Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-19 / 219. szám
!6?| szeptember 19, 1CTT rr ?»*'<£*• &tcmgzX9 « Katonák, KlSZ-eseh Fegyver a hétköznapokon Tóth Tibor és Marton Tibor a leszerelés előtti utolsó hónapokat tölti a laktanyában. — Harcsa Józsefnek még van egy „köre” — jövő októberig lesz rajta az egyenruha. — A mailé ti, hogy öreg katonák vagyunk, korban' is feljebb vagyunk a többségnél, akik tizennyolc évesen lépik át a laktanya kapuját. — Marton Tibor és Tóth Tibor egyaránt üzemmérnökök. Főiskolai oklevelük megszerzése után nem sokkal kapták meg a behívót. Harcsa József a technikusi képesítés birtokában dolgozott már évek óta, amikor bevonult. A hadseregben eltöltött idő mellett tehát tapasztalattal rendelkeznek a polgári életben is. Marton Tibor. — Elég jól fel tudjuk mérni, miiyen változást hoz a legtöbb fiatalnál a katonaélet .. . — Itt van például az általános tájékozottság — kezdi Marton. Meglehetősen vegyes összetételű egy-egy bevonuló csoport — ami érthető, hiszen a nyolc általános nélküli segédmunkástól a mérnökig sokféle ember megtalálható köztük. Nagyon sokan legfeljebb a Népsportot olvasták rendszeresen azelőtt — vagy még azt sem. A politika, a világeseménvek iránt egyáltalán nem érdeklődtek. A laktanyában aztán változik a helyzet. Először a politikai tájékoztatón kénytelenek -végighallgatni a hét aktuális eseményeit. A „kénytelenek” kifejezés ekkor még helytálló ... nem lehet egyik napról a másikra érdeklődőt faragni a közömbösökből. — Ha később nézünk körül a katonák között — folytatja Tóth Tibor — nagy változást tapasztalhatunk. A kötelező „pol-tájékoztatón” kívül is egyre gyakrabban hallani a nagyvilág más részein történtekről, a hazai eseményekről — és a legjobb: a történteket magánkommentárok. formát kereső vagy határozott vélemények kísérik... — összeverődnek kisebb csoportok a klubban folyosón, udvaron — egészíti ki Harcsa József —, és olyan témák forognak, amit fogadok. kevesen hittek volna el a résztvevők közül egy évvel azelőtt. — A/tán a heti tájékoztatón kívül is gyakoriak a hasonló összejövetelek: belső vagy külső előadókat hívunk meg egy-egy téma részletes megvitatására. A chilei,' vietnami, közel-keleti helyzetről hai'gattunk előadásokat — utána legtöbbször' vita is kialakult, kérdéseket tettek fel a hallgatók . .. egyszóval nyilvánvaló az érdeklődés. A laktanyák élete a kívülállók számára félig-meddig misztikus homályban marad — a leszerelték többnyire nem a „szürke”, hétköznapi eseményekről, az ébresztőtől a takaródéig tartó, szigorú rend irányította életritmusról meséinek. Á megtörtént ‘ és nem történt, az évek mú- Já^ávgl legendássá fény cseri ő kitolások, letolások, ktló- gások és bezárások kerülnek a mesék középpontjába. S a „Katonakoromban ...” ' kezdetű regék hallgatói között mindig akad egy másik leszerelt katona ugyanolyan, de „százszor érdekesebb” történettel. A polgári életbe visszatértek közül azonban kevesen vannak oly unok, akik leszerelés után megkísérelnek számot vetni önmagukkal: mire volt jó nekem ez a két év; mit változtam, hogyan változtam ... — Márpedig mindenki változik az egyenruhában... nem is kicsit — mondják egyöntetűen beszélgető partnereim. — Fia e változás mibenlétét akarom meghatározni, a legjobb szónak az „emberi- leg”-et tartom — kezdi Tóth Tibor. — Amióta katona vagyok, volt alkalmam újoncokat látni nemegyszer. Én nemcsak öreg katonaként, hanem KISZ-vezetőként is figyelemmel kísérem a be- voqulókat — csúcstitkár vagyok. A KISZ-esek az elsők, akik a hivatalos formaságok után kapcsolatba kerülnek a bevonultakkal. Odamegyünk mindenkihez, s a riadtan vagy éppen elszántan nézelődő fiúkat megszólítjuk. Érdeklődünk, honnan jön, mi a foglalkozása, KISZ-tag-e, család, feleség van-e otthon ... S a válaszokban nyomban érezni a megköny- nyebbülést, a sóhajt: „Hát itt is emberek vannak . ..” — Az