Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-04 / 206. szám

2 AJ Magyar—kubai külügyminiszteri tárgyalás Tárgyalóasztalnál a magyar és a kubai küldöttség. (Kelet-Magyarország - telefoto) Külpolitikai kommentár Kedvezd Jelek Púja Frigyes, külügymi­niszter és dr. Raul Roa a Ku_' bai Köztársaság külügymi­nisztere kedden tárgyalást folytatott a külügyminiszté­riumban. ■ A megbeszélésen részt vett Rácz Pál külügyminiszter-he­lyettes, a magyar és a kubai külügyminisztérium több ve­zető munkatársa. Jelen volt a tárgyaláson dr. Meruk Vil­mos, a Magyar Népköztársa­1 ség havannai nagykövete és Ftoreal Chomon a Kubai Köztársaság budapesti nagy­követe. Púja Frigye« külügyminisz­ter és felesége kedden ebé­det adott dr. Ráül Roa, a Ku­. bai Köztársaság külügymi­nisztere és felesége tiszteleté­re a külügyminisztérium Disz téri vendégházában. Részt vett az ebéden Hu­szár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője. dr. Érdey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Aka­A szívélyes, baráti hangula - tű ebéden Púja Frigyes és dr. Raul Roa pohárköszöntőt mondott. ★ Dr. Ráül Roa a Kubai Köz­társaság külügyminisztere kedden délelőtt a Hősök te­rén megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Iiácz Pál, külügyminiszter­helyettes, Kőmives Istán, a Fővárosi Tanács elnökhelyet­tese, dr. Meruk Vilmos, a Ma­Francia— nyugatnémet tárgyalások A nyugatnémet kormány szóvivője kedden közölte, hogy Giscard D'Estaing fran­cia köztársasági elnök és Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár hétfőn Párizs­ban a nemzetközi gazdasági helyzetet és a Közös Piac problémáit vitatta meg, kü­lönös tekintettel az olajter­mékek árának emeléséből következő problémákra, A szóvivő szerint „szívélyes és őszinte légkörben” tartották meg a főként négyszemközt lezajlott megbeszéléseket. A bonni kormány szóvivője részletesen nem adott tájé­koztatást a két politikus ta­nácskozásának eredményei­ről, mert mint hangsúlyozta, a francia elnök és a nyugat­német kancellár egybehang­zó véleménye szerint a meg­beszélések tartalmát bizal­masan kell kezelni. Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár kedden haza­érkezésekor a repülőtéren adott rövid tv-nyilatkozatá- ban kijelentette, hogy a Kö­zös Piac vezetői valamilyen formában bizonyára még eb­ben az évben'találkoznak, de hangsúlyozta, hogy a nyu- gat-európa i csúcstalálkozó összehívásáról közösen kell dönteni. Hozzáfűzte egyéb­ként, hogy nem szereti a csúcstalálkozó kifejezést, mert az úgy hangzik mintha a Mont Blanc megmászásá­ról lenne szó. Egy kérdésre válaszolva a kancellár kije­lentette. hogy a párizsi ta- tácskozáson nem volt szó Franciaországnak nyújtandó hitelről. Washingtonban tartózkodik a Német Demokratikus Köz­társaság küldöttsége, hogy az amerikai kormánnyal befe­jezze a tárgyalásokat. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Az amerikai fővárosban úgy tud­ják, hogy a kapcsolatfelvé­telt rögzítő hivatalos ok. mányt ma, szerdán aláírják. Ennek valószínűségét erősíti meg az a körülmény, hogy a két fél gyakorlatilag már júliusban tisztázta a részlete­ket, de annak idején az Egye­sült Államok megszakította a tárgyalásokat. Washington akkor félhivatalos magyará­zatként egy nyugat-berlini okra hivatkozott. Az NSZK ugyanis Nyugat-Berlinben állította fel a szövetségi kör­nyezetvédelmi hivatalt. $ ez a nemzetközi megállapodások, kai ellentétes lépés ellenak­ciót váltott ki az NDK hiva­talos szervei részéről. Kedvező fejleménynek te­kinthető, hogy végül Washing­tonban a józanság kereke­dett felül. A Pravda kedden fűzött hírmagyarázatot a nyugat-berlini egyezmény aláírásának harmadik évfor­dulójához. Ebben felhívta a figyelmet arra, hogy a nyu­gatnémet koalíciós pártok egyes politikusainak és a nyu_ gat-beriini szenátus vezetői­nek álláspontja nem egy esetben ellentmondásos volt. A világ haladó közvéleménye így komoly aggodalommal fo­gadta a bundestagnak azt a határozatát, hogy a környe­zetvédelmi hivatalt Nyugat­Berlxnben hozzák hétre. Ez a határosat ugyanis világosan ■ ellentmond az egyezmény alapvető tételének, nevezete­sen annak, hogy a város nem tartozik az NSZK-hoz — ál­lapította meg cikkében a szovjet lap. Az NDK—amerikai