Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-24 / 223. szám
WÄ, BactftcmTier Ä «WJBT-WAeTARORSXÄO Javaink mértéke MEDDIG NYÜJTÖZZÜNK? Ä közmondásra hallgatva, ameddig a takarónk ér. De meddig ér a közös takaró,, az átlagos takaró, amelyet a statisztikák jellemeznek? Némelyek lába jócskán kilóg alóla, másokat bőségesen befed. Ámde: ha Éviké japán kazettás magnót kapott ajándékba, szinte biztosra vehető, hogy hamarosan több osztálytársa hasonlót, lehetőleg kicsivel „különb” magnót mondhat magáénak születésnapjára, névnapjára vagy más alkalomból. Mert otthon elmondta, hogy Évikének igazán... A gyerekek természetesen mindig elmondják, mit kapott a másik. Nem feltétlenül számításból. A gyerekek többségének pontosan megmagyarázhatjuk Évike papájának jobb anyagi helyzetét, kivagyiságát, flancolását, a gyerek megérti. A bökkenő az, hogy a szülő nehezen nyugszik bele, lám azoknak erre is futja, márpedig semmivel sem „menőbbek”, igazán furcsa lenne, ha ők igen, mi pedig nem. Tehát, ha törik, ha szakad, a magnó meglesz. A kosztpénzből, a túlórából, a különmunkából, mindegy. Valahogyan. Mint ahogy a szomszédék spanyol útja, csináltatott cipője, eme- letes-garázsos hétvégi háza mind olyan serkentő, hajtóerő, aminek szinte lehetetlen ellenállni. A beszélgetések egy része máris lökést ad, mert ugye így kezdődik: „Kinél varratsz? Építkezel? Milyen kocsid van?” Nem eleve rossz kérdések. Valóban őröm beszámolni minden gyarapodásról. A dicsekvés is gyarlóságaink közé tartozik. De mindez addig természetes, amíg a javak fajtája, nagysága nem válik mértékké. Mert, ha igen, ha elfogadjuk egyedüli értékmé-, rónék, akkor a,szerzés vágyát kordában tartani alig tudjuk. És nemcsak a szerzésvágyat, hanem annak következményeit sem. A KÖZKELETŰ PÉLDÁK első csoportjába tartoznak: a zsíroskenyér vacsorákon spórolt autó, a kínosan borítékolt háztartási pénz, hogy a maradékból azon az egy- két-három estén, amikor vendéget fogadunk, vagy vendégségbe megyünk „megmutassuk”. Mit és miért? Mert úgymond, attól nő a renoménk. Közben pedig észrevétlenül fogy napi jókedvünk, összekeveredik a lényeges a lényegtelennel, a látszat a valósággal. Igaz, a méltatlan versengés határait végül is megszabja pénztárcánk vastagsága. A versenyt így egyesek nagyban űzhetik, mások kicsiben. Tény, hogy ennek a vetélkedőnek csak azok köréből lehetnek résztvevői, akiknek nem a létfenntartás a gondjuk, akiknek a fizetéséből a legszükségesebbek kiegyenlítése után is maradt, örülhetünk is, ha mind többen vállalkozhatnak a javak ösz- szemérésére, mert van mit összemérni. És mégsincs kedvünk a méricskélés láttán a derűre. A mindennapi kenyérszerzés félelmetes gondjától nem azért volt érdemes megszabadulni, hogy bárki emberi értékét a javak nagyságával határozhassák meg. Ez a mérték hamis, ezért az elismerésért nem éri meg zsíroskenyeret vacsoráink / Azért sem, mert közben eltorzul a személyiség. És ez az eltorzulás tartozik a példák másik csoportjába. Ha manapság a munka utáni programról fageatózunk, számos esetben hallhatunk olyan választ, hogy „maszek munkát vállalok, fusizom, túlórázom”. A munkaidő 12—14 órára nő, hozzá az utazás, az alvásra is alig marad idejük. Némelyiküknek lakásra, bútorra kell a pénz. Legyen meg minél előbb — az átmeneti időre szóló elszántság érthető, elfogadható. De hol a megállás? Amikor már telekre, kocsira és még mindig napi tizenkét órában... Félreértés ne essék, senki jogát nem vitatjuk a nagyobb keresetre, különösen azokét nem, akik a maguk erejét, egészségét adják, «sokét, akik az átlagosnál Inkább nehezebben, mint könnyebben „nyújtják tafcaA Vasvári Pál Gtmnázhmfi klubjának csapata nyerte meg az „Én szőke városom” vetélkedőt. A Nyíregyháza felszabadulásának 30. évfordulója, s örökváltságának 150. éves tiszteletére rendezett helyismereti vetélkedő döntőjében hét nyíregyházi klub csapata versenyzett szombaton délután. A vasvárisok mögött a Sipkay Barna ifjúsági klub szerezrőjukar*. Ez nem irigység, nem megrovás. Csupán féltés. A példa szólhatna a magánpraxist mindennapos végkimerülésig gyakorló orvosról, borravalót hajszoló taxisról, fusizó szakmunkásról, sokakról, ha így jobban tetszik — sokunkról. Nem a ha- rácsolókról, nem a törvénytelenül vagyonosodókról — azokkal a hatóságoknak lehet dolguk. Azokról nem az „érted haragszom” indulatával kell szólni. A féltés ehelyütt „csupán” azért, hogy vajon megéri-e a plusz jövedelem a tétet? Megéri-e, no nem a lelki üdvösségünket — mindössze a művelődésünket, közösségi törekvéseinket, a gondtalan öröm perceit. PUSZTÁN A GYARAPODÁSÉRT átalakítani életünket, kockáztatni egészséget, vagy akárcsak őrömet, akárcsak a napfény élvezetét... Nem éri meg. Ez a fajta nyújtózkodás, kilógás a takaró alól, egészségtelen. El- fogadhatjuk-e a mindinkább divattá váló verseny rossz szabályait? Nem fogadhatjuk el. A védekezés bonyolult, összetett feladat, hiszen a versengés tudati mozgatóit kell megtalálnunk, rosszul értett elveket kell helyesen értetnünk. A védekezés akkorra lesz eredményes, amikor a „mid van” kérdésre mind többen sorolják meggyőződéssel azokat az értékeinket, amelyek megmutatják, hogy szellemiekben, tudásban, alkotni vágyásban hová jutottunk, és milyen társadalmilag hasznos munkára vagyunk képesek. Amitől egyébként me „átlagtakaró" mind nagyobb nyújtózkodást enged meg — mindnyájunknak. M. D. városom” te meg a második és a TITÁSZ-klub a harmadik helyet A három első helyezett csapat vezetői október 30-án, a városi színházban tartandó ünnepi tanácsülésen vehetik át az 5000, 3000, illetve 1000 forintos díjakat. A Vasvári-klub tagjai ezenkívül egy vándorserleget is hazavihettek — megtartásáért jövőre újra vetélkedj niük kelL „TIPTOP” If uncognak a lányok, ami-: kor azt kérdezem Papp István tmk-lakatos csoport- vezetőtől, mi a brigád neve. — No mondd már ki — biztatják. — Szégyened talán? *— így a másik. Végül is a fekete jóvágású fiú elszánja magát s kiböki. — Tip-top — mondja sokat sejtetően. Ügy teszek, mintha nem hallanám. Erre a szőke hajú meós Czap Kati megjegyzi: — Mint a mosószer. Kitör a kacaj. Jóízűen nevet az egész társaság. Csak Papp István tesz úgy, mintha restellkedne. Pedig nincs miért. Ügy tartják brigádjáról, ha azt kívánnák tőlük, hogy hegyet kell mozdítani, azt kérdeznék, hol van, s mikor. Pedig fiatal a brigádvezető is, a tagok is. Együtt serdülnek a gyárral. Kilenc és fél hónapig tanulta a szakmát-mesterséget Budapesten a VSZM-ben, a kis- várdai gyáregység anya gyárában. S mikor haza került, meggyűlt a baja, mert itt aztán van automatika bőven. Csak győzzék a munkát. Néha panaszkodik is, mert rossz az anyagellátás. — Van úgy, hogy egy-egv alkatrészért be kell járni a fél országot — buggyan ki belőle. — Ebből mi jó származik? Időveszteség, a gépállás, termeléskiesés, vékonyabb boríték. És még nekünk mondják a magukét, mintha mi tehetnénk róla. Papp István ez év május 18-án jubilált. Négy éve került a gyárba, s indult Pestre „betanulni”. Hidraulikus lakatos. Kezdő órabére akkor 9,50 forint volt. Most 14 forintot kap. plusz 8 százalék csoportvezetői pótlékot. És egyáltalán nem véletlen, hogy Tip-top a brigád neve. Dicséri őket a gyáregység műszaki vezetője is. Lelki- ismeretes gárda. Ha most értékelnék, mit tettek a kongresszusi felajánlás érdekében, odaállnának nyugodt lelkiismerettel. — Van felajánlásuk? — Kérem nekünk mindig van — így Papp István. És helyette a műszaki vezető sorolja, hogy nem régiben készítette el a brigád az NVH—71-es típusú elszívó ventillátort. Vállalták az izembe helyezését. Talán még jelentősebb hogy a Tip-top brigád a XI. kongresszus és hazánk fel- szabadulása 30. évfordulója tiszteletére elvállalta egy teljes gépsor betelepítését az üzembe. Ez öt csiszológépből ég egy márkázógépből áll. Helyén van mind. Üzemképesek, s a csiszolók most is dolgoznak. Ezeken készülnek a fékbetétek. Berzenkedek, mi ebben a felajánlás. Ügy is el kellett volna végezni. Nem?! Kissé sértődötten néz rám Papp István. — Igen, csak nem szabad szombatokon, vasárnap, munkaidő után, ellopva a szabad időnkből. És főleg olyankor, amikor nem zavarunk senkit, nincsenek benn. Mi akkor dolgoztunk. És mindezt határidő előtt teljesítettük. Nem kérdezték a fiúk, miért szombaton és vasárnap kell dolgozni. Tudta mind. Ezek a gépek korábban is üzemeltek szétszórva, egyenként össze kellett „hozni” őket együvé, szalagrendszerbe, technológiai sort kialakítani. Ebben volt a ráció, a Tip-top-ék felajánlásának lényege. Most sokkal könnyebb az anyagmozgatás, megnőtt a gépek termelékenysége. És a fékbetétek csiszolási pontossága is sokkal megbízhatóbb. — Mi munkások így segítünk a korszerű üzem- és munkaszervezésben — mondja a brigádvezető. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS NAGYBAN A gemzsei módszer Munkaalkalom nőknek Igaz, hogy a nyár már áthajlik az őszbe, a növények mind beérnek, a kertészet sem mutat olyan szépen, mint korábban, de tanulni egymástól most is, mindig lehet. S kell is, mert vannak közös problémák, közös feladatok, amelyeket mindenütt meg kell oldani. Ilyen közös probléma megoldását szolgálta a Szatmár- beregi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének nőbizottsága is, amikor megszervezte a zöldségkertészeti tapasztalatcserét a gemzsei Uj Élet Termelőszövetkezetben. Olyan termelőszövetkezetek nőtagjai vettek részt ezen a tapasztalatcserén, amelyek szintén foglalkoznak kertészeti termeléssel, vagy a lehetőségeik jók, de nincsenek kihasználva. A látogatás, a gemzsei tapasztalatcsere kettős célt szolgált. Egyfelől: a résztvevők megismerkedtek a nagyüzemi zöldségtermesztéssel, s annak gemzsei módszerével. Másfelől: megtudták, hogyan biztosít a gemzsei tsz egész esztendőben folyamatos — Jobb is a minőség, amióta ezt a felajánlást a brigád teljesítette — így a műozaki vezető. S bár a gyáregység felajánlása volt a tanműhely kialakítására saját tanulóik részére, a megvalósítás „tip- top”-ékra várt. Több mint félszáz saját nevelésű fiataljuknak teremtik meg a tanulás, műhelygyakorlat feltételeit. Papp István a brigádvezető: — Ebben segített Papp Sándor, a műszaki vezetőnk is, aki elkészítette a tanműhely műszaki rajzát. — Bri gádunk ennek alapján készítette el a tanműhelyt. Vannak közöttük lakatosok, építők, ezermesterek. Amolyan vegyes brigád, mindenhez értenek. Előregyártóit elemekből felhúzták a falakat, összeállították a műhelyt, hegesztettek, festettek, fabrikáltak. — Ennyi volt a ml részünk — summázta Papp István. — Nem azt számolgattuk, hogy ezzel mennyit takaríthatunk meg, hanem, hogy a mi fiataljainknak legyen készen a műhely, amikorra a gyakorlatok megkezdődnek. Csak be kell rendezni a műhelyt. Hát nem tip-top munka volt? Farkas Kálmán munkát, s jó keresetet valamennyi nőnek, azoknak is, akik nem tsz-tagok. Elsősorban a kertészettel. 