Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-18 / 218. szám
Í9ft. szeptember if. ICfLBf-WAÍPrARÖR^XS bi i»imini mmm *■ 9 Kettőtől hah Amit a hallgató nem látott Pécsi üdikó nyíregyházi diákéveire! beszél. Dr. Németh Péter a felszabcctulás utáni első nyíregyházi jságot mutctja Poór Kiárinak. Egytől kettőig A rendező, dr. Jósfai petytyes ingében nyugodtan figyeli, mint szerelnek a műszakiak, a telefon cseng, Pest jelentkezik, aztán megérkezik Radványi Barna., leül egy párizsi szelet mellé, amelyet olyan soká hoztak, mintha egyenesen Orlyban adták volna fel és ötlik, a két „sárga- inges” Vértessy Sándor a műsorvezető és Vadász Ági a bemondó nyugodtan tárgyalja a várható eseményeket, a teraszon a Krúdy- szálló előtt gyülekeznek az érdeklődők, vannak, akik már a kivánságcédulát töltik, befut Poor Klára, aki dr. Németh Péter múzeumigazgatóval beszéli meg a toronytur- nét, Bácskái néni a naívfestő délcegen ül fekete főkötőjében egy asztal mellett, kábelek és erősítők között botla- tozik a be nem avatott, s mindenki izgul, leszámítva a rádiósokat. Kettőtől háromig Indul a műsor. Signal, játék a könyvesboltban, s míg a zene megy, beül Pécsi Ildikó, kezében kézirattal, Poór Klári és Németh Péter beül a riporterkocsiba, irány az evangélikus templom, annak is a tornya, az egyik asztalnál epés megjegyzés: mire visszajön, „Por” Péter lesz, mert letörli a gerendák porát, Kiss Ernő, a nyomda főmérnöke közben karikatúrákat rajzol az asztal mellett, Vértessyt, Pécsit, Vas István Zoltánt, közben elhangzik a körzeti idő járás jelentés, és mindenki elégedett, hiszen sokkal hűvösebb van, mint amennyit a meteorológia bemondott, majd egy idilli jelenet, Klári néni. a volt osztályfőnök összeakad Pécsi Ildikóval, rendezői ötlet! és máris folyik a szó a múltról, az iskoláról, van az egész, ben valami nagyon őszinte, a könnyek is azok, s Váci is őszintén hangzik, szóval minden pereg a maga rendje szerint, s a hallgató élvezi a kért zeneszámot, a pincér hordja az üdítőt, és mind többen gyülekeznek egy—egv autogramért, a rendező időnként felemeli a kezét, ilyenkor csend lesz, ekkor egyenesben megy minden szó. pohárcsörömpölés és nevetés. Háromtól négyig A sláger Kovács György, a z ejtőernyős sztorija, a Sóstóba ugrás, a gumimatracom hölgy, s miközben mesél, mindenki az asztal alá bújik, rendező, technikus, bemondó, közönség, mert a történet csupa poén, ahogy mondani szokás, szem nem marad szárazon, s amikor már a zene megy, akkor sem szűnik a derültség, amit fokoz, hogy egy jó ötvenes a szerelem himnuszát kéri Piaitól, el is játsz- szák becsülettel, majd a játék könyvért folyik tovább, kérdések peregnek a város történetéről, melyekre különösen egy főiskolás ad megsemmisítőén jó válaszokat, amint azt a valóban poros zakójú egyszemélyes zsűri, dr. Németh konstatálja, aztán a közvetítőkocsi á városmajori művelődési házból jelentkezik, Bácskái néni képeiről elég kevés, a nyírbátori rajzszakkörről annál több szöveggel, amit aztán szépen le Is kever.a rendező, hogy újra szóljon a zene és a vers, aztán Csősz Erzsébet beszél a tirpák dalok gyűjtéséről, el is hangzik' egy, és most már valami izgalom is látszik: úszni kezd a műsor, a rendező, a műsorvezető, a szerkesztő arca meg-megvonaglik, a telefonokon ingerültebb hangok. Négytől ötig Jókívánság és dal Geszíe- v édre és két aranylakodalmas házaspárnak, beoson Radványi, akinek a fejében már összeállt az epés mondóka. ül, vár. nem is olyan mint egy humorista, a beszélgetésre várók feszengenék, hiszen közelegnek a percek, amikoi rájuk kerül a sor, megérkeznek a város és a megye vezetői, leülnek, szemelhetik a szőlőt, készül Poór Klári, hogy „kezelésbe vegye” leendő riportalanyát az erdészet igazgatóját. Vass István Zoltán kap egy kis fejmosást Bánki Árpáddal együtt, hogy úsztatták a kinti műsort, közben érkeznek a Pécsi Ildikó volt osztály'fái'áai, gyerkeikkel, be-besurran' egy aláírást kérő, Vértessy valamiért duzzog, mondják a híreket Pestről, Gromiko, Gentscher, Ecevit..., de ki figyel oda, mindenki a következő órára koncentrál. Öttől hatig Szorul a hurok, Termann Litván, az erdészet igazgatója a fákról, az erdőről cs a szerelmesekről beszél Klárikával, muzsika, jön a sajtó, itt esik szó a Kelet-RIagya*'- országróí, a 30 éves jubileumra készülő újság. történetéről, a jövendő új nyomdáról, az ofszetlapról, aztán muzsika, olyan mint égy lóverseny, jön. Radványi Barna, aki „odacsap, hol sanyargatni iát”, 1 ehkes ... ira, közigazgatás, kereskedelem nem kerüli el sorsát, utána egy enei blokk, és a közélet embereié a szó, Szemerszki Iiklós a városi pártbizottság titkára, Biró László a városi ianács elnöke és Gyúró Imre a megyei tanács elnökhelyettese felel kommunális, színházi, lakásépítési, fejlesztési .érdesekre, rögtönzött a sajtókonferencia, de nem improvizáltak a válaszok, tudják jól mi a teendő, s tetszik is a résztvevőknek, kint is a érászon, bent is, és a készülékek előtt is, közben az óra hutatőja kúszik, őrülten tud • 'aladni ha nem kell, de már csillapodnak a kedélyek, hatra biztos, hogy Vége. Hal után A pincétek rom.eltaka.rita- nak, a technikusok leszerelnek, a stáb értékeli a műsor erényeit és hibáit, a vendégek elmennek, az érdeklődők szétszélednék, a zsebrádiókon behangolják a nyíregyházi adót, immár másodszor, a kábeleket összerakják, a forgatókönyveket táskákba rejtik, a telefonokat leszerelik, s égy negyedóra múltán már semmi nyoma, hogy itt ma egy országnak szóló műsor zajlott, az utcán járókelők, a házakban rádiót hallgatók megnyugvással konstatálják: nem is volt rossz, s ha lehetne még egy utolsó kívánságot; nos, legyén máskor is kettőtől hatig, Szabolcsból... B. I* A tűzvédelem — társadalmi ügy A belügyminiszter Végrehajtási Rendelete jelent meg a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról. Akiket közelebbről érint a téma tudják, hogy régóta aktuális volt újjáalakítani, bővíteni, tovább rendszerezni a tíz esztendővel ezelőtti rendelkezéseket, előírásokat, hiszen azóta — mint mindenütt — sok minden változott, fejlődött, alakult. A tűz elleni, védekezés túlnőtt a hivatalos fórumok keretein és társadalmi üggyé, problémává vált. De hiszen — vethetné közbe valaki — a tűzvédelem, a tűztől való félelem, az ősi ellenség és barát veszélye, pusztítása szinte örök. S az ellene való védekezés — hinné az ember — szinte természetes és magától értetődő. Szomorú példák bizonyítják az ellenkezőjét. Lobogó, pusztító lángok nyomát kutatva kerül napvilágra a felelőtlenség, az elővigyázatlanság, a nemtörődömség. Veszendőbe menő százezrek, s olykor sajnos emberéletek is figyelmeztettek arra, hogy napirenden kell tartani a tűzvédelmi előírások betartását, a tűzmegelőzés ügyét. A most megjelent belügyminiszteri rendelet legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet az össztársadalmi felelősségre. A felsorolt előírások, szabályok, mellékletek sokasága foglalkozik azzal, hogyan kell és lehet megelőzni a bajt a termelésben, a mezőgazdaságban, az erdőkben, lakóházakban — mindenütt, ahol érték van. A rendeletét olvasva az ember úgy érzi, ezek a dolgok olyan fontosak, annyira saját érdekünket szolgálják, hogy szinte felesleges hangsúlyozni őket, s méginkább Vendeletekkel kötelezni azok betartására. Hány és hány figyelmezteti bizonyítékát találjuk annak, hogy lebecsüljük a megelőzés, a felkészülés, a tűzvédelemmel kapcsolatos képzés jelentőségét; tűzvédelmi előírásoknak meg nem felelő épületék, raktárak egész sora; eldobott gyufaszálak. parázsló fahasábok az erdőkben; lángralobbanó benzin- kannák. Miért ne volna ez elsőrendű feladat a gépkocsivezető vámára, a személyautók" kézi tűzoltókészülékkel való ellátása? Hiszen saját kocsijáról,, vagyonáról van szó — a másoké mellett. Példák sokasága bizonyítja — közöttük tragédiák bekövetkezése Is —, hogy ennek a nem új