diplo­máciai kapcsolatfelvétel újabb tanújele annak, hogy a Ford kormány folytatni kí­vánja az enyhülési politikát A közelmúltban jelentették be hivatalosan, hogy Edward Gierek, hamarosan az Egye­sült Államokba látogat A varsói Trybuna Ludu keddi kommentárjában a be jelen, tett látogatással összefüggés­ben megállapította, hogy két éve komoly változások történ­tek a lengyel—amerikai kap­csolatokban, így a kereske- delmi-gazdasági együttmű, ködésben. A két ország kö­zött például a külkereskedel­mi forgalom azóta meghá­romszorozódott, s kedvezően fejlődik az ipari kooperáció is. . Az új Ford adminiszrácfé a Szovjetunió irányában is kifejezésre juttatta, hogy folytatják a két ország kö­zött a kapcsolatok további bővítését. Tekintettel arra, hogy az amerikai küldöttség jelen van a genfi európai biz. tonságl konferencia tárgyaló asztalánál is remélhető, hogy az NDK-val létesítendő dip­lomáciai kapcsolatfelvétel to­vábbi kedvező lendületet ad a tanácskozás munkájának. A tárgyaláson áttekintették a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseit és a két ország kapcsolatait. démia elnöke, Marjai József külügyminisztériumi államtit­kár és a politikai élet több más vezető személyisége. gyár Népköztársaság havan­nai nagykövete és Farkas Mi­hály ezredes, a budapesti helyőrség parancsnoka. (MTI) Lisszaboni lapok a belpolitikai helyzetről Folytatódik a Szuezí-csatorna megtisztítása. Képünkön egy brit hajó Iszmatla közelében aknát robbant. (Kelet-Magyarország — telefoto) Lisszabonban ezekben a napokban intenzív politikai megbeszélések folynak a po­litikai pártok és a fegyveres erők képviselői között arról, hogy milyen programmal bo­csássák »út j éra «- Mozmabi k függetlenségéről tárgyaló portugál küldöttséget. A lisszaboni lapok bő ter­jedelemben foglalkoznak a portugál—Frelimo tárgyalá­sokkal és latolgatják az esé­lyeket. Az O Seculo úgy véli, hogy a Mario Soares vezette delegáció végül is konkrét javaslatokat terjeszt a Freli­mo képviselője, dr. An t erő Sobral elé a hátalom átruházá­sára és a függetlenség idő­pontjának meghatározására vonatkozóan. A lap nem tart­ja kizártnak, hogy a mozam­biki függetlenség kikiáltásá­hoz vezető átmeneti., saakasz^­ja, hogy a Frelimo 75 száza­lékkal képviselje magát a létrehozandó mozambiki kor­mányzótanácsban. A Republica „csaknem bi­zonyosra” veszi, hogy Lusa- kaban létrejön a megállapo­dás, az A Capital pedig úgy értesült, hogy bizonyos lisz- szaboni körök már maguké­vá tették a Frelimo lényeges követeléseit. Oéi-wieinatnS harcok A saigoni kormány csapa­tai kedden támadást indítot­tak a felszabadító erők el­lenőrzése alatt álló egyik fő­város környéki falu ellen. A DNFF erői elkeseredett ké­zitusában visszaverték a Thieu-rezsirn csapatainak három támadását, és meg­hiúsították a saigoni erők újabb területszerző akcióját. Újból fellángoltak a har­cok Dél-Vietnam északi részén fekvő Duc-Duc kör­zeti székhely környékén. A hazafias erők kedden rakétatámadást indítottak y Saigon közelében fekvő Bien-Hoa légitámaszpont, a Thieu-rezsirn légiereje ál­tal végrehajtott terror­bombázások egyik kiinduló pontja ellen. Afrikai csúcs A közép- és kelet-afrikai országok állam- és kormány­fői háromnapos brazzaville-i : csúcstalálkozójuk befejezte* vei felszólították a lisszaboni .'jjonnönyí hogy haladéktala­nul adja át a hatalmat ten­gerentúli területein az ott élő népek törvényes képvise­lőinek. A csúcsról kiadott zá­ródokumentum tanúsága sze­rint a közép- és kelet-afrikai államok mindaddig nem lé­tesítenek diplomáciai kapcso­latokat Portugáliával, amíg be nem fejezi a dekolonizá- ciós folyamatot. A brazzaville-i nyilatkozat felszólítja az angolai íelsza- badítási mozgalmakat, egye­süljenek és alakítsák meg az , angolai nemzeti frontot a függetlenség mielőbbi elérése érdekében. A brazzaville-i nyilatkozat azt ígéri, hogy fokozott se­gítséget — beleértve a kato­nait is — fog nyújtani az af­rikai felszabadítási mozgal­maknak. A következő csúcstalálko­zót 1976-ban tartják meg. LÁSZLÓ LAJOS: tyvénbényászok RÉSZIETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORIKÖNYVBÖL 43. — Hallgassa csak ... 