2 érv — kívánság szerint Gábor Ferenc, a gemzsei termelőszövetkezet elnöke, aki maga is kertészmérnök, elmondotta, hogy a tsz tagjainak csaknem fele nő — asszony és lány. A terület nem nagy, összesen 875 hektár, de ebből 180 hektáron kertészeti növényeket termesztenek. — Nagy gond volt nálunk is — mondotta Gábor Ferenc —, hogy folyamatos munkát és keresetet biztosítsunk nőtagjainknak és a fiataloknak. Törődni kellett azonban a jövedelmezőséggel is. Beszélgettünk a tsz- tagokkal és kialakult a közös elhatározás: negyven-öt- ven hektárnyi területen zöldségféléket termesztünk. A módszert is megbeszéltük. Felmértük a tsz-tagok és családtagjaik munkabíró képességét s ahhoz méreteztük a kertészetet. Azt is megkérdeztük, ki milyen növényt vállalna szívesebben, s a kialakult vélemények szerint készült a terv. A családi részes művelést határoztuk el, mégpedig úgy, hogy a megtermelt zöldség értékének 40 százaléka a tagé és családtagjaié, 60 százalék a tsz-é. Kijelenthetem — meg lehet nézni a könyvelést —, még így is megéri, a tsz-nek maradó 60 százalék nyereséget is biztosít.. A szerződés Hat esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá ilyen módszerrel a zöldségtermesztéshez. Minden tavasszal szerződést kötnek a tsz-csalá- dokkal, hogy ki milyen kertészeti növényt és mennyi területet vállal. A jogokat és kötelességeket mindkét oldalról szerződésbe foglalják. Minden évben finomul, tökéletesedik a módszer, hiszen az előző évi tapasztalatokat és a tsz-tagok javaslatait mindig hasznosítják. S hat év során a zöldségfélék területe 50 hektárnyiról 180 hektár nagyságúra növekedett. Mégpedig úgy, hogy ma a 180 hektár területen mindössze hu- szokilenccel dolgoznak többen. mint hat évvel ezelőtt az 50 hektáron. Az egy tagra jutó jövedelem viszont 1970 óta 120 százalékkal növekedett. Akkor évi 10 983 forint volt, tavaly rint Van a gemzsei módszernek — nyugodtan nevezhetjük így — más fontos rész«» is. Szakmai oldalról: a fajták megválasztása és a kertészeti rotáció kialakítása úgy, hogy folyamatosan adják a munkát, mégpedig úgynevezett „magas munkacsúcsok” nélkül, tehát egyenletesen. Szociális oldalról: a községi tanáccsal összefogva a tsz óvodát, az alsó tagozatos iskolás gyerekek részére napközi otthont létesített Derűsen jegyezta meg az elnök: — Hál’ istennek mindkét» tő zsúfolt minden évben bővíteni kell, mert a szorgalmas munka ellenére sincs nálunk probléma a népszaporulattal. Jövőre elkészül a felső tagozatosok napközije is, még nyűgöd tabban dolgozhatnak az édesanyák™ és az édesapák is, hiszen nekik sem közömbös, milyen körülmények közt marad otthon a gyermek... A gemzsei Uj Élet Termelőszövetkezet tagsága és vezetősége elhatározta, hogy a jövőben, szakaszosan továbbfejleszti és korszerűsíti a kertészetet összesen 23 hektár területen hajtatótelepet építenek: üvegházakat és fűthető fóliasátrakat Ezzel nemcsak korai primőrárukat biztosítanak, de az asszonyok és lányok munkakörülményei is sokat javulnak. Az üvegházakban és fóliasátrakban nem lesznek kitéve a kora tavaszi időjárás viszontagságainak és a kertészeti munkákat a lehetőségek szerint maximálisan gépesítik. A beruházáshoz állami támogatást is kapnak. Az üvegházakhoz 70, a fóliasátrakhoz 50 százalékos arányban. A tapasztalatcserén résrt vevő asszonyok megtekintették a gemzsei tsz kertészeti t is. Néhányan meglepődtek, hogy a főkertész Gábor Fe- rencné, a tsz-elnök felesége, ö is kertészmérnök. Az asszonyokat tehát asszony irányítja. A gemzsei tapasztalatcserén résztvevő vendégek minden kérdésre választ kaptak, ami érdekelte őket Megismerkedtek a tsz múltjával, jelenével és egy kicsit a jövőjével is. Azzal is, hogy a szomszédos ilki tszszel egyesülni készülnek. S akkor még nagyobb területen, még korszerűbben folytatják a nagyüzemi zöldség- termesztést ®ert az adottságok jók, s a tsz-tagok, elsősorban a nők szívese® vállalják a kertészeti hmm*= kákát Toronyházak a nyíregyházi kőrúton. (Gaál Béla felvétele) „Én szőke