egymáshoz közeledés pedig rögtön megkezdődik. Rendszerint az esküig a legnehezebb. Az első kiképzések szoros barátságokat hoznak létre ... És valamiféle közösségi érzés is ébredezni kezd — ez a későbbiekben alapvetővé válik. — A nehézségek hozzák össze először az egymás számára teljesen ismeretlen újoncokat. Amit meg kell tanulni már az első órában: itt nincs mérnök, nincs segédmunkás, tanár vagy téesz- tag — itt csak katonák vannak. Egyenlő kötelességekkel, egyenlő jogokkal. Bizony Tóth Tibor. vannak olyanok, akiknek ez nehezen megy ... játszani akarja magát az illető. Napok alatt kigolyózzák a többiek — aztán kénytelen észhez térni. .. — E»e ez nem is gyakori. Annál figyelemreméltóbb a már említett közösségi érzés alakulása. A katonák figyelik egymást — a gombokat, a cioőt. a hajat. Figyelmeztetik is, ha szükség vgn rá. A polgári életben? „Mit érdekel engem, hogy annak a pasasnak nincs bekötve a cipőfí}- zője” — mondjuk. Itt nem lehet így tenni... Az ilyen apróságok aztán összeállnak a katonában: létrejön egy ... szemlélet? — inkább viselkedésforma. amely már nemcsak a másik külsejét, a „belsejét” is bírálni kényszerít .. A kezdeti kényszerű és kőtelező igényesség tehát sajáttá válik. S bármennyire is tiltakoznának sokan — ha ez ellen egyáltalán érdemes tiltakozni! — az itt elkezdődött folyamat sokkal több változást szül, mint gondolnánk. A rendhez szokás, a külső és főleg a belső fegyelmezettség, a szélesebb tájékozódás igénye a „jó katona” tulajdonságai közé tartozik — tehát követelmény, katonai követelmény éppúgy, mint az ütőképes, harcra kész fegyverzet. De alapveAz optikai üzem új csarnokban Költözés Mátészalkára Az új otthqn alapterülete 6000 négyzetméter Harcsa József. tő emberi követelmény is — s épp olyan fegyverré válik a hétköznapokon: a münká- ban. Tarnavölgyi György Furcsán hangzik, hogy mindenki az optikai üzem áttelepítéséről beszél a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában, s ezért aki nem tudja, miről van szó, nagyobb távolságokra, esetleg új gyáregység telepítésére gondol először. Pedig „csak” pár száz méterrel távolabb költözik az optikai üzem. A kivitelező, a Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat alapos munkáját dicséri, hogy másfél év alatt elkészült a hatalmas, több mint hatezer négyzet- méter alapterületű csarnok, amely jól felszerelt, kedvező munkakörülményeket nyújt közel négyszáz dolgozónak. Az építés — habár nagy volumenű — nem jelenti a munka oroszlánrészét. A nehezebbje még ezután következik: az áttelepítést termeléskiesés nélkül akarják megvalósítani. I — Az idei és a következő éves tervünk teljesítése attól függ, hogyan oldjuk meg a termeléskiesés nélküli költözést — mondta Szűcs László. műszaki vezető. Ezért előzték meg az áttelepítést nagyon gondos előkészületek. Az átadás után szakaszosan indítjuk meg a gépek beszerelését, majd pedig a termelést. Előre láthatólag négy hónapig fog tartani a teljes átköltözés, a dolgozók begyakorlás! ideje egy hónap. Ennyi feltétlenül szükséges, mert meg kell szokniuk az új környezetet, a más mozdulatokat. Ebben az évben 100—105 millió forintot kell termelniük, s bevételük nagy részét a szemüveglencse gyártása adja. A hazai piacon kívül a Szovjetunióba exportálnak szemüveglencsét, évente 20 millió forint értékben. Félkésztermékekkel — vízóra alkatrészek, finom optikai termékek gyártásával — a törzsgyárat látják el, melyekből műszereket, folyadékmérőket szerelnek össze Budapesten. Feladataikat 50—60 százalékra teljesítették eddig, s bizony igyekezniük kell, ha sikeresen akarják zárni az év végét. — Nálunk mindig erősebb a második félév — mondta Szűcs László — és ismerve dolgozóinkat, bizonyára mindent elkövetnek a vállalt tervek, a kongresszusi felajánlások teljesítéséért. Nem kis dolgokról van szó. Az optikai üzem például vállalta a szovjet export idei termelésének