1 Félelmetes zsongás. Mintha a föld morajlana. Mély és .középmagas hangok orkánja r.emegteti a dobhártyámat, amelybe időnként, felhang­ként magas, síró, kiáltó szó­lamok vegyülnek. 'A kaptár szinte remeg belé. Mikor ezt a vegyésznek mondom, ta- ■ lálkozésunk óta először, elne­veti magát. . — Dehogy remeg. Amit látott, nagyítás, amit hallott, szintén. Mindkét készüléket én fundáltam ki. Nincs ott berni semmi különös. Csak ml mindent felnagyítunk. így vagyunk a föld kincsével is. Szeretjük a drámai megoldá­sokat. Jósolunk arról, hogy a jövőnket rejti magá­ban, máskor arról, hogy a pusztulásunkat. A háború befejezése óta ret­tegünk a következőtől. Pedig: élni kell, és nem rettegni; tenni a saját dolgunkat, és nem jósolni. Hangzatos sza­vakkal nem lehet jövőt ter­vezni, de a törvényt felismer­ni, ahogy a méhek teszik, így lehet létezni, s előrejut­ni. Akkor hát... ? A kezét nyújtja, de meg­gondolja magát. Megigazítja a ruháját, lesimítja fehér ha­ját, és maga elé enged. — Elkísérem a buszhoz. Nagyon tekergős az út. TAROKK ÉS * ATOMENERGIA — Tudsz tarokkozni? — kérdezte az üzemvezető, és meg se fordult, amikor belép­tem a szobájába. — Nem . .. — Akkor mehetsz vissza, ahonnan jöttél... — De én a Szovjetunióból jöttem ... Erre már megfordult és felállt. Ki ez az ember, aki nem tud kártyázni, holott... — Most már elismerem, igen fontos, hogy tarokkozni tudjon az ember — nevet a szőke, kopaszodó férfi. — Egy geofizikusnak különösen fontos. Ha sok izgalomban volt része, összeül a barátai­val, veszi a kártyát, és egy másfajta izgalommal kúrálja az előzőt. Hetenként kétszer, este tizenegyig, fél tizenket­tőig csináljuk. — Kedves fogadtatásban volt része. S milyen volt a folytatás? — Nem kevésbé kedves. Tizenöt év alatt a műszaki értelmiség nagy része három- szor-négyszer cserélődött. Nem volt olyan tanácskozás, amikor nem azt hallottuk: nálunk nincs pótolhatatlan ember... Kegyetlen dolog volt ez, mert néhány veze­tőnk csak azzal foglalkozott, hogy éreztesse velünk, feles­legesek vagyunk. Máskor meg: még többet, ha nem megy, akkor is. Kell, akár­milyen áron is. Emlékszem, kaptunk egy berendezést, amellyel meggyorsíthattuk az uránkinyerést a kőzetből. Az volt a feladat, hogy az akkori eredmény háromszo­rosát produkáljuk. Elmélet­ben ez lehetséges is volt, de a gyakorlati alkalmazáshoz idő kellett. Mi egy évet kér­tünk erre. De mi történt? A berendezés átvétele után három hétre megérkezett a minisztériumból egy főem­ber, és vizsgálatot kezdett, hogy mi miért nem érünk el eredményt. Hiába emle­gettem a megállapodást, hi­ába hivatkoztam a szerző­désre. Végül annyira meg­dühödtem. hogy kizavartam az üzemből. Fegyelmit kap­tam. Vártam a következmé­nyeket, elvégre akkor nem volt mindegy. De semmi se jött. Egy év után megkét­szereztük az uránkinyerést. Vártam, hogy jöjjön a fő­ember. Nem jött. Nem is jöhetett. Eljutott az ország vezetőihez a viselkedésé­nek híre, és menesztették. Úgy tudom, most is bányá­ban dolgozik. Vájvégen. —Egy órát adott ne­kem erre a beszélgetésre, utána ki kell mennie az érc­dúsító üzembe. Kevés idő ez ahhoz, hogy megismer­jem a munkáját. A tizenöt év alatt a sok küszködésen kívül, mi volt a legnagyobb élménye? — Volt néhány, hiszen itt Magyarországon mi terem­tettük meg az uránbányá­szatot és a feldolgozás első fázisát. Igaz. segítséggel. De ha nem veszi rossz néven, azt is mondhatom, mi, a geofizikusok tártjuk a ke­zünkben ennek az iparág­nak a kulcsát. Mi derítjük fel a lelőhelyeket, és mi el­lenőrizzük az ércfigyelést is. Tehát: alfa és omega va­gyunk. Ebben a munkában égyik legnagyobb élményem az volt, amikor légi úton feltérképeztük az országot, azért, hogy megállapítsuk, hol található még urán. Sajnos, az eredményünk nem valami nagy, de a módszer és a. munka egyedülálló volt. Harminc-ötven méter ma­gasan szálltunk el a föld fölött, és nagyon érzékeny műszerekkel dolgoztunk. Ez érthető is, hiszen a föld mé­lyéből kaptuk a jelzéseket arról: van-e vagy nincs. És ez a munka adott nekem öt­letet ahhoz, hogy az urán- tartalmat is a bánya mé­lyén igyekezzünk megálla­pítani, ne pedig a laborató­riumban. Ez három-négy hónapos nyereséget jelent a kutatásban, ami ma, az atomkorszakban, nem jelen­téktelen idő. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom