Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-22 / 222. szám

fO Tizenegyezer nő gyermekgondozási« Az anyák boldogsága »Akinek nincs gyermeke, nem teá­ja, mi a boldogság.” „Csak sok gyerekkel lehet sok öröm.” „A gyermek büntetésnek éra, ha nem járhat úgy, mint a másé.” „Rossz annak a gyermeknek, aki­nek nincs testvérkéje.” i NÉPESEDÉS ALAKULÁSIBAN ko­I\ rabban hazánkban több tényező — a • szocialista iparosítás, a mezőgazdasági lakosság csökkenése, a nők iparba áramlása, az urbanizációs folyamat felgyorsulása — ked­vezőtlenül éreztette hatását. A Minisztertanács 1973. októberében nagy jelentőségű határoza­tot hozott a népesedési helyzet javítása, a gyermekes családok fokozott anyagi támoga­tása, a nők és a születendő gyermekek egész­ségének fokozottabb megóvása érdekében. A több gyermek vállalása — lakásgon­dok, gyermekintézmények hiánya — Nyíregy­házán is sokáig különös gondot jelentett. Nap­jainkra valamelyest javult a helyzet. A több gyermek vállalásának a gondjairól, örömeiről, a társadalmi megbecsülésről dolgozó és gyer­mekgondozási segélyen lévő fiatalasszonyok­kal beszélgettünk. Szuhánszki Andrásné, Ságvári-telep. ta karítónő. Három saját és három nevelt gyer­mek édesanyja. Harminc éves. Nyolc általá­nost végzett. „Amikor az első gyerekemet szültem, még nem volt gyermekgondozási segély. Míg há- -oméves korig felneveltem, hol otthon voltam ele, hol dolgoztam. A második gyerekkel már •ígig gyermekgondozásin voltam. Ez jó voll HZ egesz családnak. Két testvérem lassan már felcseperedő gyermekeit is én nevelem. Ná­lunk nem nyűg a nagy család. Mi tizenöten voltunk. Én azt yallom, hogy csak sok gye­rekkel lehet sok öröm. Gond is van termé­szetesen. Én a harmadik gyerekkel nem lehe­tek gyermekgondozásin, mert közben munka­helyet változtattam, meg néhány hónapig nem vóltam állásban sem. így aztán most pici gye­rek mellett, dolgozom. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatnál kaptam munkát. Szerencsémre a munkaidő-beosztásom — figyelembe véve ne­héz helyzetem, azt, hogy a férjem vasutas, de huzamosabb ideje beteg — kérésemnek megfelelően alakították ki. Az anyagiak miatt öt hold feles földet is vállaltam. Építkeztünk. vállalat szállítással segített. Ha szűnnek az ínyagi gondok, a gyerekekkel is többet tudok - oglalkozni, meg magamra is jut egy kis.idő. Azzal is segítettek, hogy a középső gyereket félnapra étkezéssel felvették óvodába. Matolcsi Imréné, üzemszervező, huszon­éves. A második gyerekkel van otthon. A nyírség ruházati szövetke­zetben dolgozom. A fizetésem 2600 " forint. Felsőfokú ruhaipari techniku­mot végeztem. Legjobban az nyugtalanít, hogy a gyártmányok, az anyagok változnak, rohamosan fejlődik a szövetkezet, a tech- gia, én meg lassan lemaradok. Kétszobás OTP- lákásban lakunk, két gyereket akartunk. Az elsővel csak egy évet voltam otthon. A jöve­delmünk és a családi rezsi most is azt diktál­ná. hogy menjek vissza dolgozni, de a gyere­kek — a nagyobbik félnapos óvodás — neve­lése miatt inkább összébb húzzuk magunkat. A lakáshoz 30 ezer forint hitelt kaptunk. A gyermekgondozási segély nélkül mi nem tud­tuk volna vállalni a második gyereket, pedig nagyon gyerekszeretők vagyunk. Meg rossz annak a gyermeknek, akinek nincs testvér­kéje.” Krajecz