szabásnak megtartását is elmulasztják. A rendelet részletesen, alaposan foglalkozik azzal a testülettel, amelynek hivatása a tűz elleni harc. És teret szentel azoknak is, akik önként vállalják — napi munkájuk mellett — ezt az áldozatos feladatot. Szó van természetesen adminisztratív intézkedésekről, szervezeti változásokról — 1971 óta a tűzoltóság a megyei, kerületi, járási tanácsok felügyelete alá tartozik — a tűzvédelemmel foglalkozók szakképzettségének biztosításáról. A rendelet lényege egyetlen mondatban határozható meg; a tűz elleni védekezés — össztársadalmi ügy. Ez az ami meghatározza az elkövetkező feladatokat, tennivalókat — a paragrafusokban foglaltak megvalósítását is. <BJ Értékes régészeti lelet Szerencs határában Szerencs nagyközség szomszédságában, az úgynevezett Taktaföldvár környékén, a földkitermelés során értékes régészeti lelet került felszínre. Mintegy méteres földtakaró alól előkerült leletek — köztük agyagból Ítészült hálósúlyok, édesvízi kagylómaradványok — azt bizonyítják, hogy valamikor a környéket víz övezte, s az itt lakók — időszámításunk előtt mintegy négyezer évvel, az újkőkorszakban — élelmük egy részét a vízből szerezték. A leletek legértékesebb része egy agyágkor* sóba rejtett 12 kőbalta. A korsó alján csiszolt, ketté- hasítótt vaddisznóagyart és átfúrt csontdarabot találtak. amelynek kultikus jelentőséget tulajdonítanak a régészek. Leletek kerültek elő a rézkorból, valamint egy őrlőkő az időszámítás utáni IV, századból. A leletek tanúsága szerint a taktaföldvári részen az időszámítás előtti 4000-től az időszámítás utáni 400-ig, csaknem ötezer éven át egymást váltották a különböző néptörzsek. ízületnek j kívánságok (Hammel József felvételei) Myikolaj Jelin-* A turista állhatatossága O ” nők szerint milyen a turista? Olyan ember, akinél első a kitartás, a második az akarat, a harmadik a céltudatosság... Általában véve; bejárja a földet, eléri, amit akar. Van egy turista ismerősöm. Ö is pontosan ilyen ember. Rövid ideje turistáskodik, de már szép sikerei vannak: kitüntették. Először, igaz. nem ment minden olyan simán, íme. ilt jött a bökkenő. Ahogy elhatározta, hogy ezzel foglal. Lozik, elkezdte kérdezni a tapasztaltabb embereket: mi is kell ehhez? Valaki azt mond. tu neki, a turista első dolga az, hogy egy ió, lábára való ‘nracipőt találjon. Persze, könnyű azt monda, ni, hogy lábára valót, hogyha ennek az ismerősömnek a lába negyvenhat és feles. Jár• ta az üzleteket — kereste a túracipőt. Keresi, keresi — de hiába. Először nem volt. Elindult másodszor is. Bejárt harminc boltot és mindenütt meghagyta a címét egy levelezőlapon. Kér. te, húzzák alá azt a két szót, mikor lesz megfelelő áru. Eltelt egy hét, aztán a másik. Kezdte visszakapni a lapjait az üzletek bélyegzőivel ellátva. Az egyikből azt írták, hogy bakancs nincs, lehat, hogy a jövő évben lesz. A másikból — most nincsen, de lehet, hogy jövőre sem lesz. A harmadikból — ré. gebben volt ez a túracipö, de móst nincs. .4 negyedikből — niöst nincs és máskor sem volt Mind a harminc lap ilyen stílusban jött vissza, Volt egy olyan is, amelyben a bakancsról sző sem volt, de arról értesítették, hogymegjött a sárcipő és az úti dominó. A barátom összegyűjtötte ezeket a lapokat, elment a turistairodába, bemutatta őket és bejelentést tett: ígi és így történt. Átolvasták a lapokat, az üz- letek címét ellenőrizték. — De mondja, — kérdeztek a barátomat — csak nem egy hét alatt járta be a harminc üzletet? — Hát persze, — feleli — itt vannak a papírok, nézzék meg! — De akkor — mondják. —* szívből köszöntjük, mert ön, etek >■z .r'.nt, teljesítette rior mát. Kezet fogtak vele és ünnepélyesen átnyújtották a túr is. tajeh:ény harmadik fokozatát. Igazolványt is adtak neki. így történt. Egyesek szerint a. bakancs az első. Nem, bár4 hogy is nézzük a dolgot, <% legfontosabb a turista számára a kitartás... Óroszból fordította: Tóth Kornélia
