Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-21 / 221. szám

ttW. szepíémWei* 3?; JOSLKT-ÄA©? AftORSZÁG 3 Közművelődés Szabolcsban Napirenden: a szakmunkásképzés Ha a jelentkező \ KÖZMŰVELŐDÉS FEJ­LESZTÉSÉRŐL szóló pártha­tározat egyik bekezdése így fogalmaz: „A műveltségi és iskolázottsági szint a nagy­mértékű növekedés ellenére is elmarad a szocialista épí- tőmunka mai követelményei­től, a lehetőségektől. Rész­ben az objektív lehetőségek korlátozottsága, részben köz- művelődési munkánk fogy a- tékosságai miatt sokan kima­radnak a kulturális élet ára­mából, vagy nem is töreksze­nek a valódi kulturális ér- lékek elsajátítására.’3 Az oktatás és művelődés, amint ebből is kitűnik, a szo­cialista társadalmi rendszer törvényszerű értékmérője, a munka hatékonyságának se­gítője, és ami mindezt meg­koronázza: az értelmes, érté­kes élet előfeltétele. Ebből az alapállásból kiindulva érde­mes szem ügyre venni a sza- bolcs-szatmári képet, még­pedig az első fázisnál kezdve. Egy 1970-eS' statisztika, amely azóta csupa mértékle-' lesen módosult, így rajzol képet a megye lakosságának iskolázottsági szintjéről: nem járt iskolába 5,1, az általá­nos iskola 1—7 osztályát el­végezte 25,1, a nyolc osztályt befejezte 25,1, középiskolába járt 3,1, érettségizett 5,5, fel- sőfokú oklevelet szerzett 1,7 százalék. Mindez a hét éves­nél idősebb teljes népesség adatait tartalmazza. Látható ebből egy figyelmeztető jel: kicsi azoknak a száma, akik jól megalapozott általános is­meretekkel rendelkeznek ah­hoz, hogy a magasabb szintű műveltség megszerzéséhez szükséges alapokkal rendel­kezzenek. A MÖDOSITÖ TÉNYEZŐK azonban változtatnak a ké­pen, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt tan­évben 2800 volt a dolgozók iskolájába beírtak száma, el­sősorban azokon a területe­ken, ahol az ipar fejlődése szembeszökően nőtt. Különö­sen figyelemre méltó a máté­szalkai járás eredménye. A mezőgazdasági terüle­tek közül a máté­szalkai, a nyíregyházi és a vasárosnaményi járásban volt tapasztalható a legnagyobb tanulási kedv. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a ta­nulásra jelentkezők legna­gyobb része azért választotta az iskolapadot, mert ez a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez szükséges. A közművelődési program ugyanakkor figyelmeztet: ne egyszerűen iskoláztatás foly­jék, hanem az iskola a kultú- rálódás mikéntjére tanítson meg, és ne arra ösztönözzön csupán, hogy mindenáron bi­zonyítványt adjon. Logikusan következik eb­ből. hogy se az általános, se a középiskolai anyag felnőt­tek esetében nem merülhet ki Közeleg a fegyveres erők napja. Ezen a napon az egyenruhás testületek tagjait köszöntik, de egyre többen gondolnak azokra a munká­sokra és értelmiségiekre, akik részt vesznek a honvédelmi nevelő munkában, a haza vé­delmében. Az idén a Honvé­delmi Minisztériumban több szabolcs-szatmári pedagó­gust tüntettek ki honvédeim' nevelő munkájáért. Közülü mutatunk be kettőt. ★ Hajdú Imre a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhe­lyettese. Sok éves honvédel­mi munkájáért dicséretet ka­pott a honvédelmi miniszter­től. Nem titkolja, hogy büsz­ke a kitüntetésre. Igazgató- helyettes és műszaki tanár, no meg összekötő a párt és a KISZ-szervezet között. Úgy is mondhatnánk, a fiatalok érdekeit képviseli a tantestü­let vezetői előtt. A felsorol­takért még nem iár kitünte­tés. Mi az a pluszmunka amivei rászolgált a miniszter dicséretére? Amikor osztályfőnök volt, gyakran hangsúlyozta a haza a gyermekeknek szánt anyag egyszerű közlésével, az isme­retek közlésénél figyelembe kell venni az élettapasztala­tot, valamint azt, hogy a ta­nítás, valamint a műveltségi szint mércéjének emelésére is serkentsen. Vagyis az élet realitásából, az emberből kell kiindulni. Igaz, a Központi