Pálné. kézivarró segédmunkás, a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat Káliói úti telepén. Harmincegy éves. „ „1969 óta vagyok gyermekgondozási se­gélyen. Közben igaz, dolgoztam egy évet. A , harmadik gyerekünk három hónapos. Hogy a másik kettőt is nevelhessem, végig itthon maradok, pedig kellene a pénz. A három lány miatt nekem eszembe sem juthat a tanulás. És még jöhet egy fiú is. Mi nyolcán voltunk testvérek. Nekem így is csak a fele, ha lesz. Szerencse, hogy a Ságvári-telepen megértik a nunkásember problémáját, és a két nagyok­at — a zsúfoltság ellenére is — felvették fél- tpos oviba. így délelőtt a kicsit, meg a ház- -tást rendbe tudom tenni, délután pedig jlal kozhatok a gyerekekkel. Akinek nincs areke, nem is tudja, m; a boldogság.” Szabó Jánosné erdőmérnök. Műszaki veze- i beosztásból ment el gyermekgondozásira, rmincéves. Két kisfiú édesanyja. ték a 17-es számú óvodában. Jelenleg a régi munkahelyemen tartanak számon. Azt is tud­ják, hogy nem megyek vissza hozzájuk dol­gozni. A vállalatvezetés ennek ellenére mióta szülésin vagyok, kétszer 200—200 forinttal emelte a fizetésemet. Ha lejár ez a második három év, esetleg a következő, a szakmámban itt szeretnék elhelyezkedni. A férjem ig er- dőmémök.” Utassy Kálmánná huszonnégy éves. A Nyíregyházi Konzervgyárból 1968-ban mentei szülési szabadságra. A karján ülő kislány ked­vesen cirógatja arcát. „Ö a harmadik. Kálmánkának készült, és mire megszületett, Mónika lett belőle. Főhet a fejünk, hogy vajop, fiú lesz-e a következő. Fiatal vagyok, nyolc általánossal. Hogy lesz belőlem szakmunkás, léphetek-e előre a fize­tésben? Ezek a gondok foglalkoztatnak, de látom, hogy kevés a lehetőségem a tanulás­ra. A férjem a MÁV-nál dolgozik. Ha a gye­rekek nőnek, akkor is meglesz a mindennapi tennivaló. Segédmunkásra meg mindig szük­ség lesz.” Szőke? Barna? Szép? Okos? A feleségeszmény - férfiszemmel Szász Ernöné orvosírnok. A gimnáziumi érettségihez a gyermekgondozási ideje alatt szerzi meg a szakközépiskolai kiegészítőt. Má­sodik gyerekével van „gyes”-en. „Amin még most sem tudok napirendre térni: amikor bejelentettem, hogy szülni í • gok,' feletteseim között olyanok is voltak, akik rá akartak beszélni, hogy mondjak fel, m; nekem úgy is mindegy, ők meg jól járnák. Nem is mentem azóta sem feléjük. Igaz, ők se néztek rám.” Hanincska Józsefné műszaki fordító, gim­náziumi érettségivel ég állami nyelvvizsgával. Huszonéves. „Az első gyerekemmel hűsz hónapot vol­tam otthon. Erős volt, bírta az ovit. Én me­hettem dolgozni. A másodiknak végig szüksé- ge lesz rám. így három évig itthon maradok. Most kezdek azon gondolkodni, hogyan is tudnék lépést tartani a szakmával. Oroszból fordítok. A három gyereket tartjuk ideális­nak, de betegeskedő gyerekhez egy harmadik még több nehézséget jelentene. Amíg fiatalok vagyunk, amúgy sem késő.” Ádám Józsefné, a Ságvári-telepi 7-e® óvo­da vezetője, négy kisgyermek édesanyja. A MI TELEPÜNK köztudottan munkás­lakta kerület. Negyvenkilenc óvodai >/ helyre 102 gyereket vettünk fel. Ebben tudom, ludas vagyok. De én is négy gyereket nevelek. Nem tudok ellent mondani, ha lá­tom egy család nehéz gondját. Az meg, hogy ötven gyerek helyett éppen a duplájával foglalkozunk? A nagycsaládosokért vállaltuk. Ez eddig rendben is lenne. De most már leb kiismeretfurdalásom is van. Ha évekkel ez­előtt nem veszek fel egyetlen gyerekkel sem többet, mint a megengedett, akkor ma már bizonyára új modern óvoda működne a tele­pen. így meg ki tudja, hogy mikor lesz? Azon meg már rég túltettem magam, amive vádoltak, hogy nem tudok mást, csak szülni meg szoptatni. Az sem csak a saját panaszom, hogy szétszórtak a városban a gyermekintéz­mények. Van szülő, aki bölcsődébe, óvodába, iskolába a város három különböző pontjára hordja a gyerekeit. Négy gyerek mellett ne­kem mindig dolgoznom kellett. A gyerek bün­tetésnek érzi, ha nem járhat úgy, olyan szé­pen öltözve, mint a másé. A férjem pedagó­gus. Ahogy jöttek a gyerekek, ahogy nőtt a zsivaj a lakásban, annál több lett az öröm, an­nál tartalmasabb az életünk. T^ORABBAN FALUN ÉLTÜNK. A Bor- K sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság /íl füzérkomlós» erdészetében voltam mű­szaki vezető. A fizetésem 2600 forint volt, ami­kor elköltöztünk Nyíregyházára. Két gyereket akartunk, de ha még jönne egy kislány, az külön öröm volna. Szeretem a gyerekeket, sze­retek otthon lenni. Ezek ellenére a problémá­im nagyok. Nem szeretnék elmaradni. Ezért kell és nem kényelemből, hogy a na gye - !>■ gyerek félnapot járjon óvodába. Ezt me Életutakat villantottunk fel, melyeket a gyermek tesz boldoggá. Az anyai hivatás meg­becsülését akkor szolgáljuk a legjobban, ha a munkahelyi állami, társadalmi és tömegszer­vezeti vezetés ennek érvényesítésében is a hu­manitásra törekszik. Különösen szükség van erre megyénkben, ahol most tizenegyezer nő y/ / ■''rf be a gye tekgondozási segélyt.--c< Sigéi Imre Férfiismerősöm mondta a telefon­ba, hogy természetesen nőtlenek be­szélnek majd a feleségeszményről, mert aki nős. annak már nincs esz­ménye — csak felesége... Vicces. Per­sze lehet, hogy komolyan gondolta... Mégis milyen legyen? Szőke, bar­na? Engedékeny vagy határozott? Dolgozzon, vagy mai-adjon otthon főzni? Mosson, vagy vigye a Patyolat­ba? Okos legyen? És mi van, ha oko­sabb mint a férfi...? Kazinczi Ferenc a negyvenen fó­liákat, Czegle Tibor a fiatal házaso­kat, Mérföldj József a nagyreményű nőtleneket képviselte a nyíregyházi almatárolóban rögtönzött beszélge­tésen. Képviselte — ez egy kicsit túlzás. Mert nem hiszem, hogy akad férfi, aki képviselné mások házassá­gát. Elég a saját — mondják... megy szívesen haza mindig veszekedésre, fá­radt nemtörődésre. — Szerintem a fiús mamák felelőse»« azért, hogy kényelmesek lesznek a házasság­ban. Anyuka otthon mindent megcsinál a kis­fiának — és az a kisfiú férjkorában is elvárja a kiszolgálást. És azt hiszi, joggal lehet fel­háborodott, ha másképp alakul, ő kényelem­hez és nyugalomhoz szokott. Hogy merik há­borgatni szives idejét? Látta, hogy még a hú­ga is a szolgálója. Mi tehát a végkövetkez­tetés? A nő robotember. Engem az apám szi­gorú házimunkára fogott első perctől, és sze­rencsére húgom sem volt, aki elronthasson. Megszoktam, hogy nem szólok, hanem csiná­lom, ha valami bajom van. — Mert dolgozni is csak így mehet a Igaz, hogy jó lenne mindig a készre hazamen­ni, ha a feleség otthon maradhatna, de ezt egyelőre az anyagiak is meghatározzák és nem utolsósorban az, ne maradjon el a fele­ség. Nagyon el lehet szürkülni a négy fal között! Szép! Konyhaművész! — Pillanatnyilag talán számít a külső — mondja Czegle Tibor — amikor felfigyel az ember egy nőre, de akkor sem úgy, hogy sző­ke vagy barna — csak megakad az ember sze­me, hogy milyen kis helyes! Persze társaság­ban, munkahelyen, ahol van alkalom rá, hogy megismerkedjen az ember — néha többet számit a kedvesség, a határozottság, az érte­lem. De jó, hogyha már az elején elfogadjuk: az ideális feleség nem azonos az ideális nővel. Mikor tudja az ember a különbséget? Azt hi­szem, ezt mindenki megérzi, hogy na, ezt a nőt nem szabad feleségül venni. Vagy for­dítva. Nem a szépség dönti el ezt a különb­séget. mert egyik alapfeltételnek tartom, hogy a feleség is legyen mindig ápolt, jólöltözött. Erre nem szabad sajnálni a pénzt. Közös ér­dek. A nő is szakítson erre időt valahogy. Gondoljanak arra, hogy a munkahelyen csinos, ápolt nők körében forog a férfi. Aztán este hazamegy és a feleségét a legrosszabb ruhában és hajcsavarókkal teletűzdelve találja. Vajon mire gondol? — Én ezt úgy fogalmaznám — mondja Mérföld» József —, hogy annyira legyen szép és ápolt, hogy szeretni lehessen. De kihívó ne legyen. Mert kellemetlenségeket okozhat. Robotember? Ápolt, pihent, jólöltözött — de vajon mi­kor van ideje ezek teljesítésére? Mert dolgo­zik, háztartást vezet, gyereket nevel. Kazinczi Ferenc: Mondjuk ki, csak az várja, hogy a felesége megfeleljen a saját mércéjének, aki lehetőséget teremt rá. Mert rossz házasságban valaki nagyon nehezen le­het ideális feleség. Nem számítom magam a fiatalabbak közé, de úgy gondolom, a mi korosztályunk férfiai is leszállhatnának végre a lóról. A saját érdekünkben. Mert senki sem — Feltétlenül, a szónak abban az értel­mében, hogy tanuljon meg gyorsan és ügyesen forogni a konyhában. Mert nem házasság az, főzőcskénél nélkül! Hogy az ember jóllakjon egyszer-kétszer a saját ízlése szerint. Nincs olyan férfi, aki ne szeretné a hasát, de a ta­pasztalataim szerint a nők sem különbek. A* a lényeg, hogy nagyon kevés időt töltsön a konyhában. Mert a plafonra tudnék ugrani, amikor egész vasárnapokat a konyhában va­cakolnak. Tudok főzni — nem a levegőből sze­dem az elképzeléseimet — és tudom, hogy okos szervezéssel a legfinomabb dolgokat gyorsan el lehet készíteni. Használhat konzervet, bár­milyen csodaszert, de azt alakítsa egy kicsit saját ízlésünkre. Ebben nem vagyok konzer­vatív, de a mosásban igen. Legalábbis a Pa­tyolattól óvom a családot. Okos? — Legyen magához való esze. és több ja ennél. Még azt is mondom, hogy legyen olyan felkészültségű, mint a férfi. De elfoglaltabb ne legyen. Nem magasabb beosztásról beszélek, és nem férfiirigységről. De nézzen körül, azok a házasságok, ahol a nő kora hajnalban megy, késő este jön — csak azért, mert neki ez kar­rier —, előbb-utóbb tönkremennek. Mert szét­esik a család, egyedül marad a gyerek. Örö­kös vitatkozás, fáradtság, az egyenjogúság em­legetése. Tisztelem a nőket, minden segítsége* meg kell adni nekik, mert nem mi vagyunk s teremtés koronái. De amióta világ a világ, aa anyját keresi először a gyermek: És hiába ráz­za a férfi, ha sír... Ösdi felfogás? Nem — sze­rintem örök törvény. Kollőth Adrienn# Édesanya. (Szalay Lajos grafikája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom