Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-20 / 220. szám

2 KELET-M AGYAflÖnSÉÄ<5 ’ lü dtw U Tanácskozik az európai biztonsági értekezlet A Kínai Mépkfiztársaság ma tolta. hogy a mezőgazdaság Csütörtökön ülést tartott Genfben az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet második szakaszának koordinációs bizottsága, és megvitatta 3 második szakasz további munkarendjét. A bi­zottság a szeptember 2-án befejeződött nyári szünet óta első ízben ülésezett. Dr. Maunek Tivadar, a ko­ordinációs bizottság magyar elnöke méliatta az értekezlet első munkaévében elért ered­ményekét. A magyar küldött­ség vezetője kifejezte remé­nyét, hogy az eddigi bonyo­lult problémák megoldásá­nál felgyülemlett tapasztala­tokat fel lehet majd használ­ni az el jövendő tanácskozá­sok. újabb eredmények elé­résére. Ilyen előzmény lehet a konferencia harmadik, zá­ró szakaszának megtartása a Urho Kekkonen, finn köz- társasági elnök nyilatkozatot adott a Finn Távirati Irodá­nak abból az alkalomból, hogy az Qfszág 30 évvei ez­előtt, szeptember 19-én lé­pett ki a háborúból. A többi között rámutatott: — Három évtized telt el a szovjet—finn fegyverszüneti szerződés aláírásának ngpja óta, s ez nem kis történelmi időszak. Megfelelő bizonyí­ték arra, hogy Finnország, amely a hatalmas szocialista állammal, a Szovjetunióval határos és a jószomszédság, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés alapján építi a kapcsolatait, független ma­radhat. — A finn nép döntő több­ségének nevében — jelentet­rész vételé vei megkezdődött a marxizpaus-lenin izmus in­tézetek, továbbá a pgrttörté- neti intézetek és bizottságok vezetőinek kétnapos tanács­kozása. Napirendre került a marxísta-lenjnista tudomány komplex kutatása, kqpfdiná dója, megbeszélik az idősze­rű ideológiái problémákat, azok kutatásának, feldolgo­zásának kérdéseit, továbbá a munkásmozgalom türténeté­35 résztvevő állam kormány­főinek részvételével. A koordinációs bizottság tagjai a munkatervet a ta­nácskozások jelenlegi állá­sával összhangban dolgozták ki. Azokban az albizottsá­gokban, ahol a munka lé­nyegében már befejeződött, csökkentették az ülések szá­mát. így például végéhez kö­zeledik a gazdasági kérdé­sekkel foglalkozó albizottság munkája, de más munkacso­portokban is hamarosan be­fejeződik a záró dokumentu­mok megszerkesztése. Az ér­tekezlet résztvevői másrészt hangoztatják, hogy a küldöt­teknek több lehetőségét kell adni nem hivatalos tanács­kozások és megbeszélések folytatására, s ily módon meg lehet gyorsítani a még fennálló problémák megol­dását. tette ki Urho Kekkonen — őszinte tiszteletemet fejezem ki a Szovjetuniónak, amely a háborút követő időszak so­rán, teljesítve valamennyi megkötött szerződést és meg­állapodást, példát mutat a háborús veszteséget szenve­dett kis országokkal fenntar­tott kapcsolatok fejlesztésé­ben. — Mint európaiak részt ve­szünk Európa fejlesztésében és mint a nemzetközi együtt­működés részesei az egész emberiséget érintő ügyek­ben. A független, fejlődő és az együttműködésre törekvő Finnország az új, jobb Euró­pa elválaszthatatlan része — mondotta végezetül Urho Kekkor.en, finn köztársasági elnök. f'-rg * .... nek a szereped az ideológiai níurdíában. * A tanácskozás résztvevőit Zsilák András, a Párttörténe­ti Intézet igazgatóhelyettese köszöntötte, majd Ónári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mon dott beszŐdet. Méltatta a nemzetközi és a magyar párt- történetírás legutóbbi évek­ben elért eredményeit. Rá­mutatott arra, hogy a mup- kásmozgalom a forradalmi munkáspárt története csgk a marxista-leninista tudomá­Cipruss hírek NICOSIA: a Nicosiában tartózkodó Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-he­lyettes csütörtökön a ciprusi fővárosban találkozott Luis | Weckmann Munoz-zal, az ENSZ főtitkárának ciprusi különmegbízottjával. A ta­nácskozáson részt vett Déván Prem Csand vezérőrnagy is, az ENSZ ciprusi békefenn­tartó haderőinek parancsno­ka is BRÜSSZEL: Turan Günes törpk külügyminiszter, aki jelenleg Brüsszelben tartóz­kodik, csütörtökön találko­zott belga kollégájával, Re- naat van Elslande-val. Gü­nes csütörtökön este tanács­kozik több közös piaci ország képviselőjével, majd pénte­ken találkozik Joseph Luns NATO-főtitkárral is. Tűzszimef­sériés A DIFK külügyminiszté­riumának képviselője Ha­noiban nyilatkozatot tett köz­zé, amely elmondja, hogy 3 szeptember 11-tói 15-ig tarfé időszakban a Thieu-admi nisztráció 2826 alkalommr,! sértette meg a tűzszünetről gs a vietnami béke helyreállí­tásáról szóló megállapodást. A saigoni rezsim csapatai ugyanebben az időszakban 518 hadműveletet hajtottak végre a felszabadított körze­tek visszafoglalasára, ugyan­akkor az általuk ellenőrzött övezet lakosainak körében 1872 rendőri akciót fogana­tosítottak. nyosság rendszerében, a tár­sadalomtudományok' egészé­nek keretében' tárható'' 'fel" eredményesen. Hangsúlyozta, a társadalomtudományok nagy jelentőségét az anti- marxista nézetek elleni ideo­lógiai küzdelemben. Ezzel összefüggésben mutatott rá végül arra, hogy a foko­zottabb időszerű problémák felé forduló, komplex jellegű társadalom tudományok mű­velése, rendszeres nemzetközi összefogást igényel. A kétna­pos konferencia pénteken, a közös közlemény kiadásával fejeződik be. A kínai kommunista PART az újjáépítés végén i 1950—53) kjdplgozta a kapi­talizmusból a szocializmusba való átmenet fő vonalát, amely hosszú időre irányozta elő az ország fokozatos szo­cialista iparosítását és a me­zőgazdaság átszervezését. Ügy számították, hogy az át- ■ meneti időszak fő feladatai­nak megoldásához mintegy 15 év szükséges Ós Ki no 4—3 év­tized alatt fejlett ipari ha­talommá válik. E terv megvalósításában viszonylag rövid idő alatt fi­gyelemre méitó eredménye­ket értpk el. 1957-ben az ipar termelése az 1919 évinek több . nint, ötszörösére emel­kedett, a mezőgazdaság ho­zama pedig csaknem meg­duplázódott. Megnyíltai” a népgazdaság gyors fejleszté­sének távlatai. Néni ez történt. Az ország reális lehetősé­geitől és az átmeneti időszak gazdasági építésinek objek­tiv törvényszerűségeitől el- ru|aszkpdva Mao Ce-tupg fáj „fővonalai" kényszerűéit az országra. Ennek az volt a fpladata. hogy egy „nagy ug­rással” Kíngt rövid idő alatt plfn^rgdfjtt prszá^ból ipari nagyhatalommá tegye. Egyet­len öfeve? terv alatt például hatszorosára akarták emelni az ipari termelést. A gabona- termést pedig már 1959 ben 525 millió tonnára kívántak npvelni (1957-ben 185 rrjjlíip tonnát takarítottak be). Ez tprealíp vpVf A ginéi népgazdaság mps- lppetosen hosszú stagnálásá- hqz ypzetett az, hogy a mao­ista vezetés ejtért a szocializ­mus építősépek marxisíé— leninista elveitől, hogy a gaz­daságpolitikában kalandor „kísérleteket” kezdtek, hogy felszámolták a Szovjetunió­hoz és más szocialista or­szágokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat. A stagnálás után következő gazdasági nö­vekedést rendkívül lelassult ütem jellemzi. !*fv WTnaüNÉPGAZDASÁG lyWilégi helyáetenek értéke­lését megnehezíti, hogy a kí­nai sajtó csak szórványosan közöl adatokat (ezeket sok külföldi szaikértő felnagyí­tottnak minősíti) bizonyos tér­ni ; ek terma!őséről és a ter­melékeny növekedéséről. De ezekből fogalmat alkot­hatunk magunknak az ország jelenlegi gazdasági fejlődésé­ről és növekedési üteméről. Kínában 1995-b?i 13 mil­lió tonna acélt termeltek. 1973-ban pedig 23—27 millió tonnát. A népgazdaság igé­nyeit azonban a kohászati ipar sem mennyiségileg, : mi liiippségilgg nem elégni ki, így. kénytelenek évente több rriipt 2 millió tonna henge­reli acélárut importálni. Szűk a kohászat nyersanyagbázisa: events 8— (0 millió I Iqpna vasércre, 5—6 millió tonna kokszra lenije még szükség. Az utóbbi 9 év alatt $0—65 piiliiard kvvpravgl etpeikP- dett a villamosénergia terme­lés és 1973-bap plérte a 120— 125 milliárd ' fcw8F&-’.‘^r^­ban nagy az energiahiany, ez pedig fékezi a népgazdaság villamosítását, szigorú kor­látozásodat hoz mag^V’a^ a háztartásokban (például 25— 40 wattos viilgnyégőket "le­het csak használni). Mi az oka ezeknek a nehéz­ségeknek? Hiszen Kína vizi- energja tartalékokban a világ egyik leggazdagabb állama! Az országnak azonban gyen­ge az energetikai gépipari bá­zisa: a legnagyobb kínai gyártmányú agrgggt, amely a minhsji erőműben dpjgozik — 12.3 ezer kw'ás. Eqnjmel kis teljssilroepyu, kerületi vagy egy-ggy kommunát ki­szolgáló vízi.. Tjűveket lé­tesítenek. Rendkívül lassan fejlődik a szénbányászat, amely az or­szág alapvető fűtőanyagát ad- ia (az energiahordozók 90 %-át a szén jelenti). Nem hozta meg q kívánt ered­ményt az a kísérlet, hpgy a „nagy ugrási’ éveiben helyi epőkböl üzemeltetett kis ká­nyákkal növeljek a termelést. A szénbányászat később még tovább csökkent ps 1973-ban sem érje még el az 1960-as színvonalat. A kípai vezetés mißd na­gyobb méretű militarista po­litikája erősen gátolja a nem­katonai irányzatú iparágak fejlődését. 1957-ben a katonai kiadások az állami költségve­tés 12 százalékát alkották, ma már körülbelül egyharmqdát emésztj f|J. A kínai ipar katonai ága­zatai kapják a modern gépek és anyagok zömét, ebben az ágazatban dolgodnak a leg­képzettebb szakemeberpk- A. népgazdaság más ágai jó­részt „saját erőre támasz­kodva” szerveződnek, elavult technika és kézi munka alap­ján. A MEZŐGAZDA SÁGBAN sem jobb a helyzet. Az a gyakorlat, amelyet a szocia­lizmus építésében a Szovjet­unió és más szocialista or­szágok szereztek, bebizonyí­termelő eröjnek fejlesztésé­ben döntő szerepe van az iparnak. Mao Ce-tung az ob­jektiv valóság követelményeit ügyeimen kívül hagyva a #0- as években meghirdette aaj a tételt, hogy „a népgazda­ság alapja — a mezőgazda­ság". ug/anahAqr a mezőgaz­dasági termelés növelését ál­lami beruházás nélkül, teljes egészében a kínai parasztok­ra báriipUák. A kínai mpzpggzdasag, arpely az államtól nem kap anyagi-technikai segítséget, rgpdkívijl gyengén gépesített és primitiv agrotechnikát al­kalmaz. A lendelkezesre ál­ló lr iklQi-okkal csak a termö- tgrijlet {2—13 százalékát le­het naegmdfi)íflrii. A mező­gazdaság fejlesztésére elfoga­dott 12 éves (efv annak ide­jén előirányozta, hogy 1968- ban már 6Q millió hektárt fogngk öntözni, de mindmá­ig "csak a 40 milliónál tarta­nak." ' A kínai hivatalos adatok Szerint 1973-ban az országban 250 millió tonna gabonát ta­karítottak be. Ez azt jelenti, hogy alig érték el az 1962-re előirányzott mennyiséget és jóyai lemaradtak az 1967-re tervezettől. Ugyanakkor Kí­na lakosainak a száma egyre inkább megközelíti az 1 mii- lHrdot. A mezőgazdaság jelenleg nem tudja ellátni élelemmel a lakosságot. Az alapvétő élelmiszereket — a rjzst, a lisztet és a tésztaféléket, ét­olajat, burgonyát a városok­ban szigorú norma szerint ada­golják. A hántolatlan gabo­na havi fejadagja valamivel több mjnt 12 kg (a rizs- és a búzatakarékpsság miatt mind gyakrabban adnak helyette batátát és burgonyát), növé­nyi olajból havi 25 dekát ad- nsjk. a népgazdaság miu­TARIZ.4L.4s AVAL a maois­ta vezetés mind kevésbé gon­doskodik a kínai dolgozók életszínvonalának emeléséről. A Kínai Kommunista Párt 1973 augusztusában megtar­tott X kongreszusa nem fo­gadott el konkrét népgazda­ság fejlesztési programot. A kohgreszusi anyagokban nem volt szó gz építés anyagi- technikai bázisáról és arról sem, hogy a lakosság anyagi jólétének javítása érdekében miként kívánják megojdani a gazdasági problémákat és a fejlesztést. Sz. Zolotov (APN—KS) ECekkonen nyilatkozata A marxiztnus-Seninizmus és a párttörténeti intézetek vezetőinek Csütörtökön Tihanyban iá,, testvérpárt képviselőinek konferenciája Kincs a vándorló kontinensek alatt A világ mai földrészei az elmúlt 200 rpUHŐ év során formálódtak ki és jutottak el jelenlegi helyükre, méghozzá oly módon, hogy a korábbi egyetlen őskontinens széttört és darabjai „elúsztak”, eltá­volodtak, elvándoroltak egy­mástól. Bizonyos jelek amel­lett szólnak, hogy ezt ^ ős- kontinenst viszont még ré­gebben a korábbi kontinens- vándorlás hozta létre olyan földrészekből, amelyek föld­rajzilag teljesen eltértek a maiaktól. Az egyre fejlődő világ szá­mára nélkülözhetetlen ter­mészeti kincsek megtalálásá­hoz — gondolhatnánk — ele­gendő lenne a Föld históriá­jának csak a legutóbbi feje­zetében búvárkodni. Ez a módszer meglehetősen kézen­fekvő. Hiszen ha ércekre bukannak az egykor össze­tartozott földrészek egyiké­nek partjain, valószínű, hogy ez az ércmező az ^összeillő” másik kontinens partjain is folytatódik — függetlenül attól, hogy a két földrészt ma már több ezer kilorriéter- nvj rivílt tenger választja el egvrnástól. Kitűnő nélda er re a hatodik kontinens, az Antarktisz, amelvgn roppan' gazdag kincsek birtokába juthat az emberiség — ha valamikor sikerül majd meg­felelő munkakörülményeket teremteni a zord klímában. Korunk geofizikusainak — s közöttük dr. D. H. Tarling- nak. a Newcástle-upón-Tv- ié-i egyetem professzorának — azonban sokkal kifino­multabb módszereik is van­nak a lehetséges érc- és szén- hidrogén lelőhelyek tudomá­nyos megjóslására. Miután manapság már sokkal job­ban értjük, hogy miként ke­letkeztek a geológiai rég­múltban az érctelepek, kije­lölhetjük azokat a területe­ket, ahol a korábban nem is sejtett készletek szunnyad­hatnak. Az utóbbi évek egyik leg­nagyobb jelentőségű geofizi­kai felfedezéseként megálla­pították, hogy az óceánok kö­zépső vidékein elhelyezkedő hátságok térségében állandó­an új tengerfenék keletkezik, ámint a kontinensek fokoza­tosan távolodnak egymástól és az óceánok egyre széle­sebbek lesznek. Az új tenger­fenék képződésének folyama­tában a Föld belsejéből fel­törő magma-folyamok' ' is részt vesznek, s ezek egyút­tal új érclerakódásokat is hoznak létre. Mélytengeri kotrószerkezettel mangánt rezet és más fémeket tartal­mazó kőzetdarabokat, un. rö­göket sikerült a felszínre hozni e tenger alatti hátsá­gok térségéből, és bizonyos, hogy a ciprusi Troodosz tnasszíyum gazdag rézkész­letéi, lerakódása is a tenger fenék része volt egvl^or. A Vörös-tengerről, amely a kontinensvándorlás ~ követ­keztében egymástól távolodó Afrika és Arábiái félsziget között formálódott ki, és ki­derítették a legújabb kutatá­sok, hogy mélyében ásvá­nyokban rendkívül gazdag meleg vizes „medencék” van­nak. Ha g geofizikusoknak si­kerül behatárolniuk az egy­kori ilyen jellegű, de már nem a hozzáférhetetlen ten­gerfenéken elhelyezkedő te­vékenység helyét, itt az érc­kutatás nagyon gyümölcsö­zőnek ígérkezik. Dr. Tarling- nak új geofizikai elméletével sikerült megmagyaráznia szá­mos olyan érelerakódás ere­detét, mint például az An­dok és a Colorado fennsik rézbányái, a Katanga—Zam­bia-! rézövezet, vagy a Mis­sissippi völgyében talált ólom- és cinkszulfid-készle- tek. Hogy miért és miként kerültek" ezek az érckészle- tpk jelenlegi lelőhelyükre? — annak megmagyarázása két­ségtelenül jelentős tudomá­nyos eredmény és felcsillant- ia annak reményét, hogy (a geofizikusok valóban sikere­sen megjósolhatják a jövő­ben az eddig ismeretlen, úi érclelőhelyek térségét. És a kőolaj- és földgázkészlete­két? Ez a probléma sokkal bo­nyolultabb, mert ezek a szerves anyagok közismerten egykori növényekből és álla­tokból jöttek létre, vagyis az egykori kontinensek régRtúlt klímájának is nagy szerepe volt a szénhidrogénkészletek kialakulásában. Mi több, a szénhidrogének mozgásba lendültek az üledékekből, miután „szülő” állataik és növényeik elpusztultak. Ezért van az, hogy a mint­egy tízmillió éves szénhidro­gén-készleteket az egykori delta-vidékeken találják, ahová a folyók hordaléku­kat, üledéküket szállították. Később a kontinensek ütkö­zése által kiváltott hegykép­ző folyamatok eltérítették a folyókat, így korántsem egy­szerű feladat felderíteni nap jainkban, hogy hol lehette!: az egykori, üledékekben gaz­dag termékeny delta-vidékek. A 200 millió évnél idősebb delta-vidékeket csaknem le­hetetlen behatárolni— állít­ja dr. Tarling. De az Andok viszonylag fiatalabb P.lajlelfi- helyeinek eredetére könnyű magyarázatot találni. Akko­riban,"amikor Afrika és Dél- Amerika még összetartozott az Amazonas keletről nyu­gatra folyt, és nyugaton ahol most Latin-Ameriká helyez­kedik el. üledékben gazdag delta-vidék volt — mondja dr." Tarling. Az ismert kőolaj- és föld­gázmezők 90 százaléka un párolgási üledékekben őrzi kincseit. Mint a névből is kitűnik, ezek a kőzetek Úgy keletkeztek, hogy a víz elpá­rolgott a hordalékból-üledék- ből, amiko]: a tengerek visz- szahúzódtak a sekély öveze­tekből. Ilyen nagy kiterjedé­sű, sekély tengerszakasz na­gyon sok volt úgy 2"0’ millió évvel ezelőtt — hiszen a ten­gerek szintje sok millió éven át. sokkal állandóbb volt, mint az utolsó jégkorszak hatalmas változásainak ide­jén. A víz elpárolgása után ki­alakult üledék-lerakódások tehát csapdába zárták a kő­olajat és a földgázt, ám a szénhidrogének a geológiai fejlődés későbbi szakaszai­ban is vándorútra indulhat­tak a kőzetek likacsain, pó­rusain át. Ezt a vándorlást segítette a hő. amely felfelé hajtotta a kőolajat és a föld­gázt. A túlságosan nagy hő egyenesen kihajtotta a kő­zetekből a szénhidrogéneket, de az óceán-mélyi szétterje­dő hátságok enyhe hője ép­pen a kívánt hatást fejtette ki. A vándorló kontinensek azután ráuszhattak az ilyen tengermélyi hátságokra — az egykori nyílt tengerek he­lyére. A Nyugat-Szibériában. Dél-Kalíforniában talált me­zők pontosan ilyen fosszilis tengermélyi hátságok feled helyezkednek el. Ezekből a megállapítások­ból és más geofizikái meg­fontolás jkból' dr. Tarling ar­ra következtét,’hogy a Csen­des Óceán nyugati és dél­nyugati övezetei potenciáli­san sok szénhidrogént őriz­hetnek. A technikai fpjlödés megnyithatja az emberiség számára az olyan, ma még elérhetetlen, de sqkat ígérő területek „olajcsapját”' is, .ninj például a Labradpr- ten^er, az újfoundlandi self, Grönland északi részé. Az alaszkai és Északi-tengeri le­lőhelyek megkezdett kiakná­zása mindenesetre alátá- rpasztja az angol tudós el­képzelését. A méíytengerek térségében szunnyadó kőolai- és föld­gázkincs kiaknázására még sokáig nem kovácsolhatunk reális terveket, de a jelek szerint vannak még sokkal könyebben elérhető, s eddig nem sejtett szénhidrogén- készletek is — például Ausztrália északnyugati part­vidékén. Ha a kutatófúrások eredményei is igazolják dr. Tarling téziseit, eddig isme­retlen, jelentős kincsekre bukkanhatunk. Mi több, a geofizika módszereivel reáli­san felmérhetjük a Föld va­lamennyi kitermelhető kő­olaj- és földgázkészletet, és megszervezhetjük ésszerű felhasználását, hogy még tá­voli utódainknak is jusson belőle, amíg gz egyre több energiát fogyasztó Föld szá­mára ngm sikerül megnyitni a fúziós energia csaknem ki­fogyhatatlan tárházát. (4 Delta Magazin legújabb szá­mából). *

Next

/
Oldalképek
Tartalom