Statiszti­kai Hivatal megyei igazgató­ságának elemzése tartalmaz egy mondatot, amely igaz: „az általános műveltségi. színvonal emelését a megye iparosítása, a technika roha­mos fejlődébe is szükséges­sé teszi”, ez azonban le­egyszerűsíti a kérdést. Mert tagadhatatlan, a magasabb tudás a hatékonyabb terme­lést segíti, nem kétséges, hogy mindez- anyagi jobblétet is eredményez, tény, hogy nö­vekvő technikai szint és tu­dás kölcsönhatásban állnak. De ennek van egy. az ember­re nézve lényegesebb hatása is: az értelmes, okos élet le­hetősége, a felszabaduló idő legalább oly optimális haszno­sítása, mint a munkaidő ter­mékenysége. Még tovább lépve, ezek a lépcsőfokok ve­zetnek a munkásosztály mű­veltségi helyzetének emelke­déséhez, ami már politikai, mondhatnék úgy is, hatalmi kérdés. PARTUNK ÜSZTÄLYPO- I.ITIKAT FOLYTAT, és ez teljesen érthető. Ugyanakkor amikor közművelődésről be­szélünk, az oktatás, művelő­dés szoros összhangjáról, a lehetőség, a feladat és köte­lesség nem egyszerűsödik is­kolai képzésre, sokoldalú mű­velődési formára az üzem­ben, faluban. Össztársadalmi szinten jelentkezik, ahol az értelmiség művelődési szint­jének állandó emelkedése is kötelesség, megtoldva azzal, hogy ennek megosztása ép­pen ismeretei gazdagsága ré­vén napi feladat. Nem'vá­lasztható el tehát gazdasági vezető, művelődési szakem­ber, pedagógus, munkás kö­telme, csupán a kifejtett te­vékenység formája más és más, intenzitása azonban egyenlő kell hogy legyén. Hogy mindez így van-e a valóságban? Lenin úgy fo­galmazott, hogy ezen a terü­leten nem lehet „lovasroha­mokkal’’ csatát nyerni. Nyil­vánvaló, hogy a kezdeti ered­mények biztató startot jelez­nek, de korántsem mondható, hogy egy 10—15 évre kon- templált terv mindent meg­oldó sodrásában vagyunk. So- rolhatnók, hogy Szabolcs-Szat- márban az elmúlt tanévben 4650 fő tanult a középiskolák esti és levelező tagozatán; hozzátehetjük, hogy az összes fizikai foglalkozású tanulók 82 százaléka szakmunkás; bon­colgathatjuk, hány tsz áldoz súlyos százezreket egy-egy község művelődési életére; említhetünk üzemeket, ahol védelmének fontosságát A tantestületben most ő koor­dinálja a honvédelmi okta­tást, segíti a tervek elkészí­tését és a gyakorlati végre­hajtást is. A honvédelmi na­pok „főrendezője”, szinte ál­landó kapcsolatot tart fenn az MHSZ-szel és az egyik honvédségi alakulattál. Ve­zeti a lőkiképzést, a lőtéren magára vállalja a legnagyobb felelősséget. Kedves jelenet volt, amikor a kitüntetés át­vételekor találkozott a kato­nai főiskola egyik növendé­kével, aki a tanítványa volt. A nyíregyházi szakközép- iskolából egyre többen je­lentkeznek a katonai főisko­lákra, ez is a felkészítés és a hasznos propaganda eredmé­nye. A miniszter dicséreté­ben benne van az egész tan­testület honvédelmi nevelő munkájának elismerése. Mert például kémia órán szó esik a vegyi fegyverekről, s az ellenük való védekezésről is. A földrajz órákon emlí­tést tesznek a NATO elhe­a fiataloknak klubot, a fel­nőtteknek életkorúk sajátos­ságait követő művelődési al­kalmat teremtenek; írhatunk olyan vállalatról, mint a konzervgyár, ahol külön könyvtár és közművelődési szakember dolgozik. Ezeket néha csodálkozva konstatál­juk, holott ez a természetes folyamat, hiszen az értékes kultúra terjesztése természe­tesen nem jótétemény, nem a népnek adott ajándék, ha­nem kötelezettség, a szocia­lista fejlődés parancsoló kö­vetelménye. Hozzátenném ehhez: a befogadás is az, hi­szen mindenki, aki jobb és gazdagabb életre vágyik, sa­ját maga is hozzá kell, hogy járuljon ennek művelődési folyamatához. Tagadhatatlan, hogy ennek megvalósulásáig hosszú az út. Beletartozik az iskolai végzettség emelése, a műve­lődési épületek emelése a vá­rosok különböző pontjain, a kiemelt foglalkozás fiatal­jainkkal, a