Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-26 / 225. szám

W74. szeptember 2Ä. tfrmMKSfaSnmm gr ^Művészek telepén 'Színek, szobrok, A kora ősz már kezdi át- piktorkodni a lombokat a Szeréna-lak udvarán, ma­roknyi, aranypénzt játszó le­velet asztalunkra sodor a szél. — A mecénás természet ajándéka — mondom. — Van nekünk olyan me­cénásunk, hogy Michelange­lónak se volt különb Gyula pápa — hévét föl a síéles kedvéről ismert festőművész, Batári László. — Nem arra gondolok elsősorban, hogy erre az egy hóhapra ezer forint ösztöndíjat, ötszáz fo­rint anyagköltséget ad a me­gyei tanács, kitűnő élelme­zést, nyugalmas szállást, kö­ré ezzel a sóstói színvarázs- zsal, árnyjátékkal. Még csak nem is a kölesei, csecsei, to­kaji, tiszaberceli kirándulá­sokra. .. tyendéqfálói figyelmesség — Hanem arra gondolsz, hogy személyes vendéglátói figyelmességet kaptunk, mindenkitől aki benézett ide a művésztelepre, közéleti embertől, ,,civil” műbarát­tól egyaránt — folytatja Hajdúnánás festője, Mada­rász Gyula. — Ilyenék: Őe- néz egyik este Gyúró Imre. Némelyikünk azt sé tudta, hogy ő a megyei tanács el­nökhelyettese. Kérdezi, mi újság, mire lenne szükség. Egy beteg kollégának egy óra múlva küldette a hi­ánycikknek vélt gyógyszert. Másnap reggelre ott voltak a szerelők, kihúzták a ká­belt Papi Lajos műhelyéig, villanyfűrészt is kapott. Vagy: megjegyezte valaki; szívesen enne több és jobb_ gyümölcsöt. Lakatos József, a nyíregyházi festő-házigaz­da, szó nélkül telefonálni in- -dult. Délutánra vagy nyolc láda kétöklömnyi őszibarack érkezett, nem is tudjuk, melyik gazdaság ajándéka. Lakatos József lenne a megmondhatója, de ő a telep utolsó napjaiban csak annyit tölt a telepen, amennyi a szervezéshez elengedhetetle­nül szükséges. Rohan. Várja Bendegúz, újszülött fia. A másik helybeli, Huszár István, felváltva szolgál két múzsát. Ecsetével Papi La­jos deres üstökét, varjú­szárny bajuszát örökíti vá­szonra, és nyilván a modell­től kedvet kapott a szobrá­szathoz : egy embermagas­ságú dlófálapból reliefet vés ki. — Nem igaz! Linómetsző késsel! — dörrnög Papi La­jos olyan hangsúllyal, ami a legnagyobb szakmai elis­merés. 'Szobor háeom hél atoll A többiek meg azt nem akarják elhinni, amit ő mű­velt. Három hét alatt hat szobrot faragött tufába, ba­zaltba, andezitbe. Markáns, remekül munkált fejek: Sza­bolcs vezér büszke arca, gyermeklány üde mosolya egy súlyos kőkendő kereté­ből. .. És simára csiszolt fá­ból egy gótikusán felszökő, nyújtózó női test, cseresz­nyetörzsből háromszoros nagyságú önarckép. — Én művésztelepre min­dig kész tervvel érkezem. Itt már csak ki kell bontani, ahogy diktálja az anyag — mondja a kisújszállási mes­ter. Szülővárosában egy is­tállószerű sötét műhelyben és nyári művésztelepeken faragta ki országos hírne­vét. Most, túl az öfvenen. felfigyeltek rá. Kapott mű­termet otthon Is. — De azért ide még el­jövök. ha hívnak. Egy tölgy előtt kreol arcú. tusfekete hajú férfi térdel. A bolgár vagy az azérbajdzsá- ni vendégnek séitem de orosz köszönésemet németül fogadja. Feláll, szinte szűnni nem akaróan (árnyékban is két méter). Helmut Diehl az NDK-ból. — Berlinben egy hiper­modern vasbeton—üveg ne­gyedben lakom. Nem talál­tam helyemet egész nyáron, csak kóvályogtam a háztömb körül, oda kötött a mun­kám, sikerült is, mégsem tudtam, hogy mi bajom Ma­gyarország keleti csücskében, ahol először járok, itt értet­tem meg, hogy ez hiányzott. A csend. A meghitt együtt­élés a természettel, ahova tulajdonképpen mi is tarto­zunk. Visszagörnyed rajztáblája fölé. A fakéreg rücskei, re­pedései, ráncai élednek meg áhitatos lassúsággal mozgó tolla leheletfinom vonalai­ból. Sasllkra hivla barátait Aszaf Ali Iszkander-ogli Dzsafatoónak nem nagyon van ideje. Na, most nem a festészet miatt. Másnapra a Kaukázus-vidéki ínycsiklan­dó pecsenyekülönlegességére, sasllkra hívta még barátait. Sürög-forog, számlálgatja, együtt vannak-e már á hoz­závalók. Azért megmutat néhány akvarellt. Ragyogó érzékkel elkapott helyzetké­pek. BőSZoknyás parasztasz- szonyok a Krddy-szálló előtt. Pipázó, motyogó öre­gek a Kossuth téren. Gitár köré verődött kamaszok az ifjúsági parkban. — Skiccek — szerényke­dik. — Majd otthon, olajban érnek be. Egy nő portréját festem meg először Baku­ban. Égő ikonszemei lesznek, sötét haj sátra, éles arca, mint egy nemes ragadozó­Házitiazda a tsz madárnak. Magyar modellről vázoltam, de Azerbajdzsán színeivel festem meg. Körülnéztem még az Ál­lami díjas leningrádi Jurij Podljaszkijnál, akit szinte extázisba hoztak a csekei fejfák, s ezt ritka mérték­letességgel tudta képein visszaadni. Rácsodálkoztam a fiatal lublini főiskolai ta­nár, Jan Popek Pop-artos temperáira és az idős cseh­szlovák vendég, Otis Novak ábrázolásának beszédes egy­szerűségére. *4 vidék életfája — Hát ez az — foglalta össze Batári László, a bú­csúzásnál. — Két óra alatt mennyi nevet hallott, milyen különböző alkatú kifejezési szándékot figyelhetett meg! Ebben van a művésztelepek felbecsülhetetlen értéke* a kapcsolatokban, az egymás­ra hatásban, az olthatatlan kíváncsiságban, amely egyre inkább átüt az országhatá­rokon, mint a villám a szi­getelőn. Nyírpazonyi gyerek vagyok, húsz esztendeje csak alkalmi látogató a budai Mártirok útjáról ide Nyírbe. De máig is a garabonciás homok élménye éltet, és a homokot megszelídítő erőé. Egy álmáfáVal, a Vidék élet­fájával birkózom a záróki - állításra. Röghöz kötöttség? Akit a futóhomok köt ma­gához soha nem állhat meg... Távolodom a teleptől. Roppant csönd ül az erdőn. Az nem számít zajnak, hogy Papi vésője ríkatja a már­ványt. Állhatatos, ütemes, akár a szívverés. A. Szabó János Egészségnevelési nap Tarpán A beregi egészségnevelési napok második napi prog­ramjára tegnap, szeptember 25-én Tarpán került sor. A fontos napirend az öregedés problémája volt. Dr. Veres Ehdte, a vásárosnaményi járás foorVosa mégnyitőjá- ban hangsúlyozta, hogy ez a kérdés különösen fontos fal- vainkban, ahol igen sok olyan ember él, aki gon­doskodásra szorul. Köszön­tője után á referátumok hangzottak el, amelyek a kérdéscsoport egy-egy rész­területét fejtették ki. Dr. Völgyi Lajos, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője az Öregek szociális ellátásának helyze­téről, a további elképzelé­sekről és tervekről szólt. Dr. K&fbtyi György mégyéi főorvos Hajdú-Biharból ér­kezett, és ottani eredménye­ket és példákat tárt a hall­gatóság elé. Gerontológiai és általános gyakorlat címmel dr. Lengyel Éva, a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem gerontológiai kutatási központja munkatársa orszá­gos tapasztalatokról tartott figyelemre méltó előadást. A szabolcs-szatmári helyzet szociálpolitikai problémái­ról Gaál Ibolya csoportve­zető számolt be, majd dr. Veress Endre, a vásárosna­ményi járás tapasztalatait summázta. Szünet után Halász Lász­iónénak, a Hazafias Nép­front megyei Bizottsága munkatársának referátuma hangzott el arról, milyen szerepe van a mozgalomnak az idős emberekkel való foglalkozás terén. Az idős­kori betegségek témáját dr. Zagyva Zsófia, a vásárosna­ményi kórház belgyógyásza elemezte, elsősorban klinikai tapasztalatok alapján. Dr. Zéirkó Edit, a megyei KÖ­JÁL orvosa a koros embe­rek táplálkozásának sokrétű kérdését világította meg, számos jó példát kínálva a laikus hallgatóságnak is. Dr. Hartos János vásárosnamé­nyi főorvos az idős emberek baleseteiről szólt, majd Hadházi László, a testneve­lési hivatal vezetője az öre­gek ffiözgásáról, sportjáról beszélt. Pataki Istvánná, a megyei egészségnevelési cso­port előadója a szociális ott­honokban szerzett tapaszta­latokat tárta a hallgatók elé. Nagy figyelem kísérte Faggyas Jenő referátumát. A tarpa—gulács—tivadari Győ­zelem Termelőszövetkezet elnöke sok éves tapasztala­tok birtokában arról adott számot, hogy mit tesz és mit tehet egy termelőszövetke­zet annak érdekében, hogy munkából kiöregedett embe­rek napi gondjait, problé­máit megoldja, segítsen, élet­kedvet biztosítson, az. anyá- gi biztonságot garantálja. A beregi egészségnevelési napok harmadik napi prog­ramját Vásárosnaményban bonyolítják le ma, csütörtö­kön, amikoris a szív és ke­ringési rendszer betegségei és azok megelőzése szerepel a megbeszélések középpont­jában. Amikor az egészségneve­lési napok megnyitójára sze­retnék emlékezni, akkor el­sősorban nem a szakmai részt méltatnám. Nem azért, mert nem érdemes, hanem azon egyszerű okból eredő­en, mert az eseménysorozat még tart, és eredményessé­gét nem vagyok hivatott mérlegelni. Volt valami, difii azonban az első pillanatban megkapott Nyírmadán. A rendezés. Egy mondatban: ez a nagyközség felnőtt ahhoz, hogy egy országos jelentősé­gű megyei esemény kezdeté­nek színhelye legyen. Egy­két részlet. A, nagyközség­be vezető úton közlekedési úttörők irányították az érke­Szocialista brigádok a XI. pártkongresszusért Megyénk valamennyi szo­cialista címmel kitüntetett brigádja éves vállalása mel­lett a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére plusz felajánlásokat tett. A munkaverseny sikeres rhegvalósítása — félévi érté­kelése — napjainkban zaj­lik. Képösszeállításunk a ver­senyben részt vevő üzemek­ben készült. Első kép: A Nyíregyhá­zi Konzervgyár dolgozói­nak munkaverseny-vállalása több millió forintot jelent. Egyes részterületeken már eddig is jő eredményeket ért el a vállalat 89 brigádja. A vállálások és a teljesítések közül kiemelkedik az alap- és segédanyagok megtakarí­tásában jelentkező egymillió forint, az energia- és víz- költség megtakarításában el­ért körülbelül 800 ezer fo­rint, s a selejtcsökkentésből származó 350 ezer forint. Ké­pünkön : a munkaverseny­mozgalomban jó eredménye­ket elérő 31 tagú dobozüze­mi Kölcsey-brigád. Második kép: A BEAG nyíregyházi UNIVERSIL üvegtechnikai üzemének szocialista brigádjai vállal­ták, hogy a 41 millió forint értékű export-, s egyben egész évi tervüket december 15-re teljesítik. A hátralévő időben jövő évi megrende­lésen dolgoznak. Képünk: Stekler Jolán, a perui meg­rendelésre készülő laborató­riumi felszerelés alkatrészeit készíti. Harmadik kép: A MEZŐ­GÉP Vállalat tíz gyárában dolgozó 102 szocialista bri­gád ez évi és jövő évti tervét több, mint 22,5 millió forint­tal teljesíti túl. A plusz vál­lalások megvalósításával a nagy vállalat) a IV. ötéves tervre előirányzott termelé­sét 100 millió forinttal, ered­ményességét 46 millió forint­tal teljesíti túl. Képünk: A nagykállói gyáregységben angol tervek alapján szárítókemencéket készítenek. Kiss László és Bagaméri Menyhért meósok a terveket tanulmányozzák. Elek Emil képriportja ző vendégeket. A központ­ban kijelölt parkolóhely várta a gépkocsikat. Az ér­kezőket kellemes üdítőkkel, frissítőkkel kínálták. Egyen­ruhás tűzoltólegények és le­ányok segítettek az eligazo­dásban. A község párt- és állami vezetőin kívül a gaz­dasági egységek irányítói a házigazda szívességével kö­szöntötték a nyíregyházi, budapesti, más járásokból ideutazott hallgatókat és előadókat. A program lebonyolítása sem volt provinciális. A mű­velődési házban rendezett kiállítás bármelyik város díszére válhatott volna, örö­mét lelte benne a háziasz- szony, a kiváncsi, és és a fi- latelista, aki az egészség- ügyi bélyegek gazdag gyűj­teményének megtekintése után még külön alkalmi bé­lyegzőt is kapott itt feladott jókívánságaira. XJgy vélem, okos ötlet volt, hogy tavaly Szatmár, az idén Bereg ad otthont e fontos egészség­ügyi rendezvénynek. Nagy­községeink felnőttek, és így alkalom teremtődik, hogy a tudományos és egyben neve­lő előadások kilépjenek az auditóriumok zárt világából, azokhoz jussanak, akiknek leginkább szükséges. A fo­gadtatás elárulta: a válasz­tás jó volt, követhető példa nemcsak az egészségügyiek­nek, de más tudományág képviselőinek is. Nemcsak helyet, de szíves fogadtatást is kapnak, érdeklődést és tiszteletet. Ez a statisztikák­ból nem tűnik ki. De meg­őrzik emlékezetükben, akik részvevők voltak. És ez több. <b> Rendezők dicsérete

Next

/
Oldalképek
Tartalom