befejezését december 15- ig, a mechanikai üzem d^'- dozói az első félévig 95 szí lékra emelték a teljesítri; - nyükej, a második félévtől 1Ö0 százalékra. E nélkül a 105 milliós termelést nemigen valósíthatnánk meg. összehasonlításképpen: a múlt évben 50 milliós volt a tervünk. A műanyagosok egész évben 110 százalékos teljesítményt értek el, s vigyáznak az önköltség- és a selejt csökkentésére is. A nagycsarnok belépése után helyére kerül a vízóragyártó üzemrész js, az eredeti elképzelések szerint a mostani optikai üzembe és nagyobb munkaterületet kapnak a forgácsolók. Ezzel a költözéssel és az átszervezéssel a mátészalkaiak már egy lépéssel közelebb kerültek a zárt ciklusú gyártás megvalósítása felé. Rádióláz Nyíregyházán Ezt a címet kölcsön vettem, a Nyirvidék 1924. szeptember 18-i számában leltem rá. Pontosan ötven évvel ezelőtt hangzott fel először Nyíregyházán egy rádió hangja. A város az örökváltság centenáriumát ünnepelte — nagy. Döntött a Legfelsőbb Bíróság tíöii a cselgáncsai EGY GARÁZDASÁGÉRT többször elítélt fiatalember egy tisztviselőt úgy megütött, hogy az súlyos koponyasérülésekkel hónapokra kórházba került, majd rokkantállományba helyezték. A sérült — rokkantsági nyugdíja és a korábbi fizetése közötti különbözet megtérítéséért — támadója ellen pert indított. A járás- és a megyei bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a fiatalember előbb egy részeg férfit ütött le, majd az annak védelmére kelt tisztviselő támadt a garázdára, áki őt súlyosan megsebesítette. A megyei bíróság ítélete szerint a tisztviselő magatartásával hozzájárult saját sérüléséhez, ezért csak 50 százalékos kártérítés illeti meg. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a fiatalembert a kár 80 százalékának megfizetésére kötelezte. — A támadó a bűnügyben azzal védekezett, hogy a tisztviselő társaságában lévő erősen ittas férfi őt megsértette — hangzik a határozat indokolása. — A garázdaságért többször büntetett, erős testalkatú, cselgáncsozásban is jártas fiatalember az alig válláig érő első áldozatát úgy ütötte ököllel arcon. hogy az felrepült a levegőbe, s utána hanyatt esett. Ekkor csapott a tisztviselő a garázda felé, de nem biztos, hogy el ir találta. Mire a fiatalember nyomban leütötte. Ha igazoltnak fo-^ gadható is el a tisztviselő vallomása, amely szerint a társaságában lévő férfi leütése után. a további támadás megakadályozása érdekében csapott a fiatalember felé, ez a magatartása — a megyei bíróság álláspontjával ellentétben — semmiképpen sem értékelhető a garázdáéval egyenlő súlyúnak. _ Amennyiben igaz — bár nem bizonyított —, hogy a fiatalémbert első áldozata megsértette, neki, aki nem volt ittas, ki kellett volna térnie az esetleges további sértések elől, ehelyett azonban — nyilván testi erejében bízva — első áldozata leütése után a tisztviselőt is leterítetté. Mindezekre tekintettel a kétszeres támadónak a kár 80 százalékát kell viselnie. A FELESÉG ISMÉTELTEN LOPOTT, ezért szabadságvesztésre ítélték. Emiatt a férj a házaséletet megszüntette. Kiszabadulása után az asszony szüleihez költözött és ötéves kisfiúkat magával vitte. Ilyen előzmények utáp a férj a házasság felbontásáért és a gyermek nála való elhelyezéséért pert indított, ugyanakkor a kisfiút az asszony is magának követelte. A járásbíróság a házasságot, felbontotta, a feleség bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, férje nevének viselésére érdemtelennek találta, a gyermeket pedig az apánál helyezte el. Fellebbezésre a megyei bíróság a döntést annyiban változtatta meg, hogy a gyermeket az asz- szohynak ítélte és feljogosította a férj nevének viselésére. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét állította vissza. — A családjogi törvény értelmében a hatodik életévét betöltött fiúgyermekeket rendszerint apjánál, a leánygyermeket és a hatodik életévét be nem töltött fiúgyermeket általában anyjánál kell elhelyezni — mondta ki a határozat. -*■ A gyermek érdekében azonban ettől a szabálytól el lehet térni, sőt a gyereket máshol is el lehet helyezni. Ez esetben a gyermek érdeke indokolja az apánál történő elhelyezést. Amíg a kisfiút az anyja el nem vitte, apja — a nagyanya segítségével — megfelelően gondozta. Ezzel szemben az anyától, aki pénzzavarba kerülésekor minden gátlás nélkül lopásokat követett el, nem várható, hogy a gyermekből becsületes embert neveljen. Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy az anya cselekményeinek súlyát az ötéves gyermek nem ismerheti fel, és nem kell attól tartani, hogy rosszul neveli. A gyermek abban az életkorban van, amelyben meg kell tanítani a társadalmilag helyeselt és helytelenített magatartási formákra. Az anyáról alaposan feltételezhető, hogy gyermekét helytelen viselkedési formákra szoktatná. A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta: a szocialista társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne, hogy az asszony férje nevét tovább viselje, ezért ettől el Ifellett tiltani. EGY VÁLLALAT MŰSZAKI ALKALMAZOTTAI részére a vidéki városi tanács több bérlakást biztosított. Így kapott kétszobás Új tanácsi lakást az egyik építész is. A kiutaláskor kötelezettséget vállalt, hogy amennyiben munkaviszonyát egyoldalúan megszüntetné, vagy fegyelmi úton elbocsátanák, a lakást három hónapon belül, cserelakás nélkül, a vállalat rendelkezésére bocsátja. Ka ezt nem tenné, kártérítés címén hatvanezer forintot kell kifizetnie. A kötelezettségvállalás tizenöt évre szólt. Fél évvel később az építész felmondott, a lakást nem ürítette ki és fizetni sem volt hajlandó. Az ügy törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely megállapította: az építész megszegte a vállalattal i létrejött szerződést, mert ’ munkaviszonyát egyoldalúan szüntette meg, ezért köteles a kikötött hatvanezer forintot megfizetni. Hajdú Endre szabású kiállítást rendeztek. A kiállítás központi attrakciója: egy „rádió leadó-állo- mást” szereltek fel — külön termet kapott a csodakészülék. A Nyírvidék tudósítója lelkendezve ír a minden várakozást felülmúló érdeklődésről, a látogatók küzdelme. röl egy-egy hangfoszlányért. 1974 őszén újra a rádió került az érdeklődés középpontjába Szabolcs-Szatmárba. A szeptember—októberi rádióakció megszervezésekor per. sze senki sem emlékezett a fél évszázaddal ezelőtti „rá- diólázra”. E különös jubileum mégis egyfajta számvetésre készteti a nyíregyházi polgárt... A korabeli tudósítás szerint „kedvező időjárási viszonyok mellett a Magyar Távirati Iroda híradásait is sikerült kihalászni a levegőből Nagynéha egy-egy távoli ország adója is beúszott, Párizs, London zenéjét hallgathatta tágra nyílt szemmel a, nyíregyházi hallgató. A csoda tehát a külvilág közeliié, se, hallótávolságba érkezese volt. A nagyvilág hangját hallgatták áhítattal. A nagyvilág azóta alaposan összement — olyan kicsi lett, hogy kénytelen volt területbővítést végrehajtani. Elértük a világűrt, a Holdat... Manapság a külvilág hírei tehát nem mennek csodaszámba... a feltűnést — éppen ellenkezőleg — a saját házunk ttfja kelti. Annak örülünk, azt hallgatjuk szív. dobogva, ha a nagyvilágba röppenő rádióhullámok rólunk visznek hírt. S ez nem csak és nem elsősorban a technikai fejlődésen múlott — ma már van miről hírt adnunk. Fejlődő iparunk, gyáraink, iskoláink, idegenforgalmi látványosságaink, almánk, dohányunk és ezer más dicsekedni való... A több, mint százezer rádió, á* közel annyi . tévéelöfizető szeptemberben és októberben többet hallhat.láthat megyéjéről, mint máskor. Többször intheti a készülék mellé családját, barátját, ismerősét: „Gyere csak, rólunk van szó...” A mostani „rádióláz” nem a szenzációtól felszökke. nő hőemelkedés — csupán a mikrofon előtt álló megye megbocsátható — lámpaláza... (tarnavölgyi)