gazdaságvezetők tudatváltása, mely egymás mellé helyezi a gazdasági és közművelődési tevékenységet, gyakorlattá kell válnia an­nak, hogy a közművelődés irányítása állami feladat és így tovább. Mindamellett tu­domásul kell venni azt a ma is érvényes megállapítást, amelyet Lenin fogalmazott meg: „A munkások egy pil­lanatra sem felejtik el, hogy szükségük van a tudás ha­talmára”. A szocialista élet­forma nem egyszerűen új lakás, nem csak emelkedő életszínvonal, hanem éppen társadalmi rendszerünk lé­nyegéből fakadóan az értel­mes és értékes élet. MEGYÉNKBEN A SZA­MOK egy-egy esetben monu­mentálissá teszik a közműve­lődés előtt álló feladatot, és ugyanakkor nehéznek íté­lik a megvalósítást éppen a személyi és tárgyi feltételek hiánya, Vagy elégtelensége miatt. Nos, mindez nem le­het felmentés, hiszen a folya­matok kezdete a munkahelye­ken van, a már kialakult szo­cialista közösségek aktivitá­sától függ, mintegy késztetve arra a hivatottakat, hogy nö­veljék a tempót, a realitások határain belül. A pártszerve­zetek felelőssége itt nő igen nagyra, hiszen az egységes szemlélet megfogalmazásán kívül a közművelődés ügye a pártmunka szerves részévé magasait, és magasul a jövő­ben is. A lenini kulturális forradalom tehát nem esetle­gesség, hanem egy politika kardinális pontja, melynek keretében a tudás, az ideoló­gia, az erkölcs, a kultúra, a művészet, az életmód egysé­gének tudatos összhangja jel­lemzi az új társadalom egé­szét. Bärget Lajtos lyezkedéséről és szerepéről. A testnevelés órákon gyak­ran előtérbe helyezik a ka­tonai sportokat, az önvédel­mi fogásokat. Tavaly honvé­delmi szakkört alakítottak az iskolában, a szakkör tagjai kapcsolatot tartanak fenn az egyik laktanyával. így nem csoda, hogy az innen bevo­nuló fiatalok hamarább és jobban elsajátítják a kikép­zési feladatokat. A nyíregyházi tiszti klub patronálja az iskolát. Ez ab­ból áll, hogy a katonatisztek a tanároknak és a diákoknak egyaránt segítséget adnak a honvédelmi munkához. Kü­lön említést érdemel, hogy a kitüntetéssel együtt a Hon­védelmi Minisztérium húsz­ezer forint értékű szemlélte­tő eszközzel ajándékozta meg az iskolát. Magnó, filmvetí­tő is van az ajándék között, ezeknek pedig hasznát ve­szik a polgári oktatásban és a szórakozásban is. Az aján­dék tehát jelentős, húszezer forintot ér. De az igazgató­id Vente átlagosan tízezer nyolcadikos végez megyénk általános iskoláiban. A né­hány hete megkezdődött új tanév idén is csaknem ennyi gyereknek, sőt családnak, pe­dagógusok százainak adja fel a pályaválasztás, pályairányí­tás kérdését, gondját. Nyu­godtan kijelenthetjük, inkább gond, mint kérdés, tizennégy évesen dönteni még akkor sem könnyű, ha különös ké­pesség mutatkozik egy-egy pályacsoport iránt, s akkor sem. ha a szülőktől és a pe­dagógusoktól minden se­gítséget megkapnak. Már el­készültek a legfrisseb sta­tisztikai adatok, amelyek az elmúlt tanévben végzett nyol­cadikosok választását, to­vábbtanulását foglalják ösz­sze. A gimnáziumok és szakkö­zépiskolák illetve a szak­munkásképző intézetek kö­zött a jelentkezések ezúttal is hasonlóak a korábbi éveké­hez. a végzettek több mint fele szakmunkásképző inté­zetbe jelentkezett­Ne kallódjanak el Ha a pályaválasztás gond­jait még mindig lehet továb­bi részekre osztani; a legsú­lyosabb döntés a lányc* előtt áll. Míg öt-hat évvel ezelőtt a körülbelül ötezer szak­munkástanulóból csak nyolc- száz lány jelentkezett, az azóta eltelt időben több szakmáról változott az elter­jedt vélemény; olyan pá­lyákra is jelentkeznek lá­nyok, amelyeket korábban kifejezetten férfiszakmának tituláltak. Két ipari szak­munkásképző intézet látja el azt a funkciót, hogy az egész megye területéről összegyűjt­se a jelentkezőket — a többi csak egyes területek jelent­kezőit fogadja. A 197-es in­tézetben, ahol