiszták hódítása elleni harcban is. Ellentmondással teli életpályájának negatív oldalairól sem szabad azonban megfeledkezni. Országa az afrikai földrész egyik legelmaradottabb állama, amely analfa- bétizmnsban éppúgy, mint szegénységben a világstatisztika egyik szomorú gyakorisággal emlegetett példája. . Ma még nem lehet bizonyosat tudni afelől, vajon a két éve Genfben kezelt trónörökös — tekintettel egészségi állapotára — vállalja e az alkotmányos monarchia uralkodójának rangját. S ha igen, folytatja e Hailé Szelasszié külpolitikai irányvonalát, amelynek sarkalatos törvénye a békés egymás mellett élés és az afrikai országok együttműködésének szorgalmazása volt. Etiópiában ideiglenesen a fegyveres erők koordinációs bizottsága vette át a hatalmat és irányítja az országot. Ez a helyzet — mjnt az ideiglenes katonai kormányzat dekrétuma kimondja — addig tart, amíg a nép meg nem választja törvényes képviselőit és ki nem hirdetik az új alkotmány tervezetét. Ebben pedig minden bizonnyal helyet kap majd valamennyi olyan megoldásra váró téma, amely nyomasztó örökségként hárul Hailé Szelasszié utódjára. Hafez Asszad szírial elnök Szófiába érkezett MAKARIOSZ: Amerikát nagy felelősség terheli a ciprusi tragédiáért A Philelephterosz című ciprusi napilap szerdai számában a sziget elnökével, Makariosz érsekkel készített interjút közölt. Nyilatkozatában az elnök többek között kijelentette: „sosem fogunk beleegyezni abba. hogy a szigeten jelenleg uralkodó helyzetet jogilag is szentesítsék”. Makariosz a továbbiakban az Egyesült Államok a ciprusi kérdésben elfoglalt álláspontját „eléggé gyanút keltőnek” minősítette, és hangsúlyozta, hogy Amerikát „nagy felelősség terheli a ciprusi nép mostani tragédiájáért” A ciprusi sajtó megállapítja, hogy ezekben a napokban, az ENSZ közgyűlésének szeptember 17-én megnyíló ülésszakával kapcsolatban növekszik a NATO-tagországok diplomáciai aktivitása. A NATO — hangsúlyozzák a lapok — még mindig nem tett le azokról a kísérletekről, hogy az ENSZ közgyűlés ülésszakának kezdetéig a maga számára előnyös megállapodást erőszakoljon ki a ciprusi kérdésben. Mint a Haravghi című lap megjegyzi, a NATO-országok a ciprusi helyzetet kihasználva békétlenséget akarnak elhinteni az egész világon és megkísérlik a genfi tárgyalások felújítását, hogv ezzel elejét vegvék bármilyen olvan határozatnak, melv kereszt''! húzhatná számításaikat. A rior'isi lenok rámutatnak, hogv a válság rendezését a NAtO keretein kívül kell keresni. egv olvan formula megtalálásával, amplv biztosítja a sziget függetlenségét. szuverenitását és területi egységét. A Nea című lan ezzel kapcsolatban hruvsötyozza bngv amikor a sízovietunló nemzetközi konferencia öszszehívását javasolta a ciprusi kérdés megvitatására, a probléma megoldásának helyes útját jelölte ki. A Watergate-ügy újabb fejleményei Ford elnök csütörtökön eszmecserét tartott a kongresszus mindkét pártbeli vezetőivel, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megkísérelje helyreállítani a mindössze 30 napig fenntartott „tűzszünetet” a Watergate- háborúságban, amely az elődjének adott teljes bűnbocsánat meghirdetése nyomán ismét teljes erővel lángolt fel a Fehér Ház és a törvényhozás között. A megbeszélésről távozóban Hugh Scott, a szenátus republikánus kisebbségének vezére újságíróknak elmondotta: közölték az elnökkel, az amerikai nép ellenzi, hogy a Watergate-ügy ben érintett személyek általános amnesztiát kapjanak. Kifejtették azt a véleményüket, hogy egyéni elbírálás alapján is csak a bűnvádi eljárás lefolytatása után jöhet szóba a kegyelmezés megfontolása. A legutóbbi négy nap fejleményeit összegező elemzésében a Wal Street Journal ezeket írja: „Gerald Ford hirtelen kormányzóképessége iránti bizalmi válságba taszította új adminisztrációját. ♦ Még a bennfentes tanácsadók is gránátnyomásos állapotban figyelték az elképesztő elnöki nyilatkozatok és he- behurgyaságok 4 napon át, tartó robbanásait, s vezető munkatársainak zűrzavaros és egymásnak ellentmondó nyilatkozatait. Mindez összhatásában alapvető kérdéseket vetett fel politikai körökben az új elnök ítélőképességét illetően. A Nixon- kegvel°m kezelése és a kapcsolódó fejlemények drámai változást hoztak abban, ahogyan a politikusok megítélik és a közvélemény szemléli az új elnököt. A politikusok szerint az új elnök legsúlyosabb vesztesége a szavahihetőségén esett csorba.” §za holcs*$za t mar dinamikusan fejlődik Csütörtökön délben felesége társaságában Szófiába érkezett Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke. Asszad Todor Zsiv- kovnak, a BKP KB első titkárának, az államtanács elnökének meghívására tesz négynapos hivatalos látogatást a Bolgár Népköztársaságban. A szíriai államfőt a szófiai repülőtéren Todor Zsiy- kov, Sztanko Todorov mi- niszterelhök, a bolgár párt Politikai Bizottságának és a BNK kormányának tagjai, a szófiai dolgozók ezrei köszöntötték, Asszad, Todor Zsivkov társaságában nyitott gépkocsiba szállt és szálláshelyére hajtatott. Mint a központi bolgár lapok emlékeztetnek rá, a két ország kapcsolatai az utóbbi években, elsősorban gazdasági téren, rendkívül sikeresen fejlődnek. Bulgária és Szíria árucsere forgalmának értéke az előirányzatok szerint ez évben eléri az ötvenmillió dollárt, s Szíria volt az első ország, ahová Bulgária komplett ipari üzemeket szállított. Az országban most is számos bolgár szakember dolgozik egy villanymotorgyár és egy nagykapacitású baromfitenyésztő telep berendezéseinek szerelésén. A bolgár—szíriai együttműködés az utóbbi években a tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok mellett már kiterjedt a politikai élet területére is. A szófiai lapok a szíriai köztársasági elnököt köszöntve ismertetik Asszad életrajzát és közlik fényképét. (Folytatás az 1. oldalról) terméseredmények bizonyítják, hogy a megye mezőgazdasága egyre korszerűbb. Az iparfejlesztésnél az V. ötéves terv évei alatt a következő beruházásokkal lehet számolni: Mátészalkán megvalósul a mintegy 1200—1300 embert foglalkoztató kötszö- vő üzem, az ÉRDÉRT a megyében lévő telepein több száz milliós fejlesztési programot valósít meg, a gumiipar Nyíregyházán a Sempe- rit-program keretében megteremti a korszerű hazai te- herautóab|-onps-gyártást, s mintegy kétezer új munkahelyet létesít. Befejezésül a lakosság életviszonyainak az alakulását elemezte az előadó. Megállapította, hogy a megye további fejlődésének záloga, hogy javuljanak az életviszonyok, ehhez teremtődjenek meg a feltételek, ami ideköti a szakembereket is. — A többszintes lakásépítésben eddig nem ismert eredményeket tudunk felmutatni — mondotta. — A IV. ötéves tervre előirányzott 21 800 lakás felépítését teljesítjük, illetve túlteljesítjük. Az eddig eltelt három és fél év alatt több, mint J.5 ezer lakás épült meg. Gondunk, hogy az állami cél- csoportos lakásépítésnél jelentős lemaradás várható. Ugyancsak fontos, hogy a vezetékes vízellátásban, a csatornázásban előrébb lépjen a megye. A következő ötéves tervben erre nagyobb állami támogatás is áll rendelkezésre. Am például Nyíregyházán elengedhetetlenül fontos, hogy a vízmű II. beruházás első tízezer köbméteres napi kapacitása után 1976 végéig a másik tízezer köbméteres rész is belépjen. Kedvezően alakult a lakosság pénzbevétele is, amely 1973-ban elérte a 7,4 milliárd forintot, 13 százalékkal nagyobb volt, mint az előző évi. A takarékbetét-állomány 21 százalékkal nqtt. Ugyancsak emelkedett a munkások átlagkeresete, bár az országos átlaghoz képest alacsonyabb. Súlyos helyzet alakult ki a kórházi és az egészségügyi ellátásnál. Itt több gyors intézkedésre került sor, de a végleges megoldáshoz évek kellenek. h. fi.. A HASA igazgatója a Szojuz—lipo,ló-programról James Fletcher, az Egyesült Államok Országos Űrhajózási Hivatalának (NASA) igazgatója, aki a Szovjetunióban tett ötnapos látogatását befejezve csütörtökön hazautazott Moszkvából, a TASiJSZ tudósítójának adotl nyilatkozatában a következőket mondotta: Az 1975. júliüsára tervezeti Szojuz—Apolló kísérleti űrrepülés előkészítésének programját nemcsak pontosan teljesítik, hanem nyilvánvalóan máris többet végeztek eddig, mint amennyit a program előír. — Látogatásom a gzojpz— \polló-terv előkészítésének soron levő szakaszával függött össze és ezért sietek közölni legfőbb benyomásaimat. Látva, hogy milyen összhangban dolgoznak egyijtt a szovjet és az amerikai szakértők g kísérleti űrrepülés előkészítésén, áthat az a meggyőződés, hogy ez a legragyogóbb példája a jószándéknak az olyan reális lehetőségek kiaknázására, amelyeket a feszültség enyhülésének folyamata tár fel a népeink kör zötti együttműködés számára — mondotta Fletcher. — A munka valamennyi műszaki vonatkozását megoldottuk már — közölte dr. Fletcher. Már csak a személyzet kiképzésének, valamint a fedélzeti dokumentáció összeáljításának befejezése van hátraA burzsoá korlátáiról A második világháború UTÁN a fejlett tőkésországok többségében bekövetkező gazdasági fellendülés, a nyugatnémet vagy akár japán „gazdasági cspda” s a gazdasági fejlődés kisebb-nagyobb visszaesésekkel tarkított folyamatossága buzdítást, lendületet adott a burzsoázia ideológiai apostolainak. Természetesen a konzervatív „tiszta tőkéspárti” liberális-individualista elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitalizmus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kifejezve — minden lehetséges vijágok legjobbika, a „Szabadság”, a? „Egyéniség”, az „örök” emberi értékek egyedüli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusok egészen odáig mentek hogy egy ideális, sosemvolt — a XIX. század tőkés egyé szabadságjogai csor.iitatlanságángk alapján álló ■— kapitalizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősqrban az állami beavatkozás politikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedményeket, a — megalkuvó — szakszervezetek képviselőinek „szociális partnerré” választását, a békés egymás mellett élés politikájának kibontakozását. Jó példa erre az anakronizmusra az 50-es évek végén az Egyesült Államokban megjelentetett „szerény” című „Kapitalista Kiáltvány”, amelynek mondanivalója mai napig visszacseng egyes burzsoá teoretikusok írásaiban. A ,'-!"Uvány” a nyugateurópai és amerikai „mo- dernjzálódó”, központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a legszörnyűb- bet njondja, amit egy hithű kapitalista csak mondhat: „távolodunk az igazi kapitalizmustól, sőt szocialista állam felé haladunk”. Holott ezek porit olyan intézkedések és tendenciák, melyek bizonyos eredményekkel éppen a burzsoá gazdasági és politikai uralom konzerválását, a változó körülményekhez való igazítását szolgálták. A meglehetősen abszurd, de a szerzők által igen komolyan javasolt megoldás „mindenki (????) tőketu- iajdona révén vegyen részt a termelésben, hogy ily módon a lehető legkevesebb munkával megfelelő életszínvonalat élvezhessen”. Igen bölcs szerzőink — Kelso és Adler — szerint a „vegyes” vagy „szocializált” gazdaság helyére, sőt a kisbetűs kapitalizmus helyére így léphet a nagy kezdőbetűvel írt Kapitalizmus, amelynek r.lapelve az, hogy „az igazságosság és a szabadság, a személyi jogok és az egyéni szabadságjogok szorosan összefüggnek a magántulajdon intézményével és az embernek azzal a jogával, hogy abból éljen, amit saját, kizárólagos birtokában lévő tulajdona révén megkeres”. MA, A TUDOMÁNYOSTECHNIKAI forradalom világméretű kibontakozásának időszakában az ál- lammonopolista kapitalizmus intézményeinek keretei között sokkal inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az egyéni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonyos fokig korlátozva, a monopolisták, de egyáltalán a nagytőkés burzsoázia lehetőségeit viszont megsokszoroz :va — — Engels szavaival — mint „eszmei össztőkés” lép fel. A tőkés uralom — 4 lényeget változatlanul hagyó — formaváltozásai kapóra jöttek a „modernebb” búr. zsoá ideológiai tőkés rendet burkoltabban védelmező képviselőinek, akik szerint ideológia mg Nyugaton már szó sincs holmi kapitalizmusról, ehelyett megszületőben van az osztálykülönbségeket feloldó „Nagy Társadalom”, a „tömegfogyasztás társadalma”, a „jóléti társadalom”, a „technétroni- kus társadalom” (technika és eletkronika szóelegyítése) stb. stb. Magukat az elnevezéseket is több sorban folytathatnánk. Az ilyen típusú, a kapitalizmust látszatra defenzíven és körmönfontabban, kevésbé nyíltan védelmező teóriák közül hatásukban és elterjedtségükben s egyúttal az antikom- munista propagandában is az utóbbi évtizedben központi, mondhatni uralkodó helyet foglalnak el az ipari vagy egyesek szerint mpr ipari-utáni (posztindusztriá- lis) társadalomról szóló elméletek. Ezeknek a lénye-- gét abban foglalhatjuk össze, hogy a modern ipar, a korszerű technika egységes „modern” társadalmakat hoz létre, amelyeket sem kapitalistának, sem szocialistának nem lehet nevezni, mivel — úgymond — a mai nyugati társadalmakban a tőke nem hiánycikk, tehát nem is uralkodó tényező. Az igazi hatalom, az igazi döntési jogkör a szakemberek, a menedzserek, a technokraták kezében van. (J. K. Galbraith, a magyarul is megjelent „Az új ipari állam” című könyv szerzője „tech- nostrukturának” nevezi őket.) Mi az igazság a modern burzsoá társadalomelméletek körül? Mindenképpen el kell ismerni, hogy a fentiekben tárgyalt „modernizált” burzsoá gazdaság- és társadalomelméletek nem egy részletben helytálló felismeréseket is tartalmaznak a mai kapitalista gazdasági automatizmusok működéséről. Nem egy helyen és nem, egy szerzőnél eléggé bonyolult módon keveredik a tudományos igazság felismerése vpgy részleges felismerése az osztálykorlátoknak megfelelő félrevezető ideológiával. Eléggé primitív az olyan igen általános étvelés, amely a tőkés kizsákmányolás és osztály- Urglpm meglétét a nem tulajdonos menedzserek — egyébként valóban tapasztalható — kiterjedt döntési lehetőségeivel próbálják tagadni, hiszen világos mint az egyszeregy: egy társadalom uralmi rendszerét nem az határozza meg, hogy kik készítik elő a döntéseket vagy akár kik hozzák meg a döntéseket, hanem az: kiknek az érdekét szolgálják ezek a döntések. S a tények cáfolhatatlanok: a menedzserek növekvő döntési jogköre nemhogy gyengítené, hanem erősíteni hivatott a monopoltőkések államát. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy amikor a kapitalizmus társadalomtudósai már nem merik néven nevezni a kapitalizmust, amikor a tervszerűség — persze sajátos funkciójú tervszerűség — uralmáról beszélnek, akar- va-akaratianul beismerik: a kapitalizmus túlélt társadalmi-gazdasági berendezkedéssé válik, a termelés társadalmasulása tendenciájában elkerülhetetlenül aláássa a magáneltulajdonítás — a kapitalizmus — rendjét, s a tudományostechnikai forradalom megteremti a kommunizmus anyagi bázisa létrejöttének lehetőségét. A kapitalizmusnak ez a történelmi funkciója és ennek teljesítése Után értelmetlenné, szükségtelenné, önmagát túléltté válik. „Megszűnéséről” azonban helytelen beszélni: a továbbiakban „megszüntetéséért” keil szívós harcot, kemény politikai, ideológiai küzdelmet folytatni. A világban ugyanúgy, mint az egyes fejekben. 6, Márkus György