éppen az el­múlt napokban kezdődött meg a legkorszerűbb feltéte­lek mellett, új iskolában az oktatás, az öt évvel ezelőtti 27 százalék helyett ebben a tanévben az összes felvett tanulók ötvenkét százalékát a lányok közül választották ki. Ez az intézet egyedül is példázza azt a törekvést; hogy minél kevesebben kallódja­nak el a nyolcadik osztály után, évről évre mind több lánynak is szakmát adjanak. A lányok szakmunkáskép­zése Nyíregyházán, de a töb­bi intézetben is számos spe­ciális gondot jelent. Legutóbb a Hazafias Népfront megyei nőbizottsági ülésén szerepeit napirendi pontként, a téma előadójának pedig a legille­tékesebbet. a 107-es számú intézet igazgatóját, Bartha helyettes irányításává? vég­zett honvédelmi nevelő mun­ka eredménye számokkal nem is mérhető. * Kulcsér íjászta szintén igazgatóhelyettes — a csaro- dai általános iskolában. Ide közel a határ, az itt lakó fel­nőttek és gyerekek mindig különös gondot fordítanak a honvédelemre, az itteniek az átlagosnál lelkesebbek, fogé­konyabbak a katonai témák­ban. A község lakói nemcsak ismerik, de szeretik is a kör­nyéket. Akárcsak az igazga­tóhelyettes, aki Csarodán született, édesapja a helyi tsz-ben dolgozik. A község szomszédos a ha- tárórközséggel, Beregsurány- nyal. A jó szomszédi kapcso­lat is inspirálja a pedagógu­sokat és a diákokat. Csaro­dán minden iskolás tudja, hogy melyik fa, melyik bo­kor jelenti a határt, s mi a magyar és szovjet határőrök feladata, milyen a közöttük Dénest hívták meg. Az isko­lában nyolcszázhuszonnégy lány tanul. A képzés oktatá- si oldala nem jelent nagy- gondokat ebben az iskolá­ban, hacsak az nem, hogy egyes szakmákra még több lányt lehetne felvenni, az üzemek azonban, ki tudja milyen indok miatt, nem szí­vesen alkalmaznak ezekre a területekre női dolgozókat. A tekercselő munkát egyes ipari üzemeknél a nők se­gédmunkásként, a férfiak szakmunkásként végzik. A már végzett szakmunkáslá­nyok elhelyezése is sokszor jelent gondol Három hóna­pig nem talált például magá- nak munkahelyet — még az iskola segítségével sem — az az egyébként kiválóan vég­zett tanuló, aki mechanikai műszerészként szeretett vol- na dolgozni. Az elhelyezés Ezeknél is súlyosabb gon­dokat jelent azonban a kép­zés ideje alatt, hogy a lányok elhelyezésére alig van lehe­tőség a megyében. A tizen­egy ipari szakmunkásképző közül csak kettő nyújt kollé­giumi elhelyezést. Tiszavas- váriban néhány lánynak van helye a kollégiumban. Nyír­egyházán a 110-es csak fiú­kat fogad. A 107-es intézet­ből mindössze ötvenen lak­nak a liO-es kollégiumában, csak fiúk. Ugyanakkor az in­tézet tanulóinak hatvanöt százaléka bejáró. Hajnalban kelnek, éjfélre érnek haza, a foglalkoztató vállalatokkal általában nem sikerül meg­egyezni. hogy a második mű­szak befejezése előtt negyed­órával, húsz perccel előbb az induló vonathoz elengedjék a tanulókat. Ezeket a példá­kat csak tovább erősíti az állami gondozottak helyzete. Tavaly egy hirtelen döntés következtében a nagydobos! leénynevelő tizenhat szak­munkástanulója került át Nyíregyházára, néhány nap alatt egy kivételével már a fővárosban keresték kenye­rüket, s egyáltalán nem szakmunkástanulóként... Mátészalkán egy két év múlva letelepedő gyár kezd­te meg leendő szakmunkásai képzését, szintén kollégium nélkül. A 138. számú intézet már a tanév első hetében el­lenőrzést tartott az albérle­tekben, s több mint száz lány lakásáról, elkövetkező sorsá­ról vontak le keserű tapasz­talatokat. Tapasztalatók: tehát van­nak, kollégium nincs. Az ötö­dik ötéves tervben 500 kol­légiumi helyet terveznek a szakmunkásképzőkhöz, a 107. számú intézet kétszáz sze­mélyes lánykollégiumot kap, levő kapcsolat. A diákok a határőrökkel közvetlen kap­csolatot alakítottak ki, né­hány határőrt barátjukká fo­gadtak. Újabban az általános isko­la hetedik és nyolcadik osz­tályában kötelező a honvé­delmi nevelés. Kulcsár Lász­ló azonban azt akarja, hogy ne csupán kötelességből fog­lalkozzanak a fiatalok a té­mával, igyekszik velük meg­szereltetni a honvédelmi tan­tárgyat. Osztályfőnöki órá­kon hazafiságra, hazaszere­tetre és védekezésre készíti fel diákjait. Gyakorlati pél­dákkal, történelmi események felidézésével teszi érdekfe­szítővé és izgalmassá az elő­adásait. A kötetlen beszélge­tések alatt a tanulók érdek­lődési köre tágnak mondha­tó. A gyakorlati foglalkozá­sokra a testnevelés órákon kerüi sor. A „tanár bácsi” a honvédségnél szerette az ala­ki foglalkozásokat és ezt si­került tanulóival is megsze­rettetni. Pár évvel ezelőtt a csaro- laiak lánycsapata a megyei összetett honvédelmi verse­nyen eisö helyezést ért el. N. L. — lány elsősorban a távollakók el­helyezésére. A több mint nyolcszáz lánytanulóhoz ez máris kevésnek tűnik, külö­nösen, ha hozzátesszük, hogy a szakmunkásképző intéze­tek csak egy évre tudják elő­re a következő tanév létszá­mait, az ingadozás egyes szakmák megszűnése, új szakmák belépése csak to- vább növeli a bizonytalansá­got. Kinek a feladata? Ebben a tanévben a megye szakmunkásképző intézetei­be ötezer tanuló jelentkezett. Csaknem negyven százaié- kuk lány. A nagy létszámot igénylő mezőgazdasági kép­zés Tiszabercelen, Baktaló- rántházán és Mátészalkán lé- nyegeserr jobb feltételeket nyújt diákjainak, az ipari szakok sürgős változásokat követelnek. Elgondolkodta­tó még az is, hogy a szak­munkástanulók 97,2 százaié- ka fizikai dolgozók gyerme­ke, olyan szülőké, akik keve­sebbet tudnak törődni az el­lenőrzéssel, nincs idejük az iskolával állandó kapcsola­tot tartani, szakmát azonban mindenképpen szeretnének a gyerekek kezébe adni. Könnyű lenne ebben az esetben is a tervezéseket, vagy a társadalom felelőssé­gét emlegetni. Az iskolák ta­nárainak ellenőrzései szerint azonban éppen az idősebbek adják a poharat a tanulók kezébe, amikor késő este a vonatra várnak. A Hazafias Népfront megyei uőbizottsá- ga éppen a jövő szakmun­kásnőinek érdekében foglal­kozott a témával, s javasolta, hogy minden egyes község­ben próbálják a helyi nőbi­zottságok is segíteni az inté­zetek ismert gondjainak megoldását. S végül, ha a té­mához mi is hozzátehetjük a véleményünket; megyénk mind több nőt foglalkoztató ipari üzemeinek igényei alapján, a lányok szakmun­kásképzésének fokozatosan emelkedő statisztikai adatai alapján ezekre a gondokra megoldást keresni ne csak a nőbizottságok feladata le­gyen. Baraksó Erzsébet Olvasóink írják SÖTÉTSÉG Vihar után olyan sötétség borult a Vajda, Nádas, Ger- hát, Kovács, Róka, Kazár, Debrő és Bedő bokorra, hogy a mai napig is tart. A tisza vasvári műúton, lega­lább 1 kilométer hosszon egyetlen villanyoszlopon sem égnek a fények. A tanyabok­rokban csaknem százhúsz villanyoszlop van. Sok-sok „utca”, de egyetlen egyben sem ég villany. Legalább négy ízben szóltak már a TITÁSZ-nak, jöjjenek ki, nézzék meg, de hiába. Ösz- szel, a betakarítások idején ugyancsak szükséges a köz- világítás, — írja F. K. FÜLSIKETÍTŐ! Napok óta tapasztaljak és szenvedünk tőle, hogy a szol. gáltató üzemünkkel szemben levő erőmű időnként néhány órán át délelőtt olyan erővel engedi ki a felesleges gőzt, hogy ennek a zajától nem le. hét dolgozni, az ügyfelekkel foglalkozni Reklamálásunk­ra mindössze annyi választ kaptunk: „Ez napok óta így van, illetve így is lesz míg a beüzemelés véget nem ér.” Úgy tudjuk, hangtompítókkal el lehetne kerülni ezt a fül­siketítő zajt. Ám úgy látszik, az erőmű erre nem gondolt — teszi szóvá levelükben a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz szervizüzemének 38 dol­gozója és ügyfeleik. Dicséret a minisztertől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom